90 éves korában elhunyt Fidel Castro

fidel-85
Fidel, 2011

A forradalmárok már az 1960-as években szívükbe zárták az amerikai imperialistákat elűző kubai forradalom vezérét, az akkor fiatal ügyvédet, a sokak számára csak „Fidel”-ként tisztelt és szeretett népvezért. Fidel 1959-től 2008-ig állt az USA árnyékában a fennmaradásáért küzdő szigetország élén, kivívva ezzel a világ haladó erőinek tiszteletét. Halálával a világ szegényebb lett egy igaz forradalmárral.

Fidel és Che, 1959

 

Ő és Che Guevara, akik mindketten kényelmes középosztálybeli értelmiségi életüket cserélték fel a népek  szabadságáért vívott harcra, mindig egyszerűen éltek és érthetően beszéltek. Ők ketten, a kubai forradalom hatásának is köszönhetően, még életükben az egyetemes szocialista-közösségi forradalom kultikus alakjaivá váltak, hiszen minden igazi nagy forradalom lényege nemzetköziségében rejlik. Fidel és Che mind a mai napig megtestesítik nemcsak a latin-amerikai népek, de minden nép szabadságvágyát, az antikolonialista harc és a társadalmi felszabadítás világforradalmi  küldetését.

Amíg lesz elnyomás a földön, mindig lesz, aki a nyomukba lép.

Emléküket tisztelettel őrzi a hálás utókor.

Szerkesztőség

Krausz Tamás: Trump – az amerikai Hitler?

Néhány szempont a trampizmus értelmezéséhez

A kapitalizmus globális rendszerében a politikai alternatívák is globálisak minden sajátszerűségük ellenére is. Mi, kelet-európaiak igazán jól ismer(het)jük Trumpot és a trampizmust. Most már jobban ismeri Amerika és hamarosan még intenzívebben megismeri Nyugat-Európa is a francia Le Pen, az osztrák Hoffer vagy a holland Wilders és a többi szélsőjobbos figura alakjában. Orbán és Kaczynski a klasszikus történelmi örökség modern megszemélyesítői Kelet-Európában. Ők a „nemzeti tőke” kíméletlen, tréfát nem ismerő képviselői, akik érdekeiket úgy tudják eladni, mintha a mindenkori „nemzeti” vesztesek, a „kisemberek” oldalán állnának, őket védenék. A recept szinte mindenütt ugyanaz: a kapitalizmus megoldhatatlan strukturális válságát, a munkanélküliséget, emberek milliárdjainak végtelen szegénységét, a környezetpusztítást, a háborúk és az erőszak örökös körforgását nem tudják, nem is akarják kiküszöbölni. Az ellenállás, a „lázadók” leszerelésének „vezérelvű” módszereit alkalmazzák. Mindezt azzal a látszattal teszik, mintha valóban el akarnák söpörni az establishmentet. Eltekintve itt a történelmi gyökerek felidézésétől, csupán jelezzük, hogy a tőkés rendszer több mint két évszázados történetében a politikai hatalom menedzselésének különféle típusai jöttek létre: polgári demokrácia, tekintélyuralmi rezsim, fasizmus… Krausz Tamás: Trump – az amerikai Hitler? részletei…

Fekete György: A Szovjetunió történetéhez

Megjelent az Élet és Irodalomban:

http://www.es.hu/fekete_gyorgy;a_szovjetunio_tortenetehez;2016-08-25.html

Ungváry Rudolf Mérnöki eszmeőrzés című reflexiójában (ÉS, 2016/30., júl. 28.) téved, amikor azt állítja, hogy a sztálinizmus áldozataihoz „társul még a több millió halott, akikkel politikai okokból végeztek”. Vele szemben a szintén liberá­lis filozófiatörténész forrásokra és tu­do­mányos feldolgozásokra támaszko­dó számokat ad: „Mértéktartó számí­tá­sok szerint 1930–53 között 3 778 234 letartóztatásra került sor [vagyis ez bruttó szám, tartalmazza a valóban köztörvényes bűnözőket is – F. Gy.], ebből 786 098 kivégzéssel végződött” (Lendvai L. Ferenc: A Gonosz birodalmai. Áron Kiadó. Budapest, 2011., 235. old.). És akkor még nem is említettük, hogy a Gulagról tömegek tértek haza, sőt nem kevesen saját akaratukból – koncepciós ítéletüket kitöltve – tovább dolgoztak táborukban (persze ebben a háború utáni szörnyű általános életviszonyok igencsak szerepet játszottak – elsősorban nem a szovjet rendszer hibájából!).

Fekete György: A Szovjetunió történetéhez részletei…

„Mindenki be van tojva attól a szótól, hogy forradalom”

Bugyinszki György beszélget Artner Annamáriával, Farkas Péterrel és Szász Gáborral

Mozgó Világ, 2003. november, http://epa.oszk.hu/01300/01326/00045/12bugyinszki.htm

– A Világkereskedelmi Központ (WTO) működése ellen tiltakozó nemzetközi demonstrációk kapcsán sokan egy új, alternatív baloldaliságról beszélnek. Létezik-e ilyen, vagy csak alkalmilag egymásra találó mozgalmakról van szó?

Artner Annamária Én nem nevezném ezeket alternatív mozgalmaknak. Talán azért használják egyesek ezt a jelzőt, mert egy évtizednyi szunnyadás után újólag jelenik meg a baloldali politizálás, Nyugaton éppúgy, mint a hazai színtéren. A kelet-európai rendszerek összeomlása és a kapitalizmus újbóli bevezetése után a társadalom többségét, a szegényebb, dolgozó vagy nem dolgozó réteget képviselő politikai erők sokáig szilenciumra voltak ítélve, vagy ítélték magukat. Magyarországon is csak azért találhatják mindezt újszerűnek, mert a rendszerváltozás után úgy tűnt, mintha ilyen érdekek nem léteznének, pedig gyakorlatilag ugyanarról a több évszázados baloldaliságról van szó.

„Mindenki be van tojva attól a szótól, hogy forradalom” részletei…