Az ukrán fasizmus rémségei – Csikós Sándor írása

Vitatkozásaim során valahogy szóba került, hogy az ukránok hogy bánnak a hadifoglyokkal. Esetenként ki is végzik őket – néha borzalmas módon.

Egy magyar levelező megemlített egy esetet, amikor az ukránok – szerinte, úgymond – egy erdőben felakasztották a népiek egy katonáját. Biztosan megrendezett jelenet volt – mondta: amikor a felvétel véget ért, az állítólagos katona felugrott, és jót röhögtek a heccen.

Szerinte. Mert én, történetesen nem hallomásból láttam a szörnyű videót: a luganszki Népi Milícia egy harcosát, MINDEN NAPRA VÁRANDÓS FELESÉGÉVEL EGYÜTT akasztották fel abban a bizonyos erdőben. Mi tagadás, naturalisztikus részletekkel (amit ebben az esetben egy videóval is alátámasztottam) ízekre szedtem a valódi kivégzés végrehajtásának mozzanatait, annak lehetséges hátterét.

Mondandómat illusztrálandó, ízekre szedtem egy másik, még rettenetesebb kivégzés részleteit is. Az eset közel három éve történt: egy elfogott donyecki harcost, éjnek idején kivittek egy mezőre (ahol már elő voltak készítve a számára tartogatott kínhalál kellékei: a kereszt, amire ráfeszítették. Majd, felállítva a keresztfát, a rákötözött, rászögezett áldozatnak alágyújtottak. Nem kis megrökönyödésemre antifasisztának ismert ukránok is jobb ügyhöz méltó buzgalommal próbálták bizonygatni: megrendezett jelenet volt. Ott is csatoltam a kínhalál részleteit bemutató videót.

Próbáltam kicselezni a Facebookot: már tudom (helyesebben, immár csak tudtam), hogy az ő általuk kedvelt fél rémtetteiről készített képek, videók közzététele nekik vörös posztó. Szerencsére elég sok helyre sikerült elküldeni a videót – ám egyszer jött a hidegzuhany: “szokatlan aktivitás (?!)” miatt intézkednek, hogy semmilyen szolgáltató ezentúl ne engedhessen a képernyőre. ÜZENEM AZ UTÓKORNAK, HOGY JÓL VÉSSÉK AZ ESZÜKBE: TÖBBÉ EZEKNEK NINCS TOLERANCIA, NINCS KEGYELEM – hiába jajveszékeltek negyven évig a “szólásszabadság” hiánya miatt. Most kimutatják a foguk fehérét! Hát ugyanúgy kell majd bánni velük is, ha – valamilyen csoda folytán – a mi utcánkban lesz ismét ünnep.

Szörnyű, naturalista videó mind a kettő. Pedig mindenkinek látnia kellene – főképpen a döntéshozóknak, mind a két táborból! Lássák csak meg ők is, a jónép is, hogy kikkel adta össze már megint, már harmadszor is, Magyarország!

A LELKI TERROR CÉLJA: A SZABASÁGUKÉRT KÜZDŐK AKARATÁNAK,BELSŐ ELLENÁLLÁSÁNAK MEGTÖRÉSE

A Donbassz népe ellen hódító irtóháborút folytató ukrán hadsereg egyik eszköze: elrettentő fényképek, videók készítése foglyok kivégzéséről.

E filmek egyike-másika oly rettenetes, hogy ukrán – és más nemzetbeli – antifasiszták, hazafiak is bizonygatni kezdik, hogy nem: ilyen nem történhet meg. Mintha nem láttuk volna ezerszer, például, a második világháború rémtetteit. (Vagy más háborúk: koreai, vietnami, stb. szörnyűségeit.)

Ukrán hazafiak esetében a motiváció ugyanaz, mint például Magyarországon azoké, akik ádázul védelmezik, takargatják a magyar honvédségnek a második világháborúban, idegen országok megszállt területein elkövetett rémtetteit. A NEMZETI MUNDÉR „BECSÜLETÉNEK” VÉDELMÉNEK JEGYÉBEN. Aminek lényege: a mi dicső honvédeink olyanok ártatlanok voltak, mint a ma született bárány. Megtestesült Grál-lovagok voltak, akik kenyeret adtak az éhező (mert kifosztott) ukrán, orosz, stb. lakosságnak, civilizációt, a bolsevista diktatúra alóli felszabadulást hozták el nekik. Aminek fényében érthetetlenek, barbár ázsiai bűntettek a bolsevista vörös ármádia dúlásai, fosztogatásai, erőszaktevései – a málenkij robot. A BOLSEVISTA ÁZSIAI HORDÁK MAGYARORSZÁGI DÚLÁSAI: A KOMMUNIZMUS MEGBOCSÁJTHATATLAN BŰNEI, RÉSZEI AZ, ÚGYMOND, SZÁZMILLIÓ ÁLDOZATNAK. (Gondolom, ebbe beleveszik a második világháború 56 millió áldozatát is, FÜGGETLENÜL ATTÓL, HOGY AZT KI ROBBANTOTTA KI, MILYEN ÖRDÖGI IDEOLÓGIA, GYILKOS INDULATOK JEGYÉBEN. Illetve… „nem is függetlenül”. Mind gyakrabban halljuk az ellenvetést, hogy a háborút Sztálin, a bolsevizmus robbantotta ki. Már olyat is hallunk, hogy a Szovjetunió volt az, amelyik agressziót követett el a náci Németország ellen. Akik így gondolkodnak, azok döntötték meg a törvényes ukrán elnök uralmát, szabadították rá Ukrajnára a hiénatermészetű, vérengző terrorista banda rémuralmát. Amelyet minden lehetséges módon támogatnak, segítenek.

