Kategória: Hírek

The outbreaks of infectious diseases epidemics started to occure in the country after the American biolaboratories got a green light to operate on the territory of Ukraine

Tanay Cholkhan: Ukraine: A biological „bomb” for Europe részletei…

A shopping mall in Ukraine that is located on a street named for a collaborator with the Nazis decorated a staircase with a large swastika.

https://www.jpost.com/Diaspora/Ukraine-mall-displays-Nazi-swastika-on-staircase-581065

Nem csak Venezuela, de a magyar kormány is rákerült Washington Moszkva és Peking elleni támadásának célkeresztjére.

Drámai mondatokkal szembesítette az Euronews január 31-ei, esti hírblokkja a közönséget. A televíziós csatorna közreadta Venezuela brüsszeli nagykövete, Claudia Salerano baljós nyilatkozatát azt követően, hogy az Európai Parlament 439 igen, 104 ellenző, 88 tartózkodó szavazattal elfogadta: az önmagát ideiglenes államfőnek kikiáltott Juan Guaidot ismeri el a dél-amerikai ország vezetőjének. Úgymond, a megrendezendő szabad választásokig, aminek lebonyolítását innen, Európából egy munkacsoport létrehozásával is segítenék. A nagykövetnő erre reagálva mondta:

Kabai Domokos Lajos: Geopolitikai játszmákban vergődik Magyarország – Bekiáltás blog részletei…

A világnak a győrieket támogató proletárjai a szemünk előtt egyesültek.

A rendszerváltozáson nyert magyar elit erős üzenetet kapott Győrből. Mindenekelőtt persze az Orbán-kabinet. Utóbbinak azzal kell szembesülnie, hogy az Audi győri gyáregységében megszervezett sztrájk sikerét követően nem folytatható tovább az a politika, amelyben az innovációs erőfeszítések helyett szinte bérrabszolgaként, alacsony áron, tízezres tételekben adták-vették a magyarországi munkásokat a kormány és a multinacionális cégek közötti titkos tárgyalásokon. A nemzeti NEM együttműködés rendszerének vezetői – nemkülönben az Orbán-rezsim előtti kormányok hasonló cipőben járt tagjai – ilyen lapokat játszottak ki, amikor egy-egy világcéget magyarországi letelepedésre akartak rávenni:

– Még térségi összehasonlításban is szemérmetlenül alacsonyan tartjuk a béreket minden ágazatban.
– A sztrájkképes szakszervezetek vezetői a tenyerünkből esznek. Hogy ezt miként érjük el, a mi dolgunk, de elérjük. Egyúttal a sztrájkok szervezését jogi eszközökkel is nehezítjük, egyes szakmákban gyakorlatilag lehetetlenné tesszük.
– A munkajogi feltételeket úgy alakítjuk, hogy azok elsősorban a tőkéseknek kedvezzenek, mert ez a magyarországi burzsoázia érdeke is.
– Nem lépünk fel a magyar állampolgárok munkaterhelését akár erőn felül megkövetelő, hosszú távon tömeges egészségkárosodással járó cégekkel szemben.
– A magyarországi tömegmédia nagy része fölötti ellenőrzéssel elérjük, hogy a dolgozók esetleges tiltakozásai ne jussanak a lakosság többségének tudomására. Így a hangadó munkáscsoportokat elszigeteljük a társadalom egészétől.

Mindehhez járultak az adó- és más kedvezmények. Esetenként a kormány a letelepedő gyáregység dolgozóinak több éves bérköltségét is megelőlegezte a befektetők számára annak érdekében, hogy a gazdaság egészének teljesítményét kifejező GDP (bruttó hazai termék) értékét növelhesse. Eközben persze maga is tisztában volt vele, hogy eme mutató, amit  a nemzetközi gazdasági életben, így az Európai Unióban is, valóságos bűvös számként kezelnek, nem igazán fejezi ki, gyarapodott-e ténylegesen is az ország egy adott időszakban, vagy sem. Mert, sok más fogyatékossága mellett, nem tükrözi megfelelően az általános jólétet, jó közérzetet, viszont nagyon is alkalmas a tőkés csoportok és a velük egy húron pendülő kormányok nemzetközi pénzügyi machinációinak a tömegek előtti elfedésére.

