Appeal to citizens of the Soviet Union, their children and grandsons

Lowering the Soviet flag, 25 December 1991

by The Association for Marxist Communities

December 25, 2016

 

Twenty five years ago, on December 25, 1991, from a flagstaff over the Kremlin a red banner of the Union of Soviet Socialist Republics (USSR) had been lowered slowly.

We call all citizens, confident that life in modern Russia is worse, than in the Soviet Union, having postponed disagreements, to unite and start creation of the modern political mechanism, including information and technological which will provide independent direct declaration of will of the people and replacement of a present neoliberal policy by policy for the benefit of most of the people which strategic objective will be a transformation of present criminal and nomenclature capitalist Russia of „sovereign democracy” to the country of national democracy, to society of the valid justice, equality of all before the law and an authentic brotherhood. Only this way we can serve to all former republics of the lost USSR, having returned to our life a sense of all good that was in the USSR and that took away from us in case of its destruction!

Read more >>>

13 hozzászólás “Appeal to citizens of the Soviet Union, their children and grandsons” bejegyzéshez

  1. Ha kidobjuk a hagomyányos antikapitalista baloldal minden elemét, akkor marad a szélsöjobbos „vonulat”. Egyeseknek jo megélhetés. A másik rossz vonal a liberálisokkal valo „összefogás”. Ujabb zsákutca 10-szer…

  2. Ennyi offolás engedctessék meg…

    lyen volt az óév, avagy ez lesz az új esztendő?

    Egy magát baloldalinak, sőt anarchistának (anarchoszindikalistának, anarchokommunistának? – a dolog lényege szempontjából közömbös) valló köz(?)személy a Hír TV múlt évi utolsó Szabadfogás c. műsorában (sugározták december 31-én 23 órakor)

    a legnagyobb békességben, sőt egymás megnyilvánulásait kiegészítve – közös pulthoz (asztalhoz) beülve – együtt szerepelt a szélsőjobboldali Barikád hetilap főszerkesztőjével, Pörzse Sándorral.

    Tehát baloldali barátunk, akinek kitelt az ideje a Politikatörténeti Intézetnél, ahol a munkásmozgalmat tanulmányozó tudornak mutatkozott, eljutott a JOBBIK ún. cukikampányának támogatásához.

    Emlékszünk, hogy nem is olyan régen a honi neonáci párt betiltásáért szállt síkra számos liberális és szocialista politikus? Nem is beszélve a rendszerkritikai baloldalról…

    Vajon miféle motivációnak engedelmeskedve vállalják eleddig náciellenes értelmiségiek, hogy segítsék a szélsőjobb vezetőinek szalonképessé tételét?

    1. Kedves Tanar Ur!
      (elnezest kulfoldon vagyok es nem a sajat gepemrol irok) Az utolso kerdesere szerintem a valasz az, hogy ilyen jo a kapitalizmus immunrendszere. Az ertelmiseget ott fogtak meg, hogy annyi mindig hullik nekik az asztal ala, hogy legyen mit vesziteniuk (ez az un. kozeposztaly). A szelsojobb mindig megvedi a kapializmust,

      1. Nem egészen ez (az értelmiségiek) a középosztály.

        A középosztály egy háztartás-statisztikai fogalom. A háztartás-statisztika a háztartásokat jövedelmeik nagysága szerint sorba rakja és öt (precízebb elemzésekhez tíz) egyenlő létszámú csoportba (jövedelem-osztályba) sorolja. A legalacsonyabb jövedelműek az alsó ötödbe, a legmagasabb jövedelműek, a felső ötödbe kerülnek. A három középső ötöd a középosztály. A marxista szociológia szerint ez a szakmunkásoktól a kis- és középvállalkozókig egy széles társadalmi csoportot ölel fel – köztük a jobban fizetett értelmiségieket is. Persze jócskán vannak értelmiségiek az alsó ötödben is (pedagógusok, röntgen-orvosok stb.) és az értelmiségiek többsége az alsó és középső középosztály tagja, s csupán egy kis részük van a felső középosztályban. A felső ötöd értelmiségi foglalkozású (és nem iskolai végzettségű) tagjainak száma elenyésző, és az értelmiségiek összességének egy elenyésző hányada tartozik a felső ötödbe.

        A középosztály tehát főképpen a jobban fizetett szakmunkásokból, közalkalmazottakból, kis- és középvállalkozóból áll, s bár az értelmiség nagy része is ide tartozik, de nem ők alkotják a meghatározó többségét.

        Ez az alapvetően statisztikai kategória a társadalmi-gazdasági válságok miatt kap szociológiai-politikai jelentőséget. Az alsó ötöd helyzete olyan rossz, hogy azt jelentősen tovább rontani a válságok sem tudják. A felső ötöd sem a megélhetését félti a válságok idején. A középosztály az, amelyiknek egyrészt van mit vesztenie, és akit reális veszély fenyeget, hogy azt el is veszti. Ezért a középosztály páni módon retteg a válságtól, attól, hogy helyrehozhatatlanul lecsúszik az alsó ötödbe. Ugyanakkor a többségük nem tudja, nem akarja megérteni a válság valódi okát (a kapitalizmus müködési mechanizmusát) és ezért agresszív csordába verődve, egy karizmatikus (annak gondolt) vezért követve bűnbakot keres és talál – fasisztává válik.

        A Tovaris által idézett komintern („dimitrovi”) definició akkortól válik csak érvényessé (és nem csak a fentebb jellemzett fasizmusra, de más tekintélyuralmi mozgalmakra – Horthy-„fasizmus”, japán császári militarizmus stb., stb. – is), amikor a mozgalmat preventív ellenforradalmi célból a finánctőke felkarolja.

        Ugyanakkor a fenti elemzés alapján eléggé nyílvánvaló, hogy a „klasszikus” fasizmus és a rendszerkritikus baloldal (kissé szektás megközelítéssel: a kommunizmus) tömegbázisa – éppen a középosztály fogalmából kiindulva – erős fedésben van egymással. Ezért a baloldaliaknak – egy pillanatra sem feladva az elvi antifasiszta álláspontjukat – aktívan kell törekedni e tömegbázis elhódítására a fasizmustól. Erre már annak idején az olasz kommunisták és szocialisták komoly eredményekkel kecsegtető kísérletet tettek, ami csak Mussolini és Hitler szorossá vált szövetsége és a háború kitörése miatt hiusult meg. Viszont Argentínában sikeres volt Peron Mussolinit másoló mozgalmának „átfordítása” baloldali, antiimperialista mozgalommá.

        1. Igen, ez nagyon gondos elemzés. Mindenféle undorom ellenére átgondolom az értelmiség fogalmát. Annyit az elemzésben pontosítanék, hogy a jól fizetett szakmunkás réteget nem látom ma Mo.-on. Illetve keveset látok belőlük.

          1. Vigyázat! Én „jobban fizetett” és nem „jól fizetett” szakmunkásokról írtam. Azt hiszem, hogy világos a különbség. Jobban fizetettek a betanított segédmunkásoknál, a közmunkásoknál stb.

            Az egyik legérdekesebb szociológiai elemzés a jövedelem panelben annak a vizsgálata, hogy mekkora az olló az alsó és a felső ötöd között, az alsó és a felső középső ötödök között, stb.

            A fasizmus akkor kezd el erőre kapni, amikor az alsó középső ötöd átlagjövedelme elkezd az alsó ötödéhez, a felső középső ötödé a középső és alsó középső ötödéhez tendálni, amikor szélesre nyílik a felső ötöd és a középosztály jövedelme közötti olló.

          2. Undorodat csökkentendő – gondolj Phoenixre, meg rám.:-)))
            Mi is értelmiségiek vagyunk.

  3. Elolvastam a cikket, elég nehézkesen fordítottam le, de megerősíti személyes észrevételemet is, miszerint a Szovjetunió emléke, kultúrája tovább él, sőt egyre erősödik a szocializmus iránti igény.

Hozzászólás a(z) Tovaris bejegyzéshez Válasz megszakítása