BALOLDALI SZIGET FESZTIVÁL

AAA
Regatta Szabadidőközpont
Szigetmonostor–Horány
Parti út 16.
2015 augusztus 28–30.
Irány: Horány!

Növekvő társadalmi problémáink megoldására a nagy pártokon kívül sokan keresik a kiutat. Úgy gondoljuk, ennek egyik feltétele, hogy a számos baloldali irányzat egymáshoz közeledjen és közös cselekvési programot találjon. Ennek alapján szervezünk szélesen értelmezett baloldali összefogással nyári Balfesztivált.

A két világháború között Gödön Fészek néven szerveződött egy, munkásművelődéssel, -sporttal, kultúrával foglalkozó mozgalom. Alapszabályzatuk szerint politikával nem foglalkozhattak, de természetesen terjesztették a horthysta rendszer tarthatatlanságát. Számos baloldali művész, sportoló, értelmiségi kivette részét a fizikai és szellemi munkából e mozgalom létrehozásában és fennmaradásában. A fasizmus előretörésével, mind több atrocitás után – az időnként sikeres ellenállás dacára –, a deportálások és a munkaszolgálat vetett véget a gödi Fészeknek. Az ötvenes években a Dunakanyar térségében több helyen felújították a hagyományokat, néhány településen – a körülmények miatt más jelleggel – nyomokban ma is működnek utódtelepek.

A gödi Fészek politikai, kulturális és egyéb szellemiségét szeretnénk újból életre kelteni a Baloldali Sziget Fesztivállal. Ez lesz a harmadik, ilyen jellegű rendezvény a rendszerváltás óta. Úgy érezzük, az említett kiútkereséshez ez az egyik – reméljük, egyre hatékonyabb – eszköz.

Meghívunk mindenkit – a szélsőséges nézeteket vallókon kívül –, aki úgy gondolja, változtatni kell a jelenlegi, a harmincas–negyvenes évekhez mind jobban hasonlító helyzeten.

ELŐZETES PROGRAM

FIGYELEM, HELYSZÍN- ÉS PROGRAMVÁLTOZÁS!

Augusztus 28. péntek

15.00–15.05 Rudyard Kipling: Ha…– előadja Zsolnai Júlia

15.05–16.30 Hétköznapi feminizmus: szex és hatalom
Helyszín: Nagyterem
Levezető elnök: Morva Judit, a Magyar Diplo főszerkesztője
Antoni Rita – a Nőkért honlap főszerkesztője
Konok Péter – történész
Szilvássy Péter – aktivista

16.30–16.40 Heltai Jenő: Szabadság – előadja Zsolnai Júlia
Helyszín: Nagyterem

16.40.00–18.30 Kire szavazzanak a balosok? Ki a bal, ki a jobb?
Helyszín: Nagyterem
Levezető elnök: Hegyi Gyula, az Európa Parlament volt képviselője
Tóbiás József, az MSZP elnöke
Vajnai Attila, az Európai Baloldal elnöke

18.00 A Ságvári Endre Ének- és Szavalókórus munkásmozgalmi és népdalokat ad elő. Karnagy: Hasznosi Judit, harmonikán kísér: Szilva

18.30-19.30 Vacsora. Jó kajához szól a nóta: Szilva (harmonika)
Helyszín: Duna-színpad (kis terasz)

19.30–21.00 A marihuána legalizációja mint osztálykérdés
Helyszín: Duna kisterem
Vitaindító: Istvánffy András, a 4K! elnöke

19.30–19.45 Kulturális program
Helyszín: Duna-színpad (kis terasz)
Kövesdi László József Attila-, Illyés Gyula- és Kassák Lajos-verseket mond, fellép a Ságvári Ének- és Szavalókórus (Baranyi Ferenc: Apródinduló, Váci Mihály: Még nem elég!)

19.40–21.00 Tábortűz, fellép: Szilva (harmonika)

21.00–22.30 Filmklub: Fújhatjuk – Mark Herman filmje (1996), utána a szokott módon beszélgetés
Helyszín: Dunai Sziget terem

Augusztus 29. szombat

9.30–11.00 Európai Magyarország? Zöldpolitika Magyarországon
Kinek jó Paks II, kinek jó a TTIP?
Helyszín: Nagyterem
Levezető elnök: Bódás Sándor, az MSZP környezetvédelmi tagozatának elnöke
Józsa István, az MSZP parlamenti képviselője
Simon Gergely, Greenpeace
Újszászi Györgyi, Védegylet

9.30–11.00 Feltétel Nélküli Alapjövedelem
Helyszín: Duna kisterem
Levezető elnök: Kerekes Klára – kulturális kreatívok
Erőss Gábor, a PM elnökségi tagja
Dr. Németh Tibor – közgazdász
Szabó József – aktivista a lakossági eladósodásról

11.00–11.05 Zsolnai Júlia József Attila-verseket mond

11.05–12.00 Moldova Györggyel beszélget Vajnai Attila
Helyszín: Nagyterem

12.00–12.05 Zsolnai Júlia Ady Endre-verseket mond

12.05–13.30 Szakszervezeteink múltja és jövője. Társadalmi és szakszervezetek, pártok együttműködési dilemmája. Nem lenne jobb megbeszélni?
Helyszín: Nagyterem
Levezető elnök: Szöllősi Istvánné, a Pedagógus Szakszervezet volt főtitkára
Komjáthi Imre, a Munkát, Kenyeret, Tisztességes Béreket Egyesület elnöke, a Közmunkás Szakszervezet társelnöke
Rabi Ferenc, a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete
Székely Tamás, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöke
Vadász János, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének volt elnöke

13.30–14.30 Ebéd

14.30–16.00 Modernizálható-e a kapitalizmus? Működnek-e magántulajdonban a szociális ellátó rendszerek?
Helyszín: Nagyterem
Levezető elnök: Havranek Ferenc, az Európai Baloldal – Munkáspárt 2006 alelnöke
Artner Annamária, az MTA Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa
Lóránt Károly közgazdász
Nagy András közgazdász

14.30–16.00 Demokratikus közösségi bankrendszer
Helyszín: Duna kisterem
A 4K! szervezésében
Előadó: Tim Horvath (angolul, tolmácsolással)

16.00–18.00 A Sziriza és a Podemos. Csak próbálkozás, vagy ez a jövő?Békepolitika és menekültügy a XXI században
Helyszín: Nagyterem
Levezető elnök: Tamás Gáspár Miklós filozófus
Heidi Meinzold: WILP Nők Béke és Szabadság Nemzetközi Ligája
Ausztriából: Mirko Messner, Ausztria Kommunista Pártjának elnöke
Franciaországból: POI (Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése)
Görögországból: Sziriza + magyarországi görögök
Lengyelország: Borkowska Malgorzata Zuzanna,
Németországból: Die Linke
Spanyolországból: Maité Mola, az Európai Balpárt alelnöke

18.00–18.30 Vacsora
Közben: magyarországi görögök: szirtaki

18.30 Kulturális program Garai Róbert rendezésében. Fellép: Garai Róbert,            Zsolnai Júlia, Kövesdi László, Szilva
Helyszín: Duna Színpad

20.00 Tábortűz
Koncertet ad: Mouksa együttes – Rendszerváltás
Fellép a Ságvári Endre Ének- és Szavalókórus

21.00-22.30 Filmklub: Hóvirágünnep – Jiří Menzel filmje (1983) utána beszélgetés
Helyszín: Dunai Sziget terem

Augusztus 30. Vasárnap

7.30–9.30 relili bicicli – Jean-Marie Cador (PCF – Francia Kom Párt) – biciklis felfedező túra, biciklis résztvevőknek és korán kelőknek…

9.30–11.00 Roma- és szegénypolitika. A jövő nemzedéke
Helyszín: Duna kisterem
Levezető elnök: Tóth Andrásné, Egercsehi volt polgármestere, Európai Baloldal – Munkáspárt 2006
Kaszàs András, a Nemzeti Ifjúsági Tanács tagja
Szunyogh Szabolcs újságíró
Totyik Tamás tanár, oktatáskutató
Török Zsolt volt parlamenti képviselő

9.30–11.00 A fasizmus melegágya
Helyszín: Nagyterem
Levezető elnök: Benyik Mátyás – az ATTAC Magyarország elnöke
Csikós Sándor volt nagykövet                    
Krausz Tamás történész, egyetemi tanár

11.00–11.05 Zsolnai Júlia és a Ságvári Endre Ének- és Szavalókórus Baranyi Ferenc- és Váci Mihály-verseket mond

11.05–11.30 Vergődő kultúra, virágzó nacionalizmus. A kultúra szerepe a társadalomban Hegyi Gyula, az Európa Parlament volt képviselője beszélget Baranyi Ferenccel
Helyszín: Nagyterem

11.30–13.00 Rendszerváltás – ezt akartuk? Puritanizmus a Kádár-érában. Mi volt jobb akkor, és mi a jobb ma?
Helyszín: Nagyterem
Levezető elnök: Szilágyi Erzsébet, Európai Baloldal – Munkáspárt 2006
Csernok Attila író, történész, az MNB volt alelnöke
Harsányi Iván történész
Jakab Attila vallástörténész

12.55–13.00    Mouksa együttes: Rendszerváltás

13.00–14.00 Ebéd

14.00–16.30 Szerva itt, csere ott. Politikai fórum a következő szett esélyeiről
Helyszín: Nagyterem
Levezető elnök: Csepeli László – Európai Baloldal-Munkáspárt 2006
Beke Károly – MSZP
Csiszár Zsolt – Magyar Szociáldemokrata Párt
Erőss Gábor – PM
Kulcsár Péter – Történelmi Szociáldemokraták, Magyar Antifasiszta Liga
Mészáros Gyula – MEBAL
Róna Judit – Zöld Baloldal
Szentpéteri Györgyi – FNA
Vajnai Attila – Európai Baloldal

Gyermek- és családi programok

Rajzverseny, mese- és történetolvasás stb. A gyerekekkel hivatásos óvónéni foglalkozik.

Étkezés

Kérjük, hogy azok is regisztráljanak, illetve jelezzenek vissza, akik csak egy-egy napra jönnek és nem igényelnek szállást, mert az adagok elkészítéséhez tudnunk kell a pontos létszámot, és a Regattában csak előzetes megrendelésre lehet enni.

Olcsó egytálételek bográcsból: 300Ft/adag. (Az ételfogyasztás támogatott.)

A Regatta Szabadidőközpont nem engedélyezte, hogy a létesítménybe saját italt vigyünk. Megígérték ellenben, hogy amúgy sem magas áraikból a sör, az ásványvíz és a kávé nekünk külön alacsony árakat alakítanak ki.

Menü

Pénteki vacsora: paprikás krumpli virslivel.
Szombati ebéd: gulyásleves, palacsinta (2 db)
Szombati vacsora: pásztortarhonya.
Vasárnapi ebéd: sült kolbász vagy virsli, mustár, kenyér.

Akik szeretnének szalonnát sütni, hozzanak, és nyársat is.
Kérjük, hogy aki tud, hozzon lekvárt, savanyúságot, gyümölcsöt és egyáltalán bármi finomat.

Önkénteseket keresünk

  • Amatőr és hivatásos szavalókat, énekeseket a Ságvári Endre Ének- és Szavalókórusba (egy személy mindkettőbe jelentkezhet, nem kell magas színvonalon tudni énekelni, a lényeg a közös élmény);
  • Gyermekfoglalkozásokhoz gyermekszerető résztvevőket az óvónéni mellé.

 

Szállás

Az ágyak száma korlátozott, de sátorhely korlátlanul áll rendelkezésünkre. A felnőtteknek fizetendő üdülőhelyi díjat is figyelembe véve 1000 Ft/fő/nap áron.

A Regatta A épületében az Ifjúsági Szálláson 24 fő részére tudtunk szállás foglalni. Itt minden szoba hatágyas (ebből 2 emeletes) zuhanyozós és külön wc-s.

A Regatta B épületben 38 férőhely van: 2 kétágyas, 2 három ágyas, 2 hatágyas és két nyolcágyas. Minden szobához van fürdőszoba, vécé. Emeletes ágyak nincsenek. A hat- és nyolcágyas szobák kétszintesek.
Mindkét épületben az igényeknek megfelelően fogunk kialakítani női és férfi, kisgyerekes, házaspáros stb. szobákat.
A Regatta épületben megszálló vendégek reggelit is kapnak 5300 Ft/fő/nap áron.

Sátorozóknak: 800 Ft/fő/nap.

A Meteor Természetbarátok Turista Egyesülete kezelésében (Szigetmonostor, Nagyduna sétány 84.) további 31 főt lehet elszállásolni. A Meteor 900 méterre van a Regattától. Megközelítés az árvízvédelmi töltésen.

Az Aktiva házban 6 kétágyas szoba közös konyhával és a teraszról nyíló fürdőszobával és wc-vel, a Stromfeld házban 4 négyágyas és 1 db háromágyas szoba, közös konyha, folyosóról nyíló fürdőszoba és vécé van.

Aki három vagy több napra jön, lehetőleg a Meteor szálláshelyekre regisztráljon, mert ott az összes szálláshely lefoglalása esetén az ár mindössze 1800 Ft/fő/nap, amely a felnőtteknek fizetendő üdülőhelyi díjat is tartalmazza. A Meteornál ágynemű mosatásáért is felszámolnak 1000 Ft (egyszeri) költséget, de ezt nem kötelező igénybe venni.

Jelentkezés. Kérjük, minden jelentkező írja meg, milyen elhelyezést kér: férfi/női, koedukált, kisgyerekes stb. Kérjük, hogy NE a regattásoknál vagy a meteorosoknál jelentkezzen, hanem Somi Juditnál somijudit@yahoo.fr , aki intézi az elhelyezést.

A szállás árához tudunk támogatást adni. Akik igénylik, jelezzék Somi Juditnál. A támogatási keretet elsősorban az Európai Baloldal – Munkáspárt 2006 tagjainak, utána igény szerint és jelentkezési sorrendben lehet igénybe venni.
Mivel a férőhelyek száma korlátozott, részvételi szándékát, illetve étkezési és szállás iránti igényt kérjük mihamarabb jelezzék.

Dedikáció

Vasárnap déltől
Helyszín: kerthelyiség

Artner Annamária, Baranyi Ferenc, Csernok Attila, Harsányi Iván, Hegyi Gyula, Konok Péter, Krausz Tamás, Ladányi János, Moldova György. Az írók értékesítésre is hozhatnak könyveket.

Megközelítés

Gépkocsival a tahitótfalui Duna-hídon át. A távolság Budapesttől 42 km, 55 perc alatt lehet odaérni, de pl. Esztergomból a távolság nem több mint Szentendrére.
Szigetmonostorhoz négy kompon (két személy- és két, gépkocsikat is szállító komp) is el lehet jutni.
A dunakeszi rév van legközelebb a Regattához, 900 méterre a komptól. A szilárd burkolatú árvízvédelmi töltésen jobbra kell fordulni, és 300 méter múlva letérni a táblánál.
(A komp útvonala keresztezi a római limes őrtornyait [a romok már alig láthatók] és az ország legmagasabb távvezetéktornyait.)

Tömegközlekedéssel

Busszal Célszerű az Újpest-Városkapu metróállomás melletti távolságibusz-végállomást választani, mert a 302-es busz 30 per c alatt elvisz a dunakeszi révig. (A 302-es busz helyközi járat, a 300-as busz betétjárata. Budapest XIII. kerületének Újpest-Városkapu állomásáról indulva a 2-es főúton halad Dunakeszi északi részéig, ahol lefordul a Dunához, a horányi révhez.) Munkanapokon átlagosan óránként és irányonként egyszer indul, de hétvégén csupán öt pár járat közlekedik. A járatra a közigazgatási határig érvényes a Budapest-bérlet.

A 302-es ritkán jár. Aki lekési és nem akar túl sokat várni, más, 300 körüli járatokkal is mehet, de szálljon le Dunakeszi sporttelepnél és gyalogoljon végig a Rév utcán (900 m).

Vonattal. A Nyugati pályaudvarról indul. Javasoljuk, hogy Alsógödön szálljon le, mert a dunakeszi vasútállomások messze vannak a Dunától. Alsógödön a Béke utcán végigmenve (300 m), majd a személykomppal átkelve a töltésen 2 km-t kell gyalogolni a horányi Regatta Szabadidőközpontig.

Hévvel. A szentendrei hévvel a végállomásig kell utazni, onnan gyalogolni a megszépült Duna-parton a belvárosi kompig (1300 m), majd a szigetet átszelve keleti irányba a nagy ág árvízvédelmi töltéséig s ott balra fordulva elérjük a Regatta Szabadidőközpontot.

A Szentendre és Leányfalu határán lévő kompjárat a legkedvezőbb: 10 percenként indul, főleg gépkocsival érkezőknek ajánlott. Ráadásul a 65 évnél idősebb utasoktól nem kérnek viteldíjat, és a távolság innen közel négy kilométer a célig.

Aki jelzi, hogy nehezen mozog, autóval elmegyünk érte a komphoz.

A Meteor vendégházaiba jelentkezők a 300-as busszal utazzanak Alsógöd szigetmonostori rév megállójáig, a Béke utcán menjenek le a kompig. A túlsó parttól 100 méterre balra van a Meteor. Vonattal a Nyugatiból menjenek el Alsógödig, majd a Béke utcán át a révig és a Meteorig.

Regisztráció

A programra 600 Ft regisztrációs költséget kell befizetni, amelyet a Munkáspárt 2006 bankszámlájára kérjük utalni: Fókusz Takarékszövetkezet, Kecskemét, bankszámlaszám: 51700155-11117320. A közlemény rovatba kérjük beírni: támogatás rendezvényre, valamint a feladó nevét.

További lehetőségek

Kenubérlés.
Kutyát lehet hozni.

131 hozzászólás “BALOLDALI SZIGET FESZTIVÁL” bejegyzéshez

  1. Liberális érvelési kapacitás…

    Gabor Horn
    47 perce [2015. 09. 05.] · Budapest ·

    Láttam en mar rossz kormányzást közelről, sőt ami meg rosszabb, részese, felelősse is voltam ( nyomaszt azóta is állandóan) , de ami itt folyik kormányzás címen az tényleg mindennek az alja!! Egy dolog működik , a féktelen es meggondolatlan gyűlölet jelzés, só milliárdért , látható, érzékelhető eredménnyel …Uraim! Tényleg ezt akarjak?? [Sic! – az elütéseket nem javítom. F. Gy.]

    Hozzászólás(om):·

    György Fekete / „nyomaszt azóta is állandóan” (Gabor Horn) E vallomásod akkor hiteles, ha visszaadod mindazt a jövedelmet, amit akkori pozícióidban húztál. Egyebekben a nacionálkapitalisták tényleg veszedelmesebbek nálatok, mert ők az életünkre törnek (és meggazdagodnak), ti viszont csak megtollasodtatok rajtunk-kárunkra. Igaz, erkölcsi romlás is a vétketek. Lejárattátok a demokráciát (a liberalizmus megágyaz a fasizmusnak, alkalmasint a nácizmusnak), amiképpen az államszocializmus úrelvtársai egy egész történelmi korszakra diszkreditálták a szocializmus/kommunizmus, az önigazgató társadalom eszméjét.

    https://www.facebook.com/gabor.horn.5?fref=ts

    Egy perc se telt el kommentelésem után, s már megszüntette velem a Facebook-ismeretségi viszonyt, ami azt jelenti, hogy többet nem írhatok postjaihoz. Az azóta eltelt idő alat pedig hozzászólásomat is törölte. Liberális érvelés…

    Utóirat. Félreértés ne essék, nem irigység motivált. Mint fogalmaztam, a hitelességet kértem számon.

    1. Ugye, ugye? A liberálisok hogy fel vannak háborodva, ha a fasizmus szálláscsinálóinak nevezik őket? Pedig azzal, amit tesznek, a tömegeket, főleg a szeretett középosztályukat nyíltan a fasizmus karjaiba terelik. És még mindig nem értik, hogy miért….

    1. Gazsi úgy viselkedik, mint egy kényúr. Mindent megígér, kiíratja a nevét a meghívóra és nem jön el.Megértem őt, igazából nem szereti a „régi vágású” kommunistákat, ő ott nem tud úgy szerepelni, mint a fiatalok előtt, az öregek mindenre emlékeznek. Még tőkés gentry nagyúr kalapjára is emlékszem, gentlemen:) a sétabotjával. Még csak oda sem telefonált a rendezőknek…

      1. Gazsi az „új vágású kommunistákat sem szereti”, ő a kommunista etalonját Nicolae Ceauşescu-ról eredezteti. Esetleg Sztálinról…
        Ő valami kommunisták nélküli „steril” marxizmust „képvisel”, de elfelejti, hogy az „első” hivatalos kommunista Marx volt – a kiáltványa miatt.
        Óriási vargabetűt írt le akkor, amikor Romániából áttelepülve részt vett a legyengített Kádár rendszer megdöntésében, amolyan Brutus imitátorként – majd újból feltűnt a „legnagyobb mai marxistaként”.
        Kár érte. Sok Lenint kellene újra olvasnia. Pedig mindent el lehet rá mondani, csak azt nem, hogy egy ideológiai hülyegyerek lenne…
        Kár, hogy nem találja meg a kommunistákhoz vezető utat. Igaz, mások sem nagyon…

  2. Sajnos nem mehettem el a fesztiválra (tényleg sajnálom, hiszen egészségromlásom tartott vissza). Ennél fogva nem tudom, szóba került-e egyáltalán történelmi múltunk, benne a Szovjetunió!

    Itt viszont többen is makacsul egy eléggé kritikátlanul rajzolt Sztálin alakját sugallták nekünk.

    Az ő figyelmükbe ajánlom prof. Krausz Tamás (talán egyik érdemes elvtársunk se tartja történelemhamisítónak) egyik fő művét, a 2003-ban megjelent Sztálin élete és kora címűt.

    Egy tény a számos közül (a könyvből), amelyet jelenünk becsületes és/vagy a valóságtól nem elzárkózó kommunistája nem ignorálhat.

