A „kisebbik rossz”?

Fekete György cikke, eredetileg itt jelent meg.

Gr. Bethlen István

bethlenistvan bethlenistvan2

2013. október 4-én bethleneztek a magyar parlamentben, 7-én meg a budai várban…
http://netkorzo.com/bethlen/web/

http://www.hirek.me/hirek/szobrot-allitottak-bethlen-istvannak

http://index.hu/video/2013/10/07/orban_bethlen/

Bethlen István, a manapság agyonsztárolt néhai miniszterelnök szobrot, emlékülést, lepedőnyi újságméltatásokat kapott.

Örüljünk. Örüljünk, hogy múltunkból most ő a menő. Nem az antiszemita gróf- és miniszterelnöktárs Teleki Pál, nem a vidéki zsidóság legyilkolásáért felelős Horthy Miklós, nem a zsidókat Dunába lövő nyilasok főnöke, Szálasi.

Örüljünk a legkisebb rossznak? Hiszen Bethlen is vetett abba talajba, amelyből 1944 sárkányfogai előbújtak… Bizony. Az ő sikeres konszolidációja. Abban jól elvolt, minden mellőzés dacára, Prónay, Gömbös, az EX (Etelközi Szövetség), az Ébredők, frankhamisítás, soroljam tovább? A magamféle történelemtanárt nem verik át. Mindezt nem teszi semmivé, hogy a német megszállás után Bethlen bujkálni kényszerült. Lényegi összefüggéseiben, dialektikájában kell értelmezni a Horthy-rendszert. Orbán Viktor – a szoboravatásnál – Bethlent méltatva arra (is) hivatkozott, hogy ő nem hozott idegen eszméket Hazánkat kormányozni. Igen, lehet. Azonban Bethlen fellépett-e a román intervenció ellen, melynek árnyékában Horthy darutollasai elfoglalták a Dunántúlt… Történelemhamisítás, ordenáré hazugságok egymás hegyén-hátán.

Szobrot példaképnek szokás állítani. Ezek szerint a mai magyar jogállam példaképe az a honi politikus, aki fehérterroristákra mutogatva és több ezer ártatlan internált szabadon bocsátását ígérgetve megzsarolta a szociáldemokrata pártot, kössön vele paktumot (e tettét nevezi Romsics Ignác, újdonsült történészakadémikus „normalizálásnak” – lásd http://nol.hu/belfold/20131005-bethlen_istvan_eletpalyaja).

Íme, ezeket zsarolta ki a példakép a megnyomorított magyar munkásságot képviselő vérző szociáldemokrata pártból (Somogyi-Bacsó gyilkosság! – http://www.polhist.hu/regi/intezet/index.php?fkod=3&tikod=188); részletek a Bethlen-Peyer paktum jegyzőkönyvéből:

>[…] 1./ Egyesülési és gyülekezési jog. […] …politikai gyűlések tartása engedélyhez köttetik. Az engedély csakis zárt vagy elkerített helyen tartandó gyűlésekre szólhat; utcai tüntető felvonulások, szabad ég alatti gyűlések a mai viszonyokra tekintettel egyelőre nem engedélyezhetők.
A budapesti szociáldemokrata párt szerdai pártnapjai egyszer s mindenkorra szóló bejelentés alapján a kérdés újabb szabályozásáig engedélyeztetnek. Bejelentendő lesz a nap (minden szerda), továbbá a helyiség, melyben az összejövetelek állandóan tartatni fognak, végül a kezdeti és befejező időpont. A vidéki pártszervezetek pártnapjainak tartását esetről-esetre kell kérelmezni.
A rendőrhatóság minden politikai gyűlésre kiküldheti a maga ellenőrző közegét, a hatósági közeg távolmaradása azonban az engedélyezett gyűlés megtartását nem gátolja. […]

2./ A szakszervezetek. […]

…a közalkalmazottak, vasutasok és postások szakszervezetei vissza nem állíthatók.
A villamosvasutak alkalmazottainak szabad szervezkedése elé a kormány nem gördít akadályt. Ezzel szemben azonban a szociáldemokrata munkásság kiküldöttei tudomásul veszik a kormány azon elhatározását, hogy a nagy vasutak (M.Á.V. stb.) zökkenés nélküli munkájával összekapcsolt nagy érdekekre tekintettel ezek személyzetének körében semmiféle szakszervezeti mozgalmat nem engedélyez. […]

4./ …A kormány kijelenti, hogy az internálás intézményét, tekintettel a bolsevista agitációnak az oroszországi hadifoglyok visszatérése folytán megnövekedett veszélyére, fenn kell tartani. Kész ellenben az állami és társadalmi rend védelme szempontjából foganatosított internálásokat a minimumra, azaz a terroristákra, kommunista agitátorokra és más közveszélyes egyénekre csökkenteni. Ehhez képest a kormány kész a szociáldemokrata munkásság által benyújtandó névjegyzék alapján mindazoknak az internáltaknak a szabadon bocsájtását engedélyezni, akikért a szociáldemokrata munkásság (szakszervezetek) erkölcsi felelősséget vállal.
A kormány kész lelkiismeretes megfontolás tárgyává tenni minden olyan, a
szociáldemokrata munkásság által javaslatba hozandó garanciát, mely biztosítja, hogy ezentúl internálás alá a közérdekekre gazdaságilag káros egyéneken kívül csak azok kerüljenek, akik az állami és társadalmi rend szempontjából mint veszedelmes kommunista agitátorok különös veszélyt jelentenek. […]

 

5./ Sajtószabadság.
A sajtószabadság biztosítása és a cenzúra megszüntetése tárgyában a szociáldemokrata munkásság
megbízottai által előterjesztett kívánságra nézve az értekezlet megállapítja, hogy a kormány a
sajtócenzúrát már megszüntettette és ezzel a sajtószabadság helyreállt.

 

5./ Sajtószabadság.A sajtószabadság biztosítása és a cenzúra megszüntetése tárgyában a szociáldemokrata munkásságmegbízottai által előterjesztett kívánságra nézve az értekezlet megállapítja, hogy a kormány asajtócenzúrát már megszüntettette és ezzel a sajtószabadság helyreállt.

6./ Amnesztia. […]

A kormány hajlandó az előadott kívánságoknak az alábbi szövegű közkegyelmi elhatározás útján tenni eleget:

„A nemzet nyugodt fejlődése és a társadalom békéje egyaránt megkívánják, hogy a hazára annyira végzetes forradalmak emlékei, melyeknek folytonos felidézése közéletünk gyógyulásának egyik legfőbb akadálya, feledésbe merüljenek. […]

Ebben a feltevésben:

I. Kegyelemben részesítem azokat az egyéneket, akiket a polgári büntető bíróság az 1918. évi október hó 31. napja és az 1919. évi március hó 21. napja között lezajlott tömegmozgalmak keretében, illetőleg azokkal kapcsolatban elkövetett vagy a 4.039/1919.M.E. számú rendelet 1.§-ában megjelölt és a jelen elhatározásom kelte előtt elkövetett bűncselekmény miatt jogerős ítélettel öt évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés-büntetésre ítélt – kivéve, ha a magyar királyi igazságügyminiszter megállapítja, hogy az elítélt az állam és a társadalom törvényes rendjére vagy a közbiztonságra veszélyes. […]” […]

7./ Gyorsított bírói eljárás.

Még mindig fennáll a gyorsított bírói eljárás, melyet az első Friedrich-féle kormány alatt 1919. augusztusában léptettek életbe és az úgynevezett bolsevista pereket ezen gyorsított eljárás szabályai szerint folytatják le. Ez a gyorsított eljárás ellentétben áll a perrendtartás rendelkezéseivel, a gyanúsítottat mindjárt letartóztatják és csak letartóztatása után vizsgálják ki, hogy forog-e fenn büntetendő cselekmény. Az ilyen letartóztatások hosszú ideig tartanak és ha szabadlábra helyezik is később az embereket, tény az, hogy ártatlanul sokan voltak és vannak még ma is előzetes letartóztatásban.

A kormány erre nézve kijelenti, hogy a folyamatban levő és a kiadandó amnesztia által lényegesen megcsökkent számú ügyek lebonyolításával a 4.039/1919.M.E. számú rendeletben szabályozott gyorsított eljárás megszűnik.

A kormány rendeletet ad ki, melyben kimondja, hogy új eljárás a gyorsított eljárás szabályai szerint nem indítható.

8./ A kivételes rendelkezések.

A háborús kivételes rendelkezéseknek fenntartása szintén egyike azoknak az intézkedéseknek, amelyeket meg kellene már szüntetni, mert hiszen mi sem bizonyíthatná jobban a belső rend kialakulását, mint az a tény, hogy kivételes intézkedésekre szükség nincs, ha az állam a rendes békebeli és parlamentáris módok szerint jár el és intézi a közügyeket.

A kormány kijelenti, hogy az 1912:LXIII. és az azt kiegészítő és módosító törvények alapján kibocsátott miniszteri rendeletek és kormányintézkedések sürgősen revízió alá fognak vétetni és fokozatosan meg fognak szüntettetni.

9./ A munkásbiztosítás autonómiája. […]

…A kormány hajlandó a munkásbiztosítás autonómiáját rendeletileg a legrövidebb idő alatt visszaállítani, amennyiben a szociáldemokrata munkásság elvileg elfogadja a hármas érdekeltség (munkások, munkaadók és kormány) princípiumát. […]

10./ A bányamunkások panaszai.

A kormány hajlandó rendeletet kibocsátani, amelyben a bányamunkások szabad költözködését gátló rendszabályokat hatályon kívül helyezi. Ezzel egyidejűleg a katonai szénfelügyeleti kormánybiztosságot megszünteti. Viszont kiköti a kormány – különösen a bányáknál –, hogy a szociáldemokrata párt agitációjával olyan térre nem lép, mely a termelés folytonosságát és mérvét veszélyeztethetné.
12./ […] …A szociáldemokrata párt kész annak kijelentésére, hogy… […] …tartózkodik minden propagandától, amely Magyarország érdekeit sérti, hanem ellenkezőleg aktív propagandát fejt ki Magyarország javára egyfelől a külföldi szociáldemokrata pártvezetőségeknél, kormányoknál stb. és e célból a magyar királyi külügyminiszterrel kooperál, másfelől megszakít minden érintkezést az emigránsokkal: ezt nyíltan teszi és velük a harcot a külföldön is felveszi. […]
A szociáldemokrata párt kötelezi magát, hogy a nemzet összességét érintő vitás külpolitikai kérdésekben kifejezetten a magyar álláspontot teszi magáévá olyan mértékben, mint azt a német többségi és más mérsékelt szociáldemokraták mindenkor megteszik, akik ilyen kérdésekben soha nem képviselik ellenséges államok kormányainak álláspontját.
A külföldi mérsékelt szociáldemokrata körökkel való összeköttetéseit felhasználja, hogy a Magyarországról terjesztett alaptalan terror-híreket megcáfolja és befolyását oly irányban érvényesítse, hogy a külföld Magyarországról a valóságnak megfelelő képet nyerjen.
Ezen cél elérésére mindenekelőtt a szociáldemokrata párt a „Népszavában” fog tárgyilagos hangot megütni és a polgári társadalommal való együttműködést a lapban lojálisan kifejezésre juttatja, aminek természetes következménye, hogy annak visszhangja a külföldi sajtóban is meglesz.
Törekedni fog a külföldi szociáldemokrata sajtót a megállapodásról informálni, különösen vállalja, hogy nevezetesebb párttagok nevük feltüntetésével a külföldi jobboldali szociáldemokrata sajtóban (például Németország, Franciaország, Anglia, Svájc, Svédország, Hollandia, Egyesült Államok) néhány cikket fognak írni a megtörtént megegyezésről.
A külföldi sajtóban terjesztett nyilván hazug, rosszindulatú hírekkel szemben a „Népszava” kötelezze magát, hogy – amennyiben maga is bizonyságot szerez arról, hogy ezen hírek valótlanok – a Külügyminisztérium sajtóosztályának felkérésére cáfoló közleményt adjon. […]

…a … politikai sztrájkoktól feltétlenül tartózkodik […]

Belpolitikai téren szakít a liberális blokkal; a polgári demagógia és az oktobrista elemek támogatásától tartózkodik. A kormánnyal szemben mint annak ellenzéke tisztességes fegyverekkel küzd és mint komoly ellenzék, fakciózus demagógiát nem fog csinálni. Köztársasági propagandát nem űz. […]

Tudomásul veszi a miniszterelnöknek azon kijelentését, hogy az egyesülési és gyülekezési szabadságra vonatkozó pontot a kormány úgy értelmezi, hogy a szociáldemokrata párt nem fogja agitációját a mezőgazdasági munkásrétegekre kiterjeszteni– mint ahogy 1918 őszén a vidéken tette. […]

Budapest, 1921. évi december hó 22-én.

A kormány részéről:
(Bethlen István)
magyar királyi miniszterelnök
(Klebelsberg Kunó)
magyar királyi belügyminiszter
(Tomcsányi Pál)
magyar királyi igazságügyminiszter
(Hegyeshalmy Lajos)
magyar királyi kereskedelemügyi miniszter
(Bernolák Nándor)
magyar királyi népjóléti miniszter

A szociáldemokrata munkásság részéről:
(Peyer Károly)
(Farkas István)
(Miakits Ferenc)

(Bencs Zoltán)
jegyzőkönyvvezető<

Forrás: MOL K 808 Miniszterelnökség. Bencs Zoltán miniszteri tanácsos iratai. – 38. ő.e.

Online: http://www.polhist.hu/index.php?option=com_jevents&task=icalrepeat.detail&evid=142&Itemid=4&year=2011&month=12&day=22&uid=393fc05fecd45d2de47799a482a534c6

Példaképül (a történelemből) kizárólag olyan személyiség szolgálhat, aki saját korához mérten progresszív. Ilyen volt a konzervatív-nacionalista Bethlen? Hiszen nem csupán rákényszerítette a magyar munkásokra a megalázó paktumot, hanem megszüntette az általános, titkos és egyenlő választójogot! Az a Nyugat, amelyhez külpolitikailag – ez kétségtelen! – mindig orientálódott, messze előbb járt a politikai szabadságjogok birtoklása terén Bethlen grófnál. E jogok szűkítése, korlátozása legyen a mi demokráciánk zsinórmértéke? Avagy minta lehet az arisztokrácia politikai uralomból részesedésének visszaállítása? A feudális elemeket makacsul őrző nagybirtokrendszer megvédése? Megtetézve az ún. optáns per Bethlennek személy szerint is előnyös (jövedelmező) lezárásával? Korábban: a parasztság önálló demokratikus pártjának ellehetetlenítése az Egységes Párt létrehozásával? Erkölcsi érték számunkra a kiviteli panamákkal zsarolás? – Nagyatádi Szabó István öngyilkosságba hajszolása (titkára, Esküdt Lajos elmebeteggé nyilvánítása). És a frankhamisítás? Bethlenhez, az Orbán Viktornak aláfekvő Romsics Ignác szerinti idolhoz, a történelem valósága politikai horrort párosít!

Magasztalják Bethlent szociál- és kultúrpolitikája, meg gazdasági intézkedései okán. Ám mindezt a fasiszta Olaszország is megcselekedte.

Nagy szomorúságra ad okot napjaink Magyarországának politikai klímája. Merthogy Bethlen ünneplése ellen az MSZP, a DK és az LMP nem tiltakozott (legalábbis vehemensen nem). Sivalkodnak majd, amikor a regnáló miniszterelnök csak annyi politizálási, szervezkedési teret hagy nekik, mint gróf Bethlen István anno…

További friss publicisztikai „irodalom” a témában:

http://hetivalasz.hu/itthon/miert-jo-otlet-szobrot-allitani-bethlen-istvannak-69079

http://hetivalasz.hu/itthon/gyurgyak-janos-bethlen-konferencian-elhangozott-eloadasa-69080/

Fekete György történelemtanár, Budapest / navigator

3 hozzászólás “A „kisebbik rossz”?” bejegyzéshez

  1. Azt hiszem ez egy olyan írás aminek normális társadalomban átütő ereje lenne. Nem papol, nem magyaráz, hanem idéz. Tényeket, és ha csak részleteket, akkor megadja a forrást, hogy ellenőrízhető legyen, vitatható legyen. Példa: számomra Bethlen-Peyer paktum egy olyan sablon volt, amit olvastam a történelemkönyvben (mint a „renegát Kautsky” stb.), de a valódi szörnyűsége csak most derült ki. El kellene küldeni az MSZP ifjú vezetésének, meg folyton szociáldemokratázó Hillernek, Kovácsnak meg Lendvainak. Legalább egy éjszakát ne tudjanak nyugodtan aludni. Ha megértik…
    Természetesen eszembe jut Szakasits álláspontja, aki védte Peyert a támadások ellen. Szóval az élet bonyolult, de Bethlen esetében kevésbé. Sokkal egyértelműbb, és az is igaz, hogy szörnyűségek nem hirtelen 44-ben kezdődtek.

    1. Kedves Gruz, remélem, azóta Kautzky kapcsán is rájött, milyen igaz, és nem puszta „sablon”, hogy Kautzky árulóvá vált. (Végtére, annak pártjára állni, hogy a szegényeket a darálóba dobják a gazdagok érdekeiért vívott háborúban – az árulás, és ez nem „sablon”. Ezt megérteni csak fejlődve lehet: Tanulni, tanulni, tanulni!)

      1. Kedves Csehov!

        Tanultam már eleget! De Moldovát is olvastam: „…esküszöm a renegát Kautskyra…”. Azaz azokra gondoltam akiknek ez a kifejezés époszi jelzővé vált. Így csak azt tudom javasolni az iróniát érteni, érteni, érteni kell. Azután már lehet tanítani, tanítani,tanítani, és nem kioktatni, kioktatni, kioktatni. 😀

Hozzászólás a(z) gruz bejegyzéshez Válasz megszakítása