Csikós Sándor: A Donbasszban megvívandó nagy háború forgatókönyve: ennek szerzői, végrehajtói, áldozatai

http://news-front.info/…/scenarij-bolshoj-vojny-na-donbas…/…

A Krímben eltemették az ukrán diverzánsokkal vívott küzdelemben elesett FSZB tisztet, Roman Kamenyevet, illetve Szemjon Szicsovot, a légideszant erők harcosát. Az orosz tisztek halálával Porosenkó elásta magát. Ő már többé nem létezik a Kreml számára, hiába is erőlködik azzal, hogy hívogatja telefonon Vlagyimir Putyint (1). Ezzel kisiklott a minszki folyamat is, a normandiai formátum is. (2)

Az egész forgatókönyvet a CIA, illetve a brit MI-6 titkosszolgálat tervelte ki – persze, nem azzal a céllal, amiből az egész lett. Az elfogott ukrán diverzánsok vallomásaiból kiderülnek a nyugati titkosszolgálatok példátlanul mocskos tervei. Az ukrán katonai felderítés példátlanul pimasz műveletének más célkitűzései voltak: belerántani Oroszországot egy Ukrajna elleni teljes értékű háborúba.

A provokátorok azt várták, hogy tömeges csapások érik a tatár nacionalisták bázisait, illetve az ukrán Hadügyminisztériumnak a Herszon megyében (3) állomásozó különleges egységeit.
De hát mi történik az ukrán vezetés legfelsőbb köreiben? Ki vesz részt az amerikaiak különleges műveleteiben – és kinek előnyös mindez?

A helyzet az, hogy az amerikai Demokrata Párton belül sem ért mindenki egyet a CIA azon terveivel, hogy Oroszországot egy Ukrajna elleni háborúba ugrassák bele – csak azért, hogy rontsanak Trump népszerűségi mutatóin, illetve (Hillary) Clintonnak egy szuper ütőkártyát adjanak a választások előtt. Mondván: Putyin rátámadt a büszke és független Ukrajnára, és háborút robbantott ki. Joseph Biden alelnök, például, kritikusan viszonyul egy ilyen művelethez. Csakhogy sem ő, sem Obama nincsenek már abban a helyzetben, hogy valós hatással legyenek a CIA – illetve kisebbik partnere, a brit MI-6 titkosszolgálat – műveletének immár beindult mechanizmusára.

A MI-6 hátterében ugyanis az amerikai hadiipari komplexum igen befolyásos lobbicsoportjai állnak. Pontosan ők azok, akik áldásával Kijevben létrejött az összeesküvők azon stábja, mely kész Porosenkó elmozdítására az elnöki posztról, illetve kézbe venni a teljhatalmat az egész országban. Az összeesküvők között találjuk Arszen Avakov belügyminisztert, illetve a kormány mellett működő nemzetbiztonsági tanács vezetőjét, Alekszandr Turcsinovot. A játszmába bevonták Arszenyij Jacenyukot is (4), aki jelenleg az Egyesült Államokban vár a sorára, és a közvetítő szerepét játssza.

Ez a trió – a CIA teljes támogatásával – akár már holnap is készen áll arra, hogy államcsínyt hajtson végre az országban, ultimátumot intézzen Porosenkóhoz, hogy írja alá lemondó nyilatkozatát a hatalomról, és szép nyugodtan üljön repülőre egy európai ország felé, ahol aztán írhatja majd memoárjait. A puccsoknak ezek a tapasztalt szervezői arról győzködik most Washingtont, hogy egy ilyen művelettel kinyithatók a szelepek az ukrán társadalomban. És Porosenkót lehet majd vádolni az ország gazdaságának tönkretételéért, illetve enyhíthető lesz az ország szétesésének a veszélye. Mindezt annak érdekében fogják majd ígérni, hogy betonba öntsék és ököllé alakítsák az egész nemzetet – és keresztes hadjáratot hirdethessenek meg Moszkva ellen.

Hillary Clintonnak és a CIA-nak egy ilyen forgatókönyv előnyös. Végrehajtása során azonban adódhatnak gondok. Először is, meghiúsult a krími különleges művelet, és sürgős korrekciókra van szükség. A titkosszolgálatok, persze, egyelőre nem hajlandók feladni terveiket. Másodszor is, a potenciális triumvirátusban nincs egyetértés, hogy a végén ki kerüljön az ország élére. Porosenko utódjának szerepére Avakov is, és Turcsinov is pályázik. Az amerikaiak előválogatása idején tehát közöttük folyt a verseny. Jacenyuk, ezzel szemben, megelégszik azzal, hogy visszatérhessen a miniszterelnöki posztra. A vezérségért folyó harcában Turcsinov még azt is megkockáztatta, hogy felhasználja Porosenkót, illetve Lucenkó főügyészt. Turcsinov sugalmazására az utóbbi szabad folyást engedett a „Tornádó” fejvadászai által elkövetett kegyetlenkedéssel kapcsolatos bírósági ügynek (5) – miközben a nyomozók kutakodni kezdtek Avakov körül. Egyes információk szerint a letartóztatásban lévők máris vallomásokat tesznek arról, hogy a „Tornádó” üzletembereket fosztott ki, védelmi pénzeket szedett – aminek egy részét Avakovnak juttatta tovább. Azzal, hogy Porosenkó maga is kiveszi a részét a szennyesnek Lucenkó segítségével történő kiteregetéséből, neki is megvannak a maga céljai. Tisztában van ugyanis azzal, hogy amíg a konkurensek klánjai között folyik a belső hatalmi marakodás, addig az amerikaiak sem fogják áldásukat adni az államcsínyre.
És minél több szemétkupacot kotor szét az ő Jura ivócimborája, annál jobb.

