Brüsszel vagy Moszkva? Tiltakozás a politikai átverés ellen

Az alulírott civilszervezetek országos tiltakozásra hívják fel a magyar társadalmat a manipulatív és ostoba ellenségkeresés politikájának leleplezése érdekében. A magyar kormány és liberális politikai ellenzéke a magyarországi valóságos társadalmi problémák megoldása helyett egy álságos és közveszélyes harcot erőltetnek ránk. A “Brüsszel vagy Moszkva” értelmetlen választás elé akarnak állítani bennünket.

A kormány Brüsszelre mutogat, miközben maga teremtette meg a demokrácia felszámolását, az új típusú tekintélyelvű rendszert, amely a magyar társadalom harmadát örök szegénységbe sodorja, a munkanélküliséget és a modern történelemben példátlan egyenlőtlenségeket képtelen csökkenteni, az általuk menedzselt rendszer végletesen korrupt és amorális. Miközben a kormány demagóg módon a nyilvánosság előtt az Európai Uniót (jelképesen Brüsszelt) teszi meg a problémák bűnbakjául, a nyilvánosság elől elrejtve mindenben kiszolgálja az Európai Unió intézményeit, a brüsszeli bürokrácia pénzügyi elvárásait, a nemzetközi tőke igényeit, és a nép nyakába ültetett egy oligarchikus burzsoáziát, amelynek eltartását is velünk fizetteti meg.

Ennek ellenére a liberális politikai ellenzék csak a középosztály felső rétegeinek érdekeiről vesz tudomást. Egyfelől, helyesen, vissza akarja állítani a demokratikus szabadságjogokat. Másfelől viszont Moszkvára, mint ellenségre mutogatva eltereli a figyelmet a magyar társadalom valóságos problémáiról.

Önjelölt  “misszionáriusok”, félművelt demagógok az “oroszgyűlölet”, a  ruszofóbia,  a rasszizmus egy sajátos, de régi fegyveréhez nyúlnak, ami eddig nem volt jellemző a hazai liberalizmusra, ahelyett, hogy a kelet-európai és azon belül az oroszországi oligarchikus kapitalizmus ellen küzdenének​.

Nem a Munka Törvénykönyve további antidemokratikus megszorításairól beszélnek, nem a kibírhatatlan szegénységről, nem a szociális egyenlőtlenséget  kifogásolják, hanem Oroszországot teszik meg bűnbaknak. Úgy tesznek, mintha Magyarországot, a NATO-tagállamot bármilyen külső beavatkozás veszélyeztetné, holott Magyarország éppen úgy részt vesz a NATO bűnös hadműveleteiben, mint annak minden tagja. Valójában éppen  az új uralkodó rétegek privilegizált helyzete, elnyomó, kisajátító és elnyomorító politikája a valóságos probléma. De a liberális ellenzék nem erről beszél, hanem az ellenségkeresés eszközeit használja hatalmi ambícióinak kielégítése érdekében. Ezzel  a kormány által kikövezett útra tér, amelyen Magyarország a versengő nagyhatalmak titkosszolgálatainak területévé válhat.

Ennek megfelelően tiltakozunk a hazai politikai elitek manipulatív, a népet becsapó és elnyomó politikája ellen!!!

Budapest, 2017. május 5.

Aláíró szervezetek

A BALpárt
ATTAC Magyarország Egyesület
Baloldali Jövő Fórum
Civil Parlament
Eszmélet Folyóirat Szerkesztősége
Európai Baloldal
Magyar Antifasiszta Liga (MAL)
Magyar Egyesült Baloldal (MEBAL)
Magyar Szociális Fórummozgalmakért Alapítvány
Marx Károly Társaság
Népi Front

Aláíró személyek

Krausz Tamás, történész
Szigeti Péter, jogfilozófus
Böröcz József, szociológus
Melegh Attila, szociológus
Artner Annamária, közgazdász
Benyik Mátyás, közgazdász
Farkas Péter, közgazdász
Dr. Szász Gábor, mérnök
Benkő Gyula,külügyi referens
Bedő János,nyugdíjas
Aggod József, nyugdíjas
Aggod Józsefné,nyugdíjas
Anyiszonyan Klára, munkásaktíva
Somi Judit, munkásaktíva
Hirschler Tamás, mérnök
Zollai András, mérnök
Bárdos-Féltoronyi Miklós, közgazdász
Kalmár Szilárd, szociális munkás
Gold J. Márton, társadalompolitikai szakember
Kerényi Gábor, karmester
Márkus Piroska
Mészáros Gyula, fizikus
Fekete György mentálpedagógus, történelemtanár

Cseh Miklós, munkás

A fenti kezdeményező szervezeteken és személyeken kívül új csatlakozásokat a benyikmatyas@gmail.com címen várjuk.

55 hozzászólás a(z) “Brüsszel vagy Moszkva? Tiltakozás a politikai átverés ellen” bejegyzéshez

  1. Fekete György

    Az USA-ban most elfogadott törvény 25 milliárd dollárral megemeli a hatalmas, a magyarországi GDP ötszörösének megfelelő, 611 milliárd dolláros védelmi büdzsét jövő szeptemberig. Ez nagyjából a fele annak, amit Trump elnök a katonai kiadások egész éves emelésére ígért.

