Csikós Sándor: A paktum

ÉL-E MÉG A”MOLOTOV-RIBBENTROP PAKTUM”? HA MÁR NEM, MIÉRT ÜNNEPLIK?

Egyszer levezettem, hogy az Oroszország elleni szankcióknak példátlanul hazug és aljas – mindenkit, az egész világot orránál fogva vezető – indoklása az, hogy „Oroszország nem TELJESÍTI a minszki megállapodásokat”.

Van egy másik, hasonló levezetésem is. Az un. „Molotov-Ribbentrop paktumról” van szó.

Nos, hát akkor nézzük! Az a dokumentum, amit e néven neveznek, az nem egyéb, mint az 1939. augusztus 23-án megkötött szovjet-német meg nem támadási szerződésnek egy TITKOS ZÁRADÉKA. Tehát, ismétlem: NEM EGY ÖNÁLLÓ NEMZETKÖZI JOGI DOKUMENTUM!

A helyzet az, hogy bármiféle melléklet, záradék, stb. SZERVES RÉSZE ANNAK A MEGÁLLAPODÁSNAK, AMIHEZ CSATOLTÁK. Esetünkben: a szovjet-német meg nem támadási szerződésnek. Az ilyesfajta mellékletek tehát EGYÜTT ÉLNEK-HALNAK AZ ALAP MEGÁLLAPODÁSSAL.

Vagyis: A NEMZETKÖZI DIPLOMÁCIAI JOG ÉRTELMÉBEN HA EGY SZERZŐDÉS MEGSZŰNIK, ÉRVÉNYÜKET/HATÁLYUKAT VESZTIK ANNAK MELLÉKLETEI, ZÁRADÉKAI IS.

EZ TÖRTÉNT A SZOVJET-NÉMET MEG NEM TÁMADÁSI SZERZŐDÉSSEL – ÉS, ÉRTELEMSZERŰEN, ANNAK MELLÉKLETEIVEL, ZÁRADÉKAIVAL IS. (Magának a szerződésnek, amennyire emlékszem, nem csak a “Molotov-Ribbentrop paktum” néven emlegetett záradéka, de más mellékletei is voltak. Például, mint rémlik, egy szovjet-német kereskedelmi megállapodás. /Ami, bizony, fontos nyersanyagokhoz juttatta a hamarosan háborút kezdő Reichet/).

1941. június 22-én, hajnali 3.45-kor a sokmilliós német hadsereg áttört a szovjet határon, légierejük bombázni kezdte a szovjet városokat. Nem elszigetelt incidensről volt tehát szó, hanem a szovjet határ teljes hosszában megindított háborúról. NÉMETORSZÁG MEGTÁMADTA A SZOVJETUNIÓT, ÉS EZZEL, DE FACTO, HATÁLYÁT VESZTETTE AZ 1939-ES MEG NEM TÁMADÁSI SZERZŐDÉS.

Pár óra múlva egyébként de jure is. Aznap, valamikor déltájban von Schulenburg moszkvai német követ átadta Molotov külügyminiszternek azt a jegyzéket, amelyben NÉMETORSZÁG HADAT ÜZENT A SZOVJETUNIÓNAK.

A hadüzenettel de jure is hatályát vesztette a szovjet-német meg nem támadási szerződés. A DIPLOMÁCIAI JOG ÉRTELMÉBEN így HATÁLYUKAT VESZTETTÉK A SZERZŐDÉS MELLÉKLETEI IS. Közöttük AZ UTÓLAG „MOLOTOV-RIBBENTROP PAKTUM” ELNEVEZÉST KAPOTT TITKOS ZÁRADÉK IS.

