Előszó
Görögország és hitelezői között hónapok óta húzódnak a tárgyalások a válságkezelésről. Bár a görögök igen sok engedményt tettek eredeti elképzeléseikhez képest, az álláspontok lényege változatlan és egymással kibékíthetetlenül ellentétes maradt. Ez azt a feltételezést támasztja alá, hogy még ha születik is valamiféle megegyezés a közeljövőben (például részleges kifizetés Görögország számára vagy a hitelprogram meghosszabbítása), az csak elnapolja a problémák végleges és megnyugtató megoldását. Első pillanatra e vitában a tét Görögország jövője: csődbe jut-e,és ha igen, az eurózónán belül, vagy azon kívül. Ha pedig az új görög kormány is beadja végül a derekát – mint az elmúlt években több más kormány is tette az európai válságországokban – és folytatja a megszorításokat, akkor hogyan fog reagálni a görög nép, és mi lesz a görög gazdasággal?
Valójában azonban sokkal többről van szó, mint Görögországról. Nemcsak az eurózóna immanens problémáiról szól a történet, hanem az egész európai, sőt globális gazdasági és politikai architektúra életképességéről, amelynek határai e konfliktus kezelésében is, mint cseppben a tenger, megmutatkoznak. Ezért tanulságos bemutatni a szembenálló felek közti vitát, a felek álláspontját és a lehetséges kimeneteleket azok valószínű következményeivel együtt.
Az előzmények
Mindenekelőtt idézzük fel az előzményeket, amelyek ismerete hiányában a jelen konfliktusának megértése is nehéz.
Görögország történelmileg függő helyzetű gazdaság, félperiféria, amely 1981-es EU csatlakozása következtében a centrum „integrált félperifériájává”2 vált. Már a 2008-ban kirobbant válság előtt is gazdasági ereje és lakosságának szociális helyzete is a rosszabbak közé tartozott az EU-ban. A szegénységi mutatók alapján a kelet-európai tagországok csoportjához volt sorolható, miközben a 25 éven aluli fiatalok munkanélküliségi rátája vagy a heti ledolgozott óraszám a legmagasabb, a tartós szegénységben élők aránya a harmadik, a jövedelemegyenlőtlenséget jelző Ginikoefficiens pedig az ötödik legnagyobb volt a(z akkor) 27 tagország közül.
A 2008-as válság kezelésének első lépéseként a kormány 28 milliárd eurót pumpált a bankszektorba3 tőkeinjekció, likviditási támogatás és garanciavállalás formájában, de a feketeleves csak ezután következett. 2009 októberében, amikor választások révén a balközép Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) színeiben Jeórjiosz Papandreu ülhetett a miniszterelnöki székbe, kiderült, hogy az államadósság jóval nagyobb, mint addig az Eurostatnak is leadott számok alapján hinni lehetett. Az eladósodás eltitkolásában a 2000-es évek folyamán swap-ügyletek segítségével olyan óriás magáncégek segítették a görög kormányt, mint a Goldman Sachs. (Igaz, ezt az eljárást például Olaszország is alkalmazta más amerikai bankok segítségével.) A Goldman Sachs, a JPMorgan Chase és más bankok által kifejlesztett ügyletek mintájára 2001-ben a görög állam jövőbeli fizetési kötelezettségért cserébe szerzett eurót kiadásai fedezésére úgy, hogy azt nem adósságként kellett elkönyvelni. A görög kormány 1 milliárd eurót tudott így „kivenni” az adósságállományból (adás-vételként elkönyvelni), a Goldman Sachs pedig kb. 300 millió eurót keresett az ügyleten.4 Ebben az időben (pontosabban 1994 és 2002 között) az a Lukasz Papademosz volt a görög nemzeti bank elnöke, aki sikeresen bekormányozta az országot az eurózónába, majd az Európai Központi Bank (EKB) elnökhelyettesi tisztségében töltött évek után 2011-től Görögország EU által kijelölt miniszterelnökeként készséggel és meggyőződéssel folytatta az előírt megszorítások végrehajtását.
2009-ben fény derült arra, hogy a bankmentés és a „trükközések” miatt a költségvetési hiány valójában a GDP 12,7 százalékára rúg, az adósság eléri a 262 milliárd eurót, a GDP 115 százalékát. Ekkor indult el Görögország kálváriája.
A szükséghelyzet okán a Papandreu-kormány által felvázolt költségvetési megszorítások heves társadalmi tiltakozást váltottak ki, és amúgy sem hoztak volna gyors eredményt. 2010 elején újabb csontvázak estek ki a szekrényből, s kiderült, hogy az adósság és a költségvetési hiány még nagyobb. Ez utóbbi 2009-ben a GDP 13,6 százalékát érte el. Görögország a fizetésképtelenség határára került. Ezért 2010 májusában az eurózóna tagjai és az IMF 110 milliárd eurós mentőcsomagról döntöttek, amit a „trojka” (az IMF, az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság) felügyelete alatt az eurózóna tagjai és az IMF finanszíroztak. Ezek az „intézmények” – ahogyan a trojka politikáját elutasító mai görög kormány hallgatólagos kérésére nevezik őket – alkották meg a Memorandumnak nevezett konszolidációs tervet. Ez előírja, hogy mikor, milyen lépéseket kell tenni a költségvetési hiány (praktikusan a közkiadások) lefaragása végett, és milyen pénzügyi eredménnyel. A végrehajtást az IMF háromhavonta ellenőrzi, s az ország ennek függvényében kaphatja meg a soron következő hitelrészletet. A Memorandum számos intézményi, elsősorban liberalizációs és – mint a munka törvénykönyve esetében is – deregulációs, valamint az adóbehajtás korszerűsítését célzó intézkedés mellett elbocsátásokra, fizetés-és nyugdíjcsökkentésre, a munkanélküliségi segély és az egyéb szociális kiadások visszavágására vonatkozó előírásokat tartalmaz.
Bár a kormány több intézkedést végre is hajtott, az államháztartás szanálásra ez nem volt elég. Ráadásul az újabb és újabb soron következő megszorító lépéseket heves tiltakozások, sztrájkok kísérték. Így 2011-ben további, immár 135 milliárd eurós mentőcsomagra volt szükség5, amihez újabb megszorítások tartoztak. Papandreu miniszterelnök 2011 októberében az újabb csomagot és a hozzá tartozó „kiigazítást” népszavazásra akarta bocsátani. Bár a népszavazás tiszta vizet önthetett volna a pohárba úgy a helyzet, mind a teendők tekintetében – feltéve, hogy a lakosságot megfelelően tájékoztatják az alternatívákról – Európa vezetői részéről hatalmas felháborodás követte a javaslatot, s a demokratikusan megválasztott miniszterelnöknek azonnal távoznia kellett posztjáról. Görögországot 2011 októbere végén az Európai Központi Bank szigorú pénzügyi felügyelete alá helyezték.6 Napok alatt, választások nélkül új koalíciós kormányt raktak össze, élén „az EU emberével”, az EKB volt elnökhelyettese, az euró-csatlakozást menedzselő, fentebb már említett, Lukasz Papademosz személyében. A parlament 2012 februárjában, a lakosság heves utcai megmozdulásai közepette, kis többséggel megszavazta az újabb megszorításokat. Mivel ez a politikában is megosztottságot szült, s a társadalmi tiltakozás sem csillapodott, a kormány működésképtelenné vált, s 2012 júniusában új választásokat kellett kiírni.
Mint már az eddigiekből is látható, a görög válságkezelés kezdettől fogva kudarcos és a lakosság részéről tűrhetetlen volt (gyakoriak voltak a sztrájkok, tüntetések), s e helyzeten a válságkezelés gazdaságra nézve recessziós hatása csak tovább rontott. Görögország egyre mélyebbre került a „megszorítási csapdában”, és a válság súlyosbodásában maga a „mentőprogram” játszott közre. Azé a programé, amely Joseph Stiglitz szerint is hibás, folytatása ostobaság, s amelyet helyesen utasít el a görög nép és kormány7. A megszorítások miatt ugyanis a gazdaság egyre zsugorodott, így a költségvetési bevételek növelése lehetetlenné vált, az egyensúly csak a kiadások további visszavágásától volt remélhető. Éppen akkor, amikor a gazdasági visszaesés élénkítést követelt volna, az egekbe szökő munkanélküliség és a lakosság súlyosbodó nélkülözése pedig a szociális kiadások növeléséért kiáltott. Nem véletlen, hogy a „megszorítási csapda” helyett a professzorból lett jelenlegi görög pénzügyminiszter az amerikai vallatási technikára utaló „költségvetési vízbefojtás” („fiscal waterboarding”) kifejezést használja.8
2011 júliusában a trojka még kevesebb, mint 30 milliárd eurós kiigazítást írt elő 2011-2015-re9, 2012 márciusában azonban 2012-2015-re már 30,9 milliárd, 2016-ban pedig további 11,9 milliárd eurónyi egyenlegjavítás szerepelt az elvárások között10.
Lukasz Papademosz kormányának bukása után a 2012. júniusi választásokon a konzervatív Új Demokrácia Párt nyert. Az a párt, amelyik bevezette Görögországot az EU-ba. Az Új Demokrácia kormánya folytatta a megszorításokat, bár nehezen haladt előre velük. Így nem is tudta lehívni a 2014 második felében esedékessé vált 7,2 millió eurót, ami az elvileg 2014 decemberében záruló program utolsó részlete lett volna, ezért kérte a program meghosszabbítását 2015 februárjáig. Addigra azonban már új kormánya volt Görögországnak.
A válság kitörése óta a görög GDP 25 százalékkal esett, ezen belül a „mentőcsomagok” 5 éve alatt 17,5 százalékkal. A munkanélküliségi ráta a 2009-es 9,6 százakkal szemben 2014-ben 26,5 százalékra, a 25 éven aluliak körében ugyanezen időszak alatt 21,9-ről 50 százalék fölé nőtt. Nyolc munkanélküliből mindössze egy részesül munkanélküli ellátásban, ami 2012 óta csak 359 euró.11 2012 óta egymillió nyugdíjas kevesebb, mint havi 500 eurót kap, a rokkantnyugdíjak többsége 200-540 euró. Ez súlyos nélkülözést jelent, mivel a fix szegénységi küszöb (a 2009-es mediánjövedelem 60 százaléka) 665 euró.12 A szegénységi ráta, amelyet a mindenkori – és Görögországban évek óta csökkenő – mediánjövedelem 60 százaléka alapján számolnak az EU28-on belül csak
Romániában és Bulgáriában előzi meg a görögöt.
