25 éve bomlott fel a Szovjetunió

Amikor e sorokat írjuk, december 26-án, éppen 25 éve annak, hogy, miután a szovjet hatalmi elit vezető figurái (Jelcin, Kravcsuk, Suskevics) felmondták a szovjet köztársaságokat egybekapcsoló szövetségi szerződést, majd Gorbacsov lemondásával levonták a Kremlben a sarló és kalapácsos vörös zászlót, a Szovjetunió mint államszövetség és „geostratégiai tényező” megszűnt létezni. A kapitalizmus meghaladásának, a szocializmus megvalósításának első, bürokratikus államszocializmussá torzult történelmi kísérlete véget ért.
Azóta folyóiratunk számos cikkben, tanulmányban vizsgálta már a Szovjetunió összeomlásának gazdasági, hatalmi-politikai és szociális okait. Soha nem adtuk fel kritikai álláspontunkat és természetesen most sem tesszük ezen a baloldal számára összességében gyászos napon. Ugyanakkor soha nem támogattuk a kapitalizmus visszaállítását apologetikusan fogadó álbaloldali, az új és régi tőkés hatalmakat támogató-szolgáló politikai álláspontokat és diskurzusokat sem.
Látnunk kell, hogy a sokat bírált Szovjetunió nélkül nem lett jobb a világ, sőt: radikálisan meggyengült a baloldal és a szocializmus nemzetközi ügye, erősödött a világban az egyenlőtlenség és az elszegényedés, több lett a háború és az erőszak, világmértekben megerősödött a tőke önkényuralma, elszabadultak a szélsőséges, akár pronáci-profasiszta politikai tendenciák.
A Szovjetunió összeomlásáért, illetve megszün(tet)éséért, a fő felelősséget a szovjet pártelit felső csoportja, a hatalom központi vezető intézményei, személyesen pedig Jelcin és Gorbacsov viselik. A Szovjetunió meggyengült gazdasági helyzetében a hatalmi elit, a bürokrácia felső rétegei saját privilégiumaikat többre becsülték saját népük érdekeinél, feladták azokat az eszményeket, eszméket, amelyeket még az októberi forradalom hagyományából örököltek meg. Elárulták a nagy honvédő háborúban elesettek harcát és emlékét is, mindent feláldoztak saját érdekeikért. A mégoly szörnyű áldozatok ellenére is megmarad a hét évtized kiemelkedő szovjet kultúrája, amelynek egyetemes teljesítménye az utánunk következő generációk számára is megvilágítja – vagy megvilágíthatja, ha ezek a generációk egyszer visszanyúlnak hozzá – egy emberközpontú, a tőkével és az állammal szembeni emancipáció, a társadalmi önkormányzás megvalósításának lehetőségét.

54 hozzászólás “25 éve bomlott fel a Szovjetunió” bejegyzéshez

  1. re: Phoenix 2017-01-19 – 14:17

    A kommunisták népszerűsége a Rákosi-érában nagyságrendekkel magasabb volt, mint 1982 óta bármikor. Ma a társadalom ugyanazoktól a problémáktól szenved, mint 1982-ben. A különbség mindössze annyi, hogy DR. Németh óta bele is döglenek.

    Kádár (a műszerészsegéd) nem nevezhette meg az ‘OSE’ igazi szervezőit-felelőseit. A puccs eszmei irányítói nem munkások, még kevésbé az a vén náci volt, akit előrángattak annak belvárosi szuterénnek a mélyéből –, hanem egy sérthetetlen réteg. Mindenki tudta, hogy kik voltak azok, akik a „balhékra” (a lincselésekre) szervezték ez ilyesmire kapható egyéneket…

    Nincs ez másképp ma sem. Senki sem beszél a szocialista kísérlet szétszabotálásáról, vagy arról, hogy mennyi mindent nyertek vele az „értelmiségi” családok. „Rendszerváltásról” illik beszélni és arról, hogy az agytrösztök megmentették az országot attól a csődtől, amibe a mocskos, hülye, élhetetlen proli horda sodorta. Á-á-á-ámen.

    Ne haragudj, de lényegében Te sem mondasz mást.

    Mára elfelejtettük a szocializmust, a nyakunkon pedig újfent ott ül az úri középosztály, ami legalább annyira tekintélyes és diplomázott, mint amit 1951-ben kitelepítettek. Semmi sem változott.

    Otromba egy varázslat volt — és a marxisták soha, semmit nem tettek — nem hogy ellene –, de még a leleplezésére sem.

    1. ad r 2017-01-28 – 13:59

      Kissé megint ordenáréra sikeredett. Ennek ellenére megpróbálok érdemben válaszolni:

      a) A kommunisták (valójában a Rákosiék vezette MDP, pontosabban maguk Rákosiék) népszerűsége a rákosi-érában nagyjából ugyanolyan volt, mint a „nemzeti-keresztényeké” (vagyis Horthyéké) a horthy-érában, illetve a nemzeti szocialistáké (vagyis Hitleréké) a hitler-érában. Egy diktatúrában általában roppant népszerű(nek látszik) a diktátor – egészen a bukásáig, mert akkor népszerűsége egyből szinte a nullára csökken.

      b) Az „OSE” okait (és nem „igazi szervezőit”) nem Kádár, hanem az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága nevezte meg 1956. december 5-ki határozatában:

      „1. A Rákosi-Gerő-klikk, amelynek a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségében és a Magyar Népköztársaság kormányában döntő befolyása volt, 1948 végétől kezdve letért a marxizmus-leninizmus elvi alapjáról. …