1941. JÚNIUS 22-ÉN, A NÉMET AGRESSZIÓ KÖVETKEZTÉBEN, tehát, HATÁLYÁT VESZTETTE az un. „MOLOTOV-RIBBENTROP PAKTUM”.

De volt még valami, ami semmissé tette ezt a „paktumot”:

E „paktum” alapján a Szovjetunió 1939. szeptember 17-én elfoglalta az addig Lengyelországhoz tartozó, ma Nyugat-Ukrajnaként ismert, amúgy fasiszta fészket. 1940. június közepén (amikor az egész világ figyelmét az összeomlás előtt álló Franciaországra kötötte le) a Szovjetunió lelépte a három kis balti államot.

10-12 nappal később pedig ultimátumban követelte vissza Romániától Besszarábiát (amelyet amaz 1918. január-februárjában Oroszországtól elfoglalt). Nota bene: Hitler a szovjet ultimátum elfogadására szorította rá a román vezetést, majdani kárpótlást ígérve nekik ezért cserébe. Amit a románok meg is kaptak: 1941 nyarán –Transnistria néven (ma a Dnyeszter-melléket hívják így, román/moldáv nyelven) övék lett nemcsak a mostani Dnyeszter-melléki Moldáv Köztársaság, de a jelenleg az ukrán – Dnyeszter-melléki határtól keletre lévő területek, egészen a Déli Bug folyóig; délen pedig a mostani Ogyessza megye, magával Ogyessza várossal együtt.

(Nota bene: Sztálin csak azokat a területeket vette vissza, amelyeket Szovjet-Oroszországtól – kihasználva annak a polgárháború miatti gyenge helyzetét – ilyen-olyan nyugati csatlós országok 1918-20-ban tőle elszakítottak. (Új szerzeménye csupán Kárpátalja volt.)

Lengyelország esetében a helyzet a következő volt: az 1939. szeptember 17-re virradó hajnalon a lengyel kormány – a főváros felé gyorsan közeledő német csapatok elől – REPÜLŐRE SZÁLLT, ÉS ELHAGYTA LENGYELORSZÁGOT. Sztálint akkor fölkeltették a hírrel. Sztálin pedig úgy értékelte: MIVEL A LENGYEL KORMÁNY ELHAGYTA AZ ORSZÁG TERÜLETÉT, EZZEL MINTEGY ELISMERTE ANNAK VERESÉGÉT. A kormány távozásával pedig az ország elbukott, idegen uralom alá került.)

De nézzük tovább!

1941. június 22. után a németek meglehetősen gyorsan nyomultak előre. A Baltikum nagy része már az első 10-12 nap alatt megszállás alá került (augusztus végére pedig Észtország elfoglalását is befejezték). Bábállamokként ugyan, de A NÉMET MEGSZÁLLÓK HELYREÁLLÍTOTTÁK A BALTI ÁLLAMOKAT. A „Molotov-Ribbentrop paktum” tehát a gyakorlatban is hatályát vesztette.

Nyugat-Ukrajnában, Lvov központtal, egy “független Ukrajna” jött létre, amelyik FÜGGETLENSÉGÉNEK DEKLARÁLÁSÁVAL KISZAKADT A SZOVJETUNIÓBÓL. A „Molotov-Ribbentrop paktum” tehát a gyakorlatban is hatályát vesztette.

Románia az első naptól kezdve részt vett a Szovjetunió elleni háborúban. Június 22 és július 17 között VISSZAFOGLALTA AZ EGY ÉVVEL KORÁBBAN ELVESZÍTETT BESSZARÁBIÁT. Ahová visszatért a román közigazgatás, újra életbe léptek az 1940. június 28. előtti, román törvények. Újra uralmuk alá vonták Besszarábiát. A „Molotov-Ribbentrop paktum” tehát a gyakorlatban is hatályát vesztette.

