Csikós Sándor: Ukrajna lopakodó megszállása. Olga Szuharevszkaja

Ukrajna lopakodó megszállása. Olga Szuharevszkaja

2017. augusztus 13.

2008-ban, amikor a NATO bukaresti csúcsértekezletének küszöbén Viktor Juscsenko, Julija Timosenko és Arszenyij Jacenyuk (1) aláírta a hármak ismert levelét – amelyben kérték Ukrajna felvételét az Észak-atlanti Szervezetbe, az Önök tudósítója, az ukrán kommunistákkal együtt ott állt a Majdan sátortáborában, és követelte, hogy az ország hagyjon fel ezzel az öngyilkos kurzussal. Mint a külügyes kollégák utóbb elmondták, Condoleezza Rice akkori amerikai külügyminisztert oly mértékben sokkolta a vörös zászlók látványa az ukrán fővárosban, hogy ellenezte Ukrajna NATO-tagságát. Természetesen nem ez volt az egyetlen ok – de ennek megvolt a maga lélektani hatása.

Ma nincs kinek megvédenie a neonáci rezsim által megszállt és megtiport Ukrajnát. Az ellenzéket felszámolták. Sok politikai pártot betiltottak. Az újságírók meg vannak félemlítve. A Krím és a Donbassz pedig otthagyta a „Nezalezsna Ukrajinát” (a független Ukrajnát). Az embereket saját nyomoruk, a túlélés gondjai nyomasztják. A kijevi hatalom – miközben fegyvereket követel, hogy tovább pusztíthassa saját állampolgárait – csupán egy dologról ábrándozik: Ukrajnát beletaszítani az Észak-atlanti Szervezetbe. Ha nem így, akkor úgy. Arról már szó nincs, hogy az ország egyenrangú partnerként csatlakoznék a szervezethez. Porosenkónak és kamarillájának azonban bőven megteszi a megszállás is.

Miként az a minap kiderült: Ocsakovban (2), Ogyessza mellett egy amerikai haditengerészeti bázis operatív törzse, az amerikai haditengerészet egy javító bázisa, továbbá egy sor ellenőrző-áteresztő pont létesül. Nem titok, hogy a NATO csapatai gyakorlatilag leplezetlenül részt vállalnak a Donbasszban folyó harci cselekményekből, akadálytalanul mozoghatnak Ukrajna egész területén, kiképzéseket tartanak az ukrán hadseregnek, illetve a náci büntető különítmények tagjainak. Ám eddig a NATO katonái, de jure, mégiscsak vendégek voltak Ukrajnában. A helyzet azonban mostantól gyökeresen megváltozik.

Az állítólag független állam területén – melynek alkotmánya kifejezetten tiltja külföldi katonai támaszpontok létesítését az országban – éppen egy ilyen támaszpontot hoznak létre. Ahogy azt a nemzetközi gyakorlat is mutatja, a más államok területén létesített amerikai katonai támaszpontok, területen kívüliséget élveznek. Rájuk nem vonatkoznak annak az országnak a törvényei, ahol elhelyezkednek. Nem fizetnek adót, nem értesítik a fogadó országot arról, ha fegyverzeteket, haditechnikát hoznak be az ország területére. A támaszpontok személyzete pedig nem vonható felelősségre a fogadó ország törvényei szerint – még akkor sem, ha ez a személyzet bűncselekményeket követ el. Vagyis, minden pontosan úgy van, mint a diplomáciai képviseletek esetében is.

Csak éppen sem a nemzetközi kapcsolatokról szóló 1969-es (sic! [3]) bécsi koncenció, sem más nemzetközi jogi dokumentumok nem ruházzák fel a külföldi támaszpontokat diplomáciai mentességekkel. Már az is nonszensz, hogy állig fölfegyverzett katonák számára ilyen mentességeket biztosítanak. Minthogy ilyen mentességeket a diplomatáknak kizárólag azért adnak, mivel a diplomáciai képviseleteknek nincs joguk önmaguknál fegyvert tartani, illetve ilyen fegyvert igénybe venni.