Ezek a rémségek az ilyen ál-hazafiak bárgyú, gyermeteg eszmefuttatásaiban csíráznak ki. „EGY UKRÁN NEM TEHETETT ILYET”. Ennek lényege: AZ EMBEREK TETTEIT NEMZETI ETNIKAI HOVATARTOZÁSUK – ÉS NEM NEVELTETÉSÜK, AZ ŐKET KÖRÜLVEVŐ TÁRSADALMI KÖRNYEZET – HATÁROZZA MEG.
Nem – mondogatják tehát az ilyesfajta ukrán (hamis) hazafiak. Ilyen kivégzéseket EGY UKRÁN NEM KÖVETHETETT EL. Ha ilyeneket bemutatjuk ezzel – szerintük – befeketítjük az ukrán népet. Úgymond: ÖNNÖN NÉPE ELLEN FORDUL AZ, AKI SZÓL – szólni merészel – arról: nincs makulátlan erkölcsi tisztaságú nép, melynek történetében ne lennének mások ellen elkövetett súlyos, véres rémtettek.

Az egyik posztomnak – melyben a Donbassz megszállt területein a hadifoglyokkal való kegyetlen bánásmódról értekeztem, egy magyar olvasó ellene vetette:

„Lászlo Kaposi · László Mályi és további 1 ember ismerőse – Sándor Csikós .

Minden hátsó akarati szándék nélkül : láttam olyan videót / lehet, hogy nekem meg van /, mikor is egy erdőben, az “elfogott katonát” felakasztanak . Rángatózik keményen, kb. 2 – 3 percig. Csakhogy a folytatásban, ami már nem nyilvános, levágják és láss csodát: nevetve csapkodja az akasztókkal együtt – egymást. Most mellékes, hogy melyik oldal készítette a kamu videót.

Sándor Csikós Lászlo Kaposi Ezt a legendát én is hallottam. Szerintem van ott (mégpedig a Donbasszban), amelyik alávág saját maguknak.”

És részletesen kielemeztem a hivatkozott videót: miért nem helytállóak a „nemzeti mundér becsülete védőinek” állításai:

LELKITERROR-I

Máskor is találkoztam már ehhez hasonlóval. „A mundér becsületét védők” egy még ennél is szörnyűbb rémtettet próbáltak annak idején mentegetni. Ennek részleteit is aprólékosan kielemeztem tehát.

LELKI TERROR – II.

NÁCI-UKRAJNA LEGALÁBB ANNYIRA ALJAS ÉS GYÁVA, MINT AMENNYIRE KEGYETLEN HARCMODORÁNAK SZERVES RÉSZE A MEGFÉLEMLÍTÉS, az emberek elrettentéssel való megadásra kényszerítése. Amit bárgyú álhazafiak nem átallanak kimagyarázni, a rettenetes tanúsítványokat hamisítványoknak minősíteni. Amivel a gonosztevők kezére játszanak.

Nem is eredménytelenül. Magában Ukrajnában a kezdeti rettegés immár a junta iránti rajongássá, a nacionál-fasizmus őrjöngő tombolásává váltott. (Úgy, ahogy az Hitler hatalomra jutása után Németországban is történt.) A legyőzött oroszlakta területeken pedig síri csend honol. Legföljebb a hamu alatt izzik a bosszúvágy, a gyűlölet. (Ahogy az Európa megszállt országaiban is történt.)
ÉS MIÉRT VISEL HADAT AZ UKRONÁCI SZOLDATESZKA MA IS ELSŐSORBAN A MÉG EL NEM FOGLALT TERÜLETEK CIVIL LAKOSSÁGA ELLEN? Miért löveti őket, nap, mint nap? HOGY MINDENT MEGBÉNÍTÓ RETTEGÉSRE, KAPITULÁCIÓRA KÉNYSZERÍTSÉK AZ EMBEREKET. Hogy megfosszák az egykori bányászokból, kohászokból álló néphadsereget legfőbb támaszától: a nép támogatásától. Mely népből ez a hadsereg vétetett.

