Szerző: Benyik Mátyás

Két iromány mellett küldöm a szimferopoli (Krím) „News Front tévécsatorna és tájékoztató ügynökség azon videóinak listáját („FORDÍTÁSOK-180714-m.”), amelyekhez magyar feliratot készítettem. Különösen fontos a „DOKUMENTUMFILM” c., amely – a 2017 február és szeptember közötti időszakra vonatkozóan – áttekintést ad arról, hogy miként élik meg a Donbassz néphadseregei, a civil lakosság az ukrán hadsereg gyakorlatilag folyamatos ágyúzását (az állítólagos minszki fegyverszünet közepette).

Ezt igazából a moszkvai Szmolenszk tér felhőkarcolójában trónoló Szemüveges Kígyónak kellene látnia. Az újabb és újabb tűzszünetek értelmi szerzőjének – mely tűzszünetek csak arra jók, hogy miközben gúzsba kötik a Donbassz néphadseregeit (jószerével még saját védelmükben sem lőhetnek vissza), AZ UKRÁN HADSEREG ZAVARTALANUL ÚJJÁÉPÍTHETTE MAGÁT A CSŐDKÖZELI ÁLLAPOTBÓL (tetemes nyugati segítséggel, persze), FELVONULTATHATJA FEGYVERZETÉT ÉS CSAPATAIT A FRONTVONALRA. Készen állva arra, hogy – ha Washingtonból megérkezik az engedély és a parancs – támadásba lendüljenek a Donbassz lerohanására, térdre kényszerítésére.

Lavrov nagymester, mindeközben szervezi a „fegyvermentes övezeteket” („szürke zónák”). Melyek arra jók, hogy az ukrán hadsereg – ezek többségét már megszállva – közelebb férkőzhetett a néphadsereg állásaihoz, az ágyúzni kívánt városokhoz. A Tatabánya méretű és lakosságú, Donyecktől 35 km-re északkeletre lévő Gorlovka városát – a korábbiaktól ellentétben – immár teljes egészében be tudják teríteni ágyútüzükkel . Mesterlövészeik éjszakánként elérhető közelségből vadászhatják le a néphadseregek harcosait. Megszaporodtak a néphadsereg állásainak elfoglalását, foglyok szerzését célzó portyáik – minthogy már közel kerülhettek azokhoz (eredetileg a két hadsereget 3 km kellenes hogy elválassza egymástól).

Lavrov nagymesternek fogalma sem volt arról: mi a különbség a között, hogy valaki egy szerződésnek részes fele – vagy pedig a szerződés végrehajtásának GARANTÁLÓJA. A minszki szerződés ez utóbbi kategóriába sorolja Oroszországot – Német- és Franciaországgal együtt. És bár evidens, hogy a szerződés GARANTÁLÓJA nem HAJTHATJA VÉGRE az adott szerződés előírásait – a nyugati demagógia, AZ EGÉSZ VILÁGOT ORRÁNÁL FOGVA VEZETVE, tökéletes sikerrel SZANKCIONÁLJA MOSZKVÁT A SZERZŐDÉS NEM TELJESÍTÉSE MIATT. A Szemüveges Kígyó pedig addig mormolta engedelmesen, fejét lesunyva, hogy igen, MOSZKVA TELJESÍTENI FOGJA A MINSZKI MEGÁLLAPODÁSOKAT, mígnem aztán valakik már szólhattak neki: most már aztán hagyja abba a saját hazáját lejárató, az ellene hozott szankciókat szavaival alátámasztó hülyeségeit.

A Szemüveges Kígyó azt sem tudja, amit egy szentpétervári diáklány, egy lakossági fórumon a fejére olvasott: hogy’ fordulhat az elő, hogy OROSZORSZÁG A DONBASSZ ODA MENEKÜLT, VAGY OTT GYÓGYKEZELÉSEN LÉVŐ HARCOSAIT, ukrán antifasisztákat, KIADJA A KIJEVI NÁCI JUNTÁNAK. Én magam legalább hét olyan esetről olvastam, amikor jogvédők (akik Oroszországban csakugyan valós jogok védelmezői) az utolsó pillanatban megakadályozták ennek a gyalázatosságnak a megvalósulását. (Az egyik ilyen szerencsétlent pár perccel az előtt szedték le a vonatról, hogy az – a határállomásról – megindult volna Ukrajna felé.) És hány olyan eset van, amikor ez a szégyenletes aktus megvalósul. Két olyan asszonyról is olvastam, akiket – miután Oroszország kiadta őket a náci juntának – ukrajnai börtöncellájukban felakasztva találtak.

Mikor nemrég – a Győzelem Napja előtt – letette újabb ciklusa előtti hivatali esküjét a csodaelnök, a kormány , az alkotmányos rendelkezéseknek megfelelően, lemondott – és újra kellett alakítani. KITŰNŐ LEHETŐSÉG, soha vissza nem térő alkalom LETT VOLNA, HOGY A CSODAELNÖK ELMOZDÍTSA POSZTJÁRÓL EZT AZ ÁRULÓT. Nem tette! Ahogy a helyén hagyta a nemzeti bank elnök asszonyát is – aki pedig köztudottan Oroszország érdekei ellen dolgozik, és dollár százmilliárdokat vitt ki Nyugatra. Miközben – a nyugdíj pénztár állítólagos kiürülése miatt – nyugat-európai magasságokba emelték a nyugdíj korhatárt. (Erre az őt félistenként bálványozó Oroszország is felhördült, így a felülmúlhatatlan csodaelnök gyorsan visszakozott. Szokás szerint úgy téve, mintha neki ehhez semmi köze sem lenne. És megint ő tetszelgett az Oroszországban hagyományos nézet hősének szerepében: a cár jó – csak a bojárjai alávalók.)

The situation with the Carpathian regions of Ukraine remains tense. Ethnic Hungarians continue to be persecuted, many leave their native places and go to Hungary. At the same time, last December, Ukrainian Foreign Minister Pavel Klimkin, having met with Hungarian Foreign Minister Peter Siyarto, was very pleased with the departure of the Hungarians from Carpathian region . “We finish the OSCE Ministerial Meeting on the positive. Ethnic Hungarians in Carpathian region are no longer 150,000 or even 100,000. People leave the region”, Klimkin pointed out.

On May 24, a meeting between the Hungarian Foreign Minister Peter Siyarto and US Assistant Secretary of State Wess Mitchell took place. During the conversation, the Hungarian Minister reported on sending the NATO Secretary General a document on Ukraine. The Hungarian Foreign Minister said a certain high appreciation of the United States assistance “in resolving the conflict with Ukraine.” The statement is very strange, more like an attempt to praise those who are directly responsible for the conflict as a whole. At the same time, according to Peter Siyarto, the Hungarian authorities are seeking a peaceful life for “150 thousand Carpathian Hungarians”, as well as stopping violations by Ukraine of their international and bilateral obligations.

The Hungarian minister calls on Ukraine to negotiate. The goal is to resolve the situation before the NATO summit, which will be held in Brussels on July 11-12. Meanwhile, the Ukrainian Foreign Ministry did not report on the talks between the two countries’ ministers. In Ukraine’s opinion, the actions initiated by Hungary disagree with the intentions of the North Atlantic bloc.

Meanwhile, Minister Siyarto has a very strange policy. It requires the right to preserve national identity, language and cultural autonomy only for those national minorities whose ethnic homeland are NATO member countries. Thus, other national minorities in Ukraine, including the Russian Donbass, who are now being subjected to genocide with the help of large-caliber artillery, do not have the right to defend their rights and freedoms. In case of a positive decision of Ukraine on this issue, Hungary will resume support of “European integration of Ukraine”. However, Kiev also did not react to this proposal. It is quite obvious that the United States of America is interested in instability in Europe as a whole. Today Washington is a full-fledged lord of Ukraine, so there is no reason to wait for some constructive steps from Kiev.

Hungarians of the Carpathian regions of Ukraine no longer believe politicians. Even representatives of Hungarians more loyal to the regime remind: Kiev did not fulfill any of its promises, or what they had previously agreed upon.

And now we need to remember about the Crimean Spring. As we recall, the Western media called the reunion of Crimea with Russia not by the will of the people, but by the “Russian occupation”. In the Crimea, 175 nationalities live. As a result of the Russian “occupation” all nationalities of Crimea are ensured the preservation of the national and linguistic identity. National cultural autonomies are developing.

In the Republic of Crimea, the state status was granted to three languages. This is enshrined in legislation. The state status is assigned to Russian, Ukrainian and Crimean Tatar languages. In Crimea, the principle of the diversity of cultures is recognized, and their equal development and mutual enrichment is ensured. Everyone has the right to use their native language, to freely choose the language of communication, upbringing, education and creativity.

Most of the Crimean Tatars living on the territory of the Crimea understand perfectly well that reunification with Russia actually saved them from oppression by the fascist regime of modern Ukraine. Crimean Tatars in the “Ukrainian” Crimea would expect the fate of the Hungarians, who live in the Carpathian regions of Ukraine. This was directly stated, in particular, by Arseniy Yatsenyuk in 2012. “We will put everyone in their place, very harshly, we must firmly put everything in place in the Crimea. Through political dialogue this will not work. Or the authorities will show them that there is a central Ukrainian government here – it will show it together with the construction of new roads, sewerage, but also the establishment of law and order in the territory of the Crimea. Otherwise, Crimea can go not only to Russia, but also to Turkey. Buy a map of Turkey, and you will see that the Crimea is marked with the same color as Turkey”, Yatsenyuk said in 2012.

But in 2014 the situation changed. Tatars began to use as a bargaining chip precisely because of the reunification of the Crimea with Russia. From the part of the radical Tatar youth, with the help of the so-called “leaders” from the “Mejlis” organization banned in Russia, a punitive battalion was formed, supplemented by terrorists from the ISIS. ISIS terrorists work as instructors in punitive military divisions of Ukraine.

I must say that even in the Russian Crimea, Ukrainian fascists committed a number of sabotage and terrorist attacks against the Crimean Tatars, who supported Russia. In the offices and houses of the Crimean Tatars, who support the reunification with Russia, they threw Molotov cocktails. There were direct attacks and threats to life. But the police and special services of the Russian Federation keep the

situation under control. On the territory of the peninsula constantly detain saboteurs, arrests of extremists are held.

Thanks to Russia, the Crimean Tatars avoided the sad fate of the Hungarians living on the territory of Ukraine. But today it is necessary to unite all forces ready to resist the new wave of fascism, newly born in Ukraine.

After the reunification with Russia, all the progressive groups of the Crimean Tatars united in the public organization Qirim Birligi (http://www.qirimbirligi.ru/) under the leadership of Seytumer Nuridinovich Nimetullayev. The organization is actively involved in supporting the Russian political course and the President of the Russian Federation, Vladimir Vladimirovich Putin. Qirim Birligi is ready to cooperate with international organizations, especially if there is a question of oppression of the rights and freedoms of national minorities. Once the Crimean Tatars themselves experienced injustice and oppression, all the horrors of deportation. Crimean Tatars understand very well what it means to be exiles from their native land.

It’s time to join forces. The leadership of Qirim Birligi is aware of the danger of Kiev’s anti-popular policy. Crimean Tatars are ready for an open dialogue with representatives of the Hungarian people. Today, all sound forces must condemn the deceitful silence of European politicians. After all, on the territory of Ukraine we observe fascism and outright violation of human rights.

P.S. In April 2018 Hungarian publicist, former employee of the Hungarian diplomatic mission in the Ukrainian Socialist Republic Sandor Chikosh visited the Donetsk People’s Republic. Sandor Chikosh made a series of video reports. These reports produced a very strong effect in Hungary. No one doubts that after the persecutions and threats against the Hungarians, the force of arms will be used. The Carpathian region will turn into the second Donbass, where the genocide of the population is the main line of Ukraine’s policy. When this fact is understood by the leadership of the European Union and Hungary, it may be too late.

Source: https://en.news-front.info/2018/07/02/crimean-tatars-and-carpathian-hungarians-the-time-for-dialogue-has-come/

Ukrajnának a Kárpátokban elterülő régióiban a helyzet továbbra is feszült. Az etnikai magyarságot továbbra is üldözik. Sokan elhagyják szülőföldjüket és Magyarországra távoznak. Mindeközben, még tavaly decemberben Pavel Klimkin ukrán külügyminiszter, Szijjártó Péterrel találkozva, nagyon elégedett volt azzal, hogy a magyarok kifelé áramlanak Kárpátaljáról. „Az EBESZ miniszteri értekezletét pozitív felhangokkal zárjuk. Kárpátalján a magyar nemzetiségűek száma már nem 150 ezer – és még csak nem is 100 ezer. Az emberek hátrahagyják ezt a térséget” – mondta Klimkin, a „diplomata”.

Május 24-én találkozóra került sor Szijjártó Péter magyar külügyminiszter, illetve Wess Mitchell amerikai helyettes külügyi államtitkár között. A megbeszélés során a magyar miniszter elmondta: Ukrajnával kapcsolatos dokumentumot juttatott el a NATO főtitkárához. A magyar külügyi tárca vezetője szóba hozott egy valamiféle pozitív értékelését annak, ahogy az Egyesült Államok segít „megoldani az Ukrajnával való konfliktusunkat”. Ez egy meglehetősen furcsa nyilatkozat volt. Inkább volt hasonlatos ahhoz, hogy megpróbálnak hízelegni azoknak, akik általában véve a konfliktus közvetlen felelősei. Ugyanakkor, Szijjártó Péter elmondása szerint a magyar vezetés békés életet igyekszik elérni „a 150 ezer kárpátaljai magyar számára” – valamint azt, hogy Ukrajna hagyjon fel nemzetközi és kétoldalú kötelezettségei megszegésének gyakorlatával.

A magyar miniszter tárgyalásokra szólította fel Ukrajnát. Ezek célja: még a Brüsszelben július 11–12-én sorra kerülő NATO-csúcstalálkozó előtt megoldani a helyzetet. Eközben az ukrán külügyminisztérium nem adott hírt a miniszterek közötti megbeszélésről. Ukrán vélemény szerint a Magyarország által kezdeményezett akciók eltérnek az Észak-atlanti tömb szándékaitól.

Szijjártó miniszter mindeközben meglehetősen furcsa politizálásba kezdett. Ő csupán azon nemzeti kisebbségek számára követeli a nemzeti identitásra, a nyelvre és a kulturális autonómiára való jogot, mely nemzetiségek anyaországa: a NATO tagállama. Ily módon Ukrajna más nemzeti kisebbségeinek, így a Donbassz oroszainak – akikkel szemben ma nagy kaliberű tüzérséggel folyik a népirtás – semmiféle joguk sincs arra, hogy védelmezzék saját jogaikat és szabadságjogaikat. És ha Ukrajna pozitívan dönt majd a magyar miniszter módján föltett kérdésekben, Magyarország felújítja majd Ukrajna „európai integrációjához” nyújtott támogatását. Kijev azonban erre a javaslatra sem reagált. Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok, egészében véve, Európa instabilitásában érdekelt. WASHINGON MA UKRAJNA TELJES JOGKÖRÖKKEL RENDELKEZŐ GAZDÁJA. ÍGY NINCS ÉRTELME VALAMIFÉLE KONSTRUKTÍV LÉPÉSEKET VÁRNI KIJEVTŐL (kiemelés a fordítótól).

A kárpátaljai magyarság szkeptikus. Még a magyaroknak a rezsim iránt lojálisabb képviselői is emlékeztetnek: Kijev nem teljesítette sem egyetlen ígéretét, sem bármit is abból, amiről korábban megállapodtak (kiemelés a fordítótól).

És akkor most gondoljunk csak vissza a „Krími Tavaszra” (1). Mint arra mindannyian emlékszünk, a nyugati sajtó nem a nép szabad akaratnyilvánításának, hanem „orosz megszállásnak” nevezte a Krím újraegyesülését Oroszországgal. A Krímben 175 nemzetiség él. Az „orosz megszállás” eredményeként a Krím valamennyi nemzetisége számára biztosítva van a nemzeti és nyelvi önazonosság megőrzése. Fejlődésnek indultak a nemzeti, a kulturális autonómiák. (2)

A Krím Köztársaságban (3) három nyelv is megkapta az államnyelv státuszát. Ez törvényekben van lefektetve. (4) Az orosz, az ukrán és a krími tatár nyelv törvényben rögzítetten államnyelv. (5) A Krímben elismerik a kultúrák sokszínűségének elvét, és biztosított egyenjogú fejlődésük, illetve az, hogy kölcsönösen gazdagíthassák egymást. Mindenkinek joga van anyanyelvét használni, illetve hogy szabadon megválaszthassa a másokkal való érintkezés, a gyermeknevelés, az oktatás és az irodalmi-művészeti alkotás nyelvét.

A Krím területén élő krími tatárok (6) többsége nagyon is tisztában van azzal, hogy az Oroszországgal való újraegyesülés ténylegesen megmentette őket a mostani Ukrajna fasiszta rezsimje által gyakorolt elnyomástól. Az „ukrán” Krímben (7) a krími tatárokra ugyanaz a sors várt volna, mint az Ukrajna kárpáti régióiban élő magyarokra. Ezzel kapcsolatban Arszenyij Jacenyuk (8) 2012-ben nem is kertelt, amikor kijelentette: (https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=mLQ7rtZzmWY) „Mi mindenkit majd helyrerakunk. És tesszük ezt majd keményen. A Krímben mindenkit keményen a helyére kell tenni. (9) Politikai párbeszéddel ez nem fog menni. A hatalom vagy demonstrálni fogja nekik, hogy itt a központi ukrán hatalom az úr – ezt majd új utak építésével (10) csatornázással fogja bizonyítani. Továbbá törvényességet és rendet teremt majd a Krím területén. (11) Vagy máskülönben a Krím kiválhat – és nemcsak Oroszország, de Törökország irányában is. Szerezzen csak be egy Törökország-térképet, és meglátják: a Krímet ezeken ugyanolyan színben tüntetik fel, mint Törökországot” – mondta Jacenyuk 2012-ben.

A helyzet azonban 2014-ben megváltozott. A tatárokat – éppen a Krím és Oroszország újraegyesülésével összefüggésben – aprópénzként kezdték felhasználni. A radikális tatár fiatalság soraiból a tatárok un. „vezetői” – akik az Oroszországban betiltott „Medzslisz” nevű szervezeten keresztül uralkodtak saját nemzettestvéreik fölött – büntető zászlóaljat állítottak fel. E zászlóalj létszámát az „Iszlám Államtól” érkezett terroristákkal egészítették ki. (12) Az ISIS terroristái kiképzőkként működnek az ukrán büntető zászlóaljakban. (13)

Meg kell mondani, hogy az ukrán fasiszták még az orosz Krímben is számos diverziót, terrortámadást hajtottak végre a krími tatároknak az Oroszország pártján álló vezetői ellen. Gyújtófolyadékot tartalmazó üvegeket dobtak azon krími tatárok irodáiba és otthonaiba, akik támogatják az Oroszországgal való újraegyesülést. De sor került nyílt támadásokra, illetve életveszélyes fenyegetésekre is. A rendőrség, az Orosz Föderáció különleges szolgálatai azonban urai a helyzetnek. A félsziget területén állandóan sor kerül diverzánsok elfogására, letartóztatásokra kerül sor a szélsőségesek körében. (14)

Oroszországnak hála, a krími tatárok elkerülték az Ukrajna területén élő magyarok szomorú sorsát. Most azonban egyesíteni kell mindazon erőket, amelyek készek szembeszállni az Ukrajnában ismét feltámadt fasizmus új hullámával.

Az Oroszországgal való újraegyesülést követően a krími tatárok progresszív csoportja a QirimBirligi (http://www.qirimbirligi.ru/ elnevezésű társadalmi szervezetben (15) tömörültek, amelyet Szejtumer Nuridinovics Nimetullajev irányít. A szervezet aktív részt vállal az orosz politikai kurzus, illetve Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, az Orosz Föderáció elnökének a támogatásából. A QirimBirligi kész együttműködni a nemzetközi szervezetekkel – kiváltképpen, ha nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak elfojtásáról van szó. Valaha a krími tatárok maguk is megtapasztalták az igazságtalanságot, az elnyomást, a deportálás minden borzalmát. A krími tatárok nagyon jól tudják: mit jelent számkivetetteknek lenni saját szülőföldjükről.

Eljött az ideje annak, hogy egyesítsük erőfeszítéseinket. A QirimBirligi vezetése tisztában van azzal, mi minden veszedelemmel jár a Kijev által folytatott népellenes politika. A krími tatárok készek arra, hogy nyílt párbeszédet kezdjenek a magyar nép képviselőivel. Ma minden egészséges erőnek el kell ítélnie az európai politikusok hazug hallgatását. Hiszen Ukrajna területén a fasizmusnak, az emberi jogok nyílt megsértésének lehetünk tanúi.

Utóirat: 2018 áprilisában Csikós Sándor, magyar publicista, az Ukrán Szocialista Köztársaságban működő magyar diplomáciai képviselet egykori munkatársa, látogatást tett a Donyecki Népköztársaságban. Csikós Sándor egy sor videó riportot készített. Magyarországon nagy benyomást keltettek ezek a riportok. Már senki sem kételkedik abban, hogy az üldöztetéseket, a fenyegetéseket a fegyverek bevetése fogja követni a magyarság ellen. A kárpáti régió második Donbasszá válik, ahol a lakossággal szembeni népirtás: az ukrán politika fő vonala. Ám mire ezt az Európai Unió és Magyarország vezetése felismeri, meglehet: már túl késő lesz.

Tanaj Csolhanov

MEGJEGYZÉSEK:

(1) „Krími Tavasznak” a Krím-félsziget lakosságának a lázadását nevezik a 2014. február 22-én győztes törvénytelen, erőszakos hatalomátvétel, az új rezsim leplezetlenül oroszellenes, az orosz és oroszajkú lakosságot életveszélyesen fenyegető megnyilvánulásai ellen. Ukrajna keleti és déli, főként oroszok és oroszajkúak lakta vidékein a lakosság döbbenten figyelte a három hónapig tartó véres, erőszakos zavarságok képeit (amelyek során a készenléti rendőrség, illetve karhatalom 107 képviselője esett áldozatául az un. „békés tüntetők” tomboló, gyilkos dühének). Az USA által 5 milliárd (lehet, hogy valójában még ennél is jóval több) dollárral előkészített puccs győzelme elemi erejű tiltakozásokra késztette e térségek lakóit. (Ukrajna akkori 25 megyéjéből 16-ban voltak tiltakozó megmozdulások – közöttük többségében ukránok lakta megyékben is.) A tiltakozó tüntetéseknek három fő követelésük volt: 1. a puccs elleni tiltakozás, 2. az orosz nyelv második államnyelvként való megőrzése, az orosz nyelv szabad használata az orosz nemzetiségek lakta körzetekben 3. (látva az új rezsimnek az oroszok jogaival szembeni hozzáállását) autonómia követelése nemcsak a Krímnek, és népszavazás kiírása Ukrajna föderatív állammá történő átalakításáról. Ez utóbbiról a rezsim hallani sem akart és akar – jóllehet a föderatív állammá történő átalakításnak az ukrán fél számára előírt kötelezettsége a békés rendezésre hivatott minszki megállapodásokban is szerepel.

A tiltakozás szikráját közvetlenül a Korszuny-Sevcsenkónál, 2014. február 20-án történtek robbantották ki. Kijevben járt krími tüntetőknek már hazatérőben lévő autóbusz-konvojára fölfegyverzett náci suhancok támadtak rá, valóságos pogromot rendezve. Az utasokat megverték, megalázták, kifosztották – hét embert pedig pisztolylövésekkel agyon is lőttek. (Nem tudni, mi lett azok sorsa, akik megpróbáltak a mezőn elmenekülni. Vesztükre: a gyilkosok utánuk eredtek, valóságos hajtóvadászatot rendezve.) Az utasok utóbb elmondták: TÁMADÓIKBÓL GYILKOS INDULATOKAT, ÉLETVESZÉLYES FENYEGETÉSEKET VÁLTOTT KI AZ, HOGY AZ ÁLDOZATOK KRÍMIEK. Ekkor harsant föl először: MI EZEKKEL A FASISZTÁKKAL TÖBBÉ NEM TUDUNK ÉS NEM IS AKARUNK EGYÜTT ÉLNI. Akkor kezdtek radikalizálódni a népszavazással kapcsolatos követelések is: már nem a föderatív átalakulást, hanem az Ukrajnából való teljes kiválást akarták az emberek megszavazni a kiírandó népszavazáson. A Krím esetében ez az Oroszországhoz való visszatérést, a Donbassz esetében pedig a két lázadó megye (Donyeck és Luganszk) önálló népköztársaságokká való kikiáltását jelentette.

Az események EGY MÁSIK VONALON IS ZAJLOTTAK. Putyint, az orosz vezetést teljes joggal aggasztotta, hogy az amerikai közreműködéssel és pénzen hatalomra került junta, cserében, átengedi az USA-nak a stratégiai jelentőségű szevasztopoli orosz haditengerészeti támaszpontot. (Az amerikai lapokban már meg is jelent az ottani közbeszerzési hivatal pályázati kiírása a megszerzendő támaszpont amerikai igények szerinti átalakítására.) És Putyin lépett. Döntését két dolog is segítette: 1. világos volt, hogy a kijevi puccsista rezsim el van szánva a krími népmozgalom vérbe fojtására, amit Oroszország nem nézhetett tétlenül. 2. Putyin titokban előzetes felmérést készíttetett: adott esetben hajlandóak lennének-e a krímiek támogatni egy orosz akciót – illetve csakugyan vissza akarnak-e térni Oroszországhoz. AZ EREDMÉNYEK MEGGYŐZTÉK – ÉS EZEK UTÁN LÉPETT. Háromezer fős különleges alakulatot küldött a félszigetre, akiknek, adott esetben, meg kellett volna védeniük a lakosságot a junta erőszakos akcióitól.