Mi több, az Ocsakovban létesítendő amerikai támaszpontot azért hozzák létre, hogy irányítsa és koordinálja az Ukrajnában folytatott hadgyakorlatokat. Más szóval: nem az ukrán hadsereg tartja majd ezeket a hadgyakorlatokat, és nem az ukrán parlament fog dönteni olyan kérdésekben, mint e hadgyakorlatok programjának, a hadgyakorlatokra érkező külföldi csapatok létszámának és fegyverzetének mennyiségének engedélyezése és jóváhagyása – hanem e kérdésekben az amerikai flotta dönt majd. A világban mindmáig példa nélküli a „partnerek” ilyesfajta kirívó pimaszsága, illetve az, hogy egy, a haza megvédésére hivatott nemzeti kormány feladja egy szuverén állam ilyen kulcsfontosságú hatásköreit.

Az ilyesfajta helyzeteket katonai megszállásnak szokás nevezni (kiemelés a fordítótól). Ilyet, rendszerint, egy megszálló, háború idején, erőnek erejével, az ellenfél hadseregének megsemmisítését követően szokott elérni. De hogy egy hatalom önként adja át szuverén területének egy részét, és megengedje, hogy hadseregének mások parancsolgassanak… Ehhez a kijevi juntának kell lenni.

Míg Petro Porosenkó és hűbéresei fülsiketítően visítoznak az orosz agresszióval, a megszállt területekkel (4) kapcsolatban, a megszállásra csakugyan sor került. Csak, természetesen, nem Oroszország, hanem az Egyesült Államok által. És ez még csak a kezdet. Mindenesetre Ukrajna még formailag is megszűnt szuverén államnak lenni (5).

Olga Szuharevszkaja, „Odna Rógyina” („Egy hazánk van”)

A cikk forrása: https://news-front.info/2017/08/13/polzuch-aya-okkupatsiya-ukrainy-olga-suharevskaya/?utm_campaign=3499481&utm_source=SendPulse&utm_medium=push

MEGJEGYZÉSEK:

(1) Viktor Juscsenko – Nyugat-barát ukrán elnök (2005-2010). Ő is egy „Majdan” eredményeként került hatalomra (de még békésen). Mikor kiderült, hogy ugyanolyan korrupt, országrontó politikus, mint elődei (és utódai is), ugyanolyan elsöprő erejű népmozgalom kényszerítette ki távozását, új elnökválasztás kiírását. Juscsenko dicstelen országlása – a szélsőséges ukrán nacionalizmus felszításával – azonban eszmeileg, politikailag előkészítette a négy évvel később, puccsal hatalomra került náci rezsim országlását. Julija Timosenko, a „gázhercegnő”, a kérdéses időben Ukrajna miniszterelnöke. Egy, az orosz oligarchákkal megkötött, Ukrajna számára több százmillió dolláros veszteséget okozó szerződés miatt Janukovics elnök (2010-2014) azonban eljárást indított ellene, letartóztatták, sok éves szabadságvesztésre ítélték. Nyugaton végig politikai leszámolás áldozatának tekintették ezt a gazdasági bűnöző hölgyeményt, aki ügyében a „művelt Nyugat” rendszeresen felszólamlott. A fasiszta puccs megnyitotta börtönét, Kijevbe hozták a tolószékben ülő, szívbe markolóan elesett, gyenge asszonyt (aki néhány órával később, a német nagykövetség „győzelmi fogadásán” már vígan – és főleg saját lábán – viháncolt. Majd villámokat szórt: az oroszokat, úgymond, atombombával kell kivégezni. A zsidó Arszenyij Jacenyuk, a zsidókkal szemben meghozott hírhedt, 1935-ös nürnbergi törvények, illetve az 1942-es „Endlösung” „elvi indoklását” felhasználva, alacsonyabb rendű fajnak minősítette a Donbassz népét (ezzel kapcsolatban, fájdalom, nem hallhattuk sem nemzetközi, un. „emberjogvédő szervezetek”, sem az ilyen-olyan zsidó szervezetek véleményét.) Arszenyij Jacenyuk a 2014-es puccs győzelme után jó ideig az ország miniszterelnöke volt. Ostoba, bornírt megjegyzései miatt azonban még legfőbb patrónusának, az Egyesült Államoknak is elege lett belőle: menesztették.

(2) Ocsakov – város a Fekete-tenger északnyugati zugában, Ogyessza közelében. Sokak szerint az Egyesült Államok egyik célja a fasiszta junta hatalomra emelésével az volt, hogy a junta majd nekik adja a szevasztopoli orosz támaszpontot. Mikor a 2014-es „krími tavasszal” (amikor is Putyin elnök – a krími nép ellenállásának talaján elősegítette az Oroszországhoz való visszatérésről döntő, 2014. március 16-i népszavazás sikerét – ezzel, egyszersmind kiütötte az USA kezéből a már-már zsebükben érzett szevasztopoli orosz támaszpontot). Az USA Oroszországgal szembeni „szankciós dühének” egyik lényeges oka a szevasztopoli támaszpont kicsúszása a kezükből, már-már a győzelem küszöbén. E fájdalmas kudarc után az USA az ogyesszai (orosz) haditengerészeti támaszpont megszerzésével igyekezett kárpótolni magát. Ehhez csatlakozik most az Ocsakovban létesítendő altámaszpont.

(3) Tárgyi tévedés – vagy elírás. A diplomáciai kapcsolatokról szóló nemzetközi konvenciót 1961-ban, a konzuli kapcsolatokról szólót 1963-ban írták alá – mindkettőt Bécsben. Mindkét konvenció alapdokumentum. Ha két ország diplomáciai kapcsolatokat létesít egymással, és szabályozni akarják az ezzel kapcsolatos jogi kérdéseket, szinte szó szerint megismétlik az 1961-es, míg konzuli egyezmények megkötésekor az 1963-as egyezményt (legföljebb csekély változtatásokkal igazítják azokat az adott konkrét körülményekhez).

(4) A Donbassz népi erői által ellenőrzött területeket Kijevben „oroszok megszállta területnek” tekintik: http://www.youtube.com/watch?v=Kj8Vrqeiqqc&feature=related

Dacára annak, hogy nemzetközi szakértők, sőt, felelős ukrán tisztségviselők is (gyengébb pillanataikban) elismerik: A DONBASSZ TERÜLETÉN NEM TARTÓKODNAK OROSZ REGULÁRIS CSAPATOK. (Ezt bizonyítja egyébként az is, hogy – a hétköznapok ezzel kapcsolatos rágalomkampányainak dacára – A MINSZKI MEGÁLLAPODÁSOK ELŐKÉSZÍTÉSEKOR FOLYÓ TÁRGYALÁSOK VÉGEREMÉNYEKÉNT – OROSZORSZÁGOT A MEGÁLLAPODÁS GARANTÁLÓJÁNAK, ÉS NEM PEDIG RÉSZESÉNEK TETTÉK MEG. Hogy a hétköznapok propagandájában ennek ellenkezőjét szajkózzák világszerte – az az adott politikusok intelligenciájának döbbenetesen alacsony színvonaláról, illetve hazugságaik példátlan gátlástalanságáról tanúskodik. (Ennek megfelelően: ha kiderül az igazság – nos akkor, A VILÁG MÉG SOHASEM LÁTOTT AKKORA ERKÖLCSI-POLITIKAI BUKÁST ÉS MEGSZÉGYENÜLÉST, MINT AZOKÉT, AKIK EGYMÁST ÉPPEN ÚGY HÜLYÍTIK EZZEL A BAROMSÁGGAL, MINT AHOGY A VILÁG KÖZVÉLEMÉNYÉT IS AZ ORRÁNÁL FOGVA VEZETIK.

(5) Az ma már köztudott, hogy 2014. február 22. óta (de lehet, hogy még régebbről is) UKRAJNA LEGFONTOSABB KÉRDÉSEI A KIJEVI AMERIKAI NAGYKÖVETSÉGEN DŐLNEK EL. A kijevi amerikai nagykövet megszűnt diplomatának lenni: Ő UKRAJNA WASHINGTONBAN KINEVEZETT KORMÁNYZÓJA, HELYTARTÓJA. Akinek rábólintása, beleegyezése nélkül egyetlen lényeges politikai döntés sem születhet. Ukrajnából mostanra Puerto Rico, a 80-100 évvel ezelőtti latin-amerikai diktatúrák hasonmása lett. AHOL AZ AMERIKAI HELYTARTÓ BIZTOSÍTJA A HELYI OLIGARCHÁK URALMÁT, TART RENDET KÖZÖTTÜK, EMEL FEL A HATALOMBA, VAGY TASZÍT PORBA KÖZÜLÜK BÁRKIT IS. (Józanabb pillanataiban még Putyin csodaelnök is azt az epés megjegyzést tette: ha Ukrajnáról akarok tárgyalni, akkor nem Kijevben, hanem Washingtonban teszem ezt meg.)

http://www.youtube.com/watch?v=DzyzRh-VNXo&feature=related

 

11 hozzászólás “Csikós Sándor: Ukrajna lopakodó megszállása. Olga Szuharevszkaja” bejegyzéshez

  1. Az üldözés a világrendszer terméke, nem magyar sajátosság. Nálunk legfeljebb kifogástalanul működik, mert a liberálisok a hatalom kezére játszanak… Az MSZP főnökei között is ott a Fidesz, Molnár Zsolt és Kunfalvi vagy Hunfalvi Ágnes képében. Mindketten rémes szellemi állapotban leledzenek. 🙂 Még ez a tragédiában az elviselhető és mulatságos. Közben meg e cikk szerzője megőszül…

  2. Ha nem lenne Oroszország jóindulata az ukrán néppel szemben, a több, mint 40 milliós népesség már régen éhen halt volna. A villamos energián kívül jószerint minden fontos energiahordozó onnan jön, s a mesterkélt ukrán „ellenségtudat” ellenére az ipari-gazdasági kapcsolatok még mindig működnek. Az ukrán gazdaság a volt Szovjetunió és a mai Oroszországhoz ezer szállal fűződik. A Krím és a Fekete-tengeri haditengerészeti támaszpont orosz maradt. Épül a krími híd, a Donbassz kitart – a „maradék Ukrajna” meg egyre nagyobb társadalmi és gazdasági válságot élt át.
    A tét: vagy egy viszonylag igazságos politikai rendezés, amelynek alapfeltétele a jelenlegi fasiszta rezsim távozása, vagy egy akár, a 3. világháborúba torkolló háborús konfliktus.
    S ez nem csak Oroszország nemzeti érdeke….

    1. Ne essél tévedésbe!

      Az alapfeltétel Ukrajna semlegességének a garantálása, annak, hogy semmilyen körülmények között nem lesz a NATO tagja.

      Ez persze könnyebben elképzelhető jelenlegi rezsim nélkül, mint vele, de a lényeg a semlegesség.

      Ha Ukrajna – ezzel a rezsimmel, vagy egy másikkal – nemzetközileg garantált semlegességi nyilatkozatot tesz (a’ la osztrák államszerződés), akkor Oroszország magára fogja hagyni a Donbasszt, legfeljebb ráveszi Kijevet egy enyhe autonómia és az ukrajnai orosz nyelv elismerésére. A Krimet természetesen nem adja vissza.

      Az alternatíva valóban a 3. (utolsó?) világháború.

      1. A helyzet az, hogy ha a Donbassz autonómiát kap, akkor ezen az alapon Zsitomir, Harkov, Herszon, Nyikolajev és Ogyessza területek is követelhetik az autonómiát. Nem véletlenül vetődött fel Ukrajna föderatív államszervezetté alakítása, mint pl. ahogy az Oroszországban van…
        Csakhogy erről a fasisztoid nemzetállami törekvés hívei hallani sem akarnak.

        1. Hát, ha létrehozzák a „gondolatrendőrséget”, a remény is tilos lesz…
          :-(((
          Egyébként holnap indulok haza, Szófia érintésével. Feltöltődtem egy évre az Orbán-rendszer elviselését illetően.

          1. Szerencsésen hazaértem. Feltöltődtem egy évre elegendő zorbán-immunitással. De szívesen maradtam volna még – de hát nem élhetek vissza barátaim vendégszeretetével.

Vélemény, hozzászólás?