A SZTÁRTÖRTÉNÉSZ (reflexió)
Romsics Ignác történész akadémikus, aki az államszocialista időkben még témaválasztásaiban se tanúsított semmiféle, ún. másként gondolkodást, tudjuk: a helyezkedés művésze. Többen kaméleontörténésznek tartják. Komoly tudósok is… No most, ha valakihez közelebb áll a hamis realizmus, mint a pragmatizmustól elrugaszkodó lényeglátás (lásd Bibó), ennél fogva az igazodásra inkább hajlik a konfrontációnál, annak Romsics az etalon. Vagyis Romsics megítélésénél, érzékelésénél bejön ugyanaz a vizsgálódási alapszempont, amelyet ugyanő teljes joggal alkalmaz a Bethlen Gábor-i teljesítmény (meg Horthy és Kádár tevékenykedésének) értékelésekor… Romsicsban (is) találkozik a történelmi kor és a személy. Lásd minapi méltatása:
http://www.168ora.hu/arte/kontrabethlen-117205.html
Más, ám hasonló „gyöngyszemek” Romsicstól (merészelt kommentárjaimmal):
„Mint a legtöbb előítéleteken alapuló propagandának, úgy az I. világháború alatti antiszemita vádaskodásnak is volt tényszerű magva” [Romsics] – Képtelen állítás. Mert az előítéletnek nem nélkülözhetetlen feltétele a „tényszerű mag”. Nem valós tapasztalatokon alapszik az előítélet, vagyis az ítélet megelőzi a valósághű tapasztalást. Például, tessék ilyet mutatni a boszorkányokba vetett hit esetében… A lényeg a bűnbak-funkció, amelyhez – az adott kérdésben – vétlenség, ill. bűntelenség kapcsolódik.
„a magánvagyonok nagy részét szocializálták” [Romsics] – Ez volt a Tanácsköztársaság valódi „bűne”, nem pedig az, hogy népbiztosainak bizonyos százaléka úgymond zsidó származású… Romsics az antiszemitizmust kiváltó valós oknak fogad el antiszemita demagógiát.
„A különböző elképzelések összecsiszolása a békekonferencia területi bizottságaiban zajlott 1919 elején” [Romsics] – Az Antant ennél is korábban, már a Nagy Háború alatt döntött. 1915/16-ban lényegében odaígérte a nemzetiségeknek (és „anyaállamaiknak”) a Felvidéket, Erdélyt, Horvátországot és a Délvidéket. Romsics, ha korrekt akart volna lenni, leszögezi, hogy Trianonnak nem képezték egyáltalán okát az 1918/19-es magyar forradalmak. Lásd, például, Ormos Mária kutatásai.
„Az ezzel kapcsolatos diskurzust az egész korszakban a politikailag meghatározott bűnbakkeresés dominálta. A baloldal szerint a bukás alapvető oka „a magyar nemesi, népellenes, soviniszta, úri politika volt” , amelynek tragikus következményeit „a romok fölött rövid uralomra került demokrácia” már nem lehetett képes elhárítani. A jobboldal viszont a háború előtti és alatti „destruktív mozgalmak nemzetellenes aknamunkájára”, a hátország defetizmusára, valamint a forradalmi vezetők inkompetenciájára vezette vissza a történeteket.” [az egész szakasz idézve Romsicstól] – Történelemhamisító relativizálást olvasunk itt. Ugyanis „„a magyar nemesi, népellenes, soviniszta, úri politika”” valóban volt (ugye Ady Endre mint forrás se kommunista?), ellenben Trianonról a Károlyi-rendszer nem tehetett, a Tanácsköztársaság pedig fegyverrel harcolt a magyar lakta területekért, míg Horthy darutollasai úgy sompolyogtak át a Dunántúlra szegényparasztokat ölni, hogy véletlenül se botoljanak a bojárok hadseregének egyetlen katonájába se…
„Az alapélménye lényegében minden túlélőnek ugyanaz volt… (…) Egységesen emlékeztek a vészkorszakot lezáró szovjet bevonulásra is. Számukra a „felszabadulás” valóban életet jelentő felszabadulás volt, a lakosság többsége számára azonban, akinek a családtagjai a keleti fronton haltak vagy sebesültek meg, illetve estek hadifogságba, s akik az átvonuló szovjet hadsereg zabrálásaival és erőszakoskodásaival szembesültek, a megszállás és az elnyomás kezdete, vagy legalábbis folytatódása. Fokozottan ezt érezhették azok a magyarok, akik az 1938 és 1941 között visszacsatolt területeken éltek, s most ismét kisebbségbe kerültek.” [Romsics]. Ez is történelemtorzító relativizálás. Tudniillik minden negatív kísérőjelenség és későbbi tragédia dacára a szovjet hadsereg magyarországi győzelme volt a magyar nemzeti érdek is, nem csupán a magyar zsidók érdeke. Hozzátehetjük: a holokausztban megmártózott Horthy-rendszer felszámolta volna a feudális tehertételeket?
„…nem tartom teljesen reménytelennek a tragikusan megakadt, majd félresiklott liberális és integratív jellegű magyar nemzetépítés modelljének – természetesen korunkhoz igazodó – felújítását. Ennek pontos elgondolása és levezénylése a magyar szellemi elit feladata.” [Romsics] A kulcsszó: „levezénylése”… Demokráciában?
/A fenti idézetek Romsics Ignác „Trianon és a holokauszt” c. cikkéből valók. Lásd Népszabadság, 2012. szept. 2. Online: http://nol.hu/belfold/20120901-huszadik_szazadi_traumaink?ref=sso/
Fekete György nyug. mentálpedagógus, történelemtanár
„integratív jellegű magyar nemzetépítés ” – szálazzuk szét: a) „integratív” – magyarán: nemzetiségtől függetlenül, minden az 1914-es határokon belül élő személy erőszakos magyarrá kikiáltása és elmagyarosítása? b) „nemzetépítés” – minthogy ennek a szókapcsolatnak semmi értelme nincs, gyanítom, ismét az „a” ponthoz kell visszatérni vele.
A felszabadítók „elnyomással”, „erőszakoskodással” „zabrálással” való rágalmazása pedig a szélsőjobboldal olyan elcsépelt toposza, hogy legfeljebb náciindikátornak jó, de igazi szót erre vesztegetni…
Romsics úr mindig is burzsoá beállítottságú volt, még a Kádár-rendszerben is, csak akkor mélyen hallgatott róla. Az, hogy személyében a magyarországi burzsoá történelemhamisítás egyik prominens alakja, az mindent megmagyaráz.
A Romsicsról szóló véleményekkel egyetértek 🙂
Bocsánat, aki másképpgondolkodást tanusított, az „államszocialista időkben”, az már jó ember? Én gondolkodást ismerek, és sokféle véleményt, de hát nem is vagyok értelmiségi… de jó nekem!
Romsics valóban a magyar értelmiség prototípusa: karrierizmus, gyávaság, jellemtelenség, behódolás báki előtt, aki befolyását, lóvéját, saját és fia előmenetelét segíti. Más érték nem létezik. És micsoda hagyománya van ennek…
Romsics megideologizálja, hogy ő miért egyezik ki a neohorthysta Orbán-rendszerrel. Klasszikus magyar értelmiségi, az örökös kurzustörténész.