      2. Az októberi események keletkezésében és azok tragikus fordulatában súlyos szerepet játszott a korábbi években kialakult és állandóan növekvő pártellenzéknek az a szárnya is, amely Nagy Imrét és Losonczy Gézát választotta zászlajául. …

      3. Az októberi események előkészítésében és kirobbantásában alapvető tényező volt a Horthy-fasiszta és a magyar kapitalista-földesúri ellenforradalom, amelynek jelentős erői működtek illegálisan idehaza, fő erői pedig Nyugat-Németországban gyülekeztek és szervezkedtek. …

      4. A magyarországi eseményekben végül döntő és alapvető szerepet játszott a nemzetközi imperializmus, amelynek céljai természetesen túlmentek a magyar kérdésen. ,,,”

      (A teljes szöveg itt olvasható: http://mek.oszk.hu/01900/01937/html/szerviz/dokument/msmphats.htm )

      Nem tudom, hogy ki az a „vén náci, akit előrángattak annak belvárosi szuterénnek a mélyéből”. Ha Mindszentire gondoltál, ő 1) nem volt náci (nemzeti-keresztény volt, ami nagyon nem azonos a nemzeti szocialistával), és nem „belvárosi szuterénnek a mélyéből” rángatták elő, hanem a felsőpetényi Almásy-kastélyban levő háziőrizetéből szabadították ki. Soha senki nem állította, hogy ő lett volna „a puccs eszmei irányítója” – ellenkezőleg, beszédeivel gyakorlatilag szembefordította a felkeléssel a vidéki parasztságot. Kissé részleteznéd, hogy kik voltak az a „sérthetetlen réteg” akikről „mindenki tudta, hogy kik voltak azok, akik a “balhékra” (a lincselésekre) szervezték ez ilyesmire kapható egyéneket…” Ha megint azt mondod, hogy AZ ÉRTELMISÉGIEK, akkor kiirlak a komolyan veendő vitapartnereim listájáról.

      c) Bár a következő – egész hozzászólásod legordenárébb – bekezdésből következik, hogy éppen ezt akartad mondani.

      És igen is haragszom, mert én gyökeresen mást mondok, én továbbra is azt mondom, hogy a rendszerváltást (kapitalista restaurációt) a politikai hatalmát gazdasági hatalomra átváltó sztálinista/posztsztálinista Nomenklatúra csinálta, akik persze részben munkás-paraszt származású értelmiségi-félék voltak, de tetteiket nem értelmiségi mivoltuk, hanem a termelési eszközökhöz kapcsolodó osztályhelyzetük motíválta: miután már nem tudták a „tervgazdaság” kereteiben politikai hatalmuk révén uralni a gazdaságot, ezért fogyóban levő politikai hatalmukat gazdasági hatalomra konvertálták, amit csak a tőkés rend restaurálásával tudtak megtenni.

      d) Végül amit ezután produkáltál, az végképp kimeríti a minősíthetetlen mocskolódás fogalmát.

      Nagyon sajnálom …

    2. Most meg valamiért a válaszom mások számára olvashatatlanul zárolva van. Megismétlem, bár akkor meg éppen az lesz a baj. Kicsit unalamas már … 🙁

      ————————————————————-

      ad r 2017-01-28 – 13:59

      Kissé megint ordenáréra sikeredett. Ennek ellenére megpróbálok érdemben válaszolni:

      a) A kommunisták (valójában a Rákosiék vezette MDP, pontosabban maguk Rákosiék) népszerűsége a rákosi-érában nagyjából ugyanolyan volt, mint a „nemzeti-keresztényeké” (vagyis Horthyéké) a horthy-érában, illetve a nemzeti szocialistáké (vagyis Hitleréké) a hitler-érában. Egy diktatúrában általában roppant népszerű(nek látszik) a diktátor – egészen a bukásáig, mert akkor népszerűsége egyből szinte a nullára csökken.

      b) Az „OSE” okait (és nem „igazi szervezőit”) nem Kádár, hanem az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága nevezte meg 1956. december 5-ki határozatában:

      „1. A Rákosi-Gerő-klikk, amelynek a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségében és a Magyar Népköztársaság kormányában döntő befolyása volt, 1948 végétől kezdve letért a marxizmus-leninizmus elvi alapjáról. …

      2. Az októberi események keletkezésében és azok tragikus fordulatában súlyos szerepet játszott a korábbi években kialakult és állandóan növekvő pártellenzéknek az a szárnya is, amely Nagy Imrét és Losonczy Gézát választotta zászlajául. …

      3. Az októberi események előkészítésében és kirobbantásában alapvető tényező volt a Horthy-fasiszta és a magyar kapitalista-földesúri ellenforradalom, amelynek jelentős erői működtek illegálisan idehaza, fő erői pedig Nyugat-Németországban gyülekeztek és szervezkedtek. …

      4. A magyarországi eseményekben végül döntő és alapvető szerepet játszott a nemzetközi imperializmus, amelynek céljai természetesen túlmentek a magyar kérdésen. ,,,”

      Nem tudom, hogy ki az a „vén náci, akit előrángattak annak belvárosi szuterénnek a mélyéből”. Ha Mindszentire gondoltál, ő 1) nem volt náci (nemzeti-keresztény volt, ami nagyon nem azonos a nemzeti szocialistával), és nem „belvárosi szuterénnek a mélyéből” rángatták elő, hanem a felsőpetényi Almásy-kastélyban levő háziőrizetéből szabadították ki. Soha senki nem állította, hogy ő lett volna „a puccs eszmei irányítója” – ellenkezőleg, beszédeivel gyakorlatilag szembefordította a felkeléssel a vidéki parasztságot. Kissé részleteznéd, hogy kik voltak az a „sérthetetlen réteg” akikről „mindenki tudta, hogy kik voltak azok, akik a “balhékra” (a lincselésekre) szervezték ez ilyesmire kapható egyéneket…” Ha megint azt mondod, hogy AZ ÉRTELMISÉGIEK, akkor kiirlak a komolyan veendő vitapartnereim listájáról.

      c) Bár a következő – egész hozzászólásod legordenárébb – bekezdésből következik, hogy éppen ezt akartad mondani.

