A sztártörténész (Romsics)

A SZTÁRTÖRTÉNÉSZ (reflexió)

Romsics Ignác történész akadémikus, aki az államszocialista időkben még témaválasztásaiban se tanúsított semmiféle, ún. másként gondolkodást, tudjuk: a helyezkedés művésze. Többen kaméleontörténésznek tartják. Komoly tudósok is… No most, ha valakihez közelebb áll a hamis realizmus, mint a pragmatizmustól elrugaszkodó lényeglátás (lásd Bibó), ennél fogva az igazodásra inkább hajlik a konfrontációnál, annak Romsics az etalon. Vagyis Romsics megítélésénél, érzékelésénél bejön ugyanaz a vizsgálódási alapszempont, amelyet ugyanő teljes joggal alkalmaz a Bethlen Gábor-i teljesítmény (meg Horthy és Kádár tevékenykedésének) értékelésekor… Romsicsban (is) találkozik a történelmi kor és a személy. Lásd minapi méltatása:

http://www.168ora.hu/arte/kontrabethlen-117205.html

Más, ám hasonló „gyöngyszemek” Romsicstól (merészelt kommentárjaimmal):

„Mint a legtöbb előítéleteken alapuló propagandának, úgy az I. világháború alatti antiszemita vádaskodásnak is volt tényszerű magva” [Romsics] – Képtelen állítás. Mert az előítéletnek nem nélkülözhetetlen feltétele a „tényszerű mag”. Nem valós tapasztalatokon alapszik az előítélet, vagyis az ítélet megelőzi a valósághű tapasztalást. Például, tessék ilyet mutatni a boszorkányokba vetett hit esetében… A lényeg a bűnbak-funkció, amelyhez – az adott kérdésben – vétlenség, ill. bűntelenség kapcsolódik.

„a magánvagyonok nagy részét szocializálták” [Romsics] – Ez volt a Tanácsköztársaság valódi „bűne”, nem pedig az, hogy népbiztosainak bizonyos százaléka úgymond zsidó származású… Romsics az antiszemitizmust kiváltó valós oknak fogad el antiszemita demagógiát.

„A különböző elképzelések összecsiszolása a békekonferencia területi bizottságaiban zajlott 1919 elején” [Romsics] – Az Antant ennél is korábban, már a Nagy Háború alatt döntött. 1915/16-ban lényegében odaígérte a nemzetiségeknek (és „anyaállamaiknak”) a Felvidéket, Erdélyt, Horvátországot és a Délvidéket. Romsics, ha korrekt akart volna lenni, leszögezi, hogy Trianonnak nem képezték egyáltalán okát az 1918/19-es magyar forradalmak. Lásd, például, Ormos Mária kutatásai.

„Az ezzel kapcsolatos diskurzust az egész korszakban a politikailag meghatározott bűnbakkeresés dominálta. A baloldal szerint a bukás alapvető oka „a magyar nemesi, népellenes, soviniszta, úri politika volt” , amelynek tragikus következményeit „a romok fölött rövid uralomra került demokrácia” már nem lehetett képes elhárítani. A jobboldal viszont a háború előtti és alatti „destruktív mozgalmak nemzetellenes aknamunkájára”, a hátország defetizmusára, valamint a forradalmi vezetők inkompetenciájára vezette vissza a történeteket.” [az egész szakasz idézve Romsicstól] – Történelemhamisító relativizálást olvasunk itt. Ugyanis „„a magyar nemesi, népellenes, soviniszta, úri politika”” valóban volt (ugye Ady Endre mint forrás se kommunista?), ellenben Trianonról a Károlyi-rendszer nem tehetett, a Tanácsköztársaság pedig fegyverrel harcolt a magyar lakta területekért, míg Horthy darutollasai úgy sompolyogtak át a Dunántúlra szegényparasztokat ölni, hogy véletlenül se botoljanak a bojárok hadseregének egyetlen katonájába se…

„Az alapélménye lényegében minden túlélőnek ugyanaz volt… (…) Egységesen emlékeztek a vészkorszakot lezáró szovjet bevonulásra is. Számukra a „felszabadulás” valóban életet jelentő felszabadulás volt, a lakosság többsége számára azonban, akinek a családtagjai a keleti fronton haltak vagy sebesültek meg, illetve estek hadifogságba, s akik az átvonuló szovjet hadsereg zabrálásaival és erőszakoskodásaival szembesültek, a megszállás és az elnyomás kezdete, vagy legalábbis folytatódása. Fokozottan ezt érezhették azok a magyarok, akik az 1938 és 1941 között visszacsatolt területeken éltek, s most ismét kisebbségbe kerültek.” [Romsics]. Ez is történelemtorzító relativizálás. Tudniillik minden negatív kísérőjelenség és későbbi tragédia dacára a szovjet hadsereg magyarországi győzelme volt a magyar nemzeti érdek is, nem csupán a magyar zsidók érdeke. Hozzátehetjük: a holokausztban megmártózott Horthy-rendszer felszámolta volna a feudális tehertételeket?

„…nem tartom teljesen reménytelennek a tragikusan megakadt, majd félresiklott liberális és integratív jellegű magyar nemzetépítés modelljének – természetesen korunkhoz igazodó – felújítását. Ennek pontos elgondolása és levezénylése a magyar szellemi elit feladata.” [Romsics] A kulcsszó: „levezénylése”… Demokráciában?

/A fenti idézetek Romsics Ignác „Trianon és a holokauszt” c. cikkéből valók. Lásd Népszabadság, 2012. szept. 2. Online: http://nol.hu/belfold/20120901-huszadik_szazadi_traumaink?ref=sso/

Fekete György  nyug. mentálpedagógus, történelemtanár

Vö. http://www.demokrata.info/velemenyek-publicisztika/148-liberalisok-antifasizmus-miert-kommunistaznak-a-liberalisok

6 hozzászólás “A sztártörténész (Romsics)” bejegyzéshez

  1. „integratív jellegű magyar nemzetépítés ” – szálazzuk szét: a) „integratív” – magyarán: nemzetiségtől függetlenül, minden az 1914-es határokon belül élő személy erőszakos magyarrá kikiáltása és elmagyarosítása? b) „nemzetépítés” – minthogy ennek a szókapcsolatnak semmi értelme nincs, gyanítom, ismét az „a” ponthoz kell visszatérni vele.
    A felszabadítók „elnyomással”, „erőszakoskodással” „zabrálással” való rágalmazása pedig a szélsőjobboldal olyan elcsépelt toposza, hogy legfeljebb náciindikátornak jó, de igazi szót erre vesztegetni…

  2. Romsics úr mindig is burzsoá beállítottságú volt, még a Kádár-rendszerben is, csak akkor mélyen hallgatott róla. Az, hogy személyében a magyarországi burzsoá történelemhamisítás egyik prominens alakja, az mindent megmagyaráz.

  3. Bocsánat, aki másképpgondolkodást tanusított, az „államszocialista időkben”, az már jó ember? Én gondolkodást ismerek, és sokféle véleményt, de hát nem is vagyok értelmiségi… de jó nekem!

  4. Romsics valóban a magyar értelmiség prototípusa: karrierizmus, gyávaság, jellemtelenség, behódolás báki előtt, aki befolyását, lóvéját, saját és fia előmenetelét segíti. Más érték nem létezik. És micsoda hagyománya van ennek…

Vélemény, hozzászólás?