    Az Egyesült Államok majdnem háromszor többet költ hadügyi célra, mint az utána következő Kína – derül ki a stockholmi békekutató intézet adataiból. A harmadik helyen Oroszország áll, amely az USA kiadásainak 11(!) százalékát fordítja katonai büdzséjére.

    Válasz
    1. Tovaris

      Az orosz és a kínai hadi kiadások összege, szerkezete nem alapvető jellemzője egy hadiköltségvetésnek – csak a dollár mennyiség nem fejezi ki a hatékonyságot. Az orosz hadiipar már egy jó ideje nem az amerikai technológia követője, nem “ellen fegyverzet” előállításán dolgozik, hanem teljesen más rendszerű fegyvereket fejleszt, amelyek nem “analógok” az amerikaival.
      Az orosz (szovjet) haditechnika a kínai fegyverrendszerek műszaki alapját képezi – a kínaiak a tapasztalatok során felmerült változtatások hozzáadásával fejlesztik ezeket tovább. Jelenleg az haditechnika “elektronizálása” a kínai fejlesztés fő iránya.
      Az USA – amellett hogy rengeteget költ hadi kiadásokra – ennek nagy része a világon mindenütt jelen lévő nagy számú haderő, a jelentős tengeri flotta, a rengeteg támaszpont személyi és technikai, logisztikai hátterére fordítódik – és csak kisebb hányada a konkrét fejlesztésekre.
      Az orosz légierő, a légvédelem és a páncélos technika terén az oroszok jelenleg erős offenzívában vannak az USA-val szemben, a műholdas hadviselésben teljesen felzárkóztak. Az orosz haditechnika alapvetően védelmi jellegű – a kis számú nemzetközi támaszpont rendszere nem a világuralom elérésére szolgál – ellentétben az amerikai doktrínával.

      Válasz
      1. Tovaris

        Meg ne felejtsük azt sem, hogy az USA hadiipara többnyire magánkézben van, míg az orosz hadiipar túlnyomó többsége állami cég. Így az oroszoknál nincs az az extraprofit, mint az amerikai magántőke esetében jelentősen megdrágítják a termelést, így jóval olcsóbbak a megrendelések átfutási költségei is, mint az USA-ban.

        Válasz
        1. Fekete György

          Bevalloim, konkrétan gondoltam rád, amikor e hírt (kikcsit rövidítve9 IDEMÁSOLTAM. Valószínűnek tartottam, hogy megosztod velünk szakértésedet. A magam nevében köszönöm.

          Válasz
        2. Phoenix

          Az állami tulajdon nem a magántulajdon ellentéte, nem társadalmi tulajdon. A mai Oroszországban különösen nem az.

          Az orosz állami tulajdon (és ebben tényleg erős a hasonlóság az orbáni gazdasággal) alapvetően kollektív tőkés tulajdon, de az azt irányitó oligarchiának, a tőkés osztálynak a politikai hatalmat közvetlenül birtokló, és azt mindenáron megtartani akaró csoportjának elkülönült érdekeit is szolgálja (ez egészen nyilvánvaló például a Gazprom esetében). Az össztőkés érdekek védelme óriási bürokratikus, az elkülönült oligarchia-érdekek hatalmas korrupciós költségekkel terhelik az állami szektor vállalatait. Így az általad feltételezett költséghatékonyság erősen megkérdőjelezhető. Az orosz állami ipar olcsósága (a privát iparhoz hasonlóan) – szerintem – a relatíve olcsó nyersanyagnak, és a különösen kegyetlenül kizsákmányolt munkaerőnek köszönhető. Ne feledjük el, a dosztojevszkiji “holtak háza”, a szibériai büntetésvégrehajtó kényszermunka-táborok rendszere nem a GULAG-gal született, és – minden ellenkező hireszteléssel szemben – nem is szünt meg a GULAG-gal. És ezek a táborok csupán a kizsákmányolás extra szinterei, a “szabad bérmunka” kizsákmányolási szintje nem sokkal tér el tőlük.

          Válasz
          1. Tovaris

            Személyes tapasztalatom az, hogy a “kegyetlen kizsákmányolás” ellenére az orosz lakosság jövedelme legalább 50 %-al magasabb paritásban számolva – mint a jelenlegi tényleges magyar jövedelem.
            Természetesen ez az életszínvonalra is vonatkozik.
            Ha nem láttam volna saját szememmel, akkor nem is mernék állást foglalni.

          2. Phoenix

            Ne haragudj, de élek a gyanuperrel, hogy a “statisztikád” nem reprezentatív. Érdekelne, hogy milyen régiókban, milyen szociális környezetben szerezted a tapasztalataidat?