További anyagok/videók Kelet-Ukrajnából:

1.) Amit nem mutatnak az orosz televíziók:

Эти нацистские мрази – ветераны “антитеррористической операции”, каратели украинской армии.
Собираются установить ordnung. С немецкого – порядок.
“На Украине нет фашизма!”
И вот в эту фашистскую Украину Путин собирается впихнуть Донбасс. Для
этого подписаны Минские соглашения.
Сегодня Киев стягивает войска к границе с Донбассом. Обученные
американскими инструкторами нацистские каратели готовы дальше убивать
мирных жителей Донбасса

2.) https://novorosinform.org/711018

Депутат рады: На Закарпатье Украины нет, там уже «псевдореспублика»

Скандальный украинский депутат Береза заявил, что на Закарпатье уже Украины нет, и он лично там увидел «псевдореспублику».

«Все заявления и намерения ввести миссию ОБСЕ на Закарпатье — это полный бред! Россия с помощью сил Венгрии, которые искусственно создают напряжение на Закарпатье с помощью языка, этнических групп, ведет гибридную войну против нас. Это стратегия РФ — создать волнения на всех фронтах» , — передает слова Березы «Обозреватель».

Депутат напомнил, что это далеко не первый случай, когда «Кремль ведет подрывную работу».

«Все хорошо помнят русин и их требования о провозглашении отдельной республики. Это первый проект Кремля. Затем был еще один ультранационалистический проект на деньги» Газпрома «- партия» Йоббик «, — отметил Береза, добавив, что и сам Будапешт не один год активно раздавал свои паспорта украинским гражданам, хотя это якобы прямо противоречит Конституции.

«Все это звенья одной цепи … Я был в Закарпатье после Нового года. Объездил много сел и поселений. К сожалению, Украины вообще не увидел! Следует признать, что я там увидел «псевдореспублику». Все точно так же начиналось у нас в Крыму «, — констатировал Береза.

Напомним, 27 февраля в Ужгороде неизвестные второй раз за месяц подожгли офис венгерской общины.

7 марта венгры Закарпатья потребовали ввести в область наблюдателей ОБСЕ. После этого МИД Украины категорически отказал закарпатским венграм в автономии.

8 марта глава МИД Венгрии Петер Сийярто заявил, что Будапешт приветствует возможное направлении миссии наблюдателей ОБСЕ в Закарпатье. 

Сегодня вице-премьер-министр Украины Розенко заявил, что никаких оснований для введения наблюдательной миссии Организации по безопасности и сотрудничеству в Европе (ОБСЕ) на Закарпатье нет.


*Экстремистские и террористические организации, запрещенные в Российской Федерации: «Свидетели Иеговы», Национал-Большевистская партия, «Правый сектор», «Украинская повстанческая армия» (УПА), «Исламское государство» (ИГ, ИГИЛ, ДАИШ), «Джабхат Фатх аш-Шам», «Джабхат ан-Нусра», «Аль-Каида», «УНА-УНСО», «Талибан», «Меджлис крымско-татарского народа», «Мизантропик Дивижн», «Братство» Корчинского, «Тризуб им. Степана Бандеры», «Организация украинских националистов» (ОУН).

30 thoughts on “Az ukrán fasizmus rémségei – Csikós Sándor írása”

  1. A választások megemésztésének tárgyában imént írtam Lendvai Ildikónak a Facebookon:

    Hadd maradjak a magam benyomásaimnál. Egyrészt, hogy ne sodródjunk terméketlen vitába (“Botka az elején valóban”, illetve “ekkor lépett közbe Botka. Jó… eléggé keményen kezdte”), másrészt részemről így tisztességesebb. Megvallom tehát azt, amiről ez ideig közös ügyünkre tekintettel általában hallgattam.

    Anno javíthatatlan “antisztálinistaként”, bár az államszocializmus paternalista szakasza kiölte belőlem a professzionális politizálás vágyát, üdvözöltem az MSZP megalakulását. Később, amikor egyre-másra érzékeltem osztályárulását, e tapasztalásom közlését visszafogtam, hogy porszemnyi súlyommal se gyengítsem az avítt, nacionalista, az úri Magyarország visszatérésével való szembeszállásunkat. Eközben viszont megint és megint kiábrándítottak e párt vezetői. Csak néhány vonással illusztrálok. Hagyták magukat foglyul ejteni a szociálisan “érzéketlenülő” SZDSZ-től. Hátba szúrták előbb Medgyessyt, majd Gyurcsányt (az utóbb említett pedig az előbbit?), azután jött a számomra teljesen burzsoá Bajnai, hogy végül elborzasszon a technokratán színtelen
    Mesterházy trianonozása (a második Orbán-kormány megalakulását követően). A hazai társadalom fele leszakadt, ám a politikai elit egésze kiválóan egzisztált a politikából. Akár kormánypárti, akár ellenzéki szerepet töltöttek be tagjai, jellemző tényként egyikük pauperizálódásáról nem tudni a rendszerváltás óta. Igaz, megelőzően sem, azonban a kádári korban nem idegenültek annyira, mint a rekapitalizálódás során (most ne vegyük föl a kvázi, nem kvázi tőkeviszony, illetve a kollektív magántulajdon problematikájának szálát az ún. állampárti időkből).