Mint a jelenlegi görög pénzügyminiszter, Janisz Varufakisz is felhívta rá a figyelmet, az euró többi válságországa azért teljesíthetett jobban, mint Görögország, mert nem kellett ilyen mértékű költségvetési kiigazítást végrehajtaniuk. Az Eurostat adatai szerint a görög közkiadások 2009 és 2014 között 40 milliárd euróval csökkentek, aminek fele az elbocsátott alkalmazottak bérének megspórolásából (9 milliárd euró) és a szociális ellátások lefaragásából (11 milliárd euró) adódik.13
A „megszorítási csapda” további jellegzetességeként a pénzpiacok különösen bizalmatlanná váltak. 2011 és 2013 között a bankokból több mint 80 milliárd euró magán-megtakarítást vontak ki14 (egyedül 2011-ben 32 milliárdot), ami egyes kutatások15 szerint jórészt a centrum országok bankjaiba, így Németországba vagy Svájcba áramlott. A 2009 és 2014 között folyóáron 60 százalékkal, GDP-arányos mértékük pedig a 20,9 százalékról 11,6 százalékra zuhant, ami Ciprus után a második legalacsonyabb arány az EU28-ban.16
Mindeközben az államadósság/GDP ráta 2014-végéig 177 százalékra nőtt. A két mentőcsomagból eddig 229 milliárd eurót kapott meg Görögország. Ebből 94 milliárd ment a bankok feltőkésítésére és a magánhitelezők adósságának átstrukturálásra, és további 135,6 milliárd euró a görög állam lejárt adósságainak és a kamatoknak a törlesztésére (beleértve az IMF-nek történő visszafizetéseket is). Görögországnak most lényegében annyi az adóssága, mint 2010-ben volt (2014: 322,8 milliárd euró, 2010: 329 milliárd euró17), csak most a magánhitelezők és bankok helyett az EKB-nak és az IMFnek tartozik.
Fontos tudni azt is, hogy a bankok feltőkésítésre szánt pénzek (összesen 48,2 milliárd euró) nagyrészt a francia és német bankokat segítették ki. 2010 márciusának végén Németországnak 44 milliárd dollárja (kb. 33 milliárd euró), Franciaországnak 71 milliárd dollárja (kb. 53 milliárd euró) volt a görög bankokban.18 Paulo Nogueira Batista, aki 11 latin-amerikai országot képvisel az IMF igazgató tanácsában, így fogalmaz: „Görögország hatalmas pénzösszeget kapott, de a pénz alapvetően arra szolgált, hogy például a francia és német bankoknak lehetővé tegyék a kilépést, anélkül, hogy e pénzek bármiféle hozzájárulást jelentettek volna a görög gazdaság átstrukturálásához.” Ezért Batista a görög adósságállomány átstrukturálását (hosszabb lejáratú hitelekre cserélését) és a Memorandum előírásainak könnyítését tartja követendő stratégiának az IMF részéről19, amivel természetesen kisebbségi véleményt képvisel a Valutalapban.
Az intézményi hitelezők tehát nem Görögországot segítették meg, hanem a magántőke tulajdonosok kintlévőségét vállalták át egy fizetőképtelenné vált adóstól, amelyet most az adósság mihamarabbi visszafizetésére kényszerítenek – erre intézményi hitelezőként sokkal hatékonyabban képesek, mint a magánhitelezők valaha is lettek volna. Így a magántőke veszteségének nagy részét a „mentőcsomag” közbeiktatásával államosították, s megszorításokon keresztül társadalmasítják. A hitelek visszafizetéséhez ugyanis a bérekre, valamint a közszolgáltatásokra (egészségügyre, oktatásra) és a szociális ellátásra fordított kiadások csökkentése szükséges.
Emlékeztetünk rá, hogy 5 év alatt 20,5 milliárd euróval estek vissza az állam által fizetett bérek és a pénz-vagy természetbeni szociális ellátások. Ez egy főre átlagosan, a csecsemőtől az aggastyánig öt év alatt 1.880 euró (havi 31 euró) jövedelemcsökkenést jelent, nem számolva a nem bér-és ellátás-jellegű állami finanszírozás csökkenését a közszolgáltatásokban (egészségügy, oktatás stb.).
Az IMF a negyedik felülvizsgálati jelentésében „az alkalmazkodási program sikertörténetei” („Success stories of the Economic Adjustment Programme”) címszó alatt sorolja, hogy az egészségügyi reform következtében a gyógyszerkiadások 1,4 milliárd euróval csökkentek; a közszféra foglalkoztatása 20 százalékkal zuhant; ennek és a minimálbér-csökkentésnek köszönhetően jelentősen mérséklődtek a bérek; az egy foglalkoztatottra jutó bérköltség 2012 és 2014 között 12,3 százalékkal lett kisebb, a versenyképességet tehát javította az egységnyi munkaerőköltség radikális csökkenése.20
Az Eurostat adatai szerint 2009-hez képest az egységnyi munkaerőköltség közel húsz százalékkal mérséklődött, ami messze a legnagyobb arány az EU-ban.21
A szociális helyzet romlásával romlik a lakosság egészségi állapota és felszökött az öngyilkosságok száma is Görögországban. A Portsmouth-i egyetem kutató professzorai szerint az öngyilkosságok számának növekedése és a megszorítási politika között határozott korreláció mutatható ki.22
Hajthatatlan hitelezők
A fent vázolt helyzetben meg a parlamenti választásokat a radikálisan baloldali hangokat pengető párt, a Sziríza, 2015 januárjában. Eredeti elképzelései között, amit az ún. Thesszaloniki Programban23 fogalmaztak meg 2014 szeptemberében, az első helyen egy „Európai Adósságkonferencia” összehívása szerepelt a második világháború utáni, a német adósságokat eltörlő konferencia mintájára, ahol a mai adósságok nagy részének elengedéséről döntenének. Erre a konferenciára azonban nem került sor, a vita a kezdetektől a görög hitelprogram meghosszabbításának és tartalmának kérdésére redukálódott.
A Sziríza-kormány fellépését követően az EU rögtön likviditási nyomás alá helyezte Görögországot. Az Európai Központi Bank február 4-én megszűntette a görög bankok görög állampapírok ellenében való finanszírozását24 és már csak az ennél drágább, rövidlejáratú szükséghitelt (Emergency Liquidity Assistance – ELA) biztosítja. Az ELA-t bármikor meg lehet tagadni, de legalábbis ezzel lehet fenyegetőzni, mint azt az EKB Írország és Ciprus esetében korábban tette is.25 Az EU jelezte, hogy a további hitelezés a megszorító csomag maradéktalan folytatásának függvénye. Ha nincs megegyezés, nem utalják át a „mentőcsomag” fent említett utolsó, 7,2 milliárd eurós részletét sem. Eközben Görögország rendszeresen teljesítette fizetési kötelezettségeit. 2014 augusztusa és 2015 májusa között 17,5 milliárd eurót fizetett vissza hitelezőinek.26
Az érdeklődők nyomon követhették a görögök azon próbálkozásait, hogy meggyőzzék Európa vezetőit a csak „Memorandum” néven emlegetett megszorítási politika (legalább részbeni) feladásának szükségességéről – amelyet egyébként számos neves közgazdász, így például a Nobel-díjas Paul Krugman27 és Joseph Stiglitz28, valamint az IMF igazgató tanácsának fentebb idézett tagja, Paulo Nogueira Batista is oszt. Ezt az alternatívát a Németország vezette és az IMF által támogatott eurózóna mégis kezdettől fogva mereven elutasította, és ragaszkodott hozzá, hogy Görögországnak a futó program meghosszabbítását kell kérnie, a kellő elsődleges (adósságfizetés nélkül számított) költségvetési többletet biztosító intézkedésterv kíséretében. A görög kormány 2015. február 23-ára el is készített egy programvázlatot, amely nem veszélyezteti az adósságtörlesztést, megígéri, hogy a görög kormány nem tesz egyoldalú – tehát a hitelezőkkel nem egyeztetett – lépéseket, mint például a (gyors) minimálbéremelés, vagy a korábban elbocsátott közalkalmazottak visszavétele. A „trojka” felügyelete tehát megmarad, holott a Sziríza eredeti programja szerint ennek véget kellett volna vetni. Az eurózóna elfogadta e vázlatot, de részletes program kidolgozását kérte. Március 6-án a görögök le is tettek az asztalra egy 11 oldalas javaslatot, amely 7 pontban foglalta össze a teendőket.29 Ez az intézkedéscsomag további visszalépést jelentett a választási nyereséget hozó Thesszaloniki Programhoz képest, miközben kidolgozottsága és megalapozottsága a hitelezők számára nem volt elégséges. A még részletesebb, 26 oldalas, 14 reformlépést tartalmazó terv30 március végén született meg, ez azonban még mindig nem találkozott a hitelezők elvárásaival. Május végén a görög kormány egy újabb, immár 47 oldalas tervezettel állt elő. Rá néhány napra a hitelezők is letették az asztalra saját elképzelésüket, amelyet a görög kormány elfogadhatatlannak ítélt, de június 9-én újabb néhány oldalas tervezetben igyekezett közelebb kerülni a hitelezők elvárásaihoz. Egyben adósságkönnyítést (részleges leírást, átstrukturálást, további finanszírozást) is kértek. Ez közgazdaságilag indokolt, mert a jelenlegi görög adósságot semmilyen körülmények között nem lehet visszafizetni.
