Benyik Mátyás beszámolója a Tuniszi Szociális Világfórumról

A 13. Szociális Világfórumot (SzVF) 2015. március 24.-28. között az előzővel megegyező helyszínen: Tuniszban az Al-Manar Egyetemi Kampusz területén rendezték meg csak alig egy héttel a Bardo múzeumban történt terrortámadás után. Emiatt a terrorizmus kiemelt hangsúlyt kapott a Fórum rendezvényein. A nyitó felvonulás Tunisz belvárosából indult és a Bardo múzeumig haladt, ahol egy ünnepség keretében hivatalosan újra megynitották a közönség előtt a múzeumot.

A négynapos fórumösszejövetel szlogene „Folytassuk együtt az [emberi] jogok és a méltóság forradalmát!” volt. 121 országból kb. 5000 hazai és multinacionális civil szervezet, köztük munkás-, paraszt- és a feminista mozgalmak képviselői vettek részt az eseményeken. A résztvevők létszámáról nincsenek pontos adatok, de annyi bizonyos, hogy a négy nap alatt több tízezren vettek részt a közel mintegy ezerötszáz különböző eseményen: kulturális programokban, műhelyvitákon, szemináriumokon és tematikus nagygyűléseken. Ennek ellenére az volt az érzésem, hogy lényegesen kevesebben voltunk most jelen, mint 2013-ban. A SzVF rendezvények dinamikája – hasonlóan az Európai Szociális Fórumok korábban megtapasztalt tendenciájához – gyengülni látszik. A mostani Fórum inkább volt tekinthető helyi, vagy kis jóindulattal talán észak-afrikai regionális szociális fórumnak, mint Világfórumnak. A résztvevők többsége Tunéziából, illetve a szomszédos Algériából érkezett, míg az amerikai kontinensről (Észak-, Közép- és Dél-Amerika) és Kelet-Európából csak kevesen voltak jelen. Utóbbi országokból maximum 40-50 fővel találkoztam csak az eseményeken. A megbeszélések főleg arab és francia nyelven folytak, de meglepően kiváló angol konszekutív tolmácsolással.

A záró felvonulás résztvevői március 28-án délután a palesztin nagykövetségig meneteltek, ahol egy nagygyűlés keretében fejezték ki szolidaritásukat a palesztin néppel.

A szerteágazó, sokszor nehezen megtalálható műhelyviták és szemináriumok helyszínei közül többségében a Transform Hálózat (sátoros) rendezvényein vettem részt, ezek közül kiemelkedőnek tartom a kapitalizmus válsága közepette a baloldal cselekvési lehetőségeit elemző vitát, amelynek keretében a Sziriza és a Podemos képviselői fejtették ki álláspontjukat. Kiemelten fontosnak tartják a civil mozgalmakkal való együttműködést, a hagyományos pártstruktúrák helyett a részvételi demokrácia alkalmazását és az alulról jövő kezdeményezések beépítését. Hozzászólásomban a volt szocialista országok tapasztalatainak figyelembe vételét javasoltam. Elmondtam, hogy a rendszerváltás történéseit vitasorozat keretében most gyűjtjük éppen össze és rövidesen leteszünk az asztalra egy átfogó magyarországi elemzést a főbb tapasztalatokról és a jövőbeni cselekvési irányokról.

Történelmi jelentőségűnek tekintem, hogy a SzVF keretében sikerült a Prágai Tavasz 2 Hálózat szervezésében egy asztalhoz ültetni az Ukrajnában immár több éve zajló konfliktus különböző oldalainak (az ún. pro-Majdan és az anti-Majdan) képviselőit. A Donyecki Köztársaság képviseletében Aleszandr Smekalin, a pro-Maidan részéről pedig Zakhar Popovics, Nina Potarszkaja és Nadja Sevcsenko írtak alá egy közös nyilatkozatot a békére irányuló közös erőfeszítések megtételéről, a humanitárius katasztrófa elhárításáról. A szemináriumon részt vett az Európai Balpárt frakciójának és a Die Linke-nek vezetője is, nevezetesen Gabi Zimmer, aki örömét fejezte ki, hogy első kézből hallotta az információkat az ukrajnai helyzetről. Gabi Zimmer elmondta, hogy az EUP-beli frakciójuknak nincs még állásfoglalása az urkán helyzetről, mert a EBP különböző pártjai nem értenek egyet. Zimmer rövidesen európai parlamenti napot kíván szervezni az ukránok részvételével Brüsszelben, amelynek keretében tisztázhatnák az eltérő álláspontokat és esetleg közös cselekvési programot fogadhatnak el.

