A hegemón törekvései egy megrendült világrendszerben – felvetések

Állítás:

Az USA főcsapásának iránya Oroszország, de nem egészen mellékesen az európai német befolyás visszaszorítása, az amerikai-EU szabadkereskedelmi övezet megteremtése. Oroszország feldarabolása után befejeződik Kína körülkerítése és a kínai vezetés megdöntése, Kína felosztása a következő cél. Az USA uralkodó rétege az új fegyverek tömeges gyártására állt rá és ki akarja használni pillanatnyi előnyét, mert tudatában van annak, hogy 5-10 év távlatában, ha nem sikerül a mostani elővágás, a BRICS országok és még szélesebb világtömörülés fölénybe kerül és vége az ő világhatalmi pozíciójának.

Néhány tény, amire a fenti állítás támaszkodik:

A gazdasági világválság nem oldódott, a nagyhatalmak példátlan méretű felfegyverkezésbe kezdtek és mindenütt szítják a helyi ellentéteket. Az új fegyverek a tömegirtásra és a kiszemelt központok, személyek elpusztítására korábban elképzelhetetlen módon képesek.

H. Kissinger: Kínáról (N.Y. 2011, Bp. 2014) 541. old.: „Neokonzervatívok és más aktív külpolitikát sürgető politikusok azzal érvelnének, hogy a bizalmon alapuló kapcsolatok előfeltételei a demokratikus intézmények. Ebben a felfogásban a nem demokratikus társadalmak természetükből adódóan instabilak és hajlamosak az erő használatára. E miatt az Egyesült Államoknak kötelessége a lehető legnagyobb befolyást, sőt nyomást gyakorolni pluralistább intézmények megteremtésére ott, ahol azok nem léteznek, és különösen azokban az országokban, amelyek fenyegetést jelenthetnek az amerikai biztonságra. Ezen nézetek szerint a nem demokratikus államok rezsimváltása az amerikai külpolitika végső célja, a béke kérdése Kínával nem annyira stratégiai kérdés, hanem inkább a kínai kormányzat megváltoztatásának ügye”. Az utóbbi két évben éppen ezen körök politikai befolyása és külpolitikája került előtérbe Amerikában.

Z. Brzezinski könyvében, amely néhány évvel korábban jelent meg Amerikában, de nem tudom idézni, mert nincs meg, Oroszország felosztását követelte, mert addig az USA nem lesz biztonságban, amíg az egységes Oroszország létezik.

Obama elnök újjáválasztása után, tavaly az év elején meghirdette, hogy a külpolitikában a Csendes óceáni térségre kell a hangsúlyt áthelyezni, ennek jegyében idén körbe látogatta Kína szomszédos országait és amerikai támogatást ígért nekik Kína előretörésével szemben. Vietnamot is megpróbálják Kínával szembe fordítani . Megerősítették az USA hadiflottájának a térségben lévő erőit. Obama nemrég Észtországot látogatta meg hasonló ígéretekkel.

Felizzították a helyi ellentéteket és támadást indítottak Aszad szíriai elnök és országa ellen, mert a szíriai partokon van Oroszország hadihajóinak földközi tengeri kikötője, ami nélkülözhetetlen az orosz hajók jelenlétéhez. Amerikai hadihajók Fekete tengeri jelenléte erősödött. A Közel-Kelet állandó tűzfészekké alakult át. Letörték az arab tavaszt, Egyiptomban az Amerika barát katonák uralmát állították helyre. Izrael amerikai háttérrel tömegirtást folytatott a gázai övezetben.

Nagy erőfeszítéseket tesznek a haladó latin-amerikai vezetők hatalmának megdöntésére. A BRICS létrejötte (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika együttműködése) gazdasági és hatalmi kihívás Amerika ellen, amit igyekeznek feltörni és egyenként felszámolni.

A világon a szegénység, az éhezés egyre nő, de a vezető hatalmak politikusai, akik részben felelősek ezért, semmit sem tesznek ellene.

A Közel-Kelethez hasonlóan Ukrajnában a nyomorgó tömegek hátán felszították a nemzetiségi ellentéteket, oligarchikus és fasiszta kormányt hoztak létre, ukrán-orosz háborút akartak kiprovokálni, ennek sikertelensége esetén NATO-orosz háborút készítenek elő. Lengyelországban és Romániában orosz ellenes katonai támaszpontot építenek. Putyin ellen az egész világ médiában személyes hajszát indítottak, mert Putyin bukása esetén az orosz oligarchák egymásnak esnek vagy egy új Jelcinben egyeznek meg és ez számukra lehetővé teszi befolyásuk érvényesítését.

Az Európai Uniót, amely részben ellenük szóló kihívásként jött részre, és amelyben a német befolyás túlerősödött, saját befolyásuk alá igyekeznek vonni az amerikai-EU közös piaccal. Az amerikai cégek egy része már offenzívát indított a nyugat-európai cégek átvételére, a közös piac ennek az akciónak a kiterjesztését jelentené és az amerikai válság megoldását remélik a piac kitágulásától. Nyugat-Európa ugyanúgy járna, mint Kelet-Európa a rendszerváltás után, Kelet-Európa meg még tovább süllyedne. Az új EU vezetésben nagy súllyal vannak az ő embereik.

Mi ezekben ami nem igaz? Csak nem szoktuk meg, hogy a folyamatokat összefüggésükben lássuk és értsük meg. Sajnos így volt ez az első és a második világháború előtt is. Kevesen ismerték fel, mire vezetnek az egyes lépések, és a tömegeket el lehetett bolondítani. Most is ez folyik a média százszoros hatalmát felhasználva.

– Mota –

 

 

46 thoughts on “A hegemón törekvései egy megrendült világrendszerben – felvetések”

  1. Az El Fatah, a Fekete Szeptember, majd a Hezbollah után (hogy csak a legjelentősebbeket említsük) jelenleg a Hamász az Izrael Állam és a zsidó nép megsemmisítésére irányuló terrorista háború fő ereje.

    A Gálut zsidósága és mindazok, akik a diaszpórában a holokauszt áldozatainak és túlélőinek utódai (ha van erkölcsi tartásuk) – támogatják Izrael önvédelmi harcát.