A hitelezők mindezt nem fogadták el, az IMF június 11-én felállt a tárgyalóasztaltól. Az ellentétek lényege a következő. A hitelezők alapjaiban tartani akarják a Memorandum elveit és ütemtervét, legelsősorban a költségvetési egyenlegre vonatkozóan, hogy ezáltal biztosítsák az általuk nyújtott hitel visszafizethetőségét, s Görögország mihamarabbi „saját lábra” állását. (A Memorandum szerint 2015-től már 3, azt követően 4 százalék feletti GDP-arányos elsődleges többletet kellene elérni, de 2015. június elején ennél már kisebb, 2015-17-ben rendre évi 1, 2 és 3 százalékos, azt követően 3,5 százalékos többletet kértek). Ehhez a nyugdíjak csökkentését, az áfa emelését valamint a munkaerőpiaci szabályozás lazítását (pl. a foglalkoztatottak számára kedvező kollektív alku intézményeinek eltörlését) tartják elengedhetetlennek. A Sziríza-kormány viszont a megszorítási politika kudarcáról és „humanitárius krízis”-ről beszél, s a csökkenő keresletet a gazdaság szempontjából is végzetesnek tartja. Ezért a lakosságot semmiképpen sem kívánja tovább terhelni, sőt a legszegényebbeken segíteni akar (erre már tett is lépéseket a lakhatás, étel, áramszolgáltatás biztosításával a legszegényebbek számára), a legkisebb nyugdíjak esetében a 13. havi járandóság bevezetését, a minimálbér fokozatos visszaemelését tervezi a 2011-es szintre (751 euró/hó), s elutasítja a munkaerőpiaci reformokat, amelyek bércsökkenést eredményeznének. Így a költségvetés rendbetételével (a primer egyenleg növelésével) lassabban kíván haladni, az „aki időt nyer, életet nyer” elve alapján. 2015 decemberében a spanyolországi választásokon a szintén megszorítás-ellenes Podemos („Meg tudjuk csinálni”) párt várhatóan kormányzati tényezővé válik, ami erősíthetné a válság és megszorítások sújtotta euró-tagországok lakosságának érdekérvényesítési képességét. A hitelezőknek sem ez, sem az adósságtörlesztést veszélyeztető lassabb haladás nem áll érdekében. A pénzcsapok elzárása mintegy „kivérezteti” Görögországot, sarokba szorítja a görög kormányt, felőrölheti hazai támogatottságát (erre már vannak jelek), így annak és vele a megszorítás-ellenes gondolatoknak a bukását okozhatja.
Ahogy telt az idő és fogyott a pénz, a Sziríza-kormány egyre hátrált, hogy kompromisszumra jusson. Vagy másképpen, ahogy a görög pénzügyminiszter, Janisz Varufakisz fogalmaz: a görög kormány már megtette a közte és az EU között lévő út háromnegyedét.31 A párt baloldali platformja élesen bírálja is a kormányt, hogy választási programjának túlnyomó részét feladta. Június 11-én az aktív görög szakszervezetek többségét tömörítő szövetség, a PAME szervezésében több száz szakszervezet és civilszervezet részvételével, több mint 60 városban32 demonstrációkra került sor a kormány tárgyalási stratégiája ellen, amely – úgymond – a megszorítási politika folytatásához vezet.33 A Sziríza engedményei közé tartozik a választási programjában beígért jóléti intézkedések többségének visszavétele mellett a kormány beiktatása után azonnal leállított privatizációk újraindítása (például a Pireuszi kikötő 51 százalékára a kínai Coscoval folynak tárgyalások), bizonyos termékkörben az áfa emelése, valamint a banki tranzakciós adó kivetése. Ugyanakkor a görög kormány elkötelezett például az adóbehajtás javítása, a minimális, de stabil költségvetési többlet biztosítása, a társadalombiztosítási rendszer hosszú távú fenntarthatóságát biztosító (nyugdíj-) reform, az áru-és szolgáltatáspiacok liberalizálása (a független szakmák, mint például privát orvosok, ügyvédek stb. privilégiumainak megszüntetése) mellett is, amelyeket már a 2010-es Memorandum is tartalmazott. Azonban még mindig tartja a nem adta fel „vörös vonalát”, ami a hitelezők szemében inkább „vörös posztó”: ragaszkodik ahhoz, hogy nem folytatja a lakosságot közvetlenül sújtó megszorításokat (így például nem kívánja emelni a lakossági energia áfáját) és megtartja, illetve visszaállítja a munkavállalóknak kedvező munkaügyi szabályozást.
Eközben a tartalékok lassan teljesen elfogynak. Görögország 2015 folyamán több mint 7 milliárd eurót kell törlesszen az IMF felé (részletekben), s az új görög kormány a kötelezettségeinek eleinte eleget is tett (a 2015-ben esedékes törlesztések kb. felét teljesítette).34 Májusban azonban bejelentette, hogy nem tudja átutalni a június 5-én esedékes néhány százmillió eurós részletet, inkább bérre és nyugdíjra költi. Az IMF szabályok szerint a törlesztéssel lehet csúszni a hónap végéig, de ez csak elnyújtja a politikai vita idejét. Görögország nem kapott támogatást az euró többi „válságországának” (Írország, Portugália, Spanyolország) kormányaitól sem, amelyek rendesen végrehajtották a megszorításokat.
A szembenállás egyre éleződött, 2015. május végétől az álláspontok végletesen megmerevedtek. A tőzsdék beárazták a görög államcsődöt, a hitelminősítők tovább rontották az ország addig is rendkívül rossz besorolását, az eurózónában már formális keretek között is – az Eurogroup június közepi ülésére készülve – számba vették a görög államcsőd lehetőségét.35 A zárt ajtók mögött folyó tárgyalásokról csak annyit lehetett tudni, hogy a vezetők „keresik a politikai megoldást”.
Kilépni vagy bennmaradni?
Ma Görögország összehasonlíthatatlanul rosszabb helyzetben van, mint 2010-11-ben volt, amikor a „mentőcsomagot” (két részletben) megkapta. Ha 2010-ben kilép a valutaövezetből, mára régen túl lenne az ezzel járó sokkon, még az is lehet, hogy kisebb megrázkódtatás árán, mint amit az elmúlt 6 évben elszenvedett. Mára már nem lenne ennyire eladósodva, a drachma leértékelődése miatt az export versenyképessége javult, a turizmus fellendült volna, a gazdaság növekedne. Izland esete bizonyítja, hogy a bankmentés megtagadása miatt a gazdaságot érő sokk – amely a megszorítási politikák általános indokául szolgál – valójában egyáltalán nem is olyan szörnyű, és különösen nem az a „megszorítási csapda” eredményei felől nézve.
Mára a helyzet megváltozott. Ha Görögország ma lépne ki az eurózónából és újra bevezetné a drachmát, annak várhatóan gyors és jelentős leértékelődése tovább növelné az euróban fennálló adósságot. Ez az adósság éppen úgy, sőt még inkább visszafizethetetlen lenne, mint most. Ismét csak az a helyzet állna tehát elő, hogy tárgyalni kell a hitelezőkkel. (Megjegyezzük: az eredeti görög államkötvényekre vonatkozó jogszabály szerint a görög állam átválhatta volna drachmára a tartozását, ha kilép az euróövezetből, így a kilépést követő drachma-leértékelődés kedvezett volna neki. Azonban 2012-ben, a „mentőcsomag” kapcsán a magánhitelezőkkel folytatott adósságcserében az új államkötvényeket az angol jog szerint bocsátották ki, ami azt jelenti, hogy mindig euróra vonatkozó követelést fognak megtestesíteni.36)
A közvélemény-kutatások szerint a görögök túlnyomó többsége ragaszkodik az euróhoz, miközben legalább akkora hányaduk véget akar vetni a megszorításoknak. Csakhogy a két dolog (az euróövezeti tagság és a megszorítások) – úgy tűnik – nem választhatók el egymástól.
A Sziríza ígéretes választási programjához láthatóan nem tartozott politikai stratégia. Lehet abban reménykedni, hogy a megszorítási politikák nyomása alatt a népek rákényszerítik kormányaikat, hogy változzon meg az eurózóna (és az EU), a gazdagabb országok, pontosabban ezek tőkéje segítse a gyengébbeket, de nem árt egy „B” terv is, ha az előbbi mégsem valósulna meg kellő gyorsasággal. Ekkor célszerűnek látszik 1) alaposan informálni a lakosságot az alternatívákról az azokhoz tartozó „árral” együtt és 2) ez alapján kikérni véleményét. Az euróval ugyanis megszorítások járnak (ún. „belső leértékelés”), a kilépéssel pedig újabb gazdasági sokk. Ez utóbbi, legalábbis átmenetileg, szintén nagy terhet jelent a lakosság számára, azonban megteremtheti a valamivel önállóbb gazdaság-és társadalompolitika lehetőségét.
Minderről lehetne beszélni a görög lakossággal, és népszavazásra vinni a kérdést. Mint említettük, 2011 novemberében Jeórjiosz Papandreu népszavazási javaslatától az EU mereven elzárkózott. 2015 májusában azonban maga a német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble vetette fel, hogy egy görög népszavazás segítene eldönteni a hónapok óta folyó kötélhúzást. Az eurózóna oszlopos tagjai 2011-ben még jobban féltek a görög csőd és kilépés rájuk gyakorolt következményeitől, mint most, amikor pénzügyileg sikerült valamelyest stabilizálni az eurózónát, s olybá tűnhet, hogy az eurózóna Görögország nélkül is fenntartható. Holott mind az aranystandard, mind a dollár fix aranyparitására épülő Bretton Woods-i rendszer összeomlása, mind az euróövezet – már sokak által leírt – konstrukciós hibái arra mutatnak, hogy a görög eset csak a vég kezdete az európai monetáris unió számára. Legalábbis amennyiben alapvető változások, éppen, amelyekre a görög kormány igényt támaszt (mint pl. a gazdagok felől a szegények felé történő jövedelemátcsoportosítás), nem következnek be.
A 2011-hez képest 2015-ben a helyzet annyiban is más, hogy most Görögország vezetői vonakodnak a népszavazástól. Valószínűleg nemcsak azért, mert a pénzügyi fuldoklásban (vagy, ahogy a német Werner Rügemer, többek között a magyarul is kiadott Szilíciumvölgy c. könyv szerzője nevezi37: a „pénzügyi vízbefojtásban”) erre nincs idő, hanem azért sem, mert egy ilyen népszavazás, bármi legyen is a kimenete, a jelenlegi fázisban nem a kormány, hanem a hitelezők dolgát könnyítené meg. A kérdés lényege ugyanis az euróövezetben maradás lenne, s ezzel a megszorítások elfogadása. Ha erre igennel szavaz a többség, a Sziríza kormánynak mennie kell, vagy arcát vesztve felvállalni azt, ami ellen választási programjában felesküdött. Ettől a társadalmi akkor Görögországnak kell kezdeményeznie az eurózónából való kilépést, így megszabadítva a bennmaradókat a görögökkel való további bajlódás közvetlen nehézségeitől (de felgyorsítva az euróövezet erózióját). Ha azonban a csődre az eurózónán belül kerül sor, akkor – mint arra Janisz Varufakisz, jelenlegi pénzügyminiszter, korábban, egy 2012-es zágrábi előadásában utalt38 – ennek terheit részben az eurózónának kell viselnie.
A politikai alkudozás tehát egyelőre a tárgyalószobákban folyik tovább. Ha azonban június végéig nem születik kompromisszum, időszerű lesz a választókhoz fordulni, és megkérdezni őket, hogy az eurózóna-tagsággal járó további megszorításokat vagy az önálló valuta bevezetésével járó áldozatokat vállalják-e inkább.