1941. JÚNIUS 22-ÉN, ESZERINT, A “MOLOTOV-RIBBENTROP PAKTUM” (ami, tehát, nem egy önálló nemzetközi megállapodás volt) MEGSZŰNT LÉTEZNI. Hogy a Szovjetunió 1944-45-ben újra visszavette az 1941 nyarán elveszített területeit? Nos, az már egy másik történet. Visszavette a győztes jogán (és e jogát akkor senki – a most leghangosabban óbégatók, a Baltikumnak a Szovjetunióhoz való csatolását 1940 óta „el nem ismerő” USA – sem kérdőjelezték meg. Legalábbis nyíltan.) AZ 1939-ES SZOVJET-NÉMET MEG NEM TÁMADÁSI EGYEZMÉNYRŐL SZÓ SEM ESETT TÖBBÉ. Ezt az egyezményt már nem állították helyre. HATÁLYUKAT VESZTETT SZERZŐDÉSEKET EGYÉBKÉNT SEM SZOKTAK MÁR ÚJRA ÉLETBE LÉPTETNI – legföljebb újakat, másokat kötnek helyettük. A Szovjetuniónak – a győztes jogán – senki sem tilthatta meg, hogy igazságot szolgáltasson saját magának. Nem szorult ebben támogatásra. Egy új „Molotov-Ribbentrop paktumot” pedig azért is nehéz lett volna megkötni, mivel 1945-ben Németország igazán nem volt abban a helyzetben, hogy bárkivel is nemzetközi szerződéseket kössön. Lévén, hogy 1949-ig nem is volt szuverén ország: megszállták, területét megszállási övezetekre osztották.

Olyasmin kárognak tehát, ami 77 évvel ezelőtt megszűnt létezni! Európa olyasmi miatt létesítette “a kommunizmus áldozatainak” kontinentális emléknapját (augusztus 23.), ami 1941. június 22-én megszűnt létezni.

De ha már emléknap-szégyennap. Sokkal inkább ilyennek kellene lennie szeptember 29-ének. A liberálfasizmus fogantatása szégyennapjának. AKKOR, 1938-BAN, A MÜNCHENI NÁSZBAN EGYESÜLT EGYMÁSSAL LIBERALIZMUS ÉS FASIZMUS. Az akkor nemzett szörnyszülött gyermek – “Rosemary’s baby” – napjainkra az emberiség jövőjének, puszta létének a legnagyobb veszedelmévé serdült, nőtte ki magát.

Amelynek vezérlő fejedelemségétől, az Egyesült Államoktól már megszokhattuk, hogy RENDRE A VILÁG LEGSÖTÉTEBB, LEGGONOSZABB POLITIKAI ERŐI, REZSIMJEI MÖGÉ ÁLL – AZ UTÓBBIAKAT, HA KELL ERŐSZAKKAL IS, ÉVTIZEDEKIG IS, HATALOMBAN TARTJA (mint az történt Latin-Amerikában), ILLETVE HATALOMRA EMELI (Görögország: 1967, Olaszország /csaknem/: 1969, Chile: 1973. Legutóbb pedig –Ukrajna.)

 

Tanaj Csolhan: Ideje egyesíteni erőfeszítéseinket

Elvtársak! Írtam cikkeket és lehetőségük volt arra, hogy megismerkedjenek gondolataimmal, eszméimmel. Most annak jött el az ideje, hogy e felhívásban magamról szóljak. Így alakultak a körülmények. Így hozta az élet.

Amikor a kijevi „Majdan” nyugtalanító idői jártak, nyitott szívvel jelentem meg a Krímben. Oroszországból érkeztem oda. Őseim – krími tatárok – még az előtt kerültek Oroszországba, hogy a kitelepítések megindultak. Így elkerülték az elnyomó gépezet malomköveit. Most nincs értelme azt feszegetni, hogy ki a vétkes 1944-nek azokban a tragikus eseményeiben. (1) Családunkból mindkét nagyapám részt vett a fasizmus elleni háborúban. Látták a fasizmus gonoszságát, – és nem kívántak ilyen sorsot gyermekeiknek és unokáiknak.