Ugyanakkor a Fehér Házban sem teljes az egység. Joe Biden például úgy gondolja, hogy egy államcsíny Oroszországnak válna előnyére. Ha a terrorkülönítményekre támaszkodó Avakov kerülne hatalomra, úgy Oroszország teljes joggal mondhatná Washingtonnak és az egész világnak, hogy a kijevi rezsim immár leplezetlenül terroristába ment át. A CIA és a Pentagon héjáinak viszont saját felfogásuk van: ha ilyen hétpróbás brigantik kerülnek hatalomra, velük könnyebb lesz kidolgozni bármiféle, Oroszország elleni provokációt. Ezek örömmel felvállalják a legszennyesebb munkát is – és megszervezik az Oroszország elleni háborút. Avakov és Turcsinov, a kudarcot vallott krími művelet után , ha kell, megszerveznek egy másik elvetemült akciót. Példának okáért: orosz egyenruhákba öltöztetnek tatár nacionalistákat, ledobják őket az ukrán hátországban – ahol azután ukrán katonákat lődöznek le. Persze a provokátoroknak arra is lesz gondjuk, hogy hátrahagyjanak néhány, orosz egyenruhás halottat is. Mindannyian hallottunk a németországi Gleiwitz rádióállomásának esetéről. Amikor lengyel tiszti egyenruhát viselő német katonák (6) megtámadták a rádióállomást, Hitler ezt arra használta fel, hogy 1939. szeptember 1-én hadat üzenjen Lengyelországnak. A nyugati sajtónak itt csupán az lenne a dolga, hogy felfújja a botrányt és ország-világ elé tárja Putyin „ördögi vigyorát”.

Porosenkó igencsak tisztában van azzal, hogy ebben a játszmában őrá az áldozati bárány szerepe vár – és kétségbeesetten igyekszik kijátszani a legfőbb összeesküvőket. Lvov megyében például már kijelentette, hogy Oroszország betörésre készül Ukrajna ellen. „Nemcsak gyanítom, hogy ilyen betörés márpedig lesz. Felderítési forrásokból már rendelkezem is az ezzel kapcsolatos információkkal” – jelentette ki a CNN-nek adott interjújában.

Porosenkó a megelőzésre játszik. Igyekszik bebizonyítani védnökeinek, hogy Avakovnál és Turcsinovnál semmivel sem kevésbé alkalmas arra, hogy végrehajtsa a CIA számára szükséges forgatókönyvet – vagyis egy Ukrajnával vívandó háborúba sodorja Oroszországot.

A CIA-nak, a Pentagonnak azt az óhaját, hogy Oroszországot bevonják egy Ukrajna ellen háborúba, még az a törekvés is erősíti, hogy megállítsák Oroszország közel-keleti „expanzióját”. Lévén, hogy az megkérdőjelezi az USA globális vezető szerepét a világban. A héten orosz bombázók egy iráni légitámaszpontról szálltak fel, hogy bombázzák a szíriai iszlamisták állásait. A befolyásos amerikai Washington Post tüstént megeresztett egy kommentárt arról, hogy abban a térségben, ahol az USA és Egyiptom szövetsége tartotta kézben az ügyeket, ma Oroszország és Irán diktálja a feltételeket. A szerző véleménye szerint mindez annak a következménye, hogy Barack Obama elnökségének nyolc éve alatt az USA-ban egyre csak a megszorítások, a visszalépések politikája érvényesült. Ilyen volt az Iránnal kötött nukleáris alku, a csapatok kivonása Irakból, illetve „a teljes tétlenség” Szíriában. Hát ezért akar most az USA „aszimmetrikus” választ adni Oroszországnak: belehajszolni egy Ukrajna elleni háborúba, illetve meghiúsítani a Kreml, illetve Törökország és Irán közötti szövetségének elképzeléseit. Javában folyik tehát a nagy geopolitikai játék. Az ukrán vezetés pedig, a szolgálatkész idióták szerepét játszva ebben, készek máglyára vetni Ukrajnát az amerikai elgondolások érdekében.