    Szóval mindezek dacára küzdöttem a saját amatőr módomon, több mint negyedszázadon át (időben hosszabb a Horthy-korszaknál!) – Bibóval szólva, a szabadság kis köreiért, és Marxot követve: a fennállóval soha nem megalkudva. Tudom, sokan, százezrek ugyanezzel a tudatossággal és keserűséggel ugyanígy cselekedtek.

    Nekem a legutóbbi választási kutyakomédiával betelt a pohár. Öklendezem (bocsánat!), egyelőre nem enyhülően. Időre van szükségem. Ellenben az efféle gyászmunkát nem lehet elvonultan eredményesen végezni. Mert legalább annyira virtuális/valós közösségünkről van szó, mint személyes sorsunkról.

    Elnézést kérek a terjedelemért és az okoskodásért, no meg a kéretlen kitárulkozásért.

  2. Phoenix megint téves kijelentést tesz rólam. Ugyanis nem sértődöm meg miatta (a “régmúltban” se történt ilyen). Felesleges részéről a sérelmi megélés. Nem tagadom, történhet velem elértés (mostanában, amióta 75-80 §-os-ra változott a nyaki ütőérszűkületem, gyakrabban is előfordulhat sajna), de ilyen esetben is nézetére és vagy megnyilvánulására reagálok, nem pedig személyére.

  3. Választások után… (2018 Magyarországának se idegen!)

    – Ady Endre –

    Magyar jakobinus dala

    Ujjunk begyéből vér serken ki,
    Mikor téged tapogatunk,
    Te álmos, szegény Magyarország,
    Vajon vagy-e és mink vagyunk?

    Vajon lehet-e jobbra várni?
    Szemünk és lelkünk fáj bele,
    Vajon fölébred valahára
    A szolga-népek Bábele?

    Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
    Végül egy erős akarat?
    Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
    Mindigre egy bánat marad.

    Hiszen gyalázatunk, keservünk
    Már ezer év óta rokon.
    Mért nem találkozunk süvöltve
    Az eszme-barrikádokon?

    Dunának, Oltnak egy a hangja,
    Morajos, halk, halotti hang.
    Árpád hazájában jaj annak,
    Aki nem úr és nem bitang.

    Mikor fogunk már összefogni?
    Mikor mondunk már egy nagyot,
    Mi, elnyomottak, összetörtek,
    Magyarok és nem-magyarok?

    Meddig lesz még úr a betyárság
    És pulyahad mi, milliók?
    Magyarország népe meddig lesz
    Kalitkás seregély-fiók?

    Bús koldusok Magyarországa,
    Ma se hitünk, se kenyerünk.
    Holnap már minden a mienk lesz,
    Hogyha akarunk, ha merünk.

    (1908)

  4. Csodálkozom, hogy a 2018-as választásokkal kapcsolatosan sem pro és kontra – nem jelent meg semmi. Pedig volna miről elbeszélgetni.

    1. Ma délelőtt írtam a Facebookon:

      >>A vereség alapvető oka – szerintem – a képviseleti demokrácia (konkrétan a demokratikus ellenzéki politikai elit) elidegenültsége, vagyis a parlamenti kretenizmus ránk eső árnyéka! Amíg nem vagyunk képesek eltávolítani magunk fölül, mindig le fog teperni bennünket – mint ellenzéket – a politikából élés külön érdeke. Ehhez szükséges jó technikákat, nemes fortélyokat találni, hogy az autoriter nacionálkapitalista rezsim ne győzhessen újra és újra széles néprétegek legősibb, legprimitívebb ösztöneinek felkorbácsolásával. Tehát stratégiai mély elemzéshez kapcsolni a jó taktikai megfontolásokat.

      Mi ösztönözte a demokratikus ellenzék politikusait arra, hogy “inkább az egymás közti viszony különböző modelljeivel” legyenek “elfoglalva”, mint a közös ellenfél legyűrésével? – e mondatban Lendvai Ildikótól idézek. Nos? Mely objektív és szubjektív tényezők? Nem véletlenül használom itt a “demokratikus” jelzőt, hiszen a választási eredmények bizonyítják, hogy a tényleg demokratikus (és valódi) pártok a JOBBIK nélkül mindenhol győzhettek volna, amennyiben az egyéni választókerületekben egy közös jelöltben megállapodnak. Ahogyan ez történt – például – lakóhelyemen, Csepelen (Budapest, 17. választókerület).<>Sok lúd disznót győz, ám ha a demokratikus ludak egymást csipkedik?<>Most se feledjük, amikor boldogok leszünk, ha sikerül kizsákmányolóink demokratikus hatalomgyakorlóit magunkra választanunk! Ez a történelem…