És amikor a szerencsétlen Ukrajnában a hatalmat azok a banderisták ragadták a kezükbe, akikkel szemben eleink harcot vívtak, emberek sokasága, nyitott szívvel kelt útra, hogy a népet az újsütetű fasizmustól, a visszatért szörnyetegtől védelmezze. A Krímben is dördültek el lövések. Voltak áldozatok. És bár erről nem szokás beszélni, de voltak. És azután lángra lobbant Ukrajna délkeleti része. Én pedig elutaztam a háború gócpontjába, Luganszkba. Ott halott gyermekeket láttam. Éreztem az égett emberi hús szagát. Láttam az ágyúzásban életüket vesztett békés lakosokat. Akkor azt mondtam: vannak dolgok, amiket szét kell zúzni. Fegyvert fogtam hát, és elindultam a tűzben álló vidékre. Ám azután megtudtuk: mik is azok a „minszki megállapodások”. Nemrégiben az elvtársaimmal és magyar barátommal, Csikós Sándorral Donyeckben jártunk. Sándor mindent látott, a saját szemével. Én akkor a kamerájába mondtam: én és a harcostársaim „Minszket” árulásnak tartjuk. Igen, Sándor akkor azt mondta, hogy gondjaim támadhatnak, ha közzétesszük ezt a feltételt. De többé nem félek. Nincs mitől tartanom. És ezentúl mindent a nevén fogok nevezni.

 

Margarita Volk, a szívemnek kedves ember, a hozzám közel álló ember elment ebbe a háborúba. Nem is olyan régen – dacára intelmeimnek, hogy várjon még, illetve mérlegeljen. Mit mondhatnék róla? Ha olyas valaki kerül szóba, aki soha nem hagy cserben, az éppen Margarita Volkra illik. Ő akkor bukkant föl az életemben, amikor erre szükségem volt. Puszta létével lehetővé tette, hogy megértsem: még nincs minden veszve. Nagy-nagy nemeslelkűségével igyekezett hasznára lenni az elgyötört ukrajnai Délkelet (2) szerencsétlen embereinek. És íme – ő már a fronton van. Ez egy spontán gesztus. Az én szemszögemből nézve – meggondolatlan gesztus. De nagyszerű, csodálatos gesztus! Ez a lépése arra késztetett engem is, hogy újból átértékeljem az eseményeket. Gyökeresen. A hozzám legközelebb álló ember elment ebbe a háborúba. Nem maradhatok itt én sem.

A szemem láttára folyt a szentségtörő alkudozás – amelyben a Donbassz volt az alku tárgyát képező árucikk. Az orosz „elitek”, az amerikai „elitek” – közönséges alkuszok. Ez a kapitalizmus. Ott minden eladó, és minden megvehető. Mi azonban, akik arra vetemedtünk, hogy útjába álljunk a fasisztáknak, nem kívánunk részesei lenni ennek a szégyentelen alkudozásnak. És a szívemhez közel álló ember elment az első vonalakba. És én is visszatérek a háborúba.

Kérem, tehát, a különböző országokból származó elvtársaimat, és a magyar elvtársakat is: segítsenek abban, hogy folytathassuk az információs háborút. És ne hagyják el információs csatornáinkat. Ez nagyon fontos. Hogy terjesszük az információt, mutassuk meg, hogy a világ „elitjei” miképpen kereskednek az emberek vérével. Legyenek a mi hátországunk! Arra hívom fel önöket, elvtársak, hogy hozzuk létre az antifasiszta információt. Valós munka nélkül azonban ez lehetetlen. Segítsenek minket, harcunkban. Mivel az egy Donbasszon túl az erőszak nem áll meg. Tudjuk, hogy nyomják el már most is Kárpátalja magyarjait! Ismerjük azokat a bátor magyar önkénteseket, akik a Donbasszban harcolnak. Mert értik, hogy mindez egy, közös front. Hogy a Donbasszt védelmezve a kárpátaljai magyarokat is oltalmazzák a fasiszta pestistől. Lángban áll Kelet-Európa, lángban áll a Közel-Kelet. A mi célunk: megállítani a háborút, oltalmazni a békés lakosságot. A világ „elitjeinek” azonban a testvérgyilkos háború folytatása a célja. És csak mi, önökkel együtt, vagyunk képesek őket ebben megzavarni.