AZ ESEMÉNYEK A NÉP TELJES TÁMOGATÁSÁVAL ZAJLOTTAK. A félsziget nagyvárosaiban tömegtüntetések söpörtek végig, demoralizálva a félszigeten állomásozó – az államcsíny keltette zűrzavar miatt egyébként is tanácstalan, elbizonytalanodott (20 ezer fős) ukrán csapatokat. Tüntetők zárták körbe a laktanyákat, ahol azután megjelentek az orosz csapatok is – behatolva a laktanyákba és lefegyverezve az ukrán csapatokat. Katonáik három lehetőség közül választhattak: fegyvereiket leadva hazatérnek-e Ukrajnába; leszerelnek; vagy beállnak az orosz hadseregbe (a 20 ezres ukrán hadseregből 9 ezren választották ezt a lehetőséget: az ott állomásozó ukrán csapatok nagy része a Krímben toborzottakból állt). Így sikerült bebiztosítani, hogy egyrészt a krími autonóm parlament kiírhassa a népszavazást – másrészt pedig a választók külső (ukrán) fenyegetéstől mentesen szavazhassanak. 2014. március 16. örömünneppé vált a krímiek számára: a lakosság mintegy 95 százaléka járult az urnákhoz: a megjelentek több mint 96 (a krími tatároknak is a 77) százaléka pedig az újraegyesülésre szavazott.

2) Pontos ellentéteként Ukrajnának.

3) Krím Köztársaság – ilyen néven lett a Krím az Orosz Föderáció szövetségi szubjektuma

(4) Megint csak ellentétben Ukrajnával.

(5) 2014. március 18-án írták alá, a Kreml György termében, azt a szerződést, amely értelmében a Krím Köztársaság és a mindig is önálló státuszú Szevasztopol városa az Orosz Föderáció szövetségi szubjektumaivá lettek. Az ebből az alkalomból elmondott nagy beszédében Putyin elnök megkövette a krími tatár népet a múltban átélt szenvedéseiért. Egyben – az új szövetségi szubjektumnak adott első utasításában kezdeményezte: az orosz és az ukrán mellett a krími tatár is legyen a félszigeten használatos hivatalos nyelv.

(6) Krími tatárok a kijevi kormány által ellenőrzött területeken is élnek – többek között a Krímmel szomszédos Herszon megyében. Számukra folytatódik az, ami 2014-ig a Krímben is volt.

(7) A Krímet Ukrajnában változatlanul ezzel a jelzővel emlegetik.

(8) Arszenyij Jacenyuk, jobboldali, Amerika-barát ellenzéki politikus volt. A 90-es években a csecsenföldi iszlám lázadók oldalán harcolt. Ez a vékonydongájú professzoros külsejű ember ott hírhedt volt arról, hogy örömmel vesz részt orosz hadifoglyok megkínzásaiban, kivégzéseiben. hogy Egyik vezéralakja lett a Majdannak. A hatalomváltás után miniszterelnökké választották az Amerika emberének számító politikust. Akit, szakmai hozzá nem értéséből származó sorozatos melléfogásai miatt utóbb maguk az amerikaiak menesztettek. Ma Amerikában él, amelynek állampolgárságával ő is régóta rendelkezik.

(9) Ma ezt az elvet könyörtelenül megvalósítják. A rezsim kezén lévő országrészekben – különösen pedig a Donbassz ukránok által megszállt térségeiben a teljes jogfosztottság állapota felé taszigálják az oroszajkú, a rezsimmel egyet nem értő embereket. A junta már megszellőztetett valamit azokból az elképzelésekből, hogy miként fogja pacifikálni majd a térdre kényszerítendő Donbasszt. A tervek között tömeges kivégzések, a megbízhatatlanoknak tartott emberek „szűrőtáboroknak” nevezett koncentrációs táborokba küldése, bebörtönzések, etnikai tisztogatások, az orosz lakosság elűzése, kitelepítése, az otthon maradottak ukránosítása szerepel.

10) A fordító nemrégiben járt a Krímben (is). Átutazva az egész félszigetet (Kercstől Szevasztopolig), saját maga tapasztalta meg, többek között, az ukránoktól örökölt, elhanyagolt, lerobbant úthálózatot. Hosszú évekre, talán nemzedékekre is szükség lesz arra, hogy a félszigetet kiemeljék a hat évtizedes ukrán uralom okozta elmaradottságból. Az úthálózat fejlesztése megindult, most fejeznek be az ukrán korszakban félbemaradt infrastrukturális projekteket. A Krími Híd ez év május 15-i – Ukrajnában és Nyugaton dühödten fogadott – átadásával pedig komoly lendületet kaphat a Krím fölfejlesztése, az ukrán korszakból örökölt elmaradottság felszámolására.

(11) Ez is, mint annyi minden más ukrán nekifohászkodás, üres ígéret maradt csupán.

12) Kevesen tudják, hogy az ukrán parlament, három évvel ezelőtt elfogadott határozatának értelmében könnyített és gyorsított eljárás keretében ukrán állampolgárságot kaphat minden külföldi – ha kéri –, aki fegyverrel harcol a rezsim oldalán. Azok az iszlám terroristák, akik így ukrán állampolgárságot kapnak, ennek alapján, UKRÁN ÁLLAMPOLGÁROKKÉNT, VÍZUMMENTESEN, ELLENŐRZÉS NÉLKÜL LÉPHETNEK A SCHENGENI ÖVEZET (így Magyarország) TERÜLETÉRE. Erre a veszélyre két évben, Orbán Viktornak címzett levelemben, felhívtam a figyelmet. Magyarország azonban egyike maradt azon országoknak, akik, ennek ellenére, a leginkább erőltették a vízummentesség megadását Ukrajnának.