      2017. április 8. · (Frissítés.) ·

      A kommunistázó kurzuspropaganda által megtévesztett egyik társunknak…

      A magyar államszocializmus és a kambodzsai, magát “kommunistának” nevező, valamint a nyilas rendszer közé akkor tehető egyenlőségjel, akkor tehetők egy sorba, ha lényegi – politikai-gazdasági-kulturális – tetteikben megegyeznek. Felteszem tehát a konkrét kérdéseket (és szerintem érvényes válaszukat):

      – a több mint félmillió áldozatot követelő holokauszt végrehajtásához fölcsatlakozó nyilas érával miképpen említhető egy dimenzióban a Rákosi-rendszer legfeljebb egy-két ezer, továbbá a Kádár-korszak maximum félezer főnyi áldozata?

      – mivel a fenti válasz nemleges (semmiképpen), ezért a nyilas/horthysta rendszer és a kambodzsai vérengzés-hasonlósága (nagyságrendben) egyáltalán nem érvényes a magyar államszocializmusra;

      – a magát kommunista rendszernek soha nem nevező honi (állam)szocializmus kitűzött-e és beteljesített-e olyan humanista-modernizációs célokat, mint 1/ a feudális vonásokat hordozó nagybirtokrendszer szétzúzása földosztással, 2/ a többségi föld-magántulajdon felszámolásával ugyan, ám a falvak villamosítása, közművesítése (víz, csatorna, gáz, út- járdahálózat), közösségi létesítményekkel ellátásuk, lakóik munkanélküliségének megszüntetése, nyugdíj- és egyéb szociálpolitikai rendszerének megteremtése, házaik komfortossá és összkomfortossá válása; 3/ az urbanizáció végigvitele; 4/ egészét tekintve sikeres iparfejlesztés, 5/ a köz- és felsőoktatás hatalmas kiterjesztése, 6/ a munkásság és parasztság történelmi fölemelkedése, továbbá 7/ nem bevallva, ám megcselekedve: a magyar társadalom polgárosításában érdemi előrehaladás, az intenzív és demokratikus kapitalizálódás hazai feltételeinek megteremtése (a rendszerváltás utáni történések már más témát képeznek), és végül: mindezek a pozitív történelmi minőségű rendszertörténések (hiszen 1-7-re kizárólag igennel felelhettünk) jellemzőek-e a nyilas meg a kambodzsai (vörös khmer) rendszerre? – természetesen nem;

      – egy lapra tehető-e a honi “létező szocializmus” értelmiségteremtése és a kambodzsai vörös rémuralom értelmiségirtása?

      – nyilvánvalóan nem.

      Azon szintén el lehet gondolkodni, hogy a (z állam)szocialista rendszer iránt, amely Magyarországon volt (de a mérhetetlenül több áldozattal járt Szovjetunió után is), az “utódnépességben” vajon miért él tagadhatatlanul erős (vissza)vágyódás?…<>A választásokra készülve

      Bár bíráltam is Gyurcsány Ferencet, ezt az írásomat ma szintén vállalom, különösen a holnapi választások tekintetében. Hozzáteszem: őszödi beszédét változatlanul jóravalónak gondolom.

      2014. január 11. · (Frissítés.) ·

      /Elnézést kérek, hogy fölhelyezem ezt a korábbi, anno csak nyomtatásban megjelent (online közlése a rovatnak akkor nem volt) írásomat. Talán nem érdektelen./

      Jobb híján…*

      2007. június 13-án Gyurcsány Ferenc előadást és vitaestet tartott diákoknak és tanáraiknak a „közgázon”. Az ellenzék „egy kapkodó, zavarodottan magyarázkodni próbáló ember összefüggéstelen, ide-oda csapkodó” beszédének minősítette a kormányfő teljesítményét. Jó magam – méghozzá azon nyomban! – szintén rögzítettem benyomásaimat. Előrebocsátom, hogy ezek nem vágnak egybe a FIDESZ kabinetfőnökének, Deutsch-Für Tamásnak nemrég nyilvánosságra hozott észlelésével, aki Gyurcsány „ideggyengeségétől” félti sokat szenvedett nemzetünket.

