50 thoughts on “BALOLDALI SZIGET FESZTIVÁL 33. változat”

  1. Elhantoltuk Csoóri Sándort

    A kommunista diktatúra elnyomta Csoóri Sándort, halljuk a búcsúbeszédekből. Mi tagadás, ez az igazság. Bizonyítékai, tényei alig férnek felsorolásba.

    1/ “1950-ben érettségizett a Pápai Református Kollégiumban, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Orosz Intézetében tanult.” A nép nyakán ülő rendszer megparancsolta a tanulástól zsigereiben viszolygó parasztgyereknek, hogy tanuljon…

    2/ Tanulmányai folytatását fiatalkori tüdőbetegsége megakadályozta, mert a diktatúra – gyógykezelés ürügyével – hónapokra szanatóriumba kényszerítette…

    3/ “1953-54-ben az Irodalmi Újság, ezt követően, 1956-ig az Új Hang munkatársa volt. Dolgozott a Műszaki Egyetem újságjánál…” A kommunista párt zsarnoksága sajtóállásokba parancsolta, mégpedig úgy, hogy nem engedte meg neki az egyetem elvégzésének befejezését.

    4/ “…1968-tól húsz éven át a MAFILM dramaturgja volt.” A Költőt az önkény nemzedéknyi időn át jelentéktelen állásban tartotta. Szegénynek onnan kellett a Nemzet lelkiismeretét hallatnia.

    5/ A magyarság ruszki rabságának évtizedeiben a Vátesztől csak 27 kötet jelenhetett meg. Időbeni megoszlásuk egyenlőtlensége külön is példázza a diktatúra embertelenségét: az 1950-es években három, a következő évtizedben hat, az 1970-es években csupán két könyve láthatott napvilágot. E fondorlattal is megkeserítette életét a kommunista uralom (nem pusztán avval, hogy mindössze egy ízben tüntette ki, 1954-ben József Attila-díjjal).

    (Fölhelyeztem a Facebookra.)

    1. Nem ő az elmúlt rendszer egyetlen “üldözöttje”. Rengetegen kerültek elő, akik 1989-ig sütkéreztek a kádári szocializmus “langymelegében”. Ha csak a rengeteg, 1956-ban “megtévedt” íróra, művészre gondolok, akikkel tömve voltak a színházak, a tévé műsorai. Annyira el voltak nyomva, hogy ha megnézzük a kínkeservesen kozmetikázott wikipédiákat némelyekről, minden, amit alkottak és minden jelentősebb kitüntetés, amit kaptak – 1989 előtt datálódik.
      Amit azután csináltak, az szinte semmi. Mégis átkozzák a szocializmust, amely kivakarta őket a szarból…
      De várjuk meg, elkezdődik az 1956 hatvanadik évfordulójára a tömjénáradat. Már most tele van vele a média…

      1. Egyet értek, kedves Tovaris, hogy “Nem ő az elmúlt rendszer egyetlen >>üldözöttje<<". Phoenix viszont olyan ember példáját hozta, aki Csoórinál egy picurkát (de csupán picurkát!) inkább mellőzött a népi demokrácia, s ilyen alapon mintha tolerálná kommunistaellenességét. Nekem viszont evvel kapcsolatban az a véleményem, hogy semmiféle kommunistázás (antikommunista politikai viselkedés) nem bír objektíve igazságtartalommal, akár revans (mert az érintett személy kommunista hatalmi presszió célpontja volt), akár félelemből eredő kompenzálási kényszer (ugyanis az illető demonstratíve elkötelezte magát a kommunista hatalom mellett) motiválja.

