Az ATTAC Magyarország Egyesület és a magyar média – a HVG nem közölte le!

A Társadalmi Igazságosságot Mozgalom – Alakulat a Tőke-Tranzakciók Adóztatásáért az állampolgárok Céljára (ATTAC) Egyesület idén ünnepelte fennállásának 15 éves évfordulóját. Alapszabályunk értelmében tevékenységünket az alkotmányos előírások alapján, demokratikusan, mozgalmi jelleggel fejtjük ki. Magunkénak valljuk a nemzetközi ATTAC mozgalom céljait és alapelveit. A magyar ATTAC a nemzeközi globalizációkritikai mozgalom része, amelynek már több mint negyven országban van helyi szervezete. A globális hálózat kiépítése 1998-ban Franciaországban kezdődött, Ignació Ramonet, a Le Monde Diplomatique főszerkesztőjének javaslatára és eredetileg a spekulációs tőke megadóztatásának, az ún. Tobin-adó bevezetésének szorgalmazásához kapcsolódott. A globálissá terebélyesedett mozgalom egyáltalán nem kommunista mozgalom (erről lásd még később), hanem a kapitalizmus keretein belül maradó célokat követő szerveződés. Országonként ugyan eltérő jellegzetességekkel, de valamennyi az emberarcú kapitalizmusért küzd.

Az ATTAC Magyarország célja: a gazdasági folyamatok, mindenekelőtt a pénzpiacok társadalmi ellenőrzése és szabályozása, az emberi jogok között az alapvető gazdasági és szociális jogok (fedélhez, megfelelő táplálkozáshoz, egészséghez, munkához, oktatáshoz való jog) előtérbe állítása, a tőke antidemokratikus érdekérvényesítésével szemben a társadalmi demokrácián és valódi esélyegyenlőségen alapuló szolidáris társadalom és világrend megvalósítása.

Az ATTAC Magyarország céljainak elérése érdekében tudományos kutató tevékenységet folytat. Figyelemmel kíséri, elemzi és megvitatja mind a hazai, mind a nemzetközi gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatokat. Álláspontunk kialakítása és képviselete érdekében előadásokat, vitafórumokat és megmozdulásokat szervezünk, szoros együttműködést alakítunk ki a céljainkkal rokonszervező szervezetekkel (pl. környezetvédőkkel, emberi jogvédőkkel). Aktuális közéleti kérdésekben állásfoglalásainkat eljuttatjuk a hazai és a külföldi sajtóorgánumokhoz, melyek közül kevesen hajlandóak tevékenységünkről és álláspontunkról beszámolni. Amennyiben mégis, akkor igyekeznek bennünket negatív színben feltüntetni, vagy egyenesen lejáratni, mint például az ellenoperabálok, vagy a WTO- és a GATS-ellenes tüntetéseink kapcsán, vagy legutóbb a HVG 2017. június 23.-i véleményrovatában a kiváló újságíró, a rendszerváltást feldicsőítő Révész Sándor tette (http://hvg.hu/itthon/20170623_Revesz_Sandor_ellenzek_rendszerkritika_baloldal_liberalis_demokracia ).

Több, mint szomorú, botrányos, hogy a magát „liberálisnak” hirdető Révész Sándor ugyanúgy boszorkányüldözést kezd (egy 43 országban jelenlévő) nemzetközi szervezet hazai leágazása ellen, mint Orbán, csak azért mert nem ért egyet annak nézeteivel. Révész Úr a cikkében a 2010 előtti neoliberális politikát védi, nem veszi észre, hogy az csődbe jutott, éppen ez hozta ránk az orbanizmust!

Révész kirohanásában személyes támadást intéz a rendszerkritikus mozgalmak és személyek ellen, az ATTAC-ot és személyemet kommunistának nevezi, amely utóbbival nekem nem lenne semmi bajom, de azért Révész véleménye mégis meglehetősen pontatlan. Egyrészről valóban igaz, hogy az ATTAC Magyarország sokkal radikálisabb, mint a legtöbb más országban működő szervezet és több kommunistát is tömörít, de egyáltalán nem tekinthető kommunista szerveződésnek, csupán rendszerkritikainak. Igaz továbbá, hogy Soros Györgyöt a rendszerváltás segítőjének, a szocialista rendszer sírásójának tartjuk, akinek szerepe szerte a világon a liberalizmus eszméjének terjesztése, a tőke útjában álló, vagy annak ellenálló rezsimek megdöntése volt. A színes forradalmakban játszott szerepe Soros Györgynek mindenütt tetten érhető. „Áldásos” tevékenysége nyomán, a nyílt társadalom megteremtésének ötlete több helyen a világban polgárhábrúkhoz és mérhetetlen szegénység kialakulásához vezetett.

Révész félretájékozottsága ellenében történelmi tény, hogy a fasizmus soha nem volt kapitalizmusellenes. Kár ilyen tudománytalan, hamis, de önmellveregetéssel előadott kijelentéssel lejáratnia saját magát.

A cikke végén Révész azt írja, hogy a rendszertagadóknak nincs programja. Ez nem igaz, mert van programunk (bár frissítésre szorul), amelynek címe: a 90 fokos fordulat. Legalább félszáz vezető értelmiségi vett részt az ATTAC Tudományos Tanácsa által jegyzett program elkészítésében és a szöveget véglegesítő vitákon. A program linkje itt található: http://90fokosfordulat.hu/

Az ultraliberális Révész Úr személyemet a fideszes pronáci Németh Szilárdéhoz hasonlítja, amely ellen hevesen tiltakozom. Kikérem magamnak az összehasonlítgatást Némethel, én egyetemet végzett szakközgazdász vagyok, 6 nyelven beszélek, tudományos publikációim vannak, rendszeresen előadok nemzetközi konferenciákon.

Civil politikai és társadalmi szerepvállalásom az ATTAC-on kívül a Magyar Egyesült Baloldal Egyesülethez, a Marx Károly Társasághoz, az antifasiszta szerveződésekhez, a szociális fórumokhoz és a nyugat-szaharai szolidaritáshoz kötnek, semmi közöm a pronáci Fideszhez és eszmetársához a Jobbikhoz.

Budapest, 2017. június 27.

Benyik Mátyás

149 hozzászólás “Az ATTAC Magyarország Egyesület és a magyar média – a HVG nem közölte le!” bejegyzéshez

    1. Hogy ilyenkor kezdődött el az extrémebb életfelfogás: a jobboldal, és a baloldal ideológiai párharca, ami többnyire alakítja a pártpolitikát érdekes lehet fejtegetni mi áll emögött, hivatkozva a cikk alatti többi hozzászólásra is a nicknév alatt. Szerintem legfőbb konkrét cél amiért érdemes volt a korban az utcára menni az a tudás szétosztása volt. Eredendő cél az élet ipar körül való dinamizálása, hiszen a korban végbement az anyagféleség skálázhatóságának megnövekedése. Egyébként szerintem a történelem nagyvonalakban nem más, mint a fémhasználat elterjedése körüli história. Az állatok háziasítása óta az első ipari forradalomig viszont az emberiség nagyjából ugyanazon a technológiai színvonalon éldegélt, ami egy stabil, komfortos élet volt. Említve persze a középkori, északi vaskovácsokat.
      Figyelembe lehet venni, hogy az Arisztotelészi logika, ami főként a szabályokból való következtetésről szól, és ami meghatározza a felvilágosodás ideológiáit, már a középkorban sem volt megvetett, a nemesi udvarokban voltak művelői. Ha a szabályokat nem szűken vesszük, mint lexikális tudáshalmazt, hanem vegyítjük a lényeglátással bizony a mai korban is naprakész felfogás lehet Arisztotelész hagyatéka. Ez akár még lehet egy konzervatív világszemlélet kiindulópontja is.

      1. Adaléknak hozzátéve, hogy a dolgok gépesítése valószínűleg egy magas szintű intuíciót követel meg, ha már a tudás elosztásáról és az ipari társadalom építéséről van szó.

          1. Olyan szó a magyar nyelvben, hogy „dekleratív” valószínűleg nincs (ha tévednék, kérem a pontos értelmező- vagy idegen szavak szótári leírását). „Deklaratív” létezik – „1. kijelentő, kinyilatkoztató; 3. ellentmondást nem tűrő” (Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezések szótára 1973)

            E szerint a „deklaratív ismeretek” (a.m. „kijelentő, kinyilatkoztató vagy ellentmondást nem tűrő ismeretek”) viszont egy teljesen értelmetlen kifejezés. Mint ilyen a bővülése sem értelmezhető.

            De (feltéve, de meg nem engedve) ha ilyesmi létezne is, bármilyen ismeretek bővülése (amely bár több ismeretre vonatkozik, de mégis egyes számú fogalom, ezért utána többes számban beszélni róla magyartalan) „mérés által” nem „megállapítható”. Az ismeretek bővülése ugyanis nem geometriai vagy fizikai jelenség, így mértékegysége sem létezik,

            Persze megint lehet, hogy tévedek, és létezik, „rtom” a neve, és rtom e magasröptű bejegyzéseinek elolvasása éppen 12 kilortommal bővítette ismereteinket. Természetesen „egy magasabb csoportosítási szinten”. És az is igaz, hogy „ide lehetne hozni a periodusos rendszert is”, meg annyi más mindent is, mert ide minden baromságot ide lehet hozni – dekleratíve természetesen, kizárólag dekleratíve!

          2. Köszönöm szépen. Akkor eljutottam oda, hogy megkérdezhessem, a most megfogalmazott értelmezéseddel a szóban forgó formulázás (“az anyagféleség skálázhatóságának megnövekedése”) miképpen illeszkedik az évfordulós emlékező mondatommal köszöntött történelmi eseményhez (1789-es – „nagy” – francia forradalom), illetve annak gazdasági-politikai-kulturális kontextusához?

          3. Phoenixnek!

            Deklarálni szóból.

            Arisztotelész meghatározottságokról, predikátumokról beszél.
            Vannak ezek között, amelyek az elszenvedéshez kötődnek, és vannak egyszerű minőségeket hordozók.
            A bölcsesség valahol ott lehet, ha tudunk beszélni a dolgokban rejlő következetességről, hagyományról.

          4. Fekete Györgynek!
            Főként a filozófiai program révén és a tudás újraelosztása körül. Való igaz, hogy a pénzrendszerben végbement változásokat meglehetett volna említeni, ehhez én nem értek.

          5. Kedves rtom!

            Jó. Most viszont kérem, konkrétan világítsd meg, miként érinti a „dekleratív ismeretek bővülése” a harmadik rendet.

          6. Komolyan elgondolkodtat, hogy rtom tudatosan hülyéskedik, vagy valóban azt hiszi, hogy magasröptű tudományos kijelentéseket (prédikátumokat) ír le, amelyek szervesen kapcsolódnak a vitához, amelybe beszállni gondolta magát.

            Az első esetben megmondom, hogy jót röhögtem idétlen marhaságain, de már nem vicces, hagyja abba.

            Amennyiben azonban a második eset forog fenn, akkor igen csak sajnálom őt, és nagyon szeretném, ha közeli hozzátartozói mihamarabb gondoskodnának lelki nyugalmának biztosításáról, és megfelelő gyógykezelésnek vetnék alá.

          7. Ez a szöveghalmaz a „tudományosság” mázába csomagolt bornírt idiotizmus. Mindenesetre – ügyes….

  1. Mivel úgy látom, hogy az oldal tönkremehet, ezért a Phoenix, Tovaris és köztem jelenleg folyó vitát a magam részéről befejezem.

    Felhívom a figyelmet, hogy e közlésemben se nevezett partnereimet, se a vitában előadott nézeteiket, se megnyilvánulásaikat, se személyüket nem minősítettem.

      1. …jelenleg folyó vitát a magam részéről befejezem…

        A jelenleg folyót. Későbbi kommunikációról nem nyilatkoztam. Igaz, Izrael náci (náci jellegű stb.) cselekedeteinek állítását – eddigi történelmére gondolva (értve az esetében kikerülhetetlen jelenkortörténeti közelítést is) – soha nem fogom vitaalapnak, vitaképes témának tekinteni, kizárólag mint leleplezendő-megvilágítandó jelenség létezik számomra, az emberiségellenes politika és az erkölcsi aljasság, valamint a személyiségdeficit tartományában. Ez pedig nem babaruha kérdése.

        Mindazonáltal nem adtam föl a konstruktivitásunkba és kooperatitásunkba vetett reményemet. Megismételem, amit f. hó 8-án 17:41-kor írtam: „Bízni, bízni, bízni! – itt, egymás között, egymásban. Jóhiszeműséget feltételezni.”

        1. Csak tudomásul kellene venni, hogy másoknak más véleménye is lehet, mint a miénk….nem olyan tragikus.
          Az okok és az okozatok összefüggésének vizsgálata pedig egy más tészta…

          1. Pontosan így van. Ezért fontos a bizalom. A bizalomból következik. Mert annak – és következményeinek (mint amit te említesz) – éppen hogy tragikus. Ugyanis szenvedésnövelő, kínokozó.

          2. Kimaradt egy oda szánt szó. Pótolom az érintett mondatban.

            …Mert annak – és következményeinek (mint amit te említesz) – hiánya éppen hogy tragikus…

          3. Persze náci véleményről tudomásul vesszük, hogy más vélemény. Viszont hangoztatójában nem bízhatunk.

  2. Fekete György, 2017-07-14 – 19:50

    …”Az ügyet tekintve (zsidóság, holokauszt, Izrael) lélektani tagadásban vagy, így a vita veled erről diszfunkcionális”…

    Na és? Ki mondta, hogy velem feltétlenül szükséges vitatkozni? Én csak a véleményemet mondtam el.
    De megismétlem, mert úgy látszik, nem voltam eléggé világos: Izrael állam, amely egy kapitalista berendezkedésű, imperialista agresszor – nem takaródzhat Auschwitz emlékével akkor, amikor ő maga a nácikhoz hasonló módszereket alkalmaz. Nem nevezhet senkit antiszemitának, amikor nem a zsidóságot, nem a holokauszt emlékét támadják – hanem Izrael államot, mint agresszort ítélik el.

    Megint megemlítem, hogy annak idején a Szovjetunió nem a zsidó népet, hanem a megtestesülő Izraelt, mint agresszort ítélte el. Mellesleg Izrael elfoglalta a Sinai-félszigetet (amelyből a ghaza-i övezet megszállása alatt maradt, valamint a Golan-fennsíkot, amely Szíria része volt.)