    Tehát e háborúban – a fenti értelemben – kommunistaként, szembefordulva a baloldali antiszemitákkal is, részt veszek.

    1. No igen, ez szép, de pont azon Merkel szájából, aki egyébként kommunizmusellenesként támogatja a fasizmust…! Háááát…

      1. Igaza van, kedves Csehov, ám aki a kicsit nem becsüli…. Továbbá ne gyömöszöljük be minden antikommunistát fasiszta bugyorba…

        Utalok Professzorunk kritikai észrevételére, miszerint ne csússzon egybe az elméleti és a politikai elemzés.

  2. A [palesztinai zsidó közösség elleni] támadások ellenére felhívással fordulunk Izrael Állam arab lakosaihoz: térjenek vissza a béke útjaira, s vegyék ki részüket az ország fejlesztésében, az állampolgári jogok teljességének és egyenlőségének, valamint az állam ideiglenes és végleges testületeiben és intézményeiben való igazságos képviselet elve alapján.

    A béke és a jószomszédi viszony jegyében kezet nyújtunk minden szomszéd államnak és népnek, s felszólítjuk őket, működjenek együtt a független zsidó nemzettel mindannyiunk közös javára. Izrael Állam kész részt vállalni a Közel-Kelet békés fejlesztésében és felvirágoztatásában.

    /Izrael Állam Függetlenségi Nyilatkozata. Tel-Aviv, 1948. május 14. Részlet./

  3. Az antiszemitizmus náci dolog. A Hamász javára propagálni és Izraelt rágalmazni – antiszemitizmus. Kommunista ezt nem hagyja. Különösen nem, ha vállalja származásában a zsidónak minősítettséget.

    Zsidó vagyok. Nagymamámat szó szerint halálba rúgták az SS-ek Ravensbrückben, 1945. márciusban (szemtanúk elmondták).

    Már ezért is soha, de soha nem fogadom el, s nem maradok csendben, ha a palesztin terrorszervezeteket védik-támogatják-mentegetik Izraellel szemben.

    A palesztin területek nem Izrael miatt nem fejlődnek, hanem a lakosságukat elnyomó Hamász az akadály.

    Maga a palesztin elnök nyilatkozta a napokban, hogy a palesztin lakosságot a Hamász terrorizálja.

    Izrael arab polgárai szabadabban élnek, mint a legtöbb arab ország állampolgárai.

    Szánom, alkalmasint meg is vetem, azokat az embereket, akik zsidó gyökereik dacára, mártír/üldözött elődeik emlékét semmibe véve, a Hamász javára fejtenek ki propagandát, illetve szembeszállnak Izrael önvédelmi harcával.

    A holokauszt örök időkre, az idők végezetéig, amíg csak emberiség lesz, az antiszemitizmust elfogadhatatlanná tette. Izrael-ellenességbe csomagolva se tűrhető el. Auschwitz óta az antiszemitizmus legenyhébb formája is potenciálja a holokauszt megismétlődését, de legalábbis megágyaz neki.

    Izrael népe – minden békejavaslata ellenére (lásd az első: a Függetlenségi Nyilatkozat, 1948. május 14.) -, megalakulásától a mai napig, a szó szoros értelmében életveszélyben létezik.

    Izrael, ezt is tények bizonyítják, többet tett a palesztinok boldogulásáért, mint bármely arab állam.

  4. “Fekete Györggyel a magam részéről egyszer és mindenkorra befejezem a vitát. ” (Farkas Péter, 2014-09-14 – 18:24).

    Ez az ember vádol engem agresszivitással… (lásd a hozzászólása folytatása).

    Soha nem voltam képes bárkinek így fogalmazni.

    Soha nem vitt rá a lélek, hogy valakit bírálóan megszólítok, vitát kezdeményezek vele, majd róla szólva kinyissak a közönség felé, a közönségnek címezzem a vitapartneremmel kapcsolatos nézetemet, őt egyes szám harmadik személyben említsem.

    Ez a stílus, ez a modor rendkívül udvariatlan és kritikátlan.

    Udvariatlan, mert ha valakivel vitázom, neki szóló, vele kapcsolatos mondandómat neki illik címeznem. És inkorrekt is, hiszen kvázi felszólítok másokat, álljanak sorompóba vitapartneremmel szemben.

    Kritikátlan ez eljárás, ugyanis ha én kezdeményezek valakivel vitát, akkor helyénvaló elköszönnöm tőle, amennyiben nem folytatom a vitát.

    Farkas Péter kommunikálása burkoltan ugyan, de egyértelműen nem a vitapartner nézetei helyett annak személyét, személyének működését negatív kontextusba helyezi. Ezt azért nem értem, mert nekem semmi személyes kifogásom, problémám nincs Farkas Pétert illetően. Ismerni se ismerem.

    E magatartás kommunistához méltatlan. Lenin utolsó levelei ötlenek föl…

    1. “Lenin utolsó levelei ötlenek föl…” Mármint a kongresszushoz írtakról van szó, 1922 XII. 24 és után?

      1. Hadd ne keressem elő. Valószínűleg ott. De talán másutt is említi, hogy a kommunisták egymással vitatkozva is maradjanak a másik iránt figyelmesek. Meg azon jelentésű megállapításai, hogy az osztályharc viszonyok megváltoztatásáért, nem pedig emberek megsemmisítéséért folyik.

  5. Véletlenül elkészülte előtt küldtem el az iménti bejegyzésemet (a pontozás ezért nem stimmel). Fekete Györgytől a két idézet (ott szerepel alul) elé akartam írni, hogy Íme a két cenzúrát követelő idézet és gúnyolódása az imperializmuson. Végül hozzá akartam tenni, hogy azért sem vitatkozom vele, mert nincs időm annyiszor reagálni, amennyiszer ő beszól.

