Fekete György: Az ilyen politika – ballib-széljobb összefogás – belülről őröl föl

           

             Az ilyen politika  – ballib-széljobb    összefogás –  belülről őröl föl

Legyünk konkrétak, mégpedig itt és most. Ami azt jelenti, hogy nem elefántcsonttoronyba vonulunk a következő országgyűlési választások elől, bármennyire igaz, hogy legfeljebb kutyakomédiával érnek fel (természetesen a részvétel és a megszólalás nem ugyanaz az ügy). Tudniillik már közeledésük egyértelműen mutatja a kapitalista rend politikai válságát Magyarországon. Leginkább a tény, miszerint nálunk nem csupán arról az általános érvényű történésről van szó, hogy a burzsoá szocialisták és a liberálisok – „nem tudva, de teszik” módon – megágyaznak a fasizmusnak, de legalábbis egy posztfasiszta, államszocializmuson túli látszatparlamentáris önkényuralmi rendszernek, amit az említett „progresszív erők” objektíve képtelenek megakadályozni, hanem arról is, hogy közülük számos professzionális hangadó, nyíltan vagy közvetve, össze is fog vele! – lásd Heller Ágnes, Kőszeg Ferenc, Kovács Zoltán, Puzsér Róbert stb. Ha elfogadjuk ezt a politikát, magunk lehetetlenítjük el, hogy a valószínűleg elháríthatatlanul létrejövő szélsőjobboldali kurzus lelepleződése és bukása után – szubjektív tekintetben – esélye legyen kialakulni radikális polgári demokratikus rendszernek, amely pedig – további perspektíva – belefolyhatna valamiféle új típusú népi demokráciába (a közvetlen demokráciát előnyben részesítő kommünszocializmusba átmenet politikai uralmaként, feltételezve persze a világgazdasági centrum antikapitalista átalakulását). Efféle távlatos gondolkodással javasolnám rendszerkritikus baloldali felfogású emberként a következőket 2017/2018 fordulóján.

Bármennyire egy meg egy az kettő, a történelem és az erkölcs arra int bennünket, hogy semmiféle módon ne fogjunk össze a JOBBIK-kal, sőt ne álljunk mellé semmilyen ügyben! Egyfelől az ilyen politika belülről őröl föl minket (tartásunkat veszítjük, s ezt megérzik az állampolgárok), elveszítjük a holnaputánunkat is, másfelől a szélsőjobboldal – a történelem tanúságai szerint – mindent a teljes hatalom megszerzésének és megtartásának rendel alá. Azért, hogy leigázza az egész nemzetet, akár hajlandó báránybőrbe bújni. Mi, baloldaliak (hitelesen és hiteltelenül azok, vagyis kapitalizmuspártiak és -ellenesek) meg liberálisok – ma és holnap –, együtt is kevesebben vagyunk (no meg erőtlenebbek is) a JOBBIK-nál. „Győzelmünk” esetén kiakolbólítanának bennünket a koalíciós kormányból az addig cukiskodók… Természetesen a JOBBIK kettészakadásakor – amennyiben megtörténik – módosul a kép, ám ebben a forgatókönyvben se bíznék nagyon, mert a széljobb a majdani kormányalakító koalíciós tárgyalásokkor igencsak összezárhatja sorait (amire szintén vannak markáns példák a történelemben).Összegezve: DEMOKRATIKUS EMBER NEM SZAVAZ A FIDESZ-RE, DE A JOBBIK-RA SEM! AMIKÉPPEN A JOBBIK-KAL VÁLASZTÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉSRE LÉPETT „BALOLDALI”, ILLETVE „LIBERÁLIS” PÁRTOKRA SEM!

Hogy ne érjen el bennünket az ukrán jelenség.

Nem árt emlékeznünk, milyen sorsra jutottak az idióta sztálini direktívának engedelmeskedő német kommunisták, akik a nácikkal együtt akcióztak, hogy megbénítsák a Reichstag működését. Avagy megállította-e Hitlert, hogy pártja a hatalomra kerüléskor csupán két helyet birtokolt kormányban (a kancellárit és a belügyminiszterit). Arról se feledkezzünk meg, miként hálálta meg a konzervatívoknak és a liberálisoknak, hogy megszavazták neki az ún. felhatalmazási törvényt… Természetesen tekinthetünk saját történelmünkre is. Vajon sikerült-e akár egyszer is kifogni a szelet a szélsőjobboldal vitorláiból a Horthy-korszakban? Sántít a tárgyban előszeretettel hivatkozott Sztálin-Churchill hasonlat. Hiszen a brit miniszterelnök avval a Szovjetunióval lépett koalícióra, amelynek nagyhatalmi aspirációit adott esetben ellensúlyozhatták maguk a szövetkezni kész demokráciák (míg a náci Németország világuralomra tört), evvel szemben higgyünk a JOBBIK szirénhangjainak, amely párt a legutóbbi időkig kifejezetten antiszemita és romaellenes módon nyilvánult meg újra és újra, miközben a politikai inga országszerte és évek óta jobbra kileng?

Fekete György

Forrás: Sztárklikk – http://sztarklikk.hu/kozelet/az-ilyen-politika–ballib-szeljobb-osszefogas–belulrol-orol-fol/332128

11 thoughts on “Fekete György: Az ilyen politika – ballib-széljobb összefogás – belülről őröl föl”

  1. Minden szava igaz a leírásnak, csak megint a zárógondolat! Egy kis sztálinozás, meg Churchill a gáncsnélküli demokrata. NEM.

