ÉL-E MÉG A”MOLOTOV-RIBBENTROP PAKTUM”? HA MÁR NEM, MIÉRT ÜNNEPLIK?
Egyszer levezettem, hogy az Oroszország elleni szankcióknak példátlanul hazug és aljas – mindenkit, az egész világot orránál fogva vezető – indoklása az, hogy „Oroszország nem TELJESÍTI a minszki megállapodásokat”.
Van egy másik, hasonló levezetésem is. Az un. „Molotov-Ribbentrop paktumról” van szó.
Nos, hát akkor nézzük! Az a dokumentum, amit e néven neveznek, az nem egyéb, mint az 1939. augusztus 23-án megkötött szovjet-német meg nem támadási szerződésnek egy TITKOS ZÁRADÉKA. Tehát, ismétlem: NEM EGY ÖNÁLLÓ NEMZETKÖZI JOGI DOKUMENTUM!
A helyzet az, hogy bármiféle melléklet, záradék, stb. SZERVES RÉSZE ANNAK A MEGÁLLAPODÁSNAK, AMIHEZ CSATOLTÁK. Esetünkben: a szovjet-német meg nem támadási szerződésnek. Az ilyesfajta mellékletek tehát EGYÜTT ÉLNEK-HALNAK AZ ALAP MEGÁLLAPODÁSSAL.
Vagyis: A NEMZETKÖZI DIPLOMÁCIAI JOG ÉRTELMÉBEN HA EGY SZERZŐDÉS MEGSZŰNIK, ÉRVÉNYÜKET/HATÁLYUKAT VESZTIK ANNAK MELLÉKLETEI, ZÁRADÉKAI IS.
EZ TÖRTÉNT A SZOVJET-NÉMET MEG NEM TÁMADÁSI SZERZŐDÉSSEL – ÉS, ÉRTELEMSZERŰEN, ANNAK MELLÉKLETEIVEL, ZÁRADÉKAIVAL IS. (Magának a szerződésnek, amennyire emlékszem, nem csak a „Molotov-Ribbentrop paktum” néven emlegetett záradéka, de más mellékletei is voltak. Például, mint rémlik, egy szovjet-német kereskedelmi megállapodás. /Ami, bizony, fontos nyersanyagokhoz juttatta a hamarosan háborút kezdő Reichet/).
1941. június 22-én, hajnali 3.45-kor a sokmilliós német hadsereg áttört a szovjet határon, légierejük bombázni kezdte a szovjet városokat. Nem elszigetelt incidensről volt tehát szó, hanem a szovjet határ teljes hosszában megindított háborúról. NÉMETORSZÁG MEGTÁMADTA A SZOVJETUNIÓT, ÉS EZZEL, DE FACTO, HATÁLYÁT VESZTETTE AZ 1939-ES MEG NEM TÁMADÁSI SZERZŐDÉS.
Pár óra múlva egyébként de jure is. Aznap, valamikor déltájban von Schulenburg moszkvai német követ átadta Molotov külügyminiszternek azt a jegyzéket, amelyben NÉMETORSZÁG HADAT ÜZENT A SZOVJETUNIÓNAK.
A hadüzenettel de jure is hatályát vesztette a szovjet-német meg nem támadási szerződés. A DIPLOMÁCIAI JOG ÉRTELMÉBEN így HATÁLYUKAT VESZTETTÉK A SZERZŐDÉS MELLÉKLETEI IS. Közöttük AZ UTÓLAG „MOLOTOV-RIBBENTROP PAKTUM” ELNEVEZÉST KAPOTT TITKOS ZÁRADÉK IS.
1941. JÚNIUS 22-ÉN, A NÉMET AGRESSZIÓ KÖVETKEZTÉBEN, tehát, HATÁLYÁT VESZTETTE az un. „MOLOTOV-RIBBENTROP PAKTUM”.
De volt még valami, ami semmissé tette ezt a „paktumot”:
E „paktum” alapján a Szovjetunió 1939. szeptember 17-én elfoglalta az addig Lengyelországhoz tartozó, ma Nyugat-Ukrajnaként ismert, amúgy fasiszta fészket. 1940. június közepén (amikor az egész világ figyelmét az összeomlás előtt álló Franciaországra kötötte le) a Szovjetunió lelépte a három kis balti államot.
10-12 nappal később pedig ultimátumban követelte vissza Romániától Besszarábiát (amelyet amaz 1918. január-februárjában Oroszországtól elfoglalt). Nota bene: Hitler a szovjet ultimátum elfogadására szorította rá a román vezetést, majdani kárpótlást ígérve nekik ezért cserébe. Amit a románok meg is kaptak: 1941 nyarán –Transnistria néven (ma a Dnyeszter-melléket hívják így, román/moldáv nyelven) övék lett nemcsak a mostani Dnyeszter-melléki Moldáv Köztársaság, de a jelenleg az ukrán – Dnyeszter-melléki határtól keletre lévő területek, egészen a Déli Bug folyóig; délen pedig a mostani Ogyessza megye, magával Ogyessza várossal együtt.