Ne feledkezzenek meg Margarita elvtársnőről! Ő már most az ütközőzónában tartózkodik. Senki sem kétli, hogy a hamu alatt parázsló háborúból újra fellobban a háború lángja. Jelen pillanatban az utánpótlás – belső és külső okokból – meggyengült. A két népköztársaságban olyan komprádor elemek kerültek hatalomra, akiknek egyáltalán nincs szavazati joguk. A Donbassz viszont – az egyszerű emberek, illetve a világ minden részéből érkezett önkéntesek – nem adják meg magukat. Egyesülnünk kell! Ideje, hogy fölvegyük a harcot a vérkufárok ellen.

Köszönöm Margaritának. Valószínűleg ennek így kellett történnie. Éppen most, amikor úgy tűnik, hogy sok mindent elvesztettünk, és semmit sem szerezhetünk abból vissza. Te azonban teljes magasságoddal fölegyenesedtél – pont úgy, ahogy azt hajdan én cselekedtem meg.

Nézzék meg ezt a világot! Nézzék meg a hazugságot! A képmutatókat, akik „jólétről” beszélnek nekünk. Csakhogy, valamiért csupán a kisebbségnek megy jól. A többség a háborúkban esik el, vagy megélhetési forrásokat keres a családja számára. Világszerte, minden országban, a kormányzati gépezetben, rend és fegyelem helyett hamis ítéleteket látunk a bíróságokon, zsarolásokat és pénzek kicsikarását az erőszakszervezetekben. Politikai gyilkosságokat és provokációkat látunk még. A jólét helyett öngyilkossági hullám, hajléktalanok ezrei, munkanélküliség és az adóterhek növekedése jut a népnek. Az erkölcsök megtisztulása, egészségesebbé válása helyett példátlan romlottság, melegházasságok, fogyasztási őrület az élet minden terén.

És mindezekhez jön még az ukrajnai fasizmus, amelyet az európai „elitek” igyekeznek nem észrevenni. Gyermekek és nők leöldösését. A föld színéről elsöpört településeket. Nem, elvtársak! Ott, ahol gyermekek éheznek és pusztulnak, ahol fegyvertelen embereket lőnek agyon, ahol képmutató módon lábbal tiporják a nemzeti kisebbségek jogait – ott az úton végig kell mennünk, és nincs jogunk leereszteni a fegyvert.

Elvtársak! Mi ismét a sors ölelő szorításában vagyunk. A zászlót csak úgy tudjuk magasba emelni, ha összefogunk.

Tanaj Csolhanov

https://hu.news-front.info/2018/07/29/ideje-egyesiteni-erofesziteseinket/

Csikós Sándor: Hírek Ukrajnából

Két iromány mellett küldöm a szimferopoli (Krím) “News Front tévécsatorna és tájékoztató ügynökség azon videóinak listáját (“FORDÍTÁSOK-180714-m.”), amelyekhez magyar feliratot készítettem. Különösen fontos a “DOKUMENTUMFILM” c., amely – a 2017 február és szeptember közötti időszakra vonatkozóan – áttekintést ad arról, hogy miként élik meg a Donbassz néphadseregei, a civil lakosság az ukrán hadsereg gyakorlatilag folyamatos ágyúzását (az állítólagos minszki fegyverszünet közepette).