            Sokszor szoktam a tiedéhez hasonló “tapasztalatokkal” érvelő vitapartnereim figyelmét felhívni, hogy az 1980-as évek végén formálódó, napjainban kissé átalakuló, de lényegében szilárd tőkés gazdaságban Magyarországon a felső ötöd (kb. 0,5 millió háztartás) jövedelme jócskán elmarad ugyan az orosz felső ötöd (kb. 7 millió háztartás) jövedelmétől, de a középosztályé (kb. 1,5 contra 21 millió háztartás) esetében már nincs ilyen elmaradás és az alsó ötöd (kb. 0,5 contra 7 millió háztartás) esetében már a magyar adatok a (jelentősen) jobbak. A középosztályon belül is hasonlóak a viszonyok. A felső középosztály (kb. 0,5 contra 7 millió háztartás) életszínvonala Oroszországban még jelentősen a magyaroké felett van, a középső középosztály (kb. 0,5 contra 7 millió háztartás) esetében nagyából azonos az életszínvonal, mig az alsó középosztály (kb. 0,5 contra 7 millió háztartás) esetében ha nem is olyan mértékben, mint az alsó ötöd háztartásai esetében, de az orosz életszínvonal mélyen a magyar alatt van. Azaz kb. 14 millió orosz háztartás (cca 56 millió ember) valóban jobban él, mint kb. 1 millió magyar háztartás (cca 4 millió ember), de másik kb. 14 millió orosz háztartás (cca 56 millió ember) lényegesen rosszabbul él, mint kb. 1 millió szegény magyar háztartás (cca 4 millió ember). Annak a kb. 7 millió orosz háztartásnak (cca 28 millió ember) aki a magyar középső középosztály kb fél millió háztartásával (cca 2 millió emberrel) hasonló szinten él, az életszínvonala mélyen elmarad a nyugat-európai és az észak-amerikai háztartáspanelek közepén élőkétől. Azonkívűl azon is gondolkozz el, hogy amig a magyar “felső tízezer” (valójában nem több 200-300 családnál) tagjai elég messze vannak a világ leggazdagabbjaitól, addig az orosz “felső tízezer” (legalább 100 ezer család!) jelentős része benne van a világ leggazdagabbjainak klubjában. Summa summárum, az orosz jövedelmi viszonyok szerkezete igencsak eltér a magyarokétól, és mivel erősen gyanítható, hogy a Te “saját szemű megfigyeléseid” a felső és középső középosztály nagyvárosi képviselői helyzetére vonatkoznak, azért a “saját szemű megfigyeléseid” – nem a Te hibádból – igencsak távol állnak a valóságos viszonyoktól.

      2. Phoenix

        Az alacsonyabb orosz hadikiadások magyarázata az utolsó mondatodban található – összhangban az általam gyakran emlegetett orosz birodalmi geopolitikával.

        Válasz
  2. Fekete György

    Súlyos hiba meg se említeni a Szovjetuniót holokauszt-megemlékezésen, ha már arról szó esik, hogy az amerikaiak táborokat szabadítottak fel. Ez ellen a eljárás ellen tiltakoztam a Facebookon – lásd alább. 27 millió szovjet áldozat és félmillió amerikai (USA) a második világháborúban. (Magyarországé volt összesen 1 millió fő, beleértve a legyilkolt 600 ezer magyar zsidót.)
    Gyűlnek a lájkok és megosztások!

    Válasz
    1. Tovaris

      2005-ben egy újságban megjelent egy cikk, amelyben arról írtak, hogy “Berlint az amerikai csapatok szabadították fel”. Illusztrációként egy olyan fotót mellékeltek, amelyiken a szovjet és az amerikai katonák találkoztak Torgau-nál, az Elbán. Írtam a szerkesztőségnek, akik roppant módon csodálkoztak, hogy honnan vettem az általam mellékelt fotómat, amelyiken két szovjet katona (Mihail Jegorov és Meliton Kantarija) kitűzték a vörös zászlót (a lap szerint egy vörös rongyot) a Reichstag-ra.(?!?!?!)

      A lap “orosz katonákat” említ (ebből is süt a russzofóbia). Közöltem, hogy egyik sem volt orosz, hanem dagesztáni és grúz. SZOVJET katonák voltak.
      Erre megkérdezte a szerkesztő úr, hogy akkor miként lehet az, hogy annak ellenére, hogy “szerintem” (sic!) Berlint teljes egészében a szovjet csapatok foglalták el – mégis volt amerikai, francia és brit megszállási övezet a városban.
      Mondtam neki, hogy tisztelt uram, ne haragudjon, de ezt a sötétséget csak több évi, hosszas tanulás után fogja eloszlatni a saját koponyájában…bár e tekintetben továbbra is kétségeim lesznek…
      Azt javukra írom, hogy a cikkemet és a fotót közölték.

      Válasz
        1. Tovaris

          Tudod, lehet, hogy némely dolgokban eltérő a tudásunk és a véleményünk – de azért egy csónakban evezünk…

          Válasz
          1. Fekete György

            Erről van szó. Ezért vagyunk itt mindketten. Már évek óta. Az új posthoz küldött jegyzetemet nagyon e szellemben fogalmaztam…

    1. Fekete György

      Nem “futólag” tartozik ide. Jó, hogy figyelembe ajánlottad az Orbán-adminisztráció durva – és feltételezhetően tudatos – mulasztását a jogharmonizációban.