      És igen is haragszom, mert én gyökeresen mást mondok, én továbbra is azt mondom, hogy a rendszerváltást (kapitalista restaurációt) a politikai hatalmát gazdasági hatalomra átváltó sztálinista/posztsztálinista Nomenklatúra csinálta, akik persze részben munkás-paraszt származású értelmiségi-félék voltak, de tetteiket nem értelmiségi mivoltuk, hanem a termelési eszközökhöz kapcsolodó osztályhelyzetük motíválta: miután már nem tudták a „tervgazdaság” kereteiben politikai hatalmuk révén uralni a gazdaságot, ezért fogyóban levő politikai hatalmukat gazdasági hatalomra konvertálták, amit csak a tőkés rend restaurálásával tudtak megtenni.

      d) Végül amit ezután produkáltál, az végképp kimeríti a minősíthetetlen mocskolódás fogalmát.

      Nagyon sajnálom …

      1. Nem igazán dob fel, hogy értelmiség-ellenesnek tartasz. Az én környezetemben nincs egyetlen értelmiségi sem, aki megmaradt volna a szocializmus hívének. Igazán tisztellek érte, hogy Te nem tartozol közéjük. A 80-as évektől olyan színeváltozásoknak voltam a tanúja, hogy az feledhetetlen — és így utólag azt kell, hogy mondjam, még ők voltak az őszintébbek.

        Az 56-os egyetemistáról mifelénk úgy beszéltek, mint aki hosszú motoroskabát alatt hurcolja a fegyvereket. Az ideológiában meg nyilván ott voltak: https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_1956-os_forradalom_16_pontja Különben az állami prop is úgy szól, hogy az egyetemisták keltek fel és hozzájuk csatlakoztak a munkások — akkor meg miről is beszélünk?

        Csupán a Kádár-kori propaganda szereplője volt a „Horthy-fasiszta és a magyar kapitalista-földesúri ellenforradalmár”. Te tudsz ilyet? Én konkrétan senkire sem gondoltam.

        Ami pedig magának Kádárnak a szerepét illeti — gyanítom, hogy az ő kiválasztásánál az döntött, hogy ült Rákosi börtönében… Bármennyire is jó szándékú volt, ezzel kézben tudták őt tartani.

        Biztos észrevetted, hogy nekem ez a sztálinista-nomenklatúrás magyarázat már nem köti le a figyelmemet. Van benne igazság — de hát az az összeesküvés-elméletekben is szokott lenni. szvsz csupán egy tényező volt. A nomenklatúra „reformjai” mögött tiszteletet parancsoló társadalmi háttér állt — TGM egy gyenge pillanatában hozzávetőlegesen 1 millió emberről beszélt.

        Különben Te magad is kerested az összefüggést 56 és 88-90 között.

        Az egész szocialista kísérlet a kitelepítésekkel kezdődött és DOKTOR Németh Miklós gyárbezárásaival végződött — és ebben a pár szóban aztán minden benne is van. 🙁

        Én is őszintén sajnálom.

  2. RE: Tovaris 2017-01-08 – 09:15

    Bocsánatot kérek. Én is ismerek pár munkást, aki kapitalista lett. Nyilván abból is a legaljasabb. Aki közülük is a leggazdagabb, épp akkoriban indult meg a szamarak útján, amikor aláírtunk az IMF-nek… Egy átlag funkcionárius leszármazottja kormányhivatalban landolt.

    Az egész rendszerváltást arra építették fel, hogy takarodjanak a hülye komonisták, hadd jöhessen a géniuszok! A következmény brutális, de most nem szeretnék tabukat sérteni.

    Így buktatták meg Grósz Károlyt (nem ő végzett a Harvardon), és.ezzel söpörték ki a kommunista pártmunkásokat az üzemekből. Ez volt a Négy Igen, aminek szintén kivételes jelentősége volt. Mindenkor pontos tömeglélektani kórképpel rendelkeztek és szondázták, hogy mikor hol tart a trenírozás. Aligha véletlen, hogy az 89-re esedékes népszavazást is elhalasztották.

    Sajnos, az értelmiség meghatározó hányada nem úgy gondolkodik, mint Te. Törvényszerű volt, hogy a dzsentri bennük fog reinkarnálódni. Konrád Gy már a hetvenes években körberöhögte a proletárdiktatúrát — tegyük hozzá — teljes joggal. Bacsó még korábban.

    Én is csak egy birka voltam, mert azt vártam, hogy milyen lesz az a rendszer, amit megannyi többdiplomás géniusz irányít?

    Hát ilyen.