Ezt igazából a moszkvai Szmolenszk tér felhőkarcolójában trónoló Szemüveges Kígyónak kellene látnia. Az újabb és újabb tűzszünetek értelmi szerzőjének – mely tűzszünetek csak arra jók, hogy miközben gúzsba kötik a Donbassz néphadseregeit (jószerével még saját védelmükben sem lőhetnek vissza), AZ UKRÁN HADSEREG ZAVARTALANUL ÚJJÁÉPÍTHETTE MAGÁT A CSŐDKÖZELI ÁLLAPOTBÓL (tetemes nyugati segítséggel, persze), FELVONULTATHATJA FEGYVERZETÉT ÉS CSAPATAIT A FRONTVONALRA. Készen állva arra, hogy – ha Washingtonból megérkezik az engedély és a parancs – támadásba lendüljenek a Donbassz lerohanására, térdre kényszerítésére.

Lavrov nagymester, mindeközben szervezi a “fegyvermentes övezeteket” (“szürke zónák”). Melyek arra jók, hogy az ukrán hadsereg – ezek többségét már megszállva – közelebb férkőzhetett a néphadsereg állásaihoz, az ágyúzni kívánt városokhoz. A Tatabánya méretű és lakosságú, Donyecktől 35 km-re északkeletre lévő Gorlovka városát – a korábbiaktól ellentétben – immár teljes egészében be tudják teríteni ágyútüzükkel . Mesterlövészeik éjszakánként elérhető közelségből vadászhatják le a néphadseregek harcosait. Megszaporodtak a néphadsereg állásainak elfoglalását, foglyok szerzését célzó portyáik – minthogy már közel kerülhettek azokhoz (eredetileg a két hadsereget 3 km kellenes hogy elválassza egymástól).

Lavrov nagymesternek fogalma sem volt arról: mi a különbség a között, hogy valaki egy szerződésnek részes fele – vagy pedig a szerződés végrehajtásának GARANTÁLÓJA. A minszki szerződés ez utóbbi kategóriába sorolja Oroszországot – Német- és Franciaországgal együtt. És bár evidens, hogy a szerződés GARANTÁLÓJA nem HAJTHATJA VÉGRE az adott szerződés előírásait – a nyugati demagógia, AZ EGÉSZ VILÁGOT ORRÁNÁL FOGVA VEZETVE, tökéletes sikerrel SZANKCIONÁLJA MOSZKVÁT A SZERZŐDÉS NEM TELJESÍTÉSE MIATT. A Szemüveges Kígyó pedig addig mormolta engedelmesen, fejét lesunyva, hogy igen, MOSZKVA TELJESÍTENI FOGJA A MINSZKI MEGÁLLAPODÁSOKAT, mígnem aztán valakik már szólhattak neki: most már aztán hagyja abba a saját hazáját lejárató, az ellene hozott szankciókat szavaival alátámasztó hülyeségeit.

A Szemüveges Kígyó azt sem tudja, amit egy szentpétervári diáklány, egy lakossági fórumon a fejére olvasott: hogy’ fordulhat az elő, hogy OROSZORSZÁG A DONBASSZ ODA MENEKÜLT, VAGY OTT GYÓGYKEZELÉSEN LÉVŐ HARCOSAIT, ukrán antifasisztákat, KIADJA A KIJEVI NÁCI JUNTÁNAK. Én magam legalább hét olyan esetről olvastam, amikor jogvédők (akik Oroszországban csakugyan valós jogok védelmezői) az utolsó pillanatban megakadályozták ennek a gyalázatosságnak a megvalósulását. (Az egyik ilyen szerencsétlent pár perccel az előtt szedték le a vonatról, hogy az – a határállomásról – megindult volna Ukrajna felé.) És hány olyan eset van, amikor ez a szégyenletes aktus megvalósul. Két olyan asszonyról is olvastam, akiket – miután Oroszország kiadta őket a náci juntának – ukrajnai börtöncellájukban felakasztva találtak.