        1. Megint csak édesapám példáját hozom fel, akit 1957-ben nyugdíjaztak a Honvédségtől, mert a Karhatalmat 1957-ben, az állomány átvétele mellett feloszlatták. A mór megtette a kötelességét, a mór mehet…
          Apámat a kádári időkben a jelenlegi hatalombitorlók, ill. azok “apucikái” (hadd ne soroljam) rákosistának minősítették, és mivel nyugdíjas volt, jól mellőzték. Ha másnak igen, neki még inkább lett volna oka megsértődni. Pedig pár hónappal előbb, már 55 évesen, de fegyvert fogott az ellenforradalom leveréséért. Nem Rákosiért, hanem a népi demokráciáért.
          Ez egybeesett fiatalkori eszmélésemmel, s ha mégis kommunista lettem, az annak köszönhető, hogy megtanultam apámtól az elvhűség fogalmát. Igaz, a pártba nem vettek fel, ma már teljesen világos, hogy miért…Utólag nem is bánom, mert nem tudnám elviselni azt a szégyent, amit sokan a párt nevében elkövettek. De az elv, a rendszer lényege visszatekintve is nagyszerű volt.
          Nem ezeken a szarjankókon múlt, hogy azért 40 évig minden probléma ellenére emberibb életünk volt, mint ma.
          Nem tudom, apám miként élte volna meg a rendszerváltást, “szerencsére” évekkel előtte elhunyt. Anyám viszont még 10 évvel túlélte, s még ma is könny szökik a szemembe, amikor az intelmeit mondta: Fiam, vigyázzatok erre a rendszerre, mert ha nem, akkor megtudjátok, milyen volt a Horthy-rendszer.
          Hát megtudtuk. Nem vigyáztunk elég jól.

        2. Most tényleg ejnye Tanár úr!

          Ennyire nem vagyok félreérthető! Egy pindurkát sem tolerálom U.R. antikommunizmusát (és russzofóbiáját meg pláne nem). “Szenvedései” bemutatásánál pontosan ugyanazt a szarkazmust alkalmaztam, mint Ön Csoóriénál.

          Okkal sem muszáj bántanunk egymást, de ok nélkül aztán végképpen nem.

          1. “ejnyék” visszaszívva …

            de U.R. antikommunizmusát tényleg nem tolerálom (russzofóbiáját még kevésbé)

    2. Ejnye Tanár Úr! 🙂 Ezt az ötletet én éppen az Ön cikkéhez (Fekete György: A Szovjetunió történetéhez) hozzászólva sütöttem el (U.R. vonatlkozásában)
      ———————————————–
      Ungváry Rudolfról az amúgy köztudottan nem kommunista szimpatizáns Wikipedia a következőket írja:

      https://hu.wikipedia.org/wiki/Ungváry_Rudolf

      Ebből megtudhatjuk, hogy származása miatt (német is, burzsuj is) a Rákosi-rendszerben súlyosan diszkriminálták:

      “1955-ben érettségizett a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. 1955–1957 között a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatója volt. ”

      Mivel “1956-ban részt vett a forradalomban. 1956–1957 között az egyetem MEFESZ-titkára volt” – a kádári megtorlások áldozata lett: “1957-ben Kistarcsán internálták. 1958–1959 között vasesztergályosként dolgozott.” valamint “1959–1965 között a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult” – ja, ez már nem a megtorlás … (apámat, mivel 1919-ben vöröskatonaként a hazát védte a román betolakodók ellen, előbb Franczia-Kiss Mihály emberei félholtra verték, majd másfél évig Fegyverneken internálták – kiszabadulása után két évvel NEM TANULT – már csak a Numerus Clausus miatt sem – SEMMILYEN EGYETEMEN, pedig nagyon tehetségesen rajzolt).

      Ungváry Rudolf később is mellőzöttként állt szemben a rendszerrel: “1974–1979 között a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tudományos Tájékoztató Intézetének információs mérnöke, 1981–1983 között a Könyvtártudományi és Módszertani Központ munkatársa, 1983 óta az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa.”

      Nem ok nélkül tehát: “1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapítója”

      🙂 🙂 🙂

      1. Phoenix 2016-09-23 – 10:19

        Kedves Phoenix! Mivel leejnyéz, ildomos reagálnom. A “Tanár úr” sajnálja, de nem olvasta az ön hivatkozott hozzászólását, amikor e szösszenetét fogalmazta, ugyanis akkor az még (a magáé) nem volt fent a Mebalon. Tehát semmi plágium… Egyébként pedig, az eset oly gyakori, annyira modell, illetve “norma”, hogy nem csupán ön veheti észre.

  2. Asperján György: Levél Radnóti Miklóshoz

    Közeli lett itt bármiféle távol,
    ahogy üzensz az elnémult halálból:
    a szögesdrótok már bennünk feszülnek.
    A kóros eszmék látszólag elültek
    Európában, rendel béke fénye:
    azoké, kiknek ügyes leleménye
    az új rend, mely ó-törekvést kiszolgál:
    egyenlők között szalutál a bolgár,

    polák, magyar, tót, rác, s persze a többi,
    ki az új parancsnak rongyát felölti.
    Tudjuk, elvileg történelmi kényszer,
    mely teli gátlással, nemzeti félsszel.
    Kis nép, pöfeteg nacionalizmus,
    csak egymást szennyező a pernye-virtus;
    helyi kiskirályok, helyi uralmak
    lelket, eszmét és javakat uralnak.

    Cifra takarónak kell közös érdek,
    átlátszik rajta: ki nem sérti, sértett.
    Nincs más út, ez meg önzéstől göröngyös,
    ki szabad, kalitkába zárva röpdös;
    határokon átvánszorog a válság,
    szegényekre úgy uszul, mintha várnák.
    Kik tehetetlenül láttak előre,
    tudták, hogy mindent felül ír a tőke.

    Hirdeti s nem ismeri a kegyelmet,
    lehányja az erkölcsöt, a szerelmet,
    szívünkbe és ágyunkba befekszik,
    törvénye szerint betölti a kedvit.
    Mit jónak lát s enged, az a szabadság –
    óvja, őrzi villanypásztor a marhát.
    Egymást tapossuk összezavarodva,
    eszmélni menekülünk már a rosszba. –

    Itthon vagyunk, nincs hova visszatérni.
    Folytonos veszélyben vérzik, ki férfi.
    Amint teheti, elmerül a vágyban,
    hazát ölel örökre megtaláltban,
    ha dúlt lelkében érték még a hűség,
    s nem álma: másik nő karjai hűtsék.
    Úgy érzi itt sok, kit sorsa leltároz:
    a kétszerkettő józansága káros.

    1. Megdöbbentő. A bennem kavargó érzelmek mily’ pontos leírása egy költő által. Pedig össze sem beszéltünk…
      Még a vers keletkezésének dátuma érdekelne. Mert mint ha ma írta volna a költő…
      Na, ezért kellenek olyanok, akik ilyeneket tudnak alkotni. Már csak az kell, hogy miként juttassuk el a társadalom értő rétegeihez.

  3. Ma a Nol.hu-n egy Meggyesi Gusztáv nevü kommunistázott egyet Mengyi Roland, meg a migráns válság ürügyén. Honnan jöttek ezek a zsigeri gyűlöletet hordozó egyedek. Űlve, fekve, térdenállva (kezüket alamizsnáért nyújtogatva) tudnak kommunistázni.

      1. Még valami. A kommunistáknak világra szoló teljesítményük volt. Ezeknek a kommunistazoknak meg semmilyük sincs. Csak a szégyen es a becstelenség.

  4. A mai népnemzetiek idolja két napja halott…

    Ungvári Tamás meleg szavakkal szólt az ifjú Csoóriról. Holott már fiatalon is hamisan pengette a lantot, amikor politikára vetemedett, például:

    Ki írta versbe, szóba le?

    Ki írta versbe, szóba le,
    hogy fárasztó, nehéz
    az életünk, s a harc
    melynek e nép elébenéz:
    s hogy szép reménnyel
    kövezett utunkon
    mind gyakrabban találkozunk
    a gondok seregével?

    Ki írta versbe, szóba le
    hűen a valóhoz,
    hogy jövőnkhöz, e roppant,
    örökre szóló piramishoz
    micsoda tűrés nagy
    köveit hordjuk
    vállunkon, szívünkben, agyunkban,
    míg szél cserez és szí a fagy?

    Ki írta versbe, szóba le,
    hogy szánktól elvont
    falaton váltjuk meg
    azt, mi apáink álma volt:
    a boldogságot,
    s hogy az örömet úgy bontjuk ki
    szúrós burkából az időnek,
    mint tövis közül a virágot?

    Ki írta versbe, szóba le:
    van olyan pillanat,
    hogy épülő gyárak
    és városok állványai alatt,
    s falvakban, hol a paraszt él,
    néha oly keserű
    az ujságba csavart
    barnabélű kenyér?

    Ki írta versbe, szóba le,
    hogy jöhet még idő,
    mikor nemcsak asztalunkról,
    de vérünkből is kér majd a jövő,
    s hogy állnunk kell a legkeményebb próbát
    száz őrhelyén az életünknek;
    munkában, harcban, tűzben,
    ha élni akarunk tovább?

    Ki írta versbe, szóba le…?
    Nem írta még le senkisem.
    Ezután ezt is leirom,
    ne legyen csorba versemen,
    leirom, mert az igaz szó olyan,
    mint a korty víz, mely ujjászül, üdít,
    mert az igaz szó tűrni, győzni,
    remélni, látni megtanít.

    Zámoly, 1953

    Nos, úgy tűnik, hiába volt a Lenin Intézet hallgatója (a Digitális Irodalmi Akadémia szerkesztője szemérmesen egyetemi orosz intézetként említi), nem tanulta meg, hogy – amit versében reklamál – sokan leírták: Lenin és az orosz forradalmak számos többi nagyja.

    És még nem szóltunk hírhedt parlamenti dobbantójáról (Nappali hold), amelyről elrugaszkodott Varga Domokos György “A kisebbség és a zsarnokság”-ja, Lovas István Véralgebrája, a valamikori Népszabadság pártélet-rovatának munkatársa (Bencsik András) meg a többi széljobb újdondász. Végső soron megágyazott a Jobbiknak. Most meg a liberálisok is siratják.

    Béke poraira! Nyelje el az enyészet. Legjobb lenne – mindenestül. Zömében mérgező életművével együtt. Várom Gazsi nekrológját, hiszen oly sok könnyet hullajtott, amikor végre Csurkától szabadultunk meg. Ámen.

    1. A hamis próféták hamisat dalolnak. Csak néha nagyon megtévesztők tudnak lenni. Nem tudom, ez a verse mikor jelent meg, gondolom, nem 1953-ban.
      Azért valahogy, úgy belegondolva az akkori idők történéseibe – ezek úgy álcázták magukat, hogy “kommunistábbak” voltak a kommunistáknál. Befurakodtak a pártba és az olyanokat, mint én, nem vettek fel, mert nem voltam “jó elvtárs”…

  5. Végignéztem a videókat – és jó lenne, ha valaki “helyretenné” állásfoglalás, vagy kommentár formájában az elhangzottakat. Nekem egyelőre “lekvár szindrómám” van…

    1. A magam részéről elkezdtem. Vágj bele te is, tovarisom (birtokviszony barátságból!). Olvastam máe rőled jó elméleti-politikai kifejtést. Nem is egyet.

      1. Az a baj, hogy nem tudom nyugodtan végignézni egyiket sem, mert hol boltba kell menne, hol Várpalotára, hol orvoshoz, hol a kertbe, hol a ….

  6. Egyébként igaz…a kunhalmi egy kis képességű buta liba, egy szaros kis karrierista. Ezer ilyen van, foglalkozni sem érdemes vele.

  7. Megnéztem a Rasszizmus, fasizmus blokk előadóit. Minden szervilizmus nélkül, ám sajnálattal jegyzem, Krausz Tamásnak rengeteg szamárságot el kellett engednie füle mellett az előadótársaktól.

    A legkirívóbb példát dilettantizmusból. Balázs Gábor újságírók – többek között – a következő csacsiságokat adta közre:

    1/ a fasizmus az 1920-30-as években adekvát (sic!) válasz volt a tőkés rendszer válságára… [Persze – ellenvethetjük – e válasz a második világháborúhoz és a fasizmus útjára lépő országok teljes összeomlásához vezetett. FGy];

    2/ az akkori fasizmus, szemben a maival, nem árulta el programját [Javaslom a zsurnalisztának, vesse egybe a NSDAP 1920-as programját a Reich társadalompolitikájával. Egyes pontjait “megvalósította”, másokat “elárult”… ]

    A program nagyját megadom, mert a Hálón nem könnyű meglelni:

    Az NSDAP programja 1920.

    1. Követeljük, hogy a népek önrendelkezési joga alapján valamennyi német Nagy-Németországban egyesüljön. 2. A német nép számára más nemzetekkel azonos jogokat követelünk. Követeljük a versailles-i és a St. Germain-i békeszerződések hatályon kívül helyezését. 3. Népünk ellátásának biztosítására és népfeleslegünk betelepítésére területet és földet (gyarmatot) követelünk. 4. Csak az lehet állampolgár, aki néptárs. Csak az lehet néptárs, akinek ereiben tiszta német vér folyik, vallásra való tekintet nélkül. Éppen ezért zsidó nem lehet néptárs.… 6. Csak állampolgárnak lehet meg a joga, hogy az állam vezetésérül és törvényeiről dönthessen. Éppen ezért követeljük, hogy mindenféle közhivatalt, akár tartornányi, akár községi funkcióról van szó, csak állampolgár tölthessen be. 7. . Követeljük, hogy az állam – kötelességszerűen – elsősorban az állampolgárok számára gondoskodjék kereseti és életlehetőség biztosításáról. Ha nem lehetséges az állam egész lakosságáról való gondoskodás, akkor az idegen nemzethez tartozókat (a nem állampolgárokat) a birodalomból ki kell utasítani. 8. Meg kell akadályozni, hogy további nem német elemek bevándorolhassanak. . . 11. A munka és fáradság nélkül szerzett jövedelem megszüntetését. A kamatrabszolgaság megtörését. 13. Követeljük az (eddig) más társaságok tulajdonában levő üzemek (trösztök) államosítását. 15. Követeljük az öregekről való gondoskodás nagyszabású kiépítését. 16. Követeljük az egészséges polgári középosztály kialakítását és fenntartását. Követeljük a nagy áruházak köztulajdonba vételét és annak lehetővé tételét, hogy ezeket kisiparosok olcsó bérért kibérelhessék. … 19. Követeljük, hogy a materialista világrendszert szolgáló római közjogot német közjog váltsa fel. . . 23. Követeljük, hogy törvényes harc folyjék a tudatos politikai hazugságok ellen, és ez a harc tág lehetőségeket kapjon a sajtóban. Abból a célból, hogy lehetségessé váljon a valóban német sajtó megteremtése, követeljük : a) minden szerkesztő és minden olyan újságnak az összes munkatársa, amely német nyelven jelenik meg, kizárólag német néptárs legyen ; b) nem német újságok kizárólag az állam külön engedélyével jelenhetnek meg ; ezek a lapok azonban nem közölhetnek német nyelvű cikkeket ; c) a törvény erejével tiltsák meg, hogy nem németek anyagi részesedést vállalhassanak német újságok kiadására, vagy bármilyen befolyásuk is lehessen azok szerkesztésére; amennyiben ezt a törvényt bárki is megszegné, büntetésként követeljük az ilyen újságok kiadásának azonnali betiltását és a felelős nem német személyeknek a birodalomból való kiutasítását; d) azokat a lapokat, amelyek a közérdek ellen vétenek, be kell tiltani; követeljük, hogy a törvény teljes szigorával sújtson le az állam minden olyan művészeti vagy irodalmi irányzatra, amely népéletünket bomlasztja, és tiltson be minden olyan rendezvényt, kiállítást, amely a fenti követelés szellemében ártalmasnak bizonyul. 24. Követeljük minden olyan vallás szabad gyakorlását az államon belül, amely nem veszélyezteti és nem vét a germán faj erkölcsi felfogása, morálja ellen. A párt mint olyan a pozitív kereszténység álláspontjára helyezke-dik anélkül, hogy valamelyik vallásos hitfelekezethez csatlakozna. A párt harcol a zsidó-materialista szellem megnyilvánulásai ellen, határokon innen és határokon túl. A párt meg van arról győződve, népünk boldogulása csak azon az alapon biztosítható, hogy a közösség érdekének meg kell előznie az egyéni érdekeket. 25. Mindezeknek a megvalósítása érdekében követeljük a birodalom erős központi hatalmának a megteremtését.

    Az egész tananyag itt: http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/az-i-vilaghaborutol-a-ketpolusu-vilag-felbomlasaig/valsag-es-utkereses-a-harmincas-evekben/egy-zsakutcas-kiutkiserlet-a-naci-nemetorszag

    1. Nekem a fenti linken található TGM írás kapcsán a süllyedő hajó és a patkányok esete jut először eszembe. A továbbiakban még ennél is rosszabb dolgok is…

      1. Gazsi maga sem tudja, hol áll. Csak a szereplésen van a hangsúly. Épp akkor találja ki, mit fog mondani. Csak egy biztos: nagyot…

        1. Ja, elfelejtettem…TGM kiszaladt a szigetre 10 percre, meghallgatta saját magát es elment.

        2. Azért el kell ismerni, van sütnivalója. Csak, ha ezt az energiát a szocializmus új elméletének kidolgozására fordítaná, többre is mennénk vele.

    2. és hát a szimpla gerinctelenségért is a gonosz kapitalizmus a hibás.
      na persze, mi más?

  8. Hát, ha ezekre a vitatható baloldaliságú személyekre hatott valami pozitív is, akkor már megérte. Csak meg kellene szervezni a tájékoztatás hatékonyságát – a hivatalos média kikerülésével – mert az elbutult, információhiányban “szenvedő” néptömegeknek fogalmuk sincs arról, hogy ilyen rendezvények egyáltalán vannak.

  9. Legalább kommunisták között is lesz. Engem az jobban zavar, hogy nem teszik fel folyamatosan az ott történteket ide a honlapra. Az internet korában ez már nem lenne gond.

    1. Folyamatosan minden programról filmfelvétel készül, a lényeg hamarosan a YouTube-n lesz. Eléggé tábori körülmények vannak (én már hazulról írom e sorokat) – csodák pedig (ott s)nincsenek 🙂

  10. Bocsánat, aki tudja, világosítson föl, mit jelent a a szövegben rendre előforduló SZAB betűszó?

    És, evvel kellett volna kezdenem, a program impozáns! Tényleg sajnálom, hogy fizikailag immobil lettem.

    Várható valamiféle bemutató-összegző kiadvány?

      1. A rendezvény szervező-gárdájáról van szó, a helyszínen aki piros inget viselt ezzel a felirattal, ahhoz lehetett fordulni ügyes-bajos dolgokkal (egy program mikor kezdődik, hol lesz, hogyan lehet szállást kapni stb.)

        Droppa Gyuri, mint a SZAB aktivistája (azaz a rendező csapat tagja) ebben a minőségében nem a sokak által vitatható politikai nézeteit képviselte – a nevét lehetett volna nem kicsavarva írni 🙁

        1. Bocsánat, nem szándékos kicsavarás volt. Nem szokásom és elítélendőnek tartom a neveken való élcelődést. A politikai beállítottságát illetően csak a Dun(m)a kör jut eszembe. (ez már szándékos volt). Azt hiszem benne van a politikailag motivált szándékos és tudatos károkozás első 10-ében a XX. századi történelmünknek. Tóbbek között abban, hogy a “szocialista” Kunhalmi kommunistázik minden interjújában. Így a szervezők a baloldalért, hiába dolgoznak.

          1. Sajnos, mindent meg kell próbálni a baloldalnak, hogy el lehessen mozdulni a holtpontból. Csak kissé unalmasnak tartom már, hogy mindig azt kell végül mondani, hogy: nem megmondtam, hogy ez lesz belőle?
            Aztán mégis újra kell próbálkozni…

          2. Ne a kunhalmihoz hasonló ostoba s…fejekhez mérük a Droppat. O megbánta es visszaállt balra. Jobb így. A sok csirkefogó megmaradt csirkefogónak.

    1. Megkérdeztem, de a pontos választ azonnal el is felejetttem. Nagyjából

      “Szervezők a Balért”

      vagy

      “Szervezd a Balt!”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Feladvány a továbblépéshez *