    1. A jelzett ok – tagadásod mint hárításod – miatt valójában a bennünket olvasókra gondolva…

      „…nem takaródzhat Auschwitz emlékével akkor, amikor ő maga a nácikhoz hasonló módszereket alkalmaz” Csak pufogod, viszont bizonyítani nem tudod, mert nem is lehet. Tehát szégyelld magad… Megértem, hogy ilyen aljas és gonosz mocskolódásokat nem mersz a valódi neveddel közzétenni…

      „Mellesleg Izrael elfoglalta…” Izrael két TÉNYLEGESEN PREVENTÍV háborút viselt (1956, 1967), előzőleg (1948) és utólag (1973) pedig ARAB AGRESSZIÓVAL SZEMBEN védte meg magát. Mindegyikben győzött. Ennek ellenére az elfoglalt területek több mint 90 százalékát azóta kiürítette, holott a megsemmisítésére törő arab terrorizmus és annak támogatása nem szűnt meg. A palesztinai arabokból az arab országok csináltak hazátlan „palesztinokat (lásd az 1949-es fegyverszüneti egyezmény). Izraeli mentők kórházba szállítják ellátja a beteg, illetve sebesült palesztinokat, biztosítja autonóm területük infrastruktúráját („‘cserébe” terrorista akcióikért…), s még nem említettük az izraeli állampolgárságú arabok példaszámba menő egyenjogúságát Izrael Államban. Összegezve: Izrael példamutatóan demokratikus berendezkedésű kapitalista társadalmi rendszerű ország, amely rákényszerített több évtizedes háborús állapotban ritka önmérséklettel és humánummal gondoskodik önvédelméről. Nem a hruscsovi-brezsnyevi propagandát kell szajkózni, hanem elismerni a tényeket.

      Természetesen Izrael Állam mindenkori vezetése se hibátlan, miként fegyveres testületeinek működése sem, azonban Izrael politikai berendezkedése intézményesen biztosít önkritikai visszacsatoló mechanizmust, s ezt az önreflexiót az állam tiszteletben tartja.

      1. Egy kapitalista berendezkedésű ország nem lehet példaértékű. Példaértékű csak a jól működő, igazságos szocializmus lehet. Vannak jobban élhető kapitalista országok és vannak kevésbé élhetők…
        Izrael állam agressziót követett el, aminek semmi köze nincs Auschwitz-hoz – a legcsekélyebb mértékben sem.
        Nem véletlenül élvezi az imperialista USA támogatását – évtizedek óta.

        1. Kedves Tovaris!

          1948 a mai napig hatóan meghatározta az arab-izraeli (v)iszonyt (amelyben az 1956-os és az 1967-es izraeli támadás preventív jellege tényleges: Nasszer lényegében megtiltotta Izraelnek a Szuezi-csatornán való hajózást, fölfegyverezte és támadó hadműveletekre felkészítette az egyiptomi hadsereget, „Tengerbe a zsidókkal” állami propagandát űzött, Izrael-ellenes arab katonai koalíciót hozott létre, s mindezeket az intézkedéseket 1967-ben megismételte, megtetézve az ENSZ-megfigyelők kiparancsolásával és az Akabai-öböl lezárásával; 1973-ban pedig egyértelműen Egyiptom támadott).

          1948-ban is izraeli agresszió történt? Ha a későbbi arab agressziókat tagadod is, gondolom, az 1948-as háború esetében elismered arab agressziónak… Hiszen akkor a Szovjetunió megengedte, hogy Csehszlovákia fegyvert adjon el – az amerikai zsidók által összegyűjtött pénzért – a magát védő, a Szovjetunió részéről is megszavazott ENSZ-határozat értelmében (amelyet semmibe vettek az arab agresszorok) frissen létrejött Izrael Államnak.

          USA, Szovjetunió, Izrael. Golda Meir Izrael első moszkvai nagyköveteként pénztámogatást kért Sztálintól, aki megmondta őszintén, hogy erre a Szovjetunió a szörnyű második világháborús veszteségei miatt képtelen. Esetleg fegyvert tud adni előnyös fizetési feltételekkel. Golda Meir szintén őszinte volt. Jelezte, hogy az USA gigantikus anyagi támogatást kínált fel országának. Az Egyiptom, Szíria, Libanon, Transzjordánia és Irak, valamint a palesztinai Arab Légió – Nagy-Britannia pártolásával – éppen elindított közös agressziójának körülményei közepette vajon az életéért küzdő zsidó nép vezetői utasították volna el az USA ajánlatát? Ezt rovod fel? Ettől kezdve és emiatt kezdődött a Szovjetunió közel-keleti politikájának irányváltása Izrael tekintetében. Ezért nevezték ki a szovjet vezetők tényellenesen agresszornak Izraelt, a különben reakciós, népellenes arab rezsimek Izrael-ellenes agresszióit és agressziót előkészítő tevékenységét valótlanul nemzeti felszabadító harcnak beállítva.

          Még egy szempont. A sztálini Szovjetunió ellenállása nélkül megvalósulnak a német nagytőke náci kivitelezésű világuralmi tervei. Viszont a sztálini Szovjetunió USA fölé kerekedése (harmadik világháborúval vagy anélkül) a szocializmus jövőjére nézve is katasztrófa lett volna.

          „Egy kapitalista berendezkedésű ország nem lehet példaértékű.” Lehet. A kapitalizmuson belül értelmezve. Így írtam.

          Nem tudsz leállni evvel a vitával? Elszúrjuk a honlapot… Azért jelzek, mert amire itt reagálsz, azt jóval az előtt a hozzászólásom előtt helyeztem föl, amelyben a modus vivendi-t javasoltam; idemásolom:

          Fekete György
          2017-07-15 – 12:35

          Mivel úgy látom, hogy az oldal tönkremehet, ezért a Phoenix, Tovaris és köztem jelenleg folyó vitát a magam részéről befejezem.

          Felhívom a figyelmet, hogy e közlésemben se nevezett partnereimet, se a vitában előadott nézeteiket, se megnyilvánulásaikat, se személyüket nem minősítettem.

          1. Te vagy az, aki nem tud leállni ezzel a vitával. Eszembe sem jutott volna, nem vagyok annyira fejlett….

  3. Ha már Phoenix behozta ide a zsidóságot és holokausztot mint témát (Phoenix 2017-07-13 – 14:35), s Tovaris lelkesen tárgyalja vele…

    Kikerülhetetlen megállapítani, hogy érdekes és fontos indikátor a zsidósághoz, a zsidó történelemhez való viszonyulás.

    Hiszen e téma mentén nézeteikben összetalálkoznak egyébként egymással homlokegyenest ellenkező eszméket vallók, mint például az „antiszálinistán” kommunista Dr. Nagy András főiskolai tanár (belátom, nem tudhatom, szerepel-e e felületen) és a „sztálinistán” kommunista Jeschitz Antal (nem tudom szerepel-e e felületen), valamint a szenvedélyes antikommunistaként doktriner jobboldali liberális Révész Sándor újságíró (nem valószínű, hogy szerepelne e felületen).

    Nyilvánvalóan nagyon tanulságos lenne e jelenség rendszerkritikusan baloldali megvilágítása.

    1. Tényleg nem veszed észre, hogy egyre hülyébb monológokkal floodolod a blogot és kergeted el ezzel az érdeklődő olvasókat?

      Felesleges kérdést tettem fel – természetesen nem veszed észre … őszintén kezdelek sajnálni, jobb sorsra lennél érdemes.

      1. A valódi nevek kiadását erkölcstelennek tartom, a saját név megadása ostoba bátorság, vagy vélt a szellemi nagyság kinyilatkoztatása.
        Valóban, semmi sem bizonyítja, hogy pl. Fekete György valójában ki, mert ez tucatnév. A többi név beazonosítása pedig nem bizonyítható. Ráadásul sérti az internetező inkognitóját, mert maga a weboldal sem jeleníti meg a kötelezően megadandó e-mail címet.
        Jómagam meglehetősen infantilis dolognak tartom a nicknév mögött meghúzódó vitapartnerek vélt nevének kiadását, mert nem csak a netikettet sérti, hanem eléggé sok rosszindulatú érzelmet válthat ki – nem beszélve arról, hogy meglehetősen kellemetlen egzisztenciális problémákat okozhat.
        Emiatt elutasítom az efféle megnyilvánulásokat.
        Mellesleg roppant módon nem érdekel, hogy pl. ki az a Fekete György. Felőlem lehet akár Fehér, Kék, vagy Zöld.
        A lényeg az, amit leír – e tekintetben sok jó írást olvastam már tőle.
        Kár elrontani a mi kis internetes „játékunkat”…

        1. Hamis vádaskodás. Hiszen egy ékezettel nem írtam, hogy Tovaris kicsoda. Phoenix viszont maga adta itt meg, hogy mi az ő valódi neve (ennek ellenére esetében is eltekintettem az azonosítástól, elfogadván érvelését, miszerint bárki írhat bármit.

          Szerencséd van Tovaris, hogy engem sértegetsz, mert lehet, hogy Fekete György és a te igazi meg álneved tucatnév, ám a számítógép kapcsolódása a hálózatra már nyomon követhető. Ám én rád bízom, hogy elhordozod-e a felelősséget kritikátlanságaidért, amiképpen Phoenix lelkiismeretének szintén meghagyom, hogyan hordozza velem szembeni önuralomvesztése, konkrétan gyalázkodása terhét (egyáltalában tehernek érzi-e…).

          Akkor lesz jogod egzisztenciális veszedelmek lehetőségére hivatkozni, ha mindig tiszteletben tartod felületpartnereid emberi méltóságát. Így vagy erkölcsös e tekintetben.

          1. A „Nagy Testvér” akcióba lépett….
            Talán be kellene ismerni, ha tévedünk – s ez mindenkire vonatkozik.

          2. Látod, konkrét voltam ismét (Fekete György 2017-07-15 – 10:39), te ellenben üres általánosságba burkolódzol…

          3. Tovaris, azt írom neked, hogy „üres általánosságba burkolódzol”, amire ezt jegyzed: „Sérteget téged a fene…”

            Kérdezlek tisztelettel, jelen interakció két oldala verbálisan összeillik?

      2. Te kergeted el a „mindenkinél mindent jobban tudok” magatartásoddal (nem beszélve önuralomvesztésedről, amelyért utólag is a másikat okolod) az esetleg idelátogató internetezőket. Különben megnéztem a részedről itt megadott természetes személy nyilvános főiskolai adatlapját (nevét vagy elloptad, vagy a tied, ezen alternatíva lehetőségéről meggyőztél). Nos, az egyetlen tanszéki munkatárs ez az illető, aki egy publikációját se tünteti föl a tudományos közlemények rovatban. Amennyiben pedig ez a valaki Phoenix perfekcionizmusával létezik, nem irigyelhetők a kollégái és a tanítványai.

        Te szintén jobb sorsra lennél érdemes, ezért beláthatnád, hogy használna, ha kialakítanád – legalább utólag – az önreflexió képességét.

        1. Az illető az aktuális honlap elkészülte előtt lett (sokadmagával, egy két és fél milliárdos elvonás miatt) kényszernyugdíjazva, volt munkatársai tiszteletből rakták ki (a régi honlapot, ahol nem voltak publikációs jegyzékek és arcképek sem, felhasználva) adatlapját. Lehet további mélyenszántó, tudományos frazeológiába (perfekcionizmus, önreflexió, blablabla, stb.) csomagolt mocskolódást folytatni. Én ahhoz már nem fogok hozzászólni.

          1. Tisztelt Phoenix!

            Hát persze. Te csupán, minden tudományos blablát mellőzve, azt írtad nekem – Phoenix 2017-06-26 – 20:40 /”Krausz Tamás: Orbán – arccal a szélsőjobb felé” c. bejegyzésnél/ -, hogy „Határozottan kikérem magamnak, hogy elmebeteg kekeckedéseddel tőlem idegen gorombaságra kényszerítesz! VÉN SZENILIS BAROM!”, majd – Phoenix 2017-07-08 – 10:39 kommentben – úgy próbáltad „visszavonni”, hogy indokolásként megtetézted így: „hazudtál” meg „Amúgy mindegy …”

            Egyúttal fütyülsz a honlapot féltő beírásomra, amely megelőzi jelen gúnyolódásodat., lásd fent: Fekete György 2017-07-15 – 12:35.

            A konkrétság érdekében idemásolom:

            …Mivel úgy látom, hogy az oldal tönkremehet, ezért a Phoenix, Tovaris és köztem jelenleg folyó vitát a magam részéről befejezem.

            Felhívom a figyelmet, hogy e közlésemben se nevezett partnereimet, se a vitában előadott nézeteiket, se megnyilvánulásaikat, se személyüket nem minősítettem…

            Most is felhívom a figyelmet, hogy a magam részéről a vitát fejeztem be. Te itt azonban nem vitázol, hanem személyeskedsz. Hiszen mocskolódásnak minősíted, hogy általad gúnyosan nem vállalt személy nyilvános adatlapját megnéztem, s annak tartalmából a hitelesség érdekében jeleztem (olyan személyét, akinek írását te adtad itt meg, mint a tiedét, ám mikor erről szóltam, gúnyolódni kezdtél velem, miszerint nem ismerem az internetes fórumok műfaját, ugyanis bizonyíthatatlan, hogy a te munkád vagy sem…).

            Bízom benne, hogy nem pusztán mostani vitánkat, hanem egymás személyének tárgyalását is be tudjuk fejezni…

  4. Önidézet Phoenixtől (Phoenix 2017-07-14 – 08:58):

    „Azt hiszem, hogy Dr. Nagy András (akivel vagy azonos vagyok, vagy nem, de nézeteink egészen biztosan egybevágnak) ideidézett írásában világosan leírja (“megint csak az érzékeny lelkűek félreértését elkerülendő”):

    “Nem ebben az írásomban akartam kifejteni a közel-keleti problémával kapcsolatos nézeteimet. Nem azt állítom, hogy minden Izraelnek címzett nem szélsőjobboldali bírálat a priori helyes. Csupán arra bátorkodom felhívni a figyelmet, hogy Izrael Államnak nincs semmilyen, sem erkölcsi, sem másmilyen joga Auschwitzcal takaródzva tabuvá nyilvánítani minden ellene irányuló kritikát.””

    1/ Az első bekezdés a holokausztról szóló vitában teljesen komolytalan. Megerősíti ezt az értékelést nem sokkal korábbi fogalmazása – Phoenix 2017-07-13 – 19:02 -, amelyben az internetes fórumokat – megszorítást mellőzve, vagyis a jelen tárgyban zajló kommunikációt is – „személy szerint ezt izgalmas intellektuális kalandnak” tartja. E megélés viszont a belső erkölcsi fék olyan mértékű hiányú utal a személyiség állapotában, amelyet pozitíve visszaigazolunk az adott embernek, ha a szóban forgó tárgyban vitapartnernek elfogadjuk. Ennek felelősségét nem veszem magamra, ehhez nem asszisztálok.

    2/Második bekezdés első mondata: „“Nem ebben az írásomban akartam kifejteni a közel-keleti problémával kapcsolatos nézeteimet.”” Atyavilág! Mit kap az olvasó, ha kapcsolódó nézeteit Phoenix, illetve Nagy András ebben az írásában kívánja kifejteni? Tehát így értékeljük itteni kilométeres hozzászólásai terjedelmét is, lásd (többek között): Phoenix 2017-07-13 – 14:35.

    3/ „”…Izrael Államnak nincs semmilyen, sem erkölcsi, sem másmilyen joga Auschwitzcal takaródzva tabuvá nyilvánítani minden ellene irányuló kritikát.”” Rágalom. Mert bizonyítatlan és gonosz vádaskodás. Különösen „Auschwitz” bekötésével és a „minden” határozó alkalmazásával.

    Szintén nagyon kritikátlan megnyilvánulást látunk a tárgyban, amennyiben szemügyre vesszük másik mostani hozzászólását kollégánknak, ezt: Phoenix 2017-07-14 – 00:02. Nem vállalja ún. „bűntudat”-pogromok általa kreált kifejezésének igencsak nem szabatos voltát, hanem utólag magyarázza, azt félreérthetetlennek beállítva. E helyett a magatartás helyett javaslom neki két alapirodalom tanulmányozását, mindkettő elérhető a Hálón:

    Békés Vera: A TRAUMA REPREZENTÁCIÓJÁNAK VÁLTOZÁSAI HOLOKAUSZT-NARRATÍVÁKBAN

    Virág Teréz: A HOLOCAUST-SZINDRÓMA MEGJELENÉSE A PSZICHOTERÁPIÁS GYAKORLATBAN

    Továbbiakban közvetve se szeretnék kommunikálni Phoenix/Nagy Andrással, avagy ki tudja kivel. Nem kívánok kritikátlanságot erősíteni senkiben, különösen olyan valakiben, aki itt elkövetett önuralomvesztését indokolhatónak jelentette ki (azt állítva róla, hogy – sic! – hazudott, s ennek vélt okán ő jogosan becsmérelte, gyalázta az illetőt; jelesül engem, de nem ez a fontos).

    1. Fenti hozzászólásom (Fekete György 2017-07-14 – 12:48) utolsó bekezdésének zárójeles részéből lemaradt két szó, pótolom: …azt állítva róla, mármint célpont-személyéről, hogy – sic! – hazudott… Valamivel fentebb, a 3. pont második bekezdésének első mondatában pedig szórendet javítok, helyesen: …amennyiben szemügyre vesszük kollégánk másik mostani hozzászólását,…

  5. Izrael állam, amely kapitalista berendezkedésű, nem takarózhat helytelen gyakorlata miatt a holokauszt emlékével. Teljesen elismerve jogos önvédelmét a rá fenekedő államok ellen, saját magát nem jogosítja fel arra, hogy a jogos önvédelmen túl olyan intézkedéseket hozzon, amely emlékeztet a zsidóság elleni – szintén határozottan elítélendő – náci cselekedetekre.

    Ismétlem, a volt Szovjetunió annak idején a palesztinokat és a többi haladó országot támogatta Izrael ellenében, aki agressziót követett el az arab országok egy része ellen. Közben a Szovjetunió fokozatos meggyengülését kihasználva, az amerikai imperialista politika, vallási alapon – jelentősen megosztotta az arab államokat, amelyek a máig folyó véres háborús helyzetbe sodródtak.
    Érdekes az is, hogy mindeddig Izrael nem avatkozott be az iszlám „állam” és Szíria konfliktusába – habár a legutóbbi hírek már újra izraeli légi tevékenységről számolnak be, amelyeket Izrael szíriai célpontok ellen alkalmazott.

    1. Azt hiszem, hogy Dr. Nagy András (akivel vagy azonos vagyok, vagy nem, de nézeteink egészen biztosan egybevágnak) ideidézett írásában világosan leírja („megint csak az érzékeny lelkűek félreértését elkerülendő”):

      „Nem ebben az írásomban akartam kifejteni a közel-keleti problémával kapcsolatos nézeteimet. Nem azt állítom, hogy minden Izraelnek címzett nem szélsőjobboldali bírálat a priori helyes. Csupán arra bátorkodom felhívni a figyelmet, hogy Izrael Államnak nincs semmilyen, sem erkölcsi, sem másmilyen joga Auschwitzcal takaródzva tabuvá nyilvánítani minden ellene irányuló kritikát.”

      Netanjahu és Orbán között valahol itt van az azonosság:

      N: „Nem ért egyet Izrael Állam aktuális politikájával – Izrael ellensége, antiszemita!”
      O: „Nem ért egyet a Fidesz-kormánnyal – a magyar nemzet ellensége!”

      Persze mindig vannak érzékeny lelküek, akik mindent félreértenek – mert a legkisebb szándék sincs bennük a megértésre (nem egyetértésre – megértésre!)

          1. Nem látok ambivalenciát, legfeljebb objektív megítélést. Nem hagyom magam hamis érzelmeknek alárendelni. Legalább is erre törekszem.

          2. Az ügyet tekintve (zsidóság, holokauszt, Izrael) lélektani tagadásban vagy, így a vita veled erről diszfunkcionális.

  6. Mivel – legalábbis egyelőre – alkalmanként kommunikálok jelen weben (Mebal), kinyilvánítom: a Phoenix 2017-07-13 – 14:35 hozzászólásba foglaltakkal semmilyen közösséget nem vállalok. Az okokat, a hozzászólás szerzője vonatkozó nézeteit korábban már több ízben itt közzétette, az évek során számos kommentemben meghatároztam.

      1. Félreértések elkerülése érdekében leszögezem, hogy a fenti link révén elérhető hozzászólás szerzője (Phoenix) maga kínál nekünk – a http://nandras1951.uw.hu/Works/Amen%20es%20sorstalansag.pdf link útján – egy írást mint saját munkát, amelynek fejlécén Dr. Nagy András, a közgazdaságtudományok kandidátusa szerepel szerzőként. Tehát Phoenix maga oldja fel itt nicknevét, ami azt jelenti, hogy senki nem sért szabályt avval, ha él e föloldással.

        1. Bár tudom, hogy nem kommunikálsz velem, egy súlyos – nem politikai jellegű – tévedésedre fel kell hívnom a figyelmedet (pontosabban az olvasók figyelmét). Nem érted az internetes fórumok lényegét. A vitapartnerek virtuálisak, és kizárólag a beírásaik alapján itélhető meg személyiségük (én személy szerint ezt izgalmas intellektuális kalandnak tartom). Az, hogy a sajátomként publikált anyag valóban az enyém – leellenőrizhetetlen. Tehát továbbra sem lehet tudni (és főképpen nem érdemes feszegetni), hogy Phoenix = dr. Nagy András, ahogyan azt sem, hogy Fekete György (a nick) = Fekete György (a sokak által ismert kiváló pedagógus).

          Persze Te nyugodtan hiheted azt, hogy én vagyok dr. Nagy András, nem fogok emiatt megsértődni vagy akárcsak haragudni.

          További jó egészséget.

        2. Tudomásul veszem, hogy Itt Phoenix (tőle ugyanitt adott tájékoztatásban másutt Dr. Nagy András főiskolai tanár) – az internetes fórumok általa VÉLT műfaji sajátosságaira hivatkozva – nem vállal személyes politikai/jogi/erkölcsi felelősséget a jelen felületre részéről fölhelyezett szövegeiért.

          Másrészről – felvetése mentén, hogy nem kommunikálok vele, amit különben ő idézett elő velem szemben ismétlődően tanúsított kritikátlan magatartásával – mit lehet reagálni egyértelműen destruktív fejtegetésekre? Két szemléltető példa is több mint elegendő.

          1/ Egyértelműen patológiás fogalmazás Phoenixtől: „Izrael Állam alapítói között jelentős számban voltak a vészkorszak (és az azt közvetlenül követő „bűntudat”-pogromok) túlélői.” Vagyis – ez a patológiát tükröző – a Vészkorszakkal mellérendelő viszonyba hozhatók ún. „„bűntudat”-pogromok”, amely utóbbiakat a holokausztot túlélő zsidók működtettek? No meg szemantikai tekintetben is patológiás megélést árul el fogalmazás: nem programok, hanem pogromok. Olyan mértékű tagadott feldolgozatlanságot, személyiségdeficitet és szenvedést érzékelek a kifejezés hic et nunc alkalmazójától, hogy az én szívem nehezül el, s mentálpedagógusi etikám nem engedi meg történelemtanár mivoltomnak a példa tárgyában vitát folytatni illető embertársammal.

          2/ A fent jelzett pszichológiai alapon és dinamikával történelmi tényeket-folyamatokat eltorzít, meghamisít. Izrael Államról úgy szól, mint a palesztinok elleni agresszorról. Holott tudja (hiszen nemrégen itt köszönte meg nekem a vonatkozó információt, amelyet ő kért, mégpedig formálisan is, tőlem), hogy a „palesztinok” elnevezést Arafaték kreálták politikai okból az 1960-as évek elején, s mint identitás ezután alakult ki. Továbbá, még lényegesebb, a palesztinoknak azért nincs hazájuk, mert az Izraelre 1948-ban rárohanó arab országok a vereségüket követően kiegyeztek felülkerekedő áldozatukkal a palesztinai araboknak ítélt terület megosztásáról (Ciszjordánia Jordániához került), valamint Izrael szelektív, szeparált és limitált (no meg előre bejelentett) válaszcsapásokkal vívja védelmi háborúját, hogy blokkolja a védtelen zsidó polgári személyeket, közöttük gyermekeket és időseket célzottan támadó palesztin terroristákat.

          1. Egy nyugodtabb pillanatodban majd olvasd el újra, amit írtál és vond le a megfelelő következtetéseket (patalogiáról és egyebekről).

            Az 1/-ben elképesztő agresszív kekeckedéssel van dolgunk. A „”büntudat”-pogrom” kifejezést én nagyon tudatosan és mindenféle patalogia nélkül használtam azokra az – elsősorban lengyelországi és ukrajnai – pogromokra (és természetesen nem programokra), amiket a deportálásból visszatértek ellen követtek el a tulajdonaikat eltulajdonító „jószomszédok”. Ilyen jelenségek Magyarországon is előfordultak, bár ritkábban, és csak egy-két esetben végződtek gyilkossággal. Ahogy Békeffi István (ha jól emlékszem) fogalmazott: „Szembe jött velem a szomszédom, és láttam, nagyon utál engem, amiért az én kabátomat viselte …”

            A 2/ ponthoz nem szólok hozzá – erős nézetkülönbség van közöttünk, amit tudomásul veszek (bár némi félreolvasás is felfedezhető, de az elhanyagolható az 1/-ben produkálthoz képest)

  7. A cikkben minősített „Soros ellenesség” nagyon hasonlít a hazai szélsőjobb stílusára. Mi, kommunisták, egyébként Sorost kapitalista mivolta, kommunista- és szocializmus ellenessége miatt nem szeretjük, nem azért, mert „alátesz” a mai magyar orbánista fasisztoid rendszernek. Orbánt és a többi „alternatívokat” (ha még emlékszünk erre a frázisra” – pont George Soros szabadította ránk – ha sokaknak eszébe sem jutna.

    1. Nagyon fontos árnyalás Tovarisé! Mert az Orbán-rezsim „sorosozása” bizony elutasítandó, hiszen egyértelműen antiszemita érzelmekre játszik. Lassacskán Soros felsorakozik a „biciklistákhoz”, akik – a zsidók mellett – minden rosszról tehetnek. (lásd Bolondok hajója)…

    2. ad Tovaris 2017-07-12 – 12:43

      „A cikkben minősített “Soros ellenesség” nagyon hasonlít a hazai szélsőjobb stílusára.”

      Ezt nem egészen értem. Két cikkel van dolgunk: Révész Sándor cikkével és Benyik Mátyás arra adott válaszával.

      A Révész cikkben ennyi van:

      „A nácikkal és a kommunistákkal nincs gond, ezek a kapitalizmus, a liberalizmus, a polgári demokrácia ádáz ellenségei, …. A Nyugat-bashing, a Soros-bashing nekik áll a legjobban.”

      A “Soros ellenesség” („Soros-bashing”) minősítése itt „egy új mesét dünnyög, a fasiszta kommunizmusét”. Ez hasonlít nagyon a hazai szélsőjobb stílusára? Aligha, mert maga a „Soros-bashing” tartalmilag nincs kifejtve.

      A Benyik-válaszban a „Soros-bashing” ki van fejtve:

      „Igaz továbbá, hogy Soros Györgyöt a rendszerváltás segítőjének, a szocialista rendszer sírásójának tartjuk, akinek szerepe szerte a világon a liberalizmus eszméjének terjesztése, a tőke útjában álló, vagy annak ellenálló rezsimek megdöntése volt. A színes forradalmakban játszott szerepe Soros Györgynek mindenütt tetten érhető. „Áldásos” tevékenysége nyomán, a nyílt társadalom megteremtésének ötlete több helyen a világban polgárhábrúkhoz és mérhetetlen szegénység kialakulásához vezetett.”

      Te nagyon helyesen tetted hozzá (ha leszámítjuk az “alternatívok” igaztalanul pejoratív és anakronisztikus használatát – a rendszerváltás előtt „demokratikus ellenzék” volt, az “alternatívok” az 1980-as évek második felében/végén jelentek meg, nagyrészt kötődtek a „demokratikus ellenzékhez, de nem voltak azonosak vele – lásd politologia.ektf.hu/tantargyak/alternativ_pol_mozg.doc ):

      „Orbánt és a többi “alternatívokat” (ha még emlékszünk erre a frázisra” – pont George Soros szabadította ránk”

      Na már most ez valóban a Soros-ellenesség egyik – elvi – formája, amihez hozzátenném leninistaként Lenin – általam gyakran idézett – szavait: Sorosnak mindezt „ugyanúgy nem lehet személyes bűnéül felróni, mint Trockijnak nem bolsevik voltát”. Természetesen ez sem „hasonlít a hazai szélsőjobb stílusára.” Se nagyon, se kicsit.

      Mivel az „ellenségem ellensége a barátom” elvet az egyik legaljasabb, leghazugabb szillogizmusnak tartom, azért nyugodtan kijelenthetem: attól, hogy Orbán és Soros (Orbán és Simicska, Orbán és Orbán bármely volt, s vele szembefordult barátja) utálják egymást, nekünk kommunistáknak, rendszerkritikusoknak egyik oldalt sem kell szeretni. Én személy szerint a sorosozó plakátokat semmivel sem utálom jobban (de kevésbé sem), mint a Fidesz-kormány bármely más kék alapon fehér-sárga-nemzeti színű hazug, uszító, gyűlölet-keltő plakátjait. Ezek mind a legrosszabb goebbelsi hagyományokat idézték fel – azok is, amelyek nem antiszemitizmust, hanem „csak” az ordas gyűlölet bármely formáját szították.

      „Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista.
      Amikor a szakszervezetiseket vitték el, csendben maradtam,hisz nem voltam szakszervezetis.
      Amikor a szocialistákat elvitték, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista.
      Amikor a zsidókat elvitték, csendben maradtam, hisz nem voltam zsidó.
      Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.”

      (Emil Gustav Friedrich Martin Niemöller)

      1. Régebben olvasgattam a „kuruc” infót. az ottani Soros-ellenességre gondoltam elsősorban. Ők „kommunistazsidóbolsevik” – stb., stb. jelzőkkel illetik Sorost.
        A többi kiegészítést köszönöm.

      1. Banjamin Netanjahu (sic!) nem szeretett bele „az orbani sorosozo propagandaba”. Orbánhoz hasonlóan csalódott Sorosban, a „nyilt társadalom” erősen idealista-liberális apostolában. Az ugyanis az „amerikai álom” terjesztése közben komolyan veszi a liberalizmusnak megengedhetetlen módon átengedett citoyen értékeket és ez olykor-olykor összeütközésbe kerül olyan politikai rendszerekkel, amiket én „tudománytalanul” félfasisztának nevezek. A fasizmusnak ugyanis nem az antiszemitizmus az attribútuma, hanem a bűnbak keresés/találás – és az bizonyos fokig véletlen, hogy a római császárság végnapjaiig visszavezethető történelmi okok miatt Európában a zsidó nép vált a bűnbak-néppé. Amig Mussolini inkább vetélytársat látott Hitlerben, mint szövetségest, addig az ő fasizmusa nem volt antiszemita, mint ahogyan a japán fasizmus sem antiszemita (azt mondják, hogy Ázsia zsidói a Mennyei Birodalmon kívűl élő kinaiak). Netanjahu tipikus képviselője annak az izraeli szélsőjobboldali politikának, amiről az Ámen című kitűnő film kapcsán a következőket írtam http://nandras1951.uw.hu/Works/Amen%20es%20sorstalansag.pdf

        „Végül egy igen kényes (jószerével mesterségesen kényessé tett) kérdés:

        Auschwitz és Izrael Állam kapcsolata.

        Izrael Állam alapítói között jelentős számban voltak a vészkorszak (és az azt közvetlenül követő „bűntudat”-pogromok) túlélői. Ezért tökéletesen érthető, hogy Izrael Állam különösen sokat tesz a vészkorszak emlékezetének fenntartásáért, az áldozatok emlékének ápolásáért, az „igaz emberek” emléke előtti tisztelgésért (nem jártam Jeruzsálemben, így nem tudom, hogy a „világ igazainak” kertjében a szovjet (és persze a többi szövetséges) katonáknak méltó emlék van-e állítva).

        Viszont kétségtelen tény, hogy a vészkorszak áldozatai nem Izrael Állam (leendő) állampolgárai voltak. Az elpusztítottak között természetesen jó néhány cionista (tehát Izrael Állam létrehozását politikai célként valló) is volt, de többségükben német, magyar, lengyel, szlovák, szovjet (vagy ha úgy tetszik – ukrán, orosz stb.) és egyéb identitású, mellesleg zsidó eredetű és/vagy vallású emberek voltak, akik sokszor csak Hitlertől tudták meg, hogy ők valójában zsidók. Nem beszélve itt most arról, hogy a második világháborúban a hatmillió elpusztított zsidó mellett még több mint ötvenmillió ember pusztult el. Fentebb már megpróbáltam vázolni, hogy e gyilkosságözönben miben állt Auschwitz egyedisége. Ahogy valaki, azt hiszem Krausz Tamás, – szerintem tökéletesen helyesen – fogalmazott, az egyediség nem az áldozatok oldaláról, hanem a gyilkosok oldaláról jelentkezett. A hivatalos izraeli politika azonban ezt az egyediséget kiforgatja, kísérletet tesz az auschwitzi áldozatok kisajátítására és államrezonná változtatásukra. Ugyanezt teszik az Izrael mellett politikailag fellépő cionisták a diaszpórában.

        A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mindenkit, aki bírálja Izrael Állam politikai lépéseit, azt – Auschwitzra hivatkozva – antiszemitizmussal vádolják. Ha valaki, (éppen a kontraszt-hatás miatt – hogy tudniillik a zsidóknak azután igazán tudniuk kellene, miről van szó), az izraeli kormány, illetve az izraeli erőszakszervezetek egyes palesztin-ellenes lépését a nácik zsidóellenes lépéseihez hasonlítja, akkor az egyenesen botránynak lesz minősítve. Megint csak azért, mert – állítólag – az illető egyenlőségjelet tesz az áldozatok (a zsidók, tehát Izrael Állam) és a gyilkosok (a nácik) közé. És a korszellem (már megint a korszellem!) szemet huny a felett a csúsztatás felett, hogy „a zsidók, tehát Izrael Állam…”.

        Ami itt történik, az roppant veszélyes.

        Miközben Izrael Állam meggyőződéses antifasisztákat (köztük nem kevés zsidó származásút, sőt vészkorszak-túlélőket és leszármazottaikat) nyilvánít antiszemitává e hamis szillogizmus jegyében, gyakorlatilag a szélsőjobboldal monopóliumává teszi az izraeli politika bírálatát. A szélsőjobboldal ugyanis nem tesz mást, csak megfordítja az izraeli államrezont. Izrael Állam szerint, aki bírálja Izrael Államot (még ha csak, mint államot és nem, mint zsidó közösséget is!) az antiszemita. „Helyes” – mondják erre a szélsőjobboldaliak – „mi is így gondoljuk. Mivel mi jogosan bíráljuk Izrael Államot a palesztinokkal szembeni politikájuk miatt, tehát jogosan vagyunk antiszemiták. Ti mondtátok, hogy a zsidók és Izrael Állam egy és ugyanaz!”

        Ha nekem az a véleményem, hogy „Izrael elnyomja a palesztinokat”, akkor nagyon nehéz elhatárolódnom attól a szélsőjobboldaltól, amelyik azt harsogja, hogy „Izrael elnyomja a palesztinokat, tehát üsd a zsidót!”, mert ugyanakkor Izrael Állam meg azzal vádol, hogy „csak azért mondod, hogy elnyomom a palesztinokat, mert ütni akarod a zsidókat”. Európa baloldala nem tüntethet Izrael politikája ellen, mert Izrael Állam azonnal antiszemitizmust és Auschwitzot kiált, másrészt azonnal szélsőjobboldaliak csapódnak a tüntetőkhöz, akik a tüntetésnek egy kis pogrommal adnak nyomatékot, és Izrael Állam ezt egyértelműen magával a tüntetéssel hozza összefüggésbe. Csakhogy, ha a baloldal nem tüntet, attól még antiszemita pogromok lesznek. Azt ugyanis nem a baloldali tüntetők csinálják.

        Megint csak az érzékeny lelkűek félreértését elkerülendő.

        Nem ebben az írásomban akartam kifejteni a közel-keleti problémával kapcsolatos nézeteimet. Nem azt állítom, hogy minden Izraelnek címzett nem szélsőjobboldali bírálat a priori helyes. Csupán arra bátorkodom felhívni a figyelmet, hogy Izrael Államnak nincs semmilyen, sem erkölcsi, sem másmilyen joga Auschwitzcal takaródzva tabuvá nyilvánítani minden ellene irányuló kritikát. Ha pedig valamely lépésüket a nácikéhoz hasonlítják, előbb el kellene gondolkodni e hasonlat igazságtartalmán (amely valószínűleg sem nem 0, sem nem 100 százalék), és nem a „zsidók, tehát Izrael Állam” csúsztatással csípőből kegyeletsértéssel vádolni a bírálót. Mint „második generációs vészkorszak-túlélő” és mint antifasiszta, meggyőződéssel jelentem ki, hogy az auschwitzi áldozatokat megillető kegyelet nem terjed ki Izraelre, az államra. Annak saját tetteiért a saját maga nevében kell vállalnia a felelősséget.

        Ámen.”

        Minden látszattal szemben nem szeretek a „na ugye, nem megmondtam!?” álláspontra helyezkedni, de a mélyen antiszemita Horthyt feldicsérő Orbán és a militáns cionista (nem antiszemita szitokszóként használom ezt a kifejezést!) Netanjahu egymásra találása a Soros-plakát ügyében e sok évvel ezelőtt írt soraimat igazolja.

        Sorosról Benyik (Tovaris kiegészítésével) meglehetősen pontos politikai képet rajzolt. Amikor én őt „a „nyilt társadalom” erősen idealista-liberális apostolának stb. stb.” jellemeztem, akkor ismét az „ellenségem ellensége nem feltétlenül a barátom”, illetve az „ellenségem barátja nem feltétlenül – csak ezen okból kifolyólag – az ellenségem” elvekhez tartom magam. Ha Soros, mint idealista liberális (és mint ilyen, meggyőződéses antifasiszta) bírálja Izrael Állam palesztin-ellenes (rasszista ízű) politikáját, akkor rá is érvényes lesz

        „Miközben Izrael Állam meggyőződéses antifasisztákat (köztük nem kevés zsidó származásút, sőt vészkorszak-túlélőket és leszármazottaikat) nyilvánít antiszemitává e hamis szillogizmus jegyében, gyakorlatilag a szélsőjobboldal monopóliumává teszi az izraeli politika bírálatát.”

        Ne feledjük el, hogy a kijelentés – „azt, hogy ki az antiszemita, én döntöm el” – nem kevésbé goebbelsi (luegeri, göringi) szellemiségű, mint az, hogy „azt, hogy ki a zsidó én döntöm el”.

        Igen! Goebbels Izraelben – de pontosabban: Netanjahu politikájában. Ugyanis létezik egy másik Izrael is …

        1. Többször átolvasva, semmi ellenvetésem nincs. Ez sokban megmagyarázza a maga idejében nem nagyon értett helyzetet, hogy a volt Szovjetunió Izrael ellenes fellépése a palesztinok és más arab államok jogainak védelmében – milyen összetett probléma is lehetett – és Arafat pálfordulásával miért is ért véget…

          1. Nem tudom, hogy Phoenix fenti írásának tartalmával miért nem lehet egyetérteni?

  8. Az esetleges figyelemkihagyás (arról szóltam) még inkább nem hazugság. A „téveszme” használatát pedig javaslom teljesen elhagyni (egymásra vonatkoztatva), mert patológiás fogalom. Megismételem: ne akarjuk a másikat kioktatni, továbbá destruktív késztetéseket tulajdonítani neki, s egyáltalában mellőzzük személyiség működéseink minősítését, valamint vélt/valós kudarcaink fejre olvasását. Bízni, bízni, bízni! – itt, egymás között, egymásban. Jóhiszeműséget feltételezni.

  9. A hazugság szándékosan kifejtett vélemény, a tévedés, a téveszme, a tárgyi tudás hiányossága nem az.
    Ha valaki itt valótlant mond, az nem mindig hazugság. Csak, ha szándékos.
    Maradjunk meg a régi mondásnál: tévedni emberi dolog…

  10. „Próbáljunk meg a meggyőzés eszközeivel hatni egymásra.” Írja ezt az a valaki, aki szó szerint nekem címezve itt fogalmazta, hogy „Szard össze magad!”‘, holott egy ékezet trágárságot nem kapott tőlem. Nos, ez az önreflexió teljes hiánya…

    1. Az a „valaki” nem én voltam. Nem szokásom ordenáré kifejezéseket hasonló elven lévőknek mondani.
      Legalább is úgy érzem, hogy én kaptam ezt a véleményt, holott nem én mondtam.
      Csak rosszul esik.

      1. Kedves Tovaris!

        Valóban pontosítanom szükséges. Krónikásként kaptam tőled 2015 novemberében, s úgy szólt, hogy „Le vagy szarva!”. Lelked rajta, hogy elismerd, ugyanis nem sikerült előkeresnem, viszont határozottan emlékszem. Nem lenne érdekes, ha legalább elnézést kértél volna. Ám ezt ugyanúgy elmulasztottad, mint Phoenix azért, amikor a következőket írta nekem:

        Phoenix
        2017-06-26 – 20:40 /”Krausz Tamás: Orbán – arccal a szélsőjobb felé” c. bejegyzésnél/

        Határozottan kikérem magamnak, hogy elmebeteg kekeckedéseddel tőlem idegen gorombaságra kényszerítesz!

        VÉN SZENILIS BAROM!

        OLVASD EL 2017-06-26-19:33 HSZ-MAT ÉS AZONNAL HAGYD ABBA KICSINYES, RÖHEJES ÉS AZ OLDAL LÁTOGATÓT MÉLYEN SÉRTŐ HAZODOZÁSAIDAT!

        (A csupa nagybetű a netiket szerint ordibálás – ha az volt a mocskos célod, hogy ilyen állapotba juttass, sikerült – ám ez az “eredmény” kizárólag téged minősít. A továbbiakban nem létezel a számomra.)

        /Phoenix teljes terjedelemben idemásolt hozzászólásának vége./
        XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

        Egyik esetet megelőzően se fogalmaztam egyiketeknek se semmiféle trágárságot, sőt megnyilvánulásotokat se tituláltam elmebetegének (semmilyen módon).

        Alapvetően fontosnak gondolom a tényt, hogy kettőtök közül senki nem gyakorolt önkritikát. Ekként ugyanis fenntartjátok magatoknak a jogot, hogy az illemszabályok minimumát megsértsétek, sőt kommunikációnkba belegázoljatok az emberi méltóságba, ha megbántva érzitek magatokat. Akkor is, ha a „bántó félk” eddig soha nem merészkedett.

        Aláhúzom. Jelen esetben a sértődéstől egészen különböző dologról van szó. A lényeg az, hogy önkritikátok biztosíték lehet arra, hogy valóban elengeditek a nézetet, miszerint jogotok van embertársatokat okolva (akiről feltételezitek, hogy konfliktusban vagytok vele) és az arányosság elvét semmibe véve igazolni magatok számára önuralmatok föladását.

        Ezt megcselekedve hiteles a fölszólítás részetekről egymás kímélésére itt.

        Ui. Megjegyzem, teljes mértékben hallgattál Phoenix előbb tárgyalt kritikátlan publikus viselkedését illetően, ily módon asszisztálva hozzá.

        1. Utólag bocsánatot kérek.
          Phoenix-re akkor „hallgatok”, ha olyan dolgokat fejt ki, ami egyezik az én véleményemmel.
          Engem is „sztálinistának” tart, ami annyiban igaz, hogy én minden olyannal egyetértek, ami Sztálinhoz köthető és hasznára volt a Szovjetuniónak.
          Az, hogy én az elméleti ismereteimet azokból az irodalmakból szereztem, ami a rendelkezésemre állt – beleértve a hivatalosan tanított ismereteket – az egy objektív dolog, egész életpályám nem erről szól.
          Az továbbra is meggyőződésem, hogy Lenin óta nem történ olyan ideológiai folyamat, amely az utóbbi 100 évet megfelelően feldolgozta volna.
          Íme, itt a vitáink is erről tanúskodnak…

          1. Kedves Tovaris! Csupán azért, hogy ne maradjon elvarratlanul semmi. „Phoenix-re akkor “hallgatok”, ha olyan dolgokat fejt ki, ami egyezik az én véleményemmel.” – írod. Evvel semmi gondom nem volt. Azt sérelmeztem, hogy hallgattál, amikor Phoenix formálisan is gyalázta személyemet. Ám ezért már az imént pardont kértél, s én spongyát borítottam rá.

  11. Phoenix-nek 2017-07-07 – 18:26

    Én az ellenséget nem jelölöm meg, nem jelölöm ki, hanem, ha engem meggyőződésem miatt támad, támadja az általam képviselt eszmerendszert – verbálisan, vagy fizikálisan – azt minősítem ellenségemnek. Először csak ellenfelemnek. Ellenfélből ellenséggé a helyzet megváltozása fogja átminősíteni.
    A kommunista mozgalmon belül nem lehet egyik ember a másiknak ellensége – a személyes gyűlölködés és az elvi problémák nem léphetik át a kommunizmus kereteit. Ilyenkor felül kell kerekedni az elvszerűségnek a személyes indulatokon. Akik itt néha egymásnak esnek, azok sem „bolsevik mivoltukat” vonják kétségbe, hanem személyes indulataikon nem tudnak úrrá lenni.
    Próbáljunk meg a meggyőzés eszközeivel hatni egymásra.
    Aki a kommunista eszmerendszert és a szocializmus eszméjét feszegeti, annak máshol kellene megnyilvánulnia.
    Különösen fontos ez nagy tudású tanáremberek részéről, akik nagyon sok tekintetben magasabb tárgybeli tudással rendelkeznek – mint például „rosszmagam”…(kölcsönvettem ezt a jelzőt)
    Az emberek túlnyomó többsége – különösen manapság – nagyon alacsonyan képzett történelemből, társadalomtudományokból, bölcseleti tantárgyakból – a fizikai és szellemi munka területén tevékenykednek – a napi megélhetés köti le a gondolatvilágukat.
    Pedig a szocializmus őértük volt, és reményeink szerint majd lesz egyszer, valamikor…

  12. Az Örökkévalóságnak és a barátaimnak írok, még itt is. Az ellenem – szövegeim ellen – acsarkodóknak – nem. Különösen nem azoknak, akik dacára, hogy egy eszmei-politikai közösségben vannak velem, saját felelősségviselésüket teljesen elhárítóan önuralom-vesztők (akik jogosnak gondolják azt írni a másiknak, hogy „Te vén szenilis barom!”, vagy „Szard össze magad!”, holott nekik-róluk semmi trágárságot nem jegyzett soha az általuk címzett fél)…. Csak hasonlatként (bár történelmi, s ennyiben sántít, de minden paranoid képzelgés nélkül): Trockijt és a lenini politikai bizottság többi tagját se az osztályellenség, hanem Sztálin gyilkoltatta meg. Az ilyen személyiség, mint az utalt negatív példák sora, mindig gátolni fogja a kommunista társadalom kialakulását.

    1. Hirtelen felindulásomat ( amit akkor szégyeltem, utóbb naivan azt gondoltam, megbocsátottad) az váltotta ki, hogy egy ostoba, nem általam kezdeményezett vitában (a „félfasizmusról”) a „szemembe” hazudtál, állítva, hogy nem merek válaszolni a kérdésedre, miközben a válasz már két körrel előbb ott volt. A második Általad említett gorombaság nem tőlem származik.

      Amúgy mindegy … sajnálom 🙁

      1. Te tényleg nem érted… Először. Itt senki nem hazudik. Másodszor. Még ha így is éled meg, akkor sincs jogod a vélt vétkest gyaláznod. Az arányosság elve alapján. Végül. Nem a megbocsátás a lényeg, hanem az, hogy ne erősítsem benned a kritikátlan magatartás igazolását. Egyébként meg nem vagyok keresztény se.

      2. Plusz megvilágítás. Nem csupán konfliktust eszkaláló a disputapartnert hazugnak nevezni. Súlyos tárgyi tévedést is tartalmazhat. Mert annak dacára, hogy én is szívesen olvasom több hozzászólásodat, nem tudom követni a számomra kilométereseket. Szintén nem tudlak követni, ha nekem, a figyelmemnek „túl” sűrűn szólalsz meg. Ne érts félre, jogod van hozzá, sőt nemegyszer tárgyilag is hasznos a „túltengésed”. Tehát elvérezhetek abban, hogy pontosan és értőn kövesselek téged. Tehát hazug vagyok? Amennyiben nem tudsz annyira megbízni bennem, hogy „hazugságnak” nem minősíted adott működésemet, nos, ez esetben nem az én készülékemben van a hiba…
        Nem állítom, hogy tökéletes lennék, s azt sem, hogy nekem ne lennének perfekcionista késztetéseim. Azt ellenben ki merem jelenteni, hogy elég jelentős önismerettel rendelkezem (kimunkáltam), s saját tagadásaimmal is eléggé tisztában vagyok.
        Kérlek, hidd el nekem, hogy most például nem magyarázkodtam (általában nem is szoktam), hanem értelmezni törekedtem.
        Bízom benne, így már szót értünk egymással.

  13. (Addig kritizáld a renegátot, amíg el nem szégyenli magát!)

    Révész Sándor legutóbbi túlzása…

    „Pontosan tudjuk, mikor lett Magyarország európai. Akkor, amikor egyáltalán lett. És azóta egyfolytában az volt. 1526-ban, 1919-ben, 1944-ben, 1952-ben…”, fogalmaz Révész a HVG-ben – http://hvg.hu/itthon/20170706_Legyen_meg_az_Istvan_akarata -, ahová átigazolt a Népszabadság kinyuvasztását követően.

    Miért nem jegyez 1919 helyett 1914-et ebben a negatív felsorolásban? Az esetben véletlenül se lehetne gondolni a Magyarországi Tanácsköztársaságra! Így viszont szerzőnk akár avval is indokolhat, hogy nála Horthy Miklós, a fehérterror az utalás…

    Révész Sándor nagyapja, Révész Mihály legendás szociáldemokrata volt, a Kormányzótanács jegyzőkönyvvezetője (és sok minden fontos más), apja centrista szocdem, Révész András. A családot több kommunista meghurcoltatás érte. Ezért érthető, hogy Sanyika megveszekedetten kommunistázik. Ám az nem, hogy munkásmozgalom-ellenessé, sőt – szó, ami szó – tőkelakájjá vált.

    A fanatizmus rossz tanácsadó. Okos, tehetséges embereket is megzavarhat.

    (Facebook)

          1. Pont ott van a baj, amikor embercsoportokat valamilyen vélt vagy valós tulajdonságuk alapján jelölünk meg ellenségként. Ezt, amennyiben a megjelölt tulajdonság „genetikai”, akkor rasszizmusról van szó, amikor „csak” társadalmi-politikai, akkor kvázirasszizmusról.

            Természetesen az osztályellentétek konkrét emberek tevékenységében jelennek meg, de a harcot ezek ellen a tevékenységek ellen, és nem az emberek ellen kell folytatni. Amikor kijelentjük, hogy „üsd a tőkést!”, meghamisítva a józsef attilai sort – „döntsd a tőkét!” -, akkor elkövetjük a sztálinizmus egyik legsúlyosabb bűnét: az osztályharcot kvázirasszista pankrációvá változtatjuk.

            Ugyanígy egészen más dolog kimutatni konkrét „jobboldali” szocdemek konkrét nézeteiről, tetteiről, hogy azok nem csak a marxizmussal ellenkeznek, de tényszerűen súlyosan sértik a dolgozó osztályok érdekeit, mint a „jobboldali szociáldemokratákat” an block (miközben azt, hogy ki a jobboldali szociáldemokrata – mondjuk például Marosán György – azt a sztálinisták döntik el) a tőke lakájainak nevezni (és ennek megfelelően eljárni velük szemben).

        1. Én nem azt mondtam, hogy „ki a jobboldali szociáldemokrata”, hanem azt, hogy: …”A jobboldali szociáldemokraták a tőke lakájai”…Az, hogy valaki jobboldali szociáldemokrata-e, vagy sem, azt a politikai állásfoglalása és a politikai tettei határozzák meg – a kommunisták szemszögéből.

      1. Nem e fontos azt nézni hogyan viszonyul a szociáldemokrácia a tőkéhez? Idevonva hogy túl vagyunk e annak a politikai gazdaságtani kérdésnek a megrágásán, hogy az egyenlőség evidenciája első sorban a teljesitmény egyenlőségéből ered, nem függetlenül a kényszerítőerők egyenlőségétől. Ahogy Robinson tanmesélyében is a főhős sorsa nem volt független hadi lehetőségeitől, aki egy modern közegből lépett ki az egyéni lét állapotába. Az együttes fejlett termelésből, tehetős kereskedő fiaként lépett át a hajótöröttek sorsára, végig egy bendővel és négy végtaggal.

          1. Ha nem szarkasztikusan ìrja, nem tudom mennyire látszik, hogy a befektetés nem történelmi kategória, függetlenül attól, hogy az állam végzi e. Technikai szempontból ott lényeges ez, lehet e egyensúlyt teremteni. Megjegyzendő nem mindegy, hogy egy cég adott futamidőre mennyi hitelforrást akar felvenni, végül nem lehet majd béreket fizetni.
            A XIX. században már megfogalmazódott a szabad piac gondolata is, aztán jött a negáció, nem mellesleg forradalom előtti könyveiben Lenin is szociáldemokratának vallotta magàt.

          2. Hmmm ….

            (Lenin nem „… könyveiben szociáldemokratának vallotta magát” hanem az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt (az Engels által írányított II.Internacionálé tagja) egyik alapítója, az e párt „bolsevik” frakciójának vezetője volt.)

          3. ….ja, meg „tanmeséjében”….helyesen.

      1. Diák figyelmét szintén felhívom, hogy személyem itteni mocskolása ellen kizárólag Emil szólalt meg, egyedül ő nem asszisztált hozzá: Emil
        2017-06-27 – 11:54 – https://hu.mebal.eu/orban-arccal-a-szelsojobb-fele/#comment-10682

        Jómagam senkit nem mocskoltam, tőlem viszont az elkövető nem kért elnézést emberi méltóságom gyalázásáért. Neked is hangsúlyozom, jelen esetben nem a keresztény etikáról van szó, hanem az önreflexió jövőbeli működtetésének vállalásáról az elkövető részéről.

  14. (Révész Sándort ma körüldongja udvartartása a Facebookon. Rosszmagam nem tudtam megállni, s az alábbiakat küldtem neki.)

    Révész Sándor médiamunkásnak

    Sanyikám, születésnapodra nem küldtem felköszöntőt, mert amennyire szimpatikus voltál és a köz számára is hasznosnak érzékeltelek ismeretségünk első időszakában, annyira látom már károsnak hivatásrendi megnyilvánulásaidat, értsd: az újságírói ténykedésedet. A Révész-dinasztiának is jobb lett volna, ha meg se születsz.

    A közönségnek (mert utóbbi fogalmazásomat Révész Sándor érti). Utaltam – persze csak a forma, nem a tartalom mentén – az „Anyukám, szülj vissza engem!” c. esszéjére, amely e kötetében olvasható: Jelen. Válogatott esszék, publicisztikák. Sík Kiadó Kft. Budapest, 1998. 13-17. old.

  15. Én nem látok akkora ellentmondást Krausz Tamás és Phoenix álláspontjai között. Több bennük az azonosság, mint az ellentmondás. Szerintem van totális fasiszta diktatúra és van fasisztoid államberendezkedés.

  16. Feldobnám a hozzászólóknak, mit tudnának hozzáfűzni szuverén fogalmához, mintha volna félreértés e körül. Ha már a baloldal ki tudja mi óta a dolgok leegyszerűsítése felől szól hozzá a dolgokhoz. Szabadnaposként persze nem akarom lejáratni magam…

      1. Mintha a felvilágosodásnál lehetett volna ezt hallani, mint az államra vonatkozó deklaráció, értelmezés. Én a fedezeti szabályszerűségek fogalomköréből ugornék ide, akár a dolgok közti tartós arányosság megtartása körüli felelősség, vagy konkrétabban hogy egy közösség tudja e alkalmazni a logikát, ha összetettebb dolgok modellezéséről kell beszélni.

        1. Még most sem világos, hová akar kilyukadni. Valahogy konkrétabban fejtse ki, mivel kapcsolatban hozza ezeket fel.

          Idézek:

          …” Állam: az uralkodó osztály politikai hatalmának legfőbb szerve, amelynek feladata az uralkodó osztály érdekeinek védelme, a fennálló termelési és társadalmi viszonyok fenntartása, a vele szemben álló társadalmi-politikai erők elnyomása, a társadalom ügyeinek az uralkodó osztály érdekeinek megfelelő intézése és irányítása, az uralkodó osztály érdekeinek védelme külső erőkkel szemben. Jellegét és céljait végső fokon a gazdasági rendszer határozza meg. Az állam az uralkodó osztály hatalmát különböző erőszakszervezetek és intézmények (hadsereg, rendőrség, büntetőszervek, hivatali apparátus) rendszerével biztosítja. Az állam történelmi kategória: a kibékíthetetlen osztályellentétek terméke és megnyilvánulása. A szocialista forradalom megsemmisíti a volt uralkodó osztály államhatalmát és megvalósítja az új típusú szocialista államot., amely a dolgozó többség hatalmát biztosítja. A szocialista állam funkciói: 1.a lakosság túlnyomó többségét kitevő tömegek érdekében a kizsákmányolók és az ellenséges erők elnyomása, az ország védelme; 2.a dolgozó kispolgári, paraszti tömegek megnyerése a szocializmus építése számára; 3.a szocializmus építése, a szocialista gazdasági-társadalmi, ideológiai, kulturális élet szervezése, irányítása. A szocializmus építésének különböző szakaszaiban az egyes funkcióknak más és más a jelentősége. A szocialista állam nélkül nem lehetséges a szocializmus felépítése, az osztálykülönbségek teljes felszámolása, az osztály nélküli kommunista társadalom elérése. Ezért a marxizmus-leninizmus éles harcot folytat azokkal az opportunista, revizionista és anarchista nézetekkel, amelyek tagadják a proletárdiktatúra szükségességét, illetve a szocializmusban az állam azonnali elhalását hirdetik. Csak a kommunizmus teljes felépítése és a kapitalista környezet megszűnése teremti meg az állam teljes elhalásának feltételeit. A szocializmus megszilárdulása és fejlődése eredményeként az erőszakszervezetek fokozatosan elvesztik jelentőségüket, míg az állam, gazdasági- szervező és kulturális-nevelő funkciói még sokáig nélkülözhetetlen lesznek; az állam sok funkciója fokozatosan a társadalmi szervezetek kezébe megy át”…

          1. A hozzászóló (némileg (?) offolva) a „szuverén” filozófiai fogalmáról – amely valóban a felvilágosodás korában volt divatos – kiván diskurzust kezdeményezni, meglehetősen sajátos stílusban. E stilusról, melyet a nép, az istenadta nép azt gondolja, hogy közönséges halandzsa, Lucien Sevè francia marxista azt írja, hogy az az idealizmus adekvát nyelve. Minden esetre nem szerencsés egy sztálinista szótár szócikkével válaszolni rá. Az ugyanis egy más tipusú idealizmust jelenít meg, népies halandzsával.

          2. Miert kell reagalni egy total ertelmetlen felvetesre, amely valszeg csak koklerkedik.

          3. Nem az osztályharcot mondom, hanem, hogy egy ki tudja mennyire jól szituált helyen kerülnek e terítékre ideák. Ha fellép egy vásárlási igény és elvonatkoztatunk az adóktól, az a másik oldalról is fizetési kötelezettséget követel meg, akár közvetve, de lehet szó hitelekről is. Ide hoznám be a fedezetigazolást és a szuverént, amit nem feltétlen azonositanék a bürokráciával, de nem függetlenítenék attól, hogy egy országnak milyen bankrencere van.

          4. rtom!

            Ideje abbahagynia az offolást.

            Amit irkál, az

            1) nem kapcsolódik a blogg vitájához;

            2) nem kapcsolódik (se pro, se contra) a honlap szellemiségéhez

            3) nincs értelme

            a legjobbakat kívánva

    1. Gratulálok – habár ez az újság azért elkötelezett bal felé, elég rendesen. Mindenesetre a tömegek felé csak korlátozottan és szűrten jutnak el a véleményeink. Ezért jó, ha olyan fórumokon is meg tudunk jelenni, amelyeket megtűr a félfasiszta hatalom.
      Nekem is volt erre alkalmam, de semmi pillanat le is vették az írásomat a „népszaváról”…

    2. Megjegyzem, a cikk kiváló, tárgyszerű, lényegbe vágó. Ugyanakkor fontos tudni, Révész csak a jéghegycsúcsa, hiszen patologikus antikommunista nézetei támogatják a kormányintézmények antikommunista kampányát, ezzel kioltja saját liberális antihorthysta propagandájának élét is. Ezzel a gyenge és epigonjellegű magyar liberalizmus lényege is megvilágosodik. Sőt még magát néhány baloldalinak nevező figura ugyanezen az úton halad. Fekete Györgynek is köszönhető, hogy ezeket a kérdéseket rendszeresen napirenden tartja.

  17. …”A Társadalmi Igazságosságot Mozgalom – Alakulat a Tőke-Tranzakciók Adóztatásáért az állampolgárok Céljára (ATTAC) Egyesület”….

    Mégis, ezt az egészet a kapitalizmus keretein belül? Ha már itt némelyek felismerték azt az igazságot, hogy ezt a despotikus rendszert, amely félfasiszta a félperiférián – csak erőszakkal lehet eltávolítani – akkor miért nem nyíltan, bevallottan egy új szocializmus a cél?

    1. Kedves Tovaris, láthatólag nem olvasod őket és az Eszméletet sem. Nyíltan meghirdetik, de közvetlenül mégsem tűzhetik a zászlóra, csak távlati céllal, mert hülyének néznék őket az emberek. Egy pici országban nem szabad előreszaladni.

        1. Igazad van, Tovaris, bár a Mebal programjának megfelelően minden rendes balos programban benne van, hogy a kapitalizmus javíthatatlan, gyógyíthatatlan (háború, szegénység, egyenltlenség stb.) problémáinak megoldása csak egy új, önigazgatói szocializmus lenne, talán lesz is képes.

          1. Ettől fél jobban még az ördögtől is – a burzsoázia.

  18. Horthy Miklósnak vörös elődöket és utódokat tulajdonítani már klinikai eset…

    „Miután a törvényesség minden rend alapja, annak védelmében nem habozhatunk átlépni a törvényesség határait. Ezt a bölcsességet vette át vörös elődeitől és adta tovább barna és vörös utódainak Horthy Miklós kormányzó.” Így fogalmaz Révész Sándor, az egykori Népszabadság publicisztika rovatának utolsó vezetője a „Barátaink, példaképeink” c. cikkében. Megjelent a hazai liberális kapitalizmus szócsövében, a Heti Világgazdaságban (itt kapott Révész beosztott munkatársi elhelyezést). Lásd hvg.hu. 2017. 07. 02. http://hvg.hu/itthon/201726_barataink_peldakepeink

    Tételében semmi meglepő, hiszen a burzsoázia Magyarországon, akárcsak a többi félperifériás társadalomban (leginkább a volt szocialista országokra gondoljunk), sokkal kulturálatlanabb, sokkal önzőbb, sokkal éhesebb, meg sokkal durvább és hazugabb, mint a világgazdasági centrumot uraló gazdái. Régiónkban – nagyrészt – nem különbek a tudatbefolyásoló professzionális ágensek sem, legyenek akár kormányzatiak, illetve kormánypártiak, akár ellenzékhez tartozók. Ilyenek a fennálló rendet, a tőke hatalmát kiszolgáló médiumok is, amelyek kisajátítják a nyilvánosságot.

    Térjünk vissza Révész szövegéhez. Horthy „vörös elődei”… Szörnyű, de nem kerülhető ki a gondolat. E kijelentés fölveti az épelméjűség problémáját. Legalábbis köznyelvi értelemben.

    Mert Révész Sándor jellegzetesen dogmatikus-doktriner gondolkodása, történelemszemlélete – a diktatúrás hatalomgyakorlás túlértelmezése mentén – eljutott oda, hogy széles és egyben mély műveltségét számtalanszor bizonyító humán értelmiségi létére – keresetlenül szólva – keveri a „Gizikét és a gőzekét”, a „radiátort és a gladiátort”, a „kombinét és a kombinációt”, hiszen Horthynál kevés fanatikusabb antikommunista volt, nemhogy vörös elődei lettek volna. Vörös utóda meg az a szocialista rendszer, amely az állampolgároknál a nyersebb időszakaiban jogilag is büntetendő politikai bűnnek, de legalábbis ideológiai vétségnek tekintette a Horthy-korszakhoz való bármilyen pozitív kapcsolódást, akár a felmenők révén?

    Történelemből felelve megbukna Révész azért is, mert a „Győri programot”, Magyarország katonai-hadiipari felkészítését szolgálta a második világháborúra, összemossa az államszocializmus ötéves terveivel. E logikával Roosevelt amerikai elnököt levörösözhetné a New Deal miatt, s ugyanígy lekommunistázhatná az 1945-ben Churchillt leváltó munkáspárti brit kormányzatot.

    Nem kételkedem, hogy Révész barátunk mélységesen utálja a „vörösöket”, ám hetet-havat még se illik összehordania.

    (Csak zárójelben. Történelemhamisítása során Révész értelmezhetetlen megállapításba is keveredik: „hazánk fennmaradását a román királyi hadseregnek köszönhetjük, mely örök német barátaink nyugati ellenségével együtt Horthy Miklós vezetése alá rendelte Magyarországot”. Megkérdezhető, kik itt a németek nyugati ellenségei?)

    Végezetül. Azt még meg lehet érteni, hogy Révész mostani főnöke, Hont András összevissza kommunistázik, amikor csak alkalmat lát rá. Kompenzálnia kell ezt-azt a családi politikai múltból. Ám Révész, aki egy nagybácsin kívül csupa centrista meg jobboldali szociáldemokrata felmenőt bír (az utalt nagybácsi baloldali szocdemként lázadt a familiáris tekintély ellen), mi okból vagy mi végre vezet már több mint negyedszázada újra és újra antikommunista büntető expedíciókat újságíróként és önjelölt jelenkortörténészként, nem tudhatjuk.

    Fekete György

    Utóirat. Mi magyarázza, hogy bírálatomat különböző blogokban helyezem el? A magát liberálisnak hirdető HVG számos esetben megtagadta a sajtószabadság, a szólásszabadság etikáját.

    (Föltettem a Facebookra, sőt Révész Sándor ottani személyes oldalára is.)

  19. Éppen a vitához kapcsolódik Révész legújabb cikke a Hvg-ben, ahol az ő intellektuális csibészsége, kóklerkedése megint teljes terjedelmében megmutatkozik: Horthynak vörös elődöket és utódokat tulajdonít. Képtelen kitörni a jobboldali publicisztikai közhelyekből. Krausz T. pontosan jelezte a Hvg-féle (ál)liberalizmus egyik fő vonását. Valójában persze ez nem is liberalizmus a szó szoros értelmében, ha egyfajta neokonzervatív világlátás.

    1. Epilógus.

      Révész Sándort természetesen most is, hogy Horthy Miklós „vörös” elődeit és utódait híresztelte, védik a barátai. Külön megemlíthető Závada Pál író megszólalása (lásd Révész Facebook-oldala), aki szerint Révész e bődületes hülyesége (az én minősítésem, pardon!) nem kifogásolható, hiszen az pamflet. Závada azonban – legalábbis ezúttal – könnyen cáfolható. Konkrétan a következők okán.

      Rendben van, fogadjuk el, lehet Horthyt ironizálni kommunistázással. Ám ez korunk liberálisaitól hiteltelen. Sőt, tőlük különösen az, hiszen éppen ők esküsznek Hanna Arendt hamis relativizáló totalitarizmus-elméletének igazára. Amelyet Révész szintén érvényesnek tart (tudom, beszéltem vele erről). Márpedig Révész ugyanarra a tételre építi jelen „paródiáját”, mint Arendt az utalt koncepcióját. Révész a demokrácia elfojtását a Horthyt és a „vörösöket” összekötő lényegi közös jegyként, Arendt a diktatúra mindenek felettiségét a bolsevik és a náci rendszert egymással rokonító jellemzőként fogalmazza meg. Tehát nem fér össze egyszerre parodizálni Horthyt „vörösözéssel” és ugyanakkor Arendt hívének mutatkozni.

      Révész Sándor logikájával odajutunk, hogy őt antikommunistába oltott Révai Józsefnek kell tartanunk…

      1. Emlékszem, amikor Ságvári Endre kommunistát lelövő – majd később a népi demokráciában halálra ítélt és kivégzett horthysta rendőrtisztet rehabilitálták – mekkora „kommunista” is lehetett az a Horthy. Akkora „kommunista”, hogy nyakát-lábát törve rohant segítségért egykori ellenségéhez, az antanthoz, hogy „segítsenek már leverni ezt a kommunista Tanácsköztársaságot”…
        S büszkén ellenforradalmárnak is vallotta magát…a szemét hazaáruló.