Mikor nemrég – a Győzelem Napja előtt – letette újabb ciklusa előtti hivatali esküjét a csodaelnök, a kormány , az alkotmányos rendelkezéseknek megfelelően, lemondott – és újra kellett alakítani. KITŰNŐ LEHETŐSÉG, soha vissza nem térő alkalom LETT VOLNA, HOGY A CSODAELNÖK ELMOZDÍTSA POSZTJÁRÓL EZT AZ ÁRULÓT. Nem tette! Ahogy a helyén hagyta a nemzeti bank elnök asszonyát is – aki pedig köztudottan Oroszország érdekei ellen dolgozik, és dollár százmilliárdokat vitt ki Nyugatra. Miközben – a nyugdíj pénztár állítólagos kiürülése miatt – nyugat-európai magasságokba emelték a nyugdíj korhatárt. (Erre az őt félistenként bálványozó Oroszország is felhördült, így a felülmúlhatatlan csodaelnök gyorsan visszakozott. Szokás szerint úgy téve, mintha neki ehhez semmi köze sem lenne. És megint ő tetszelgett az Oroszországban hagyományos nézet hősének szerepében: a cár jó – csak a bojárjai alávalók.)

Tanay Cholkhanov: Crimean Tatars and Carpathian Hungarians – the time for dialogue has come

The situation with the Carpathian regions of Ukraine remains tense. Ethnic Hungarians continue to be persecuted, many leave their native places and go to Hungary. At the same time, last December, Ukrainian Foreign Minister Pavel Klimkin, having met with Hungarian Foreign Minister Peter Siyarto, was very pleased with the departure of the Hungarians from Carpathian region . “We finish the OSCE Ministerial Meeting on the positive. Ethnic Hungarians in Carpathian region are no longer 150,000 or even 100,000. People leave the region”, Klimkin pointed out.

On May 24, a meeting between the Hungarian Foreign Minister Peter Siyarto and US Assistant Secretary of State Wess Mitchell took place. During the conversation, the Hungarian Minister reported on sending the NATO Secretary General a document on Ukraine. The Hungarian Foreign Minister said a certain high appreciation of the United States assistance “in resolving the conflict with Ukraine.” The statement is very strange, more like an attempt to praise those who are directly responsible for the conflict as a whole. At the same time, according to Peter Siyarto, the Hungarian authorities are seeking a peaceful life for “150 thousand Carpathian Hungarians”, as well as stopping violations by Ukraine of their international and bilateral obligations.

The Hungarian minister calls on Ukraine to negotiate. The goal is to resolve the situation before the NATO summit, which will be held in Brussels on July 11-12. Meanwhile, the Ukrainian Foreign Ministry did not report on the talks between the two countries’ ministers. In Ukraine’s opinion, the actions initiated by Hungary disagree with the intentions of the North Atlantic bloc.

Meanwhile, Minister Siyarto has a very strange policy. It requires the right to preserve national identity, language and cultural autonomy only for those national minorities whose ethnic homeland are NATO member countries. Thus, other national minorities in Ukraine, including the Russian Donbass, who are now being subjected to genocide with the help of large-caliber artillery, do not have the right to defend their rights and freedoms. In case of a positive decision of Ukraine on this issue, Hungary will resume support of “European integration of Ukraine”. However, Kiev also did not react to this proposal. It is quite obvious that the United States of America is interested in instability in Europe as a whole. Today Washington is a full-fledged lord of Ukraine, so there is no reason to wait for some constructive steps from Kiev.

Hungarians of the Carpathian regions of Ukraine no longer believe politicians. Even representatives of Hungarians more loyal to the regime remind: Kiev did not fulfill any of its promises, or what they had previously agreed upon.

And now we need to remember about the Crimean Spring. As we recall, the Western media called the reunion of Crimea with Russia not by the will of the people, but by the “Russian occupation”. In the Crimea, 175 nationalities live. As a result of the Russian “occupation” all nationalities of Crimea are ensured the preservation of the national and linguistic identity. National cultural autonomies are developing.

