Kategória: Történelem

A szociális fórummozgalmakról (2017)

Benyik Mátyásnak, az ATTAC Magyarország elnökének a beszámolója:

A Kanadában, Quebec-ben, Montreálban 2016. augusztus közepén hat napon át lezajlott Szociális Világfórum (SZVF) egyúttal a mozgalom 15 éves jubileumát is jelentette. Amint ismeretes a SZVF 2001.évi Porto Alegrében (Brazília) megrendezett első találkozóját követően a világfórumot a fejlett Északon most első alkalommal rendezték meg. A másfél évtizedes múltra visszatekintő globális fórum-történet első évei dinamikus fellendülésről tanúskodtak, amikor a gombamód szaporodó kontinentális, regionális és lokális fórumok boldog tanúi lehettünk, benne az európai és a nemzeti szociális mozgalmak látványosan fellendülő tevékenységével. Különösen sikeres és sokáig emlékezetes marad a szociális fórummozgalmak világméretű tüntetése 2003. február 15-én az iraki háború tervezett megindítása ellen, amikor világszerte több mint 10 millióan vonultak az utcára, köztük Budapesten is mintegy 80 ezren. Tovább a cikkre >>>

Krausz Tamás: GULAG és Auschwitz, avagy az összehasonlító elemzés értelme és funkciója

Magyarországon még mindig nem vált el egymástól a két aspektus, mivel a GULAG a rendszerváltást követő politikai harcok során az új rendszer legitimációs ideológiájának speciális részterületévé vált. 1991 óta a dokumentumok tükrében a GULAG mint intézmény funkciója érthetővé, átláthatóvá vált. Hogy a GULAG a náci táborokkal egybevethető, ez eredendően annak az analógiának a része, amelyet a hitlerizmus és a sztálinizmus között vontak meg történelmileg különböző időkben.

Krausz Tamás: GULAG és Auschwitz, avagy az összehasonlító elemzés értelme és funkciója részletei…

A GULAG-ról

„A GULAG nem gyilkolásra tervezett, fő funkciójában nem a pusztítást szolgáló táborrendszer volt. Az építésre irányult – állami kényszermunkaként, amelynek során tömegével pusztultak foglyok és még nagyobb embertömegek nem semmisültek meg, sőt a tömeges(!) szabadon bocsátásokkor (ilyen jelenség is megfigyelhető, nem csupán az egyedi elengedés) nem kis számban akadtak, akik már nem őrizetesként önként a táborokban vagy azok környékén maradtak. Nemegyszer – a Nagy Honvédő Háború idején – a GULÁG-rabok táplálkozási fejadagjait magasabban állapították meg a környező helyi lakosságénál.” (Fekete György)  Tovább a bejegyzéshez >>>

Ma már nincsenek evidenciák… Hatalom és emlékezetpolitika – van-e alternatíva? Interjú Krausz Tamással

(Eredeti megjelenés: Kritika 2016. nov-dec.)

Beszélgetésünk apropója angolul is megjelent Lenin-könyved jelentős nemzetközi elismerése: a kötet 2016-ban elnyerte a rangos Isaac Deutscher-díjat, amelyet olyan nagy baloldali gondolkodók érdemeltek ki, mint Eric Hobsbawm vagy Mészáros István. A kötet megjelentetését Brazíliában és Törökországban is tervezik. Mivel magyarázod ezt a komoly nemzetközi érdeklődést egy olyan téma iránt, ami Kelet-Európában nemcsak teljesen a perifériára szorult a történetírásban, hanem ráadásul súlyosan átpolitizált, és megítélését sokkal inkább ideológiai szempontok döntik el, mintsem komoly tudományos érvek?

Hát ugye az ember magát nem minősíti, de két dolog lehet, ami szerepet játszik abban, hogy ezt a könyvet különböző nyelveken meg akarják jelentetni. Az egyik, hogy itt a pre-sztálinista marxizmus és szocializmus értékrendjének bizonyos aktualitásáról van szó, tehát arról a problémáról, hogy az államszocializmus bukása után mi maradt meg abból a hagyományból, amelyet szocializmusnak neveznek. Tovább olvasom >>>

Óriási dezinformáció Ukrajnáról – Egy norvég újságíró cikke

Arve Meisingset cikke a Novorosszijában

Kijevben 2014. február 22-én történt meg az államcsíny. 2015. április 15-én jelent meg írásom az egyik lapban, „Az igazság Ukrajnáról?” címmel. Most, az események óta eltelt közel három év után azt vártam volna, hogy a külügyminisztériumnak, a sajtónak sikerül majd információkat előbányásznia olyan eseményekről, amelyek inkább alapulnak a tényeken. Láthatóan azonban senki sem adja tanújelét annak, hogy meglenne erre akár a képessége, akár az akarata.

2015. augusztus 1-én Paul Picard, az EBESZ megfigyelői missziójának a vezetője kijelentette, hogy ők a Donbassz térségében nem láttak sem orosz csapatokat, sem orosz fegyvereket. Az ukrán fegyveres erők akkori vezérkari főnöke, Muzsenko ugyanezt mondta. Ám mondta ő ennek az ellenkezőjét is. (1)

Ukrajnának Oroszországra ellenségként van szüksége – hogy igazolhassa a Donbasszban dúló polgárháborút, ás támogatást kérhessen a NATO országaitól. Azt állítják, hogy Oroszország hibridháborút folytat a Donbasszban. Jó volna persze látni ezt dokumentumokkal is alátámasztottan. És ezeket a tényeket azután – ellenőrzés céljából – meg kell küldeni az EBESZ megfigyelőinek. Ha Kijev és a NATO-országok nem bizonyítják ily módon állításaikat, akkor tudni fogjuk róluk, hogy hazudnak. Óriási dezinformáció Ukrajnáról – Egy norvég újságíró cikke részletei…