        1. Megint – jószándékkal – hamis tényeket fabrikálsz.

          Horthy 1918-ban felajánlotta a szolgálatait a Károlyi vezette Népköztársaságnak, 1919 márciusában a Tanácsköztársaságnak. Csak amikor visszautasították, akkor távozott a francia-román (vagyis Antant) megszállás alatt levő Szegedre, ahol akkor már – nélküle – megalakult az ellenforradalmi ellenkormány, amelyik megkezdte az ellenforradalmi Nemzeti Hadsereg felállítását. Azonban a Magyar Királyi Honvédség főtisztjeinek egy része bent maradt a lényegében az e hadseregből szervezett Vörös Hadseregben, a másik részük viszont igyekezett minden hadseregtől, így a Nemzeti Hadseregtől is távol maradni. Így jött létre az a helyzet (amire Gábor Andor gyilkos gúnnyal mutatott rá), hogy a Nemzeti Hadsereg tisztikara olyan „kíváló” tisztekből állt, akik négy évi világháború után nem jutottak magasabb rangra a századosinál (legtöbbjük hadnagy, legfeljebb főhadnagy volt). Ezért a szegedi „kormány” kénytelen volt az ezúttal nekik felajánlkozó osztrák viceadmirálisra, Nicolaus von Horthyra bízni a Nemzeti Hadsereg fővezéri posztját. Vagyis Horthy azok közé a politikai alakok közé tartozik (sajnos Sztálin és Brezsnyev „társaságában”), akiket „ideiglenesen, jobb híjján” helyeztek magas posztra, ahol azután azok hosszú évekre, sok-sok kárt okozva megmaradtak. Tehát nem Horthy rohant „nyakát-lábát törve” az Antanthoz segítségért, az Antant nélküle, személyét figyelemre sem méltatva, verette le a románokkal a Tanácsköztársaságot, és Horthy Nemzeti Hadserege, mint a hullarabló kóborkutyák, úgy oldalogtak a román csapatok után, véresen tobzódva a nekik hátrahagyott koncon. Azután, amikor az Antant visszaparancsolta a románokat és megengedte Horthyéknak, hogy bevonuljanak Budapestre, akkor a hullarablás olyan méreteket öltött, hogy az már az Antant-hatalmaknak is kínos volt (saját polgáraik előtt), így ráparancsoltak Horthyra, hogy moderálja magát. Horthy alázatosan teljesítette a parancsot (Prónay Pál ekkor önállósította magát, és játszotta el a Lajta-bánság véres komédiáját) és képviselőivel aláiratta a trianoni békediktátumot (a japánok például – a Kurill-szigetek miatt – nem írták alá a Szovjetunióval a II. világháborút lezáró békeszerződést), hogy azután uralma egyik fő ideológiai alapjává az e diktátum elleni irredenta (alapvetően az 1938/40-es bécsi döntésekig csak a propaganda szintjén ható – ez is adalék a félfasizmushoz) harcot tegye.

          Horthy a magyar dzsentry legrosszabb fajtájának díszpéldánya volt – méltó példakép Orbán Viktor és neo-dzsentry bandája számára.

          1. Nem értem, mi volt a hamis.
            Kihagytam néhány nüanszot, de a lényeg ugyanaz.
            Horthy hazaáruló mivoltán ez mit sem változtat.

          2. Alapvető fontosságú, hogy a trianoni békediktátum az orosz forradalom ellen irányult, mivel az Antant a lengyelországihoz hasonló „saniter cordon”–t délen az orosz-pravoszláv körhöz vonzódó pánszláv (csehszlovák), jugoszláv, bolgár, román országok ellenében, – a katolikus russzofób Lengyelországhoz hasonlóan – csak Magyarországra, annak történelmi russzofóbiåjára támaszkodva nem tudott volna kiépíteni. Trianon ezért már a Vix-jegyzékben benne volt, ami ellen a Tanácsköztársaságot a Károlyi-kormány szocdem tagjai (akik nem régen még lecsukatták Kun Béláékat) voltaképpen létrehozták. Vagyis – szemben a ma megint divatos antikommunista-irredenta, vagyis horthysta legendával – nem Trianon volt a Tanácsköztársaság miatt, hanem a Tanácsköztársaság volt – preventíve – Trianon miatt, és az Antant ezért nem Horthy kérésére verte le azt, hanem azért, hogy Trianon, a déli „saniter cordon” megvalósulhasson.

            Vagyis Horthy nem a dicső Nagy-Magyarországot védő irredenta oroszlán volt, hanem az Antant után hűsegesen oldalgó hullarabló kutya – ami óriási különbség! Természetesen nem az internacionalista kommunisták, hanem a nacionalista Horthy-kultusz szempontjából. De aki tömegeket akar megnyerni, annak olyan tömegeket kell megnyernie, amilyenek vannak, és nem olyanokat, amilyeneket elképzel magának.

          3. Helyesen: „cordon sanitaire”

            Mea culpa …

  20. Két apróság.
    A félperiféria azt jelenti, s ennek egész elmélete van,( ld. a lefgfontosabb Arrighy), hogy a világrendszer centruma és perifériája között elhelyezkedő sokféle régióból álló történelmi képződmény, fejlődés. (magyarul is sok minden van erről az Eszméletben) számos sajátosan közös fejlődési vonást produkált, halmozott fel az évszázadok folyamán. A félfasiszta, meg ne sértődj, Pheonix, viszont nem jelent semmit elméleti értelemben, mert a tekintélyuralmi rendszer és a fasizmus között nem helyezkedik el semmi olyasmi, ami tudományosan és elméletileg definiálva lenne. A történelmi feltételeknek megfelelően a kapitalizmus a fasizmussal különféleképpen és mélységben fertőzött. Kelet-Európa a világrendszernek az a régiója, itt a „félperiférián”, amelyben a burzsoázia gyenge, kulturálatlan, önző és mohó. A kapitalizmus fenntartására azonban ma nincsen szüksége a fasiszta diktatúrára (még), mert az EU-ban a rendszer fenntartásához elegendő a tekintélyuralmi rendszer. Az Orbán-rezsim felpuhítja a fasizmust és magába építi, bevonja a hatalmi struktúrákba anélkül, hogy a tekintélyuralmi rendszert fasiszta diktatúrává kellene alakítania. Ma így áll a dolog. Holnap lehet másképpen, hiszen a kapitalizmus válsága többféle forgatókönyvet magában foglalhat. Ott ahol a liberalizmus a baloldali nézeteket jobban elnyomja, mint a jobboldaliakat, ott mindig minden megtörténhet. Benyik számukra nagyobb veszély, mint Ungváry százszor. Míg Benyik leleplezi a hazugságaikat, Ungváry megvigasztalja őket a maga hazugságával, azzal, hogy a II. világháborúért, a Szovjetunió megtámadásáért Hitler és Sztálin, a náci Németország és a Szovjetunió lényegében egyformán bűnös. Ezt a liberálisok többsége nem mondja ki, de örül neki, mert a létüket igazolja, hogy lám, a „kommunizmus” azonos a fasizmussal, tehát mi hozzájuk képest tiszták és fejlődő képesek vagyunk. Így végül József Attila tézise, miszerint tőke és fasizmus jegyesek a magyar liberálisok (lényegében ex-kommunistákról van szó) kidobják a neofiták buzgalmával és mindenféle jogi ráolvasásokkal próbálnak szembeszállni a fasizmussal. 1oo-szor rosszabbak, mint nyugat-európai tanítóik.

    Más. Sokszor leírtam már, ezen a fórumon is, hogy az államszocializmus, a Szovjetunió összeomlásának,(viszonylag könnyen menő) öndestrukciójának sok oka közül a legalapvetőbb, hogy a szocializmus megvalósítatlan maradt. Aki ezt nem hajlandó elfogadni, mindig visszaesik a nosztalgiába, mint igen sokan a mai Oroszországban.

    Remélem, most teljes az egyetértés közöttünk. 🙂

    1. A „sokszektorúság” (mnogoukladnoszty) tulajdonképpen egy adott társadalmon belüli leképeződése annak, hogy a „félperiféria … a világrendszer centruma és perifériája között elhelyezkedő sokféle régióból álló történelmi képződmény”? Sajnos elég régen olvastam Lenintől a Kapitalizmus fejlődése Oroszországban c. munkáját (is)…

      1. Igen, a többszektorúság a félperifériás fejlődés egyik fontos mozzanata, az instabilitás legfőbb forrása, mert a legkülönbözőbb történelmi ellentétek csapnak össze. De ez nagyon messzire vezető elméleti probléma, nem egy internetes beszélgetés témája.

    2. ad Krausz T. 2017-07-02 – 17:02

      Itt van néhány probléma.

      „A félperiféria azt jelenti, …, hogy a világrendszer centruma és perifériája között elhelyezkedő sokféle régióból álló történelmi képződmény, fejlődés.”

      A centrum(országok) és a priféria(országok) első, hogy úgymondjam köznyelvi megközelítésben társadalmilag-gazdaságilag determinált, de végső soron földrajzi kategóriáknak hangzanak: a centrum főképpen Észak-Amerika és Észak-Nyugat-Európa, a periféria főképpen Közép-Afrika és Közép-Ázsia (fogadjuk el ezt az egyszerűség kedvéért, az eltéréseket tekintsük szabályt erősítő kivételnek). A fenti „tudományos” (és kellő számú tekintély-hivatkozással alátámasztott) meghatározás az e régiók közé eső földrajzi régiókat jelenti – első hallásra legalábbis. Hogy ez mitől „felebb”, mint a félfasizmus „fele”, azt talán a jó istenke tudja csak.

      Én – bár hamarjában nem tudom tekintélyes hivatkozásokkal alátámasztani – de úgy gondolom, hogy

      a) a világgazdasági centrum a kapitalista világgazdaság legfejlettebb országai összességének a megjelölésére szolgál, a periféria pedig a legfejletlenebb országai összességének a megjelölésére. A marxisták ehhez azt a dialektikát teszik hozzá, hogy a két régió nem egymástól függetlenül létezik, hanem a centrum kizsákmányolja a perifériát és így a centrum főképpen azért fejlett, mert a periféria fejletlen, a periféria főképpen azért fejletlen, mert a centrum fejlett.

      b) a félperiféria nem csak és nem elsősorban földrajzilag helyezkedik el a centrum és a periféria között, hanem gazdasági fejlettségét tekintve is, mégpedig nem kvantitatív szempontból (a centrum országok – és persze a periféria országok is – egymás között gazdasági fejlettségük mértéke alapján siorba rendezhetőek), hanem kvalitatív szempontból: a félperifériás országok ki vannak zsákmányolva a centrum által és kizsákmányolják a perifériát, illetve közvetítik a centrum kizsákmányolását a perifériák felé.

      „A félfasiszta, …, viszont nem jelent semmit elméleti értelemben, mert a tekintélyuralmi rendszer és a fasizmus között nem helyezkedik el semmi olyasmi, ami tudományosan és elméletileg definiálva lenne.”

      Először is amennyiben a centrumnak a periféria az ellenpólusa, annyiban a fasizmusnak nem a tekintélyuralmiság az ellenpólusa, hanem a fékekkel és ellensúlyokkal kiegyensúlyozott polgári demokrácia. A kapitalizmuson belül. természetesen.

      A fasiszta diktatúra (vagyis nem a fasizmus általában, hanem a hatalomra jutott fasizmus) egyike a tekintélyuralmi rendszereknek. Az általam (és nem győzöm handsúlyozni, hogy ezt nem én találtam ki) félfasisztának nevezett rendszer mellett tekintélyuralmi a monarchia (mint a respublika elődje és ellentéte – az alkotmányos monarchia valójában respublika), a teokrácia (napjainkban például az Iszlám Állam) és a katonai diktatúra. Az utóbbival kapcsolatban megjegyzem, hogy a Pinochet-diktatúrához (és más latin-amerikai katonai diktatúrákhoz) semmilyen jelentős fasiszta mozgalom nem kapcsolódott, és Franco is – a fasiszta/náci államokkal való barátság érdekében – mintegy maga (a diktatúrája) alá szervezte a korábban meglehetősen jelentéktelen falangista mozgalmat – ahogyan egyébként Fidel Castro az általa vezetett forradalom alá szervezte – a Szovjetunióval való barátság érdekében – a Kubai Kommunista Pártot, aminek semmi köze nem volt a korábbi – mozgalmát nem támogató és jelentéktelen – Kubai Kommunista Párthoz. Summa summarum, a fasizmus és a tekintélyuralmiság nem szembenálló fogalmak. Így az idézett mondat egyszerűen értelmetlen.

      Másodszor, az általam többször is kifejtett triász – polgári dewmokrácia, félfasiszta rendszer, fasiszta diktatúra – nagyon is hasonlít a centrum, félperiféria, periféria triászra. A kifejtésemet tételesen sem Te, sem más nem cáfolta – egyszerűen kijelentettétek, hogy a félfasizmus fogalma tudománytalan.

      Mivel ismétlés a tudás anyja, röviden ismét összefoglalom a fasiszta/félfasiszta rendszerek összehasonlítéását:

      a) fasiszta politikai rendszer – a fasiszta mozgalom (a társadalmi-gazdasági válságokban lecsúszó/lecsúszástól rettegő középosztály vezér-elvű, csordaszellemű, bűnbak kereső/találó, szélsőségesen soviniszta stb.) vezérének TOTÁLISAN ANTIDEMOKRATIKUS személyi diktatúrája, amely szociális demagógiával, korporativista társadalomszervezéssel, államrezonná emelt bűnbak-állítással, soviniszta külpolitikával , agymosó propagandával elégíti ki (látszólag) a fasiszta mozgalom igényeit (miközben azokkal, akik a szociális demagógiát túl komolyan veszik, kegyetlenül leszámol – “hosszú kések éjszakája”). Az ilyen diktatúrát természetesen csak jelentős gazdasági háttérrel, e háttér urainak érdekeit messzemenően érvényesítve, a legdurvább erőszakkal lehet fenntartani, azaz a rendszerre igaz a “dimitrovi” meghatározás: “a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább stb. stb. elemeinek nyìlt, terrorisztikus diktatúrája.

      3) félfasiszta politikai rendszer – olyan tekintélyuralmi vonásokat viselő rendszer, amely FŐ VONÁSAIBAN (szociális demagógia, korporativizmus, bűnbak-állítás, soviniszta külpolitika, a fasiszta mozgalmakra való széleskörű támaszkodás, azokat megnyerni akaró agymosó propagandával) AZONOSSÁGOKAT MUTAT a fasiszta politikai rendszerrel, de fenntart egy VÁLASZTÁSOKON ALAPULÓ (látszat)DEMOKRÁCIÁT, némi, erősen korlátozott szabadságjogokkal (gyülekezési, szólás-, sajtó-, stb. szabadságok), tartózkodik a nyílt terrorisztikus diktatórikus akcióktól (elsősorban a megfelelően erős terrorosztagok hiánya miatt). Ha a finánctőkének az a közvetlen érdeke, akkor a félfasiszta rendszer igen könnyen átalakulhat teljesen fasiszta rendszerré.

      Várom annak az érvekkel (és nem tekintély-hivatkozásokkal) alátámasztott megmutatását, hogy az ilyen fogalomalkotásnak (ami tudományos-módszertani szempontból teljesen analóg a periféria/félperiféria, illetve az elektromos vezető/félvezető fogalomalkotással)

      1. Bocsánat.

        Várom annak az érvekkel (és nem tekintély-hivatkozásokkal) alátámasztott megmutatását, hogy az ilyen fogalomalkotásnak (ami tudományos-módszertani szempontból teljesen analóg a periféria/félperiféria, illetve az elektromos vezető/félvezető fogalomalkotással) tudományosan nem elfogadható. Nem azt, hogy nincs általánosan elfogadva, hanem azt, hogy NEM ELFOGADHATÓ.

        1. Pheonix, ne várd tőlem, hogy itt elmondjam a sok előadásból es sok helyen megírt felperiféria-elméletet. Félfasiszta elméletről viszont most tőled hallottam először. Nem baj. Csak mondom. Érdemes kidolgozni? A tekintélyuralmi rezsimeket ne keverjük a fasiszta rezsimekkel. Az hiba. Itt inkább a liberális torzításokkal hadakoznék.Hallom valami félnótás ámokfutó megint a HVG-ben randalíroz Horthy kapcsán.

          1. „A tekintélyuralmi rezsimeket ne keverjük a fasiszta rezsimekkel.”

            Azt hiszem, hogy éppen világosan megkülönböztettem (de a félfasiszta rendszertől is): a fasiszta rezsim egyike a tekintélyuralmi rezsimeknek (a teokrata rezsimek, a félfasiszta rezsimek, a puccsista katonai diktatúrák stb. mellett)

          2. Nem lévén történész – ennek ellenére kezdem érteni Phoenix értelmezését is…

          3. Nálam a fasisztoid és a félfasiszta – nagyon közel álló fogalmakat jelent.

        2. A félvezető megértéséhez tudni kell (neked ez alapból ismereted), hogy nem azt jelenti, hogy egy elektromos vezető csak félig vezet, hanem rendelkezik egy ún. P-N átmenettel, amely a váltakozó áramnak vagy csak a pozitív, vagy csak a negatív félperiódusát engedi át – attól függően, hogy melyik felére kapcsoljuk a váltakozó áramot. Az angolszász műszaki irodalomban „semiconductor”, a németben „halbleiter”, az oroszban „полупроводник” a megnevezése….-ha jól tévedek.

          1. Kedves Tovaris barátom!

            Nem szeretném, ha offolással vádolnának meg vitapartnereim. A P-N átmenet két különbözően szennyezett félvezető összeillesztésével keletkezik. Maga a félvezető egy olyan anyag, amely bizonyos lényeges vonásokban az elektromos vezetőkhöz hasonló, más vonásokban viszont alapvetően különbözik azoktól.

            A félfasiszta rendszer olyan politikai rendszer, amely bizonyos lényeges vonásokban a fasiszta rendszerhez hasonló (tekintélyuralmiság, fasiszta mozgalmak eltűrése és támogatása, állam-rezonra emelt bűnbak képzés, szociális demagógia, korporativizmus stb.), más vonásokban (csökevényesen, ám létező polgári demokratikus intézmények) viszont alapvetően különbözik azoktól.

          2. Nem, Barátom, nem. A tekintélyuralmi rendszerben a két VH között a nagybirtokos arisztokrácia birtokolta a politikai főhatalmat a maga konzervatív-ellenforradalmi beállítódásával. A fasizmusban teljesen más a hatalmi konstelláció. A náci elit magához ragadja a hatalmat a diktatúra gyakorlása értelmében, s minden törvényen felül helyezi magát. Annak osztály-összetétele más, mint a tekintélyuralmi rendszereké. És még sok eltérés mutatható ki. A tekintélyuralmi rendszer és a náci diktatúra nem keverendő, a kapitalizmus két, igen eltérő menedzselési formája.

          3. ad Krausz T. 07-03-11:21

            Ha a szavaknak a köznapi értelmezéstől alapvetően eltérő értelmet tulajdonítunk, az nem tudomány, hanem valami egészen más.

            A „tekintélyuralom” a köznyelv szintjén tekintélyen alapuló uralmat jelent. Ebben az értelemben természetesen a Horthy-rendszer tekintélyuralmi rendszer, de semmilyen tudományos érv nem bizonyítja, hogy csak az (vagy a vele azonos típusú – milyen kritériumok alapján? ) rendszer tekintélyuralmi. A Horthy-rendszer valóban erős feudál-kapitalista vonásokat mutatott, de azért az ipari tőke urainak is jelentős szerepe volt, amit némileg megzavart a tény, hogy a magyarországi nagytőke jelentős része zsidó származású volt. De mivel azt, hogy „ki a zsidó, az antiszemiták döntik el”, a Weiss-Chorin család szerepe a Horthy-rendszer fenntartásában vitathatatlan volt (a zsidótörvények szerint a magyarországi főrabbi és Chorin Ferenc, mint főrendi tagok, nem számítottak zsidónak). Ugyanakkor, bár erről kevesebb szó szokott esni, a III. Birodalom létrejöttében, és fenntartásában a német junkereknek (nagybirtokosoknak) igen jelentős szerepe volt – hogy csak Hindenburgot említsem.

            Tehát én maradok annál, hogy a „tekintélyuralom” a nem demokratikus, a vezető kultikus tekintélyén alapuló, többé-kevésbé diktatórikus hatalmi struktúrát jelenti, azaz a késő-középkori abszolút monarchia ugyanúgy belefér, mint a nyílt fasiszta diktatúra, vagy a Horthy-rendszer (amit én – preciznek gondolt kritériumaim alapján – továbbra is félfasiszta rendszernek nevezek), illetve az Iszlám Állam teokratikus rendszere stb.

            Hogy mindez nem általánosan elfogadott a társadalomtudósók között, azt – némi sajnálattal – elhiszem, de hogy tudománytalan megközelítés lenne, azt meggyőző (a puszta deklarációnál mindenesetre több) érvek híjján határozottan visszautasítom.

            Mindez – hangsúlyozom – nem puszta szócséplés, mert a lényege a fasizmus, mint ideológia és mozgalom fogalmi elválasztása a fasiszta és félfasiszta politikai rendszerektől. Míg az utóbbiak ellen (látva és megmutatva a köztük levő lényegi azonosságokat) határozott, forradalmi antifasiszta rendszerkritikával kell fellépni, addig a fasiszta ideológia és mozgalom esetében az ellene folytatott taktikai harc mellett stratégiailag látni kell (és a taktikát ennek megfelelően kell alakítani), hogy a forradalmi munkásmozgalom és a fasiszta mozgalom tömegbázis merítési alapjai jelentős fedésben vannak egymással.

            Ezért, és csak ezért folytatom ezt a látszólag puszta szavakon való marakodást.

  21. Ha már direkte megszólíttattam.

    Bizonyára érzékelhető, hogy – hic et nunc – bizonyos személlyel teljesen beszüntettem a kommunikációt, s akad olyan is, akivel „csupán” kerülöm a közvetlen kontaktust.

    Jelen esetben a sértődéstől egészen különböző dologról van szó. A lényeg az, hogy rájöttem: nem kívánom bárkiben is erősíteni a meggyőződést, hogy embertársát okolva (akiről feltételezi, hogy konfliktusban van vele) és az arányosság elvét semmibe véve igazolhatja önuralma föladását. Mert az önuralom azért a vita követelménye, mert annak egyik legfőbb értéke.

  22. A félperifériás kapitalizmus nem engedhet meg magának annyi demokratizmust, mintha a centrumban lenne. Objektív „présben” vagyunk, ami természetesen nem menlevél a helyi uralkodó osztályoknak és kormányzó, illetve tudatformáló ágenseiknek. Erkölcsileg semmiképpen. És bár az erkölcs és politika összemosása politikai hibához vezet, mindazonáltal az uralmat gyakorlók, az uralmi rend bizalomvesztése (a „rossz” erkölcs felhalmozódása) egy bizonyos szintet meghaladóan társadalmi robbanás irányába hat.

  23. A magyar liberális tőke lapja érthetően Révészt részesíti előnyben es védelmezi. A probléma, hogy a sajtószabadságot elutasítja. Még liberálisoknak is hasznavehetetlen bagázs. Azt hiszem, erkölcsi értelemben sem jobbak az uralmon levő banditáknâl.

  24. A HVG nevű lap megjelenése egyik következménye volt annak az ideológiai diverziónak, amit az 1982-től felerősödő nyugati befolyás hozott létre. Annak idején az Ikarusban kollégáimmal meg is vitattuk a lap burkolt fellazító, imperialista propaganda jellegét – amit a meglévő gazdasági hiányosságok finom tuningolása jellemzett. Minden megkritizált problémára a nyugati gazdasági csoda és a fogyasztói társadalom előnyeit hirdették – először burkoltan, 1985-től felerősödve, már nem is nagyon leplezve.
    Én ma is azt vallom, hogy az 1989-es ellenforradalom egyik ideológiai előkészítője volt ez a lap. Csak akkor sokan észre sem vették.

  25. Benyik Mátyást – joggal – Révész Sándor cikkének a következő bekezdése háborította fel:

    „A nácikkal és a kommunistákkal nincs gond, ezek a kapitalizmus, a liberalizmus, a polgári demokrácia ádáz ellenségei, ők már bemutatták a maguk rendszerváltó képességét, tudjuk, mit várhatunk tőlük. A Nyugat-bashing, a Soros-bashing nekik áll a legjobban. A kommunista ATTAC és az ő magyarországi helytartója, Benyik Mátyás éppoly passzionátus ellensége Soros Györgynek, mint Németh Szilárd, csak valamivel tanultabb.”

    Ugyanakkor a bekezdés legbotrányosabb első mondatára kevésnek tartom válaszát:

    „Révész félretájékozottsága ellenében történelmi tény, hogy a fasizmus soha nem volt kapitalizmusellenes. Kár ilyen tudománytalan, hamis, de önmellveregetéssel előadott kijelentéssel lejáratnia saját magát.”

    Mi – az ATTAC, a MEBAL szimpatizánsai, magukat kommunistának, marxistának vallók – természetesen tudjuk, hogy Benyik Mátyásnak igaza van. Ám a mai agy-mosott közvélemény ezzel egyáltalán nincs tisztában, ők Révész Sándorral értenek egyet. Ha csak egy fél százalék esélye is van annak, hogy Benyik Mátyás tiltakozása eljut a nagyobb nyilvánosság elé, akkor az állítást – „a fasizmus soha nem volt kapitalizmusellenes” – tények említésével kell alátámasztani.

    Tény, hogy a hatalomra jutott olasz fasizmus semmit nem tett a kapitalizmus ellen, azonkívül, hogy megpróbálta megetetni a munkásosztállyal a korporativista maszlagot: van termelő munkás és van vállalkozó munkás stb. stb. A Fiat és más olasz tőkés társaságok nem kerültek munkásellenőrzés alá, nem szűnt meg a bérmunka, ha csak a bevezetett kötelező munkaszolgálatot (ami valóban nem bérmunka, hanem szimpla rabszolga munka) nem tekintjük a bérmunka fasiszta megszüntetése első lépésének.

    Tény, hogy Hindenburg elnöktől a nácik, Hitler hatalomra juttatását követelő levelet a német nagytőke prominensei (Krupp, Siemens, IG Farben, stb.) írták alá, a nácik által felállított koncentrációs táborok (amelyek 1942-ig, többségük utána sem, nem megsemmisítő, „csupán” az emberéletet semmibe vevő kényszermunka-táborok voltak) rabjainak jelentős része e német nagytőke a lágerek köré telepített üzemeiben dolgozott.

    Bertolt Brecht a „Kaukázusi krétakör” című parabola-drámájában Acdak (Brecht költői önarcképe) a következőket mondja egy elképzelt bíróság elé állított Grúzia nagyhercegét (Mussolinit, Hitlert, Horthyt stb.) játszva:

    „Természetesen magam is olvastam, hogy a háborút elvesztettük … Egyáltalán nem vezettem a háborút. Vezettettem. A hercegekkel vezettettem. Természetesen elfuserálták. … Nem állítottak elég katonát, hűtlenül kezelték a pénzt, kehes lovakat küldtek … A hercegek harcoltak. Harcoltak a hadi-szállítási szerződésekért. … Ha észreveszi a nép, hogy a hercegek ugyanazt a nyelvet beszélik, mint a nagyherceg, még felkötik a nagyherceggel együtt a hercegeket is. … a háború elveszett, de nem a hercegek számára. A hercegek megnyerték a maguk háborúját. 3.863.000 piasztert zsebeltek be olyan lovakért, amit nem szállítottak le. … 8.240.000 piasztert a legénységi ellátmányért, aminek a legénység színét se látta. … Ők tehát győztek, a háború csak Grúzia számára veszett el …”

    Tehát

    a nagyherceg = Mussolini, Hitler, Horthy stb. vagyis a hatalomra jutott fasizmus, nácizmus
    a hercegek = az olasz, a német, a magyar stb. nagytőke
    Grúzia = Olaszország, Németország, Magyarország stb.

    1. Pheonix, nem az a baj, hogy teremtesz egy elméletet a félfasizmusnak. Legyen. Akár írd meg egy tanulmányban, ha jó, biztos leközöljük. De nem szabad úgy tenni, mintha már meg is lenne az elmélet. Éppen Magyarországon e kérdéskörnek óriási történeti irodalma van. Főleg és a leghasználhatóbb dolgokat éppen marxisták hozták létre. Nem találnál a megközelítésedre elegendő tudományos dokumentációt. A félperiféria fogalma más, mert az mind módszertanilag, mind elméletileg több évtized alatt dolgozódott ki.. Nincs sem értelme, sem időm ezt itt összefoglalni. De az bizonyos, a félfasizmusnak nincsen használható irodalma. Úttörő szerepedet nem vitatom el, csak ne tekints valamit evidenciának, ami nem az. A tekintélyuralmi rendszerekben van valamiféle törvényesség Horthytől Orbánig,, a fasiszta diktatúrában a vezér maga a jogforrás, egész osztályszerkezetük és bázisuk egészen eltérő, noha végső soron – természetesen – mindkettő a kapitalizmus fenntartásának feladatait látja el. A tekintélyuralmi rendszer a maga konzervatív jellege folytán konzervatív ideológiákat használ, a fasizmus radikális fajelméletben utazik. Lehet felezni, de jobban alá kell támasztani.

Hozzászólás a(z) Fekete György bejegyzéshez Válasz megszakítása