A norvég tulajdonú DNO olajtársaság 18 hónapja nem fizeti ki 175 jemeni dolgozója bérét. A társaság befejezte a működését miután 2015 nyarán kitört a háború Jemenben, majd SMS-ben és e-mailben felmondott a munkavállalóinak semmiféle tiszteletet nem mutatva azok iránt, akik több mint tíz éven át szolgálták, sem helyi jogszabályok iránt, amelyeket követniük kell a társaságoknak a tevékenységük csökkentése és átadása során. Így ezekben az időkben a dolgozóknak egyszerre két gonddal is szembesülniük kellett, a háborúval és azzal, hogy nincs bevétele a családjaiknak.
Ezen felül a társaság más Jemenben működő olajtársaságokkal összevetve a legalacsonyabb béreket fizette az országban. 2013-ban és 2014-ben a szervezett dolgozók több bérsztrájkot tartottak. A menedzsment válaszul írásban elbocsátással fenyegette meg a sztrájkban résztvevőket, amivel megsértette a dolgozók Jemeni törvények szerinti sztrájkjogát.
Támogasd a 175 jemeni munkást és családjukat azzal, hogy küldesz egy e-mailt a DNO ügyvezető elnökének, Bijan Mossavar-Rahmaninak. Tovább>>>
Alekszandr Jugyin a Baskír Köztársaság 2. világháborús veteránjaival készít riportokat, s ebből két kötete már megjelent „A győzelem arcai” címmel. A legutóbbihoz Vlagyimir Vlagyimirovics személyesen is gratulált neki. Most a 3. kötet van előkészületben, s ezen a linken keresztül online lehet támogatni a projekt költségeit. A link itt található: https://planeta.ru/campaigns/victory_persons Ha esetleg ismernek olyanokat, akik érdemesnek tartják támogatni a könyv kiadását, kérem továbbítsák feléjük is.
Beszélgetésünk apropója angolul is megjelent Lenin-könyved jelentős nemzetközi elismerése: a kötet 2016-ban elnyerte a rangos Isaac Deutscher-díjat, amelyet olyan nagy baloldali gondolkodók érdemeltek ki, mint Eric Hobsbawm vagy Mészáros István. A kötet megjelentetését Brazíliában és Törökországban is tervezik. Mivel magyarázod ezt a komoly nemzetközi érdeklődést egy olyan téma iránt, ami Kelet-Európában nemcsak teljesen a perifériára szorult a történetírásban, hanem ráadásul súlyosan átpolitizált, és megítélését sokkal inkább ideológiai szempontok döntik el, mintsem komoly tudományos érvek?
Hát ugye az ember magát nem minősíti, de két dolog lehet, ami szerepet játszik abban, hogy ezt a könyvet különböző nyelveken meg akarják jelentetni. Az egyik, hogy itt a pre-sztálinista marxizmus és szocializmus értékrendjének bizonyos aktualitásáról van szó, tehát arról a problémáról, hogy az államszocializmus bukása után mi maradt meg abból a hagyományból, amelyet szocializmusnak neveznek. Tovább olvasom >>>
Leonyid Paszecsnyik, a Luganszki Népköztársaság állambiztonsági minisztere ma nyilvánosan jelentette be: A Luganszki Népköztársaság (LNR) bűnvádi eljárást kezdeményez a kijevi junta vezetői ellen.
* * *
„Az LNR Állambiztonsági Minisztériuma arra vonatkozó bizonyítékokat gyűjtött össze, hogy 2014-ben Ukrajna számos, legfelsőbb szintű állami vezetője, vezető tisztségviselője, parlamenti képviselője és politikai közszereplője együttes akciótervet dolgoztak ki és hajtottak végre, amelynek célja Ukrajnában az államhatalom törvénytelen megragadása volt.
Ukrajna alkotmányának, törvényeinek megsértésével eltávolították az államot irányító posztokról Ukrajnának a törvények által meghatározott renddel összhangban megválasztott elnököt, továbbá Ukrajna teljes Minisztertanácsát. A különböző állami tisztségekbe olyan személyeket neveztek ki, akik nem az ukrán állampolgárok törvényesen megválasztott képviselői. Amit a magyar sajtó elhallgat… részletei…
Közel egy évi vizsgálati fogság után az ügyészség nem tudta rábizonyítani Alekszandr Bondarcsukra, a harkovi „Munkás Újság” főszerkesztőjére azt a vádat, amivel 2014. augusztusában bűnvádi eljárást kezdeményeztek ellene, 2015 februárjában pedig le is tartóztatták.
A junta ismét bevetette gyakran alkalmazott trükkjét: lecserélte a tárgyalásvezető bírónőt, és egy másikra szignálta ki az ügyet. Ami az ukrán törvények szerint azt jelenti, hogy minden kezdődik elölről. És egy új eljárás esetleg már nem menti fel, hanem – meglehetősen súlyos – börtönbüntetést szabnak ki rá.
Alekszandr Bondarcsuk, a „Rabócsij Klassz” („Munkásosztály”) c. lap főszerkesztője, a Verhovna Rada (1) képviselője a 3. és 4. parlamenti ciklusban, a Munkások Össz-ukrajnai Szövetségének elnöke ellen immár több mint két éve folyik az Euromajdan révén kormányra került hatalom büntetőeljárása. Ebből az időből az újságíró közel egy évet vizsgálati fogságban, a lukjanovszki, előzetes letartóztatottak számára fenntartott börtönben töltött.
Az Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat (SZBU) még 2014 augusztusában nyitott ellene büntetőeljárást, az ukrán Btk. 110. cikkelyének 1. §-a alapján („szeparatizmus”). Alekszandr Bondarcsukot, a „Rabócsij Klassz” c. újság főszerkesztőjét azon az alapon gyanúsítják „szeparatizmussal”, hogy a titkosszolgálati szervek az általa szerkesztett újság egyik cikkében állítólag ilyet fedeztek föl. Mégpedig annak dacára, hogy a nevezett lap a cikket (hivatkozva az eredeti forrásra) egy másik laptól vette át. A cikk egy Pável Gubarjovval (2) készített interjú volt, amelyben a politikus ismertette vízióját Donyeck jövőbeni sorsát illetően.
Zárójelentésében még az egyébként az SZBU által ellenőrzött szakértő is megjegyezte, hogy az adott interjúban nem történt sem az ország területének megváltoztatására való közvetlen felhívás, sem bármi egyéb olyan cselekmény, amivel az újságírót megvádolták. Vagyis az alkotmány, az ukrán sajtótörvény, az európai és a nemzetközi jog megsértésével, a hatalom azzal vádol meg egy újságírót, hogy közzétett a konfliktus másik oldalától származó információt. (Mi több, nem szerzői verzióként, hanem úgy, hogy egy nem tiltott forrástól vett át egy interjút. Ami fel is volt tüntetve az újságíró lapjában.)
Fél évig tartó nyomozást követően, ami az ország törvényeinek megsértésével folyt (így például a vád legfőbb periratát, a szakértői véleményt, nem egy független szervezet, hanem egy, az SZBU szervezeti struktúrájába tartozó, annak alárendelt szakértői intézet készítette el). Ezt követően a periratokat megküldték a bíróságnak – és Alekszandr Bondarcsukot előzetes letartóztatásba helyezték. Az újságírót így közel egy esztendőre (2015. március 18-tól az év december 29-éig) megfosztották a legalapvetőbb emberi jogtól, a szabadsághoz való jogától.
A szabadságkorlátozás mértékét csupán a börtönben eltöltött közel egy év után változtatták meg – minthogy az eleve abszurd és bizonyíthatatlan bűnügy gyakorlatilag szétesett. Az ügyet azonban nem zárták le. Minthogy ebben az esetben elő kellett volna venni a nyomozókat is, az ügyészség munkatársait, valamint a bíróságot – és felelősségre kellett volna vonni őket azért, hogy egy embert jogellenesen megfosztottak szabadságától. Mint aztán kiderült, néhány hónappal ezelőtt Jelena Rugyuknak, Kijev Darnyica kerületi bírósága (3) bírónőjének lejárt az adott ügyben kapott megbízatása, és az ügyet egy másik bírónőhöz, T. Scsasznajához utalták át. A vonatkozó jogszabályok értelmében, ilyen esetekben újraindítják az egész vizsgálati eljárást. (4) Hogy ez miként fog lezajlani, és mi lesz az eredménye: a jövő majd megmutatja.
Az viszont napnál is világosabb, hogy a mai Ukrajnában kőkemény cenzúra van, a szólásszabadság nem létezik, a másként gondolkodókkal szemben retorziókat alkalmaznak – az ellenzéki politikusokat, a független újságírókat pedig megfélemlítik.
(1) Verhovna Rada: az ukrán parlament elnevezése. (Jelentése: Legfelsőbb Tanács. Így hívták az 1917 őszének zűrzavaros napjaiban Oroszországból /rövid időre kiszakadt/ nacionalista Ukrajna vezető szervezetét, afféle elő-parlamentjét is.)
(2) Pável Gubarjov: 2014 tavaszán a donyecki népmozgalom elismert vezetője. Ő kezdeményezte az Ukrajnából hamarosan kiválni készülő Donyecki Népköztársaság szuverenitásának kikiáltását. Ez 2014. április 7-én meg is történt (az új állam a 2014. május 11-i népszavazás elsöprő többségű „igen” szavazatainak nyomán kiáltotta ki függetlenségét. Ugyanez történt a szomszédos Luganszk megyében is.)
Gubarjovnak időközben el kellett rejtőznie egy konspirációs lakásban, mivel az SZBU már a nyomában volt. Egy elképesztő, egészen banális konspirációs hiba folytán azonban a lakás lebukott, az SZBU (megtámogatva külföldi – amerikai – szakemberekkel) egy éjjel rajtaütött. A népi vezetőt Kijevbe hurcolták, már a hosszú autóút alatt is ütötték-verték. A bántalmazások, kínzások következtében a politikus utóbb több napig tartó kómába esett. Először az EBESZ egy képviselője talált rá az agyongyötört emberre. Mindeközben a már fellázadt, és fegyveres harcát vívó Szlavjanszk városban elfogták az SZBU három, titkos feladattal érkezett, magas rangú tisztjét. Értük cserében a kijevi rezsim hajlandó volt szabadon engedni Gubarjovot. A 2014-es nyár furcsa és zavaros eseménysorozata közepette a népvezér teljesen kiszorult a nyilvános közéletből.
(3) Ezen a bíróságon kezelték Bondarcsuk ügyét. Darnyica: a Dnyeper bal partján, az egykori csendes nyaralótelepből a szovjet időkben több százezres, új városrész nőtte ki magát.
(4) A junta bíróságainak bevett szokása, hogy az előzetes, vizsgálati fogságot – a foglyok lelki megtörése céljából – a végtelenségig elnyújtja. Részben, hogy megpróbáljanak összekaparni valamilyen, valamennyire is elfogadható vádiratot (ez többnyire nem szokott sikerülni). A VIZSGÁLATI FOGSÁG KÉT ÉVIG – EGYES ESETEKBEN MÉG AZT IS MEGHALADÓ IDEIG – IS ELTARTHAT. Az időhúzás egyik gyakran alkalmazott trükkje a cikkben említett módszer: az ügyet tárgyaló bíró lecserélése, ami miatt az egész bűnvádi eljárás elölről kezdődik. Máskor újabb és újabb vádakat fűznek az eredetihez – ami által megint csak „elölről ketyeg az óra”. Igen sok esetben a bíróság – különösebb vizsgálat és indoklás nélkül – újra és újra, két-két hónapokkal meghosszabbítgatja az előzetes letartóztatást. Eközben számos esetben a vizsgálati fogságát töltő rab puszta élete is veszélybe kerül: a bántalmazások, kínzások, a mostoha börtönviszonyok következtében eredetileg egészséges fiatal emberek is súlyosan megbetegednek. Nem szólva azokról, akik eleve súlyos betegséggel kerülnek börtönbe, ahol az esetek nagyobb részében semmiféle, vagy egészen elenyésző orvosi ellátásban részesülnek.
A norvég tulajdonú DNO olajtársaság 18 hónapja nem fizeti ki 175 jemeni dolgozója bérét. A társaság befejezte a működését miután 2015 nyarán kitört a háború Jemenben, majd SMS-ben és e-mailben felmondott a munkavállalóinak semmiféle tiszteletet nem mutatva azok iránt, akik több mint tíz éven át szolgálták, sem helyi jogszabályok iránt, amelyeket követniük kell a társaságoknak a tevékenységük csökkentése és átadása során. Így ezekben az időkben a dolgozóknak egyszerre két gonddal is szembesülniük kellett, a háborúval és azzal, hogy nincs bevétele a családjaiknak.