    1. Nagyon sokban egyetértünk. Lehet, hogy a te környezetedben sarkítottabbak voltak a problémák. Én is emlékszem arra, hogy amikor 1960 után újra felvételizhettek a volt uralkodó osztály tagjainak a leszármazottai, bizony sokkal jobb, főleg humán tudással rendelkeztek, emiatt általában a közgazdasági, jogi, bölcseleti szakokra jelentkeztek – nem véletlenül. Közvetlenül bekerültek a hatalmi ágak előszobáiba.
      A műszaki értelmiség, kevés kivétellel munkás- és paraszt származású volt, mint én (habár a demagóg „elvtársak” megpróbáltak engem „munkásarisztokrácia” ivadéknak beskatulyázni) – bizony származásunkból eredően, az ingerszegényebb szocializáció miatt jelentős hátránnyal indultunk a felsőfokú tanulmányainkon. Az akkori szakmunkásképzés elsősorban a szakmai tudás elsajátítására volt hivatott, s amikor látták, hogy megint csak az értelmiség gyermekei szivárognak be a felsőoktatásba, s lassan túlsúlyba kerülnek – meghirdették a SZET-et. (Aki nem tudja, a szakmunkások egyetemi előkészítésére szándékozott felkészíteni.) Nos, a humán tárgyakra eleve nem volt érvényes, oda kizárólag humán képzettségű szülők ivadékai jutottak be elsősorban – a műszaki főiskolákra, egyetemekre a szakmunkások matematika, fizika, kémia tudása egyszerűen nem volt elégséges. Ekkor látszott, hogy mekkora oktatáspolitikai baromság volt az ipari technikumok teljes megszüntetése, a rossz szerkezetű főiskolai oktatás. Én munka mellett szereztem mindkét műszaki diplomámat – mondhatja akárki, hogy nem ér annyit, mint a nappali – de aki üzemben dolgozott, irányított, vagy netalán tervezőasztal mellett dolgozott, vagy technologizált – azért mind horizontálisan, mind vertikálisan hatékonyabb lett a műszaki főiskolai, ill. egyetemi képzéssel.
      De ebben rejlett a dolog veszélye is, mert ezek az emberek nem tudtak aktív módon részt venni a napi politika alakításában – el voltak foglalva a munkával és a tanulással.
      Mikor hazatértem egy-egy külföldi megbízatásomról, markánsan éreztem, hogy valami nagy baj van kialakulóban. 1985-ben, amikor már nem küldtek ki sehová (legfeljebb az ajtón :-))) ) bizony nagyon megijedtem, hogy ezt alaposan „átaludtuk”, már csak sodródtunk az eseményekkel.
      Phoenix-nek nagyon igaza van az okokat és az okozatokat illetően. Ilyenkor mindig eszembe jut a dal címe: Miért hagytuk, hogy így legyen?

    1. Természetesen „a megfelelő időben a megfelelő helyen levő megfelelő embereknek”. Thürmer például – ma már nehéz megmondani, hogy pechére, vagy akkori példaértékű elvszerűsége okán – nem tartozott közéjük, amit azóta szemmel láthatólag nagyon megbánt.

      Amúgy az én kérdésemre – ki, és milyen kritériumok alapján tartozik az értelmiség áruló felső (és nem csak felső) rétegéhez? – következetesen nem válaszoltok, helyette egyre inkább „azt, hogy ki az áruló értelmiségi, azt ti mondjátok meg”. A’ la Lueger/Göring…

      1. Én nem mondtam, hogy csak a felső réteg lett áruló. Hanem azt próbáltam ecsetelni, hogy a kandidátusok tekintélye kellett ahhoz, hogy lejárathassák azt az értékrendet, amit a gyorstalpalós és a jól káderezett népi értelmiség még meggyőződéssel képviselt.

        Ne haragudj, de most Te voltál az, aki nem válaszolt: Cui bono?

          1. Nem vettem észre. :-/ Úgy tűnik, ezúttal sutba vágtad az osztályszemléletet.

          2. Egyáltalán nem. A Nomenklatúra sajátos osztály, amely a sztálinista/posztsztálinista „bonapartista ellenforradalom”-ban termelődött ki, hatalma elsősorban politikai hatalom volt, amelyen keresztül uralta a gazdaságot. Ez az osztály jelentős sikereket könyvelhetett el, például az iparosítás, az oktatás és a kultúra területén, ám eközben felélt5e saját anyagi alapjait. Ennek következtében 1954-től kezdve, 1968 után, és különösen a kapitalizmus 1974-76-os válságát (amely minden igéret ellenére alaposan „begyűrűződött”) követően megrendült a Nomenklatúra politikai hatalma. A Nomenklatúra osztályérdekei azt diktálták, hogy a politikai hatalmat minnél hamarabb gazdasági hatalomra kell konvertálni, ami viszont a szocializmusnak nevezett torz államkapitalizmusának nyílt magánkapitalizmussá alakításával (rendszerváltással) volt megvalósítható. Mivel a „bonapartista ellenforradalom” ehhez kinevelte „a megfelelő időben a megfelelő helyeken álló megfelelő embereket”, azért a rendszerváltás úgy zajlott le, ahogyan lezajlott.

            Persze, ha a nagyanyámnak áramszedője lett volna, akkor villamos, vagy trolibusz lett volna .

            A rendszerváltás persze nem volt véletlen, de ugyanúgy nem lehet a Nomenklatúra (vagy pláne az értelmiség) tagjainak személyes bűnéül felróni, mint Trockijnak a nem bolsevik voltát. (Lenin után szabadon)

          3. Dehogynem.

            A Nómenklatúra nem társadalmi osztály.

            „Ahogy tehát a jakobinusok nem láthatták, hogy ideológiájuk egy a forradalom idején még nem létező, de akkor születő tőkésosztály érdekeit fejezi ki, ugyanúgy a 19. század szocialista gondolkodói sem láthatták, hogy ideológiájuk a szocialista forradalom előtt nem létező, de annak nyomában megszülető, elkülönült értelmiségi osztály érdekeit fejezi ki.” (Konrád György – Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz)

            http://kep.cdn.index.hu/1/0/1138/11383/113837/11383791_401713_589c699b564ca5d19b6da444ed76b91b_wm.jpg
            – Láttál-e ilyen ordenáré pöffeszkedést a Kádár-rendszerben?
            – Viseltek-e hivalkodó címeket Kádár hivatalnokai?
            – Bemondatta-e naponta Rákosi a rádióba, hogy keveset keresnek az orvosok?
            Folytasd, légy szíves!

