Csikós Sándor a moldovai elnyomásról

Moldova hatóságai vasárnap őrizetbe vették egy békés tüntetés ifjúkommunista vezetőit. Közöttük Grigorij Petrenkót, a „Házunk Moldova” nevű haladó párt vezetőjét, aki korábban hazája küldöttségének tagja volt az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (ahol a baloldali frakció elnökhelyettese is volt). Akit érdemei elismeréseként a testület örökös tiszteletbeli tagjának választottak.

Vele együtt vettek őrizetbe több ifjúkommunistát: Pása Grigorcsukot, az ifjúkommunista „Grenada” portál vezetőjét, Szása Roskót, az Európai Baloldal Ifjúsági Tagozatának korábbi vezetőjét, továbbá Mihail Amerberg aktivistát – és többeket másokat. Pása Grigorcsukot és Mihail Amerberget a hatalom már a tavaly novemberi parlamenti választások előtt is őrizetbe vette, és öt hónapig tartotta vizsgálati fogságban – anélkül, hogy valamiféle épkézláb vádat meg tudtak volna fogalmazni ellenük.

Vasárnap több tízezres tüntetés volt Kisinyov főterén, amelynek résztvevői a má elviselhetetlen drágaság – konkrétan pedig az ellen tüntettek, hogy a hatóságok EGYMILLIÁRD DOLLÁRT elsikkasztottak az amúgy is koldusszegény ország költségvetéséből. Ebben a főbűnös az a Vlagyimir Plahotnyuk nevű maffiavezér és főbandita járt az élen, aki mára teljesen ellenőrzése alatt tartja a teljes igazságszolgáltatási rendszert, az adóhatóságokat – ÉS EZEKEN KERESZTÜL LÉNYEGÉBEN AZ EGÉSZ ORSZÁGOT. EZ A GENGSZTER KORÁBBAN PEDIG MÁR NEMZETKÖZI KÖRÖZÉS ALATT IS ÁLLT.

Az ifjúkommunisták által vezetett tüntetés résztvevői a Főügyészség épülete előtt fölverendő sátrakban kívánták folytatni békés tiltakozó akciójukat a miatt, hogy a Főügyészség a maffiavezér uralma alatt áll – aminek folytán mára teljesen megszűnt Moldáviában az objektív, elfogulatlan igazságszolgáltatás. A nevezett aktivistákat a rendőrség az épület előtt lerohanta, a nevezettek kezét hátrabilincselte és bevonszolta őket a főügyészség épületébe – ahonnan azután továbbszállították őket egy kerületi rendőrkapitányságra. Ügyvédjük elmondása szerint ott fizikailag is bántalmazták a letartóztatottakat. Az illetékes kerület bírósága 30 napra elrendelte előzetes letartóztatásukat.

Moldovát 2009 ősze óta egy tolvaj, rabló, zsivány – haza- és nemzetáruló jobboldali kormánykoalíció irányítja – amelyet az USA, az Európai Unió, a nyugati hatalmak éppen olyan cinkossággal, aljas és égbekiáltó képmutatással és az ország belügyeibe való gátlástalan beavatkozásokkal támogatnak, mint ahogy a kijevi náci juntát is. 2009 óta az egyébént is szegény, a rendszerváltás nyomán lerobbant országot ez a haramia söpredék totál kifosztotta és tönkretette – most pedig arra készül, hogy , együttműködve a nagyromán soviniszta és irredenta rendszerrel, likvidálja Moldávia függetlenségét, és román tartományt csináljon belőle.

13 hozzászólás “Csikós Sándor a moldovai elnyomásról” bejegyzéshez

  1. Napi rendszerességgel olvasom a különféle orosz honlapokat. Mivel a Dnyeszter-melléke (Transznisztria) most egy független köztársaság, ha ott harcok kezdődnek, akkor nagyon hasonlóan ott is kialakul egy „donbassz-szindróma”. Moldovában nagyon sok orosz él, tehát semmi sem zárhatja ki egy etnikai alapú konfliktus lehetőségét. S nem csak Románia dédelgeti a „nagyromán” ábrándjait (amely szerint a Tiszától a Dnyeperig mind dák terület)
    Ugyanakkor Kijevnek is fáj a foga a valamikori Szovjetunió „gyümölcsös kertjére, cefetül. Csak hát Ukrajna saját erőből nem lenne képes a Moldávia elleni támadásra, hiszen a Donbasszal sem bírt el.
    A Denyeper-melléken jelentős orosz kontingens állomásozik, mint békefenntartó erő. Közben Kisinyovban (Chișineu) ott székel a CIA kelet-európai felderítő központja. Az ukrán junta a Grúziában körözött szökött-bukott ex-elnököt, Mihail Szaakasvilit (a nyakkendőrágót) nevezte ki ogyesszai gubernátorrá, akinek első intézkedései azok voltak, hogy átadták a NATO-nak az ogyesszai kikötők egy részét és légvédelmi rendszereket telepítettek a Dnyeszter-melléket a Fekete tengertől elválasztó korridor mellé.
    Oroszország kijelentette, hogy adott esetben (ha szükségessé válik) a Fekete-tengeri Flotta lezárja az Ogyessza-Szevasztopol közötti tengerszakaszt és ha kell, támadó erőkkel támogatott légihídon fogja a szállításokat biztosítani, adott esetben korridort nyit a Deszter völgyében a tengertől a moldvai határig.