Szolidáris volt a külföld

Viszont 2019. január 30-a, szerda, 17 óra 40 perc óta a kormánynak – saját jól felfogott érdekében, hiszen más érdeket nem igazán ismer – újra kell gombolnia a kabátot. Ugyanis az Audi Hungária Független Szakszervezet (AHFSZ) ekkor tette közzé, hogy a több napon át tartó sztrájk után megkötötték a bérmegállapodást az Audi Hungaria Zrt.-vel. Aki a részletekre is kíváncsi, olvassa el a hivatalos tájékoztatót! A lényeg azonban az, hogy a több mint tízezer alkalmazott nagy része csaknem egy héten át nem volt hajlandó felvenni a munkát. A munkabeszüntetés miatt hétfőn már a német cég ingolstadti központjában is le kellett állítani a termelést, mert Győrben nem készültek el a motorok.

A szakszervezet elsősorban magasabb béreket követelt. Arra hivatkozott, hogy miközben a győri üzem termelékenységi mutatója kimagasló, a cégcsoport szlovákiai gyáregységében átlagosan 28, a csehországiban 25, a lengyelországiban 39 százalékkal többet keres egy munkavállaló. És akkor még nem említettük a Volkswagen nyugati munkásainak ezeket az értékeket többszörösen meghaladó jövedelmét, amire lényegesen visszafogottabb munkatempó mellett tesznek szert. A kizsákmányolók és a kizsákmányoltak bérharcában vélhetően fordulópontot jelent a győri munkások sikere, amit a cégcsoport németországi szakszervezeti vezetői az előkészítés során a tapasztalatok átadásával, kölcsönös érdekektől vezérelve segítettek. Hogy pénzzel is? Ez nyilvánvalóan hétpecsétes titok. Az viszont tény, hogy a külföldi gyáregységek alkalmazottai szintén támogatták a bérharcot.

Az idestova százhetven évvel ezelőtt meghirdetett jelmondatot parafrazálva: a világnak a győrieket támogató proletárjai a szemünk előtt egyesültek. Véssük ezt eszünkbe! És hozzá még valamit. Immár egyértelművé vált, hogy az elmúlt harminc évben a hatalom bástyáit lényegében önkényesen elfoglalók csak ámították a kiszolgáltatott rétegeket azzal, hogy a szinte a semmiből létrehozott pártok megvédik majd az érdekeiket. Mi több, olyan jólétet teremtenek itt számukra, hogy annak Bécsből is csodájára járnak.

Érvényesek a marxi tanok

A cikk bevezető mondatában ezekre a szemfényvesztőkre is gondoltam, amikor a rendszerváltozáson nyert magyar elitre utaltam. Sajnos, beleértve gyakorlatilag a teljesen kiszolgáltatott, megzavarodott, a liberalizmuson, illetve a nacionalizmuson túl látni képtelen, ezért ide-oda sodródó magyar médiamunkás-hadat is. Persze azzal a kitétellel, hogy legbefolyásosabb hangadóinak,  vezetőinek többsége mérhetetlenül haszonleső, s már csak emiatt is alig mutat érdeklődést a rajtuk kívül eső társadalmi csoportok gondjai iránt. Az Audisok példája őket – a pártokat és a köröttük lihegőket vagy hümmögőket – szintén helyre tette, amikor egyértelműen megmutatta, hogy valódi képviselet nem teremthető felülről. Az, aki csupán munkaerejét, agyának kapacitását bocsáthatja áruba, de nincs tőkéje, képessége, kapcsolatrendszere ahhoz, hogy olyan kapitalistává, munkaadóvá váljék, akinek a jóléthez szükséges anyagi javakat az alul lévők termelik meg, egyedül magában és a vele összeszerveződő társaiban bízhat.