In the Republic of Crimea, the state status was granted to three languages. This is enshrined in legislation. The state status is assigned to Russian, Ukrainian and Crimean Tatar languages. In Crimea, the principle of the diversity of cultures is recognized, and their equal development and mutual enrichment is ensured. Everyone has the right to use their native language, to freely choose the language of communication, upbringing, education and creativity.

Most of the Crimean Tatars living on the territory of the Crimea understand perfectly well that reunification with Russia actually saved them from oppression by the fascist regime of modern Ukraine. Crimean Tatars in the “Ukrainian” Crimea would expect the fate of the Hungarians, who live in the Carpathian regions of Ukraine. This was directly stated, in particular, by Arseniy Yatsenyuk in 2012. “We will put everyone in their place, very harshly, we must firmly put everything in place in the Crimea. Through political dialogue this will not work. Or the authorities will show them that there is a central Ukrainian government here – it will show it together with the construction of new roads, sewerage, but also the establishment of law and order in the territory of the Crimea. Otherwise, Crimea can go not only to Russia, but also to Turkey. Buy a map of Turkey, and you will see that the Crimea is marked with the same color as Turkey”, Yatsenyuk said in 2012.

But in 2014 the situation changed. Tatars began to use as a bargaining chip precisely because of the reunification of the Crimea with Russia. From the part of the radical Tatar youth, with the help of the so-called “leaders” from the “Mejlis” organization banned in Russia, a punitive battalion was formed, supplemented by terrorists from the ISIS. ISIS terrorists work as instructors in punitive military divisions of Ukraine.

I must say that even in the Russian Crimea, Ukrainian fascists committed a number of sabotage and terrorist attacks against the Crimean Tatars, who supported Russia. In the offices and houses of the Crimean Tatars, who support the reunification with Russia, they threw Molotov cocktails. There were direct attacks and threats to life. But the police and special services of the Russian Federation keep the

situation under control. On the territory of the peninsula constantly detain saboteurs, arrests of extremists are held.

Thanks to Russia, the Crimean Tatars avoided the sad fate of the Hungarians living on the territory of Ukraine. But today it is necessary to unite all forces ready to resist the new wave of fascism, newly born in Ukraine.

After the reunification with Russia, all the progressive groups of the Crimean Tatars united in the public organization Qirim Birligi (http://www.qirimbirligi.ru/) under the leadership of Seytumer Nuridinovich Nimetullayev. The organization is actively involved in supporting the Russian political course and the President of the Russian Federation, Vladimir Vladimirovich Putin. Qirim Birligi is ready to cooperate with international organizations, especially if there is a question of oppression of the rights and freedoms of national minorities. Once the Crimean Tatars themselves experienced injustice and oppression, all the horrors of deportation. Crimean Tatars understand very well what it means to be exiles from their native land.

It’s time to join forces. The leadership of Qirim Birligi is aware of the danger of Kiev’s anti-popular policy. Crimean Tatars are ready for an open dialogue with representatives of the Hungarian people. Today, all sound forces must condemn the deceitful silence of European politicians. After all, on the territory of Ukraine we observe fascism and outright violation of human rights.

P.S. In April 2018 Hungarian publicist, former employee of the Hungarian diplomatic mission in the Ukrainian Socialist Republic Sandor Chikosh visited the Donetsk People’s Republic. Sandor Chikosh made a series of video reports. These reports produced a very strong effect in Hungary. No one doubts that after the persecutions and threats against the Hungarians, the force of arms will be used. The Carpathian region will turn into the second Donbass, where the genocide of the population is the main line of Ukraine’s policy. When this fact is understood by the leadership of the European Union and Hungary, it may be too late.

Source: https://en.news-front.info/2018/07/02/crimean-tatars-and-carpathian-hungarians-the-time-for-dialogue-has-come/