          4. ad r 2017-01-08 – 20:05

            Marxista alapszeminárium:

            „A társadalmi osztályokat a termelési eszközök tulajdonához való viszony határozza meg.”

            A Nomenklatúra politikai hatalmánál fogva sajátjaként rendelkezett a „társadalmi” tulajdonnal (államigazgatási tulajdon), és a „létezett szocializmusban” fennmaradt bérmunka révén idegen munkát igázott le. Következésképpen társadalmi osztályként határozódott meg, amely ugyan sokban különbözött a tőkés osztálytól (mindenek előtt abban, hogy a tőkés osztály a gazdasági hatalma révén rendelkezik politikai hatalommal, a sztálinista/posztsztálinista Nomenklatúra pedig a politikai hatalma révén rendelkezett gazdasági hatalommal), de sokban (mindenek előtt a bérmunka kizsákmányolásában) hasonlított is hozzá.

            A kérdéseidről.

            Az Alkotmánybíróságnál engem a legkevésbé a csicsás talárjaik zavarnak. Egyébként jó ha tudod, hogy a Szovjetunióban Sztálin visszaállíttatta az Októberi Forradalom által megszüntetett szinte valamennyi egyenruhát (a katonain kívül az ügyészségit, az iskolait stb. stb.) Amikor én 1980 körül (tehát a Kádár-rendszerben) átvettem a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen az egyetemi doktori diplomámat, akkor a diplomákat átadó egyetemi vezetés az általad belinkelt fényképen láthatóhoz nagyon hasonlító talárokban és láncokban pompázott. Hasonló öltözéket viseltek más egyetemek (például a Műegyetem – bizony ám Tovaris barátom!) vezetői is ünnepélyes alkalmakkor.

            „Viseltek-e hivalkodó címeket Kádár hivatalnokai?”

            Hát hogyne! Tudod: „az elvtársak fentről, a járásból, a megyéből, a Központból” …

            „Bemondatta-e naponta Rákosi a rádióba, hogy keveset keresnek az orvosok?”

            Nem, nem mondták be, csupán elvárták az orvosoktól, hogy puszta hivatástudatból végezzék a dolgukat – ennek eredményeképpen alakult ki a hálapénz rendszere, ami még roppant igazságtalan is volt, mert a röntgen-orvosok, altató orvosok, üzemi orvosok nem kapva hálapénzt, a fizetésükből (amely jóval kevesebb volt, mint egy szakmunkás fizetése) ténylegesen nyomorogtak.

            Ismét a rasszizmusba hajló, meglehetősen primitív és felszínes értelmiség-ellenességedet demonstráltad csupán. Engem speciel ez emlékeztet autodaféra.

          5. re: Phoenix 2017-01-08 – 23:30

            Azt kértem, hogy légy szíves, folytasd a felsorolást! (Például.: – Mióta létezik menedzserfizetés? – Vagy közalkalmazotti törvény?) Napnál világosabb, hogy nem vagy képes ilyesmit megtenni.

            Egyébként nem tudom —, és nem is úgy emlékszem ezekre a dolgokra, ahogyan azt Te előadod. De hát én csak egy felszínes gondolkodású, primitív rasszista vagyok.

            Nem kandidátus.

          6. ad r 2017-01-09 – 13:14

            Kezd ez a „vita” nekem (sem) nem tetszeni.

            1) Nem értem, hogy mit kellene nekem folytatni? Felszínes demagóg ténymegállapításokat, azok elemzése nélkül?

            Emlékszem, hogy az SZKP XIX. Konferenciáján 1988-ban a sztálinista irányzat vezetője, Ligacsov a konferencia általános közröhejét váltotta ki, amikor felszólalásában azt ecsetelte, hogy a pártbizottsági alkalmazottak fizetése messze elmaradt a legtöbb szakmunkás fizetésétől. Jómagam ismertem egy kamion-sofőrt, aki eredeti állásában (ahol kamiont vezetett Leningrádból Szibériába, és vissza) havi 1200-2000 rubelt keresett (az én aspiráns ösztöndíjam 170 rubel volt, a témavezetőm tanszékvezető professzori fizetése 600 rubel volt), de feladta ezt az állását, és elment pártbizottsági sofőrnek havi 150 rubelért. Nem volt elmebeteg, nagyon józanul hozta meg a döntését. A leningrádi területi pártbizottság épületében (a Szmolnijban) három „büfé” volt, az első a pártbizottság vezető beosztású dolgozóinak, a második a bizottság pártmunkás alkalmazottainak, a harmadik a technikai személyzetnek (például a sofőröknek) és azoknak, akik belépőt kaptak valamilyen ügy folytán az épületbe. Én egyszer jártam a Szmolnijban a magyar ösztöndíjas egyetemi hallgatók KISZ-szervezetének képviseletében, és bekukkanthattam a harmadik „büfébe”, ami valójában egy kisebb fajta szupermarket volt olyan áruválasztékkal, amit az egyszerű szovjet állampolgár (és ösztöndíjas magyar egyetemista) álmodni sem mert és olyan árakkal, amik a töredékei voltak a szovjet bolti áraknak. Még elképzelni is nehéz volt, hogy mi lehetett a másik két „büfében”, ahová természetesen nem tehettük be a lábunkat. E tapasztalat alapján mondhatom, hogy a pártbizottsági sofőr 150 rubelje legalább másfélszeresét érte a kamion-sofőr 1200-2000 rubeljének és még ráadásul nem kellett Szibériába vezetni a járgányát.

            A te példáid demagógiája semmiben nem marad el a Ligacsovétól. Tölem is ilyen demagógiát vársz? Azt várhatod …

            2) „Egyébként nem tudom —, és nem is úgy emlékszem ezekre a dolgokra, ahogyan azt Te előadod. De hát én csak egy felszínes gondolkodású, primitív rasszista vagyok.”

            Leírni persze nem vagy hajlandó, hogy tényszerűen hogyan emlékszel „nem is úgy ezekre a dolgokra”. Na ja! Megsértődni sokkal egyszerűbb mint a tényállításokat tényállításokkal vitatni.

          7. re: Phoenix 2017-01-09 – 14:52

            Miattam durvult el a vita. Én kezdtem el fölényeskedni. A legutóbbi postomban meg sértődni — teljesen igazad van.
            Bocsánatot kérek érte.
            Úgy látom, a „cui bono” kérdésében nem tudunk közös nevezőre jutni. De miért is lenne az baj?
            Köszönöm a válaszokat.

      2. Én úgy látom, hogy nem is a tőkés osztályba kerülés volt a rendszerváltás fő csapásiránya! Sokkal inkább a proletárdiktatúra által elvett előjogok visszaszerzése. (Lentebb felsoroltam párat.) Hisz a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy nagyon kevesen lesznek-lehetnek igazi tőkések, itt a periférián. Demján, helyi főagronómusok, főmérnökök — és az ő tőkeerejük is eltörpül a multi mellett.

        A restauráció legnagyobb létszámú haszonélvezője a szocializmus építését elszabotáló, magát értelmiségnek valló új dzsentri.

        1. Ez továbbra is értelmiség-ellenes, a sztálinizmusnak, mint a rendszerváltás valódi okának kritikájától elzárkózó álláspont.

          Már a kérdésfeltevés is hibás (nem marxista, ha úgy tetszik) összeesküvés-elméletet sugall: „ki a rendszerváltás haszonélvezője?”

          Egy marxista azonban azt kell, hogy kérdezze: „milyen történelmi-társadalmi folyamatok vezettek a rendszerváltáshoz?”

          Erre a kérdésre én a magam részéről például a Kubáról szóló cikkemben igyekeztem választ találni (https://hu.mebal.eu/90-eves-koraban-elhunyt-fidel-castro/#comments Phoenix 2016-11-27 – 12:38)

          Természetesen az érdekek elemzése is fontos, csak nem szabad elfelejteni, hogy az embereket gyakran nem a valós, hanem a hamis vélt érdekeik irányítják. Ezzel kapcsolatban már nem egyszer tettem fel a kérdést, hogy a dolgozó osztályok miért nem tettek gyakorlatilag semmit a rendszerváltás megakadályozására?

          Ha erre a kérdésre elfogadjuk a Te álláspontodat (pontosabban a Tiédhez hasonló eléggé széleskörű értelmiség-gyűlölő álláspontot), miszerint azért, mert az áruló értelmiség elhülyítette őket, akkor egy nagyon pesszimista jövőkép bontakozik ki: a mindenkori áruló értelmiségiek mindig – sikeresen – el fogják hülyíteni a dolgozó osztályokat, azért egy sikeres szocialista átalakulásnak esélye sincs. Ne haragudj, de az én számomra ez elfogadhatatlan.

          1. Tartok tőle, hogy a sztalinizmus közel sem ártott annyit a szocialista forradalomnak, mint az antisztalinizmus, vagy még inkább annak következményei.
            Az összeesküvés-elmélet gyártáshoz nyilván Te állsz közelebb azzal, hogy kizárólagos felelősnek nevezed meg a Nómenklatúrát. Mao sem csak a legfelsőbb apparatcsikok ellen indította a Kulturális Forradalmat – de hát ő akár tévedhetett is. Akartad volt látni a majmot, amiből a 89-es rendszerváltó kifejlődött. Íme: http://elteonline.hu/wp-content/uploads/2014/10/elte56.jpg

            Aludtam párat Továris repostjára, és amit a 60-as évek káderpolitikájáról írt, azt végzetesnek gondolom. Mert a Tanácsköztársasággal géppuskatűz végzett – ez nyilvánvaló. De a Kádár-rendszerrel a proletariátus lehülyézése.
            Amit Kubáról írsz: hogyan manipulálják a tömeget — talán mindenben egyetértek.

            Azt is kérdezted ismét, hogy miért nem tettek semmit… – ezt már megválaszoltam. Nem illő, mégis visszakérdeznék: – Ti, jól képzett kommunisták, miért nem vertétek el a vészharangot?

            Nekem semmi bajom az olyan értelmiséggel, mint Tovaris, vagy Gruz..

          2. A képhez. Már aznap a Rádiónál nem ezek a diákok alkották a többséget (legtöbbjük a Parlamentnél elvesztették azt a lelkesedésüket, ami a Bem-szobornál még megvolt, és hazament). A Köztársaság téren viszont már nyomuk sem volt. Viszont megint ismételni vagyok kénytelen: a kádári Ideiglenes IB 1956 decemberi határozatában a „sajnálatos események” (a határozatban természetesen ellenforradalom) első okaként a Rákosi-rendszer „személyi kultuszát” (ami a sztálinista „bonapartista ellenforradalom” szemérmes, hruscsovi neve) jelölte meg.

            A kubai cikket azért hoztam elő (és írtam meg annak idején), mert abban éppen azt emeltem ki, hogy a Nomenklatúra elkülönülése és elidegenedése sem valamiféle árulás, összeesküvés, hanem a történelmi folyamatok szerves következménye, ahol a Nomenklatúra ellenszenves alakjai (messze nem mind volt az) csupán a „megfelelő emberek voltak, a megfelelő időben a megfelelő helyen”. Igy a rendszerváltás, mint a Nomenklatúra által előkészített és levezényelt nyilt ellenforradalom sem egy akkor (az 1980-as évek második felében) a semmiből előpattant árulás eredménye volt, hanem az 1928-as sztálini fordulat (Sztálin „brumaire 18-kája”) szerves történelmi következménye. E fordulat rövid távon – rettenetes, és jelentős részben felesleges áldozatok árán – kimagasló eredményeket ért el, de az 50-es, 60-as évekre elkezdte kimeríteni gazdasági erőforrásait. A korábbi eredményeket kikényszerítő Nomenklatúra elkezdte elveszteni a politikai hatalmát, és már nem volt képes azt rekonstruálni (Brezsnyev „személytelenségi kultusza”, az 1972-es MSZMP KB határozat értelmiségi ellenes visszarendezési kísérlete, stb.). A Nomenklatúrán belül ezért átrendeződés ment végbe, a „klasszikus” sztálinistákat háttérbe szorították a technokraták, majd megkezdték a csökkenő, de még mindig jelentős politikai hatalmuk átkonvertálását gazdasági hatalommá. Ezt következetesen – legalább is az európai kultúrtérben – csak a nyílt tőkés restaurációval lehetett megvalósítani.

            Apropó! Kínában kedvenc Mao-d kedvenc Nagy Kultúrális Forradalma a fenti zárójeles stb.-jébe tartozott. Az akkor mozgósított csőcselék éppenséggel főként diákokból, kisebb részben egyetemistákból, nagyobb részt középiskolásokból verbuválódott, akik nagyon élvezték, hogy tanulás helyett tanáraikat és más értelmiségieket rugdoshattak. Ezt vesd össze az általad idelinkelt fotóval!

      1. A rádió-TV műszerészek (a kispolgárok) is tették a magukét, de velük még szót lehetett érteni.

        Szoktad volt kérdezgetni, hogy miért nem védték meg a szocializmust? A proletárok, a legszegényebb kétkezi munkások.

        Hát azért nem, mert porig voltak alázva. A hetvenes évektől számítva úgy beidomították őket, hogy az példaértékű! Gyorstalpalósokkal aligha megy ilyesmi. Ehhez degradáló tekintély szükségeltetik. Ebben teljesítettek kimagaslóan a kandidátusok. A kandidátusok a SZU területéről érkeztek.

        Éppen úgy, mint a radioaktív csapadék.

        1. Elárulnád, hogy a r. és tv. műszerészek (köztük az Orion, a Videoton, a Gelka és más nagy- és középüzemek szakmunkásai) mitől is kispolgárok?

          A kandidátusokat a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága nevezte ki a disszertációjuk megvédésének eredményeként – a közel 8 ezer kandidátus közül néhány száz végezte aspirantúráját, illetve védte meg dolgozatát a SZU-ban (beismerem, én is közüllük való vagyok). Személy szerint egyet sem tudnék megnevezni, aki aktív rendszerváltó lett volna – persze messze nem mindenkit ismerek.

          Ne haragudj, de értelmiség-ellenességed immár a kvázi-rasszizmus ismérveit kezdi mutatni.

          1. Természetesen elfogadom amit írsz — nyilván jobb rálátásod van ezekre a dolgokra.

            Nekem a Gusztáv és a TV-szerelő c. rajzfilm figurája — talán ismered — ugrott be, és kandidátusi dolgozatot is csak egyet ismerek, Kornai a szerzője. De én nem is konkrétan rá céloztam, inkább magára a kandidatúra intézményére, amit tudomásom szerint a SZU-ból honosítottak és áttételesen a magasan képzett rendszerváltó értelmiségre (Horn, Szűrös) is.

          2. ad r 2017-01-06 – 21:30

            „Nekem a Gusztáv és a TV-szerelő c. rajzfilm figurája — talán ismered — ugrott be, és kandidátusi dolgozatot is csak egyet ismerek, Kornai a szerzője.”

            Pontosan így születnek a gyilkos előítéletek.

            Egyébként Kornai dolgozata – „A gazdasági vezetés túlzott központosítása (1957)”, ezt olvastad? – egyáltalán nem volt rossz, és az „érted haragszom, nem ellened” elv alapján íródott (ez Kornai minden munkájáról elmondható egészen az 1989-es „Indulatos röpiratig”, ami már nyíltan kapitalizmus-párti volt). A vitáján olyan durva sztálinista támadások érték, ami jelentősen közrejátszott Kornai szembefordulásához a szocializmussal. Kornai tipikus esete annak, hogy a tiedéhez hasonló értelmiség-ellenesség hogyan gyárt a kritikus (ez a dolga!) értelmiségből ellenséget.

            Kornai nem a SZU-ban írta és védte meg a dolgozatát. Horn és Szűrös ugyan a SZU-ban tanultak (Szűrös ugyanott, ahol Thürmer Gyula), de egyik sem kandidátus.

            A kandidátusi tudományos fokozat valóban a SZU-ból származott Magyarországra, de talán nem véletlen, hogy amíg az „ősmagyar” „egyetemi doktor” az új törvény szerint nem tudományos fokozat, addig a kandidátus a PhD-vel egyenértékű fokozatnak van elfogadva.

            Még egyszer hangsúlyozom, hogy a kandidátusi címet azoknak is, akik a disszertációjukat a SZU-ban írták/védték meg, az MTA TMB ítélte oda. Én például – tiszta véletlenül – ugyanazon a napon kaptam kézhez a TMB és a VAK (a TMB szovjet megfelelője) határozatát – elvileg lehetséges lett volna, hogy az egyik megítéli számomra a tudományos fokozatot, a másik viszont elutasítja (nem így történt).