    1. Kedves grúz, semmi sztálinozás. Tudnod kellene, hogy VALÓBAN sztálini utasításra cselekedtek. Churchillt meg az én szövegem nem minősíti gáncsnélküli demokratának.

  2. A II. vh. előtti taktikai hibákat nem tekinthetjük olyan súlyosnak, mint a maiakat, hiszen Auschwitz után már tudható, hogy mivé fajulhatnak az ordas eszmék. Kis hazánkban tartósan fenntartani nyílt, terrorisztikus diktatúrát csak egy fasiszta nagyhatalom támogatásával lehet, de ezt a hazai szélsőjobb nem így gondolja, ezért próbálkozhat. És akinek e próbálkozás közben beverik a fejét, annak – szubjektív idealisztikusan kifejezve – addig tart a magyar és az egyetemes történelem. Azok a polgári demokratikus nézeteket vallók, akik a politikában csak a rövidtávú haszonelvet követve taktikáznak a szélsőjobb egyik csoportját a másik ellen fölhasználva, elfelejtkeznek arról, hogy a nép jóérzésű tömegei az erkölcsi értékekre is figyelnek. Márpedig aki elveszíti erkölcsi hitelét, annak politikai sikere sem lehet tartós. Úgy tűnik, hogy az említett liberálisok miatt közeledünk ahhoz a szituációhoz, amelyre az ismert dilemma illik: szocializmus, vagy barbárság.

    1. “A II. vh. előtti taktikai hibákat nem tekinthetjük olyan súlyosnak, mint a maiakat, hiszen Auschwitz után már tudható, hogy mivé fajulhatnak az ordas eszmék.” Tehát megismétlésük – Auschwitz ismeretében – súlyos politikai melléfogás és mélységes erkölcstelenség.

      “Kis hazánkban tartósan fenntartani nyílt, terrorisztikus diktatúrát csak egy fasiszta nagyhatalom támogatásával lehet” Kizárhatunk-e ilyen, nagyhatalomban lejátszódó változást a jövőre nézve?

      Rosa Luxemburg mondásának, illetve Mészáros István könyvcímének beidézését külön köszönöm.

  3. A II. vh. előtti taktikai hibákat nem tekinthetjük olyan súlyosnak, mint a maiakat, hiszen Auschwitz után már tudható, hogy mivé fajulhatnak az ordas eszmék. Kis hazánkban tartósan fenntartani nyílt, terrorisztikus diktatúrát csak egy fasiszta nagyhatalom támogatásával lehet, de ezt a hazai szélsőjobb nem így gondolja, ezért próbálkozhat. És akinek e próbálkozás közben beverik a fejét, annak – szubjektív idealisztikusan kifejezve – addig tart az egyetemes és magyar történelem. Azok a polgári demokratikus nézeteket valók, akik a politikában csak a rövidtávú haszonelvet követve taktikáznak a szélsőjobb egyik csoportját a másik ellen fölhasználva, elfelejtkeznek arról, hogy a nép jóérzésű tömegei az erkölcsi értékekre is figyelnek. Márpedig aki elveszíti erkölcsi hitelét, annak politikai sikere sem lehet tartós. Úgy tűnik, hogy az említett liberálisok miatt közeledünk ahhoz a szituációhoz, amelyre az ismert dilemma illik: szocializmus, vagy barbárság.

    1. Az első hozzászólásomat korrigáltam. Kérem a rendszer adminisztrátort, hogy a korábbi verziót vegye le. Köszönöm.

  4. A libero-szélsőjobb egyuttműködés jobbra viszi sz egész magyar politikai életet. A baloldal meg csendben vegetál…

  5. Köszönöm a külön riposztban való kiemelés. Ezért ide is beteszem az én máshol felvetett hozzászólásomat is.

    …”Különféle forrásokból tudomásomra jutott információk szerint a jelenlegi, ál-veszekedésnek” tűnő fidesz-jobbik műbalhé a radikális fasiszta erőknek kedvez (nevezzük őket nyíltan nácinak) – amelynek fegyveres rohamosztagai megbújva, de jelen vannak a “honvédség”, a rendőrség és a TEK sorai között is.
    Az ország területén számos helyen láttak már gyakorlatozó fiatalokat, akik megfelelő szervezés és irányítás esetén akár részleges, vagy teljes puccsot tudnának végrehajtani.

    1. Megvallom, erre a még félelmetesebb forgatókönyvre, amelynek veszélyét jelzed, nem is gondoltam. Holott – szintén történelmi tapasztalatok alapján – vélhetjük reálisnak. Sajnos. Anno, az ún. négyigenes népszavazáskor legyintettem a szélsőjobboldali veszély emlegetésére. Ma már másképpen látom. Késő. Köszönöm, hogy kiegészítettél.

      1. A jelenlegi fasiszta és náci fegyveres rohamcsoportok létszáma lényegében nem olyan nagy, hogy minden állami szervet ellenőrzésük alá tudjanak vonni – szerencsére vannak olyan hírközlési lehetőségek, hogy már nem csak a posta, a távíró, a rádió az elfoglalandó.
        A nagyobb baj, hogy nincs ellenük bevethető hatékony rendvédelmi erő, és nem tudni, ha akcióba lépnek, melléjük-e áll a lakosság szélsőjobboldali eszméket valló része.
        Itt a környékünkön láttam olyan fekete, nyilas egyenruhában járkáló személyeket, akiket “civilben” a helyi rendőrkapitányságon és a helyi honvéd kiképző központok tagjai között is felismertem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.