Másként fogalmazva: Marx szobrát ugyan el lehetett távolítani a budapesti közgazdasági egyetemről – amint ez a nemzeti NEM együttműködés rendszerének szégyenére megtörtént –, de attól még az általa a kapitalizmusról feltárt törvényszerűségek érvényesek. Mint amiként a munkásmozgalom története szintén azt példázza: nem felülről létrehozott pártok képviselhetik a dolgozókat a politikában,  hanem az alulról szerveződő szakszervezetek akár anyagi támogatásával alakulhatnak olyan munkáspártok, amelyek a parlamenti arénában is megvívhatják a küzdelmeket a munkások, az alkalmazottak érdekében.

Harminc évnyi magyarországi (kelet-európai) kínlódás után végre ki kell mondani: fordítva ez nem lehetséges! A tőke befolyásos szereplői által kiválogatott, kiokíttatott megélhetési politikusok ugyanúgy nem fogják érdemben képviselni a kizsákmányoltak érdekeit, ahogyan a civilnek mondott, külföldi tőkéscsoportok által pénzelt jogvédő szervezetek tagjai sem. Nekik csupán arra volt és van felhatalmazásuk, hogy a tőke működésének feltételeit javítsák. Ha kell, akár a túlkapásokra való rámutatással. De ők – még ha akár egyes pártokban, egyesületekben sokan is lennének, sőt vannak jó szándékú egyének – egzisztenciális okokból, osztálykötődésük és millió más dolog miatt – soha nem vívhatják meg a küzdelmet az alul lévők helyett. Ha más nem, a Soros-alapítványok által kiképzett Fidesz-vezetőktől az Orbán-rezsim ellen berzenkedőkig megannyi eset példázza ezt. Mert ugyan Marxot és az általa feltárt osztálytagozódást tényleg jó lenne végre meghaladni. De egyelőre senki nincs a láthatáron, aki valami másféle érdemi magyarázatot adna az ellenérdekelt társadalmi szereplők viszonyáról, küzdelmeiről, s ezek valóságos természetéről.  #  

Forrás: https://bekialtas.blog.hu/2019/01/31/a_partok_biralata_is_az_audi-sztrajk#more14601292

CÍMKÉP: Audi Hungária Független Szakszervezet (AHFSZ) internetes oldalának borítóképe a megállapodás bejelentését követően

Lukács György valamikor a 60-as években a kommunista-marxista propaganda kérdéseit érintve megjegyezte, hogy „a tömegeknek történelmi és osztálytudatot kell adni”. Arra gondolt, hogy az osztályszemlélet, az osztálytudat, az osztályharc differenciált megközelítése feltételezi (mint minden más társadalmi jelenségé), hogy történeti kifejlődésében lássuk a modern társadalmi változásokat, hogy eligazodjunk a politikai folyamatok, jelenségek sokaságában. A rendszerváltás óta ez az intelem többször is eszembe jutott… Ma is.

Olvasom, hogy két amerikai szakember, értelmiségi – az ismertebb nem régen halt meg, egy Finkelstein nevű és egy másik, jóval fiatalabb ember, George Eli Birnbaum (1970, LA USA) – politikai teljesítményével van tele a világsajtó. Mostanáig senki nem tudta, ki ez a Birnbaum. Most már tudják. Ennek az az oka, hogy ők ötlötték ki és tanácsolták Orbán Viktornak és kormányának a náci alapvetésű, tehát alig kódolt antiszemita „Soros-kampányt”, amely még ma is tart és terjed világszerte mint a modern szélsőjobboldal eszköze. A sajtóinformációk alapján úgy tűnik, nem az az érdekes, hogy Magyarországról, a kialakult autoriter rezsim védelmében elindult egy náci jellegű antiszemita hecckampány Soros György amerikai nagytőkés ellen, hanem az, hogy a kampány kitalálói – zsidók.