      Mégiscsak nem akármilyen fickó ez a miniszterelnök – döbbenek rá, ahogy produkcióját zsigeri ódzkodásom ellenére követni kényszerülök, amikor a koalíció újraválasztása óta immár másodszor lép a Corvinus Egyetem hallgatói elé, hogy a változás és változtatás politikája mellett érveljen. Kifejezetten okos fogalmazás, nyelvhelyességi hibáktól szinte teljesen mentes élőmondatok. Jól kiemelt vezérgondolatok, oktatói rutinnal alkalmazott spontenaitás, nélkülözve minden előkészített „puskát”, jegyzetlapot. Igyekezete nyilvánvaló, stílusa dinamikus, az adatokat ontja magából. A korszerű előadásmód megkövetelte szemléletes ábrák láncolatával ügyesen feszít vázat a célratörő mondanivalónak. Személye csupa figyelem, megértés. Semmi oktatói fölény, nyoma sincs az itthon még mindig nem ismeretlen poroszos gőgnek vagy bürokrata szürkeségnek. Érzékelhető, hogy valóban a maga oldalára szeretné állítani a jövő közgazdászait (és a kísérő tévéközvetítésre bazírozva, a lehető legtöbbünket). Szemmel látható, hogy hiszi is, amit mond. Hiteles, ami a politikai elit tagjaként, önmagában sem kis teljesítmény manapság.

      Az előadóterem növekvő feszültségében (amelyben a fiatalság kuncogó bája a nyiladozó intellektuális felelősséggel keveredik) talán még az utóbbi időben feltorlódott korábbi csacskaságai is megbocsáthatóvá enyésznek. A „történészi” fejtegetései arról, hogy a kommunisták kizökkentették nemzetünket, illetve egy bizonyos latifundiumpárti arisztokrata politikus beállítása a honi demokrácia fölvállalandó értékeként. Vagy az a szociális érzékenységet tükröző tétele, miszerint szegénységben, hátrányos helyzetben senkit nem szabad méltánytalanul részesíteni [sic!]. No meg az a – itt megismételt – bombasztikus felszólítása, hogy most aztán tegye mindenki a dolgát, hiszen mindannyiunk teljesítménye egyaránt fontos – hasonlóan bölcselkedtek hajdan Róma előkelői a köznép előtt, a fórumon, mintha az ókori tanmese szerint szinte mindegy lenne, hogy kinek-kinek a fej, avagy a végtagok szerepe van kiosztva a társadalom testében stb. Ez mind kezd nem számítani. Elvégre neki, a kormányfőnek, a nagy összefüggéseket, a fő folyamatokat kell átlátnia és kézben tartania. És úgy tűnik, hogy ő ilyesmire teremtett szerkezet.

      Csupán egy apróság lehet zavaró némelyekben még mindig. Az egykori országos KISZ-vezető útja vajon miként, milyen drámai fordulatok és megvilágosodások során vett irányt a nagyburzsoává válásba, a miniszterelnökké avanzsálás előtt? – makacskodhat bennük a piszkálódó kérdés. Ám ebben a pillanatban, ahogy ábrától ábráig nyújtózik a katedrán, hogy aztán – időnként – a mély töprengést testével is kijelezze (összefont kar, arányosan gondhorgasztott fő), erre is adja magát a válasz: hát ez az ember, biztosan mindig tenni akar! Kereste, keresi a rászabott mutatványt, hogy abban szerepelhessen. Hogy megvalósíthassa, kiteljesíthesse önmagát, mint minden Képességes Valaki. S „mutatványosi dolgát” most végre megtalálni véli. Magyarország megreformálása, ez az! Ehhez kínálja magát nekünk, a közönségnek nyíltan. – Fogadjuk el! Mert reformra, így vagy úgy, de rászorulunk (teszi hozzá személyes következtetését e glossza szerzője). A kapitalizmus meg – különben is – általános elfogadottságnak örvend. Zömünk beletörődött, illetve szorgalmazza. Kényszerből vagy kisszerű, önös érdekből. Ha az önzésnek egy bizonyos határát nem lépjük át, nem mindegy? Akad más lehetőségünk?

      A kamera többször is végigpásztázza a „fiatal kollégák” arcát. Kérdéseiket és aggodalmaikat nyíltan megfogalmazzák. A néhol visszhangzó sans-culotte antiliberalizmus egyértelmű: „ahol nincs kenyér, ott nincs többé szabadság, nincs többé törvény és nincs többé Köztársaság sem”. A magyar sors fintora, hogy pont a neoliberálisnak mondott Gyurcsány lehet tán a hazai ezredforduló első évtizedében az a politikus, aki ennek az igazságnak (konkrétan: a megkerülhetetlen Reformnak) az összes lényeges elemével tisztában van. Beleértve az áthághatatlan korlátokat. Ezzel szemben mi a „nemzeti” ellenzék receptje mostanában? A közvetlen demokrácia egyedül üdvözítő voltának harsogása? Ugyan milyen mögöttes tartalommal? Mert nem keveseknek ötlik eszébe, hogy III. Napóleon, s utóbb számos további zsarnok is korábban, éppen a népszavazások bordásfalán kapaszkodott fel az istenadta nép nyakába… Persze, jelenünk nem a lehető világok legjobbika, s miniszterelnökünk se feltétlenül a legjobb. Ám a tét nagyon nagy. Még ha fanyalogva is tudjuk tudomásul venni, mert szebbre, idillikusabbra vágynánk. Dacára, hogy ez utóbbi lehetetlenségével már rég tisztába jöttünk: „Láttam a boldogságot én, / lágy volt, szőke és másfél mázsa (…)”. De kritizálva-támogatva, tényleg csak együtt vagyunk képesek mozdulni. Különben marad Mucsa, marad az ugar, maradnak a tohonyázó Pató Pálok, a Mikszáth-i mamelukok. A dagonya.