Egyenlőtlen partnerek?
A felületes szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a kis, gazdaságilag gyenge Görögország csakis veszíthet a hitelezőivel való tárgyalás során. Ez a kis ország azonban földrajzi fekvése (a közel-keleti olajmezőkhöz, valamint a tengerszorosokhoz és Oroszországhoz vezető útvonal) miatt geopolitikailag mindig is fontos volt az európai, ázsiai, sőt amerikai nagyhatalmaknak. Már az Oszmán birodalom részeként is erős gazdasági, s így politikai szálak fűzték Oroszországhoz. Angliát és Franciaországot éppen e kapcsolat túlzott megerősödésétől való félelem sarkallta arra, hogy kiterjessze fennhatóságát Görögországra. Ők ültettek bajor, majd német-dán királyokat a görög trónra. Angolamerikai segédlet biztosította a konzervatív, nyugat-barát erők győzelmét a baloldali és így potenciálisan szovjet-barát Nemzeti Felszabadítási Front és Néphadsereg (EAM/ELAS) felett az 1944-47-es polgárháborúban, az USA támogatásával maradt fent a jobboldali junta 1965 és 1974 között, és alapvetően geostratégiai okok miatt vették fel Görögországot az EU-ba 1981-ben.
Mindez arra utal, hogy Görögország kezében is vannak kártyák, amiket még kijátszhat. Főként, hogy az EU-val ma Ukrajna miatt feszült viszonyban lévő Oroszországnak különösen jól jönne egy szövetséges Dél-Európában. E geopolitikai érdekek felismerésének jele például, hogy a görög miniszterelnök, Alexis Ciprasz többször is kijelentette, ellenzi az Oroszországgal szembeni EU-szankciókat, hogy 2015 április elején Oroszországba látogatott, vagy hogy támogatja a Törökországon keresztül építendő orosz gázvezeték tervét. Eközben Oroszország pénzügyminisztere és elnöke is jelezte, hogy készek segíteni Görögországot, ha kéri, például a privatizálásra kínált görög állami vagyon megvásárlásával, vagy beruházási projektekkel (mint például a Török Áramlat), amelyek mindkét félnek nyereséget hoznak.39
Továbbá, az orosz pénzügyminiszter azzal lepte meg a világot, hogy felajánlotta Görögországnak a BRICS Fejlesztési Bankjában való részvételt. Ezt a bankot Brazília,Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika egyenlő arányú befizetéssel 50 milliárd dolláros kezdő tőkével alapította, amelyet később 100 milliárd dollárra emelnek. Az újabb tagok felvételéről többségi szavazással döntenek, és a taggá válás akár egyetlen 100 ezer dollár értékű részvény megvásárlásával is lehetséges.40
Az EU vezetői, így például Wolfgang Schäuble, a politikai alkufolyamatban utóbb hangoztatni kezdték, hogy Görögország akár ki is léphet az euróból (ennek lehetőségét az IMF vezére is elismerte május végén), vagy az euróövezeten belül maradva bevezethetne valamiféle saját pénz (ilyen például az IOU)41 – mintha ez nem érintené az unió többi tagországát. Ez is nyilván a politikai játszma része, hiszen Görögország kilépése valójában komoly problémákat vetne fel az EU jogrendje szempontjából – például, hogy ekkor Görögország az EU tagja maradhat-e. Még ennél is fontosabb azonban, hogy az eurózóna elhagyása az egész Európa-projekt kivitelezhetőségét kérdőjelezné meg: a stabil, állandóan mélyülő együttműködés képzetére épülő konstrukciót ez a precedens egy csapásra „átjáróház”-zá fokozná le. Nem is beszélve a kilépés, vagy akár csak az euróövezeten belüli csőd messzemenő gazdasági hatásairól.42
Ha megrendül a bizalom az európai integráció stabilitásában, akkor az euró tartalékvaluta szerepe is csökkenhet, a tőke még érzékenyebbé válik majd a régió tagállamainak minden problémájára, menekülési hajlama nőhet, beruházási hajlama pedig mérséklődhet. Ez a már ma is pangó európai gazdaságot tovább gyengítené, ami a munkanélküliség növekedését, a lakosság életszínvonalának romlását eredményezheti, s ezzel társadalmi elégedetlenséget és politikai krízist szülhet.
Konklúzió felülnézetből
Görögország és az euróövezet, rajta keresztül az EU tehát kölcsönösen függnek egymástól, még ha a kis déli állam a maga hatását csak közvetetten fejti is ki. Ez a közvetítés azonban jelen esetben közvetlen, „tetemre hív” szerepet játszik abban, hogy az EU és vezetői megmutassák, kívánnak-e paradigmát váltani, és az „adós fizess” egyszerű piaci fundamentalista képletén túllátva a történelmi fejlődés egyenlőtlenségeivel és a piaci verseny egyenlőtlenítő hatásaival szembenézve hajlandók-e (anyagi) áldozatot vállalni a lemaradók felzárkóztatásáért. Különösen, hogy a gazdagok gazdagsága jórészt éppen e lemaradókkal szembeni versenyelőnyükből és ezért nem kis részben tőlük származik. Magoulios és Stergios Athianos43 például kimutatja, hogy az eurózóna többi tagjával folytatott kereskedelem Görögország számára növekvő deficittel járt. A görög kereskedelmi deficit kumulált értéke 2000 és 2007 között 118,7 milliárd euró volt, ennek 88 százaléka (104,4 milliárd euró) öt fejlett euró-tagországgal44 folytatott kereskedelemből származott. 2000 és 2008 között a 16 eurózóna-tag közül csak a fejlettebb északi országok voltak képesek növelni részesedésüket a világexportban, a déli országok részaránya viszont csökkent. Más szavakkal: az európai centrumországok nemzetközi versenyképessége nőtt, a perifériáé romlott. Az eurózónában a kereskedelmi és árfolyam-mechanizmusok eredménye, hogy a jövedelem a szegény országokból a gazdagabbakba áramlik, és a monetáris unió felerősíti az egyenlőtlen fejlődés tendenciáit az erősek javára a gyengébbekkel szemben. Olyan mechanizmus hiányában, amely megszüntetné ezeket az egyenlőtlenségeket, szükségszerűen kialakulnak az ikerdeficitek (költségvetési és kereskedelmi deficit egyszerre) – állapítják meg a szerzők.
Emlékeztetünk rá, hogy az EU olyan általános „értékekre” épül, mint például a méltóság, szabadság, egyenlőség, tolerancia, szolidaritás, és deklarált célja ezen értékeknek, a békének, valamint „az emberek jólétének” a biztosítása.45 Mindezen értékek és célok melletti elkötelezettség méretik meg a válság gyötörte Görögországgal szembeni elbánásban.
A görög-EU-dráma messze nem csak Görögországról szól. A mai világrendszer, a technológiában és tőkeerőben vezető transznacionális vállalatok globális hálózataiban folyó profittermelés és a neki alárendelt politikai-geopolitikai felépítmény válságát éljük. A válság mindig változást hordoz méhében (Schumpeter „teremtő rombolás”-nak nevezte) és az új születését mindig kaotikus állapotok előzik meg. Immanuel Wallersteinnel szólva: világunk egy bifurkáló káoszba jutott, ahol előre és visszafelé is vezet út.46 Csakhogy a visszaúttal a jelen problémái nem oldódnak meg, a visszafordulás tehát csak elnyújtja az újhoz vezető fájdalmas időt.
Az elmúlt évtizedekben hatalmas állami adósságok halmozódtak fel a világgazdaságban, miközben az offshore-bankokban milliárdos magánvagyonok fekszenek. Világszerte növekednek az egyenlőtlenségek, a Föld lakosságának egy százaléka annyi gazdagságot birtokol, mint a jövedelmi piramis alsó 50 százalékába tartozók együtt, 2008-ban 2,9 milliárd ember (köztük 200 millió a fejlett országokban) számított szegénynek saját hazájában és ez a szám 1990 óta gyarapodott47. Az EU-ban is nő a szegénység48, 2005-ben Európa népességének 27 százaléka49, ám 2011-ben már 38 százaléka szenvedett mentális betegségekben (depresszió, szorongás, álmatlanság, a fejlett országok államai által központosított jövedelem nem elegendő ahhoz, hogy eltartsa a nyugdíjasokat). Erőszakos utcai zavargások (2011 London, 2015 Frankfurt, Baltimore) és elégedetlenségi mozgalmak (2011-től „indignados” Spanyolországban majd „Occupy” az USA-ban) ütik fel fejüket, autonómia-törekvések sorát tapasztaljuk (Skócia, Katalónia, Kelet-Ukrajna, Transznisztria, flamand-vallon ellenét Belgiumban stb.), az Egyesült Királyság kifelé kacsingat az EU-ból (2016-ban népszavazás az EUtagságról). Észak-Afrikából, Szíriából, Koszovóból az EU gazdagabb országaiba, Bangladesből és Mianmarból Thaiföldre és Malaysiába – akár életük kockáztatásával is – migránsok tízezrei igyekeznek, miközben migráns-ellenes hangulatkeltés folyik Európában és az európai parlamentekben erősödik a szélsőjobboldali pártok jelenléte. Továbbá, az olajban gazdag észak-afrikai diktátorok nyugati hátszéllel51 történő megdöntése után megszerveződött Iszlám Állam fasizmust idéző népirtást folytat, erősödik a terrorizmus Európában, éles nagyhatalmi szembenállás alakult ki Ukrajna és a Krím kapcsán, az EU szankcióitól is ösztökélve dinamikusan fejlesztik az orosz hadiipart52, Kína évről évre két számjeggyel gyarapítja fegyverkezési kiadásait (amelyek még mindig csak negyedét teszik ki az USA katonai költségvetésének)53. Új regionális gazdasági tömörülések formálódnak az IMF és a Világbank globális pozícióját kikezdő saját pénzügyi szervezetekkel (BRICS Fejlesztési Bank, Ázsiai Fejlesztési Bank, Bancosur, ami a 12 latin-amerikai országot tömörítő UNASUR fejlesztési bankja), küszöbön áll Irán felvétele a világ legnépesebb biztonsági tömörülésébe, az egyebek mellett Oroszországot és Kínát tömörítő Sanghaji Együttműködési Szervezetbe54 stb. és akkor a világpiaci versenytől hajtott termelés súlyos környezeti hatásairól még nem is ejtettünk szót. Noam Chomsky szerint „szakadék felé tart a világ”.55
Ebben a nem valami fényes jövővel kecsegtető káoszban Görögország küzdelme akár jelkép is lehet: valaminek változnia kell, és a legkézenfekvőbb az lenne, ha a világ egyik legfejlettebb, legtermelékenyebb és legfelvilágosultabb régiója, az EU járna e változás élén.