(Nota bene: Sztálin csak azokat a területeket vette vissza, amelyeket Szovjet-Oroszországtól – kihasználva annak a polgárháború miatti gyenge helyzetét – ilyen-olyan nyugati csatlós országok 1918-20-ban tőle elszakítottak. (Új szerzeménye csupán Kárpátalja volt.)
Lengyelország esetében a helyzet a következő volt: az 1939. szeptember 17-re virradó hajnalon a lengyel kormány – a főváros felé gyorsan közeledő német csapatok elől – REPÜLŐRE SZÁLLT, ÉS ELHAGYTA LENGYELORSZÁGOT. Sztálint akkor fölkeltették a hírrel. Sztálin pedig úgy értékelte: MIVEL A LENGYEL KORMÁNY ELHAGYTA AZ ORSZÁG TERÜLETÉT, EZZEL MINTEGY ELISMERTE ANNAK VERESÉGÉT. A kormány távozásával pedig az ország elbukott, idegen uralom alá került.)
De nézzük tovább!
1941. június 22. után a németek meglehetősen gyorsan nyomultak előre. A Baltikum nagy része már az első 10-12 nap alatt megszállás alá került (augusztus végére pedig Észtország elfoglalását is befejezték). Bábállamokként ugyan, de A NÉMET MEGSZÁLLÓK HELYREÁLLÍTOTTÁK A BALTI ÁLLAMOKAT. A „Molotov-Ribbentrop paktum” tehát a gyakorlatban is hatályát vesztette.
Nyugat-Ukrajnában, Lvov központtal, egy „független Ukrajna” jött létre, amelyik FÜGGETLENSÉGÉNEK DEKLARÁLÁSÁVAL KISZAKADT A SZOVJETUNIÓBÓL. A „Molotov-Ribbentrop paktum” tehát a gyakorlatban is hatályát vesztette.
Románia az első naptól kezdve részt vett a Szovjetunió elleni háborúban. Június 22 és július 17 között VISSZAFOGLALTA AZ EGY ÉVVEL KORÁBBAN ELVESZÍTETT BESSZARÁBIÁT. Ahová visszatért a román közigazgatás, újra életbe léptek az 1940. június 28. előtti, román törvények. Újra uralmuk alá vonták Besszarábiát. A „Molotov-Ribbentrop paktum” tehát a gyakorlatban is hatályát vesztette.
1941. JÚNIUS 22-ÉN, ESZERINT, A „MOLOTOV-RIBBENTROP PAKTUM” (ami, tehát, nem egy önálló nemzetközi megállapodás volt) MEGSZŰNT LÉTEZNI. Hogy a Szovjetunió 1944-45-ben újra visszavette az 1941 nyarán elveszített területeit? Nos, az már egy másik történet. Visszavette a győztes jogán (és e jogát akkor senki – a most leghangosabban óbégatók, a Baltikumnak a Szovjetunióhoz való csatolását 1940 óta „el nem ismerő” USA – sem kérdőjelezték meg. Legalábbis nyíltan.) AZ 1939-ES SZOVJET-NÉMET MEG NEM TÁMADÁSI EGYEZMÉNYRŐL SZÓ SEM ESETT TÖBBÉ. Ezt az egyezményt már nem állították helyre. HATÁLYUKAT VESZTETT SZERZŐDÉSEKET EGYÉBKÉNT SEM SZOKTAK MÁR ÚJRA ÉLETBE LÉPTETNI – legföljebb újakat, másokat kötnek helyettük. A Szovjetuniónak – a győztes jogán – senki sem tilthatta meg, hogy igazságot szolgáltasson saját magának. Nem szorult ebben támogatásra. Egy új „Molotov-Ribbentrop paktumot” pedig azért is nehéz lett volna megkötni, mivel 1945-ben Németország igazán nem volt abban a helyzetben, hogy bárkivel is nemzetközi szerződéseket kössön. Lévén, hogy 1949-ig nem is volt szuverén ország: megszállták, területét megszállási övezetekre osztották.
Olyasmin kárognak tehát, ami 77 évvel ezelőtt megszűnt létezni! Európa olyasmi miatt létesítette „a kommunizmus áldozatainak” kontinentális emléknapját (augusztus 23.), ami 1941. június 22-én megszűnt létezni.
De ha már emléknap-szégyennap. Sokkal inkább ilyennek kellene lennie szeptember 29-ének. A liberálfasizmus fogantatása szégyennapjának. AKKOR, 1938-BAN, A MÜNCHENI NÁSZBAN EGYESÜLT EGYMÁSSAL LIBERALIZMUS ÉS FASIZMUS. Az akkor nemzett szörnyszülött gyermek – „Rosemary’s baby” – napjainkra az emberiség jövőjének, puszta létének a legnagyobb veszedelmévé serdült, nőtte ki magát.
Amelynek vezérlő fejedelemségétől, az Egyesült Államoktól már megszokhattuk, hogy RENDRE A VILÁG LEGSÖTÉTEBB, LEGGONOSZABB POLITIKAI ERŐI, REZSIMJEI MÖGÉ ÁLL – AZ UTÓBBIAKAT, HA KELL ERŐSZAKKAL IS, ÉVTIZEDEKIG IS, HATALOMBAN TARTJA (mint az történt Latin-Amerikában), ILLETVE HATALOMRA EMELI (Görögország: 1967, Olaszország /csaknem/: 1969, Chile: 1973. Legutóbb pedig –Ukrajna.)
Még valamit: 1940-ben, az NKVD alakulatok a Szmolenszk melletti Katyin-i fogolytáborban lengyel tisztek egy csoportja által szervezett fogolylázadást vertek le, és toroltak meg – sok tekintetben súlyosabban, mint azt az okok indokolták volna.
1941-ben a német támadás első napjaiban a németek elfoglalták Szmolenszket – lévén közel az államhatár – és ők meg kivégezték az összes ott talált lengyel hadifoglyot, akiket a visszavonuló, bekerítésben küzdő szovjet csapatok már nem tudtak, de nem is szándékoztak magukkal vinni. Erről számos, életben maradt volt katyin-i lengyel hadifogoly a háborút követően beszámolt.
Az NKVD bűnét nem kicsinyítve – azonban biztonsággal kijelenthető, hogy a foglyokat „két hullámban” végezték ki. 1940-ben az NKVD, 1941-ben a németek. Az ásatások, exhumálások meglehetősen biztonságosan tudták megkülönböztetni a halál időpontját, nem beszélve az áldozatokban talált lövedék maradványokról.
Amikor a Szovjetunió megalakításáért folyt a polgárháború, az 1. világháborúban szintén legyengült imperialista államok nem tudtak „segítséget” nyújtani a burzsoá hatalomnak a szovjethatalom ellen.
Ma viszont, ha a szocializmusért újra polgárháború indulna, a nyugat azonnal közbelépne. Két legyet ütne egycsapásra: megakadályozná egy újabb szocialista világhatalom létrejöttét és egyúttal a világ nyersanyagkészletének jelentős részét birtokló Oroszországot is feldarabolná.
Igaz, most meg Oroszország birtokolja a félelmetes nukleáris arzenált…
Marad az állandó, csendes aknamunka…
http://radikalisbal.blogspot.com/2015/03/a-minszki-egyezmeny-utan.html
Egy apró, a cikk lényegét nem érintő pontosítás. A „Molotov-Ribbentrop paktum” az egész 1939. augusztus 23-án aláírt német-szovjet egyezmény-csokor közismert, bár nem hivatalos neve volt. A hírhedt „titkos záradék”, amely a német és a szovjet érdekszférák egymáshoz való viszonyát hivatott rendezni, önmagában semmi ma elfogadhatatlant nem tartalmazott (talán a Besszarábiát illető rész lehet kérdéses egy kicsit): a balti államokat a szovjet érdekszférába sorolta, és nem a Szovjetunió részeként határozta meg, ezzel elvileg megvédte ezeket az államokat a német bekebelezéstől; a már erősen küszöbön álló Lengyelország elleni német támadás esetén a németek által elfoglalható lengyel területek határát az 1919-ben Lord Curzon of Kedleston által Versailles-ban előterjesztett „Curzon-vonal” mentén határozták meg – a tényleges 1939. szeptember 1-i német támadás után 16 nappal indultak meg a szovjet csapatok, és foglalták el pontosan az angol lord által kijelölt területet, elvileg megvédve ezzel az ottani lakosságot a náci rémtettektől. A „titkos záradék” végrehajtása során elkövetett sztálinista bűnök semmiféleképpen nem következtek magából a titkos záradékból (természetesen a németek által megszállt Lengyelországban elkövetett náci bűntettek sem ebből a „titkos záradékból” következtek).
Persze lehet felháborodottan a paktum aláírásának dátumát (augusztus 23-át) „a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapjává” nyilvánítani, hiszen az teljesen nyilvánvaló, hogy a Rajna vidéki demilitarizált övezet 1936. március 7-i német remilitarizálásának megtorlatlanul hagyása, az 1938. március 12-i Anschluss eltűrése, a Csehszlovákiát Hitlernek odadobó 1938. szeptember 29-i müncheni egyezmény (természetesen nem „paktum”, naná, hogy nem!!!) mind-mind az 1939. augusztus 23-i aljas Molotov-Ribbentrop paktum egyenes következménye volt. Ez teljesen nyilvánvaló!
Kisebb részletek eddigi nem ismerésével mégis azt mondom, hogy az akkori burzsoá országok dobták oda lehetőségként Hitlernek a Szovjetuniót, arra számítva, hogy ezzel kielégítik Hitler „étvágyát”. Nos, nem ez történt.
Sztálin a lehető legkevésbé rossz, de mégis nagyon rossz megállapodást volt kénytelen Hitlerrel aláírni – tulajdonképpen időnyerés miatt, hogy kellőképpen fel tudjon készülni az esetleges támadás elhárítására. Azonban Hitler is rájött erre, és jóval a tervezett időpont előtt megindította a támadást.
A még a harmincas években az Uráltól keletre megindított nagyberuházásoknak köszönhetően (acél- és fémipar) vált lehetővé, hogy a súlyos veszteségek ellenére, kellő mennyiségű hadianyagokkal lássák el a frontokat.
Az angolszász kölcsönbérleti szállítások jelentőségét nem lebecsülve – a döntő erőforrásokat a Szovjetunió ipara biztosította a háború egész időtartama alatt.
Visszatérve a „Molotov-Ribbentropp paktumra” – a Szovjetuniót ezért semmiféle felelősség nem terheli, természetesen ma már különösen nem.
Azon viszont el lehet gondolkodni, hogy a döntően szovjet áldozatvállalással legyőzött náci Németország miként került aránytalanul nagy területeket érintve a nyugati szövetségesek megszállási övezetébe? Ugyancsak feltűnő a 2. Front késleltetésének taktikája, a Churcill-beszéd időzítése.
Én azért említettem csupán a két ominózus szerződést, nevezetesen a „meg nem támadási szerződést” és a minszki megállapodást, mert mindkettő kényszercselekedet volt az akkori Szovjetunió és a mostani Oroszország számára.
Komolyan nem értem, hogy miért gondolja valaki(k) azt, hogy egy nagyobb méretű háborús konfliktus elkerülhető lenne, ha Oroszország nyíltan beavatkozna az ukrán belpolitikai helyzetbe?
Katonai szempontból figyelemmel kísérem az Orosz Haderő erejének, tekintélyének sikeres visszaállítását – ami annak idején a nyugat „csillagháborús” politikája miatt rendkívüli módon meggyengítette a szovjet hadsereget. A nyugat látványosan modernizálta fegyverzetét, a világbéke fennmaradása csak a félelmetes szovjet nukleáris arzenálnak volt köszönhető.
Oroszország a haditengerészetet kivéve (mert alapjában szárazföldi ország) ma már utolérte, sőt a legkényesebb technikákat figyelembe véve jelentősen túl is szárnyalta az USA haderejét. Mivel nem törekszik világuralomra, nem kíván jelen lenni mindenütt, amihez egyébként semmi köze (az USA éppen ellenkezőleg politizál – világcsendőr) – más szerkezetű haderőt tart „üzemben”, mint az USA.
Ezért folyik szüntelenül a gazdasági, társadalmi és politikai támadás Oroszország ellen, mert a nyugatot nem érdekli, hogy cár, főtitkár, vagy elnök van hatalmon, birodalom, szovjet-köztársaságok, kapitalizmus, vagy szocializmus van-e ott. Orosz (ruszki), vagy szovjet (kommunista, bolsevik) – teljesen mindegy.
Míg nem volt „kommunizmus”, addig is voltak imperialista háborúk.
Nem is egy…
A jelenlegi ukrajnai helyzetet megfelelő marxista szemlélettel kellene elemezni – figyelembe véve, hogy NEM Oroszország felelős a kelet, délkelet-ukrajnai népirtó háborúért, hanem az ukrán fasisztoid rendszer és a nyugati imperializmus.
Még egyszer mondom: Oroszország rá nézve és a világbékére is való tekintettel nem avatkozhat be nyíltan a fegyveres konfliktusokba – de minden lehetséges eszközzel támogatja a „népköztársaságokat”.
Oroszország érdeke: egy vele szövetségben lévő Ukrajna, amely gazdasági, társadalmi kapcsolataival beleilleszkedik az érdekövezetébe. Már csak azért is, mert népeik testvérnépek (ha akarják, ha nem) és ezeréves szálak kötik őket egymáshoz.