      Fekete György

      ___________________________________________________________

      A szerző nyug. mentálpedagógus történelemtanár

      * Népszava, 2007. június 30. Szerintem rovat.<<

      1. A fenti elemzésből kimaradt egy negyedik pont: a kormány szinte abszolút média-fölénye, megspékelve azzal, hogy a Fidesz választási propagandája (amit elvileg a saját pénzéből fizet) szétválaszthatatlanul összefonódott a “magyar kormány tájékoztató”-ival (ami egyértelműen közpénzből van finanszírozva), Itt Budapesten (de láttam, vidéken sincs másképpen) tömegével látni EGYMÁS MELLETT a STOP-táblás rasszista szörnyedvényt a nem kevésbé goebbelsi Soros által átkarolt drótvágós pojácaképűre torzított ellenzéki jelölteket ábrázoló plakáttal. Engem azonban nem csak e plakátok tartalma háborít fel, hanem az is (sőt leginkább az), hogy a STOP-táblás plakát “kormány-tájékoztatás”, míg a drótvágós csoportkép a Fidesz választási plakátja.

        1. Semmi nem “maradt ki”… Ugyanis így fogalmaztam: “A vereség alapvető oka – szerintem – a képviseleti demokrácia (konkrétan a demokratikus ellenzéki politikai elit) elidegenültsége…” Ismétlem: “alapvető”. Legalább mi, egymás között ne kommunikáljunk destruktívan.

          1. Természetesen én nem Fekete György elemzéséből hiányoltam amit hiányoltam, hanem a Youtube video három pontját egészítettem ki egy negyedikkel. És természetesen Fekete Györgynek joga van a vita örve alatt mindenért okkal-ok nélkül (inkább nélkül) megsértődnie – akár kétszer is. És természetesen Fekete Györgynek joga van a vita örve alatt mindenért okkal-ok nélkül (inkább nélkül) megsértődnie – akár kétszer is.

            ☺ (vagy inkább ?)

        2. a fidesz az idegengyűlölet végsőkig való fokozásával olyanokat is magához vonzott, akik egyébként nem rá szavaztak volna.

      2. A videón közreadott választási elemzést nem osztom. Mert elhárítja az önreflexiót. Amennyiben ugyanis az ún. demokratikus ellenzék minden választókerületben közös jelöltet indít, föl se merül a visszalépés problematikája… Igaz, a FIDESZ a maga javára előzetesen megváltoztatta a választási rendszert, ám ezt az ún. demokratikus ellenzék vezetői semlegesíthették volna, ha felülkerekednek párt és egyéni érdekeiken. A Horthy korszak demokratikus ellenzéke tisztességesebb volt, mint mi balliberálisaink.

        1. A Fidesz nem egyszerűen a maga javára változtatta meg a választási törvényt, hanem olyan törvényt kreált, ahol egy diktatórikusan monolit pártalakulat (az Orbán-párt csak a nevében a Fidesz, valójában sok szélsőjobb párt-maradvány monolit összeolvasztása) behozhatatlan előnyben van egy demokratikusan sokszínű polgári ellenzékkel szemben. Ezt a törvénynek nevezett jogi nonszenszt csak egy monolit technikai koaliciós egyezménnyel lehetett volna semlegesíteni, aminek létrehozása 0-hoz közelítő valószínüséggel lett volna megoldható, és egy kormányprogram nélküli (mert az alkotmány és a választási törvény revideálása önmagában nem kormányprogram) technikai koalició a jelentős részben agymosott társadalom számára nem biztos, hogy elfogadható lett volna. Az már csak a hab a tortán, hogy az ilyen technikai koalició a személyes és pártérdekeket is súlyosan sértette volna.

          1. Csepel (is!) mutatta, hogy a személyes és pártérdekeket hátrébb lehet sorolni, mégpedig a JOBBIK-kal való szövetkezés nélkül. A nulla valószínűség pedig liberális handabanda.

          2. Csepel éppen nem ezt mutatta meg.

            Ott egy egyébként a Parlamentbe be sem jutó párt (Együtt) jelöltje (aki már 2014-ben is nyert) javára lépett vissza a Csepelen kevésbé esélyes, de biztosan a Parlamentbe bejutó pártok (MSZP-Párbeszéd, DK) jelöltje. Ha Bangóné lett volna (talán, hiszen biztosat az egyfordulós választáson nem lehet tudni) az esélyesebb, akkor az Együtt jelöltje valószínűleg nem lépett volna vissza.