    A Kirov-gyilkosságot követő években, alapvetően avval takaródzva, lemészároltak 44 ezer olyan szovjet polgárt, akik neve a kivégzésüket elrendelő 833 lapból álló listán szerepel. A természetesen szupertitkosan kezelt, levéltári dokumentumként fennmaradt listán Sztálin hiteles aláírása is látható. A 44 ezer fő zöme kommunista. Nos, a kérdés, vajon nem sértette-e meg a Népek Atyja a szovjet alkotmányt (1936), amikor e borzalomanyagot szignálta?
    (Bár konkrét oldalszámot nem tudok jegyezni, a munka több ezer kötetes házi könyvtáramban elbújt előlem, viszont ellenőriztettem memóriámat a tárgyban – a szerzővel.)

      1. ” … Sztálin (Rákosi) is, Hitler (Szálasi) is folyamatosan és fo­lyékonyan hazudtak. Félrevezették, becsapták a társadalom jelentős tömegeit.

        Csakhogy Hitler hazugságai taktikai hazugságok voltak. Alapvető, stratégiai céljait (az ország totális militarizálása, a világuralom megszerzése, egész népek rabszolgasorba dön­tése, kiirtása) már a Mein Kampfban is nyíltan kifejtette. Akik számítottak rá, megbíztak benne, akik felbérelték, azok jól tudták, tudhatták, kivel van dolguk.

        Sztálin legfontosabb hazugságai stratégiai hazugságok voltak (a sztálini alkotmány, demokrácia, jólét, szocializmus stb. – a stratégiai hazugságok sztálini technikáját ragyogóan írja le Ribakov Az Arbat gyermekei című regényében). Ezekkel a hazugságokkal elkötelezett, progresszív emberek millióit csapta be a Szovjetunióban és azon kivül. Elhitette velük, hogy ő Marx, Engels és Lenin hűséges tanítványa, ügyük hűséges és bölcs folytatója. (Ezzel a ha­mis látszattal ma a marxizmus-leninizmus sok ellenfele, ellensége visszaél, és a sztálinizmus gyakorlati bűneit, elméleti torzításait a marxizmus-leninizmus nyakába varja. Nyilván ezek­nek nem érdeke a marxista elmélet megtisztítása a sztálinista torzításoktól, hamisításoktól.)”

        (A pestisről és a koleráról – ÚJ FÓRUM 1989 május)

        1. Rendben, akkor vessünk egybe:

          …A nácizmus, már mielőtt megragadta volna a hatalmat, nyíltan célul tűzte ki számos nép és népcsoport leigázását, megsemmisítését (vö. Hitler: Mein Kampf), a kommunista vezetés viszont – legalábbis eleinte – a szabadság-egyenlőség-testvériség voluntarista kiteljesítésével próbálkozott. Ám még a despotikus államszocializmus szakaszában sem „realizált” a holokauszthoz hasonló szisztematikus, csecsemőktől az aggastyánokig minden ember elpusztítására törő népirtást. (A fiatalabb olvasóknak magyarázatként, értelmezésként – nem mentségül. A náci faji terror elől tényleg nem volt legális menekülési lehetőség. Az osztályterror elől ellenben – igen. Ha nem is garantáltan, illetve normákkal szabályozva.)

          A helyes ítéletalkotás tekintetében rendkívül fontos szempont, hogy a kommunizmus/marxizmus elmélete és állami intézményesülése egymással nem esik egybe.

          Döntő jelentőségű, hogy esetében – ellentétben a nácizmussal – az elvek és a gyakorlat viszonyát nyilvánvaló és mély hasadás uralja. Az ellentmondás kibékíthetetlenségét az államszocializmus pártelitje igyekezett tagadni, a mindenkori ellenzéke pedig – attól függően, hogy a kritikában hová helyezte a hangsúlyt, a megreformálásra vagy a megsemmisítésre – hol túlnyomatékosította, hol meg lekicsinyelte. Ez a sajátosság alapvetően járult hozzá ahhoz, hogy az államszocializmus kitermelje önmaga meghaladásának belső mozgatórugóit. Tudniillik – eltérően a nácizmustól/fasizmustól – a benne foglalt elvi célok valóban progresszívek, az emberiség örök ideáit testesítik meg (kizsákmányolás nélküli, elidegenedéstől mentes társadalom, gazdasági egyenlőtlenség által nem korlátozott szabadság, a közösség és individuum szerves egyensúlyának megvalósulása). Végső soron ezért lehetett dinamikusabb a fasizmusnál. Ezért szembesülhetünk a történelem fintorával, miszerint Kelet-Európában az államszocialista kísérlet – minden visszássága és bűne dacára – tett annyit a feudális béklyók és zárványok eltüntetéséért, mint a maga korában a Nagy Francia Forradalom, hiszen a Dózsa trónusával/kozák kancsukákkal jobbágyi alázatba égetett/vert népben pontosan az „Átkos” ébresztette fel a méltóság igényét, még ha paradox módon is (amely büszkeség aztán elvezetett – hogy hazai példát vegyünk, de a sort indíthatjuk Kronstadttal is! – 1956-hoz és annak kisugárzásaihoz).

          Az elvek és a gyakorlat egymásnak feszüléséből következett az is, hogy – éppen a kommunista elvek megvalósulását reklamálva – számosan kommunistaként lázadtak fel, és fordultak szembe a hatalommal, míg a náci államon belül az elvek efféle számonkérésére – talán a Röhm-puccs kivételével – nincs példa. (A Hitler-ellenes Fehér Rózsa csoport egyértelműen elutasította a náci eszméket, az 1944. július 20-i merényletbe torkollott összeesküvés esetében pedig talán csak a vezetőt, Stauffenberg ezredest befolyásolhatták efféle tagadások is.)

          Ezzel szemben nálunk a panteonban helye van a kommunista voltát a siralomházban se megtagadó Angyal Istvánnak, az Auschwitzot túlélt, majd mártír 1956-os felkelőparancsnoknak vagy Nagy Imrének és még sok más kommunistának…

          A mindkét rendszert jellemző „tudategyengetés” (gleichschaltolás) sem egyforma. Például az államszocializmus nem egy olyan műalkotásnak és programcsírának adott teret, amely a dosztojevszkiji „megalázottak és megszomorítottak” pártját fogta. Volt némi helye a társadalom önreflexiójának, még ha manipulált/tűrt megoldásokkal is. Ellenben, mikor volt a nácizmusban a gyengébbeknek vagy fogyatékosoknak és egyáltalában a hátrányos helyzetű embertársainknak a figurája pozitív? – leölte őket, a holokauszt főpróbájaként…

          Említést érdemel, hogy a náci/fasiszta jellegű modernizáció mindvégig és szervesen háborúra épült, ugyanakkor az államszocializmusnál ezt a kapcsolódást ilyen általánosnak és folyamatosnak nem találjuk (úgy is fogalmazhatunk, hogy a háború az egyiknél cél, a másiknál eszköz).

          További történeti tény, hogy a sztálini Szovjetunió nélkül nem szabadultunk volna meg a fasizmustól. Dacára, hogy Hitler hatalomra jutását a sztálinizmus bizony elősegítette (harc a „szociálfasiszták” ellen, a „minél rosszabb, annál jobb” elve stb.), ám a történelem így zajlott.

          Hogy lehetne hát azonos a nácizmus a kommunizmussal (államszocializmussal), amikor az előbbi felgyújtotta szinte az egész világot, romba döntötte – kevés országtól eltekintve – teljes Európát, míg az utóbbi hagyott kiutat önnön magából, megteremtve a modern kapitalizmus történelmi előfeltételeit Kelet- és Közép-Európában, úgymint: az eredeti tőkefelhalmozás kiteljesítése, az iparosítás és az urbanizáció végigvitele, a feudalizmusból örökölt kötöttségek radikális feltépése, a falu civilizálása, a társadalmi mobilitás meglódítása, a tömegoktatás létrehozása, a társadalmi struktúra megváltoztatása (vö. a „take off” szakasz az amerikai közgazda tudós Rostownál és az állami szerepvállalás angol kollégájánál, Gerschenkronnál)…

          A dolgozat egésze: http://www.demokrata.info/velemenyek-publicisztika/148-liberalisok-antifasizmus-miert-kommunistaznak-a-liberalisok
          /A régi MEBAL-honlapon nem elérhető, mert az valamilyen ok miatt nem működik./

          1. Bár jómagam Nagy Imre szerepét egyáltalán nem így ítélem meg – Angyal Istvánról nincs sok információm (bár kommunistaként nem tudom, miért szállt szembe a szovjet csapatokkal) – az elmondottakkal egyet tudok érteni.

  3. Re Tovaris 2015-08-28 – 16:24

    Kedves Tóni, buzdításodat támogatom és egyúttal kérlek, szólj a felvetett kérdéshez: Fekete György 2015-08-26 – 13:48

    Nem véletlenül vezettem elő így: „Abban a reményben jegyzem a következőket, hogy a rendezvény résztvevői között akadnak olyanok, akik a megelőző napokban ránéznek e felületre.”

    Ugyanis ahhoz, hogy a baloldal hiteles közelítéseket produkáljon a ma problémáihoz, valósághű, a történelmi összefüggéseket belátó önreflexiója szükséges – többek között – az államszocializmus történetét illetően.

    Mivel egészségi körülményeim lehetetlenné teszik a rendezvényen való részvételt (sajnos az idők során lakásba záró mozgáskorlátozottá váltam; hetente háromszor átkötik mk. lábam immár bő éve, s itthon is előfordul, hogy előadom a „botos ispán” figurát), ezért itt terjesztem elő, amit esetleg ott szóban fölvetnék. Egyfelől a Konok-féléknek, másfelől azoknak, akik semmit nem tanultak az államszocializmus bukásából. No meg természetesen a magukat baloldalinak nevező burzsoá szocialistáknak, például ekként (támaszkodva Krausz Tamás kiváló vitairatára): http://www.demokrata.info/velemenyek-publicisztika/1123-liberalis-tol-naci-szekeret

    1. Egészségi állapotodat tekintve jobbulást kívánok. Jó magam már ingyen utazhatok, akár el is mehettem volna, de nem csak azért nem mentem el, mert ebben a korban a kempingezés már egy kicsit fárasztó, hanem a várható esetleges csalódások miatt. De ez csak az utolsó indokom lett volna. Fel kell szedni a krumplit, le kell szedni a körtét, le kell nyírni a füvet az udvarban és hátul a kertben is. Meg mára várom egy rádióamatőr barátomat, aki meg szeretne látogatni. Még ide a 15 km-re lévő Csórra sem tudtam elmenni egy „regionális” rádióamatőr találkozóra, mert a munka fontosabb. De várom a sok opponens beszámolóját, aki oda özönlik…

      1. Köszönöm jókívánságaidat. Ismét hangsúlyozom, a szocializmusba való átmenet önreflexiója nélkül (amelynek része a despotikus államszocializmus kritikai értékelése) a jelen kérdéseire – ideértve Görögország mostani válságát is! – nem adhat a baloldal adekvát választ. Konkrétan. Amiképpen szemellenzős felfogás az államszocializmus bukásának alapvető okát árulásokban vélni, akképpen az objektív valóság kizárása napjaink görög politikai történéseinek értelmezésekor személyi tényezőkre szorítkozni.

  4. Tisztelt vitatkozók!

    Nosza, már javában folyik a Balsziget fesztivál, minél többen menjetek el és hallgassátok meg az előadókat. Aztán várjuk az élménybeszámolókat. Sajnos, nekem most kissé „messze” van Horány…

  5. Abban a reményben jegyzem a következőket, hogy a rendezvény résztvevői között akadnak olyanok, akik a megelőző napokban ránéznek e felületre.

    Artner Annamari anno (2-3 éve) elküldte nekem (ajándékként!) Rozsnyai Ervin öt kötetét. Ezt most külön is hálával köszönöm!

    Azóta rendre előveszem, forgatom, tanulmányozom mindegyiket. Nagy szellemi élvezettel, hiszen nyilvánvalóan eredeti, kritikus elme gondolataival találkozom.

    Azonban újra és újra beleakadok olyan kijelentésekbe, amelyeket Rozsnyai professzor (hiába hunyt el nemrég, vele kapcsolatban is működik bennem, hogy a számomra egyébként – konkrét emberként – ismeretlen szellemóriásoktól olvasva valamiféle személyes viszony kezd fűzni hozzájuk; innen, hogy élő professzorként jelenik meg bennem, akivel párbeszédet folytatok, alkalmasint vitatkozom) a szovjet-orosz történelem valódi pozitívumaiként fogalmaz meg. Idézek ezek közül.

    „Az iparosítás és a kollektivizálás előrehaladtával a Szovjetunióban objektív társadalmi szükségletté érlelődőtt a SZTÁLIN ÉS MUNKATÁRSAI ÁLTAL SZORGALMAZOTT DEMOKRATIZÁLÁS [nagybetűs kiemelés tőlem – F. Gy.]…” – Rozsnyai Ervin: Miért kell nevén nevezni? (Gondolatok a bukás elméleti tanulságairól) Budapest, 2007. A szerző kiadása. 135. old.

    Rozsnyai az 1933-as „csisztkát”, az 1935-ös „proverkát”, az 1936-os párttagkönyvcserét és az 1937-38-as – párton belüli, a helyi, illetve alsó szintű vezetőségeket és a középszintű szerveket megcélzó – demokratizálási kampányt (antibürokratikus hadjáratot) elemezve komolyan veszi a legfelsőbb vezetők pártdemokrácia iránti elkötelezettségét. Magasztalja Zsdánovot (a megyilkolt Kirov utódát a leningrádi párttitkári tisztségben; e terrorcselekmény adott zöld utat a lenini központi bizottsági tagok koncepciós eljárásokkal történő, Sztálin által irányított-sugalmazott meggyilkolásának…), sőt Sztálin társadalmasítási törekvéseit is ugyanígy értékeli: „Sztálin – aki Getty megállapítása szerint [John Archibald Getty: Origins of the Great Purges. The Soviet Communist Party Reconsidered 1933-1938. Cambrige -New York… 1985. – a szerző lapalji lábjegyzete.] gyakran hangsúlyozta a tömegek által gyakorolt bírálat nélkülözhetetlenségét – a kritika nyilvánossága mellett szólalt fel. [1937. februári KB-plénum.]” – Rozsnyai Ervin: Forradalmi és ellenforradalmi Szovjetunió. Második [szerzői] kiadás. [1996] 33-34. old. Sajnos Rozsnyai elköveti Getty hibáját: a történeti forrásokat történelmi kontextusaikból kiszakítva szemléli. Különben meg számos tapasztalattal bírunk – mind a múltból, mind a jelenből – a diktátorok/zsarnokok és a nép (a „néptömege”, „a zemberek”, a „nemzet”) közvetlen kapcsolatáról…

    Rozsnyai professzor eme állításait eddig – az antikommunista mainstreamra tekintettel – elhessegettem magam elől. Azonban itt olyan mértékben találkoztam az államszocializmus despotikus változatának (értsd leegyszerűsítő, helytelen elnevezéssel: sztálinizmus) apológiájával, hogy velük szembeni ellenállásomat már nem tudom nem jelezni.

    1. Kedves Gyuri! Miből gondolod, hogy Rozsnyainak ebben a témában nincs igaza? Ill. sok mindenben nincs igaza? Próbáljuk meg az adott korba beágyazva elemezni a történéseket. Kirovot ki(k) gyilkolhatták meg? Gondolod, e miatt végezték ki a leninistákat? Jószerint ma már csak a burzsoá irodalmat lehet megtalálni ebben a témában, ők pedig tudod, nem a tényszerű igazmondásukról híresek.
      Szerintem Rozsnyai még olvashatott olyan műveket is, amelyek esetleg közelebb álltak a valósághoz, mint a burzsoá források. Nem gondolod?

      1. Kedves Gyuri!
        Szerinted miért népszerű még mindig Sztálin? Miért van az, hogy Oroszországban jottányit sem veszít a népszerűségéből? Engem ez jobban foglalkoztat, mint sok más, de nyilván nem antisztálinistáktól várom a választ, mert azok egyértelműen negatívan ítélik meg.

          1. Én semmit nem akarok bizonyítani, csak tényként közlöm, hogy Sztálin népszerűsége a volt Szovjetunió országaiban egyre emelkedik, itt a honlapon is vannak, akik abszolút hívei – jómagam óvatosan tanulmányozom a jelenséget – de valami magyarázatnak biztosan kell lennie. És az is biztos, hogy nem antisztálinista kiindulásból.

          2. Re Tovaris 2015-08-29 – 11:24

            Mi a te magyarázatod? Ha már szóba hoztad Sztálin emelkedő népszerűségét… És mit tudsz e népszerűség számszerű nagyságrendjéről?

        1. Tudom, csak nem hiszem el. Mármint a vádló – gondolom Visinszkij-ről van szó – hazugságait. Ez koncepció volt a javából. De ki tudhatja, hogy a Sztálin asztalára került jelentésekben mennyi volt az igazság és mennyi a szándékos félrevezetés? Aztán, ha Sztálin „középszerű géniusz” volt, akkor miért is feltételezzük róla, hogy képes lett volna minden tekintetben átlátni az általa kormányzott „birodalmat”? Sztálin nevében rengeteg disznóságot követtek el, ami szerintem soha nem jutott Sztálin tudomására. Volt ott egy Berija nevű gazember, aki tökéletes szűrővel látta el az információfolyamatokat.
          Magam is, amikor felső vezetővé avanzsáltam (kis ideig) tapasztalhattam a Berijához hasonló közvetlen beosztottak szolgálatkészségbe csomagolt aljasságait, de nem volt időm leleplezni őket, mert a munka nem engedte.
          Sztálin „nimbuszát”, a „mi apánk”, meg nagy vezérünk, stb. nem maga Sztálin kreálta, hanem az aljas seggnyaló siserehad. Sztálin hibája az volt, hogy ennek nem állt ellent, pedig az általa sokszor idézett példaképe, Lenin, kifejezetten irtózott minden személyét dicsérő frázistól és meg is tiltotta azok hangoztatását.

          1. Ad Tovaris 2015-08-29 – 11:37

            Összevissza ugrálsz. Bizonyítom.

            Megkérded tőlem (Tovaris 2015-08-28 – 16:33):

            „Kirovot ki(k) gyilkolhatták meg? Gondolod, e miatt végezték ki a leninistákat?”

            Állító kérdéssel megadom a tényt (Fekete György 2015-08-28 – 19:34): „…nem tudod, hogy a lenini kb-tagok elleni koncepciós perekben a vádlottak bűnösségét a vád visszavezette a Kirov-gyilkosságra?”

            Mire közlöd, hogy nem hiszed el az ügyész Visinszkij vádjait (ennek tükrében érthetetlen iménti kérdésed Kirov meggyilkolására vonatkozóan…), majd Sztálin személyének kultuszáról és megvezethetőségéről elmélkedsz (Tovaris 2015-08-29 – 11:37).

            Nem értelek, kedves Tóni. Ugyanis a kérdés nem az, hogy tehet-e Sztálinon kívül más is személyének kultuszáról, valamint a koncepciós perekről (no meg a terrorról), hanem az, hogy Sztálin politikailag felelős-e mindezekért a történésekért és személy szerint részt vett-e elrendelésükben/irányításukban, volt-e bennük kezdeményező szerepe? Feltételezem, kérdésed nem arra irányult, hogy ki húzta meg a ravaszt…

            A kérdés számodra megnyugtató megválaszolásához olyan szerzőhöz „irányítanálak”, aki biztosan nem hajbókol a burzsoá történelemhamisítóknak: Krausz Tamás Sztálin életrajzára gondolok. Igen jól hasznosítható a Ruszisztikai Könyvek sorozat is, például a XXXII. kötet (Háború és nemzeti önismeret; Valerij Muszatov előadása).

            A történeti szakirodalomból jómagam azt szűrtem le, hogy Sztálin történelmi viszonyok kínálta térben tevékenykedett, struktúra terméke, aki – ugyanakkor – a Szovjetunió tényleges vezetőjeként országa despotikus államszocializmusának politikailag első számú felelőse és az elkövetett törvénytelenségekben, embertelenségekben személy szerint is minősítetten bűnös. Egyúttal – ezt se felejtsük – része van a Szovjetunió történelmi pozitívumaiban is. Természetesen tévedett is, azonban jóhiszemű tévedést nemigen tudok feltételezni nála.

            Ennél mélyebbre hatolni, illetve részletezőbben tárgyalni jelen kommunikációs formában nem tartom megoldhatónak. Megkísérlését komolytalanságnak vélem, amely csak megalapozatlan kijelentésekbe, uram bocsá, dilettantizmusba sodorna. Itt befejezem. Hiszen célom eleve az volt, hogy a Baloldali Sziget Fesztivál résztvevőinek figyelmébe e problematika is, a szocializmusba való átmenet önreflexiója, bekerüljön. Ezért, mint már itt kétszer jeleztem, vetettem itt föl. Megcselekedtem, tehát most megállok. Akár beéred feleletemmel, akár nem.

          1. Hogy te miben maradsz, szíved-elméd joga, kedves Tóni.

            A magam részéről a részedről hivatkozott hozzászólásomnál és annak e kiegészítésénél maradok a tárgyban: Fekete György
            2015-09-04 – 14:27 Az utóbb említettből idézem is az alapvetően releváns tényt:
            „A Kirov-gyilkosságot követő években, alapvetően avval takaródzva, lemészároltak 44 ezer olyan szovjet polgárt, akik neve a kivégzésüket elrendelő 833 lapból álló listán szerepel. A természetesen szupertitkosan kezelt, levéltári dokumentumként fennmaradt listán Sztálin hiteles aláírása is látható. A 44 ezer fő zöme kommunista. Nos, a kérdés, vajon nem sértette-e meg a Népek Atyja a szovjet alkotmányt (1936), amikor e borzalomanyagot szignálta?”

  6. Ahogyan hallom: KonokP. mint anarchista már visszalépett a feminista tematika pertraktálásáról a fesztiválon. Miközben minden liberális fórumon felszólal, akárcsak más balosok. Ezt teszi az összes balos TGM-től az új fiatal balosokig. Nem is mindig fizetnek érte. Tehát a liberális sajtóban lehet szerepelni, az ellen nem tiltakoztok, de az emeszpés nem lehet jelen egy baloldali rendezvényen. Ezt marhaságnak deklarálom. Amikor valaki megjelenik a baloldali szigeten, akkor el kellene kérnie a párttagkönyvét és kutasítani? Honnan lehet tudni, ki az emeszpés??? Emberek, térjetek észre. Még mindig nyolcan akarjátok egymást boldogítani a helyes nézeteitekkel, vagy kiállni az ellenforradalmi korszak álbaloldali fórumaira, s meghirdetni a rendszerellenes nézeteket. Aki nem az utóbbi mellett van, az végleg bezárta magát a szektába, egy olyan intellektuális kriptába, amelyet a rendszer neki felállított.
    A régi szektás hagyományt követitek: valaki minél közelebb áll hozzátok, annál jobban ütitek.

    1. Egyszer már megosztottam itt Konok úrral a Facebookon folytatott vitám néhány részletét. Ezúttal, minden kommentár nélkül, fölhelyezem azt a kijelentését, ami miatt konkrétan összecsaptunk (erre csupán utaltam a jelzett alkalomkor); tanulságos:

      „…hittérítő sem vagyok, semmi kedvem minden egyes alkalommal újra és újra elmagyarázni, hogy nem, ez nem az a „kommunizmus”, sőt: az államkapitalizmus sztálinista (maoista, trockista, ezeregy-ista) verziója éppen a valódi emberi társadalomért folytatott történelmi küzdelem elleni utolsó mentsvárat jelentette; hogy minden mai kapitalistának apró Lenin-oltárokat kellene tartani a hálószobájában, és reggelenként illatos füstölőket gyújtva rebegni hálát a jó Vlagyimir Iljicsnek a kapitalizmus megmentéséért.”
      https://www.facebook.com/peter.konok/posts/864671056922337?comment_id=865479343508175&notif_t=feed_comment_reply

      Természetesen helyes döntés volt Konok Pétert meghívni, hiszen így nézetei a helyszínen, szemtől szembe értékelhetőek…

      1. Ez a Konok egy antikommunista baloldali? Van olyan? Aki Pol Potot kommunistának nevezi. Na, erről polemizáltam Phoenix-szel, és azóta „sztálinista” lettem. A szó jó értelmében… Ezen felül nyalják a tőkések ülepét – na brrrr… nem kell.

        1. Konok radikális antisztálistának vallja magáét, mint anarcho-kommunista. Egyébként e szóösszetételt öszvérfogalomnak tartom, annak ellenére, hogy használták. Ugyanis a kommunisták eleve állampártiak a proletárdiktatúra értelmében, amely kommünként is állam (lásd Lenin: Állam és forradalom).

          1. Konok úrnak konokul ajánlom ezt az irodalmat tanulmányozásra:

            http://kprf.ru/library/pubs-zyuganov/

            Геннадий Зюганов:
            Выход из кризиса – социализм
            (Gennagyij Zjuganov:Kijutás a krízisből – szocializmus)

            Геннадий Зюганов:
            Правда и ложь в зеркале кризиса
            (Gennagyij Zjuganov: Igazság és hazugság a válság tükrében)

            Геннадий Зюганов:
            Сталин и современность
            (Gennagyij Zjuganov:Sztálin és a korszerűség)

            Геннадий Зюганов:
            Эпоха Сталина: цифры, факты, выводы
            (Sztálin korszaka: Számok, tények, következtetések)

            És magától, utálata „tárgyától” közvetlenül.

            Иосиф Виссарионович Сталин:
            Об основах ленинизма
            (Joszif Visszarionovics Sztálin: A leninizmus alapjairól.

            Gondolom, ezeken már ő túl van, fényévekre innen….

        2. Lenint a marxizmus és a kommunizmus történetéből ki akarják húzni ezek az ún. szélsőbalosok vagy azok gy frakciója. Ezek Lenint éppen úgy gyilkosnak tartják, mint a liberálisok, a szociáldemokraták vagy éppenséggel a konzervatív nacionalisták. E tekintetben az új rendszer kánonjában mozognak. Hát ilyen baloldaliak ők…:). De azért vitatkozni kell velük, mert azt mondják, ők az antikap táborba tartoznak – Lenin ellenében. Képzelhetitek…(Aki Pol Potot kommunistának nevezi, az egyszerűen tudatlan.)

          1. Konokot szembesíthetnétek ott, mégpedig nyilvánosan, antileninista kapitalizmusával, anarcho-kommunizmusával! Egyébként is: vagy anarchista egy felfogás, vagy kommunista… Néha eltöprengek (amikor nincs jobb dolgom), vajon Konok úr megvallotta-e antileninizmusát valamikori témavezetője előtt… Egyre inkább benyomásom, erkölcstelen a pasas.

          2. Aki Lenin-ellenes, nem csak marxizmus-ellenes, de egészében tudományellenes is.

            Magyarán: a fasiszták kiabálják mindenkire, hogy „gyilkos”.
            Ebből pedig következik, hogy konok konokul fasiszta.

            Viszont „diák”, halld meg egy alumnussá érett kommunista szavait: ahol az írástudatlanság olyan szintjein állnak, hogy érzelmi töltetet erőszakolnak neutrális szavakba, ahol kisajátítanak köztragédiákat, ahol arra teljesen alkalmatlan, vérgőzösen náci jobboldaliakat ráncigálnak „baloldali” jamboreekra – no, ott húzd fel a nyúlcipőt, és keress egy baloldalibb teret tiszta, lélegezhető levegővel, mert különben rád is vár a hülyeség és töketlenség láttán a kiégés.

    2. Eddig azt hittem, hogy Kálmán Imre operettjeinek főszereplői számára adatik meg csupán olyan hangzatos és mulatságos címek viselése, mint például a „Csárdáskirálynő”, „Marica grófnő”, a „Cirkuszhercegnő”, a „Montmartrei ibolya”, „Josephine császárnő”, vagy akár „A farsangi tündérke”. Ám az álbalsziget álbalos programjában ott szerepel most Vajnai Attila neve is, mint „az Európai Baloldal elnöke”-, mely titulus hallatán mind Josephine császárnő, mind Marica grófnő bizonyára elsápadnának a sárga irígységtől….Hiszen, bár a Gödi Gödörben dagonyázó farsangi tündérkék névsorából nyilvánvalóan kiderül, hogy Vajnai úr az európai opprortunista-revizionista-antikommunista tőkésbérenc álbaloldal ( magyarországi) elnökének hirdeti magát- de, azért az sem semmi.

      Nem a minőséget, csupán a mennyiséget tekintve persze. Hiszen nyilvánvaló, hogy ez az operett-elnök úr, Tóbiás Józsefnek, a Magyar Kapitalista Párt balsorsú elnökével egyetemben teljesen hazug és valótlan válaszokat fog majd adni arra a kérdésre, hogy „Ki a bal , ki a jobb?”-, olyannyira, hogy önmagukat és az általuk képviselt opportunista-revizionista-antikommunista tőkésbérenc jobboldali pártokat bizonyára szemérmetlenül „baloldalinak” kívánják majd feltűntetni, Hegyi Gyula levezető elnök úr( úgy látszik, itt csak elnökök rúghatnak labdába) buzgó tettestársi közreműködése mellett.

      Pedig a valódi baloldaliságnak ma egyetlen egy alapvető kritériuma, sine qua nonja van, még pedig, hogy az illető személy, párt vagy mozgalom össznépi tulajdonban akarja-e tudni a főbb termelőeszközöket ( akkor baloldaliak), vagy tőkés magántulajdonban? ( akkor jobboldaliak.) Illetve, ami ugyanazt jelenti: meg akarja-e dönteni az általa megjavíthatatlannak, humanizálhatatlannak tartott kapitalista rendszert, és elutasít minden együttműködést a jobboldali pártokkal ( baloldaliság), vagy az általa megjavíthatónak, szocializálhatónak, igazságosabbá tehetőnek, stb. stb. tartott kapitalista rendszer keretein belül, ha úgy adódik, akkor a jobboldali pártokkal együttműködve kíván-e politizálni a kizsákmányoló rendszer magjavítása, szocializálása, igazságossá formálása, (stb, stb, lásd mint fent) érdekében.? (jobboldaliság.)

      Az a sok humanista szépség és jóság ugyanis, melyet az álbaloldali, valójában az előbb említett kritériumok alapján jobboldali politikai bohócok és illuzionisták összehordanak (általában, és most a balfékszigeten is bizonyára) úgymond a „baloldaliság” meghatározására, nem több álszent hazugságnál, sunyi maszatolásnál a célból, hogy a baloldaliság általam előbb említett, egyetlen meghatározó alapkritériumát (saját jól felfogott érdekükben) elhallgassák és megkerüljék.

      Ugyanis attól, ha valaki „együtt érez a szegényekkel”, sőt még bíráló szavakat is szól magáról a kapitalizmusról-, továbbá elítéli a szexizmust, a környezetszennyezést, a migránsok, a cigányok, a nemzeti kisebbségek, a mentálisan betegek stb, stb hátrányos megkülönböztetését, a fiatalok munkanélküliségét, a fasizmust, a háborút, az Iszlám Állam kegyetlenkedéseit( stb, stb, lásd a balféksziget programkínálatát), attól az illető még koránt sem lesz baloldali. Hiszen ki merné például kétségbe vonni azt, hogy a Római Pápa őszentsége szintén elítéli a szexizmust, környezetszennyezést, a migránsok, a cigányok, a nemzeti kisebbségek, a mentálisan betegek stb. hátrányos megkülönböztetetését, a fiatalok munkanélküliségét, a fasizmust, a háborút és az Iszlám Állam keresztényellenes pogromjait-, ami pedig a kapitalizmus verbális, szóbeli ostorozását illeti, a Római Pápa egy Vajnaihoz, egy Tóbiáshoz, egy Hegyihez képest igazi véresszájú, bolseviki lázító. Továbbá, a monacói herceg ugyan nem ítéli el szóban a kapitalizmust, viszont az összes többi téma kapcsán, igazi humanista arisztokrata lévén, tökéletesen egyetért Pápa őszentségével. Végül Soros György ugyan nem humanista arisztokrata, hanem kegyetlen tőzsdei spekuláns- ám mint köztudott, ő is gyakran közöl olyan cikkeket a kapitalizmus hiányosságairól, mely írások a vajnaiak, a tóbiások , a hegyigyulák szemében nyilván félelmetes komcsi röpiratoknak tűnnek.

      Most akkor tehát a Római Pápa, a monacói herceg és Soros György baloldaliak, netán egyenesen szélsőbaloldaliak? Hogy egy klasszikust idézzek: egy nagy sunnyogó gödi frászt, azt…! Ugyanis ők mindannyian azzal a céllal bírálják szívhezszóló szavakkal a kapitalizmust, a saját kedves rendszerüket, hogy megjavítgassák, s ilymódon megvédhessék azt- ugyanúgy, mint az Európai Álbaloldal opportunista-revizionista-antikommunista tőkésbérenc pártjai is. Mivel pedig az összes bajnak-gondnak, amit enciklikáik, hercegi megnyilatkozásaik, cikkeik vagy „szolidaritásai felhívásaik” során feddőleg tesznek szóvá ( az egyre fokozódó kizsákmányolás, a munkavállalói jogok megnyirbálása, a kisebbségek, a nők, a melegek, a migránsok, a cigányok stb, stb hátrányos megkülönböztetése, a fiatalok munkanélkülisége és jövőtlensége stb,stb,stb) éppen az általuk védelmezett ( mert alternatíva nélküli és mert megjavítható) kapitalizmus az eredendő oka, és mert ezért ezek a gondok-bajok soha nem szűnhetnek meg a kapitalizmus megszűntetése nélkül- ezért aztán ezek a nyavalygások és sóhajtozások nem egyebek álszent álhumanista, eleve kudarcra ítélt álcselekvéseknél és nyelvtornáknál. A kapitalizmus fennmaradását kívánó jobboldali személyek és pártok álszent, álhumanista, és a vajnaiak esetében álbaloldali hazugságainál.
      …………………………………………………………………………………………………

      P.S: Végül a valódi baloldaliság alapkritériumának ( a megjavíthatatlan tőkés rendszer megdöntése a főbb termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele, vagyis a tőkések hatalmi monopóliumának megsemmisítése által) van még egy fontos kiegészítő premisszája is, amely így hangzik: nem létezik kommunista-ellenes baloldaliság…! Még pedig azért, mivel egyedül a (valódi) kommunisták törekszenek a baloldaliság alapkritériumának, a főbb termelőeszközök össznépi tulajdonba vételének a megalkuvás nélküli „beteljesítésére”, és ők utasítják el egyedül konzekvensen és minden körülmények között a jobboldali pártokkal való politikai ( például parlamentális) együttműködést. Aki tehát kommunista-ellenes , az egyben baloldaliság-ellenes, vagyis jobboldali is természetszerűleg.

      E téren pedig ismét csak „összenő, ami összetartozik”: hiszen ha, ad abszurdum, egy feltételezett szituációban csak az a két választása lehetne a Pápának, a monacói hercegnek, Soros Györgynek, Vajnai Attilának és Tóbiás Józsefnek, hogy döntésükkel vagy a fasisztákat, vagy a valódi kommunistákat juttatják hatalomra Magyarországon, és egész Európában is-, nos, akkor ők bizony valamennyien gondolkodás nélkül a fasisztákra szavaznának, mert ugyan azok homofóbok, rasszisták, szexisták, munkás-,roma-,migráns-és kisebbség-ellenesek ugyan-, de egyben, a Pápához, a monacói herceghez, Soros Györgyhöz és az opportunista-revizionista álbaloldaliakhoz hasonlóan antikommunisták is, és ugyanúgy a kapitalizmus fennmaradásában érdekeltek .

      1. Mielőtt valaki félreértené: természetesen vannak olyan pártok és mozgalmak is, melyek baloldaliak ugyan ( mert megfelelnek a baloldaliság alapkritériumának, vagyis hogy a kapitalizmus nem javítható, ezért meg kell dönteni a főbb termelőeszközök népi tulajdonba vétele által, és tilos minden együttműködés a jobboldali, kapitalistabérenc pártokkal), viszont még sem vallják magukat kommunistának. Ezek a mindenféle anarchisták, maoisták, trockisták, forradalmi baloldaliak, stb, stb igen különböző okok miatt „nem akarnak kommunisták lenni”. Mondjuk, mert nem tetszik nekik a kommunista pártok szervezeti felépítése és kétségtelenül meglévő bizonyos hierarchiája ( az ő szemükben „bürokratizmusa”) ill. a „pártfegyelem”-, mert úgy vélik, hogy a „kisajátítók kisajátítását”, vagyis a tőkések hatalmának megtörését ők sokkal humánusabb módszerekkel tudnák megoldani, mint a „diktatórikus” kommunisták ( vagy épp ellenkezőleg: sokkal forradalmibb , sokkal hatékonyabb radikalizmussal, mint az elpuhult kommunisták)-, végül , sok esetben, mert a kommunisták által preferált állami tulajdon helyett ők a „közvetlen dolgozói tulajdonlás”, a „termelői kommunák” stb. stb. mellett teszik le inkább a garast.

        Ennek ellenére, még egyszer hangsúlyozom, a valódi kommunisták mellett ugyancsak baloldaliak ezek a mozgalmak is-, mivel a tőkés magántulajdont valamilyen formában népi tulajdonnal kívánják felváltani, vagyis nem tartják megjavíthatónak és ezért meg akarják dönteni a kapitalizmust-, végül pedig addig is elutasítanak minden együttműködést a kapitalistabarát jobboldali pártokkal. Teljesen elképzelhetetlen például, hogy egy trockista legyen egy kapitalista állam egyik tartományának miniszterelnöke, mint manapság Thüringiában a Die Linké-s Ramelow-, hogy egy maoista támogassa mondjuk a Szerbia elleni NATO-agressziót, mint nálunk annak idején az MSZP-, vagy hogy egy anarchista nyalja ki miniszterelnökként gőzerővel a kapitalisták seggét, mint Tsipras bohóc.

        Mondom: „nem-kommunista” is lehet baloldali, mivel a „nem-kommunistaság” nem egyenlő a baloldaliságot eleve kizáró kommunista-ellenességgel. Ha azonban ezeket a maoistákat, anarchistákat, trockistákat túlságosan elragadja a „forradalmi hevület”, és beállnak ők is a kapitalisták, a fasiszták és az opportunista-revizionista álbaloldaliak mellé „sztálinozni”, „gulágozni”, „államkapitalistázni”, a kommunistákra köpdösődni, akkor az antikommunizmus bűnébe esve, akaratlanul is a kapitalisták, a fasiszták és az opportunista-revizionista-antikommunista álbaloldal (vagyis, összegezve: a jobboldal) szekerét tolva immár elvesztik tiszta baloldali lényegegüket, és nem lesznek mások immár, mint egyszerű, „mezei”, szerencsétlen, célt és szövetségest tévesztett maoisták, trockisták, anarchisták.

        Akik úgy lebegnek a politikai térben jobb és baloldal között, mint egykor Mohamed koporsója a levegőben.

        1. De most már tényleg utoljára a baloldaliság meghatározó alapfeltételével kapcsolatban. ( vagyis: a kapitalizmus megjavíthatatlan, azért meg kell dönteni a főbb termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele által, és nincs együtt a kapitalizmust elfogadó, tehát jobboldali pártokkal.) .Tehát:

          Ha egy világutazónak rosszul, nem a Föld mágenes pólusai alapján van beállítva az iránytűje, akkor valós helyzetét a térképpel összevetve a brazil őserdő közepén így kiálthat fel meglepetésében: „Na hát, ki gondolta volna, hogy ilyen szép zöld hely ez a Kalahári sivatag!”. Később pedig, az Északi sarkon: ” Ejnye, vajon hogyan élnek meg ennek a nevezetes francia Cote D’Azurnak a pálmái ebben a cudar hidegben?” Ami mindenképpen nevetséges-, ám ha az illető a nyilvánvaló, szemével látott, fülével hallott és eszével felfogott tények ellenére ragaszkodik tévedéséhez, és az őserdőt teveháton akarja átszelni, a sarki jeges szélviharban viszont fürdőnadrágot ölt-, nos, akkor még komoly veszélyekbe is sodorhatja magát.

          Ugyanígy eltévedhet a politikai térképen az, akinek rossz a „politikai iránytűje”, mert nem a baloldaliság meghatározó alapfeltétele (lásd mint fent) alapján állította be azt, és ezért mondjuk a nyugati seggeket röptében kinyaló, privatizáló, népnyomorgató MSZP-t baloldali pártnak tartja csak azért, mert az baloldalinak nevezi önmagát, Putyin ellen uszít, és a melegek szabad házassága mellett agitál. Vagy pedig, a DK-t figyelve, eltévedt emberünk így kiálthat fel meglepetésében: „KI gondolta volna, hogy egy baloldali pártot egy milliárdos kapitalista vezet-, és hogy egy baloldali párt a külföldi bankárokat támogatja a magyar adósok ellenében? Nahát!” Később pedig: ” A PM, a Munkáspárt 2006, a Die Linke nyilvánvalóan baloldali pártok, mert támogatják a feminista mozgalmat-, és Tamás Gáspár Miklós is nyilván baloldali, mert mert gyalázza a Kádár-rendszert és szóban bírálja a kapitalizmus hiányosságait. Természetes tehát, hogy valamennyien támogatják Tsipras bohócot, aki szintén baloldali, mert annak nevezi magát-, de az isten szerelmére, hát akkor hogyan nyalhatja ki ez a baloldaliak által támogatott főbaloldali a tőkések seggét ilyen gyors nyelvcsapásokkal?. ..Érdekes…”

          Ez a politikai iránytévesztés mindenképpen nevetséges-, ám ha az illető a szemével látott, fülével hallott, az eszével felfogott valóság ellenére ragaszkodik tévedéséhez, és jószándékú baloldaliként mondjuk az MSZP jobboldali csirkefogóira adja a szavazatát, vagy jámbor civilként asszisztál az álbalsziget opportunista-revizionista dzsemborijához-, akkor még komolyan árthat is a maga által képviselni kívánt ügynek.

          Ráadásul, aki ragaszkodik rosszul beállított „politikai iránytűjének” azon hazugságához, hogy az MSZP , a Munkáspárt 2006 vagy a PM „baloldali párt”, akkor az a szerencsétlen kénytelen természetesen a valóban baloldali Magyar Munkáspártot -vagy netán a görög KKE-t- „szélsőbaloldalinak” tekinteni. Aki szerint pedig az osztályharcot sajtótájékoztatókra, nemzetközi szolidarítási nyilatkozatokra, valamint a május elsejei luftbalonos felvonulásra korlátozó Thürmer-féle Munkáspárt nyugdíjasai „szélsőbaloldaliak?!?!”, az bizonyos, hogy életében soha nem látott még valódi szélsőbaloldali pártot.

          De ha így megy tovább, akkor még láthat hazánkban is.

          A szélsőbaloldali pártok jellemzője ugyanis az, hogy ugyan ők is megfelelnek a baloldaliság alapvető kritériumának ( a kapitalizmus nem javítható, ezért meg kell dönteni a tőkés magántulajdon társadalmasítása által, és addig is tilos az együttműködés a jobboldali pártokkal) , azért aztán baloldaliak-, ám ezek a szervezetek a kapitalizmus megdöntéséhez vezető utat a nyílt fegyveres harcban, a kapitalista állam szervezetei és képviselő elleni merényletekben látják-, ellentétben a „szimpla baloldaliakkal”, akik a felvilágosító propagandában valamint a tömegsztrájkokban, később pedig a gyárfoglalásokban, s ott munkástanácsok megalapításában látják a kapitalizmus megdöntéséhez vezető utat, és határozottan elutasítják a „forradalmi fegyveres erőszakot”.

          ( A munkástanácsok említésekor valódi , mert valódi baloldaliak , sőt kommunisták vezette munkás-érdekvédelmi szervezetekre gondoltam természetesen, nem az 1956-os ellenforradalom jampecek, fasiszták, kiugrott papok, volt tőkések, vagy legjobb esetben buta és hiszékeny „gyászhuszár-munkások” vezette , antikommunista beállítottságú, a kapitalista restaurációt előkészítő borzalmaira. Melyek szerencsére idő hiányában csak előkészíteni tudták a kapitalista restaurációt, ám sajnos a lengyel „Szolidaritás”-beli bűntársaiknak sikerült is végrehajtaniuk a kizsákmányoló rendszer visszaállítását. )

          1. Amíg nem lesz egységes, marxista-leninista kommunista párt, addig nem tudjuk megdönteni a tőkét. Először Oroszországban kell végbemenni egy új szocialista forradalomnak, mert nélkülük nem lesz háttere a kommunista mozgalmaknak. Nekem ez a „balfesztivál” leginkább az orosz kommunisták mellőzése miatt nem meggyőző.
            De hát mindennek okai vannak.