Ahogy József Attila mondaná: „Nem én kiáltok, a föld dübörög”.
Lábjegyzetek:
2 Artner Annamária: Tőke, munka és válság a globalizáció korában. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2014.
3 Yassine Boudghene, Matthaeus Buder, Zetta Dellidou, Cristophe Galand, Violeta Iftinchi, Max Lienemeyer,
Christos Malamataris, Danila Malvolti: State Aid Control in a Stability Programme Country: The Case of
Greece. Competition Policy Newsletter No 1, 2011.
http://ec.europa.eu/competition/publications/cpn/2011_1_9_en.pdf , 45. o.
4 Louise Story és Nelson D. Schwartz: Wall St. Helped to Mask Debt Fueling Europe’s Crisis. The New York
Times February 13, 2010.
5 Így a két program összesen 245 milliárd eurót tesz ki: 2014 végéig 236 milliárd (196,9 milliárd az eurózóna és 39,1 milliárd euró az IMF részéről), 2015-ben és 2016-ban pedig további 7,2 és 1,8 milliárd euró érkezne az IMF-től. A 2014 végéig átutalandó összeg utolsó 7,2 milliárd eurós részlete van függőben, a 2015-re és 2016-ra tervezett IMF-pénzekről egyelőre még nem is beszélve. (European Commission: The
8 Russell Hotten: Yanis Varoufakis: In his own words. BBC, 3 February 2015.
http://www.bbc.com/news/business-31111905
9 Európai Tanács: A Tanács Határozata. Görögországnak a költségvetési felügyelet megerősítésére és elmélyítésére, valamint Görögországnak a túlzott hiány helyzetének orvoslásához szükségesnek ítélt mértékű hiánycsökkentésre irányuló intézkedések meghozatalára való felszólításáról (átdolgozás) 2011/734/EU, 2011. július 12. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2011:296:0038:0052:HU:PDF
10 Greece: Request for Extended Arrangement Under the Extended Fund Facility—Staff Report; Staff Supplement; Press Release on the Executive Board Discussion; and Statement by the Executive Director for Greece. IMF Country Report No. 12/57. March, International Monetary Fund, http://www.imf.org/external/pubs/ft/scr/2012/cr1257.pdf
11 Unemployment Benefit in Greece & Crete. Updated November 2012
http://www.livingincrete.net/unemployment.html
12 Minimum Income Schemes in European Union and Greece. A Comparative Analysis. Interim Report for the relevant Parliamentary Committees of the Hellenic Parliament. Hellenic Parliament Parliamentary Budget Office, October 2014, 22. o. A fix szegénység küszöb nagyon fontos mérőszám, ugyanis a standard szegénységi mutató a mindenkori mediánjövedelem 60 százaléka alatt élők számát vagy arányát méri. Azonban a GDP csökkenése esetén a mediánjövedelem is csökken, s így korábban szegénynek számító emberek kerülhetnek a szegénységi küszöb fölé anélkül, hogy jövedelmük nőtt volna.
13 Government revenue, expenditure and main aggregates [gov_10a_main].
14 IMF Country Report No. 14/151, Greece 40. o.
http://www.imf.org/external/pubs/ft/scr/2014/cr14151.pdf
15 John Glover: Bank Deposit Flows Show Money Leaking to Germany. Bloomberg, February 24, 2012.
http://www.bloomberg.com/news/articles/2012-02-24/bank-deposit-flows-show-money-leaking-togermany-from-spain-euro-credit
16 Eurostat, GDP and main components (output, expenditure and income) [nama_10_gdp]
17 European Commission: The Second Economic Adjustment Programme for Greece, 62. o.
18 BIS Quarterly Review, September, 2010. https://www.bis.org/publ/qtrpdf/r_qa1009.pdf Table 9D
19 Executive director in IMF Board Paulo Batista speaks exclusively to Thanos Dimadis (ALPHA TV),
Youtube, Közzététel: 2015. március 4. https://www.youtube.com/watch?v=3kWcvaDh9g&
feature=youtu.be
20 European Commission: The Second Economic Adjustment Programme for Greece, 10. és 15. o.
21 Eurostat, Labour cost index, nominal value -annual data (NACE Rev. 2) [lc_lci_r2_a]
22 Suicide rates soar as economic cuts bite. UoP News. Press Office of Univerity of Porthmouths. April 22,
2014. http://www.port.ac.uk/uopnews/2014/04/22/suicide-rates-soar-as-economic-cuts-bite/
23 Syriza – The Thessaloniki Programme. http://www.syriza.gr/article/id/59907/SYRIZA—THETHESSALONIKI-PROGRAMME.html#.VO4ax-GoPgB
24 ECB: Press release 4 February 2015 – Eligibility of Greek bonds used as collateral in Eurosystem monetary policy operations. http://www.ecb.europa.eu/press/pr/date/2015/html/pr150204.en.html. Az Európai Központi Bank csak bizonyos minőségi (megbízhatósági) küszöb felett fogad el fedezetnek értékpapírokat. A görög államkötvények nem ilyenek, de ezekre vonatkozóan az EKB 2010 májusában „ideiglenesen” felmentést adott e követelmény alól, mivel Görögország a Memorandum szerinti program végrehajtása közben volt. Mivel a Sziríza-kormány e programot felrúgta, az EKB is megszüntette a „kivételezést” a nagy kockázatú, magas felárú görög állampapírokkal.
25 The Economist: What emergency liquidity assistance means. February 8th, 2015.
27 Paul Krugman: When Austerity Fails. The New York Times, May 22, 2011.
28 Joseph Stiglitz: Europe and austerity failed Greece. Salon, February 6, 2015.
http://www.salon.com/2015/02/06/joseph_stiglitz_austerity_failed_greece_partner/
29 http://im.ft-static.com/content/images/4e4b2122-c40f-11e4-a02e-00144feab7de.pdf
30 Greek Reforms in the context of the 20/20/2015 EUROGROUP Agreement. March 2015.
31 Greece’s creditors must ‘get their act together’: Greek Finance Minister Yanis Varoufakis. The Economic
Times, 26 May, 2015. http://economictimes.indiatimes.com/news/international/business/greecescreditors-must-get-their-act-together-greek-finance-minister-yanisvaroufakis/
articleshow/47433490.cms
32 Huge Demonstration of PAME in Athens. Press release. 12 June, 2015. PAME
http://www.pamehellas.gr/index.php/en/homepage/92-press-releases/5091-huge-demonstration-ofpame-in-athens-video-photos
33 Block the new measures. No to the long lasting memorandums. Announcement, 12 June, 2015. PAME.
http://www.pamehellas.gr/index.php/en/homepage/91-announcements/5092-block-the-newmeasures-no-to-the-long-lasting-memorandums
http://www.iefimerida.gr/sites/default/files/ft-lista.pdf
34 Financial Times: Greek debt tracker. http://www.ft.com/ig/sites/2015/greek-debt-monitor/
35 Jan Strupczewski: Exclusive: Euro zone formally discusses Greek default for first time. Reuters, Jun 12, 2015. http://www.reuters.com/article/2015/06/12/us-eurozone-greece-defaultidUSKBN0OS1BD20150612
36 Artner Annamária: Út a keresztre – Görögország kálváriája. Külügyi Szemle XI. évf. 2. szám, 2012 nyár. 165-194. o.
37 Werner Rügemer: Financial Waterboarding. The Junge Welt. Ausgabe vom 21. 04. 2015. Seite 12.
https://www.jungewelt.de/2015/04-21/002.php?sstr=Financial|Waterboarding
38 Heather Saul: Yanis Varoufakis middle-finger video: German television host claims his show doctored footage. The Independent, Thursday 19 March 2015
http://www.independent.co.uk/news/world/europe/yanis-varoufakis-middlefinger-video-germantelevision-host-claims-his-show-doctored-footage-10119219.html
39 Greece hasn’t asked Russia for bailout – Putin, Rt.com, April 08, 2015. http://rt.com/business/247921russia-greece-putin-tsipras/
40 BRICS: Agreement ont he New Development Bank – Fortaleza July 15, 2014.
http://brics6.itamaraty.gov.br/media2/press-releases/219-agreement-on-the-new-development-bankfortaleza-july-15
43 George Magoulios and Stergios Athianos: The Trade Balance of Greece in the Euro Era. South-Eastern Europe Journal of Economics 2 (2013) 187-216 http://www.asecu.gr/Seeje/issue21/issue21-magouliosathianos.pdf
44 Németország, Olaszország, Franciaország, Hollandia, Belgium.
45 Consolidated Version of the Treaty on the European Union. Article 2, Article 3. In: Consolidated Treaties, Charter of Fundamental Rights, March, 2010, European Commission, Luxembourg: Publications Office of the European Union. p. 17. http://europa.eu/pol/pdf/consolidated-treaties_en.pdf
46 Immanuel Wallerstein: Bevezetés a világrendszer-elméletbe. L’Harmattan, Budapest, 2010.
47 Martin Ravallion: Two Goals for Fighting Poverty. Development Progress, 10 May, 2013.
http://www.developmentprogress.org/blog/2013/05/10/two-goals-fighting-poverty
48 Eurostat, People at risk of poverty after social transfers. Code: t2020_52
49 European Commission: Improving the mental health of the population: Towards a strategy on mental health for the European Union. Health and Consumer Protection Directorate-General, Brussels, 2005, COM(2005)484.