      Válasz
  3. Fekete György

    A ruszofóbia, amit a jelen nyilatkozat támogatandóan elítél, immár betüremkedett velünk szövetséges baloldali szervezetbe! A következő bejegyzésben – valódi nevem alatt – tiltakoztam a Facebookon:

    Már a Radnóti Antirasszista-díj Alapítvány is asszisztál a politikai sandasághoz?

    Felháborító, hogy a szöveg miközben – egyébként helyesen – a táborok felszabadításáról szólva magasztalja az amerikai katonákat, ellenben meg se említi a Vörös Hadsereget (zárójelben se!), holott a Szovjetunió népeinek oroszlánrészük volt a náci Németország legyőzésében, s a zsidóság maradéka elsősorban e ténynek köszönheti életét. Többek között Auschwitzot is az “Ivánok” szabadították föl.

    Ilyen mértékű történelemhamisításra még az idézett Eisenhower tábornok – az USA későbbi elnöke – se vetemedett. Ennyire mélyen nem kellene benyalni a manapság itthon divatos fanatikus orosz-ellenességnek. Igaz, túllihegésben a mindenkori magyar elit “kiváló” volt…

    Legalább a mártírok emlékére lehetett volna tekintettel a magyar kormányzat.

    Illusztráció: a képen Pintér Sándor belügyminiszter látható a magyar-izraeli holokauszt-megemlékezésen, amelyen Világ Igaza címet és Bátorság érdemrendet adtak át.

    http://demokrata.info/hazai-hirek/1416-igazakra-emlekezve

    Válasz
    1. Tovaris

      Az amerikaiak “csak” egy koncentrációs tábort szabadítottak fel – Dachau-t – ha jól tudom.

      Válasz
      1. Fekete György

        Egy tényleg hű harcostárs hozzászóló a Facebook (Mara Gal) kiválóan összefoglalta, idemásolom:

        “‘Az amerikai csapatok és a szovjet Vörös Hadsereg együtt szabadította fel a koncentrációs táborokat és megmentettek több millió életet . Ezt soha nem szabad elfelejteni ! Azok az emberek ,akik átélték a poklot és életben maradtak ezt soha nem fogják elfelejteni ! Mi sem tehetjük .

        Elsőként a szovjet erők bukkantak nagyobb méretű náci táborra a lengyelországi Lublin mellett fekvő Majdanek városkában, 1944 júliusában. A szovjet csapatok 1944 nyarán a belzeci, a sobibori és treblinkai haláltáborokat is elfoglalták. 1945 januárjában a szovjetek felszabadították Auschwitzot, a legnagyobb megsemmisítő központot és koncentrációs tábort. A következő hónapokban a szovjetek további táborokat szabadítottak fel a Balti államokban és Lengyelországban. Röviddel Németország kapitulációja után a stutthofi, a sachsenhauseni és a ravensbrücki koncentrációs táborokat is elérték.

        Az amerikai csapatok szabadították fel 1945. április 11-én, néhány nappal azután, hogy a nácik Buchenwaldot, Szintén ők érték el először Dora-Mittelbaut, Flossenbürgöt, Dachaut és Mauthausent.
        A brit csapatok Észak-Németországban többek között Neuengamme és Bergen-Belsen”

        Lásd még: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/doksi/lublin1.html

        Válasz
        1. Tovaris

          Az akkori tudósítások szerint az amerikai katonák mélységesen megdöbbentek a náci gaztettek nyomait látván…Akkor szembesültek először a nácik lényegével, szörnyű lelkületével és megvalósított gaztetteikkel…

          Válasz
  4. Emil

    Nagyon mechanikusan elemzel.. Minden komoly összefüggést a mai világban belesöpörsz a hagyományokba, ami általában prezentizmusra vall, ami a tudományban súlyos hiba. Még az irodalomtörténetben is, amelyben inkább otthon vagyok. Mégis furcsa, hogy a hazai ruszofób feltámadást a liberális oldalon képtelen vagy az USÁ-ból exportált ukrajnai, lettországi, litvániai és lengyel újruszofóbia NATO vezényelte láncolatából kitépni. Te sorosozol, te azonosítod az én amerikai befolyást hangsúlyozó álláspontomat Sorossal. Még csúsztatsz is. Ez nem szép. Soros egyáltalán nem Amerika és Amerika nem Soros. Nézz bele a balti és lengyel sajtóba, s megérted a magyar liberalizmus ruszofóbiáját is. A dokumentum nagyon pontosan látja ezt. Gratulálok érte.

    Válasz
    1. diák

      igen Pheonix jól ír, de picit tényleg sematikus. Nagyon fél a szélsőjobbtól és a liberóktól (más és más okból), ez bénítja egy picit. Nem érti, hogy a fidesznyikek és a liberók ugyanannak az éremnek két oldala. A liberók amerikai beágyazottsága és a NATO geostratégiai érdekeinek liberális védelme, számára a valóság még feltáratlan szelete. Nem baj, segítünk egymásnak.

      Válasz
      1. Phoenix

        Ilyenkor szokott eszembe jutni Caesar:

        “Az istenek óvjanak a barátaimtól! Az ellenségeimtől majd valahogyan megvédem magamat.”

        Válasz
      1. Phoenix

        Én se. Nem is állitottam ilyesmit. Ellenkezőleg, azt írtam, hogy “meg jó, hogy nem kezdtél el”(Emil) “sorosozni”.

        A Nyilatkozattal maradéktalanul egyetértek, kizárólag Emil hsz-éhez szóltam hozzá.

        Válasz
        1. Fekete György

          Pardon, e fogalmazás, hogy “még jó, hogy nem kezdtél el sorosozni” (Phoenix 2017-05-05 – 13:51), annak lebegtetése, hogy a sorosozás mint tendencia, illetve potentia fennállott… Nem tiszta, nem egyértelmű fogalmazás, hanem ún. duplafenekű (játszmázó, rejtőzködő).

          Válasz
    2. Phoenix

      Mindenek előtt én kissé műveletlen vagyok. Kérlek szépen, hogy röviden fejtsd ki, mi az a “prezentizmus”, mert én ezt nem ismerem. Ezzel együtt jó lenne, ha pontosabban rámutatnál, hogy a konkrét hozzászólásomban mi a probléma, mi és mennyiben utal “prezentizmusra”? Miután röviden elmagyaráztad, hogy mi is az … ☺

      Önmagában azt, hogy visszanyúlok a történelmi hagyományokhoz, én olyan nagy bűnnek nem érzem, lévén, hogy vallom: “historia est magistra vitae”.

      Hogy itt ki csúsztat, azon is el lehet meditálni. Én ugyanis egyáltalán nem azonosítottam a Te álláspontodat az amerikai befolyásról Sorossal. Csupán arra utaltam, hogy Nálad az amerikai befolyás van túlértékelve, s ezzel a spirált visszacsavartad a ballib ruszofóbiától az Orbánék összeesküvés-elméletéhez, majd jelezve, hogy azért nem egészen: “meg jó, hogy nem kezdtél el sorosozni” – ugyanis, ha sorosoztál volna, akkor teljesen visszatekerted volna (gyűrűve alakítva) a spirált – dehát nem tetted …

      Válasz
      1. Emil

        Hogyan készítik elő a szellemi talajt a liberálisok a fasiszták számára sok éve ?
        Ruszofobia ~ szovjetofobia ~ antikkomminizmus ~ antiszemitizmus….
        Remelem, érthető…

        Válasz
        1. Phoenix

          Egy cseppet sem.

          Még mindig nem tudom, mi a “prezentizmus”.

          Az antiszemitizmus Nagy Constantinus óta van jelen Európában – ő is liberális?

          Mi az a “szovjetofobia”?

          Kicsit világosabban, ha kérhetném.

          Válasz
          1. diák

            Emil is az összefüggésekre gondol, szerintem, amelyekből te kiszakítod a problémát és önkényesen a magad által felállított sémába rakod, nehogy a liberálisok megsértődjenek. 🙂 A prezentizmus meg nyilván azt jelentheti, hogy a hívei a jelent nem a történelem eredményeként tekintik, hanem közvelenül visszavetítik a múltra. Gyakori betegség. Marx is hadakozott már velük.

          2. Phoenix

            Ismét eltünik a hozzászólásom. ezért csak utalok rá, hogy a Tanár úrnak válaszként írt kérdéseim Diáknak is szólnak.

          3. Phoenix

            Nem csak Marx. Romantikus visszavetítés néven én is hadakoztam, hadakozom a módszer ellen.

            De nálam konkrétan mi és hova van “romantikusan visszavetítve” (“prezetive”)?

            Mi köze van ehhez a “liberálisok sértődésének”?

          4. Tovaris

            A “szovjetofóbia” jelentése számomra egyértelmű: beteges irtózás mindentől, ami szovjet.

          5. Phoenix

            Ad Tovaris 2017-05-11 – 12:39

            Vicc (a fiam harnadikos környezetismereti tankönyvéből)

            “- Tantó néni! A sárgarigó miért sárgarigó?
            – Hát azért fiacskám, mert sárga.
            – Na ja, aztat én is tudom – de miért rigó?”

            Én úgy gondolom, hogy fóbia csak azzal szemben lehet, amivel szembe tudok találkoznui. Ruszofóbia az oroszok ellen, klasztrofóbia a bezártság ellen stb. stb.

            “A “szovjetofóbia” jelentése számomra egyértelmű: beteges irtózás mindentől, ami szovjet.”

            Vagyis jelenleg – beteges irtózás a semmitől? Hiszen ma semmi sem létezik ami szovjet lenne. Kivéve az emlékeket. Vagy a “liberálisok” betegesen irtóznak a Moszkvics gépkocsiktól és a Szaratov hűtőszekrényektől? Ha még találkoznak ilyennel egyáltalán…

            (Tanár úr ne figyelj ide!) Az antiszemitizmus a zsidók absztrakt gyűlöletét jelenti – valódi zsidó nem is kell hozzá. A zsidófóbiához viszont “kézzelfogható” zsidók (emberek vagy tárgyak) kellenek. Természetesen a zsidófób egyben antiszemita is, de az antiszemita nem feltétlenül zsidófób (erről szólt az a másik viccem, amitől – legnagyobb sajnálatomra – a Tanár úr felkapta a vizet).

        2. Fekete György

          Számomra a prezentizmus jelentése itt: a jelen – hamis – észlelésének visszavetítése a múltra, amely – ebben az esetben osztálymeghatározottságú – episztemológiai hibából fakad, mert azt vallja (a prezentizmus különleges ismertetőjegyeként), hogy kizárólag a jelen ismerhető meg.

          Válasz
          1. Phoenix

            Emilnél ez mintha fordítva lenne. Bár nem vagyok benne egészen biztos, de mintha ő abból következtetett volna az én “prezentizmusomra”, hogy “minden komoly összefüggést a mai világban belesöprök a hagyományokba”, amit én úgy értelmezek – javítsatok ki, ha tévedek -, hogy számomra kizárólag a múlt (a “hagyományok”) lenne megismerhető. Ezért is nem értettem a “prezentizmus” (“jelenizmus”?) kifejezést.

          1. Phoenix

            Tehát valójában a kiegyezés után nem volt mesterségesen felduzzasztott oroszellenesség Ferenc József császár bűneinek elfedésére, azt csak én vetítem “prezentíve” oda (én egyébként a jelen hamis visszavetítését a múltra romantika néven ismertem)?

            Ferenc Ferdinánd sem ezt a már meglévő ruszofóbiát gerjesztette tovább a háború kirobbantása céljából, csupán én vetitettem azt rá “prezentíve”, minden alap nélkül?

            Horthy sem az oroszok ügynökeiként állította be a magyar bolsevikokat, építve a korábban kialakított és a világháború által felerősített ruszofóbiára, mindezt csak én vetítettem oda “prezentíve” és persze hamisan?

            Hááát …

          2. Fekete György

            A jelenre kialakított koncepciódhoz mazsolázol a múltból, valódi összefüggések nélkül és/vagy azok figyelmen kívül hagyásával. Csakhogy az ruszofóbia tengelyére felfűzhesd a magyar történelmet. Holott ugyanezzel a logikával ruszomán vonalat is lehet mint dominánst húzni (tatárok, törökök, Habsburgok elleni érdekközelség, fraternizálás az I. világháború keleti frontján, az ekkori hadifogolyélmények stb.

          3. Phoenix

            Na, kedves Tanár úr!

            Ez volt egy igazi vérbő “ex cathedra” kijelentés – csak, hogy Neked legyen igazad.

            Tudod mit? Legyen!

          4. Phoenix

            Azért azt még halkan megjegyzem, hogy ruszofób vonal van, ruszomán (bár Rákosiék sokat durván, Kádárék szintén sokat, kevésbé durván tettek érte) nincs.

            A többi stimmel (?)

          5. Fekete György

            Ha már Phoenix annyira nyomja, hogy hazánkban csak ruszofób “vonal” van, ruszomán, ruszofil nincs, akkor bizony e kis közösségben is vagyunk néhányan, akik az utóbbiba soroljuk magunkat. Bár, igaz, jelentkezhetnek körünkből a ruszofóbok is. Érdeklődéssel várom. Szerintem Phoenix se meri elvállalni, csak másoknak osztogatja.

          6. Phoenix

            Tanár úr!

            Most kénytelen vagyok én a tanitóbácsi szerepét vállalni.

            ruszofóbia = orosz-gyülölet

            ilyen tömegesen van, ez tagadhatatlan.

            ruszoman = (mániákus) orosz-imádat

            állítom, hogy tömegjelenségként ilyen nincs – lehet (tényekkel, érvekkel) cáfolni

            ruszofil = orosz-szeretet

            ilyen természetesen van (merem remélni, hogy összemérhető a ruszofóbiával), csakhogy ezt sem a Tanár úr, sem én nem említettük. Utólagos előráncigálása nem elegáns.

            Én természetesen vállalom a ruszofil minőséget – mondhatnám az angloszászfil, a germanofil, az italofil, a frankofil, a bulgarofil stb. stb. stb. filségekhez hasonlóan. De személyes érintetségemnél fogva (hét és fél év leningrádi tanulmányok, leningrádi feleség) természetesen ruszofilségem erősebb a többi filségemnél.

            Ennyi … ☺

          7. Fekete György

            Tudtam jól, előre tudtam, hogy Phoenix fölveszi, hogyan is fogalmazzam, a tőle nem idegen tanítóbácsis gúnyát, ha a ruszománhoz csempészem a ruszofilt (kénytelen voltam, mert rögtön eleve ide írok, s mivel nincs funkció javítani, akaratlanul is fölidézhetem Phoenixben annak képzetét, hogy valamit nem tudok, hogy valamiben oktatásra szorulok, s ezt ő, mint az imént jeleztem, szereti is mívelni). Megtettem, mert baráti körben semmi örömnek nem szeretek elrontója lenni. Komolyra fordítva. Azt próbálom tükrözni, hogy a Phoenix-féle, már szinte monomániás igyekezet, hogy a magyar történelemre ráhúzzon egyfajta szellemtörténeti konstruktumot (ruszofób nemzetérzület, amely történelmi korszakokon túlnyúlik), az bizony valóságidegen. Ennél a magyar társadalom strukturáltabb, színesebb, s az egyes történelmi korok egymáshoz képest autonómabbak.

          8. Phoenix

            “… a Phoenix-féle, már szinte monomániás igyekezet, hogy a magyar történelemre ráhúzzon egyfajta szellemtörténeti konstruktumot (ruszofób nemzetérzület, amely történelmi korszakokon túlnyúlik) …”

            Te is nagyon jól tudod (ha nem akkor értelmi színvonalad mélyen az általam feltételezett alatt van), hogy semmi ilyesmit nem írtam.

            Akik (ha máshonnan nem, innen az internetről) ismernek, azok nagyon jól tudják, hogy mi sem áll távolabb tőlem, mint nemzetérzületekben és más (kvázi)rasszista fogalmakban való gondolkodás. Éppen ellenkezőleg azt próbáltam meg kifejteni, hogy milyen történelmi hagyománya van a ruszofób agymosásnak a mindenkori uralkodó osztályok részéről. És hogy ez bizony “túlnyúlik történelmi korszakokon” az sem az én “konstruktumom”, hanem tapasztalati tény. A jelenlegi ruszofób megnyilvánulók rendszeresen hivatkoznak az oroszok állítólagos “hagyományos magyar ellenes akcióikra” általában 1849-ig, a Paskievics-intervencióig visszanyúlva, de azt sejtetve, hogy a jelenség sokkal régebbi. Erre én bátorkodom megjegyezni, hogy az első ruszofób agymosás a forradalom 1849-es vérbefojtása miatti jogos Ferenc Jóska elleni gyűlölet 1867-es átcsatornázása a forradalmat ugyan (a császár kérésére) katonailag leverő, de annak vérbefojtásában részt nem vevő oroszokra volt. Erre egyesek érvek nélkül, hamis (illetve értelmetlen) vádakkal nekem ugranak és a Tanár úr ezt a támadást jó sok nyakatekert idegen szó használatával “tudományosan” megalapozza, tovább szaporítva a hamis (illetve értelmetlen) vádak számát. Rettenetesen unalmas és állatira snassz mindez …

            Mindenki édesanyját üdvözlöm Anyák Napja alkalmából.

          9. Fekete György

            Kedves Phoenix, a veled való eszmecserét (amelyet Emilt címezve indítottál, s én óvatlanul beléptem) nem enyhülő ínhüvelygyulladásom miatt be kell fejeznem, mert kizárólag neked többet írok, mint minden más témában, illetve másoknak együttvéve. Dacára, hogy kihátrálás látszatát kelthetem vele. Ám akár, akár úgy lesz, megteszem. Természetesen véleményemet nem föladva.

            Anyák Napjára fogalmazott jókívánságodat köszönöm, átadni sajnos nem tudom, ugyanis édesanyám idén öt éve, hogy elhunyt.

    3. Tovaris

      A magyarországi russzofóbia eredetével kapcsolatban Phoenix-nek teljesen igaza van.

      Válasz
        1. Tovaris

          Amikor te tanítottál, akkor te is “ex cathedra” nyilvánultál meg. A tanári mentalitás már csak alapból is ilyen. Mivel én is tanítottam, én sem tudtam “felszabadítani” magam a tanáros stílustól – tanár úr kérem.
          Én a személyes tapasztalataim és a történelem eseményeit megismerve jutottam majdnem ugyanarra a következtetésre, mint Phoenix.
          A magyarországi russzofóbia valóban a “szent szövetség” időszakától datálódik. Az, hogy ez a russzofóbia ötvöződött az antikommunizmussal – amely máig is hat – az a Horthy-rendszer specialitása volt. Ez képezi ma a magyar burzsoázia alap-ideológiáját – sajnos beszivárogva egyes “baloldali” körökbe is.

          Válasz
          1. Fekete György

            Nézz utána mit jelent az ex cathedra fogalom. Messze nem azt, amit súlyosan leegyszerűsítve , ezért nagyon tévesen állítasz (idézem kulcsfogalmazásodat): “Amikor te tanítottál, akkor te is “ex cathedra” nyilvánultál meg. A tanári mentalitás már csak alapból is ilyen…”

            Összekevered a katedra konkrétumát a tanítás adott módszerével. (Különben most, nem először, ténylegesen érvelek neked, vagyis megnyilvánulásom valójában nem “ex cathedra”.)