  7. Órákig, sőt napokig megy a szavakon való kíméletlen vita, miközben nem lettünk többen, nem lettünk okosabbak, nem lettünk erősebbek. Azt hiszem azt kellene keresni, amiben egyetérthetünk, a közösségi társadalom megvalósításának útjait.

    1. Általában véve igaz, amit írsz. Azonban – sajnos – vannak szavak, ha környezetembe bekerülnek, soha nem tehetek ad acta. Ezt személytől függetlenül vallom. Különben jómagam mindvégig a rendezvény programjáról szóltam. Mindaddig, amilyen egy ilyen tűrhetetlen szót, „holokauzálást” (igaz, vannak előzmények: a „nyugdíjasok, betegek, öregek holokausztja”, meg további diszfunkcionális hasonló kifejezések, nem beszélve a holokamuzásról…) be nem dobott egy régimódi, ám ennélfogva a megingathatatlanságig következetes antifasiszta, aki ugyanakkor nehezen viseli a bírálatot. A magam részéről szintén javaslom, térjünk vissza a fent meghirdetett „baloldali blokkos” fesztivál tárgyalásához, amennyiben lehet, támogatásához – természetesen kritikai módon.

    2. Minden társadalmi rendszert a benne uralkodó tulajdonviszonyok határoznak meg: a rabszolgatartáson alapuló társadalmi rendszer a rabszolgatartó társadalom-, a feudális földbirtokrendszeren alapuló társadalmi rendszer a feudalista társadalom-, a tőkés magántulajdonon alapuló társadalmi rendszer a tőkés rendszer vagy kapitalizmus.

      Ennek értelmében a „közösségi társadalom ” csupán a közösségi tulajdonviszonyok ( népi tulajdon, össztársadalmi tulajdon, állami tulajdon stb,stb) alapján jöhet létre, megvalósításának semmi más útja nincs tehát, mint a tőkés magántulajdon megszűntetése, a főbb termelőeszközök közösségi ( népi, társadalmi, állami) tulajdonba vétele.

      Ha ezt belátjuk, akkor rögtön okosabbak és erősebbek leszünk-, nemsokára pedig jóval többen is.

      1. Valahol már említettem, hogy azért gyengék ma a baloldali pártok, mert egyszerűen NINCS PROGRAMJUK. Ha azzal állnának ki, hogy visszaállítják a szocialista rendszer vívmányait, a tulajdonviszonyokat a közösségi (állami, szövetkezeti) tulajdonformákra alakítják át, a stratégiai ágazatokat (energetika, közlekedési infrastruktúra, oktatás, egészségügy) kizárólag állami tulajdonban működtetik – és a csak magántulajdonban hatékonyan és gazdaságosan működtető mikrovállalkozásokat korlátozott számban, ellenőrizve engedélyezik – akkor azonnal megnőne a támogatók száma – de ehhez ki kell lépni a NATO-ból és az EU-ból is.
        Kérdés: meg vannak-e ehhez a reális feltételek, az akarat és a tűrőképesség, mert bizony nem lesz könnyű. A burzsoáziának meg maga a rémálom.
        Természetesen ez vonatkozik az állam és az egyházak szigorú szekularizációjára is

      2. Lehet, hogy megcsal az emlékezetem, mert most külön nem nézek utána, de mintha Rozsnyai Ervin(!) nézete is az volt, hogy az államszocializmusban mind az állami tulajdon, mind a szövetkezeti legfeljebb anticipálják a társadalmit, ám messze nem azonosak vele. A hamis felfogás, amely e két tulajdonformát tényleges társadalminak nyilvánította, növelte az elidegenedést a félperiféria államszocialista rendszereiben. E tekintetben akár jól emlékszem Rozsnyai-olvasatomra, akár nem, a magam véleménye ez.

        1. A sajnos már elhunyt, okkal nagy formátumú társadalomgondolkodónak tartható Rozsnyai Ervin neve után nem véletlenül tettem felkiáltójelet. Ugyanis a szóban forgó kérdésben (valójában mennyire társadalmi az állami tulajdon az államszocializmusban?) nem más, mint a dogmatikus-szektásként indult, majd utóbb revizionistának minősített Hegedűs András(!) hasonló felfogást vallott az 1960-as évek közepén: „A munkások számára arra sem nyílik semmi lehetőség, hogy a saját munkájuk feletti kontroll elvesztését mások munkájának társadalmi úton megvalósított kontrolljával kompenzálják.” Hegedűs András: A szocialista társadalom struktúrájáról. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1966. Szociológiai tanulmányok 1. 72. old. Meg kell jegyezni, hogy az elidegenedés megszűnése tekintetében a szövetkezeti tulajdon – önigazgató jellege következtében – magasabb fokot mutat az államinál (legalábbis addig, amíg a szövetkezetek méreteinek növekedésével és tevékenységük szakosodásával-bővülésével az önigazgatás nem vált formálissá).

          1. Jól emlékeztem. Mert Rozsnyai ekként elemez:

            „A marxistáknak évtizedeken keresztül meggyőződésük volt – és többnyire ma is az –, hogy a termelőeszközök állami és szövetkezeti tulajdonba vételével … a munkaerő nem áru többé… (…) Ez a felfogás … nem vetett számot azzal, hogy a forradalmi rendszer vívmányait és puszta létét nemcsak a tőkés környezet és a hazai burzsoá maradványok fenyegetik, hanem – náluk is veszélyesebben – a frissen keletkező burzsoá elemek, amelyeket a rendszer ellentmondásos gazdasági szerkezete maga termel ki és táplál folyamatosan.
            Miről is van szó?

            Az állammá szerveződő szocialista forradalom súlyos terhet örököl a kapitalizmustól és az osztálytársadalmak évezredeitől: a fizikai és a szellemi munka kettészakadását, amelynek kereteiben a munkamegosztás hierarchikusan tagolódó, kiváltságos és alávetett csoportokra tördeli a társadalmat. A lépcsősor felső szintjein a gazdaság arculatát meghatározó termelőeszközök tulajdonosai helyezkednek el, az alsókon a tulajdon nélküliek; a „felsők” kezében vannak a parancsnoki posztok, az „alsók” dolga a végrehajtás és engedelmeskedés… Ezt a tudati-hangulati beidegződést kapja örökül a szocialista forradalom az osztálytársadalmak munkamegosztásos szerkezetétől. (…)

            Fejlődése első szakaszában a szocialista forradalom köztulajdonná alakítja át a termelés és a forgalom alapvető eszközeinek magántulajdonát. (…) A forradalom emancipációs programja lerakja az önkéntes társadalmi kooperáció alapjait: megjelennek az együttműködés új formái, amelyekben az egyes munkás kényszer nélkül kapcsolódik a társadalmi összmunkába…

            Ez azonban egyelőre csak ritka kivétel: a nagy többség számára a munka továbbra sem a hajlamok és képességek által meghatározott belső szükséglet, nem is a lelkiismeret hangja, amely számon kéri az egyéntől társadalmi kötelességeinek teljesítését, hanem rideg külső kényszer, a létfenntartás sajátos formában érvényesülő parancsa. (…) Nem önként, de hasonló erőkifejtéssel dolgozik a munkás is a tőke uralma alatt (ha van munkája, vagyis elég szerencsés ahhoz, hogy a tulajdonosok kizsigereljék). Bonyolultabb a dolog a szocialista irányú állami szektor munkásával. Ebben a szektorban maga a munkás (mint az „össznép” eleme) a termelőeszközök alkotmányos tulajdonosa – de nem az egyes egyén, hanem a kollektív munkás, a munkások osztálya, amelynek képviseletében az állam gyakorolja a tulajdonjogot. Erre a képviseletre az egyén és a társadalom kettéválasztottsága és konfliktusos viszonya miatt van szükség. Bár a forradalmi állam minden lehetőt megtesz az örökölt egyenlőtlenségek tompítására (munkásokat emel felelős tisztségekbe, erejéhez mérten – sőt, erején felül – hozzáfog a termelőerők megsokszorozásához, gondoskodik a munkás- és parasztfiatalok felsőfokú képzéséről, kulturális tömegforradalmat bontakoztat ki stb.), a munkák egyenlőtlensége és a gyengéket alárendelt helyzetbe szorító konkurencia továbbra sem tűnik el; ami azzal a következménnyel jár, hogy a munkások többsége továbbra is önérdekű magánszemélyként áll szemben a társadalommal, mint közömbös vagy éppen ellenséges közeggel, az általános társadalmi érdekek pedig külön intézménnyé, állammá önállósulnak. A magánszemélyek foglalatossága saját kisvilágukra összpontosul, a társadalmi élet szervezése és szabályozása döntően az államra hárul.” És így tovább…

            Rozsnyai Ervin: Az átmeneti korszak ellentmondásai és a Kádár-rendszer. In Rozsnyai Ervin-Tenner György: A Kádár-korszakról. Budapest, 2010. [A szerzők kiadása.] 5-6. old. Online: http://www.kommunista.net/hir/rozsnyai-ervin-az-atmeneti-korszak-ellentmondasai-es-a-kadar-rendszer

          2. Egyik szerző se használja az „államszocializmus” fogalmat (Rozsnyainál az „átmenet”, „átmeneti forma” felel meg neki), azonban ez a lényegen nem változtat: „A jogi forma és a valóságos tulajdonviszony nem fedte egymást…” – fogalmaz a szocializmusba való átmenetről (saját korában használt elnevezések: „szocializmus”, „szocialista társadalom”, majd „létező szocializmus”, a korszak lezárultával pedig „államszocializmus”) szólva. Lásd Rozsnyai Ervin: Miért kell nevén nevezni? (Gondolatok a bukás elméleti tanulságairól) Budapest, 2007. A szerező kiadása. 237. old.

        2. Nem mondok hülyeséget azzal, hogy nem véletlenül döntötték meg a belső és külső ellenségek a szocializmust. Mert minden baja ellenére, ha kellő ideig fenn tudott volna maradni, fényesen bizonyította volna felsőbbrendűségét a kapitalizmus felett.
          Most elmélkedünk azon, hogy mi lett volna, ha….de legfeljebb csak variációkat tudunk kidolgozni, s óriási munka lesz, ha valaki egyszer teoretikusan elemzi a szocializmust és felvázolja a lehetséges követendő utat.

          1. Bármily nehéz, próbáld belátni a valót. Szocializmus mint ilyen-olyan valóság kizárólag félperifériás (Kelet-Európa) és perifériás (Ázsia, Kuba) államszocializmusként létezett, amely megbukott, mégpedig szükségszerűen és törvényszerűen (vö. Marx és Lenin!). A centrum forradalma nélkül, szabadon idézek a Német ideológiából, ismét előáll a régi szar…

          2. „mi lett volna, ha….” Föl se vetettem, egyébként mint történelmi alternatíva, van jogosultsága. Ez közhely a történettudományban. A szocializmus és a szocializmusba történő átmenet teoretikus elemzését számosan elvégezték (jómagam is hoztam példákat), még ha e munka messze nem fejeződött is be.

          3. Fekete György
            2015-08-25 – 20:17

            Fekete György
            2015-08-25 – 20:12

            Érdekes elgondolkodni, hogy a „mi lett volna, ha” megelőzése érdekében egy adott történelmi pillanatban, pl. most a jelenben – ha döntéseket hozunk, elgondolkodnánk azon, hogy „mi fog lenni, ha…” – ezt és ezt megcselekszem.
            Ha belegondolnának a politikusok a cselekményük várható következményeibe… ha csak nem direkt azt akarják elérni, amit…

          4. Ad Tovaris 2015-08-26 – 07:59

            Általánosságok nélkül megfogalmaznád, mi evvel a konkrét, a Német ideológiára (Marx, Engels) utaló gondolattal a problémád? „A centrum forradalma nélkül, szabadon idézek a Német ideológiából, ismét előáll a régi szar…” (Fekete György 2015-08-25 – 20:12).

            Itt meg nyitott ajtón kopogsz: „Érdekes elgondolkodni, hogy a “mi lett volna, ha” megelőzése érdekében egy adott történelmi pillanatban, pl. most a jelenben – ha döntéseket hozunk, elgondolkodnánk azon, hogy “mi fog lenni, ha…” – ezt és ezt megcselekszem.” Tudniillik ez már polgárjogot nyert a társadalomtudományokban, neve: forgatókönyv-elemzés.
            Ám ha a döntéshozók így is cselekednének, akkor is elháríthatatlan a történelmi folyamat és az egyén viszonyának aszimmetriája:
            „…nem tudják mit tesznek” (Jézus),
            „teszik, bár nem tudják, illetve nem tudják, de teszik” (Marx) – szabad idézések kósza emlékezetből.

            Örülök, hogy ebben egyet értünk: „“mi lett volna, ha….” …mint történelmi alternatíva, van jogosultsága.” (Fekete György 2015-08-25 – 20:17).

          5. A pontosság kedvéért:

            „… másrészt pedig a termelőerők e fejlődése (amivel egyben már adva van az emberek világtörténelmi — és nem helyi — létezésében meglevő empirikus exisztencia) már azért is abszolút szükségszerű gyakorlati előfeltétel, mert nélküle csak a nélkülözést tennék általánossá, tehát az ínséggel szükségképpen ismét megkezdődnék a harc a szükségesért s ismét előállna az egész régi szemét, …” (Német Ideológia)

            vagyis nem „a centrum forradalmáról”, hanem a termelőerők meghatározott szintű fejlettségéről van szó, mint „abszolút szükségszerű gyakorlati előfeltétel”, amely nélkül „ismét előáll a régi szar”.

            „Az emberek tehát nem azért vonatkoztatják egymásra munkatermékeiket mint értékeket, mert ezek a dolgok szemükben pusztán dologi burkai egyenlő fajta emberi munkának. Fordítva. Azáltal, hogy különböző fajta termékeiket a cserében mint értékeket egymással egyenlővé teszik, azáltal teszik egyenlővé különböző munkáikat mint emberi munkát. Nem tudják ezt, de csinálják.” (MEM 23. 76. old.)

            vagyis itt a társadalmi folyamatok és egyéni cselekvések dialektikájáról van szó, amit talán nem szerencsés „a történelmi folyamat és az egyén viszonyának aszimmetriája”-ként értelmezni. Bár itt kisebb a hiba, mint az előző idézet esetében.

          6. Re Phoenix 2015-08-26 – 20:03

            Nem kelek Phonix-szel citátum-versenyre, tehát nem veszem elő a Német idológiát, s így merem nagyon határozottan állítani, hogy a „centrum” meghatározás részemről a marxi gondolathoz hű, hiszem ő éppen az ún. „nemzeti kommunizmusok”, vagyis nem a termelőerők világérinkezésének bázisán győztes proletár forradalmakról szólva prognosztizálta az egész régi szar/szemét (fordításokként változik) újrateremtődését és felülkerekedését. Nyilvánvaló, hogy ez a centrum nem lehetett. Továbbá Marx a centrumországokban (először Anglia, majd leginkább Franciaország, de Németország is fölmerül). Oroszország úgy bukkan elő a forradalomkeresésben, hogy megadja a jelet Nyugatnak (periférikus és viszonylag kései mozzanat a marxi eszmében; ha jól emlékszem: levele Vera Zaszulicsnak).

            A “a történelmi folyamat és az egyén viszonyának aszimmetriája” merészelt fogalmazásommal kapcsolatos megjegyzése pedig színtiszta kukacoskodás. Sajnos jómagam is arra hajlok (ezúttal nem történelemtanárként, hanem mentálpedagógusként), hogy Phoenixben az ego túlteng. Nem csupán akkor ágál, ha úgy érzékeli, hogy valaki ellenében „okos”, hanem akkor is, ha valaki – akárcsak valamely konkrét kérdésben – mellette az. Holott most leteszem a nagy esküt, Phoenix egy ékezet erejéig se jut eszembe, amikor nem neki címzett hozzászólásaimat rovom.

          7. Egyik mondatom fele véletlenül és értelemzavaróan törlődött, helyesen:

            …Továbbá Marx a centrumországokban valószínűsítette a végül antikapitalizmusba forduló forradalmakat (először Anglia, majd leginkább Franciaország, de Németország is fölmerül).

  8. Anton Csehov minden előzmény nélkül behozta ide a saját maga által kreált bántó, idomtalan fogalmat, a „holokauzálást” (igen, előzmény nélkül, mert a holokauszt föl se merült itt a rendezvény programjának megvitatásánál, mi végre is merült volna fel?), s most még neki áll feljebb engem a leszemélyeskedőbb módon minősíteni, sőt gyalázni… Önnönmagát jellemzi… Ez a kritikátlanság netovábbja. Bedobja ide az áldozatok emlékét, az irántuk táplált kegyeletet sértő szócsinálmányt, ismétlem, ráadásul indokolatlanul (téma se volt), mégis ő vádaskodik e tekintetben velem szemben…

    1. Ne blablázzon, bárki, aki követi a vitát, láthajta, hogy maga forgatott ki mindent az eredeti, humanista értelméből, és a humanistából farag „kegyeletsértőt”, miközben pontosan ezzel követ el tiszteletlenséget a történelem tanulságaival szemben.
      E tanulságok kisajátítása persze, úgy látszik, nem ritka: http://muon.hu/szajhosok-tere/2466-egy-orszag-ahol-mindenert-a-masik-a-hibas

      Természetesen funkcionális analfabéták és megátalkodott hazudozók nevezhetnek részvétlennek, de aki megtanult értően olvasni, az bármilyen felületes olvasással is rájön, hogy miről van szó.
      (Persze, akik azt képzelik, hogy a rossz dolgoknak nem lehet ősképük vagy eklatáns példájuk, hanem „csak a jó dolgoknak”, azok még mindig derékig járnak a legleegyszerűsítettebb platonizmusban vagy épp hegeli esztétikában – jussunk már el Arisztotelészig és Csernisevszkijig, könyörgöm!)

          1. Igen. Ez a novella nagyszerűen tárja fel az emberek röghöz kötődését, az újtól való félelmét. Gondolom, annak idején a kolhozosításnál még fiatal lehetett az a Petruha… A fordítást is zökkenőmentesnek ítélem meg. A történet végeredményét, a hatalmas duzzasztó-víztárolót, amely az Angarán 12.000 MW villamos energiát termel – magam is láttam, amikor az Ikarus szervizt üzemeltük be Irkutszkban.

  9. „az idegrendszert holokauzáló kábítószerfogyasztás…” (Anton Csehov 2015-08-22 – 15:19 – lásd alább) Erre a bárdolatlan neologizmusra mi szükség? Mi végre az evvel provokálás? Kegyeleti érzéseikben megsérteni azokat, akik családjukban őrzik mártírok emlékét?! Akár tudatlanság, akár faragatlanság (lelketlenség), akár osztályharcos túlhevülés az ok, a végeredmény egy és ugyanaz: baloldali antiszemitizmus. Ami a jobboldalinál is undorítóbb – és veszélyesebb. Semmi belemagyarázás. A dolog egyértelmű, a mocskos kifejezés alkalmazására a provokáción kívül semmi más indok (hiszen előzőleg a holokauszt szóba se került) Viszont hozzáteszem. Amennyiben Csehov levezeti, hogy az általa használt „holokauzálás” kifejezésnek semmi köze a holokauszthoz, bocsánatot kérek. Ha erre nem képes, akkor ugyanazt tette, mint a neonáci rohadékok a „holokamuzásukkal”.

  10. Érdekes tárgyalás folyik itt – gyakorlatilag arról szól, hogy a) középjobboldali pártokat is „baloldalinak” kell kikiáltani, csak mert a szélsőjobb, hogy tőlük elkülönüljön, „baloldalinak” kiáltja ki őket.
    b) olyanokhoz kell odafordulni a társadalmi válságot nyíltan feltáró kérdésfeltevéssel, akik e válságot még csak tudomásul venni/tematizálni sem szeretnék, lévén éppoly elkötelezettek a kapitalizmus fenntartásában, mint maga a jobboldal csúcsa, a szélsőjobb – azaz, vizet kell gereblyézni a „nyitottság” jegyében, mondván, meggyőzhetetlen rablógyilkos jobboldaliakból puszta szavakkal és a velük szóba állás gesztusával nyilván „jófiúkat” lehet majd varázsolni…
    c) a társadalmi válságot nyíltan feltáró kérdésfeltevéssel olyanokhoz kell fordulni, akik ezzel szemben afféle politikai marketingből egyre inkább szélsőjobboldali hívószavakkal horgásznak szavazókra, azon felismeréstől vezéreltetve, hogy ma „ennek van piaca” …
    d) a társadalmi válságot nyíltan feltáró kérdésfeltevéssel olyanokhoz kell fordulni, akiknek az egészhez semmi közük, és minden szavazócsalogató erejüket egy lapra tették fel, és ez az idegrendszert holokauzáló kábítószerfogyasztás…
    e) miközben éppen azok a szervezetek, amelyek pár képviselője meg fog jelenni, nyilvánítják úton-útfélen a szociális érzékenységet, baloldaliságot „szélsőséges eszmének”, ahhoz képest kelően ostobának kell lenni, hogy bátran odaírják: kirekesztjük a „szélsőségeseket” – vagyis magát a baloldalt. (Ne feledjük: orbániai közbeszéd, sőt, a megerőszakolt egykori Akadémia álláspontja szerint a szélsőjobb „nem” szélsőség, de már a legenyhébb elmozdulás balra is az!)

    Vagyis: előre látható, mi lesz ebből. A középjobb elmagyarázza, hogy a szegénységre tiportak „megérdemlik”, aki ellentmond az „utópista szélsőséges”, aki nem európai/amerikai az „alsóbbrendű”, és aki ennek ellentmond az „fundamentalista szélsőséges”, aki nem az eutól, usától várja a nyomorból kimentő csodát, az „antidemokratikus szélsőséges”, stb.
    A képmutatók pedig majd megmagyarázzák, hogy nem kell törődni a nyomorral, hanem füvezni és elsorvadni kell.
    És a nyitottság jegyében másnap minden ugyanúgy megy tovább, egyetlen új gondolat vagy erkölcsi/politikai tanulság nélkül.
    Gratulálok.