50 More than a third of EU population suffer mental health problemsThe Telegraph 05 September 2011,
http://www.telegraph.co.uk/news/health/news/8741207/More-than-a-third-of-EU-population-suffermental-health-problems.html
51 „A keresztény elvekkel a napi politikában ritkán találkozhatunk” – Beszélgetés Nógrádi Györggyel. Magyarországi Evangélikus Egyház, 2015.05.06. http://www.fasor.lutheran.hu/nogradi-gyorgy-interju
52 ….. . ………. ………. 24.05.2015. RussiaTV
http://russia.tv/video/show/brand_id/21385/episode_id/1200454/video_id/1176950/ magyar
ismertetés: Kabai Domokos Lajos: Bankkártyákkal az orosz hadiiparért. 2015.05.25.
http://bekialtas.blog.hu/2015/05/25/igy_fejlesztik_az_orosz_hadiipart#more7490248
53 Katie Hunt: China to narrow gap with U.S. by increasing military spending. CNN March 5, 2015.
http://edition.cnn.com/2015/03/05/asia/china-military-spending/
54 Russia: With Progress On Nuclear Program, Iran Could Join SCO. Eurasianet.org February 28, 2015
http://www.eurasianet.org/node/72336
55 Noam Chomsky: „Szakadék felé tart a világ”. The Global Conversation, 2015. április 17.
http://hu.euronews.com/2015/04/17/noam-chomsky-szakadek-fele-tart-a-vilag/
Eredetileg megjelent: az MTA Közgazdaság-és Regionális Tudományi Kutatóközpont
Világgazdasági Intézet honlapján http://vki.hu/news/news_850.html
Kihívások 216. 2015 június
Mivel néhány napja pang ez az oldal, hadd dobjam be ingerkeltőnek Ciprasz legújabb beszédét.
http://www.amiidonk.hu/antiimperializmus/alexisz-tsiprasz-beszede-a-sziriza-orszagos-kongresszusan-2015-09-01/
A szerkesztő (adminisztrátor) helyében ezt a beszédet6 fölhelyezném külön bejegyzésként. Köszönöm, hogy idelinkelted!
Már csak azt nem tudom, hogy mire számít a görög baloldal, főleg a SYRIZA?
Hát, nem nagyon tolonganak a személyes benyomásaik ismertetésével a Balsziget fesztiválon részt vett „munkatársaink”…
https://www.youtube.com/channel/UCQP2VEFXwQSeur41dXX6TiA
Ide folyamatosan töltik fel a fesztiválon felvett videókat.
A Balsziget fesztivál véget ért. Már láthatók a Youtube-on és az Indavideo-n róla filmek.
Azonban nem ártana, ha valaki, aki érzi rá magát képesnek, írna ide egy átfogó, elemző cikket, hogy tulajdonképpen hol is áll a magyar baloldal, s mire lehet számítani belátható időn belül ?
Mert sokaknak nincs semmi információjuk a görög iparról:
Görögország bányászata, ipara, közlekedése
Bár Görögország területén számos ásványkincset tártak fel, ezek nagy részét az energiahiány miatt külföldre szállítják feldolgozásra. A bányák többsége ma is külföldi tőkések kezében van. Az országnak jelentős készletei vannak bauxitból, főleg a Pindosz és a Parnasszosz környékén. Közepes jelentőségű a vasércbányászata a Chalkidiki-félszigeten, magnezitbányászata Évvia szigetén, krómércbányászata Larisszánál. Az utóbbi időkben jelentős nemes- és színesérctelepeket is felfedeztek. Szépsége miatt az ókor óta híres a pentelikoni és a pároszi márvány. Görögország iparának egyetlen jelentősebb energiaforrása a barnaszén, amelyet Attikában, Makedóniában és Évvia szigetén bányásznak. Az utóbbi években Thaszosz közelében tenger alatti kőolajtelepet tártak fel. Több kohászati üzeme van, pl. vaskohászati üzem az Athéntól mintegy 20 kilométerre lévő Elefsziszben (Eleuszisz), alumíniumkombinát a Korinthoszi -öböl partján. Igen fejlett Görögország hajóépítő ipara. Gépgyártása főleg mezőgazdasági gépekre korlátozódik. Kénsav- és szuperfoszfát gyártása is jelentős. A könnyűipar fő területe Athén és Thesszaloniki körzete. Első helyen a textilipar áll. Élelmiszeriparából a malomipar mellett az étolajgyártást kell kiemelni. Igen jelentős Görögország dohányfeldolgozó ipara is. Az ipar elsősorban a mezőgazdaság terményeit dolgozza fel. Legfőbb kiviteli cikkei mezőgazdasági termékek: dohány, déligyümölcs, mazsola, szőlő, bor, nyersbor, toll, s ezek mellett csak textilárukat, érceket és vegyipari termékeket exportál jelentősebb mennyiségben. A görög évezredek óta hajós nép, kereskedelmi flottája ma is nagy, noha a második világháború alatt háromnegyed részét megsemmisítették. Kereskedelmi flottája ma a 3. a világrangsorban. A legfontosabb kikötők Pireefsz (Pireusz) és Thesszaloniki. Ezeken keresztül bonyolódik le a forgalom 90 százaléka. A többi kikötő, köztük Patre (Patrasz), Kerkira, Volosz, főleg csak a part menti hajózást szolgálja. A tengerek közötti forgalomban igen nagy szerepe van a Korinthoszi-csatornának, amely 1893-ban készült el. A Türr István és Gerster Pál tervei szerint készült csatorna 6,3 km hosszú, 21-24 m széles, mélysége 78 m. Létrejötte 300 kilométerrel rövidítette az Adriai-tengerből Athén kikötőjébe a hajóutat. Görögországnak igen ritka a vasúthálózata, hossza mindössze 2700 km. Csupán két fő vasútvonala van; az egyik Athént Thesszalonikivel, a másik Peloponniszosszal köti össze. A második világháború idején nagyrészt a vasúthálózat is tönkrement, s ettől kezdve főleg a közutak fejlesztésével törődtek. Ma sok ezer kilométer elsőrendű aszfaltozott úttal rendelkezik, természetesen sztrádákkal is, amelyeket csak megfelelő útdíj ellenében lehet használni. Az ország légi közlekedése hatalmas fejlődésen ment keresztül. Athén repülőtere a világ szinte minden fontos légi központjával összeköttetésben áll.
Hellasz.hu
Hasznos adattár! Jó ötlet volt föltenned, kedves Tóni.
várom a görög iparcikk márkanevek felsorolását.
kedves Tavaris,
a jólétre nincs garancia, ilyen nem létezik. a jövő alapvetően véletlenszerű, nem tervezhető.
„miért nem abban az irányban fejlesztették?” – na erről van szó. ez az amivel Artner nem foglalkozik. az egész írásból az süt át, mintha a görögöknek semmi közük nem lenne a saját sorsukhoz. ők a körülmények áldozatai. na persze…
Én Önnel nem fogok vitatkozni, mert már számtalanszor bebizonyosodott, hogy Ön egy burzsoá lakáj. Keressen magának mást, aki az ostobaságaira fogékony. Jól tudom, hogy Önt nyomasztja Artner Annamária szellemi fölénye, de ez az Ön baja.
Ha meg nem érti a problémakört, akkor járjon utána. Nem fogom megakadályozni.
Artner Annamária sem az ujjából „szopta” ki az írását – a mellékelt irodalom jegyzéke is tanúsíthatja, tisztelt uram.
Ha csak egyet is elolvasott a felsorolt munkákból, akkor lehet a szerzőt cikizni.
Azóta is várom a reagálását…
A hallgatás az inkompetencia totális beismerése. Hagyd a fenébe! Engedd el.
akkor nyomasztana, ha hatalmi pozícióban lenne.
szerencsére nincs.
A gazdasági függés szerkezete
2013. március
Írta: Andréas Papandréou
Andréas Papandréou 1974-ben, az őrnagyok diktatúrájának megdöntésekor megalapította a PASOK-ot, a Panhellén Szocialista Mozgalmat. A radikális – de nem kommunista – nemzeti baloldal legjelentősebb képviselője, Görögország miniszterelnöke 1981-1989, majd 1993-1996 között, egészen haláláig. 1977-es cikkében a mi lapunkban, a Le Monde diplomatique-ban foglalt állást Görögország csatlakozása ellen az Európai Gazdasági Közösséghez (a csatlakozás 1981-ben következett be). Az alábbi részletek ebből az írásából valók….
http://www.magyardiplo.hu/index.php/2013-marcius/1113-a-gazdasagi-fuegges-szerkezete
A cikk utolsó bekezdése:
…”Gunnar Myrdal svéd közgazdász már jóval a neomarxisták előtt kidolgozta a következő tételt: amikor egy viszonylag elmaradott ország társul egy nálánál jelentősen fejlettebb országgal egy gazdasági közösség keretében, akkor a közöttük fennálló gazdasági különbség szükségszerűen növekedni fog. Ez annyit jelent, hogy a csatlakozás negatívan fog hatni a fejletlenebb országra. Ez a tétel minden bizonnyal érvényesülni fog Görögország esetében, amennyiben csatlakozik az Európai Gazdasági Közösséghez”…
Magyarok, hát ti sem veszitek észre, hogy ugyanabban a cipőben jártok?
Görögország 1981-ben csatlakozott az EU-hoz (akkor még nem így hívták)
Ez az írás is bizonyítja a marxi felismerés időszerűségét: a centrum (a világ gazdaságilag legfejlettebb országainak) antikapitalista forradalma megkerülhetetlen a félperiféria és a periféria felzárkózásához (Marxnál konkrétan: az ún. nemzeti kommunizmusok történelmi kudarcra ítéltetése). Andréas Papandréou nyilvánvalóan nem jut el a végső összefüggés megfogalmazásához, azonban itt olvasható gondolatai ahhoz illeszkednek.
Igen. Jól látta a burzsoá svéd közgazdász is (Gunnar Myrdal) – hogy egy fejletlen és egy fejlett ország uniós „együttműködése” csak növeli a különbséget a két ország között, természetesen” a szegény kárára….
Csak persze, jó burzsoá szokás szerint az okokat már nem tárja fel.
Artner Annamária pedig rámutatott írásában a lényegre: A megelőző korszakok görög vezetői pénzügyi trükkökkel (magyarul csalás) verték át az EU-t, miközben az EU-támogatásait a görög magántőke nyelte el és nem forgatta sikeresen. Tehát, nem a görög nép volt a felelős a lustaságával – de ahogy ez a kapitalizmusban lenni szokott, a levét ő itta meg.
Ezúttal maradéktalanul egy húron pendülünk, kedves Tóni barátom.
Csak reménykedni tudok, hogy az elkövetkezendő, Magyarországot érintő uniós fiaskót is meg tudja majd Artner Annamária tanulmányozni…
Munkásmozgalmi tanulság, hogy a „minél rosszabb, annál jobb” forgatókönyv nem feltétlenül alternatíva…
Újrapróbálkozom a megértés reményében. Úgy csinálni, mintha a régi államszocialista rendszer pusztán az árulóktól bukott volna meg és szubjektivista módon magyarázzák a Szovjetunió eltűnését és görög baloldal vereségét, egyszerűen, ismétlem, meglep. Ilyen kitartó dogmatizmus láttán az ember meghatódik…KKE „sztálinizmusa” és a kapitalizmus „megjavíthatóságának illúziója ikertestvérek. Artner éppen azokat a világgazdasági erőket mutatja meg, amelyek determinálják a dolgokat, s mely struktúrákat egy kis országban egyedül nem lehet lebirkózni. Persze a Szyriza vezetősége és a kormány hamarabb feladta a harcot a kelleténél…De a végkimenetel nem volt kétséges.