  5. Bocsánat, ez mit jelent és eredetileg ki fogalmazta, valamint milyen nyelven? Bevallom,bár anyanyelvem magyar (no meg bölcsész vagyok), nem értem: “MINDEN NAPRA (sic!) VÁRANDÓS”.

    1. Én ismerem ezt a kifejezést: azt a várandós (terhes) anyát nevezik “mindennapos” vagy “minden napra” várandósnak, akinek letelt a kilenc hónapja (vagy a nőgyógyász által becsült ideje), de még nem szült, azaz az “esemény” “minden napra” (bármely napra – népiesebben) várható. Ez olyan mindennapos népi kifejezés … ☺

      1. A hétkötetes Magyar nyelv értelmező szótára (1959-1962) nem tartalmazza. A Google böngészőben sincs rá találat. Az a gyanúm, hogy a – magyar – szerző valamelyik szláv nyelvű dolgozatból emelte át, ellenben az idézőjelet és a forrás megnevezését lefelejtette. Jobb, ha ezt itt észrevételezzük mi, nem pedig az osztályellenség kint…

      2. Ugyanide kapcsolódik a közvetlen szülés előtti időpont, a “mindenórás” kifejezés is…

          1. Mert ugyan ez már használatos kifejezés, ám amiről szó van, a “minden napra” formula, amely a várandóssághoz kapcsolva nyelvidegen a magyarban, különösen a konkrét kontextusban.

          2. Pedig én még gyermekkoromban hallottam először, nagyon gyakran, sokszor, sokfelé. Nem nyelvtani probléma, hanem etimológiai.

          3. Még csak etimológiai probléma se. Hiszen, mint jeleztem, a “minden napra várandós” – erről van szó, ne tereljünk! – egyetlen szakpublikációban (etimológiai szótár stb.) se szerepel. Továbbá, ismétlem, nyelvidegen, redundáns kifejezés az adott kontextusban. Hadd ne konkretizáljam. Erről csupán annyit, hogy a kevesebb több…

          4. Ami igaz, az igaz. Sokkal helyesebb, kevésbé nyelvidegen, kevésbé redundáns, az osztályellenség kezébe kevésbé fegyvert adó lett volna a következő megfogalmazás:

            “Mert én, történetesen nem hallomásból láttam a szörnyű videót: a luganszki Népi Milícia egy harcosát, A BÁRMELYIK PILLANATBAN VÁRHATÓAN SZÜLNI FOGÓ FELESÉGÉVEL EGYÜTT akasztották fel abban a bizonyos erdőben. ”

            Kedves Fekete György! tényleg ez itt és most a legnagyobb probléma?

          5. Phoenix, ez demagógia (meg személyeskedés, látensen karaktergyilkoló attitűd).).

            Különben minden rossz taktikai eszköz, ami rontja küzdelmünk hatásfokát.

          6. Tökéletesen egyetértek. Belekötni egy mindenki által érthető (még ha nem is túl gyakran használt) kifejezésbe, elterelve ezzel a figyelmet a cikk által felvetett súlyos problémákról – “ez demagógia (meg személyeskedés, látensen karaktergyilkoló attitűd).”

            Szerintem a kérdés sokszorosan túl van tárgyalva …

          7. Örülök Phoenix rádöbbenésének. Csupán azt sajnálom, hogy a jóhiszemű, jóakaratú jelzést kiforgatja. Különben a mennyiség nem minőség…

      3. Semmi nem “maradt ki”… Ugyanis így fogalmaztam: “A vereség alapvető oka – szerintem – a képviseleti demokrácia (konkrétan a demokratikus ellenzéki politikai elit) elidegenültsége…” Ismétlem: “alapvető”. Legalább mi, egymás között ne kommunikáljunk destruktívan.

  6. A Kelet-Ukrajnai háborús helyzetet nyomon követve megállapítható, hogy a donyecki és luganszki “köztársaságok” továbbra is sikeresen ellenállnak az ukrán junta minden próbálkozásának. Ennek oka nem csak az elszántság megléte a “lázadók” részéről, hanem Oroszország hathatós támogatása a különvált területek megsegítésére.
    Gyakorlatilag Ukrajna gazdasági- és pénzügyi támogatása megszűnt, az üzletekben orosz és az oroszországi importtermékek kaphatók, az elfogadott fizetőeszköz az orosz rubel.
    A patthelyzet az ún. “minszki megállapodás” következménye. Az eredeti közigazgatási területek egy része ukrán “fennhatóság” alatt maradt, de mindeddig nem szélesedett ki Oroszország és Ukrajna közötti nyílt háborús konfliktussá, amely pillanatok alatt nemzetközi háborús helyzetet is eredményezhet.
    A kényes egyensúly most Putyin újraválasztásával, valamint az orosz haderő modernizációs eredményeivel stabilabbá vált és kisebb valószínűségű egy közvetlen NATO-orosz konfliktus is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük