Európa ismét hallgat, a magyar sajtó is szégyentelenül sunyít

Kijevben ma, január elsején fasiszta-nacionalista csőcselék ünnepli Bandera születésnapját az ukrán törvényhozás, a Rada támogatásával.A fáklyás felvonuláson arról a Banderáról emlékeznek meg, azt a Banderát istenítik, akinek katonai egységei, az Ukrán Felkelő Hadsereg szövetségben a Wehrmachttal és az SS-szel, lengyelek, zsidók, egyszerű szovjet állampolgárok tíz- és tízezreit gyilkolta le. Az ukrán “nemzeti hős” egységei részt vettek 1942 októberétől a szovjet területen folytatott náci népirtásban, beleértve a holokauszt tömeggyilkosságait.
Aki hallja, adja át! Nehogy később azt mondhassák, nem tudtunk róla.

Szerkesztőség

8 thoughts on “Európa ismét hallgat, a magyar sajtó is szégyentelenül sunyít”

  1. A magyar sajtó még azt sem írja meg, amit a valóságban Magyarországon megtörténik. A hazugság taknyán csúszkálnak fel- s alá.

  2. Csak egy szó. Nézzétek, az nyilvánvaló, hogy a tőkerend nagyon súlyos válságban van. Erre a tőke többféleképpen reagál. Attól függ. Az egyik reagálási típus Ukrajna, ahol nyílt fasizálással, a másik típus a magyar és a brazil, egy új populista szélsőjobb felemelése. Itt a német nagytőke támogatja Orbánt, aki szépen ki is fizeti őket, a brazilt az amerikaiak támogatják meg és a brazil elnök amerikai állampolgár szeretne lenni, annyira imádja Trumpékat. A venezuelai jobboldal ugyanide figyel…A francia-görög-spanyol ellenállás sorsa még három esélyes: megerősödik a forradalmi baloldal a tiltakozási mozgalmak során, Macron megveszi, akiket meg kell vennie (status quo), a 3. egy új De Gaulle, vagyis a tekintélyi uralom felé mozdul a rendszer. Kelet-Európában gyenge a baloldal, fogalma sincsen, mit kellene csinálnia, populista lezüllés nagy veszély, Ukrajna a végállomás.
    Tehát, hogy Ukrajnában hamis-e a horogkereszt vagy nem, nem tudom, de hogy ott sok minden kikisérleteződik válságrendezés szempontjából, az biztos. Oroszország valóban más, külön eset, de a válság ott is erősödik, nem gyengül. A szétesés – polgárháború. Nem jósoltam, csak a “szokásos” scenáriókat jeleztem, hogy az ukrán szitut helyre tegyük.

    1. A polgárháború esélye valóban megvan, de akkor Oroszországnak vége. Most nem a “vörösök és a fehérek” belharca lesz, hanem az imperializmusnak a világ újra felosztásának a része – a világ nukleáris megsemmisülésétől övezve…

  3. A cikkhez mellékelt fényképről valahol valamikor már hangot adtam alapos gyanúmnak, hogy az egy elég primitív orosz fake. Ezt támasztja alá formailag a páncélkocsi melletti autó vörössel lefestett rendszáma, de a történelmi elemzés méfg jobban elmélyíti a gyanút. Mint fentebb írtam Bandera Ukrán Felkelő Hadserege szavakban anti-náci is volt (ezt a legendát a szervezetet tényegesen irányító Gehlen, az SD Ausland Keleti Idegen Hadseregek vezetője szívügyének tekintette, annyira, hogy 1945-ben titkos parancsára lemészárolták az összes a banderisták mellé rendelt német tanácsadót) így ők csak az ukrán nacionalizmus jelképét, a háromágú szigonyt használták (legfeljebb annak egy SS-jelvényre emlékeztető változatát) és soha a horogkeresztet.

  4. Az az igazság, hogy én érteni vélem Kalous urat. Természetesen abszurd a tömeggyilkos Bandera és a jogi értelemben bűntelen Szolzsenyicin egybevetése-azonosítása. De a filozófus elme strukturális értelemben foglalt állást, miszerint ezek az ilyen-olyan “évek” egy extrém, oligarchikus tőkés rendszer legitimálását szolgálják és mind a szovjet-államszocialista múlt denunciálását foglalja magában és istenítik az oligarchák hatalmát. Eddig a strukturalista érvelés rendben is van. Tételezi a végcélt: ezeket a rezsimeket el kell söpörnie a népfelkelésnek, nincs más kiút. Az elméleti és gyakorlati probléma Kalous álláspontjával ezt követően kezdődik. Ugyanis mit tegyünk addig, amíg ezeket a rendszereket elsöpri a forradalom? Addig bizony nagyon nem mindegy, hogy fasiszta-banderista rendszer van-e Ukrajnában vagy másutt, vagy éppenséggel egy tekintélyelvű rendszer, amely szabadabb feltételeket kínál a rendszerllenes kultúra, a társadalmi mozgalmak számára. Nem mindegy, hogy a Honvédő Háborúnak – bármennyire is mitologizált formában – tovább görgeti az antifasiszta hagyományát vagy azt eltiporja és a Banderát isteníti. Aki ezt a különbséget nem kívánja látni, az a politikában vagy nem kíván részt venni vagy eltéved benne. Én így látom.

    1. Én is. A jelenlegi orosz rendszer nem tiporja lábbal, nem söpri el a volt szovjet hagyományok nagy részét, sőt, az egységes orosz történelem részeként kezeli. Az, hogy kapitalista, oligarchikus rendszer van Oroszországban, az nem vitatható. Azonban a kapitalizmus Oroszországban is válságban van, ha némi “fáziskéséssel” is.
      Most Oroszországban a “sztálinista” külsőségeket mutató kommunista párt a legerősebb ellenzéki párt, de a “sztálinista” külsőségek ne tévesszenek meg bennünket.
      Én még arról tanultam, hogy annak idején az volt a kommunisták feltételezése, hogy a szocialista forradalom a legfejlettebb tőkés országokban fog legelőször végbemenni. A történelem alakulása, a körülmények úgy hozták, hogy nem a legfejlettebb, hanem “csak” a legnagyobb lélekszámú és területű tőkésországban győzedelmeskedett – az összes utána következő történéseknek az alakulása is törvényszerű volt.
      Egy új szocialista forradalomnak csak békés körülmények közepette szabad győznie, ellenkező esetben akár világháborúvá is fajulna.
      Az imperializmus is éberen figyel…

  5. Kaolus Antal reakciója a hirre:

    Én hallom és továbbadom – de egy súlyos kérdés felmerül: ugyan mitől rosszabb ez a tavalyi putyíniai szarzsenyicin-emlékévnél? Ideológiai tekintetben ugyanis egykutya.

    Krausz Tamás válasza:

    A Holdrol nezve igen. Kt

    Az én valamivel bővebb válaszom:

    Szolzsenyicin a saját sebeit nem csak nyalogató, de túllihegő áldozata volt a sztálini terrornak, aki (sok hasonló sorsú értelmiségivel együtt) összekeverte a sztálinizmust a marxi-lenini kommunizmussal, és így vált véres szájú antikommunistává, de soha nem volt fasiszta/náci és nem követett el sem közvetlenül, sem közvetve tömeggyilkosságokat.

    Sztyepan Bandera eszmélésétől fogva antikommunista ukrán nacionalista-soviniszta terrorista volt, aki nem a (sztálini) Szovjetunióval, hanem éppenséggel annak ellenségével a Pilsudsky-féle Lengyelországgal került összeütközésbe, ott fogták el terrorista szervezkedés vádjával és ítélték először halálra, majd az ítéletet enyhítve börtön-büntetésre. A nácik által megszállt Ukrajnába nem a GULAG-ról, hanem a lengyel börtönből a nácik által kiszabadítva érkezett. Ott azonnal megszervezte az Ukrán Felkelő Hadsereget (egy a szó szélesebb értelmében tiszta náci-fasiszta szervezetet), amely ugyan szavakban a nácik ellen is volt, de tettekben kizárólag a szovjet-ukrán partizánok, az azokat támogató civil lakosság és mindenek előtt az ukrajnai zsidóság ellen lépett fel – tömeggyilkosságok sorát elkövetve.

    Bandera összehasonlítása Szolzsenyicinnel igen-igen felszínes, és ezért végső soron hazug párhuzamvonás.

  6. A Bandera-év eseményei nem sokkal rosszabbak a nálunk folyó Horthy-kultusznál. Horthy “csak” vezér-parancsnoka volt a holokausztot végrehajtó csapatoknak, nem maga ölt, de Hitler-csatlósként viszont világelső. Más kérdés, hogy a Horthy-kultuszról több hír van Európában, mint az ukrán fasizmus rémtetteiről és a mai banderistákról. Az okok egyértelműek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük