A liberális demokrácia vége? – Kerekasztal-beszélgetés

Az Eszmélet folyóirat és a Polányi Center közös kerekasztal-beszélgetése a napjainkban zajló tekintélyuralmi, antiliberális tendenciákról. Résztvevők: Feyzi Izmail (University of London), Stephen Eric Bronner (Rutgers University), Chris Nineham (Stop War, Counterfi-re). Moderátor: Mendly Dorottya (Corvinus, Polányi Center)

Az eseményt megnyitja: Krausz Tamás (Eszmélet) Helyszín: Budapesti Corvinus Egyetem (Fővám tér 8.), E.2001. (2. emeleti Rektori Tanácsterem)

Időpont: 2017. április 26. 17:00 – 19:00

A beszélgetéshez szinkrontolmácsot biztosítunk.

12 hozzászólás “A liberális demokrácia vége? – Kerekasztal-beszélgetés” bejegyzéshez

    1. Miközben a cikkel részleteiben teljesen egyetértek, lenne néhány pontosításom az egészre, a cikk hangsúlyaira vonatkozóan.

      1) „Az ellenségem barátja az ellenségem” – a hamis szillogizmus.

      Putyin az Orosz Birodalom aktuális cárja (tekintélyelvű önkényuralkodója), a cári hagyományok folytatója (erősen központosított, bürokratikus nagyorosz-soviniszta hatalom, a más nézetek elnyomása – erőszakkal, vagy más módszerekkel -, a polgári demokrácia hatalommegosztásának, fékjeinek és ellensúlyainak az igen erős visszanyesése, elsorvasztása stb.) Ezért a Birodalom orosz és nem orosz népeinek jó okuk van arra, hogy harcoljanak Putyin és rendszere ellen. Ugyanolyan jó okuk van a – mutatis mutandis – igen hasonló magyarországi Orbán és rendszere ellen a magyar lakosságnak, a lengyelországi Kaczyński és rendszere ellen a lengyel állampolgároknak harcolni. De az orbánizmus vagy a kaczyńskizmus oka nem Putyin (inkább közös – társadalmi-politikai és nem összeesküvésen alapuló – okuk van a putyinizmussal). Igen figyelemre méltó, hogy amig a magát valaha rekedtre ordító – „az oroszok takarodjanak ki hazánkból! – Orbán ma – bizonyos okokból – valóban törleszkedik Putyinhoz, addig Kaczyński, miközben ugyanolyan fasisztoid, mint Orbán, vagy éppen Putyin, továbbra is bősz ruszofób. Ami azt igazolja, hogy a Putyin-Orbán-Kaczyński féle tekintélyuralmi (fasisztoid) rendszernek nem Putyin a forrása. Illetve Oroszországban természetesen ő (pontosabban az az SZKP-KGB Nomenklatúra, melynek ő oszlopos tagja volt), de Magyarországon ugyanúgy, mint Lengyelországban semmiképpen nem.

      2) A „demokratikus ellenzék” ruszofóbiájának egyik alapvető, ha nem fő oka, hogy Orbánt a saját módszereivel, nevezetesen karaktergyilkosságokkal („Orbánék eladják a hazát az oroszoknak, Putyinnak!”) és bűnbak állítással („Minden baj oka Oroszország és Putyin”), azaz fasisztoid módszerekkel próbálják legyőzni. Közben ugyanúgy az emberi lélek legaljasabb, legsötétebb bugyraira építenek, mint ellenfelük, ugyanúgy a tömegek elhülyítésén dolgoznak, mint Orbán. Nekem a gyomrom fordult ki, amikor megláttam az első átragasztott kormány-plakátot, amin a „Brüsszelt” szó „Moszkvát” szóval lett átragasztva. És nem Moszkva miatt. Hasonlóan éreztem volna, ha „Kuala Lumpur-t” lett volna a felülragasztáson. Amennyire tetszettek a megjegyzések „miért kellene megállítani Brüsszelt? talán megy valahova?”, annyira hányingert okozott ez a megoldás. Mert miért is „állítsuk meg Moszkvát (Kuala Lumpur-t)? az talán megy valahová?”

      3) Mint értelmiségit (igen, mint értelmiségit!) külön zavar a „demokratikus bal-liberális ellenzék” szószólóinak az a sokat hangoztatott kijelentése, hogy országunk az európai kultúrához akar csatlakozni, és nem az orosz-keleti kultúrához akar visszatérni.

      Vegyék tudomásul a klasszikus nyilas/nácik, Orbánék és a derék ballibek egyaránt, hogy Európa kultúrája a legkevésbé származik a teuton-norman-szász-germán (vagy éppen finn-ugor) törzsektől, sokkal de sokkal inkább

      – (a náci/nyilasoknak) a zsidóktól és a latinoktól

      – (Orbánéknak) a maghreb araboktól (a „móroktól”)

      – (ballib ruszofóbjainkak) a szlávoktól, azon belül az oroszoktól

      El nem tudnám képzelni az európai kultúrát például Puskin, Lermontov, Dosztojevszkij, Tolsztoj(ok), Csajkovszkij, Sztravinszkij és más orosz források nélkül. De arról sem tudok megfeledkezni, hogy Foucault a Föld forgását bizonyító ingáját a Saint-Petersburg-i (szentpétervári) Izsák székesegyház kupolájába akasztotta fel, hogy a Lermontov Démon című poémájának illusztrálására kiírt pályázatot, sok kiváló orosz művész előtt Zichy Mihály nyerte el, kb. akkor, amikor Liszt Ferenc is a cári udvar alkotó vendége volt, és persze arról sem, hogy minden idők egyik legnagyobb matematikusa, a svájci születésű Leonhard Euler egész munkás életét a szentpétervári Tudományos Akadémia vezető munkatársaként élte le. És még sok tucatnyi hasonló példát lehetne felsorolni az európai és az orosz kultúra szerves összetartozásáról, egyszerűbben arról, hogy az orosz kultúra az európai kultúra szerves és egyben egyik meghatározó része.

    1. Az igen rövid Kádár-beszéd részletről most nem nyilatkoznék. Beleolvastam a kommentekbe, hát azok szörnyűek.

      Te itt írsz „diplomás kispolgárokról”. Te meg diploma nélküli kispolgár vagy – mondhatnám. De inkább nem mondom 🙂

      1. Ó én nem vitatom azt el senkitől se, hogy értelmiségnek tartsa-nevezze magát. Ha ezen akadtál fel. Nem szokásom. 😐

        Különben pedig egyetlen-egy kommentre céloztam: „g plus”-éra. A link kiemelt válaszként kell rávigyen.

        Az pedig egyáltalán nem „szörnyű”. Lehet pontosítani rajta, de lényegében igaz.

      2. A kommentárok tökéletes tükrözik a társadalomban meglévő eszmei-politikai zűrzavart, a politikai tájékozatlanságot – ami végső soron „kitűnő” táptalaj egy nyílt fasiszta diktatúra bevezetéséhez.

        1. Én is ugyanúgy jártam, de az, hogy megírjam külön, aztán bekopírozzam ide, nincs időm. Sajnálom, mert pont neked válaszoltam, és amikor elnyelte a kommentet, akkor írtam be azt a rövid mondatot egyetértésem jeléül.

Hozzászólás a(z) r bejegyzéshez Válasz megszakítása