Az európai kérdések közül a legtöbbet és a különböző helyeken -gyakran párhuzamosan szervezve – a görög adósság rendezésének kilátásairól volt szó. Számos bizonytalanság nehezíti az új görög kormány helyzetét, pl. a német kormány hozzáállása a görög javaslathoz a II. világháborús jóvátétel keretében fizetendő összeghez, a további hitelezés feltételeinek könnyítésére tett javaslat elfogadása vagy elutasítása, a hitel visszafizetésének esetleges egyoldalú megtagadása a görögök részről, stb. A görög helyzetet párhuzamba állították a Podemos esetleges októberi választási győzelme után alkalmazandó spanyol helyzettel és az évekkel ezelőtti argentin adósságrendezéssel is.

A legutóbbi tuniszi SzVF mérlegét megvonva úgy látom, hogy:

  1. a Világfórum-mozgalom dinamikája megtört, a mozgalom leszálló ágba került, nincs széles társadalmi felhajtó erő mögötte. Kezd egyre belterjesebbé válni: a több ezer különféle csoport a saját híveinek beszél, nincs konvergencia a témák között, párhuzamosan zajlanak ugyanabban a témában a tanácskozások.
  2. Az Elvi Charta 15 év elteltével változtatást igényel, a nyitott terek bár hasznosak voltak és sokaknak adták meg a „részvételi demokrácia” élményét, de nincs hatása a külvilágra (a globális eseményekre), nem hatékony. Hiányoznak az igazi alternatív javaslatok, többnyire csak a helyzet elemzéséig jutnak el. Valamiféle átlátható, elszámoltatható szervezeti struktúrára volna szükség a nagyobb földrajzi régiók (így Közép- és Kelet-Európa) képviselőinek bevonásával.
  3. Kelet-Európa civil mozgalmainak részvétele a fórum folyamatban kezdetektől fogva marginális, a régió problémáinak sajátosságait, történelmi tapasztalatait kevéssé ismerik, a centrumországok a „saját gondjaikkal” (nevezetesen a jóléti állam eróziója feletti siránkozással) vannak elfoglalva. Leginkább a gyengén fejlett országok, a „negyedik” világ képviselői szolidárisak a mi régiónkkal.
  4. A logisztikai (pl. szálláshely, étkezés, közlekedés módja) ügyekben éles volt a különbség a fejlett centrumországok és a periféria országok aktivistáinak lehetőségei között, a társadalmi érintkezés is egyre inkább belterjessé vált, nincs lényeges átjárás a különböző csoportok között. Ennek persze az idegen nyelv tudásának hiánya is sokszor korlátot szab. Tuniszban pl. az ismerkedéshez minimális arab és főleg francia nyelvtudásra volt szükség. A logisztikai problémákat jól mutatja, hogy a tunéziai önkéntesek a zárónap előtt látványos tüntetést szerveztek az embertelen elszállásolásuk és a nem megfelelő étkezési ellátásuk miatt.
  5. Személyesen számomra kezd „unalmassá” válni a Fórum. Semmi újdonság, Fórumról Fórumra ugyanazok a megszokott arcok (főleg franciák és németek) igyekeznek uralni az ügyek irányítását és megmondani a „tutit”.

Megjegyzés:

A legutóbbi tuniszi fórumról készített képeket a Facebook oldalamra már feltöltöttem, a videókat szerkesztés után fogom rövidesen közzé tenni a Youtube-on.

Budapest, 2015. április 10.

Benyik Mátyás

17 hozzászólás “Benyik Mátyás beszámolója a Tuniszi Szociális Világfórumról” bejegyzéshez

  1. „Egy hiteles kommunista az izraeli és palesztin dolgozókkal szolidáris.” A konkrét történelmi helyzetben ez üres általánosság. Tehát fenntartom, a közel-keleti válságot illetően: a hiteles kommunista Izrael Állammal szolidáris. Mert az összes fegyveres palesztin képződmény terrorszervezet, míg Izrael Állam egyáltalán nem terrorista, hanem demokratikus jellegű és – alapvetően, a lényeget tekintve – honvédelmi harcot vív.