Ha elárulná, hány éves, nagyon boldog lennék. Én ugyanis majdnem végigéltem a szocializmust, politikai eszmélésem a konszolidáció befejeződése körülre esett. Ez 1960-64 körül lehetett. Akkor már hivatalosan túl voltunk a „desztalinizáláson”, Nyikita Szergejevics Hruscsov és Leonyid Iljics Brezsnyev pártfőtitkárok éppen akkor váltották egymást. Hruscsov egyúttal a Szovjetunió miniszterelnöke is volt. Emlékszem, amikor az akkori lakóhelyemen a Sztálin teret Lenin térre nevezték át, Sztálinvárost Dunaújvárosra, de a Szovjetunióban is nagy botrány volt, amikor Sztálingrádot Volgográdra nevezték át, amely a cári időkben egyébként Caricin volt.
Csak apám mondataira emlékszem nagyon élesen. – Fiam, mondta – ennek, amit a mostani elvtársak csinálnak, nem lesz jó vége. Hozzá kell tennem, hogy apám, a valamikori szociáldemokratából lett kommunista, nagyon „nem csípte” Rákosit sem.(az érzés kölcsönös volt)
Mikor 1957-ben elvittek az akkor még létező OTI székházba orvosi vizsgálatokra (ott állt a Köztársaság tér mellett) utána bevitt az éppen tatarozás alatt álló Budapesti Pártbizottság székházába. Ez volt az a székház, amit az ÁVH katonái, Mező Imre és egy fiatal hadnagy (neve most hirtelen nem jut eszembe) védtek az ellenforradalmárok támadásától.
A folyosón, a meszes vödröket és állványokat kerülgetve jutottunk be Marosán Györgyhöz, aki éppen Uszta Gyulával tárgyalt. Kitörő örömmel üdvözölték apámat, és a beszélgetés alatt én is benn lehettem, ami ott elhangzott, az apám későbbi elmondásai alapján rögzült bennem. Emlékszem, hogy a vita sokszor elég heves volt és apám olyasmit mondott, hogy: Mit gondolsz Gyuri, én vén fejjel fegyvert fogok Rákosiért? Egy nagy lóf….-t! Én a népi demokrácia, a szocializmus védelmében fogtam fegyvert, de a barátaid közül nagyon sokan szégyellhetik magukat….
Nos, ezt a kicsit bő lére eresztett mondanivalómat azért tettem közzé, hogy én is érzékeltem a visszásságokat, amelyek végül is a szocializmus ideiglenes megszűnését eredményezték. Az „ideiglenes” jelző nagyon fontos, mert szilárd meggyőződésem, hogy lesz még nálunk szocializmus.
Igeni, a nemrég még Horthy-rendszert kiszolgáló hivatalnokok, vezetők, akiket a szocialista hatalom kénytelen volt alkalmazni, tettek arról, hogy megbukjon a szocializmus. Mégpedig sokszor a túlbuzgóságukkal, a hamis tervadatok kialakításával, a különféle rendeletek embertelen módon való végrehajtásával, ami bizony az 1956-os ellenforradalom kirobbanásához vezetett. Természetesen, az öntelt vezetők, a személyi kultusz , a hidegháború, a Sztálin életének utolsó éveiben kialakult jugoszláviai helyzet, az ostobaság sok formája igenis közrejátszott.
Arról senki sem beszél, hogy a háborús pusztításokat, az utak, vasutak helyreállítását, az ipar alapjainak a felépítését ugyanezek az emberek végezték el. Amire nem volt addig idő, az a lakáshelyzet gyökeres javítása, az élelmiszer ellátás megoldása. Ezt már a Kádár-rendszernek kellett elvégeznie, s nem is akárhogy.
Utólag elemezve a dolgokat, a legfőbb hibát abban látom, hogy a kapitalizmus kirakati jólétét akartuk utolérni, holott ma már látszik, hogy a fogyasztói társadalom embert ölő, káros, a jólét hajszolása csak tömegek újbóli elszegényítésével lehetséges. A különféle revizionista törekvések következtében olyan méretű pártbürokrácia alakult ki a termelő vállalatoknál, amely megmerevítette az újításokat, a korszerűsítéseket, csak annak adtak „zöld” utat, amelyet a merev pártirányítás is jónak látott. Mert azért olyan is volt.
Közben Európa egyik legjobb egészségügyi ellátását alakítottuk ki, a mezőgazdaság pedig méltán lett világhírű.
Megint azt mondom, sok igazság van „KKE” mondókájában, legfeljebb én más oldalról közelítem meg a kérdést.
Lehet szidni az összes görög árulókat meg mindent, egyet nem lehet. Forradalmi politikát folytatni egy kis országban. Meg kell persze próbálni, de sok keserú vereség után lesz csak áttörés regionális vagy európai méretekben. KKE és sok más radikális baloldali ember alapvető módszertani hibája, hogy nem teszi fel a miért, mi okból? kérdést gyakrabban. Nem minden az árulással magyarázandó. Az államszocializmus bukása sem..
Nem ez a lényeg. A SYRIZA a saját ígéreteit nem teljesítette. Pedig néhány nappal előtte a népszavazás eredménye felhatalmazta őket, hogy NEM-et mondjanak a trojkának. Szerintem egy „meglengetett” katonai puccstól hátráltak meg, ez motiválta a hanyatt fekvést ez EU-nak…
Dehogynem.
Re r 2015-08-29 – 11:58
A „Dehogynem.” válasz erre vonatkozik? – „Nem minden az árulással magyarázandó. Az államszocializmus bukása sem…” (diák). Vagy erre? – „Úgy csinálni, mintha a régi államszocialista rendszer pusztán az árulóktól bukott volna meg és szubjektivista módon magyarázzák a Szovjetunió eltűnését és görög baloldal vereségét, egyszerűen, ismétlem, meglep. Ilyen kitartó dogmatizmus láttán az ember meghatódik…” (diák 2015-08-29 – 12:26) Avagy – még inkább – mindkét idézett hozzászólásra?
Tudniillik igenlő felelet esetén a „dehogynem” kontextuális jelentése az, hogy az államszocializmus bukását kizárólag árulások okozták. Ez viszont tőről metszett dilettantizmus, illetve bornírtságba hajlóan valóságidegen ideológiai elfogultság…
Mindent lehet, ha megvannak hozzá a feltételek. Görögországban is, ha kialakul egy valódi népi egység, akkor majd lehet. De előtte a NATO-t kell meghaladni, mert Görögország az EU-nak gyarmat, a NATO-nak pedig egy „anyahajó” ország. A KKE-nek meg joga van úgy politizálni, ahogy jónak látja…
KKE-t saját okosságain kívül más nem érdekli. Pedig Artner cikkéből sokat lehet tanulni. Például azt, hogy nem a farok csóválja a kutyát, hanem a kutya a farkát. Nem bonyolult tézis, de ezen érdemes KKE-nek is elgondolkodnia, mert van szituáció, amikor ez az egyszerű tézis bonyolult valóságot foglal magában. Ezt valósította meg Artner – nagyszerűen. KKE mindig azon rágódik, hogy mennyi az áruló, Artner éppen az okokat magyarázza. Csak észre kell venni..
„KKE” a véleményét mondta el a görög politikusok tetteiről (nagyon sokban megint csak igaza van), Artner Annamária pedig alapos és pontos közgazdasági elemzést készített, amin nagyon jól látszik az, hogy előtte alapos kutatómunkát végzett, nem a levegőből szedte az adatait. Mivel marxista közgazdász, nem is tehetett másképpen.
Azonban a cikk mára MÁR KEVÉSBÉ AKTUÁLIS, azaz, a görög krízis kialakulásának előzményei megcáfolhatatlanok, mert megtörténtek. De mivel azóta a Ciprasz-kormány megadta magát a trojkának, a helyzet nemhogy javult volna, hanem még súlyosabb lett. Kérdés, mit fog hozzá szólni a görög nép?
Ha elkerülte volna a figyelmét egy alább található beírásom:
http://kprf.ru/international/capitalist/145737.html
…”A cikk a KKE következetes antiimperialista politikájáról szól, továbbá, hogy a SYRIZA – ANEL kormány nem teljesítette választási ígéreteit, népellenes törvényeket hozott, holott egyértelmű volt, hogy az EU és a NATO keretein belül nem lehetséges semmiféle előrelépés. Sőt, továbbra is részt vett NATO hadgyakorlatokban, szavazott az EU bővítéséről és Karpatosz szigetét amerikai (NATO) támaszpont rendelkezésére bocsátotta.
Csak következetes antiimperialista politikával lehet eredményt elérni és nem a nép becsapásával”…
Tovaris uram,
sajnálattal kell közölnöm, hogy az Artner asszony cikkével kapcsolatos megjegyzéseim második részét már nincs módomban megismertetni Önnel. Csupán az a tudat kárpótol e veszteségért, hogy megbizonyosodhattam róla, mi szerint nem csak mi, sztálinisták folyamodunk gyakorta a cenzúra eszközéhez a nékünk nem tetsző gondolatok elfojtására,
de a demokratikus, európai baloldaliak is gátlástalanul alkalmazzák ezt a megoldást.
Ám ha megad számomra egy megfelelő e-mail címet, akkor oda szívesen elküldöm majd a befejező részt.
KKE, azt állítja, hogy az adminisztrátor nem engedi be hozzászólása második részét? Nem arról van-e szó, hogy ön egynél több anyagot belinkelt szövegébe?
Elnézést, most nem adok meg személyes címet, mert már sajnos, előfordult hogy zaklattak. Majd kreálok egy semleges e-mail címet és azt megadom. Jelenleg orosz e-mailen folytatom a levelezéseimet, de az nem publikus.
Kreáltam egy e-mail fiókot, arra írhat:
barabanov@freemail.hu
Én se értem az Artner dolgozatával szembeni kirohanó stílust. Mi szükség van fröcsögésre? Szerintem higgadtan, udvariasan is lehet bírálni.
Elolvastam újra KKE „hozzászólásának” első részét. Nos, amennyiben ugyanilyen stílusban fogalmazta a második részt, akkor tényleg nem idevaló. Kommunista ugyanis így nem kommunikálhat elvtársának. Ráadásul Artner Annamária tényleg nem érdemli meg. KKE minimum bocsánatkéréssel tartozik. A durva, emberségben bántó kirohanásokat hagyjuk meg a jobboldalnak…
Kíváncsian várom „KKE” hozzászólását is…
Kedves Tovaris !