            Számos pedagógiai/andragógiai iskola van, amely a katedrát mint tárgyat is száműzi. Az általad itt hivatkozott-képviselt a porosz jellegű.

            Kétségtelen, a pályakezdő tanár védtelenebb azzal szemben, hogy a porosz stílus eluralkodjék munkájában. Amiképpen a poroszos oktatásban képződött idősebb kollégáik úgyszintén. Ezért (is) fontos a tanári tudatosság, önreflexiós képesség, önkritikára nyitottság.

            Részemről bírált kommented nem hozzászólás, hanem ideküldött kijelentés volt. Ha tartalmazta volna a legutóbbiba foglalt érvelésedet, nem jelzem vissza tekintélyelvűséged (nem először tapasztalom) előbukkanását.

  5. Emil

    Az embernek önkéntelenül az jut eszébe, hogy ezeket a ruszofób pubikat meg lánykákat az amerikai titkosszolgálat mozgatja, az ő stratégiai érdekeiket védik. Azt sem tudják, hogy az olaj és a gáz nem innen megy oroszországba, hanem onnan jön ide? Nem hiszem, hogy közönséges sültbolondok vagy futóbolondok lennének (de ki sem zárom!), e ruszofób kampány mögött egy gazdasági és politikai üzlet húzódik meg. Nyilván kifizetődő.

    Válasz
    1. Phoenix

      Kicsit úgy tűnik, hogy Te is bekapcsolódtál a bűnbak-kreáló spirálba. Orbánék minden bajok okának Brüsszelt kiáltották ki. Ezek a ruszofób pancserek, Orbánék “demokratikus ellenzéke”, az idén nagyjából 150 éves (a kiegyezéstől számítható) masszív agymosásnak bedőlve és “az ellenségem barátja az ellenségem” hamis szillogizmusra támaszkodva Putyint, de még inkább “az oroszokat” jelölik meg minden bajok forrásának. Erre jössz Te, és “Washington” illetve a “Wall Street” kezét látod a dologban – még jó, hogy nem kezdtél el sorosozni.

      Valójában természetesen Brüsszelből jönnek hozzánk dolgok, amik nem igazán tetszenek nekünk, de a jelenlegi helyzetért természetesen főképpen nem Brüsszel a felelős. Meg azután, ami rossz onnan jön, az túlnyomó többségében Orbánék egyetértő szavazataival jön ide,

      Putyin természetesen isten csapása az Orosz Birodalom népeinek, de éppen az orosz birodalmi geopolitika sok évszázados hagyományait követve Putyin cár az orosz politikai befolyást és nem az Orosz Birodalom földrajzi kiterjedését akarja növelni. Immár ő a sokadik orosz uralkodó, aki azzal fordul – többek között – Magyarországhoz, hogy “ha ti békében hagytok minket, mi is békében hagyunk titeket”. Az ukrajnai (és grúziai) események nem azt mutatják, hogy a NATO (melynek Magyarország lelkes tagja) éppen békében akarná hagyni Oroszországot. Tehát “az egész úgy kezdődött, hogy a Putyinka visszaütött”.

      Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc vérbefojtója I. Ferenc József osztrák császár elleni jogos magyar gyűlöletet a császárt apostoli magyar királlyá koronázó kiegyezés átcsatornázta kisebb részben a császár parancsait teljesítő Haynaura, nagyobb részben a szabadságharcot a császár kérésére (és a magyar forradalomban jelentős szerepet vállalt lengyel emigránsok miatt) leverő, ám a vérbefojtásban egyáltalán részt nem vállaló oroszokra. 1849 előtt a Magyar Krályság soha nem került összeütközésbe az Orosz Birodalommal. A “hosszú XIX. század” végén, a XX. század elején a nagy háborút megszállottan előkészítő Ferenc Ferdinánd (a császár unokaöccse és trónörököse) a legmocskosabb eszközökkel fokozta a ruszofóbiát (irodalom: Dobai Péter-Szabó István Redl etredes – könyv és film). A gyalázatosan elvesztett háború után Horthy Miklós, a császár szervilis szárnysegédje példaképéhez hasonlóan a forradalmakat le nem verve (a románok verték le) vérbe fojtotta azokat és tovább élesztette, immár antibolsevik mázzal a ruszofóbiát. Ennek a dicstelen folyamatnak a folytatói a mai “demokratikus” ruszofóbok. És bár igen valószínű, hogy e ruszofóbiát a NATO Ukrajnát (és Grúziát) célbavevő körei nagy rokonszenvvel szemlélik, nem valószínű, hogy jelentősebb erőforrásokat szánnának annak fenntartására – meg van az nélkülük is, köszöni szépen. És a NATO-vezérkar ezt nagyon jól tudja.

      Amúgy Orbánnak – aki a Nagy Imre temetésen igen szép horthysta stilusú antibolsevik ruszofóbiát mutatott be – nem Putyin oroszsága, hanem a despotikus hatalmi technikája tetszik, azt másolja nagy előszeretettel.

      Válasz

Hozzászólás