    1. Mindenek előtt szét kell választani a terjeszkedő iszlám terrorizmust (ami 90%-ban nem Izrael ellen irányul) és a valóban Izrael ellen irányuló palesztin akciókat (amiket akár lehet terroristának is nevezni). Ha ezt megtesszük, és megvizsgáljuk a statisztikai adatokat, akkor azt látjuk, hogy az izraeli „válasz intézkedéseknek” nagyságrendekkel több áldozata van, mint a palesztin akcióknak – akár 10:1 arányban is. Ez az egyik, amin én azért el szoktam gondolkodni.

      A másik. Az ENSZ 1947-es rendezési terve két állam, Izrael ÉS Palesztina létrehozását irányozta elő. Az egyik létrejött és néha jogos honvédő, néha kevésbé jogos területszerző háborúkat folytatott/folytat. A másikat Izrael a mai napig nem engedi létrehozni. Kétségtelen tény: vannak olyan arab irányzatok, amelyek meg akarják semmisíteni Izrael Államot – ezekkel szemben szolidárisnak kell lenni Izrael népével. Ám az eddigi összes izraeli kormány nem megsemmisíteni akarta a Palesztin Államot, hanem létre sem engedte jönni, egy nép (a palesztin) immár több, mint 60 éve menekült státuszban, hazátlanul létezik – ez ugyanolyan elfogadhatatlan, mint az Izraelt elpusztítani kívánó irányzatok.

      A cionizmus természetesen nem az a világuralomra törő összeesküvés, aminek a nácik beállítják, de tényszerűen egy nacionalista ideológia. Tudjuk, hogy bizonyos történelmi feltételek között a nacionalizmus progresszív jellegű is lehet – általában a nemzeti függetlenségi mozgalmak nacionalizmusáról lehet ezt elmondani. A más nemzeteket elnyomó, sovinizmusba hajló nacionalizmus azonban nem tekinthető progresszívnak. A palesztin állam létrejöttét akadályozó, államrezonná vált cionizmus éppen ilyen.

      A kommunisták internacionalisták és így sem a soviniszta-terrorista palesztin nacionalizmussal, sem a soviniszta-terrorista cionizmussal nem lehetnek szolidárisak. Zsidóknak, palesztin araboknak egyaránt joguk van a saját hazájukhoz. Egyiküknek sincs joga ezt a másiktól elvitatni. Ez a hiteles kommunista álláspont – szerintem.

      1. „az izraeli “válasz intézkedéseknek” nagyságrendekkel több áldozata van, mint a palesztin akcióknak – akár 10:1 arányban is” Erről a palesztin hadviselési mód tehet.

        ” A másikat Izrael a mai napig nem engedi létrehozni. ” Hogyan engedné meg? A HAMASZ alapokmánya Izrael megsemmisítését célul tűzi ki. Nem is beszélve a többi hasonló szervezetről. A palesztin terroristák (más palesztin fegyveresek nincsenek) kifejezetten izraeli civilek életére törnek.

        Semmiféle „soviniszta-terrorista cionizmus” nincs (ezt állítani politikai hazugság), ellenben a palesztin nacionalizmus soviniszta-terrorista.

        Palesztin civileket sújtó atrocitásokért Izraelben rendre megbüntetik a felelősöket. Ennek inverzéről viszont nem tudni. Arról azonban igen, hogy a HAMASZ már kisgyerek korukban zsidóölésre neveli a palesztinokat.

        Ne takargassuk a baloldali antiszemitizmust! Ne mentegessük! Főleg ne tápláljuk!

          1. „A palesztin lövedék a helyszíni közlések szerint nem okozott kárt, és nem sebesített meg senkit. „

        1. „Erről a palesztin hadviselési mód tehet.” – ezt a mérhetetlenül cinikus megjegyzést ugye nem gondolta komolyan? Minden civilizált ország büntetőjoga ismeri az „arányos önvédelem” fogalmát, és általában nem tolerálja annak megsértését. Annak idején egyébként az USA is „a vietkong hadviselési módját” tette felelőssé azért, hogy a vietnámi háborúnak a kb. 60 ezer amerikai áldozatával szemben a vietnámi halottak száma több millió volt. Vagy Ön ezt az álláspontot is helyesli? Esetleg hivatkozzak az 1941-44-es szovjet partizán-háborúra? Ott is aránytalanul több volt a szovjet áldozat, mint a tengelyhatalmi – a németek szerint erről természetesen „a szovjet partizánok hadviselési módja tehetett”. Ön ezzel is egyetért?

          A HAMASZ 1980-as években jött létre. A palesztin államot Izrael 1947 óta nem engedi megalakulni. Tehát a dolog úgy kezdődött, hogy „a Pistike visszaütött”?!

          Amennyiben 1947-ben létre jött volna mind izrael, mind Palesztina, és a palesztin állam Izrael megsemmisítésére tört volna, akkor természetesen teljes mellszélességgel állnék ki Izrael mellett. Így azonban ez egy kicsit nehéz.

          „Palesztin civileket sújtó atrocitásokért Izraelben rendre megbüntetik a felelősöket.” – állítja Ön. Még az is lehetséges, hogy néhány kirakat-eset valóban előfordult – az előbbi USA/Vietnám viszonyban is előfordult az USA részéről ilyesmi. Ám én továbbra sem tudom megemészteni a 10:1-hez arányú „jogos önvédelmet”. És természetesen az, hogy egy népet an-blokk tettek hazátlan földönfutóvá, az olyan súllyal esik a latba, hogy nehéz vele bármit is szembe állítani.

          A „baloldali antiszemitizmusról”. Egy cikkemben írtam:

          „Végül egy igen kényes (jószerével mesterségesen kényessé tett) kérdés:

          Auschwitz és Izrael Állam kapcsolata.

          Izrael Állam alapítói között jelentős számban voltak a vészkorszak (és az azt közvetlenül követő „bűntudat”-pogromok) túlélői. Ezért tökéletesen érthető, hogy Izrael Állam különösen sokat tesz a vészkorszak emlékezetének fenntartásáért, az áldozatok emlékének ápolásáért, az „igaz emberek” emléke előtti tisztelgésért (nem jártam Jeruzsálemben, így nem tudom, hogy a „világ igazainak” kertjében a szovjet (és persze a többi szövetséges) katonáknak méltó emlék van-e állítva).

          Viszont kétségtelen tény, hogy a vészkorszak áldozatai nem Izrael Állam (leendő) állampolgárai voltak. Az elpusztítottak között természetesen jó néhány cionista (tehát Izrael Állam létrehozását politikai célként valló) is volt, de többségükben német, magyar, lengyel, szlovák, szovjet (ha úgy tetszik ukrán, orosz stb.) és egyéb identitású, mellesleg zsidó eredetű és/vagy vallású emberek voltak, akik sokszor csak Hitlertől tudták meg, hogy ők valójában zsidók.

          A hivatalos izraeli politika azonban ezt az egyediséget kiforgatja, kísérletet tesz az auschwitzi áldozatok kisajátítására és államrezonná változtatásukra. Ugyanezt teszik az Izrael mellett politikailag fellépő cionisták a diaszpórában.

          A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mindenkit, aki bírálja Izrael Állam politikai lépéseit, azt – Auschwitzra hivatkozva – antiszemitizmussal vádolják. Ha valaki, (éppen a kontraszt-hatás miatt – hogy tudniillik a zsidóknak azután igazán tudniuk kellene, miről van szó), az izraeli kormány, illetve az izraeli erőszakszervezetek egyes palesztin-ellenes lépését a nácik zsidóellenes lépéseihez hasonlítja, akkor az egyenesen botránynak lesz minősítve. Megint csak azért, mert – állítólag – az illető egyenlőségjelet tesz az áldozatok (a zsidók, tehát Izrael Állam) és a gyilkosok (a nácik) közé. És a korszellem (már megint a korszellem!) szemet huny a felett a csúsztatás felett, hogy „a zsidók, tehát Izrael Állam …”.

          Ami itt történik, az roppant veszélyes.

          Miközben Izrael Állam meggyőződéses antifasisztákat (köztük nem kevés zsidó származásút, sőt vészkorszak-túlélőket és leszármazottaikat) nyilvánít antiszemitává e hamis szillogizmus jegyében, gyakorlatilag a szélsőjobboldal monopóliumává teszi az izraeli politika bírálatát.

          A szélsőjobboldal ugyanis nem tesz mást, csak megfordítja az izraeli államrezont.

          Izrael Állam szerint, aki bírálja Izrael Államot (még ha csak, mint államot és nem, mint zsidó közösséget is!) az antiszemita. „Helyes” – mondják erre a szélsőjobboldaliak – „mi is így gondoljuk. Mivel mi jogosan bíráljuk Izrael Államot a palesztinokkal szembeni politikájuk miatt, tehát jogosan vagyunk antiszemiták. Ti mondtátok, hogy a zsidók és Izrael Állam egy és ugyanaz!”

          Ha nekem az a véleményem, hogy „Izrael elnyomja a palesztinokat”, akkor nagyon nehéz elhatárolódnom attól a szélsőjobboldaltól, amelyik azt harsogja, hogy „Izrael elnyomja a palesztinokat, tehát üsd a zsidót!”, pontosan azért, mert ugyanakkor Izrael Állam meg azzal vádol, hogy „csak azért mondod, hogy elnyomom a palesztinokat, mert ütni akarod a zsidókat”.

          Európa baloldala nem tüntethet Izrael politikája ellen, mert Izrael Állam azonnal antiszemitizmust és Auschwitzot kiált, másrészt azonnal szélsőjobboldaliak csapódnak a tüntetőkhöz, akik a tüntetésnek egy kis pogrommal adnak nyomatékot, és Izrael Állam ezt egyértelműen magával a tüntetéssel hozza összefüggésbe. Csakhogy, ha a baloldal nem tüntet, attól még antiszemita pogromok lesznek. Azt ugyanis nem a baloldali tüntetők csinálják.”

          Írtam mindezt úgy is, mint második generációs vészkorszak-túlélő.

          1. ” A palesztin államot Izrael 1947 óta nem engedi megalakulni. ” Izraelt kikiáltásának napján lerohanták a palesztinok és a környező arab államok (1948. május 14.). Izrael nem vitatta az ENSZ határozat (1947. november) palesztinokra vonatkozó részét. Lásd Izrael Állam Függetlenségi Nyilatkozata. Nem kellene prohamaszos történelemhamisításokat terjeszteni. Ugyanez vonatkozik az ún. arányos hadviselésre (rakétasilókat telepíteni iskolákba, kórházakba, lakóépületekbe, utóbbiakból kiinduló alagutakat ásni – izraeli civilek otthonainak felrobbantására stb.). Erről már írtam, inkább idelinkelem, s evvel be is fejeztem Önnel, akiről tudom, végeláthatatlan, ego-ágaskodó vitákat folytat (Kommunista Net, vagy hogyan is hívják a Maga oldalát…):
            http://www.es.hu/fekete_gyorgy;gorcso;2006-08-28.html

          2. Ha jól értem, itt Fekete Györgynek szerkesztői és cenzori jogai vannak (csak ezzel tudom magyarázni, hogy F. Gy. utolsó (2015-04-24 – 21:11) hozzászólásához hiányzik a „Válasz ↓” gomb, és amikor én mégis megpróbáltam – itt, a saját hozzászólásom „Válasz ↓” gpmbján keresztül – válaszolni, a válaszom nyomtalanul eltűnt

            Vagy pedig súlyos műszaki problémák vannak az oldallal (az eltűnt beírásomban nem volt link, és az aláírása azonos volt a megjelent hozzászólásaim aláírásaival, beleértve az e-mail címemet is) – ebben az esetben bocsánatot kérek F. Gy.-től.

      1. Nincsenek se szerkesztői, se cenzori jogaim. Végeláthatatlan vitáihoz pedig nem vagyok partner. Ön, Phoenix úr (megjegyzem, jómagam saját valós nevemmel vállalom közzétett gondolataimat…), megvallotta az imént, idézem, hogy „második generációs vészkorszak-túlélő”. Én szintén. Ezért is észlelem szomorúan jelen megfogalmazásait. Igaz, a jelenség számomra nem új. Például anno alkalmam adódott a tárgyban publicisztikai „eszmecserét” folytatni szegény néhai György Lajossal (az idézőjel utalás: komoly diszharmónia mutatkozik a tekintetben, hogy a felmenők valamikori zsidóvá nyilvánítása beépüljön az identitásba…). Búcsúzom Öntől (most). Minden jót kívánok.

      1. Kedves Phoenix!

        Ahozzászólásaiban linkek is találhatók, ami miatt a rendszer spam-nek értékelte azokat. Ez a hozzászólás meg azért nem jelent meg eddig, mert nyilvánvalóan ál e-mail címről jött. Phoenixként remélhetőleg a további hozzászólásai megjelennek majd.

        Mebaladmin

        1. Elég furcsán működik a rendszer. Utolsó beírásom immár harmadik napja nem megy át – nincsenek benne linkek és valós (az eddig is használt) e-mail címet adtam meg.

          Persze lehet, hogy ez sem fog átmenni … 🙁

  2. Statement of the Left Forces of Lugansk People’s Republic
    Posted on April 12, 2015 by ukraineantifascistsolidarity
    Luhanks ForumOn the 9th of April left forces of Lugansk People’s Republic united in a regional forum to define next steps to undertake in the struggle for the best future of Donbass. They agreed on a “Unity Declaration” which we publish here.

    Forum of Communist, Socialist, Workers’, Environmental and Anti-fascist Forces of Lugansk

    We, the participants in the Forum, note that the outbreak of war a year ago pushed the residents of Lugansk to the brink of survival, and plunged the region into chaos and destruction. Many of our compatriots have died or lost loved ones, some lost their homes, and some were forced to emigrate. Because of the military aggression and economic blockade by Ukraine, the economy is destroyed: the leading production facilities and enterprises are paralyzed. Thousands of people lost their jobs and opportunities to earn a living, the most vulnerable people — the elderly, children and the disabled — were left without pensions and benefits, and hunger and poverty knocked on the doors of tens of thousands of families.

    Luhansk ForumToday, the hope for peace, represented by the international agreements Lugansk is party to, puts social and economic survival at the top of the agenda: it is clear that humanitarian assistance cannot solve a hundredth part of the problems. We need to focus on how to rebuild the war-ravaged economy and bring life back to the region in a peaceful way.

    We, the representatives of communist, socialist, workers’, environmental and anti-fascist organizations, believe that the revival of Lugansk should begin and march under the banner of social justice, equality and fraternity. Only the socialist path of development will be able to successfully overcome the consequences of this military-humanitarian catastrophe. The authorities should not return to the discredited policy of appointing protégés of the oligarchic clans that robbed the Lugansk region for years. The Red traditions of the region — from Kliment Voroshilov to the present day- – have always been strong in our land, and just as in 1917, Lugansk should be a harbinger of the coming global left turn.

    It is only possible to achieve this goal through joint efforts and concerted action by all communist, socialist, left-patriotic and anti-fascist forces of Lugansk. We, the participants of the Forum, believe that among our organizations, forces and movements, protecting the rights and interests of the people Lugansk can be realized without disagreement on major issues.

    That is why we, the representatives of the Communist Party, Union of Left Forces, public organizations “Communists of Lugansk,” “Don,” “Communist Workers Organization,” “Intellectuals for Socialism,” “Anti-Fascist Committee of Lugansk,” Lenin Communist Youth Union (Komsomol), Union of Women Workers “For the Future of Children,” “Union of Soviet Officers,” “Social Democratic Initiative,” and “Green Ecological Union,” declare the establishment of a broad front of communist, socialist, workers’, anti-fascist and environmental forces, open to all who support the socialist course for Lugansk.

    The goal of our action is to unite all the communist, left-patriotic, anti-fascist forces in the fight for:

    • post-war revival of the Lugansk region;
    • implementation of economic and social policies in the interests of the working people, building a socialist state;
    • return to public ownership of large enterprises and major industries;
    • respect for and guarantee of civil rights and freedoms, in particular to ensure full employment, fair wages and social security; minimum wage and pensions not lower than the actual subsistence level; monitoring and regulation of prices of essential goods and tariffs for public utilities;
    • avoid waste and land-grabbing by landlords: land and natural resources should belong exclusively to the people;
    • access to education and health care;
    • the rule of law, creation of conditions for the proper functioning of the legal field, combat corruption in all its forms;
    • strengthening the role of local government;
    • avoid radical nationalist, neo-fascist tyranny in our land; preventing the return of domination of capital in the economic, business and political life of the region;
    • eradicate all forms of fascism, preventing the falsification of history.

    We are convinced that uniting our efforts will give Lugansk a unique chance to create a truly equitable social order, with working people at its center. We invite all those who share our goals to join the front and support us in the struggle for the revival of Lugansk and for a happy future for each of its inhabitants.

    Fascism shall not pass! Together we will win!

    Source: Donbass International Forum (translation Greg Butterfield)

  3. „Pro-majdan” -vagyis a fasisztáknak volt pofájuk odamenni. I. Meghökkenés. Nem ölték meg a többiek ezeket a mocskos nácikat azonnal, és nem is írja, hogy kirúgták volna. II. Meghökkenés. Még holmi szennyes kis tojletpapírost is aláírtak nácikkal, de nem kapitulációs okmányt. III. Meghökkenés. Szóval, a Döbbenet-dinasztia igencsak stabilan ül a trónján ezzel a fórummal, vagy még inkább: kommersz rummal kapcsolatban.

Hozzászólás a(z) Fekete György bejegyzéshez Válasz megszakítása