(Első fejezet)
Bizalma nagyon megtisztelő, de nekem még közgazdasági szótáram sincs, ezért hát Artner asszony terjedelmes szakmai elmélkedése kapcsán először én is azt szerettem volna mondani Önnek, mint Pelikán József egykoron Virág elvtársnak: „ Kérem szépen-, én ehhez nem vagyok eléggé képzett-, tessék hát visszaengedni engem a gátra…”
De aztán beláttam, hogy erre nincs mód, mert először is, én a gátőrséghez sem értek ( noha persze nem én lennék az egyetlen, aki azt csinálja Magyarországon, amihez nem ért)-, és másodszor, mint okleveles sztálinista, egyszerűen nem térhetek ki a tőlem elvárható szektás és vaskalapos véleményformálás elől, elvéve ezzel régi hűséges bírálóim kenyerét.
Íme tehát, ha nem is a Kominform, de a KKE-inform állásfoglalása a cikkel kapcsolatban:
1., Mint több kitételéből is kiderül, az írás nem most, hanem a „görög válságnak” abban az időszakában született, amikor Voraufakis úr volt még a Syriza-Anel kormány pénzügyminisztere-, Tsipras bohóc és egyik gazdája, Schaeuble úr pedig csak tervezték még azt a népszavazást, melyen a görög nép később 61 százalékos arányban mondott nemet (OXI-t) az akkor még csak tervezett „3., vagy másként „baloldali memorandumra.” ( Bizonyára megérti és megbocsájtja nekem, kedves Tovaris, hogy én mint vérbeli szektás, Tsipras bohócot álbaloldalinak, és az általa aláírt paktumot „álbaloldali memorandumnak” tartom.)
Részben ennek a fázisbeli eltolódásnak tudható be aztán, hogy Artner asszony többek között azt bizonygatja, mi szerint Tsipras –bohóc és hazaáruló klikkje minden nehézség ellenére úgymond ragaszkodik mindenféle „vörös vonalakhoz”, tehát például nem emeli meg a főként lakosság szegény rétegeit terhelő ÁFÁ-t, és nem engedi megcsorbítani a dolgozói jogosítványokat. Nos, mint tudjuk, azóta az ÁFÁ-t megduplázták (13-ról 26 százalékra), a dolgozói jogokat pedig úgy megnyirbálták Tsipras bohócék, hogy Teacher asszony vagy Pinochet tábornok elsápadhat a sárga irigységtől a maga pokolbeli üstjében. ( A szakszervezetek működésének és a sztrájkjognak a durva korlátozása, a tömeges elbocsájtások megkönnyítése, stb,stb. ) Voraufakis urat pedig, aki csak úgy mellékesen a felesége révén igen gazdag ember, majdnem hogy milliomos-, mondom, ezt az urat pedig elbocsájtották, és helyette azt a Tsakalos nevű másik urat nevezték ki pénzügyminiszternek, aki egyes görög újságok szerint igen sok pénzt fektetett be nemrégiben olyan , görög adóslevelekkel bizniszelő hedge fond-okba, vagyis pénzügyi spekulációs alapokba, melyek a fejlemények jelenlegi állása mellet(benntmaradás az Eu-ban és az euro-övezetben a görög nép további megnyomorítása és a görög állam kifosztása árán) meglepően nagy profitot tudnak kaszálni az adott uzsorakamatok miatt.
Ám a régi igazságot, mi szerint „nincs elavultabb a tegnapi újságnál” ( és tegyük hozzá: a pár napos közgazdasági elemzésnél) még ennél is eklatánsabban szemlélteti Artner asszony azon vélekedése, hogy „ a tervezett népszavazás úgymond azért veszélyes, mert ha a görög nép igent mond a megszorításokra, akkor a Syriza kormánynak, aki egy megszorítás –és privatizáció-ellenes programmal ( Szaloniki program) került hatalomra, ez esetben „arcát elvesztve” le kell mondania., míg ellenben, ha a görög nép nemet mond a saját megnyomorítására és hazájának gyarmatosítására, akkor nincs más hátra, Tsipras bohócéknak is nemet kell mondaniuk minderre, és ki kell lépniük az EU-ból, valamint az euro-övezetből is. …Nos, mint azóta köztudott, e téren sem az Artner Annamáriához hasonló, józan gondolkodású és szakmailag tökéletesen felkészült , de sajnos nem kommunista „észjárással „ gondolkodó jólelkeknek volt igazuk-, hanem a sztálinista és szektás KKE-nek (már mint nem nekem, hanem a Görög Kommunista Pártnak) , amely a népszavazási komédia bojkottjára, vagy „dupla nemmmel” történő szavazásra hívta fel az embereket . Vagyis: NEM- a trojka zsarolására, az újabb memorandumra-, de ugyancsak NEM az álbaloldali, revizionista-opportunista-antikommunista Syriza sunyi trükközésére is, mely osztályáruló, tőkésbérenc banda a népszavazás kimenetelétől teljesen függetlenül úgyis behódol majd a kapitalisták diktátumainak.
Hogy mit kapott ezért az állásfoglalásáért a KKE a görögországi és a nemzetközi álbaloldali, Európai baloldali csűrhétől ( és persze a jószándékú, de naív, és a kommunistákkal szembeni zsigeri bizalmatlanságukat levetni nem képes trockistáktól, maoistáktól, forradalmi baloldaliaktól is) azt nem kell tán ecsetelnem. Legyen elég annyi, hogy Macska úrnak vagy Főnixnek a velem szemben megfogalmazott kritikái forró és lelkes dícséreteknek nevezhetőek azokhoz a gúnyos szitkokhoz képest, mellyel az úgymond „szektás, elzárkózó, a kommunista mozgalom eddigi kudarcaiból semmit sem tanuló, és a nagy baloldali összefogást ezúttal is megtorpedózó” Görög Kommunista Pártot illették bírálói-, különösen, mikor kiderült, hogy több százezren dobtak be az urnákba ilyen „kétnemes”, természetesen érvénytelen szavazólapot.
Hiába bizonygatta a KKE, hogy egyrészt, értelmes baloldali összefogás buta baloldaliakkal, pláne pedig sunyi álbaloldaliakkal eleve nem lehetséges-, másrészt pedig, hiába szavaznának nem 61-, de akár 91 százalékban is a görögök a megszorítások ellen, az álbaloldali kormány és a trojka rablógyilkosai ( az öngyilkossági ráta jelenleg Görögországban a legmagasabb a világon) úgyis megkötik majd a nép feje felett a maguk paktumát.
És természetesen tényleg így történt persze. Az OXI 61 százalékos népszavazási győzelmét a Syntagma-téren nemzeti-, Syriza- és vörös zászlókat lengetve, egymást ölelgetve- csókolgatva, sírva-nevetve ünneplő emberek alig pár nappal később pedig már csak az öklüket lengethették, és csak sírhattak-, mivel hogy a Gödi Gödörben dzsemborizó tunista-revizionista-antikommunista európai álbaloldaliak régi-, és a tőkések új kedvencének , Tsipras bohócnak és hazaáruló klikkjének esze ágában sem volt persze az „OXI” elsöprő győzelme miatt kilépni akárhonnan is-, ha csak a szolgálati Mercedes bőrrel bélelt belsejéből nem, amikor megérkeztek tőkés gazdijaikhoz egy kis Európai baloldali hazaárulásra, egy kis eurokommunista seggnyalásra-, vagyis a „baloldali memorandum?!?!?” aláírására.
(Folyt.köv.)
Várom a folytatást és akkor majd reagálok. Egy megjegyzést azonban megengedek magamnak: A cikk, annak ellenére, hogy nem kommunista állásfoglalással van ötvözve (Artner asszony jelenleg is a tudományos életben van foglalkoztatva) – a közgazdasági valóság tényeit hibátlanul közli. Mármint a néhány héttel ezelőtti állapotokat.
A mai helyzet tükrében viszont már tényleg nem aktuális. Viszont a történet előzményeiről nagyon sok mindent tudtam meg, ellentétben a közvéleménnyel, akik még mindig abban a tévedésben ringatják magukat, hogy a görögök önzők, lusták, élvhajhászok, hedonisták és pazarlók – az ő hibájuk a jelenlegi krízis.
Artner Annamária független gondolkodású, de meggyőződéses marxista.
Egyetértünk. Ez így igaz.
http://kprf.ru/international/capitalist/145737.html
A cikk a KKE következetes antiimperialista politikájáról szól, továbbá, hogy a SYRIZA – ANEL kormány nem teljesítette választási ígéreteit, népellenes törvényeket hozott, holott egyértelmű volt, hogy az EU és a NATO keretein belül nem lehetséges semmiféle előrelépés. Sőt, továbbra is részt vett NATO hadgyakorlatokban, szavazott az EU bővítéséről és Karpatosz szigetét amerikai (NATO) támaszpont rendelkezésére bocsátotta.
Csak következetes antiimperialista politikával lehet eredményt elérni és nem a nép becsapásával.
Nem vagyok közgazdász, de a közgazdasági lexikon fogalommagyarázatait sűrűn igénybe véve megértettem a cikk lényegét. Elképesztő és súlyos, amit Artner Annamária itt leírt. Engem azért elgondolkoztat sok minden.
Mennyivel volt is rosszabb a valamikori szocialista gazdasági rendszer? Ezek szerint a kapitalizmus egyáltalán nem garancia a jólétre vonatkozóan, amivel nálunk 1989-ben beetették a társadalmat.
A görög helyzet előállásában vastagon benne van az Európai Unió is, mivel sok ideje és lehetősége lett volna arra, hogy ne engedje idáig fajulni a dolgokat – ha egyáltalán nem az volt a szándéka már Görögország belépésekor is, hogy gyarmatként, félperifériás gazdaságként, csak piacként tekintsen rá, mint szegény rokonra, akit ellep a turistáival.
Az Uniót át lehet verni? Mindenféle fiktív pénzügyi trükkökkel? Ha meg a magánfinanszírozók is nyakig benne voltak a csődben, akkor azokat miért kell megsegíteni?
Miért nem abba az irányba fejlesztették Görögország iparát és mezőgazdaságát, hogy gazdaságos, termelékeny és hatékony legyen?
Már csak az érdekes, hogy Magyarország miként áll ugyanebben a szarban? Térdig, mellig, vagy már nyakig?