  6. Fekete Györggyel a magam részéről egyszer és mindenkorra befejezem a vitát.

    Azért vádoltam agresszivitással, mert agresszív. Cenzúrát követel (!!!!!!) egyes nézetek, ezzel ellenem a honlapunkon (lásd az alábbi két idézetet), én csak ezután kérdőjeleztem meg, hogy az ő nézetei ide valók-e? Egy hírportál minden nézetet el kell, hogy viseljen, egy civilszervezet honlapja viszont a céljait keresztező vitákat, nézeteket kritizálhatja, súlyos esetben akár törölheti.
    Fekete valóban szórakozik az imperializmus kifejezésen, sőt gúny tárgyává teszi (lásd az idézetet alább).
    4. Azt állítja, hogy konformista módon Krausszal nem vitatkozom, még abban a kérdésben sem, amelyben ők egyetértenek. Fekete tehát nem érti, hogy a legutóbbi hozzászólásom 1. pontja elsősorban Krausznak szólt, hiszen Mota eredeti koncepcióját védtem. Továbbá Krausszal már nyilvánosan is többször vitatkoztam a legnagyobb barátság keretei között Izrael megítéléséről a centrum-periféria, neogyarmatosító-neogyarmatosított viszony keretében.
    5. Demokratikusnak tartja Fekete Izraelt, amely a munkanemek elosztásánál faji megkülönböztetést alkalmaz, amely területeket hódit és új zsidó telepeket hoz létre, miközben a saját fennhatósága alatt teljességgel tiltja, hogy palesztin rabok akár csak egyetlen hasonlót hozzanak létre Izrael államban és a megszállt területeken.
    6. Érvként használja, hogy Chomskyt a szélsőjobboldal is idézi, ami azt mutatja, hogy nem érti a mai nwe-neoweimari helyzetet, amelyben a tények szintjén az újfasiszták baloldali évrendszert használnak.

    “Nem értem, mi okból és mi célból kell magunkat hitelteleníteni a valamikori, az imperializmust ócsároló sekélyes propagandaanyagokéval egyező színvonalú írások közlésével. Azokról legalább el lehet mondni, hogy mai szemmel olvasva szórakoztatóak: “Coca-colával kábítják a koreai népre törő amerikai katonákat”, “Minden zsák búza – csapás az amerikai imperializmusra”, “Elvtársak, az ellenség keze betette a lábát az országba!”,

    “Amennyiben a MEBAL szerkesztősége folytatja az ilyen anyagok kritikai kommentár nélküli közlését, akkor a MEBAL a baloldali antiszemitizmus megjelenítője…”

    1. “Azért vádoltam agresszivitással, mert agresszív.” (Farkas) Ez tipikus tautolológia. Továbbá Farkas eldönthetné, hogy embereket támad vagy nézetekkel vitázik. Szerintem Farkas agresszív. Képtelen elviselni, hogy szembeszállok Izrael gyalázásával. Ha meg Chomsky olyanokat ír, hogy Drábik pozitívan hivatkozhat rá, akkor Chomskynál van a baj. Chomsky is rágalmazza Izraelt (nem arról van szó, hogy jobboldali pártjait, kormányait bírálja, hanem gyakorlatilag megkérdőjelezi Izrael önvédelmi harcát). Az MDP II. kongresszusáról vett idézeteim pedig miképpen gúnyolják az imperializmus tudományos fogalmát? Ha valamin ironizálnak ezek, éppen az imperializmus szimplifikált megjelenítésén… Egyre inkább érzékelem, hogy Farkas valamiféle személyes ellenszenvvel viseltetik velem szemben. Krausz. Úgy bírálta most, hogy nevét se tüntetett föl. Engem viszont újra és újra minősít – személyemben(is). Holott én eleddig soha még egy ékezetet se ejtettem személyéről, habitusáról stb. Igen, baloldali antiszemita nézetek kritika nélküli megjelenítése nem más, mint e nézetek elfogadása. Antikapitalista, antiimperialista hevületben antiszemitizmusba csúszás jelenségét nem csupán én állapítom meg az ezen oldalon megszólalók között.
      Megkérném Farkast, érje be nézeteim bírálatával, mert a kommunisták elsősorban nézetek és viszonyok ellen küzdenek, nem pedig emberek ellen. Még osztályellenségek esetében is. Ugyanis úgy tűnik, Farkas engem az utóbbiakhoz sorol. Mert az államszocializmus despotikus szakaszának némely honi mozzanatát használtam szemléltetésre meg nem állok be Izrael szektás elítélését harsogó kórusba.

    1. Így helyezem föl, mert e reagáló észrevételemet önálló kommentként nem sikerült jegyeznem. Amióta számos szélsőjobboldali figura pozitívan hivatkoz(hat) Chomskyra, azóta az utóbbit nem tudom hitelesen progresszívnak tekinteni, még polgári értelemben se.

  7. 1. Ha a világrendszer szemléletben, tehát a nemzetközi hegemónia és hierarchia viszonyaiban nézzük a világunkat, akkor Mota rövid, egy oldalas tömör elemzésében – szerintem – teljesen helyénvaló az USA törekvéseinek kiemelése (még akkor is, ha a kis hegemónoknak is van saját célrendszere). Mota a világháborús veszélyre utal, s ebben az USA törekvései a döntőek.
    2. Az utasítja a MEBAL ET-t arra, hogy mit ne engedjen fel a mi MEBAL honlapunkra, aki nem tudja, hogy a mai kapitalizmus hegemón neoimperializmus, aki az imperializmus tudományos kategóriáján, továbbá a szovjet és szocialista történelmen egyoldalúan gúnyolódik. Még progresszív polgári elemzők is imperializmusról beszélnek az USA kapcsán, pl. Chomsky. Tényleg, ez “mégis”, kinek (milyen szemléletnek) a honlapja?

    1. Azt gondolom, hogy Mota személyét senki nem kritizálta, és főleg nem hiszem, hogy bárki ki akarná zárni erről az oldalról. Minden vélemény értékes, amely nem az írót minősíti, hanem az írást. Semmivel sem köteles senki egyetérteni.
      Ami az írást illeti érzésem szerint eléggé felületes, egymáshoz nem illő dolgok vannak összekapcsolva. Azzal viszont egyetértek, hogy az USA stratégiája érezhetően megváltozott. Ellenséget keres. Nem tudom az okát, de olyan felvetésem van, hogy a tőkés vállalkozáson alapuló társdalom nem tud konszolidálódni. Ellenség kell neki, mindig valamivel versenybe kell lennie, az az éltető eleme, a legyőzése valaminek. Nem jó, hanem jobb akar lenni, nincsenek abszolut értékei. Mindent még a demokráciát is használja, és csak addig, ameddig a hasznára van, és cinikus módon elveti, ha érdekei nem ezt kívánják. Önmagát demokráciának nevezi, és az is része a játéknak, hogy már nem kapitalizmusról beszél. (Ezt szót már csak az idióta magyar követői használják. Szigetvári, Bokros. Orbán ráérzett, hogy ennek a szónak szaga van és okosabban használja mint a két “álbaloldali” üzletember.) Ezzel a győzni akarással az a baj, hogy ahol győztes van, ott mindig lesz vesztes is. És a vesztes elkezd nem válogatni az eszközökben.
      Ez az írás sem elemzés, inkább felvetések egymásután. Eleinte azt hittem, hogy a fénótás bohóc Jelcin eltűnése után a tőkés nagyhatalmak kiegyeznek, most már beleértve az ugyancsak tőkés Oroszországot, de úgy tűnik az USA valóban valamilyen új világrendet tervez, amelynek központja Washington.
      Valójában, hogy a világ egy ország legyen nem ördögtől való. Ez kétféle módon érhető el. Megegyezünk és felépítjük, vagy egymásnak esünk és aki győz az visz mindent. Úgy tűnik ez utóbbit választja a pillanatnyilag legerősebb hatalom. Az EU egyelőre nem mer szembeszállni, de teljesen nem is áll be az USA tagállamai közé. Oroszország már nyiltan bejelentette az eddigi hátrálás után, hogy “sztoj”. Kína?
      Nem régiben voltam ott sokat beszélgettünk, egyelőre nem konfrontálódik, de a napilapokban többször jellennek meg cikkek arról, hogy erőteljesebben kell résztvenni a világpolitikában. Saját technológiát fejlesztenek, saját erős felsőoktatást építenek. Okosan tanulnak és támaszkodnak a hagyományaikra.
      Az iszlám világ (itt akkor görbült le a szám, mikor a “Letörték az arab tavaszt.”. Nem is volt soha!!!) szerepe komplikált. Egy dolog biztos, hogy a vallási alapon induló mozgalmak szörnyebbek mindennél, de vegyük észre, hogy ezekben a vallás csak ürügy, mélyebbre kell ásni és kiderül, hogy nagyon súlyos társdalmi problémák vannak és főleg az arab országok sem elégedettek a számukra kiosztott szereppel.

      1. “Önmagát [az USA-t uralkodó osztályai, ne féljük a kategóriát használni!] demokráciának nevezi, és az is része a játéknak, hogy már nem kapitalizmusról beszél.” (grúz) Igen lényeges gondolat.

        1. Erre mondom én: minden osztálydiktatúra “méltányos” “demokrácia” a haszonélvező osztályok szemszögéből.
          (Ezt arra mondom, ha az USA és tsai “demokráciáról” beszélnek.)

      2. Szemlélve az elmúlt két évszázad történéseit, valóban az a helyzet, hogy a kapitalizmus periodikusan válságba kerül, erre mutatott rá Marx is. Azonban nem mindegy, hogy a válságot (amely rendszerint túltermelési válság) – a kapitalizmus hogyan oldja meg.
        Arról hallani sem kar, hogy tervszerűen gazdálkodjon és csak azt gyártsa, amire valós – és nem mesterségesen kitalált, gerjesztette igények vannak.
        A tőkeprofit azonban nem engedi meg a tervszerű termelést – még ideiglenesen sem – bár voltak rá próbálkozások időnként.
        Emiatt törtek ki a háborúk, amelyek azon túlmenően, hogy irtották a népességet, elpusztították a felhalmozott javak nagy részét is, továbbá az infrastruktúrát is.
        A háborúkat azonban soha, egyetlen imperialista hatalom egyértelműen nem nyerte meg. A háborúkat azért hagyták abba, mert kimerültek a mozgósítható tartalékok.
        Amikor az újjáépítés és az ezzel járó technológiai fejlődés újra túltermelési válságba torkollott – újra találtak ürügyet a háborúkhoz.
        Azonban a 2. világháború már nem csak kapitalisták közötti újrafelosztási háború volt, hanem egy nem kapitalista gazdasági rendszer ellen indított háború.
        A mai háborúk csak korlátozott jellegűek, mert egy totális háború hamarosan atomháborúvá válhat. ami a háborúzó felek mindegyikének pusztulásával járhat, de a Föld ökoszférája is teljesen megsemmisülne.
        Akkor meg minek is a háború?

        1. “A tőkeprofit azonban nem engedi meg a tervszerű termelést – még ideiglenesen sem – bár voltak rá próbálkozások időnként.” Itt a “fenntartható fejlövés” utópisztikus koncepciójáról volna szó, jól sejtem? Abban is hogy reménykedtek/nek sokan…!

    2. ” …aki nem tudja, hogy a mai kapitalizmus hegemón neoimperializmus, aki az imperializmus tudományos kategóriáján, továbbá a szovjet és szocialista történelmen egyoldalúan gúnyolódik.” Amennyiben ezt rám vonatkoztatja, kedves Farkas Péter, komolyan kérem (mert valóban, még így nyugdíjasan is, szóban forgó észrevételét – ha konkretizálja – megoldandó feladatnak fogadnám, mégpedig köszönettel), hogy bizonyítsa tőlem – nem kontextusból kiragadott módon – idézett szövegekkel, fogalmazásokkal, állításokkal, kifejtésekkel stb. Különben jelen megnyilvánulása engem dehonesztálni igyekvő kijelentés marad (tömören: személyeskedés), amely üresen általánosító, s mint ilyent neutrálisan nyugtázok. Az is érdekes, hogy Ön olyan kérdésekben, melyekben egyetértés van Krausz Tamás és köztem (minden koalícióépítés nélkül jegyzem ezt), szintén kizárólag engem vesz tűz alá… Ennélfogva felmerül a gondolat, vajon bírálatát mennyire motiválja a tárgyszerűség igénye és mennyire a szociometriai pozíciója, a diskurzus személyeinek – Ön számára – valenciája.

  8. Putyin taktikát váltott. Nagyszerűen kihasználta a vallásos-nacionalista érzelmeket is. Miközben megállapíthatta, hogy az oroszok és a volt szovjetköztársaságokban igen nagy a nosztalgia a Szovjetunió iránt.
    Ez főleg a szovjet kulturális értékek megőrzésében és a 2. világháborús hagyományokban érződik. Napi rendszerességgel figyelem az orosz sajtót – nem csak a külföldieknek szólót – és ezeket tapasztaltam. A szovjet rendszer alatt a sztálinizmus egyik káros ideológiai hatása pont a történelmi hagyományok elhanyagolása és a vallással fennálló viszonyában mutatkozott meg.
    A kommunisták a kapitalizmus bírálata mellett mindazokat a putyini elképzeléseket támogatják, ami Oroszország nagyhatalmi érdekeiért folynak.
    Válasz ↓

    1. “…a sztálinizmus egyik káros ideológiai hatása pont a történelmi hagyományok elhanyagolása” Utóbb ez változott (a nagy Honvédő Háború idején): Alekszandr Nyevszkij, Rettegett Iván, Nagy Péter, Kutuzov… A Rákosi-rendszer pedig megcsinálta a maga osztályharcos-népi “nacionalizmusát”.

      Putyinnal és a Putyinhoz való viszonyulással kapcsolatos észrevétel érdekes.

  9. Nem értem, mi okból és mi célból kell magunkat hitelteleníteni a valamikori, az imperializmust ócsároló sekélyes propagandaanyagokéval egyező színvonalú írások közlésével. Azokról legalább el lehet mondni, hogy mai szemmel olvasva szórakoztatóak: “Coca-colával kábítják a koreai népre törő amerikai katonákat”, “Minden zsák búza – csapás az amerikai imperializmusra”, “Elvtársak, az ellenség keze betette a lábát az országba!”, “Feszítsük meg a rugókat, olajozzuk meg a csapágyakat…”, “Mert amikor Szeleczky Zita füttyős kalauzként fejti ki romboló munkáját (MDP II. kongresszusa) – az idézeteket merészeltem emlékezetből, hiszen anno (egyetemistaként) cédulázva rögzítettem mindegyiket. Azonban mai dolgokról letűnt korok divatját követve fogalmazni?

    1. 1. Ha a világrendszer szemléletben, tehát a nemzetközi hegemónia és hierarchia viszonyaiban nézzük a világunkat, akkor Mota rövid, egy oldalas tömör elemzésében – szerintem – teljesen helyénvaló az USA törekvéseinek kiemelése (még akkor is, ha a kis hegemónoknak is van saját célrendszere). Mota a világháborús veszélyre utal, s ebben az USA törekvései a döntőek.
      2. Az utasítja a MEBAL ET-t arra, hogy mit ne engedjen fel a mi MEBAL honlapunkra, aki nem tudja, hogy a mai kapitalizmus hegemón neoimperializmus, aki az imperializmus tudományos kategóriáján, továbbá a szovjet és szocialista történelmen egyoldalúan gúnyolódik. Még progresszív polgári elemzők is imperializmusról beszélnek az USA kapcsán, pl. Chomsky. Tényleg, ez “mégis”, kinek (milyen szemléletnek) a honlapja?

      1. A fenti komment (Farkas Péteré) másodszor jelent meg, ráadásul betűről betűre azonos szöveggel. Ezért nem ismétlem meg, amire már fent reagáltam. Itt csupán egy halk megjegyzés. Chomsky lehet, hogy “progresszív polgári elemző”, kivéve a Közel-Kelet arab-izraeli, közelebbről palesztin-izraeli konfliktusát. Nem gondolom megalapozatlannak mindazok feltételezését, akik Chomsky Izraellel szembeni kirohanásait valamiféle zsidó öngyűlölettel vagy más identifikációs komplexussal, illetve üzleti vagy karrier megfontolással értelmezik.

  10. Nyilván a szíriai ügy is bonyolultabb annál, mint ahogyan mota vázolja. Amerika mindent elrendező keze…Miközben állandóan öngólt is rúgnak. Megteremtik a káoszt és utána vereséget szenvednek, befolyásuk a világban csökken. A koncepciók erre semmi magyarázatot nem adnak, mert picit sematikusak. Elmondtam, hogy nem elég felülről a struktúrát vázolni és az alsó szinteket, helyi érdekeket figyelmen kívül hagyni. Az USA Ukrajnában egyfelől nyert, mert elég rendesen összeveszejtette az EU-t Oroszországgal, másfelől veszíteni fog, mert a NATO bukja a Krímet és Kelet-Ukrajnát. Tehát Oroszország a szankciók ellenére sem legyengülve kerül ki az egészből, hanem éppen ellenkezőleg. Egy új “polaritás” részeként. Izrael pedig már érzi, hogy az USA megy ki mögüle, a mi elemzőink még nem. Szíria összeomlása éppen nem kedvező Izraelnek, hiszen sokkal harciasabb erők jönnek vele szemben, mint Asszad lényegében világi állama. Mota nem érzékeny az ilyen finomságokra. Az új világrend, amely most épül ki a bukott jaltai szisztéma helyén, nagyon multipoláris lesz. Ennek a multipolarizmusnak a szerkezetét kellene jól megérteni. Kár, hogy nem értek hozzá.

    1. “Nem érzékenyek” – mert a burzsoá propaganda az ilyen “finomságokra” nincs ráhangolva.

    1. Talán tényleg kevesebb ténybeli tévedéssel és ostoba kiszólással mondja el kb. ugyanazt. De inkább azt tartom erről is, hogy hamis premisszákból a legjobb logika is hamis konklúzióra vezet.

    1. Számomra tényleg csak annyi értéke van, hogy a neveket felsorolja. Tanulsága csak annyi, hogy a rendszerkritikus értelmiség számára én nem létezem (ókommunista). A válaszom csak annyi, hogy bár a baloldali értelmiség utál engem, én nem őket. A lényeg azonban tényleg a szocialista rendszerhez való viszony. Továbbra is azt hiszem, hogy a mult meg- és letagadása semmilyen jövőt nem eredményez. Ez a bűne a mancs által felsorolt “baloldal”-nak. Érdeme a létezése, meg gondolatgazdagsága.

  11. Farkas Péter hozzászólása nem tudott megingatni, hogy a Közel-Kelet, közelebbről a terrorista Hamász és Izrael konfliktusában ne Krausz Tamás álláspontjával értsek egyet.

    Farkas tárgyszerű érvek helyett személyeskedésbe próbál rántani, amikor bizonyíték nélkül, ex cathedra (ami ugye mindig generalizáló) arroganciával vádol. Vagyis nem közreadott nézeteimet tárgyalja, hanem személyiségműködésemet próbálja minősíteni.

    Farkas az ENSZ-tagállamok Izrael-ellenes számszerű többségére hivatkozik, holott maga szögezi le, hogy a számtan nem minden. Ez utóbbi állítását osztom, egy példával a számos lehetségesből: 1956-1962 között az ENSZ-tagállamok többsége újra és újra pálcát tört a Magyar Népköztársaság felett…

    Osztom professzorunk felfogását abban is, hogy nem lehet kizárólag minden világhatalmi felelősséget az USA és szövetségesei nyakába varrni. Az ukrán-orosz konfliktusban magam is látom a nyugat és Ukrajna oroszellenes együttműködését. Ugyanakkor képtelenségnek gondolom Putyint beállítani valamiféle antifasiszta hérosznak, valamint azt is állítom, hogy elkenni a szovjet, majd az orosz világhatalmi/nagyhatalmi törekvéseket elfogultság. Ellenben világ általános stabilitása szempontjából rendkívül veszélyesnek vélem Oroszország közvetlen közelében, hagyományos érdekszférájában (Ukrajna) oroszellenes hídfőállást építését. És ha még a NATO és/vagy az USA rakétákat telepít oda, akkor ugyanennyire jogos lenne a kubai válság megismétlése… Még egy szempont., amely látszólag e tárgytól távol esik. Alapvetően fontos – szerintem is – a mnogoukladnoszty megőrződése az orosz társadalom fejlődésében. Nem véletlenül utalt rá Krausz.

  12. Mi a probléma? A szokásos. A politikai és elméleti érvelés egybecsúszik, s az egész vitának az értelme odavész, ezredszer is…Az alapgondolat rendben van, de sokszor a kutya részletekben van eltemetve. Az USA nem egyedül cselekszik, mégis ő jelenik meg egyedül a középpontban. Valójában Katartól Szaúd-Arábián át Londonig és részben Berlinig óriási szövetségi hálózat támogatja és áll a rendelkezésére. Pl. a NATO, pl. a nagy multinacionális társaságok egy jó része stb…Ezt figyelembe kell jobban venni. Feketének abban feltétlenül igaza van, még ha most nem is a Közel-Kelet a téma, nem Izrael a fő ellenség, nem is az iszlomo-fasiszta Hamasz, amely jelentős mértékben Izrael és az arab nagytőke közös – ebben a formában Izrael részéről biztosan nem szándékolt – teremtménye. Ám ennél sokkal nagyobb jelentősége van az ukrajnai dolgoknak. Az Eszméletben írtam erről egy cikkecskét, most csak egy tézist jelzek. Ha csak az orosz kapitalizmusról lenne szó, nem érdekelne a dolog. Oroszországgal együtt azonban szó van másról is. A legmodernebb nyugati kapitalizmus a hierarchikus világrendben őrizni akarja a korábbi pozícióját. Ennek érdekében mindenféle demokratikus jelszavak alatt felhasználva nyíltan fasiszta erőket, banditákat, felfegyverzi őket, hogy konkurenseeit legyőzze. (Egyetemes weimarizálódás (Irak stb.). Ma az erősödő Oroszország a fő ellenség, amelyben még mindig vannak “hídfőállásai” az államszocializmus emlékezetének, melyet mindennél jobban gyűlölnek. Brzezinski 1991-től beszél folyamatosan és nyíltan Oroszország felosztásáról, retteg a vén ruszofób rasszista a szocializmus visszatérésétől és persze az európai konkurenciától, mert Nyugat-Európa ereje az Oroszországgal való együttműködésben van. De a hezitáló nyugatiakkal szemben a kis kelet-európai tekintélyi rendszerek, a baltiak, plusz a lengyelek az amcsiknak csinálnak megint hídfőállást Európában. Tehát az amerikaiak nem állnak önmagukban, nem működik semmi összeesküvés. Érdekek vannak. Ezeket az érdekeket kell konkrétan feltárni. Magyarország – a “demokraták”, “dermokraták” nagy bánatára nem tartozik most a csahosok közé, mert a hatalmi elit érdekei mást diktálnak. Majd holnap megint csaholnak, ha új prédára lelnek. A nagy vadállatok közül mindig ott ólálkodnak a kis sakálok és hiénák. Ilyen a tőke természete. Ezt végül is mindenki tudja, aki akarja.

    1. Prof. írja: “még ha most nem is a Közel-Kelet a téma”. Nos, az írás (amelyre reagálunk) szerzője – Mota – maga teszi egyik témává, mégpedig szövegszerűen. A Közel-Kelet egy teljes bekezdést kap, Izrael és a terrorista Hamász (más Hamász nincs) pedig – utolsó mondatában teljesen hamis, tény- és összefüggés-idegen – egyharmad bekezdést, íme:

      “Felizzították a helyi ellentéteket és támadást indítottak Aszad szíriai elnök és országa ellen, mert a szíriai partokon van Oroszország hadihajóinak földközi tengeri kikötője, ami nélkülözhetetlen az orosz hajók jelenlétéhez. Amerikai hadihajók Fekete tengeri jelenléte erősödött. A Közel-Kelet állandó tűzfészekké alakult át. Letörték az arab tavaszt, Egyiptomban az Amerika barát katonák uralmát állították helyre. Izrael amerikai háttérrel tömegirtást folytatott a gázai övezetben.”

  13. Ez a beírás, meg amit Fekete György a baloldali antiszemitizmusról ír, az deklaratív arrogancia (megfigyeltem, gyakran műveli ezt a vitákban). Nem csak baloldaliak, a polgári államok többsége, az ENSZ tagállamai közül vagy 180 is elítéli Izrael Gáza politikáját, embargóját (és a területfoglalásait Ciszjordániában, a Golán fennsíkon), ugyanakkor nem támogatják a Hamasz terrormódszereit sem. Tudom, nem mindig a többségnek van igaza, de az elfogultságtól mentes baloldaliaknak meg kell(ene) érteniük, hogy (lényegét tekintve) az erőfölénnyel visszaélő neogyarmatosító Izrael áll szemben a kiszolgáltatott, vallási köntösben frusztrált módszereket alkalmazó neogyarmattal, melyet erőszakkal elvág a normális gazdasági fejlődés lehetőségétől, az állammá válástól.

    Egyébként pedig ami a fő blogbejegyzést illeti, figyelemre méltóan érdekesnek és helyesnek tartom Mota elemzését az USA hegemóniatörekvéséről és ennek a válsággal való kapcsolatáról.

    1. Külön reagálok a demagógiára, mert ez az: “az erőfölénnyel visszaélő neogyarmatosító Izrael áll szemben a kiszolgáltatott, vallási köntösben frusztrált módszereket alkalmazó neogyarmattal, melyet erőszakkal elvág a normális gazdasági fejlődés lehetőségétől, az állammá válástól”.

      Ellenérv. Izrael biztosítja a palesztin autonóm terület víz- és áramellátást. A gázába bejutni igyekvő segénkonvojokra, amelyek élelmet és gyógyszert szállítottak, a Hamász terroristái tüzeltek. Ilyen kamionkonvoj először az utolsó fegyverszünet kezdetekor engedett be a Hamász. Továbbá Izrael több javaslatot tett a palesztin államiság megalkotására. Természetesen feltételekkel, amelyek lényege: Izrael létének elismerése.

      “neogyarmatosító Izrael” = hamászos ideológia finomított átvétele.

      Arról hallgat, hogy a Hamász deklarált célja és követett politikája: Izrael elpusztítása (szőröstül-bőröstül).

      Még egyszer utalok az Izrael-ellenes többségre való szintén demagóg hivatkozásra. Annyi az értelme, mint az ismert antiszemita kérdésnek, amely így szól: “Miért utálják mindenhol a zsidókat?” Holott a felelet egyszerű: bűnbak kell. Különben a bűnbak – természeténél (szerepénél) fogva – ártatlan… Továbbá egy alapvetően kereszténységben gyökeredző világban természetes, hogy a zsidó a bűnbak.

  14. 1997-ben Carter elnök legfőbb tanácsadója, Brzezinski A nagy sakktábla c. könyvében Ukrajnáról így írt: «Ukrajna nélkül Oroszország nem válhat eurázsiai birodalommá».
    A második szakasz, az Orosz Föderáció felosztása különböző «banánköztársaságokra»,
    Brzezinski szerint (az «Eurázsiai geostratégia» c. cikk, Foreign Affairs, 1997. szeptember-október).: «Figyelembe véve az ország méreteit és sokszínűségét a decentralizált politikai rendszer és a szabad piacgazdaság a leginkább kívánatosak, hogy felszabadítsuk az orosz nép alkotói potenciálját és Oroszország hatalmas természeti kincseinek készleteit. Az Európai Oroszországból, Szibériai Köztársaságból és Távolkeleti Köztársaságból álló Oroszországi Konföderáció egyes részeinek ugyancsak könnyebb lenne fejleszteniük szorosabb gazdasági kapcsolatokat szomszédaikkal. A konföderáció minden alanyának módjában lesz kihasználni saját lokális alkotó potenciálját, melyet Moszkva nehéz bürokratikus keze sok évszázadon keresztül elnyomott. Továbbá a decentralizált Oroszország kevésbé lesz fogékony a nagyhatalmi mobilizációra.»

  15. Íme egy másik párhuzam: a kapitalizálódó Oroszország. Elbukta a krími háborút, aztán Mandzsúriában próbálkozott -, de ott is az orrára koppintottak. Végül az 1. vh-ban már hiába találta el a befutó lovat: teljesen összeomlott.
    A magyar emberek többsége az ottani állapotokat a Balatonnál nyaraló, és elégedett orosz polgárok szemszögéből – azok beszámolóiból – ismeri. Kb. annyit tudunk, mint a Frei Tamással diskuráló monte-carloi — Mária országáról. Nehezen tudom elképzelni azt a pillanatot, amikor majd az orosz nép, szívvel-lélekkel síkra száll — Putyin és a mögötte álló aljas gazemberek (az orosz polgárság am block) nyomorult zsarnokságáért.

    Az arab tavasz kb. mint a mi 1989-es tavaszunk anno — Nagy Imre csontjaival, 600 százalékos inflációval (szép munka volt, gratulálok), meg az akkor még csak reménybeli helytartók és népnyúzók (a magyar polgárság am block) őrjöngésével. TGM is lelkesedik érte — erről ennyit. Bocs!

  16. Bízom benne, hogy észrevételemre valaki beküldi a vonatkozó idézetet és annak forráskritikai értelmezését. Mert a “néhány évvel korábban” nyilván más konstellációt jelent. Ám sokkal fontosabb dolgokról is szó van itt.

    “Felizzították a helyi ellentéteket és támadást indítottak Aszad szíriai elnök és országa ellen, mert a szíriai partokon van Oroszország hadihajóinak földközi tengeri kikötője, ami nélkülözhetetlen az orosz hajók jelenlétéhez. Amerikai hadihajók Fekete tengeri jelenléte erősödött.” Talán aéppen azért, mert orosz vezetés semmiféle demokratikus átalakulást nem támogatott a térségben.

    “Egyiptomban az Amerika barát katonák uralmát állították helyre.” Demagóg kijelentés. Egyiptom stabilitása alapvető a Közel-Kelet legalább minimális stabilitása érdekében.

    “A Közel-Kelet állandó tűzfészekké alakult át.” No ebben az arab terrorszervezeteknek volt legfőbb része.

    “Izrael amerikai háttérrel tömegirtást folytatott a gázai övezetben.” Szemenszedett hazugság. A Hamász propagandájának átvétele. Vö. Krausz Tamás professzortól, a honi és nemzetközi rendszerkritikus baloldal elismert személyiségétől: >Gázáról. Utolsó szó a vitában a részemről e tárgykörben. Izrael ugyanolyan ország, mint a többi, a zsidók ugyanolyan nép, mint a többi. Osztályokra tagozódik, erkölcsileg sem homogén, sok az odaadó jó ember, sok az ellenkezője. Ezért, aki a zsidókat és Izraelt a többi államhoz képest diszpreferálja – akarja vagy nem akarja – az antiszemitákkal kerül egy platformra. Miért lenne Izrael rosszabb, mondjuk, mint Anglia vagy az USA? Miért lenne jobb, mint más állam? A pozitív “diszkrimináció” sem jogosult. Minden bírálatnak tekintettel kell lennie arra a közegre, ahol megfogalmazzák. Magyarországon erős az újfasizmus, az antiszemitizmus, ezért ezt minden bírálatnak számításba kell vennie. Ettől még a mai Izraeli kormány jobboldali, populista, a legrosszabb antidemokratikus hagyományokat követi, amelytől Izrael népe is szenved. De nem hinném, hogy reakciósabb lenne a magyar vagy litván kormánynál. Mivel számos arab állam nem ismeri el Izrael állam legális létét, nem beszélek a Hamaszról vagy más terrorista, iszlamista szervezetekről – ezért bármely izraeli kormány mindig az “állami és nemzeti fennmaradás” problémájából, mint reális problémából fog kiindulni. Nem sok olyan állam van ma a világon (van egy-két tucat), amelynek létéhez embermilliók élete kötődik. “Istenhez minden nép egyformán közel vagy távol áll”. Elvben minden állam ellen vagyunk, konkrétan, megszüntetésük csak egy történelmi korszakban képzelhető el…:( Pillanatnyilag vesztésre állunk, de a történetnek messze nincsen vége…:)< – in MEBAL, http://hu.mebal.eu/mi-a-kreml-hidfoallasai-az-oroszvilag-hu-kerdesei-a-nepszabadsaghoz/#comments krausz T. 2014-09-06 – 19:39

    Amennyiben a MEBAL szerkesztősége folytatja az ilyen anyagok kritikai kommentár nélküli közlését, akkor a MEBAL a baloldali antiszemitizmus megjelenítője, fóruma, kommunikációs intézménye lesz, amely tény minden rendű és rangú kommunistázásnak kapóra jön. Evvel szemben minden tisztességes rendszerkritikus baloldalinak kötelessége fellépni.

    1. Terrorszervezetek?
      • Az ENSZ bizottsàgi vizsgàlatot kezdeményezett arról, Izrael betartja-e az 1992-es egyezményt a gyermekek jogairól. Ebben megàllapítja (tegnap közzétette az izreli Ha’aretz is), hogy « a gàzai övezetben, Ciszjordàniàban az izraeli katonàk gyermekeket fogtak el, alàztak, sôt kínoztak meg, rendszeresen és ok nélkül ».
      • Az izraeli hírszerzés mintegy negyven tartalékos katonája és tisztje elutasítja, hogy részt vegyen a palesztinokkal szembeni «visszaélésekben», s ezt a sajtóban ma reggel közzétette.
      A levél részleteit a Yediot Aharonot-ban olvashatjuk, s ha autentikus, akkor Izrael lelkiismeretének nagyon régóta egyik legjelentősebb megszólalásáról van szó.
      A 43 aláíró, férfiak és nők, a 8200-as egységben szolgáltak, ahogyan az újság magyarázza, a legtekintélyesebb katonai hírszerző részleg, a cybervédelemre specializálódott, s gyakran az amerikai NSA-hoz (National Security Agency) hasonlítják.
      A 43 tartalékost bármely pillanatban behívhatják. De ezek a katonák – nevüket nem tette közzé a sajtó – «nem akarnak többé olyan rendszert szolgálni, amely embermilliók jogait veszi semmibe» hozzák a miniszterelnök és a vezérkari főnök tudomására. A «refuznyikek» (olyan izraelliek, akik elutasítják a katonai szolgálatot) egyetlen hivatkozása sem kötődik a gázai július-augusztusi támadáshoz.
      A 43 katona levelében azt a főszerepet idézi fel, amely a hadsereg célzott eliminációs hadműveleteiben játszott. Egy nő elmondja, hogy tévedése egy gyermek halálához vezetett. Mások bevallják, hogy lehallgatták a palesztinok legintimebb beszélgetéseit. “Minden katonát felhívunk, aki jelenleg ebben az egységben szolgál, vagy oda vonul be, Izrael minden állampolgárához fordulunk, hallassák hangjukat erről a visszaélésről és cselekedjenek úgy, hogy annak vége legyen”, írják levelükben.
      A 43 lelkiismereti parancsmegtagadót börtönbüntetés veszélye fenyegeti.

      1. Igen, a Hamász,a Hezbollah, az El Fatah (nem beszélve a Fekete Szeptemberről) mind terrorszervezet.

        Nézzük csak a jelent. A Hamász legyilkolja azokat a palesztinokat, akik tiltakozni mer(né)nek politikája ellen. Íme:

        “Mahmúd Abbász palesztin elnök azzal vádolja a Hamász terrorszervezetet, hogy árnyékkormányt működtet a Gázai-övezetben és tömegesen végzi ki a rivális fatahos tagokat, ellehetetlenítve ezzel a két frakció közös egységkormányának működését. ” – http://www.atv.hu/kulfold/20140908-abbasz-tomeges-kivegzeseket-hajtott-vegre-a-hamasz

        Miről vitázik? Példái különben éppenséggel bizonyítják, hogy Izrael Állam demokratikus berendezkedésű. Vö. a Hamász palesztinok elleni irtóhadjáratával, saját polgárai megfélemlítésével. Nem beszélve az izraeli civilek ellni célzott akcióiról, terrorista merényleteiről.

  17. “Z. Brzezinski könyvében, amely néhány évvel korábban jelent meg Amerikában, de nem tudom idézni, mert nincs meg” (???!!!) Ez dilettantizmus.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Feladvány a továbblépéshez *