Birnbaum nagyapját a nácik a fia szeme láttára lőtték le, édesapja túlélte Auschwitzot. Mondani sem kell, hogy szilárd antifasiszta szellemben nevelték, és szülei nem tehetnek arról, hogy a fiuk egy náci jellegű propaganda megformálására adta fejét és büszkén vállalta (ld. magyarul a HVG-t), hogy részt vehetett ebben a kampányban ilyen eredeti módon. De valami szégyenérzés mégiscsak lehetett benne, mert azt hazudta, hogy nem tudja, kicsoda Soros György. Szöget ütött a fejemben, hogy vajon Nyugaton ez miért olyan fontos hír, miért kelt feltűnést. Talán egy zsidó vagy egy zsidó származású ember nem lehet fasiszta, akár a fasizmus náci formájának támogatója? Miért ne lehetne? Egy ukrán vagy egy orosz talán lehet fasiszta a nagy honvédő háború után 74 évvel? Egy lett vagy litván, egy román vagy egy magyar, egy horvát vagy egy szerb nem lehet fasiszta a holokauszt után 75 évvel? Számunkra itt, Kelet-Európában ez egyáltalán nem egetverő kérdés, ha komolyan vesszük történetünket. Nem Birnbaummal kezdődik a dolog. Olvassa csak el valaki a zsidó felekezet újságjainak, mondjuk az Egységnek az 1944-es számait, amikor már zajlik a holokauszt, a felekezeti vezetők még Horthyt és a magyar államot dicsőítik. Vagy gondoljunk a rendszerváltásra. Ki képviseli ma Magyarországon a legharcosabban a szovjet történelemre vonatkozó legvadabb előítéleteket, hamisításokat kezdve a goebbelsi propagandával, hogy a nácik 1941 júniusában csak megelőzték a szovjet támadást – odáig, hogy Sztálint csak a halála akadályozta meg, hogy koncentrációs tábort építsen a zsidóknak? Van olyan közgazdász-akadémikus, aki mindenféle politikai rezsimet fenntartás nélkül kiszolgált, került, amibe került. Talán nem a teljes kelet-európai régióra jellemző, hogy a felső pártbürokrácia jó része saját kezével verte szét a Szovjetuniót és a többi államszocialista rezsimet és vált az új kapitalizmusban ismét privilegizált csoporttá, netán oligarchává?

Ez nem tűnt fel Nyugaton a sajtó képviselőinek. Pedig végigkövethették volna, csupán példának okáért, Kun Béla egyik leszármazottjának sorsát.

És ha történetesen Birnbaum izraeli lenne, akkor csak azért, mert izraeli zsidó, nem lehetne fasiszta? Vajon nem a hazájában köztörvényes bűnökkel vádolt Netanyahu Orbán legközelebbi politikai barátja, aki beajánlotta a magyar miniszterelnöknek a két antiszemitát? Mit számít itt a nemzetiség és a vallás?

A marxista baloldalon persze senki sem csodálkozik ezen a jelenségen. Hiszen tudjuk, amióta a kapitalizmus létezik, az emberek, a munkaerő megvásárlása, a személyiség átformálása, megrontása a tőkerendszer működésének szerves része – nemzeti hovatartozástól függetlenül. A morális kérdés, hogy ki adja el magát az ördögnek, individuális és osztályszinten is felvetődik, de a nemzetiség és a vallás ebben az összefüggésben nem játszik szerepet.

Birnbaum esete lehet persze különös, hiszen a kapitalizmus cetrum-országaiban, így az Egyesült Államokban nem kötelező prostituálódni, ez csak a kapitalizmus fasizmus által menedzselt formáiban írható elő, de ott sem feltétlenül írják elő mindig és mindenhol. De ha feltesszük, hogy a prostituálódásnak is megvan a maga hierarchiája, kétségtelen, Birnbaum csaknem a legalsó fokon áll. Mindenestre a nácizmus mint a fasizmus egyik, legborzalmasabb történelmi formaváltozata Birnbaum családjának még ezt az alternatívát sem kínálta fel. George Eli ebbe nyilván bele sem gondol, tesz rá. Az erkölcsi romlottság förtelmes megnyilvánulása… Fontos, hogy e jelenségnek értsük szociális és osztálytermészetét. Különben betévedünk az etnonacionalizmus vagy ami még rosszabb a sovinizmus, a fajelmélet útvesztőibe…