(13) Szélsőséges ukrán (és krími tatár) nacionalistákból álló, félkatonai alakulatok. Többségüket az ukrán oligarchák – közöttük Porosenkó „elnök” – szerelte föl, saját pénzén, így egyben magánhadseregeknek is tekinthetők (amelyek akkor is megsértik a fegyverszüneteket, ha a hivatalos ukrán hadsereg, nagy ritkán, de éppen betartja őket). Ezek a rohamosztagok a harcokból is kiveszik részüket. Fő feladatuknak azonban a lakosság terrorizálását, a rezsim ellenségeivel rövid úton történő leszámolást – továbbá a lakosság kifosztását tartják. Rendkívüli kegyetlenkedéseikről hírhedtek. Az ukrán bíróságok által, a vád bizonyíthatatlansága miatt kényszerűségből – szabadon engedett politikai foglyokat nem ritkán, szabadlábra kerülésük után, azonmód újra elrabolnak, és titkos börtöneikbe hurcolják őket.

(14) Nyugaton mindez úgy csapódik le, hogy – például – az ENSZ, az „európai szervezetek” sorozatban elfogadott határozataikban ítélik el Oroszországot amiatt, hogy „az általa annektált Krímben megsérti az emberi jogokat”. Ugyanezek a testületek általában mélyen hallgatnak, amikor az emberi jogok kirívó megsértéseire kerül sor Ukrajnában, a Donbassz ukránok által megszállt körzeteiben. Ahogy nem szóltak az albánok jogsértéseiről sem, a Szerbiától elcsatolt Koszovóban.

(15) A cikk szerzője, Tanaj Csolhan (oroszosan: Csolhanov) maga is tagja ennek az egyesületnek.

Forditotta: Csikós Sándor

A beregszászi Nagy hegyen álló kereszt a legnagyobb Európában. Az ukránok és magyarok összefogását jelképezi.

Június 25-én, a Jobb Szektor nevű ukrán szélsőjobboldali radikális szervezet suhancai meggyalázták az emlékművet.

A keresztet 2001-ben állították, a Krisztus születése óta eltelt 2000 esztendő évfordulóján, Szent Péter és Pál napján. Talapzatában kapszulát rejtettek el, a jövő nemzedékeinek szóló, alábbi üzenettel:

„Fivéreink és nővéreink a Krisztusban! Ezt a keresztet – amelyet Krisztus születése 2000. évfordulójának szenteltünk – a jövő nemzedékeinek való ajándéknak szántuk, a harmadik évezred küszöbén. Mi, azok az emberek, akik ebben a korban, az Aranykor kezdetén éltünk, adjuk át ezt az üzenetünket. És kívánjuk a lelki békét a Földön élő emberek között, kívánunk egészséget és Isten áldását. Az üzenetet Péter és Pál szent napján alkottuk meg. Beregszász, 2001. 07. 12.”

Úgy tűnik azonban, hogy a jobboldali szélsőségesek rohamosztagosai nem kívánják sem a békét önnön lelkükben, sem pedig a békét Ukrajnában. A két nép közötti barátság és összefogás jelképét meggyalázták. A kilátóterasz falára fekete-fehér festékkel azt pingálták: „Dicsőség Ukrajnának – A hősöknek dicsőség!”. A kereszt aljára pedig a Jobb Szektor nevű náci szervezet vörös-fekete zászlaját festették. (1)

A „News-front” 2018. június 21-i cikke nyomán

https://news-front.info/2018/06/21/vengry-prizyvayut-zabrat-zakarpate-v-otvet-na-dejstviya-natsionalistov-v-kieve/?utm_source=SendPulse&utm_medium=push&utm_campaign=6292703

„Hadüzenet! Mozgósítás! Támadás” – így kommentálta a Facebookon az egyik magyar azt a hírt, hogy a kijevi nagykövetségnél demonstratív tiltakozó akcióra került sor – Orbán Viktor magyar miniszterelnök nem kevésbé demonstratív megsemmisítésével. Mihelyst a Hír TV nevű kormány-közeli (sic!) tévécsatorna leadta a hírt, a reakció nem késett rá.Facebook59Odnoklassniki8Vkontakte9TwitterGoogle+

https://static.kepfeltolto.com/orig/2018/06/22/bebb975da3f81dc92d149fed9e466383.jpg

Igen, a magyarok nem mentek el szó nélkül a kijevi nacionalisták tegnapi (június 20.) kilengése mellett (1). Ez látható a világhálón Ukrajna lépéseivel kapcsolatos bíráló megjegyzések sokaságából. A kommentelők azt kérdezik: „És még ez az ország akar az Európai Unió tagja lenni?” Miközben mások megjegyzik, hogy egyesek közülük „már Európában vannak”. Minthogy akadálytalanul vállalhatnak munkát Lengyelországban – mi több, Magyarországon is. Ahol nem alázzák meg őket úgy, ahogy Ukrajnában teszik a magyarokkal.

Ahogy a magyar internetezők írják: Budapesten a hasonló kilengések résztvevőire sokévi börtönbüntetés várna. Miközben Ukrajnában a nacionalisták megmozdulásai büntetlenül maradnak. Éppen ebből indul ki hozzászólásában Lápócsy Rita, az egyik kommentező, amikor azt írja: „Ott dühöng a nacionalizmus? Nekünk is úgy kéne védeni az elszakított magyarságot, mint az oroszok a Krím félszigetet?”

A magyar internetezők körében hamar népszerű lett az az ötlet, hogy az Orbán-kormánynak, a krími forgatókönyvvel összhangban, „el kellene vennie” Kárpátalját. Azok közül, akik ennek az elgondolásnak a hívei, a terület visszaszerzésére hívtak fel: „Az ukrán nacionalisták akciói megengedhetetlenek. Miért kell a magyaroknak tűrniük azt, hogy így bánjanak velük? Hol a kormány? Hol a hadsereg? Amelyeknek saját népüket kellene védeniük?”

A Krím csak egy népszavazásnak köszönhetően kerülhetett Oroszországhoz – hiszen ott sok volt az orosz – áll egy másik, a kijevi incidensről megjelent tudósításról szóló kommentárban. – Kárpátalja ugyanolyan régió. És az embereknek ott is joguk van arra, hogy választhassanak.”

Amire jött a válasz: „Figyelembe véve, hogy mennyi magyar él ott, nem hiszem, hogy Kárpátalján lenne olyan, aki Ukrajnára szavazna.”

Meg kell jegyeznünk, hogy „a magyar Kárpátalja” elgondolása már régóta létezik. Méghozzá a hivatalos Budapest is, ha körültekintően is, de – „kipuhatolandó a terepet” – fölvetette ezt a kérdést. A térségben több mint 150 ezer etnikai magyar él. Mintegy száz, magyar tannyelvű iskola a végét járja. Nyilvánvaló, hogy az ukránosítás veszélyes felháborította a helyi magyarságot, és a szomszédos ország hatóságait.

Ennek kapcsán Andrej Sokotkó blogger ezt írta: „ténylegesen beindult az a folyamat, amely egy újabb elszakadási pontot teremt.”

„160 ezer magyarnak – akik közül 150 ezer egy tömbben él a határ mentén, akik a magyart tekintik anyanyelvüknek, és gyakran nem is beszélnek más nyelveket – megtiltják, hogy az iskolában anyanyelvükön tanuljanak. Magyarország pedig, hirtelen, váratlanul szóba hozza Kárpátalja önrendelkezését. Minden azonos kotta szerint, minden úgy zajlik, mint a Donbasszban” (2) – írja. „2014-ben Kárpátalját gyakorlatilag már csak egy lépés választotta el az elszakadástól – és akkor egy második, forró Donbasszá válhatott volna. A probléma most még csak nem is az oktatási törvény, amely ellen Magyarország síkra szállt. Ez csupán egy próba, annak a próbája, hogy egy nyilatkozatra mennyire heves reagálás érkezik. Nehéz oltani azt a tüzet, amelyik már hosszú évek óta parázslik” – jegyezte meg Alekszandr Kolomijcev kárpátaljai aktivista.

Még nem is olyan régen a magyar miniszterelnök „példátlan felvirágzást” ígért „a Kárpát-medencében élő magyarság számára”. Véleménye szerint az ország nem lehet sikeres, ha határon túli állampolgárai rosszabbul élnek, mint az anyaországban. A miniszterelnök biztosította a határon túli magyarokat, hogy hazájuk „sokkal erősebbé vált, és bármikor segítségükre tud sietni”. „Meg vagyok róla győződve, hogy a Kárpát-medence magyarsága nagy korszak küszöbén áll. Itt nagy dolgok történnek majd”(3) – jelentette ki Orbán Viktor a „Krónika” c. magyar kiadványnak nyilatkozva. – „A magyar családok erősebbé válnak, mint voltak 10-15 évvel ezelőtt. A román, szlovák, szerb és ukrán állampolgárok érdekében jó kapcsolatokat kell ápolni egy olyan nagy országgal, mint Magyarország”.

Nem lehet nem észrevenni, hogy mindezekkel a háttérben Budapest továbbra is aktívan osztogatja a magyar útleveleket. Méghozzá nem csak az etnikai magyaroknak, de az ukránoknak is.

MEGJEGYZÉSEK:

(1) A kormánypárti sajtó nem tudósított a kijevi magyar nagykövetség előtti nacionalista tüntetésről.

(2) 2014-ben, a Krím és a Donbassz, illetve az új kijevi rezsim között támadt kibékíthetetlen ellentétek egyik fő oka volt, hogy a puccsista junta azonmód kilátásba helyezte az orosz, mint anyanyelv használatának korlátozását, az orosz nyelvtől, mint második államnyelvtől való státusz megvonását, illetve az orosz nyelv hivatalos státuszának megszüntetését a többségében oroszok lakta megyékben. Ezzel párhuzamosan megkezdődött az ukránosítás. Ami kiváltképpen drasztikus formákat öltött a Donbassznak az ukrán hadsereg által megszállt térségeiben.

(3) A 2014-es kijevi fordulat után Orbán Viktor még arról beszélt, hogy „az ukrán nép történelmében új, nagyszerű fejezet nyílt. Mely időszak végén az ukránok eljutnak a demokrácia korszakába”. Most a budapesti vezetés saját szemével győződhetik meg eme „új, nagyszerű demokratikus korszak” vívmányairól – kiváltképpen az Ukrajnában élő magyarság számára. (Ilyenkor az ember szívből kívánná: mindenki, aki ezt állítja, éljen a mai Ukrajna valóságában, legalább egy fél évig. Akkor majd megtanulná, miféle „nagyszerű demokrácia” támadt a mai Ukrajnában.) Ez a felismerés, a maga valódi mélységében, azonban még várat magára. Budapesten nem szűntek meg abban mélységesen hinni, hogy az oroszellenesség a demokrácia egyik legfőbb ismérve.

Fordította: Csikós Sándor