    1. „az idegrendszert holokauzáló kábítószerfogyasztás…” (Anton Csehov 2015-08-22 – 15:19 – lásd alább) Erre a bárdolatlan neologizmusra mi szükség? Mi végre az evvel provokálás? Kegyeleti érzéseikben megsérteni azokat, akik családjukban őrzik mártírok emlékét?! Akár tudatlanság, akár faragatlanság (lelketlenség), akár osztályharcos túlhevülés az ok, a végeredmény egy és ugyanaz: baloldali antiszemitizmus. Ami a jobboldalinál is undorítóbb – és veszélyesebb. Semmi belemagyarázás. A dolog egyértelmű, a mocskos kifejezés alkalmazására a provokáción kívül semmi más indok (hiszen előzőleg a holokauszt szóba se került) Viszont hozzáteszem. Amennyiben Csehov levezeti, hogy az általa használt „holokauzálás” kifejezésnek semmi köze a holokauszthoz, bocsánatot kérek. Ha erre nem képes, akkor ugyanazt tette, mint a neonáci rohadékok a „holokamuzásukkal”.

      1. Félig félreértés történt, amit sajnálok. Semmiféle kegyeleti érzést sérteni természetesen nem akartam.
        „Holokauzálni” egy igen nehézkes, és feltehetőleg nyelvtanilag helytelen szókísérlet nálam a brutális, értelmetlen, megrázó, az élőt és szenvedőt célzó pusztításra, mészárlásra.
        A szóforma használatával arra szándékoztam utalni, hogy a kábítószerhasználat – különösen hosszú távon – korrigálhatatlan pusztítást végez az élő, szenvedő idegrendszerben. Ami a népírtás a társadalomban, nagyjából olyasmi az élő, érző szervezettel szemben annak mérgezése.
        Tehát egy ilyen képzet megfogalmazásával, az értelmetlen pusztítás elleni felkiáltással éppenséggel a szándékom az ártatlan áldozatok mártír mivoltának elismerése volt, és annak felmutatása, hogy a kegyetlenség világának egy nagyon is megfogható része, megnyilvánulása volt az is, mint a többi része az adott univerzumnak. (Az élő és szenvedni képes, egyébként pedig ártatlan iránti kegyetlenség és megsemmisítés, legyen az ember, annak egy része, de akár élő állat is, a rettenet egyik nagy, számomra megfoghatatlan megjelenési formája. De ennek drámaiságát, a józan ésszel való összeegyeztethetetlenségét, a tudatos kegyetlenség érthetetlenségét egyszerűen csak próbálhatom szavakba fordítani, de kifejezni az elszörnyedést – teljes mélységében nem tudom.)
        Aki egyébként ismer kicsit is, tudja, hogy énnálam antiszemitizmust nem talál – a vallásokkal szembeni általános szkepszisemet partikularitásra kimagyarázni fallatív lenne.

        1. Akkor tessék mindig úgy viselkedni hogy önnel kapcsolatban az antiszemitizmus képzete sose merülhessen föl. A holokauszt szót ne koptassuk el! Hogyan lenne vonatkoztatható a kábítószer-fogyasztásra? Talán ez esetben is külső, brutális erőszak és utolsó írmagig történő népirtás – vagy akárcsak szándéka – van? Evvel egyáltalán nem azonos a „korrigálhatatlan pusztítást végez az élő, szenvedő idegrendszerben”… Amiképpen ez az analógia is nem csupán hamis, hanem sántít is: „Ami a népírtás a társadalomban, nagyjából olyasmi az élő, érző szervezettel szemben annak mérgezése.” Hiszen a holokauszt specifikus genocídium (az utolsó írmagig szólt), továbbá – anno az OPNI mentálpedagógusaként – nekem is volt olyan kemény drogoktól függő kezelt betegem, aki visszafordítható volt… Érzéseikben-gondolkodásukban náciknak megmaradó, ám a holokauszttal aktívan szembefordulókról ellenben nem tudunk. Összegezve. Meggondolatlanság történt, amit igazából nem sajnálni, hanem megkövetni illik. Természetesen megvagyok enélkül, nem is magam miatt jelzem. Hozzászoktam már, hogy ebben az országban hogyan viszonyulnak nem kevesen mártírjaim emlékéhez. Az ön lelkének, közérzetének jobb, ha befogadja soraimat.

          1. Hát, sajnálom, ha a hasonlat sántít.
            Az addiktivitás kapcsán nem rendelkezvén tapasztalatokkal, feltételeztem, hogy a függővé válás útjára tudatos lépéssel kerül, idegrendszere károsításának megkezdtével, a beteg – emellett jó hír, ha az idegrendszernek ilyen remek regenerációs képessége van, magam eddig sokkal pesszimistább állításokkal találkoztam.
            „a holokauszt specifikus genocídium (az utolsó írmagig szólt” – ezt a definíciót a pontosság és képpontosítás érdekében engedelmével megjegyzem, újabb lépcsőfoknak a tanulásban.
            Viszont mindenképpen hozzá kell tennem: bár nekem semmilyen vérségi kötődésem a népírtáshoz nincs, egy komoly együttérzés igenis fűz a holokauszt (tudomásom szerint) 12 millió áldozatához, mert embertársaim voltak, a zsidók, a romák, az ellenzékiek, a hadifoglyok, a kommunista elvtársaim, a rengeteg szláv testvérem, és azok is, akik azzal kerültek a nácik célkeresztjébe, hogy egy másfajta szerelem élt a szívükben. Amit vélek, hogy az áldozatok a szó bizonyos értelmében mindannyiunk mártírjai, az emberiségéi. És ez az, amiben rég ideje lenne már egy tudatosságot kialakítani.
            (A baj szerintem az, hogy még mindig a csoportokra divergálás irányítja az emberi gondolkodást, semmint a csoportkereteken kívül is látni képes, univerzálisan emberi szolidaritás képessége, amit szakkifejezéssel internacionalizmusnak, bizonyos vallási keretek átlépéséhez akár azt is mondhatjuk: „interkulturalizmusnak” {ez vajon kifejező szóforma?} nevez{het}ünk.)

            Az előző, szögletes zárójeles hozzátételem még válasza megtekintése előtti, a másikhoz még a válasz ismerete nélkül fűzött kiegészítés-magyarázat.

        2. [Ehhez természetesen hozzátartozik, hogy az ártatlan élőt és szenvedni képest érintő brutális, szándékolt pusztítás Chimborassoja, platóni ősképe, kategoriális megnevezése, értsd: hiperonímája, gyakorlatilag: etalonja a holokauszt.]

          1. Az „etalon” kifejezést magam eddig egy NEUTRÁLIS kifejezésnek ismertem „valami rögzített mértéke” értelemben.
            A rossznak is lehet „mintaképe”, nem csak a jónak. A rossz is válhat képzetté, ideává, amiben osztozhat mindaz, ami hordozva annak jellegét, részesül a rossz mivoltban.
            Bocsánatot kérek, ha kifejezési kísérleteim ennyire nem sikerültek, de hogy a világ értelmezésének és a problémák feltárásával tovább fogok küzdeni, ellentétben a szellemileg tespedt kispolgársággal, az biztos. Legfeljebb majd időnként pontosítunk a szóhasználatokon.
            (Pár lexikont át fogok nézni az „etalon” jelentése és hangulata kapcsán, de mindeddig sosem találtam olyat, hogy az ne lett volna neutrális – de most ránézek.)

          2. Nem szabad kisarkítani egyes vélt félreértéseket, vagy pontatlan fogalmazásokat. Itt azt hiszem, mindnyájan gyűlöljük a népirtás minden formáját. A nácik által megölt milliókat egymástól megkülönböztetni nem illik, mindegyik tragédia, fájdalmas. A zsidók sajnos a legnagyobb veszteségeket szenvedték el, emiatt meg kell értenünk az átlagosnál mélyebb fájdalmukat.

          3. Magának, Csehov, ebben a dologban rossz a személyisége. Mert elment kritikátlan irány(ok)ba. Nem képes egyszerűen elnézést kérni, helyette nyeglén, szemtelenül, lelketlenül vitairóniába és/vagy „tárgyilagosságba” süllyed (mert ez ügyben semmi helye az efféle stílusnak). Például: „Amit vélek, hogy az áldozatok a szó bizonyos értelmében mindannyiunk mártírjai, az emberiségéi.”

            Kritikátlan, tarthatatlan kifejezést ötöl ki, ideköpi, s még ő próbál kioktatni. Holott elovashatta volna, akár tőlem is:

            „(…)A holokauszt az egész emberiség ügye, az emberi szenvedések legmélyebb bugyra, az emberi gonoszság abszolútuma. Civilizációnk legnagyobb kudarca, leginkább átokkal sújtott tragikuma (az ókori, középkori, újkori népirtások „illeszkedtek” az akkori érintkezési viszonyok brutális változataihoz, és ugyanúgy nem hordozták a holokauszt specifikus jegyeit, mint a „kortársi”, a holokauszt utáni etnikai-politikai, akár milliós nagyságrendű tömegmészárlások). Nem értékeli le a többi emberi kínt, hanem benne az ember minden kínja, sőt minden élőlény szenvedése fellelhető. (…)
            A holokausztra emlékezés nem a különböző emberi kínok, nyomorúságok rangsorolása. Senki jogát nem vitatja, hogy maga válasszon, mit, mely vesztességet érez legfájdalmasabbnak. Szenvedéseket nem rendez hierarchiába, ugyanakkor tragédiákat mint történelmi folyamatokból fakadó történéseket összevet egymással. Fő célja: az eltérő nemzeti-etnikai-vallási származások közös emberi nevezőre hozása. Ennek érdekében törekszik minden, a holokauszt által előidézett lélekkuszaság és velejárója (szélsőséges bűnbakképzés és önsajnálat, kirekesztő-megbélyegző előítéletek) oldására, de legalábbis lényeges enyhítésére a követő nemzedékekben.
            Tegyünk meg mindent, hogy a holokauszt emléke ne verjen éket a magyarságba, hanem kiegyensúlyozott társadalmi tudatának, józan történelemszemléletének kötőanyaga legyen. Hogy a valamikori csendőrök, nyilasok, ávósok dédunokái, ükunokái szégyenkezés nélkül, de elődeik bűneitől – belső szükségletükként –elhatárolódva alakíthassák sorsukat. Hogy zsidó és nem zsidó, cigány és nem cigány, magyar és nem magyar ajkú állampolgár szeretettel, bizalmat előlegezve és feltételezve, az antiszemitizmus pusztításától mentesen tekinthessen egymásra…
            Összegezve. Egyetlen embertársunk felett se származása okán gyakoroljunk kritikát. Egyetlen politikát se azért bíráljunk, mert adott származású emberek képviselik. A XXI. századi demokrata magyar ember e megfontolások alapján száll síkra azért, hogy a holokauszt szörnyű emlékét az egész emberiség fájdalmaként és tanulságaként – de különösen a sajátjaként! – fogadja be társadalma, nemzete.
            ((A holokauszt emlékéről. Népszabadság, 2011. április 16.)

            Az etalonnál él áltárgyilagossággal. Nemigen fogalmazzuk, hogy a gonoszság etalonja… Az a baj, hogy se Cehov, se az általában jó szándékú Tovaris se érzékelik, hogy az áldozatok érzékenysége nem valamiféle túlérzékenység, hanem a normális emberi érzékenység megnyilvánulása lenne. A mienk, az áldozatok családtagjaié, „csupán” közvetlenebb, személyesebb. Különben ezt kérdést kifejtettem a Kritikában, el lehet olvasni:

            http://www.kritikaonline.hu/kritika_14marc-aprilis_fekete.html

            Végezetül, megkérem Csehovot, amíg nem képes egy sima pardont kérni az ügyben tanúsított gunyorosságáért, nem írjon egy hozzászólásomhoz se. Ha megteszi, lelke rajta, nem reagálok neki. Amit ő most csinált, zsidófaló jobboldali internetes orgánumokon látni (Továrisom, Tónikám, ne gyere most a szándéketikával!). Nem véletlenül jegyzem ezt. A napokban bőben volt részem belőle a mandéner.hu-n…

          4. A nyegleség és a gúnyolódás vádját kikérem magamnak!
            Arcátlan rágalom!
            Arról már nem is szólva, hogy az egyetemesen emberi szolidaritás szükségét magam vettem észre, nem pedig mások életművét átbogarászva találtam!
            Kikérem magamnak ezenkívül azt a nyegle és kihívó kiforgatását minden egyes szónak, amit itt űz!
            A fasizmusellenes harc nem az egy szál Fekete György-cowboy pisztolypárbaja az ivó előtt, hanem igencsak sokak által párhuzamosan vívott harc! (Sőt, az én szerepem, mint annak felmutatójáé, hogy a nácik csak hazudnak, amikor azt állítják, ők „csak a zsidókra veszélyesek”, éppen azért lenne fontos, mert ha a fenyegetettség képzetét kizárólag egy csoportra vetítik ki, ezzel a magukat biztonságban érző idiótákat demotiválhatják a védekezéstől! És ez nem a magányos cowboy terminológiájának fenntartásán múlik! Sőt!)
            Én is vetíthetném másokra a saját, másutt vívott vitáimban szerzett sértődéseket, és hordhatnék össze annyi marhaságot, mint a mai napon maga!
            Maga sem különb az ego-viták tekintetében, mint maga! Sőt! Maga a világ egyetlen nyegle kötekedője! Lövése sincs arról, mi az emberi szolidaritás, különben nem akarná mindenki tragédiáját saját magának kisajátítani!
            Szedje össze magát!

          5. „Maga sem különb az ego-viták tekintetében, mint” phoenix.
            Így a helyes a mondat.

    2. csehov, csehov, végre valami jó ügyre jönnek páran össze. Csomó civil szervezet. Jó, ott lesz egy-két emeszpés-gyurcsányos figura is, de miért ne lehetne akár velük is vitatkozni. Gyere oda, többre mész vele, mintha itt átkozódsz. KKE szektás-dogmás színvonalára mész le. Észre sem veszed. Ne nekünk szidalmazd őket, azt mi is tudjuk, gyere oda megmondani nekik, ráadásul ez a holokozás vagy micsoda. Formán kívül vagy.

      1. Ámde ha odamennék, és megmondanám nekik, hogy „Kérem szépen, sértődés ne essék, mozgósító erőt maguk, középjobbos urak, a reménybeli szavazóik/tömegbázisukkal való kommunikáció során, azt látom, egyre gyakrabban szintén a ruszofób-antikommunista-soviniszta stb. jelszókazalból szereznek, ami marketing értelemben telitalálat, de etikai értelemben bukás, mert kvázi felzárkózást jelent a szélsőjobbhoz, hiszen ugyanazt az érzésvilágot használják ki, egyre inkább hasonló hívószavak bedobásával” illetve azt, hogy „Szóban önök elismerik az orbáni nepotisztikus panamakapitalizmus egészségtelen és igazságtalan voltát, ám egyfelől mélységeiben bírálni, lévén maguk is a vállalkozás, azaz a szabadrablás hívei, nem fogják, sőt, azt veszem észre, maguk sem különbek korrupció és nepotizmus tekintetében” – nos, ha ezeket elmondanám a kedves középjobbos urak előtt, azok, nem bírván érvekkel a menthetetlen mentésére, azonnal előráncigálnák a „kirekesztő” és „szélsőséges” szavakat, és ezeket, mint valami porfüggönyt a filmek gonoszai, a meneküléshez használnák. (Mert a sarokba szorított tolvaj „a rosszindulatra való hivatkozás falláciája” gyanánt szívesen állítja, hogy az őt az elkövetésben akadályozó pusztán „kirekesztő” – míg ő, ha vetélytársát akadályozza, ez vele szemben persze „fel sem merülhet”. „Ha ő csinálja, ha én csinálom” – a cinizmus nem csak irodalmi eszköz lehet, mint Haseknél, hanem a legaládabbak ideológiai fegyvere is.)
        Így aztán, mindenkinek jobb, ha bárki, aki hajlamos az őszinteségre, távol marad a rendezvénytől.

    3. Amelyik párt a kapitalizmuson belül, vagy a kapitalizmus tudomásul vételivel fejt ki akármilyen programot, az nem baloldali párt, legfeljebb baloldaliaskodik. Ezekre már régóta van megfelelő megnevezés: jobboldali szociáldemokrata.
      A kommunisták elveik feladása nélkül nem köthetnek velük érdemleges és tartós szövetséget.
      Ha még emlékszünk történelemtanulmányainkra, mit is tett az áruló Peyer annak idején.

      1. …Amelyik párt a kapitalizmuson belül, vagy a kapitalizmus tudomásul vételével”… A fogalmazás félreérthető, mert a kapitalizmus adta feltételeken belüli, részben parlamentáris módszerekkel (parlamenti kreténizmus), részben a burzsoázia által biztosított és megengedett keretekre gondoltam…Márpedig az MSZP és az MSZDP jelenlegi politikája tökéletesen megfelel ennek, azért is nem mentek semmire. S mi lenne, ha netalán újra hatalomra jutnának? Ugyanaz, ami 1989-óta van. Sőt, még azt is elvárnák tőlünk, kommunistáktól, hogy locsogva nyaljunk be nekik – hálából…

          1. Ad Tovaris 2015-08-23 – 17:24

            Túlzásba viszed a szerénykedést! Már jeleztem korábban, megismétlem. Szerintem erős a fogalmazásképességed, jó a stílusod, nemegyszer igencsak fején találod a szöget. Csupán időnként elsodornak a szenvedélyeid (kit nem? – teszem hozz), s csak néha döcög az önreflexiód. Bár a „sztálinisták” annyira lennének „sztálinisták”, mint te.

        1. Peyert lényegében hasonlóan látom, csak talán árnyaltabban. A másik ügy, a munkásmozgalom és a parlamentarizmus viszonya, számomra bonyolultabb és általánosabb érvényű, ugyanis a Bethlen-Peyer paktum az utóbbi probléma egyik konkrét megnyilvánulása. A bolsevikok is tagjai voltak a Dumának (e kérdésben, a parlamenti tagság dolgában, már akkor vita zajlott a bolsevikok között). Lenin a Baloldaliságban nem azt rója fel hibának, ha a kommunisták a burzsoá parlament tagjai (aminek eleve jellemzője a kretenizmus), hanem azt, amennyiben e politizálási lehetőséget nem saját céljaiknak megfelelően (a kapitalizmus politikai rendszerének meggyengítése, a proletár forradalom érlelésén való munkálkodás, a munkásosztály és szövetségesei érdekeinek védelme, természetesen nem „kikapcsolva” a szakszervezeti tevékenységet) használják.
          A centrista és a baloldali szociáldemokrácia felvetése (sőt a jobboldalié is – „A mozgalom minden, a végcél semmi!”) annyiban indokolható, s ezért komolyan megválaszolandó (ahelyett, hogy félresöpörnénk), hogy a munkásosztálynak addig is léteznie kell, amíg a tőke uralja a társadalmi viszonyokat, tehát a munkásmozgalomnak akkor és ott is érvényes válaszokat kell megfogalmaznia, amikor és ahol a kapitalizmus meghaladásának regionális feltételei még nem alakultak ki. Sőt, ahol soha nem alakulhatnak ki, hiszen, ez bebizonyosodott, a kapitalizmus világrendszer, amely nem képes megszüntetni a félperifériát és a perifériát, s kizsákmányolásukat a centrum által. Bízom benne, hogy alapvetően jól mondtam fel a leckét (bár nyilván leegyszerűsítettem), amit – jelen esetben – a téma olyan, bár különböző aspektusú szakértői, mint Artner Annamária és Krausz Tamás is megerősíthetnek, de te is kedves Tóni.

          1. Hát igen, valami ilyesmit akartam kikerekíteni én is, de hát ugye, az olvasottság és a szókincs eléggé érezhető hiánya (nálam) felállítja a maga korlátait. Nekem mindig jól bele kell vágni a lecsóba, ha eredményt akarok…
            De hányatott életem során nem állt módomban a műszaki tudományok művelésén túl a kapcsolódó irodalmak tanulmányozása, azt kajáltam, amit tanítottak. Most meg is van az eredménye, mert vén fejjel estem a „sztálinizmus” bűnébe, a mindenit…

          2. Fekete György 2015-08-23 – 17:48

            Igen, jó csekista szokás szerint néha én is előbb lövök, mint kérdezek. Igaz, ezt már a CSEKA előtt a cowboyok is kultválták…:-)
            Ha meg lövök, akkor meg már minek kérdezzek?

          3. Ad Tovaris 2015-08-23 – 19:09

            Sajnos adódnak annyira egyértelmű helyzetek is, amikor teljesen felesleges kérdezni, sőt ellenjavallott, mert visszaélnek vele…

  11. Még egyszer átolvastam a baloldali szigetfesztivál programját. Magam is csodálkozom, hogy egyetlen orosz (szovjet) érdekeltséget sem hívtak meg. Ez tényleg „eurokommunista” dzsembori lesz, a javából…

    1. A hellén politika valósága oly gyorsan és olyan tökéletesen felülírta ezúttal az álbalsziget opportunista-revizionista valótlanságait, hogy kénytelen vagyok ismét csak figyelmébe ajánlani mindenkinek a legfrissebb görögországi eseményeket. Koránt sem öncélúan és koránt sem az álbalsziget témájától függetlenül. A Gödi Gödörben most dagonyázni készülő, magukat szemtelenül „baloldalinak” , netán egyenesen „szocialistának” vagy uram bocsá, „kommunistának” hazudó kapitalista-bérenc pártok ugyanis éppen a Tsipras-bohóc vezette Syrizát tekintették mindmáig egyfajta „referenciának”, egyfajta „döntő bizonyítéknak” arra nézve, hogy milyen igazuk is van nekik, amikor a gonosz , szektás, vaskalapos, szálinista, diktatórikus, stb,stb kommunistákkal ellentétben ők a kapitalistákkal való egyezkedést, az igenis megjavítható kapitalizmus „demokratikus javítgatását” tekintetik követendő politikának.

      Nos, Tsipras bohóc és áruló klikkje valóban hatalomra is jutott idén januárban a görög nép szemérmetlen és alantas becsapásával. Hiszen a nyomorult és kiszolgáltatott görög emberek sem mentesek az emberi természet gyarlóságaitól. Hajlamosak voltak tehát a KKE (és általában a valódi kommunisták) által ajánlott kemény és kérlelhetetlen osztályharc-, a kapitalizmussal való végleges (és nyilvánvalóan rendkívüli nehézségekkel járó, rendkívüli erőfeszítéseket követelő, az ország egyfajta gazdasági-politikai blokádját előrevetítő) szakítás helyett elhinni a Syriza által hirdetett , „könnyű álmot” ígérő és osztályharc-mentes osztályfelszabadítás hirdető opportunista –revizionista-kapitalista-bérenc hazugságokat .

      Nevezetesen, hogy

      1., a kapitalizmusnak ( s ami vele egyet jelent: az Európai Uniónak és az eurónak) nincs alternatívája, tehát a kapitalizmussal való szakítás maga lenne a totális nemzeti tragédia, és a „demokrácia” vége-,

      2., de nem is kell szakítani ezzel a derék rendszerrel, mert a kapitalizmus megjavítható, hiszen a kapitalisták alapvetően jólelkű, belátó és okos emberek, ezért aztán ha a virtigli opportunisták megkérik őket, hogy legyenek olyan jók, és ne sanyargassák tovább a népet, akkor Bilderbergék-Sorosék rögtön abba is hagyják a sanyargatást-,

      3., Úgy szabad tehát csak bírálgatni az alternatíva nélküli kapitalizmus apró-cseprő hibucijait (a mecseki kankalin veszélyeztetése-, nem elegendő bicigliút kiépítése-, a marihuana szabad forgalmazásának tilalma-, szexizmus-, túl kevés pénz a cigányoknak és a migránsoknak-, a homoszexulisok nem fogadhatnak örökbe gyereket-, stb,stb) hogy egyrészt szó se essék közben a tőkés gazdik rendszerének iszonyatos tömeggyilkosságairól, emberiség ellenes és háborús bűntetteiről-, másrészt pedig minden látszólagos „rendszerbírálat” ( lásd kankalin, bicigliút, de kár, hogy vannak szegények?!? stb) után gyorsan rá kell mutatni a kapitalizmusra egyedül veszélyt jelentő igazi kommunisták gonosz bűnöző –sztálinista voltára, a kommunizmus múltbéli és jelenkori bűneire. ( Erre legjobb általánosságban Sztálin és a Gulág, magyar változatban Rákosi és Recsk.)

      4., ., végül, de korántsem utolsó sorban, akik mindezt a sunyi osztálybékés-megjavítható kapitalizmusos-bűnös kommunizmusos opportunista rizsát lökik, azok „radikális baloldaliak?!?! „ ( SYnapsismos RIZospastiki Aristeras) , nem pedig kapitalista-bérenc álbaloldaliak.

      Pedig dehogynem azok….! A Tsipras-féle Syriza is az-, az osztrák, a német, a francia, a spanyol antikommunista pártok is azok-, az MSZP, a PM, a Munkáspárt 2006 és a balfék-szigeten kalózkodó mindenféle szociáldemokrata pártok is azok, bizony. A tőkés rendszer olyan politikai orgyilkosai ők, akik hiába tálalják fel az osztályárulás, a kapitalizmus-bérencség és az antikommunizmus gyilkos szellemi „mérgesgombáit” a „humanizmus a feminizmus és a biciglizmus” zöldellő köretjével ravaszul elegyítve , szándékuk mégis az, hogy lebénítsák, megzavarják, végső soron elpusztítsák a munkásosztály, és általában a kizsákmányolt-meggyalázott nép önvédelmi képességét, osztálytudatát, alapvetően kommunista elkötelezettségét.

      És ezekkel a megátalkodott kapitalista-bérencekkel, elvetemült osztályáruló antikommunistákkal álljon le valaki vitatkozni baloldaliságról, a Kádár-korról, szakszervezetekről, vagy akár Paks II-ről? Ezeknek hallgassa végig valaki az álszent , szemforgató, farízeus ömlengéseit a feminizmusről, a környezetvédelemről, a szegények, a cigányok, a migránsok sanyarú sorsáról, a fiatalok jövőtlenségéről- vagyis azokról a bajokról, melyek épp e gazemberek tőkés gazdáinak rendszere lévén zúdulnak az áldozatok nyakába? Arra várva, hogy Tóbiás József megnyer majd valakit a marxismusnak? Hogy TGM szavaitól valaki megszereti majd a szocializmust? Hogy ha Szilva a hermónikás kétszáz forintért hajlandó eljátszani Vajnai Attila fülébe húzni az Internacionálét, akkor eggyel többen leszünk?

      Hát egy nagy cuppanós gödi frászt, azt…

      De sebaj, álbaloldali-tőkésbérenc-antikommunista méregkeverők:

      „Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
      Vigyázó szemetek Athénra vessétek…!”

      Szeptember 201-án választás: Álbaloldali, Tsipras-féle Syriza : 8 százalék
      A Syrizából most kivált „Népi Egységpárt”: 7 százalék
      KKE: 15 százalék…..!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

      …és persze: Új Demokrácia: 25 százalék, az Arany Hajnal fasisztái: 17 százalék, a kisebb szarjancsik (PASOK, TO POTAMi, stb ) néhány százaléka mellett. A KKE 15 százaléka a kapitalista-bérenc túlerő jeges ellenszeléhez képest ilyen túlerővel szemben továbbra sem lesz tehát más, mint egy bíztató fénnyel parázsló kis szikra.

      De hát, „Iz iszrkü vazgarítsza flamja”- szikrából lobban a láng….!

      1. Azok a pártok, amelyek elfogadják a kapitalizmust és tele a gatyájuk attól, hogy megszűnik, azok nem baloldali pártok, hanem közönséges neoliberális-burzsoá katyvasz az egész. Sem a KKE-t, sem a KPRF-et, de még a volt szovjet utódállamok kommunistáit sem hívták meg – noná, előttük állati snassz lenne Putyint, a Paks II.-t, és Oroszország „Ukrajna elleni agresszióját” emlegetni…A „gonosz diktátort” Lukasenko-t meg ne is említsük…Arról sem beszélnek, hogy mindkét ország életszínvonala már régen lekörözte Magyarországot, még csak irritálni sem tudnánk őket.

        1. Kedves Gyuri! Sajnos nem tudok elmenni a rendezvényre, ennek legfőbb oka, hogy egyelőre nincs autóm, de amúgy sem mennék el, mert szókimondó bolsevik lévén azt hiszem, pillanatok alatt csúnyán összevesznék ott néhány képmutató alakkal, de az is lehet, hogy a tettlegesség is előfordulna. Erre pedig nincs szükség. Majd a visszhangból – vagy az esetleges nagy kussból (mert ilyen is volt már több beharangozott dzsemborit követően) – úgyis következtetünk arra, hogy mi történt ott, vagy éppen, mi nem történt…

          1. Bocsi, nem neked írtam, Tóni, hanem KKE-nek. Szerintem nyugodtan elmehetnél. Kocsim nekem sincs (Trabimat már nem tudtam fönntartani), engem igazából a mozgáskorlátozottságom akadályoz (hetente háromszor kötőik a mk. lábam stb.).

          2. Fekete György 2015-08-23 – 17:53

            Nekem van kocsim, csak egy részeg biciklista vágott elém egyik éjjel, féktávolságon belül – nem volt kivilágítva – hogy el ne üssem, elrántottam a kormányt, bele az árokba és felborultunk. Szerencsére senki sem sérült meg, de a kocsi „gazdasági” totálkáros lett. A biciklistát ittas vezetés, közlekedési baleset okozása és cserbenhagyás bűntette miatt vád alá helyezték, s amíg a határozat nincs a kezemben nem kapok egy árva fityinget sem. A kocsi itt áll az udvarban és várja, hogy az öcsém műhelyébe legyen szállítva.

        2. Ad Tovaris 2015-08-23 – 19:15

          Még mindig jó neked (tőled nem irigylem!), mert lesz újra – működő – kocsid.

          Valahányszor Budapesten, illetve lakott területen kívül megvilágítatlan úton haladtam, a frász kerülgetett, nem csapok-e el egy sötét bringást… Szerencsém volt.

    2. Kik azok a „népbarátok” és mit akarnak?- tette fel, s válaszolta meg a kérdést egykor Lenin.
      Kik azok a Gödi Gödörben dzsemborizó „európai baloldaliak”, s kik az ő igazi barátaik?- tehetjük fel mi a kérdést most. És, az „európai baloldaliak” fénylő vezércsillagának, Tsipras bohócnak hála, a választ mi is könnyen megadhatjuk a feltett kérdésre.

      Ugyanis, mint bizonyára mindenki értesült már róla az itt kommentelők közül, a „radikálisan baloldali” Tsipras bohóc radikálisan sutba dobta az összes „balos” választási ígéretét, és a hatalom megtartása érdekében nekiállt radikálisan kinyalni a tőkések seggét- meglehet, direkt (európai) bal oldalról kezdve a fenéktisztogatást. A Syriza azon szerencsétlen idealistái, akik – a görög szavazók 34 naiv százalékáéval egyetemben- balszerencséjükre tényleg megkajálták a Tsipras bohóc és pártbéli talpnyalói által még ellenzékben hintett sunyi álbaloldali rizsát, most kiléptek a Syrizából, új parlamanti frakciót és új pártot alapítottak. (Az előbbit „Népi Egység”, az utóbbit „Demokratikus Egység” néven.) Nem tudták megemészteni ugyanis, hogy Tsipras bohóc magyar kollégájától, Eötvös bohóctól ellesett trükkel, „Van máááásik!”-felkiáltással hirtelen egy homlokegyenest eltérő politikát : a megszorítások és az ország kiárusításának kapitalistabérenc politikáját- varázsolta elő megforgatott köpönyegéből az eddig harsányan hirdetett antikapitalizmus, megszorítás-és privatizáció ellenesség álbaloldali hazugságai helyett.

      A Tsipras bohóc féle hazaáruló, s baloldali álarcát levetvén abszolút jobboldalivá lett Syrizából kivált új párt, a Demokratikus Egység is indulni kíván a szeptember 20-ára tervezett választásokon, méghozzá azzal a „radikális baloldali” programmal, amely tökéletesen megegyezik az eredeti Syriza eredeti választási programjával. ( Az államadósság nagy részének érvénytelenné nyilvánítása, a bankok államosítása, a privatizáció és a nemzeti vagyon kiárusításának leállítása, a megszorítások, bér-és nyugdíjcsökkentések leállítása, a szakszervezeti jogok megerősítése, a gazdagok megadóztatása, stb,stb. Az új elem csupán az, hogy az Egységpártiak vizsgálat tárgyává kívánják tenni az euró helyett a nemzeti fizetőeszköz, a drachma újra bevezetését.)

      Teljesen természetes, hogy a most kezdődő választási harcban az osztály-és nemzetáruló kapitalista labanccá lett Tsipras bohóc elszánt támogatókra lelt ( nem csak a kommunisták, de a Syrizából kivált baloldaliak ellenében is) a tőkés Európa vezető személyiségeiben, szervezeteiben és sajtójában. Elsőként éppen „ádáz tárgyalási ellenfelei”, Merkel kancellár asszony, Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter és Jeroen Dijsselbloem ,az Eurócsoport (az európai országok pénzügyminisztereinek testülete) elnöke kiáltottak hangos és lelkes hajrá Tsipras!-t -, később pedig a német, s egyben az európai pénztőke szócsöve, a Frankfurter Allgemeine Zeitung is határozottan „letette a garast” a kapitalisták új görög lakája, Tsipras bohóc és a jobboldali komprádor-párttá züllött Syriza mellett.

      Azonban, láss csudát, a jelképes politikai aréna egy másik szektorából is felhangzott azóta a „hajrá Tsipras, mindent bele, Syriza!”…Az opportunista-revizionista-antikommunista „Európai Baloldal” emblematikus pártjának , a magát viccesen Balpárt-nak nevező Die Linke-nek a vezetői (Rexinger, Kipling, Gysi) szintén kifejezték reményüket Tsipras bohócék győzelmében- a Syrizából kivált baloldaliak, köztük a nemzeti hős Manolis Glezos ellenében…!!!! ( Akivel kapcsolatban ma Görögországban az a mondás járja: Glezos tépte le 1944-ben a német megszállók zászlaját az Akropolisztól, és Tsipras bohóc tűzte ki azt szégyenszemre ismét 2015-ben…!)

      Nos, az elemi logika alapján, ha Tsipras álbaloldali, haza-és nemzetáruló tőkésbérenc bohócnak jó haverjai a tőkések, és jó haverjai egyben az opporrtunista-revizionista-antikommunista „Európai Álbaloldal” prominensei is-, akkor bizony jó haverok, Rejtő Jenő szavait idézve „állandó jellegű üzlet-és tettestársak” a kapitalisták és a (többek között a Gödi Gödörben lebzselő ) Európai Álbaloldaliak is. (v.ö: a barátaim barátai az én barátaim is.)

      ………………………………………………………………………………………………….
      P.S.: Ebben a méltatlan és hazug szomorújátékban egyedül az a vicces, hogy mind a rendkívüli választásokat kiíró hazaáruló Tsipras bohóc, mind támogatói: a tőkések és az opportunista-revizionista-antikommunista-tőkésbérenc „európai álbaloldaliak” csúnyán elszámolták magukat akkor, amikor a Syriza abszolút parlamenti többségében, mintegy 40 százalékos(?!?) választói támogatottságában reménykednek egy júliusi közvélemény-kutatás alapján. Úgy jártak ők ezzel a 40 százalékkal , mint egykor Brezsnyev a gyapottal.

      Ugyanis, mint közismert, a pártfőtitkár szenilitásának végső stádiumában hazája gazdasági fejlődésének legfontosabb zálogát valamilyen furcsa meggondolástól vezettetve a gyapottermés alakulásában látta-, s ennek függvényében osztogatta természetesen a mindenféle rendű-rangú kitüntetéseket is. Ennek okán aztán ha egy hektáron az adott évben mondjuk 10 mázsa gyapotgubó termett, akkor a betakarító brigád vezetője 20 mázsát diktált be a szovhoz elnökének-, az 40 mázsát a járásnak-, ők 80 mázsát a köztársasági kormányzatnak-, az 160 mázsát a gyapottermesztésért felelős szovjet minisztériumnak-, a miniszter pedig végül 320 mázsát magának Brezsnyevnek. A párfőtitkár pedig nagyon elégedett volt a papíron valóban horribilis gyapotterméssel, s persze senki se merte figyelmeztetni, hogy ha az összesített termésadatok valódiak lennének, akkor az egész hatalmas országot kb. 3 méter magasságban fedné be a gyapotgubó, az imperialisták legnagyobb megdöbbenésére.

      Nos, teljesen bizonyos, hogy így csapták be magukat Tsipras és haverjai, a tőkések és az balfékszigeti európai álbaloldaliak is. Hiszen a felmérőbiztosok pontosan tudták, hogy gazdáik milyen eredménynek örülnének, s miért adnának nekik jutalmat. Ezért aztán ha 5 százalékos Tsipras-támogatást mértek ( mert szerintem ennyi a valós érték) , akkor 10 százalékot jelentettek a közvélemény-kutató intézet igazgatójának-, ő 20 százalékot a megbízást adó újság főszerkesztőjének-, az pedig 40 százalékot az újság tőkés tulajdonosainak, illetve Tsipraséknak…

  12. Engem csak az bosszant ezzel a rendezvénnyel kapcsolatban, hogy a magukat baloldalinak mondók (lehet, hogy azok is, persze nem mind) nem merik nyíltan kijelenteni, hogy bizony, a kommunistákat is meghívtuk, mert hát ugye van azért a meghívottak között kommunista is. Ezt snasszként élik meg, valami „szegény rokon”-szerű szégyenérzéssel, arról meg nem is beszélve, hogy mit éreznének akkor, ha a rendezvényen sok helyre ki lenne tűzve a vörös zászló, a sarló-kalapács, meg a vörös csillag (horribile dicti). Na, meg TGM, aki a „kommunista Kádár-rendszer” megdöntésekor futószalagon jutott orgazmusba, s lassan ráébredt, hogy marxista filozófusként azért rossz helyen kapirgált, a burzsoá hatalom lapátra is tette, csak hát a kommunista szót nem mondta ki már vagy huszonöt éve….
    Pedig ő sem hülyegyerek.
    Én azt mondom, hogy a kommunistáknak most ragyogó alkalmuk van arra, hogy odamenjenek és kifejtsék véleményüket, sőt vitatkozzanak, vagy cáfoljanak, ha kell.
    Meg hát bulinak sem lesz utolsó, csak szép legyen az idő…

    1. Egy nagyon lényeges napirendi pont hiányzik a fesztivál programjából. Nevezetesen az, hogy a szocializmus újbóli megvalósítása Magyarországon. Mert a többi nagyrészt olyan, mint amikor a macska kerülgeti a forró kását…

  13. Re Tovaris
    2015-08-20 – 17:23

    Tónikám (Tovarist nem lehet becézni…), mit lássak be? Mert ezt igényled tőlem. Ugyanakkor csupa általánosságot (nem általánosítást!) fogalmazol. Holott kizárólag konkrét felvetésekkel éltem, lásd:

    Fekete György
    2015-08-20 – 14:15, 14:17, 14:20 /Kedves Tovaris, hagyod KKE-nek, hogy megkerülje az alapvető történelmi összefüggést…/

    Fekete György
    2015-08-20 – 18:40 /Fogalomzavar (KKE, tovaris után “r”-nél is)…/

    Egyébként nem értem, mi végre nem azon kommentemhez kapcsolod hozzászólásodat, amelyre reagálsz? Ugyanis technikai lehetőség még maradt. Így kénytelen vagyok eljárásodat követni.

  14. Fekete György
    2015-08-20 – 14:15

    Látod, Gyuri, milyen érdekesen alakulnak a dolgok. Eszem ágában sincs védencemnek tekinteni „KKE”-t, de ha újra és újra elolvasom a mondatait, továbbra sem tudom valótlannak tekinteni a MEGÁLLAPÍTÁSAIT. De a KÖVETKEZTETÉSEIBEN azonban már hallok disszonáns, idealista megközelítéseket és be kell kapcsolni a szűrőt. szét kell választani a búzától az ocsút.
    Természetesen, újra-és újra megismétlem, hogy kommunistának lenni nem születés kérdése, meg „különleges anyagból gyúródni”, hanem a felismerésnek kell oda az embert elvezetni. Emiatt híve vagyok annak, hogy minden olyan erővel össze kell fogni, aki NEM AKARJA A KAPITALIZMUST, de még azokkal is, akik eléggé naiv módon, a KAPITALIZMUSON BELÜL akarják elérni a szocializmust. Majd rádöbbennek, hogy kapitalizmuson belül nem lehet szocializmust csinálni, mert a tőke alapvető érdekei nem engedik meg.

    1. Kedves Tovaris!

      Be kell vallanom, hogy melegség önti el a szívemet az Önt ér vád kapcsán- hiszen még soha életemben nem voltam olyan rendes és őszinte baloldali ember védence, mint Ön.

      Engedje meg ezért, hogy ide iktassam be válaszként azt az írásomat, melyet még akkor fogalmaztam meg az új görög fejlemények hatására, mielőtt elolvastam volna az Ön és Fekete úr véleménycseréjét. …Ime:
      …………………………………………………………………………………………………………………………….
      Az álbalszigeti dzsembori szervezői az álviták és téveszme-cserék politikai témáinak kijelölésekor láthatóan gondosan ügyeltek arra, hogy kizárólag teljesen időszerűtlen, csupán a Kádár-rendszer ( és általában a kommunisták) gyalázására alkalmas témák szerepeljenek a programon ( például: Puritánság a Kádár-korban) -, iszonyatos, égbekiáltó ostobaságok (például: A marihuana legalizációja mint osztálykérdés !?!?!?!?) , valamint sunyi önpropaganda mellett . ( Kire szavazzanak a balosok?)

      A nem nyíltan politikai jellegű álvita- és téveszmecsere-témák ( Paks II, roma-és szegénypolitika, feminizmus, stb,stb) pedig arra szolgálnak, hogy kidomborítsák a jelenlévő pártok és személyek mélyen európai, mélyen baloldali, mélyen feminista, mélyen roma -és cigánypárti, mélyen szakszervezet -és munkásbarát stb, stb voltát, ezzel párhuzamosan pedig

      1., szidalmazzák az oroszokat és személyesen Putyint ( mert ez így tetszik a „Európának” -, vagyis a nyugati tőkés gazdiknak)

      2. gyalázzák a Fideszt ( mivel nem hagy más jobboldali pártot –MSzp, PM- a húsosfazékhoz, és a saját „csókos” vállalkozóinak, szakszervezeteinek és civil szervezeteinek juttatja a koncot, nem az álbaloldal hasonló jellegű csókosainak.)

      Végül

      3. leszedjék a keresztvizet a rasszista, szexista, cigányellenes, nőellenes, migráns-ellenes, navionalistta-revizionista stb,stb magyar népről, amely különböző okok miatta ( Kádár kori gerinctörés, fasiszta propaganda, konzumidiotizmus, birkalelkület, fatalizmus, irredentizmus, Európa-éretlenség stb,stb) nem hajlandó szavazatával a magukat baloldalinak hazudó álbaloldali, tőkésbérenc pártokat (MSZP, DK, PM, LMP, Együtt, Munkáspárt 2006 stb, stb) és csókos civiljeiket visszajuttatni a húsosbödönhöz, henem a maguk jobboldaliságát nyíltan vállaló tőkésbérenc pártokat ( Fidesz, KDNP) tartja meg ott, illetve tünteti ki egyre nagyobb támogatásával.(Jobbik)

      (Azt ugyanis jól tudják az álbaloldaliak, hogy önmagában a „balosok” szavazata nem elég a hatalomba történő visszakapaszkodáshoz.)
      ………………………………………………………………………………………………..

      …..A sors azonban láthatólag hozzám hasonlóan nem kedveli a mindenféle sunyi revizionistákat és opportunistákat, s ezért aztán egy olyan fejleménnyel (Tsipras bohóc lemondásával és a rendkívüli választások kiírásával) szolgált Görögországban, amely, az ismert televíziós szlogent idézve, „alkalmas a balféksziget nyugalmának megzavarására” . Én legalábbis nagyon remélem, hogy valamely ott vendégeskedő lelkes „balos”, mondjuk régi hívem, Macska úr, csak megkérdezi majd a jelenlevő magyar álbalpártok (MSZP. PM, Munkáspárt 2006) illetve a francia, német, osztrák és spanyol álbaloldali- és álkommunista pártok képviselőit arról, hogy

      vajon a most következő görög választásokon is a baloldaliság álarcát végleg levetett, tőkésbérencségét immár nyíltan felvállaló Tsipras bohócot fogják-e teljes vehemenciával támogatni, mint eddig-, vagy inkább csúnya bolsevik módszerrel gyorsan kiretusálják a „drága Alexist” azokról a pár hónapos csoportképekről, melyen Tsipras oly szerelmetes, szinte már-már szerelmes kapcsolatot sugallva vigyorog és ölelkezik Pierre Laurent-nal, Gregor Gysi-vel, Maité Molá-val vagy Mirko Messnerrel, és inkább mégis a Syriza Tsipras-ellenes „lázadói” mellett emelnek most majd szót?
      (Mert abban, hogy kádári puritánsággal szégyenükben most az egyszer befognák már a szájukat, sajnos, nemigen reménykedhetünk…)
      …………………………………………………………………………………………….

      PS: Nem azért mondom, de Ságvári Endre, József Attila, Kassák Lajos és Váci Mihály nevét nagyon-nagyon csúnya dolog volt „palifogóként”, csaliként és alibiként belekeverni ebbe a randa álbaloldali katyvaszba. …

      1. Köszönöm az irántam érzett szimpátiáját, s nem hazudtolva meg magam, újra csak azt mondom, hogy nagyon-nagyon sokban igaza van. Sőt, a stílusa, maró, célba találó iróniája, amely tele csináltatja az álbaloldaliak liberóját – külön tetszik, mert ha nem árultam volna el, itt, eddig, sok éven át voltam az Ikarus üzemi lapjának külsős munkatársa és nagyon hasonló stílusban ostoroztam az akkori áruló MSZMP helyi idiótáit, hogy tulajdonképpen amit csinálnak, az előbb utóbb a szocializmus bukásához fog vezetni.
        S lám – sajnos – igazam lett.
        Az már csak a dolog pikantériája, hogy az akkori vállalati „pártfőtitkár” megelégelte szókimondásomat és „finoman megkért arra”, hogy mielőtt leadnám az írásaimat, látni szeretné. Attól fogva nem írtam semmit. Andrassew Iván viszont írt, aztán, az ellenforradalom után tovább írt, az immár kapitalistává avanzsált Népszava hasábjain. Gondolom, először „megélhetésből”, aztán megszokásból, később meggyőződésből. Szegényről nem akarok rosszakat írni, mert súlyos betegségben elhunyt, emberileg nagyon sajnálom őt.
        Viszont szerintem néhány itt publikáló kollégával nem kellene sokszor olyan keményen, sarkosan bánni. Nem akarok konkrét neveket említeni, mert a személyeskedés mocsarába végképp nem akarok belesüllyedni. Igaz, némelyikük szintén elveti néha a sulykot, de a véleménykülönbségek ellenére azért okos, művelt emberek, sőt, bátran nevezem őket kommunistának. A kommunizmus történetében számos irányzat volt, amelyek sokszor sok mindenben egymással ellentétbe kerültek, de soha sem a cél elérése okán, hanem az alkalmazott módszerek tekintetében. Engem langyosnak neveztek, hogy sztálinista is vagyok, meg nem is.
        Pedig világosan kijelentettem, és most is ez a véleményem, hogy Sztálin és kora létezett, lehet utólag vitatkozni, hogy minden jó volt-e, avagy rossz, de végeredményben a mérleg összességében pozitív volt. A Szovjetunió nem Sztálin alatt szűnt meg, hanem az utána következő korszak rossz döntéseinek következtében.
        A jelenlegi helyzetben a kommunisták befolyása a kor politikai megváltoztatására világszerte igen kis lehetőségeket kínál. Ennek okai vannak. Csak egy módon tudunk kilépni a valódi baloldalt sújtó általános depresszióból, ha széleskörű összefogást valósítunk meg. A „baloldali sziget” rendezvényein megjelenő, általam is erősen kifogásolt, sőt megvetett álbaloldali izéket meg ott, mindenütt és minden pillanatban emlékeztetni kell arra, hogy mit tettek, mivé fajultak. A „vezető szerepünket” nem a deklarációk fogják érvényesíteni, hanem az okos szövetségi politika. A kommunistáknak mindenhová „be kell épülni”, ha kell titokban és trükkökkel (más is ezt teszi) és ott kifejteni olyan tevékenységeket, amelyek egyeznek a kommunista elvekkel és az emberekben felébresztik a szocializmus utáni erő vágyat.
        Az országban soha nem volt ekkora letargia, apátia, frusztráltság, mint most. Még 1946-ben sem, amikor a kommunisták tényleg nagyon kevesen voltak, de az ország újjáépítését ők vezették, a burzsoá kormányzat ellenére – és csak 1949-ben lett kikiáltva a Magyar Népköztársaság.
        A jelenlegi helyzetben már az is örömünkre szolgálhatna, ha a kapitalista rendszer meggyengülne és ahogy Fekete György is mondta, a kapitalizmust nem megdönteni, hanem meghaladni kell.
        Én szilárdan meg vagyok győződve arról – lehet hogy én már nem érem meg – de Oroszországban is újra a kommunisták fognak győzni, mert sok-sok apró jelét látom annak, hogy az oroszok és több más volt szovjet népben nagyon erősödik a vágy egy új Szovjetunió létrehozása iránt.
        A ma szocializmusának a régi hagyományokra kell épülni, de korszerű, új felépítménnyel.

  15. Hát KKE tényleg az az ember, aki bezárkózna egy kis társaságba, ahol mindenki vele ért egyet. Ez a logika a hatalomnak kedvez, a tőke az ilyen ellenállókat szereti, a magányos harcosokat. Azokat nem kedveli, akiket sokan követnek. Az előadók elmondják, hogy politikailag ugyan nem értenek egyet ezekkel a pártokkal, de hajlandók képviselőikkel vitatkozni. Mi ebben a rossz? Hátha sikerül a marxizmusnak, az antikapitalizmusnak egy-két új hívet szerezni…Ez nem politikai szövetség, hanem elméleti és politikai vita. Micsoda hülye arisztokratizmus csak olyanokkal „vitatkozni”, akikkel egyetértek. Vannak figurák, akikkel morális okokból nem vitatkozik az ember, de még a morális határokat is csak konkrétan lehet meghúzni. Szóval én sem hívtam volna oda emeszpéseket, főleg nem gyurcsányistákat, de valószínűleg azok is támogatták a rendezvényt…Az ilyen „tiszta” „forradalmárok”, mint KKE már korábban is sok kárt okozták, sok embert állítottak szembe a baloldallal, a marxizmussal. A kíméletlen tisztogató…Rákosi elvtárs népünk reád vár…:):) jaj istenem, mindig mindent elölről kell kezdeni. Minél kevesebben vagyunk, annál jobb?

    1. Képzeljünk el egy olyan orvosi kunziliumot, melynek résztvevői közül egyesek (jószándékú, ám tudatlan felcserek lévén) nem ismerik fel a páciens alapbetegségének, a TBC-nek a nyilvánvaló tüneteit-, a résztvevők másik része pedig, bár képes azonosítani a kórt, de anyagi érdekeltsége miatt elemi érdekében áll az, hogy az egyetlen lehetséges és hatásos terápiát, a bacillusok antibiotikummal való mielőbbi és végleges elpusztítását megakadályozza. ( T.i. ezek a „tudatosan hülye” orvosok nagy pénzeket kapnak a betegség elhúzódásából hasznot húzó különböző szervezetektől, a beteg halála esetén pedig a koporsókészítőktől, a sírkövesektől és a temetkezési vállalkozóktól).

      Eredményes lehet-e, elvezethet-e ilyen körülmények között a beteg gyógyulásához, de legalábbis a szükséges kezelés mielőbbi megkezdéséhez az ilyen konzilium? Semmiképpen sem. Pedig mindkét orvoscsoport , a jószándékú buták és a ravasz korruptak is szinte egymás szavába vágva öntik magukból a reájuk jellemző terápiás javaslatokat, még külön el is vonulnak a célból a Margitszigetre, hogy ott még jobban együtt gondolkodhassanak: „ A betegnek az a baja, hogy folyik az orra, ami nem európai dolog-, intézkedni kell hát, hogy mindig legyen a keze ügyében elegendő papírzsebkendő”- véli biciglitúra közben dr, Buta Balázs. „Más itt a gond-szerintem a páciensnek tüdőtágulása van, amit az egyik ismerősöm nagyon jól tudna gyógyítani a maszek klinikáján a TB terhére”- szögezi le a fűben heverészve dr. Korrupt Kázmér. „ Megvan! Biztosan kórosan lecsökkent szegénynek a csakrája, akkor pedig köpölyözés jó csak rája!” – kiáltja a harmonikazenét is túlharsogva dr. Ostoba Ottó. „Vagy inkább a marihuana…! A fiam egyik haverja tud is szerezni tűrhető áron nagyon jó anyagot…!”- emeli fel a fejét az egytálétel kanalazásából dr. Pénzéhes Péter. „ Magyar bácsi azért köhög ilyen csúnyán, mert környezetszennyező rasszista szexista-, nővé kell operálni gyorsan, még pedig feminista migráns roma nővé, zöld falavéllel a pussy riotján, hogy Putyint megüsse a guta ! „- szorgalmazza teljes komolysággal nyársát forgatva dr. Félkegyelmű Ferenc. „ Esetleg falevél helyett valami menő tangabugyival azon a korszerűsített pussyn-, az egyik Váci utcai butikos ismerősömnek vannak is most ilyen fínom francia cuccai, igaz nem olcsón, de megéri..!” – somolyog pecsenyéjét sütögetve dr. Sunyi Sámuel, stb, stb, stb…

      Mint látható és mint érthető, a buták és a sz@rháziak javaslatai igen csak sokszínűek, mivel mind a tudásuk, mind pedig a részérdekeik eltérőek. Az alapérdekük viszont teljesen megegyezik-, nevezetesen, hogy lejárassák, befeketítsék, hóhérnak és sátánhívőnek gyalázzák mindazokat az orvosokat, aki jól látják, hogy a betegnek TBC-je van, és készek az egyetlen hatásos kezelés, az antibiotikum bevetésére is. Hiszen, ha a páciens , ne adj isten, meggyógyulna, akkor az ostoba felcserek szégyenbe kerülnének tudatlanságuk és hülye javaslataik ( papírzsebkendő, köpölyözés, miskárolás, zöld falevél stb) miatt, a rendszerkomform korruptak doktorok pedig elesnének a rendszer haszonélvezői (gyógyszergyár-tulajdonosok, sírkövesek, koporsókészítők, temetkezési vállalkozók, magánklinika-üzemeltetők, marihuana-dealerek, butikosok stb, ) által az orvosi esküjük megszegésének jutalmául nékik juttatott zsíros jutaléktól.

      Nos, így van ez korunk beteg társadalmával is, melynek baja nem más, mint a kapitalizmus testet-lelket-szellemet-erkölcsöt-emberséget –környezetet elrohasztó TBC –je, s amely ezért nem is gyógyítható másként, mint a kizsákmányoló rendszer bacillusának az elpusztításával, a kórokozó erejét-hatalmát egyedül megtörni képes gyógyszer, a főbb termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele ( vagyis a tőkések hatalmi monopóliumának megtörése) segítségével. Ez az egyedül helyes diagnózis, és ezt az egyedül hatékony terápiás javaslat pedig kizárólag a valódi ( vagyis a kapitalista rendszert nem javítgatni, hanem megdönteni akaró) kommunista pártok sajátja. Nem csoda hát, hogy a most a „balfék-szigeten” összesereglő „politikai konzílium” ostoba felcserei, illetve korrupt, kapitalista-bérenc szégyen-doktorai gondoskodtak róla, hogy senki se zavarhassa meg nyomorult kuruzsló-opportunista-revizionista köreiket az általuk fröcsögve kádáristának-sztálinistának- gulágistának-recskistának stb,stb gyalázott valódi , a valódi kommunisták közül. Nem csoda továbbá, hogy az ostoba felcserek és a hivatásukat eláruló korrupt fehérköpenyes bűnözők „téveszme-cseréjé” ezúttal is haszontalan és terméketlen szellemi gittrágás lesz csupán, melytől egyedül a Munkáspárt 2006 bankszámlája ( Fókusz Takarékszövetkezet, Kecskemét, bankszámlaszám: 51700155-11117320) gyarapszik majd.

      Konkretizálva a konzílium-hasonlat résztvevőit: az ostoba felcserek természetesen azok a mindenféle rangú és rendű „humanisták-feministák és biciglisták” ( még konrétabban, a „balfék-szigeten”: A Grenpace, a Védegylet, a WILP Nők Béke és Szabadság Nemzetközi Ligája, a Nemzeti Ifjúsági Tanács, a Nőkért honlap, az ATTAC, a MEBAL, a 4K!, a Munkát, Kenyeret, Tisztességes Béreket!-egyesület) , akik tán valóban elhiszik, hogy a lehetséges hatékony környezetvédelem , nemzeti iparvédelem, béke és valódi szabadság, jövő az ifjuságnak, egyenlőség a nőknek, munka, kenyér és tisztességes bér a dolgozóknak stb. stb a kapitalista rendszer keretein belül. A nélkül tehát, hogy a főbb termelőeszközök társadalmi tulajdonba vételével megtörnénk a tőkések hatalmi monopóliumát, s megdöntenénk azt a kapitalista rendszert, melynek alapeleme, éltető közege , elválaszthatatlan velejárója most és mindörökre a mindenféle kisebbség és minden gyenge és kiszolgáltatott társadalmi réteg (nők, romák, fiatalok, migránsok, vidéken élők, eltérő szexuális identitásúak, színesbőrűek, nemzeti kisebbségek, nem utolsó sorban pedig a szellemi és fizikai munkások) elnyomása, ,megalázása, kirablása és egymás ellen fordítása, a környezet kirablásával és tönkretételével egyetemben,

      ( Tényleg nyilván elhiszik ezek a szerencsétlenek azt, hogy ezer bajukat megoldhatják mindenféle aláírás-gyűjtésekkel, kerékpáros tüntetésekkel, sípolással-dobolással, melegbüszkeség-parádéval, a tőke fenséges uraihoz intézett alázatos feliratokkal, tortadobálással, éhségmenetekkel, a mecseki kankalin termőhelyéhez való túrázással, gólyalábakon való meneteléssel, bálnavadász-hajók ököllel való megfenyegetésével, félmeztelen feminák feminista feltünősködésével, stb,stb,stb,stb , a hülye, krakéler, s a példámban szereplő köpölyözésnél semmivel sem hatásosabb ötletek, valamint a nevetséges álcselekvések tárháza a részükről szinte végtelen ) a nélkül, hogy segítenének eltakarítani a bajaikat ( melyek a világ bajai is persze) közvetlenül és primér módon előidéző kapitalista rendszert. Hiszen ha nem hinnének ebben a marhaságban, akkor nyilván nem lennének állandó bohócszereplők, hasznos idióták az olyan álbaloldali-álhumanista cirkuszokban, mint például az „elfoglaló –occupy-mozgalom, vagy akár a most szóban forgó „álbalszigeti” opportunista-revizionista dzsembori. ( És nem utasítanák el a buta kispolgárra oly jellemző eltökélt és magabízó vehemenciával a valódi kommunista pártokat és mozgalmakat.)

      Nos, az előbb említett „humanisták-feministák és biciglisták” már butaságnak minősíthető naivitása is bűn persze bizonyos szempontból ( sőt, a közmondás szerint a buta ember rosszabb, mint a halott)-, ám a Gödi Gödörként életre galvanizált egykori Gödi Fészek fő bűnözői persze az ott ismét sz@rt kavarni kész opportunista-revizionista-antikommunista tőkésbérenc pártok. A Magyar Kapitalista Párt (MSZP) , az Európai Álbaloldal-Munkáspárt 2006, a PM, az osztrák és a francia antikommunista pártok, az Európai Álbalpárt, a Magyar Szocáldemokrata Párt, a Zöld Álbaloldal, a Történelmi Szociáldemokraták minden hájjal megkent rókái, a kapitalizmus politikai bordélyházának ezek a már mindent megélt szexmunkásai , stricijei és madame-jai nagyon is jól tudják, mi és ki fenyegeti ( t.i: a főbb termelőeszközök társadalmasitása, a kommunisták javaslatára) kapitalista gazdáik korlátlan uralmát a világ ( s benne e fent említett naiv idióták) felett. A konzílium-példa alapján: a naiv-buta civil kuruzslókkal és felcserekkel ellentétben ők nagyon is jól ismerik tehát a „világ TBC-jének”, a kizsákmányoló rendszernek az egyetlen hatásos ellenszerét, a tőkések hatalmi monopóliumát egyedül megtörni képes ( s ezáltal a világot egyedül élhetővé, s az emberi életet emberhez méltóvá tévő) gyógymódot-, s ismerik a gyógyszert alkalmazni kész valódi orvosokat, az igazi kommunistákat is. S épp azért gyűlölik és mocskolják minden más jobboldali erőnél, még a fasisztáknál is jobban az igazi kommunistákat, mert épp a kommunistáktól látják veszélyeztetve azokat a bőven csordogáló júdáspénzeket és zsíros hivatalokat, melyekkel a tőkés gazdik fizetik meg szolgálataikat. Csak néhány prominens példa: Pierre Laurent, a Francia Antikommunista Párt vezetője országgyűlési képviselő, ezen kívül pedig Párizs város Szenátusának tagja, valamint az Európai Álbalpárt elnöke-összesen legalább havi 10 ezer euró zsoldért. Bodo Ramelow, a német Álbalpárt egyik prominens tőkésbérence tagja a Bundestagnak, e mellett a türingia tartományi parlamantnek is, még hozzá az Álbalpárt frakciójának vezetőjeként, mi több, egy SPD-vel kötött paktum eredményekét a tartományi miniszterelnöki posztot is sikerült megkaparintania. ( Havi 15 ezer
      euró apanázs a gazdiktól.) A Magyar Kapitalista Párt, az MSZP vezetői pedig, mikor pártjuk kormányalkotó erő volt, maguk is ültek már testületileg az országos pénzeszsák mellett, ugyanúgy, mint jelenleg a Syriza-vezér Tsipras nemzetáruló klikkje. Egyértelmű, hogy a kapitalizmus megdöntése ezen korrupt álbaloldali-álkommunista „áldoktorok” számára igen súlyos anyagi veszteséget jelentene-, akácsak mondjuk a munkásáruló sárga szakszervezetek milliós fizetésért a tőkések előtt hajbókoló, sunyi és gerinctelen vezetői számára is.
      ………………………………………………………………………………………………….
      PS: Tényleg: ha nem tudnánk rá eleve a választ, érdeme lenne megkérdezni, hogy a Syriza nevében vajon a párt „radikális baloldali” programját cinikusan sutba dobó, a görög népet és a Syriza tagjainak 99 százalékát ocsmányul eláruló Tsipras –banda valamelyik képviselője lesz-e jelen a balfékszigeten, vagy netán a párt azon 99 százalékának a képviselője, mely túlnyomó többség a bűnénél is jobban útálja és a pokolra kívánja ezeket a parlamenti Tsipras-quislingeket?

      ( Macska úr pedig legyen óvatos: a dzsemborira kutyákat is lehet hozni…Más kérdés, hogy a kutyáknak sem lesz majd jó ennyi kutyaütő között…)

      1. KKE úr vagy hölgy, agresszív hangneme miatt inkább úr, egyetlen szót sem szólt arról, mit kellene tenni. Csak annyit tudunk, hogy mindenki áruló, aki nem kiabálja vele, döntsd meg a kapitalizmust. Miképpen? Erről hallgat, s ezért demagóg alforradalmar, fecsego.

        1. A kapitalizmus megdöntése csakis az osztályellenséggel vívott fegyveres konfrontáció után lehetséges. – Én még ezt tanultam a történelemtanárnőmtől – a 70-es években. (Aki mellesleg jó nagy kommunista volt. Mai értelmezéssel ez kb. sztálinistának fordítható. Különben ő ma is az. Nyilván a kora miatt már nem sok vizet zavar.)

          És ez – amnnyire meg tudom itélni – így is van.

          Tehát ezen sok beszélnivaló – egy nyilvános webszájton – fórumon – egy polgári társadalomban – nemigen akad. Esetleg a TOR network-on – de ott meg a nyomát sem találtam ilyesminek. Máshol sem. Úgyhogy erről ennyit.

          Az egész kommunista „mozgalom” elmerült az opportunizmusban – KKE-nek ebben – véleményem szerint – teljesen igaza van. Ezért is bukott meg a proletárdiktatúra. Szubjektíve ezt a vereség okai között az első helyre helyezem – de lehet, hogy ebben tévedek.

          Másfelől viszont ezt a fesztivált mégiscsak a Magyar Egyesült Baloldal szervezi – amibe jócskán belférnek a Vajnai Attila-féle eurokommunisták, meg mindenféle szociáldemokraták is. (Az idősebbek, akik már átvertek minket és immár polgárok – és azok a fiatalok is, akik még csak készülnek erre.) Meg a többi szimptizáns és érdeklődő. Miért is ne jöhetnének?

          1. Kedves „r”!
            Elmúltam 65 éves, és nem érzem úgy, hogy Önt és a fiatalabbakat valamely módon „átvertem volna”.
            Itt (és másutt is) sok vita folyik arról, hogy a régi idők kommunistái mind sztálinisták voltak-e, vagy sem. Akkor, 1953-ig(!) Sztálin volt a „főnök”. Ez tény, aki vitatja, az nem teljesen épeszű. Teljesen nyilvánvaló, hogy mindent az akkori hatalom és annak politikai felépítménye határozott meg.

            A proletárdiktatúra a szó igazi értelmében nálunk csak 1919-ben volt, néhány hónapig és az antant túlereje győzte le.
            Ami 1945 után volt, az nem proletárdiktatúra volt, mert akkor nem tört volna ki az 1956-os ellenforradalom.
            Főleg úgy, hogy a hátunk mögött ott állt a Szovjetunió és a többi szocialista ország.

            Ne a „TOR network”-on keresgélje a kommunista elvek igazságát, hanem Marx, Engels, Lenin, Lukács György és mások műveiben. A burzsoázia fórumain ők csak legfeljebb az értetlenség, az elutasítás és a gúny témakörében szerepelnek.
            A kapitalizmus megdöntése nem csak fegyveres úton történhet – habár újabban megint reális lenne ennek a lehetősége – hanem széleskörű társadalmi összefogással is. Akkor, ha a népek döntő hányada elutasítja a kapitalizmust és kényszeríti a kapitalizmust a meghátrálásra.

            Az utóbbi időkben megint kiéleződött a vita a „sztálinisták” és az „antisztálinisták” között. Vajon miért? Ha Sztálin egyértelműen maga lett volna az „ördög”, azaz Hitlerrel egy kategóriában lenne értékelendő (mint ahogy azt a burzsoá ideológia meg is teszi, miközben a burzsoázia felelős Hitler hatalomra jutásáért) – akkor miért van ma egyre több híve? Engem ez sokkal jobban izgat, mint az, hogy miben volt bűnös és miben nem Sztálin és a neki tulajdonított sztálinizmus.

            Megvallom, az utóbbi években eléggé meginogtam ebben a kérdésben és keresem a valódi mozgatórugókat, de a pro- és kontra próféciák között vergődöm, mert nem találok egyértelmű fogódzót a kérdésben. Közben telik az idő. A világ meg nem a kommunista tanok felé hajlik, hanem a fasizmus irányába.
            „”KKE” barátunk írásaiban sok igazságot vélek felfedezni, amelyeket életem során magam is megtapasztaltam. Legfeljebb a sarkos megítélései borzolják az érzékenységemet, de a lényeg nem ez.
            Mindenesetre viták vannak és az a jó.

          2. Fogalomzavar (KKE, tovaris után „r”-nél is), ezért megismétlem. Társadalmi-gazdasági formációt nem lehet megdönteni. Így a kapitalizmust sem. Amiképpen a tőkét sem Ugyanis ez objektív viszonyrendszer, illetve viszony. Ennélfogva meghaladni lehet. Mégpedig azáltal, hogy társadalmi-gazdasági és kulturális előfeltételei megszűnnek. Nem számít akkor a szubjektum, az akarat, az eszme? Szó sincs róla. Csupán nem vághatnak az objektív lehetőségek elébe. Ennyiben igaza volt Kautskynak. Ugyanakkor érlelhetik az objektív feltételeket. Ennyiben meg Leninnek, Trockijnak, R. Luxemburgnak és számos más kommunistának volt – e tekintetben – igaza (vigyázat, a kommunista mozgalom szintén sokszínű és belharcokkal tarkított, amelyen belül egy-egy kérdésben találkozhattak egymással homousion-homoiusion viszonyban állók is…). Visszatérve ismeretlen kolléganőmhöz, vagy ő tévesztett (kevésbé valószínű), vagy kedves „r” emlékezete e dologban nem eléggé pontos (ez a valószínűbb, bocsánat). Elnézést a katekizmusszerű kifejtésért, kommunikációnk műfaja többet nem enged meg.
            Ui. „Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz!”? No meg az ennek megfelelő képzőművészeti megjelenítések? Egyik se társadalomtudomány… Funkciójuk is más.

          3. KKE logikája szerint a marxistáknak vagy az általa kommunistának tekintett embereknek csak saját magukkal kellene dialógust folytatni és semmilyen rendezvényre nem elmenni, amelyet „álbaloldaliak” szerveznek. Ez vagy közönséges butaság, vagy a legrosszabb szektás hagyományok túlélése. a magunk levében kellene örökké főni? Bizarr az egész, amit ő megtestesít, noha a szándékai nyilván nemesek. De hát tudjuk, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ezzel a purifikátori magatartással minden fiatalt eltaszítanánk magunktól.

          4. Szerintem olyan, hogy kommunizmus, az van, van Európában is a kommunizmusnak több irányzata, de az „eurokommunizmus” annak idején antisztálinizmusba csomagolt „szovjetellenes” irányzat volt, emiatt én nem vagyok a híve.
            Az viszont igaz, hogy a volt kommunista- és munkáspártok mai utódai vagy trükkből, vagy „túlélésből” valóban az „eurokommunizmus” jegyeit viselik, burkoltan szovjet- és oroszellenesek, az Orosz Föderáció Kommunista Pártjával nem tartják a szükséges kapcsolatokat sem – emiatt igen nagy fenntartásokkal fogadom őket.
            Aztán mi van a világ legnagyobb kommunista pártjával, a Kínai Kommunista Párttal?

          5. Hát úgy, ahogy a SYRIZA akarta megdönteni a kapitalizmust, hogy az meg is maradjon – a mellékelt ábra szerint nem sikerült….

      2. KKE, hiszen maga egy szubjektív idealista! Ugyanis kizárólag konkrét emberek konkrét gyarlóságait okolja azért (bár nem természetes személyükben, hanem szerveződéseikben, illetve ideológiáikban jelöli őket, de ez a lényegen nem változtat), hogy nem győzött megingathatatlanul a szocializmus.

        Isten őrizzen attól, hogy még azt szövegtengerét is ránk zúdítsa, amelyben „kifejtené”, vajon miféle objektív okok miatt nem sikerült mindmáig (1917 óta) úgy megdönteni a kapitalizmust, hogy ne restaurálódjék… 🙂

        Nem nyergelne inkább át a Hócipőhöz vagy nem akarná feléleszteni a Ludas Matyit?

        1. Kedves Gyuri! Én nem fogalmaznék így. Többször is elolvastam „KKE” írását, és nagyon-nagyon sok mindenben igaza van. A jelenségeket jól írja le, sokban egyeznek az én tapasztalataimmal. Ráadásul gyilkos szatírával, ami nekem nagyon tetszik.
          Egy dolgot azonban mindmáig sikeresen titkol, hogy kik azok „igazi kommunisták”, melyek azok a „valódi kommunista pártok”?
          Azt sem elemzi, hogy tulajdonképpen miért olyan kevés az olyan ember, aki bátran ki meri jelenteni magáról, hogy kommunista és azt a bajban is vállalni meri.
          A kommunisták számának növelése nagyon fontos lenne, de nem nőhet a végtelenségig. Nem születünk kommunistának, „nem szívjuk magunkba az anyatejjel együtt a kommunizmus eszméjét”. Kommunistává válni egy elég hosszú folyamat, főként, ha az ember fiatalkori forradalmi hevülete óhatatlanul is konformizmussá kezd válni.
          De nem is a kommunisták száma a döntő, hanem az, hogy a társadalom mekkora hányada fogadja el és támogatja a kommunisták politikáját?
          A „mindenki hülye, csak mi nem” – nagyon rossz ómen a kommunista mozgalomra nézve.
          Igen. A kapitalizmust meg kell dönteni – de könyörgöm: akkor még miért nem döntötték meg? Lám, a volt Szovjetunió utódállamaiban is elég erősek a kommunista pártok és pl. az Orosz Föderáció Kommunista Pártját igazán nem nevezhetjük megalkuvónak, gyengének, bizony elég keményen odamondogatnak Putyinnak, ha szükséges. Azonban Putyin azon túlmenően, hogy kapitalista rendszert teremtett, nem tiltatta be a kommunista pártot, elfogadja és támogatja a volt szovjet hagyományok minden vállalható elemét, és Oroszország világhatalmi pozíciójának visszaszerzésén dolgozik, meglehetősen sikeresen. Most ott is meg lehetne dönteni a kapitalizmust, de akkor egyből beavatkozna a nyugat, „megvédendő az orosz demokráciát”, a kapitalista rendet. Most ellenség, de ha megint „bolsevik puccs” lenne, akkor azonnal más lenne az imperialisták hozzáállása. De az nagyon sokba kerülne az orosz népnek.
          „KKE” barátunk meglehetősen elutasító a jelenlegi bal- és álbaloldallal szemben, amit meg is értek. De vajon kikből lehet híveket toborozni a kommunizmus ügyéhez? Koránt sem tolonganak az emberek a párttagságért, de nincs is számukra olyan program, amit támogatni tudnának. Miért nem készítenek azok a „valódi kommunista pártok” elfogadható, világos, a nép javát szolgáló, kapitalizmus elleni programokat? Aminek támogatásával valóban meg lehetne dönteni a kapitalizmust?
          A kommunista eszmékhez a szocialista, baloldali szociáldemokrata eszméken keresztül vezet az út. A kommunista mozgalom legnagyobb alakja, Vlagyimir Iljics Lenin maga is végigjárta ezt az utat.

          Ez az, ami számomra kérdésessé teszi „KKE” elvtársunk véleményét. Mondom ezt annak ellenére, hogy nagyon sokban igaza van…

          1. Kedves Tovaris, hagyod KKE-nek, hogy megkerülje az alapvető történelmi összefüggést, s ekként megrekedsz az idealizmusban.

            Holott a lényeg tényleg megfogalmazható tömören.

            A világforradalom elbukott (objektív és szubjektív okok következtében, azonban védenced e tekintetben is kizárólag a szubjektívekről beszél), a félperifériás államszocializmusok pedig eleve kudarcra voltak ítélve (vö. Marx-Engels Német ideológiából az „ínség kommunizmusa” és a „szocializmus egy országban vita” a Szovjetunióban). Te is utalsz a marxi-lenini-trockiji gondolat változatlan igazságára: alapvetően a centrumországoktól függ a kapitalizmus megdöntésének ügye.

            Mindezek alapján fenntartom, KKE most előadott „történelemszemlélete” vicclapokba való. Bocs tovarisom, de nem bújhatok ki a bőrömből. Persze te mérnökként gondolhatod, hogy szerénységem, a történelemtanár, nem kellően kompetens.

          2. Pardon, nem fölösleges jelezni. A kapitalizmust nem megdöntjük, hanem meghaladjuk. A burzsoázia politikai hatalmát megdöntjük, magántulajdonától pedig megfosztjuk…

          3. Csehovnak. Van olyan, ahol neutrális szavakba öntenek inadekvát tartalmat, de annak oka lehet túlérzékenység, félreértés vagy éppen helytelen értelmezés. Sok minden. Ebből én nem következtetnék egy pántragikus világkép alapján arra, hogy mindenkire megsértődjek…, sehol nem látok ugyanis frissebb baloldalt. Mindenütt van szar és arany. Az igazi probléma, hogy ezt a kettőt nehéz szétszálazni ebben az országban.

  16. Na hát, ahhoz, hogy valaki az MSZP-t vagy a PM-et baloldalinak nevezze, tényleg igen „széles értelemben” kell venni a baloldaliságot. Vagy sokkal inkább: félreértelmezni ezt a fogalmat.

    Még nagyobb baja a rendezvénynek, hogy a résztvevők listája egyáltalán nem „széles körű”, hanem „bőséges”- ami korántsem ugyanazt jelenti, sőt. Konkrétan: a szóban forgó dzsemborin kizárólag azoknak a pártoknak és mozgalmaknak a prominensei lesznek az előadók és a díszvendégek, melyek valamennyien az általuk alternatíva nélkülinek hirdetett kapitalista rendszer keretein belül kívánnak továbbra is tevékenykedni , ezért aztán a kapitalista rendszert „megjavíthatónak” , „szocializálhatónak” stb, stb tartják , vagy legalább is annak hazudják(opportunizmus)-, ugyanakkor pedig határozottan elvetik a marxizmus-leninizmus elméletét és gyakorlatát(revizionizmus) és a legkonzervatívabb konzervatívokat és a fasiszta szélsőjobbot megszégyenítő vehemenciával szidalmazzák és gyűlölik a valódi (vagyis a kapitalizmust nem javítgatni, hanem megdönteni kívánó) kommunista pártokat.

    ( Hogy ezek az alakulatok „baloldalinak” -, esetleg „szocialistának”-, netán szégyenletes cinizmussal „kommunistának” nevezik magukat, az ne tévesszen meg senkit- hiszen az elmegyógyintézetekben is sokan nevezik magukat Julius Cézárnak, Habakuk prófétának, netán egyenesen Jézus Krisztusnak, pedig hát ugye mégsem azok. Vagy, még találóbb példaként, sok hazug csaló állítja azt magáról, hogy ő az önkormányzattól jött, és a polgármester szívből jövő üdvözletét szeretné tolmácsolni a drága jó Sanyi bácsinak- pedig hát csak az öregúr spórolt pénzét akarja ezzel a sunyi trükkel lenyúlni. Ám ön –és közcsalás ide vagy oda, az MSZP-nevű magyar kapitalista párt ettől még nem lesz szocialista, az osztrák vagy a francia antikommunista párt ettől még nem lesz kommunista…)

    Miután pedig a „hasonló a hasonlónak örül” ( similis simili gaudet) régi római bölcsességének megfelelően ilyen szép számban összejönnek majd a „balszigeten”, illetve inkább az „álbalszigeten” annak a szociáldemokráciának és általában is annak az antikommunista, kapitalizmus-javítgató álbaloldalnak a képviselői, mely opportunista-revizionista áramlatok gyávasága, hazugsága, sunyisága, mélyen és alapvetően osztályáruló, kapitalista-bérenc volta éppen napjainkban, a Syriza szégyenletes csődje által vált napnál is világosabbá, már előre száz százalékos bizonyossággal leírható ide az említett „vitatémák” „vitájának” végső summázata. (Annál is inkább, mert ezek a latinul „similis” , magyarul egyszerűen csak simlis uraknak és hölgyeknek a véleménye minden kérdésben tökéletesen megegyezik.)

    Tehát, a viták és eszmecserék ( pontosabban: álviták és téveszme-cserék) során egyhangúlag leszögeztetik majd, hogy ( a felsorolt témakörök sorrendjében):

    – a magyar nép szexista és antifeminista-, ellenben a jelenlévők humanisták és feministák-,

    – a „balosoknak” a kapitalista-bérenc álbaloldali pártokra kell szavazniuk, mert ők a bal, míg a többi kapitalista-bérenc párt a jobb, a valódi, kapitalizmus-ellenes kommunisták pedig a sztálinisták-,

    – Paks kettő a szemét ruszkiknak ( személyesen a KGB-s Putyinnak) , valamint a Fidesznek jó csak-, Magyarország viszont mucsai lesz tőle, és csak akkor lesz „európai” , és akkor lesz csak „zöldpolitikája”, ha leállítják Paks II-t, ami különben is csípi az EU jólelkű, alapvetően környezetbarát és környezettudatos urainak a szemét…

    – A feltétel nélküli alapjövedelem nagyszerű ötlet, mert ily módon le lehetne szerelni a kapitalista rendszerre veszélyes elégedetlenkedő éhezőket, és növelni lehetne a vásárlóerőt, vagyis a tőke profitját. Kár, hogy ezt a nagyszerű écát a jó kapitalisták még nem tették magukévá, és egyelőre nem hajlandók az ehhez szükséges milliárdokat a saját jelenlegi profitjuk kárára biztosítani. De remélhetőleg nemsokára megenyhül majd a szívük, hiszen a kapitalizmus megjavítható, humanizálható, szocializálható, stb, stb lásd mint fent-,

    – „Szakszervezeteink múltja és jövője” : szakszervezeteink az államkapitalista Kádár- diktatúrában az állampárt alapvetően munkásellenes politikájának szolgai végrehajtói voltak csupán, a szép, meghumanizált-megszocializált kapitalista jövőben viszont a kapitalisták alapvetően munkásbarát politikáját fogják majd segíteni az osztálybéke szellemében. (Szakszervezeteink viszont jelenleg gyakorlatilag semmilyen erőt nem képviselnek, semmit nem tudnak, nem mernek és nem is akarnak tenni a munkások érdekében, mert besárgultak, mint egy májzsugoros alkoholista, ennek következtében pedig lesz@rják őket magasról mind a munkások, mind a kapitalisták-, ezért hát a „szakszervezeteink jelene” kifejezés bölcsen nem is szerepel a címben….)

    – A kapitalizmus igenis nagyszerűen modernizálható, a szociális ellátórendszerek pedig magántulajdonban működnek csak igazán. Mi több, a kapitalizmus ezeket az ellátórendszereket már sikeresen modernizálta is azokban az afrikai, ázsiai, Közel-keleti országokban, ahonnan manapság tömegesen menekülnek az emberek-, és a szociális ellátó-rendszerek kapitalista modernizációja Európában is elkezdődött már. (Lásd Görögország, Portugália, Bulgária, Macedónia, Ukrajna, stb, stb.)

    – A Podemos még csak próbálkozás, ám a Syriza már jövő. (Legalább is még egy-két hónapig, amíg a háládatlan nép el nem zavarja az őt eláruló Tsipras-klikket. ) A nyugati demokráciák békepolitikája sajnos nem érvényesülhet a maga szép teljességében a büdös ruszkik ( és kiemelten a KGB-s Putyin) erőszakossága miatt. A menekültek érkezése jó dolog, de sajnos a magyar nép, amely a XXI. században is ugyanolyan idegengyűlölő és irígy maradt, amilyenné az államkapitalista Kádár-diktatúrában tették őt a kommunisták, nem viselkedik a menekültekkel szemben olyan humánus és megértő módon, mint a jelenlévők.

    – A magyar nép , ellentétben a jelenlévőkkel, sajnos szegény-és romaellenes, rasszista. Pedig a romák jelentik a jövő nemzedékét, legalábbis túlnyomó részben.

    – A magyar nép a fent említett sok jellemhibája miatt ( szexizmus, rasszizmus, roma-és idegengyűlölet stb, stb) nem más, mint a fasizmus valóságos melegágya-,

    – A Kádár-diktatúrában csupán a hülye Kádár volt puritán , a többi komcsi párttitkár zöldbáró viszont rázta a rongyot, dőzsölt a munkások nyakán. Most minden jobb, mert az akkori emelkedő életszínvonal csak hitelekből finanszírozott áljólét volt, a virágzó kultúra pedig hazug , silány tömegkultúra-, ma ellenben az egyre terjedő nyomor igenis valódi, szabad és demokratikus nyomor ( s közben az államadósság sem lett több, csak tízszerese a diktatúra-belinek), az értékes magaskultúra pedig úgy virágzik, mint Lagzi Lajcsi lajbiján a hímzett kankalin, vagy Bódi Magdi hollóhajában a műpipacs.

    ……….Végére hagytam a műsorkínálat gyönyszemét, mely sikeresen helyreteszi a hülye valódi kommunistákat, azaz sztálinistákat, akik mindmáig olyan szektás hülyeségekben látják az „osztálykérdést”, mint a munka felszabadítása, a kizsákmányolás megszűntetése, a főbb termelőeszközök népi tulajdonba vétele, bla,bla, bla…Pedig az alapvető osztálykérdés nem más, mint a marihuana (és esetleg még az LSD) legalizációja a „Világ narkósai egyesüljetek!”
    korszerűsített munkásmozgalmi jelszó nevében. ( De hát ha a kapitalizmust lehet korszerűsíteni, akkor a munkásmozgalmi jelszót mért ne lehetne ugyebár? Azt viszont tényleg nem tudom elképzelni, hogy Jean-Mari Cador, a francia antikommunista párt jeles képviselője miként tud biciglis felfedező túrát vezetni egy olyan környéken, melyet nyilvánvalóan sosem látott még? Csak az a megnyugtató, hogy nagyobbat nem tévedhet, mint a görög választók a Syrizával…) ……………………………………………………………………………………………..

    PS: Az említett álbaloldali gittegyleti gyűlés egyetlen pozitívuma, hogy a fellépők sorában akad azért egyetlen egy valódi baloldali ember is, Moldova György tiszteletre méltó személyében. Ha pedig esetleg Szilva, a hermónikás is az, akkor a valódi baloldali fellépők száma egyenesen megduplázódhat….

    1. Ön hallgatott, amikor az előző bejegyzésnél többen is lelepleztük egy bizonyos Moshe fanatikusan antikommunista gyalázkodását. Ennek tükrében jelen litániáját nem tudom hitelesnek olvasni. Nem beszélve arról, hogy számos emberrel itt igaztalanul viselkedik.

    2. KKE – te egy picit szektás vagy. Elfelejtetted, hogy a Szovjetunió lassan 25 éve nem létezik. Legalább is semmiféle következtetést nem tudsz levonni belőle. Vicces fiú vagy. Minden kapcsolatot megszakítottál a valósággal.

      1. A Szovjetunió valóban nem létezik már, de még létezhet. Én a történésekben már vizionálom…
        Én nem a „szektásság” kifejezést tartom idevalónak, hanem a dogmatikusságot. Fentebbi hozzászólásomban éppen arra hívtam fel a figyelmet, hogy „KKE” elvtársunknak nagyon sok mindenben igaza van. Nekem a módszerek sarkosságával van bajom, ill. a nem kimondottan kommunista, hanem a baloldal szélesebb körben való értelmezésével kapcsolatos negatív hozzáállásával.
        A kommunista nem születik, „nem az anyatejjel szívja magába a kommunista meggyőződését és a kapitalizmus elleni olthatatlan gyűlöletet” – hanem megismerés, tanulás által.
        Mindenkinek nagyon ajánlom Nyikolaj Osztrovszkij nagyszerű regényét, az „Acélt megedzik”, amelyben a főhős, Pavel Korcsagin kommunistává válását írja meg.
        Alapműnek tartom az ideológiai művek mellé, s nem szégyellem, hogy a főhőssel való azonosulásom tett engem is kommunistává. Még annak ellenére is, hogy magam nem lettem volna képes azoknak a tetteknek a gyakorlati végrehajtására, amit a főhőssel eljátszattak…

    1. Jogos… (Zárójelben. Tudjuk, hogy Kipling nagy rasszista volt, politikában a fehér ember felsőbbrendűségének, az angol gyarmatbirodalom szükségességének engesztelhetetlen híve. Vajon tudja ezt majd a közönség, amikor nevezetes versét hallgatja, méghozzá a rendezvény nyitányaként? Ez utóbbi szempont akkor se lényegtelen, ha anno a munkásmozgalomban is szeretett műnek számított a Ha…)

Hozzászólás a(z) Tovaris bejegyzéshez Válasz megszakítása