    Azonban ez beláthatatlan következményekkel járhat Ukrajna részére, mert a Harkovtól Ogyesszáig terjedő országrész elszakadhat Ukrajnától.

  2. Könnyű nyugatpárti, eu propagandát csinálni, és megvezetni a lakosságot, ha elhitették velük pl., hogy a helyi termékek „rossz minőségűek”, és „létezik” egy „magasabb”, „európai minőség”… (Valahány FÁK-országokbeli vendéghallgató megszólalt eddig, mind az állítólagos evangéliumi hangon hirdetett, „mennyei manna” (E522-vel dúsított változat, hm?) árut keresték… Miközben az Oroszországi Föderációban még az ún. „szociális árú” termékcsomag is jobb minőségű a „Perekrjosztok” áruházakban, mint nálunk az eu-szabányos szemét… )
    Amíg a sok agymosott azt képzeli, hogy nyugaton „mindenki” tejszínhullámokon szörfözik kólaeufóriában, és az élet nem más, mind vidám bolondozás, kaland és kincstalálás, valamint a gumi cipőtalpat is tündérporból kovácsolják a niebelungok, addig tényleg hisztérikus öngyűlöletbe lehet lovallni a népeket. „Minden, ami a miénk, az ‘rossz’, mert nem amerikai! Inkább ne legyen semmink, és az amerikai szemét, selejt között botorkáljunk, csak a ‘felsőbbrendűségben’ osztozás képzete meglegyen!” – így beszél az amerikánus-etnicista. Az eredményt orbániában látjuk: az egykori amerikánus-etnicisták eladták ’89-ben fillérekért mindenüket, hogy rájukvetüljön a jenki „felsőbbrendűség” sugara, és negyedszázaddal később már visszavonnák, hungarista etnicizmus jegyében: „A haza nem eladó!” – üvöltik azok, akik negyedszázaddal korábban eladták, csak csalódniuk kellett illúzióikban.
    Mikor következik be ez az ukrán neofasiszták esetében, és mikor a moldáv neofasiszták esetében?

    (Szolgálati: ismét kérem Tovarist, adja tovább, hogy az új disqus-profil elkészült! Ott kopogok!)

    1. Ebben egyetértek Csehovval. Néha felvetődik bennem, hogy azért ezek a népek – bizonyos és feltételes értelemben – megérdemlik azt, amit kapnak. Nos, azt fogják kapni ajándékba, amit az ukránok, és amit mi is kaptunk…kicsit korábban, mára már meg is utáltuk. De késő bánat…

      1. Nos, jómagam, amikor a Szovjetunióban dolgoztam, sokszor több hónapig is egyfolytában – az egyszerű emberekkel is találkoztam, nem csak a hivatalos személyekkel. Sokszor meghívtak magukhoz hétvégeken lakásra, vagy a dácsába, még esküvőn is voltam. A szovjet történésekről így az emberek személyes véleményéről is képet alkothattam és bizony, ők maguk sem gondolják, de nem is nagyon hiszik el a sok burzsoá antikommunista propagandát a sztálini korszakról, úgy ahogy azt nálunk előadják. Tudják, hogy mik történetek, de tudnak bizonyos esetekben disztingválni. Errefelé nem nagyon.
        A Szovjetunió megszűnése után is volt alkalmam Oroszországban járni, a tapasztalataimat csak megerősítettem.

      2. Moldávia esetében a nagyromán törekvések, az ún. „dákoromán kontinuitás” is tetten érhető. Hiszen a moldáviaiak tulajdonképpen román nyelven beszélnek. De ahogy vannak német nyelvű országok, Németország, Ausztria , Svájc – és mégsem csak egy Németország van (ugye a 3. Birodalmon sem azért nem sikerült) – így nem lesz Nagy Románia sem és Nagy Magyarország sem.

    2. Októberben volt szerencsém Voronyezsben egy kizárólag orosz tulajdonú hipermarketben vásárolni és körülnézni. Kifejezetten az áruféleségeket nézegettem.

      («Магни́т» — российская компания-ритейлер и одноимённая сеть продовольственных магазинов (большая часть из них имеют формат «магазин у дома»). По состоянию на 31 декабря 2014 года сеть «Магнит» насчитывала 8349 магазинов в формате «магазин у дома», 306 гипермаркетов формата «семейный гипермаркет» и 1086 магазинов косметики, расположенных в 2110 населенных пунктах России[3]. В середине 2012 года «Магнит» вошёл в пятерку крупнейших по капитализации ритейлеров мира[4]. Головная компания сети — Закрытое акционерное общество «Тандер». Штаб-квартира — в городе Краснодаре)

      Éppen akkor tombolt a nyugati embargó, de ennek ellenére még az „embargós” országok árucikkei is megtalálhatók voltak, de elcsodálkoztam azon, hogy mennyi modern, nyugati színvonalú eredeti orosz terméket láttam, felvágottakat, édességeket, háztartási és vegyi
      cikkeket. Az árak átszámítva – bár a rubelt forintra átszámítani elég körülményes – úgy a mieink 50 – 70%-át tették ki, többségében. Azon kívül, hogy a városra rá sem ismertem – a mienket átlagában meghaladó életszínvonallal találkoztam, ami elsősorban a gépjárműveken, a rengeteg modern épületen, a tömeges új lakótelepeken és az emberek ruházatán mutatkozott meg. A másik jellemző, hogy tele voltak az éttermek, az üzletek, mindenütt. A városok szélén ipari és üzletközpontok, kereskedelmi hálózatok, mindenütt. Meg a rengeteg új gyártelep tűnt fel, hatalmas modern üzemcsarnokokkal. Rengeteg új orosz gyártmányú autóbusz a tömegközlekedésben.
      Eszembe jutott, hogy ha Magyarország ebből a „Tovariscsi konyec” miatt nem marad ki, már nálunk is más lenne a helyzet.

        1. A marxista értékelés kissé nehézkes számomra, mert ahhoz jobban el kellene mélyednem a közgazdasági összefüggésekben.
          A volt katonatársakkal való beszélgetésen kiderült – majdnem mind bevallottan kommunista is volt az orosz kapitalizmus meglehetősen „finoman” való bevezetését említették. Nem számolták fel úgy a megelőző szovjet ipart és mezőgazdaságot, ahogy nálunk. A nyugati cégek, akik oda betelepedtek, zömében nem a volt szovjet állami cégeket privatizáltak, hanem többnyire új beruházásokat hoztak létre. A Szovjetunió megszabadult a volt szocialista tábor fenntartásának költségeitől, hangsúlyozottan növelte az életszínvonalat, mert hiszen azt ígérte az embereknek, hogy „jobb lesz az életszínvonal. Mindenesetre azért nagy különbségek vannak Oroszországon belül egyes vidékek között is, de egyáltalán nem látszott az, hogy tömeges munkanélküliség lenne. Azt is elmondták, hogy ha valaki munkanélküli lesz, rövidesen találnak neki munkát, aminek elfogadását elég szigorúan megkövetelik. Az elmúlt 20 év hatalmas energiabevételeit a fejlesztésekre fordították, kisebb, de sokkal modernebben felszerelt, ütőképes hadsereget tartanak fenn, a légierő minőségében már túlszárnyalták az USA-t, igen sok mutatóban. A városok igen szépek, rendezettek, hatalmas parkokkal, széles utakkal, sűrű tömegközlekedéssel – de hát ez a városokban már a szovjet időkben is alapjaiban megvolt. A falu még őrzi az egykori stílusát, de ott is látszik az udvarokon álló sok új kocsi és a modern mezőgazdasági gépek, orosz, vagy bjelorusz gyártmányok zömében.
          A városokban egymást érik a kisboltok, a butikok, a különféle áruházak, a valamikori szovjet „hiánykereskedelemnek” és szűkös választéknak nyoma sincs. Legfőképpen az élelmiszerboltok, a „Produkti” (Продукты) feliratai hemzsegnek, még a falvakban is.
          Az biztos, hogy nem nagyon láttam hajléktalanokat, koldusokat olyan tömegben, mint nálunk – legfeljebb elvétve egy-egy embert.
          A lakások belülről modernek, jól felszereltek, kívül is díszítettek a házak – a stílus nem nyugati, de számomra elfogadható volt.
          Javaslom, hogy ha van Google Earth programd, kapcsolj utcanézőbe és „ereszkedj alá”, nézz körül a településeken. A Google 2010-óta engedéllyel fotózza Oroszország utcáit.

  3. Gyalàzatos, de nem meglepô lépés… Az országot öt éven át EU-barát vezetés irányította, majd ezt követően tavaly novemberben választásokat tartottak. Februàrban az egyik miniszterelnök-jelölt, Chiril Gaburici kijelentette, hogy kormánya legfőbb célja az lenne, hogy előkészítse 2018-ra Moldova és az EU társulási szerződésének aláírását.Làtjuk, hogy Ukrajnàban hovà vezetett… A nemzetközi tôke következô àdozata Moldàvia lesz?

Vélemény, hozzászólás?