Innokentyij Visnyevszkij, az „Antifasiszt” Tájékoztató Szolgálat
Иннокентий Вишневский, ИА «Антифашист»

MEGJEGYZÉSEK:

(1) Mivel Putyin többé nem hajlandó szóba állni vele – s így a telefont sem „veszi fel” – Porosenkó még Nazarbajev kazah elnök közvetítését és megpróbálta igénybe venni. Putyin elnök azonban még a kazah elnök kedvéért sem volt hajlandó eltérni álláspontjától.

(2) A normandiai formátum: a német és főleg a francia diplomácia erőfeszítései nyomán 2014 júniusában – a normandiai partraszállás 70. évfordulós ünnepségei alkalmával – találkozót hoztak létre az orosz, a francia, és az ukrán elnök, illetve a német kancellár között. Putyin elnöknek a kezdetben a mostanihoz hasonló, kemény álláspontja az ukrán elnök személyével kapcsolatban (akit a puccs után egy törvénytelen, hatalombitorló képviselőjének tartott) – megenyhült. Így rendszeresek voltak a négy (három és fél) politikus találkozói. Ez volt a normandiai formátum. A következő ilyen találkozóra a G-20 országok kínai csúcstalálkozójának margóján került volna sor, szeptember elején. A krími diverzánsakció után azonban Putyin kijelentette: Kijev a békés rendezés helyett a terrorizmus útjára lépett. Így többé nincs miről tárgyalniuk egymással – és lemondta a négyes találkozón való részvételét.

(3) Herszon – a Krímmel szomszédos ukrajnai megye. A kijevi junta a Krím elleni felvonulási területté, a jövő diverzáns és terrorista bázisává változtatta.

(4) Arszenyij Jacenyukot a közelmúltban elmozdították miniszterelnöki posztjáról. Pedig a „Majdan” óta az amerikaiak emberének számított.

(5) „Tornádó” – a terrorzászlóaljak egyike. Igencsak meglepő módon eljárás indult ellene, kegyetlenkedései, rablásai, fosztogatásai, kínzásai, gyilkosságai – sőt, pedofíliája miatt is. Nemrégiben még az ukrán televízió is, közvetítve bírósági tárgyalásukat, sokkoló képeket mutatott be, például fiatal férfi foglyok megerőszakolásáról. Ez példátlan az ukrán televíziónak a puccs utáni történetében. A dolog pikantériája, hogy ilyen szörnyűségeket bármelyik másik terrorbrigád viselt dolgaiból is be lehetne mutatni. Ha az ukrán nagyközönségnek lenne ehhez szeme és füle, már legalábbis sejthetné, hogy amit a most perbe fogott „Tornádó” művel – azt csinálja a többi is.
Hasonló vádak miatt korábban az „Ajdar” nevű – mind között a legkegyetlenebb – terrorbrigád körül is szorult a hurok – egy időre fel is oszlatták. Lényegében az „Ajdar” harcosai – akik között, elfogásáig, Nagyezsda Szavcsenko is harcolt – hozták létre, új, „Tornádó” néven az alakulatot. Amely megmaradt, annak ellenére, hogy alig egy hónap múltán lejárt az „Ajdarra” kirótt penitencia.

(6) A Gestapo történetét feldolgozó egyik francia szerző szerint a rádióállomást koncentrációs táborok lengyel egyenruhába öltöztetett rabjaiból álló alakulata „támadta meg”. Az akció után annak valamennyi résztvevőjét kivégezték.

10 hozzászólás “Csikós Sándor: A Donbasszban megvívandó nagy háború forgatókönyve: ennek szerzői, végrehajtói, áldozatai” bejegyzéshez

  1. Jurij Lucenko ukrán főügyész „kinevezte” a Krímből elmenekült ügyészek közül Gjunduz Mamedov-ot „Krím főügyészévé”, mit sem törődve azzal, hogy a Krím Oroszország egyik szövetségi köztársasága, saját kormánnyal és hivatali szervekkel. A „bakelit árnyékhatalom” arra vár, hogy a jelenlegi kijevi junta visszafoglalja a Krímet.

  2. Nem kell más, csak olvasni a „népszabadság” mindennapi russzofób putyinozását. Ők már beálltak a sodrásba.
    A cikk megpróbálja elemezni az okokat, többnyire jól, de azért más okok is közrejátszanak.
    Egy biztos. Oroszország megerősödött, s ettől való félelmében a nyugat megpróbálja ezt a fejlődést megakadályozni, ill. csökkenteni. Másfelől Oroszország még rengeteg ki nem aknázott energiahordozóval rendelkezik, míg a vezető nyugati hatalmak nem annyira, ill. egyáltalán nem. Emiatt törekednek a világ azoknak a részeinek a birtoklására, amelyek az olcsóbb energiát sokáig biztosítják számukra.
    Ez a fő mozgatórugó. Csak ebbe már beletört némelyek bicskája.

Vélemény, hozzászólás?