            Ja igen! A közel 8 ezer kandidátus nagyobbik fele természettudományos illetve műszaki témából kandidált és a többiek sem mind közgazdászok, filozófusok (vagyis „ideológusok”).

          3. az értelmiség felsö rétege aljasul átállt a töke, a kapitalizmus oldalára. Nem is vitatható!!!!

          4. ad Macska 2017-01-07 – 16:51

            Definiálnád, hogy pontosan kiket, milyen kritérium alapján nevezel „az értelmiség felső rétegé”-nek?

            Tulajdonképpen – ez az én álláspontom – megveszekedett értelmiség-ellenességetekkel azt nem akarjátok elismerni, hogy a rendszerváltás fő felelőse történelmileg szükségszerűen a sztálinista „bonapartista ellenforradalom” uralkodóosztálya, az állampárti Nomenklatúra, és nem valamiféle „áruló személyek” azon belül, és azon kívül. Természetesen mindig akadnak „megfelelő emberek a megfelelő időben a megfelelő helyen”, akiket saját konkrét bűneikért személyes felelősség terhel. Ám sokkal inkább őket „csinálja” a történelem, mintsem, hogy ők csinálnák a történelmet.

            A bűnbak keresés és találás – bármennyire is nem tetszik ez nektek – tipikus kispolgári allűr, amely könnyen vezet a fasizmushoz.

          5. Jómagam is játszottam a gondolattal, hogy műszaki tudományos fokozatot szerzek, de a saját problémáim, a hosszabb idejű hivatalos külföldi kiküldetések, a 80-as évek egyre nyilvánvalóbb történései már nem tették lehetővé, hogy alaposabb tudományos munkába fogjak. Ráadásul nagyon is gyakorlati szakember voltam, üzemi, technológiai szinten dolgoztam, ami mind azt eredményezte, hogy nem fogtam bele egy komolyabb disszertáció elkészítésébe. Maradok a gépész- és villamosmérnöki diploma birtoklása örömeiben.

        2. Mint volt mellékállású rádió- és tv műszerész, nem értem a célzást. A munkásosztály valóban el lett altatva, a technokrata nómenklatúra egy része már a Kádár-rendszerben lett kiképezve, és csak egy részük volt a régi uralkodó osztály tagja.
          Magam is értelmiségi vagyok – azaz munkás-paraszt származású műszaki értelmiségi – de hát nem az volt a szocializmus egyik célja, hogy a rendszerből származó és a rendszer iránt hű értelmiséget neveljen ki? Akkor azokat is gyűlölted volna?

          1. Phoenix-nek teljesen igaza van. Akkor Lenin, Marx és Engels is a munkásosztály árulói lettek volna? Az értelmiség szerepe a szocializmusban is az irányítás, a mennyiség minőségbe való átcsapása.
            Személyesen én pedig olyan munkásokat is ismerek, akik a rendszerváltás után lettek kapitalisták. Na bumm!
            Valóban. Pont ezeket a szociáldemagóg tételeket használták fel a nácik is a munkásosztály megtévesztésére, s „keblükre ölelték” őket…

  3. Az események alakulása megmutatta, hogy a nemzetközi imperializmusnak nem a Szovjetunió (Sztálin és Brezsnyev által igencsak eltorzított) kommunizmusával volt baja – bár a kommunizmust gyűlöli (és hálás az említetteknek annak eltorzításáért) – hanem a klasszikus orosz geopolitikával, amely ugyan a viszonylag stabil érdekszférán kívül nem terjeszkedik, de az érdekszférát foggal-körömmel, tűzzel-vassal védi, és nagyhatalmi státuszt követel, a főbb nemzetközi ügyekbe való hatékony beleszólás jogával. Ezért bár a Szovjetunió megszűnt, a russzofób hidegháború (amely bármelyik pillanatban forróvá válhat) aktívabb, mint valaha.

    1. Nagyon nagy ellentmondást nem látok – az írás csupán egy sértett siránkozás: „Mi, a hazafias baloldal” (jaj de ismerős!) „felajánlottuk a jelenlegi hatalomnak az együttműködésünket, de az inkább a Zsirinovszkijékat simogatja …”

      Persze még van esély a visszatérésre a marxista rendszerkritikához (amely internacionalista és nem „hazafyas”) – ám ismerve a magyar példát, ez az esély igen csekély.

        1. Köszönöm az egyetértést, ám én egy pindurkát vitatkoznék. A gazdasági behatolás szerintem az elsődleges cél, a politikai-katonai csupán ennek a nyomatékosítása és alátámasztása. Hiszen

          „A politika nem más, mint koncentrált gazdaság” (Lenin)

          „A háború a politika folytatása más eszközökkel.” (Carl von Klausewitz”

          1. Ezt mondja krau is. De látja, a cél Oroszország „elrablása”. Másképpen, mint ahogyan a nácik tették. A rablás a legtisztább haszon. Netto profit. Lavrov nem tudja hova álljon, melyik rablóbandának kedvezzen…közben ott van Oroszország népe.

        2. Sok mindenki ott van, de a jelek szerint satuba van szorítva a tökük. Tavaly a kommunisták erőltetésére foglalkozni voltak kénytelenek a mezőgazdasággal, most a munkanélküliség még alacsonyabb szinten tartásával foglalkoznak ( a munkanélküliség Oroszországban jóval az európai szint alatt van)- eredmények is vannak. A konzultációk rendszeresek mind regionális, mind föderációs szinten.
          Napi rendszerességgel figyelemmel kísérem az orosz belpolitikai eseményeket.

Hozzászólás a(z) r bejegyzéshez Válasz megszakítása