Fekete György: Eszüket vesztett liberálisok? Avagy csak konzervatívvá vedlettek?

A Kertész-Konrád-Ungváry trojka, és a nyomukban lihegő Schiffer…

Megjelent a Demokrata.info oldalon: http://www.demokrata.info/velemenyek-publicisztika/1160-eszuket-vesztett-liberalisok

Négy érdemes liberális férfiú felsorakozása menekültügyben a populista, illiberális, a szélsőjobboldallal kacérkodó miniszterelnök Orbán Viktor mellett.

„Európa alkotta meg Hitlert, és Hitler után a kontinensnek nincsenek érvei: a kapuit szélesre tárja az iszlám előtt, nem mernek többé beszélni fajról és vallásról, miközben az iszlám csak az idegen fajokkal és vallásokkal szembeni gyűlölet nyelvét ismeri” – fogalmaz a konzervatív (újabban egyértelműen nemzeti?) liberális eszméiről ismert Nobel-díjas író Kertész Imre, akit – még kiskamaszkorában – kis híján elpusztított a leggonoszabb fajelmélet, a nácizmus, és aki elévülhetetlen érdemeket szerzett annak feltárásában, hogy mit jelent Auschwitz az emberiség kultúrájában. Lásd http://magyaridok.hu/belfold/kertesz-imre-ma-is-vallalja-az-iszlam-veszelyrol-irt-sorait-10520/

Bár „Orbán fala” kudarcot vallott, alternatíváját nem könnyű meglelni, mondja a másik jeles író Konrád György, aki szerint Orbán Viktor a kérdésben helyes kijelentéseket is tett, hiszen jobban kell védeni a schengeni határt ezzel az „új cunamival szemben” (így Konrád), majd hozzáteszi: „Erkölcsileg ez nagyon különbözik a berlini faltól, amely az NDK állampolgárait fosztotta meg attól a lehetőségtől, hogy kitegyék a lábukat a valódi szocializmusból”. A Városalapító (az 1970-es évek közepén, végzős egyetemistaként Lenin Állam és forradalmához felsorakozott bibliám volt, Mill és Bibó mellett) egykor libertariánus, de legalábbis demokratikus liberális szerzője nacionalista(!) húrt is megpendít: „Nekünk, magyaroknak nincs szükségünk szíriai orvosokra és mérnökökre. Ha növekedik a gazdaságunk, a környező országok magyar népességét is meghívhatjuk Magyarországra”. In http://mandiner.hu/cikk/20150911_orban_viktor_mellett_allt_ki_konrad_gyorgy

Legutóbb – az Európai Unióba benyomuló menekülteket mint veszélyforrást tárgyalva – eljutott oda, hogy kijelentse, a náci rendszer előtti Németországban az összlakosság fél százalékát kitevő zsidóság is fel tudta izgatni a kedélyeket (ATV, Egyenes beszéd. 2015. szept. 14.). Mi tagadás, érdekes megjegyzés a holokauszt-túlélő liberális írótól. Nem a hitlerista antiszemiták izgatták fel a kedélyeket a zsidókkal szemben, hanem maguk a zsidók…

A menekültekről nyilatkozó, Kertész Imrével egyezően szintén konzervatív liberális, harmadik tekintélyes magyar (köz)író Ungváry Rudolf – szokott kommunistázását nem elhagyva – ugyancsak végveszélyről szól: „Akik … Európába érkeznek, többségükben … az iszlámból, jóval kisebb részben más, afrikai kultúrából érkeznek. Szenvedő emberek, … a saját világukból menekülnek, de ezeknek a világoknak az eltérő kultúráját hordozzák. (…) Nem az iszlám, netán a fundamentalizmus, hanem a demokráciahiányos politikai kultúrájuk kitermelte állam felbomlása elől menekülnek. (…) Még a bevándorolt értelmiség egy része is szilárdan meg van győződve az iszlám magasabbrendűségéről, amelyben a vallás és a politika – a felvilágosodás elveivel szöges ellentétben – nincs szétválasztva. (…) A kérdések kérdése valójában a következő: akkor is be kell-e fogadni az iszlám és afrikai kultúrák menekültjeit, ha megnövekedett arányszámukkal esetleg meghatározókká lesznek az euroatlanti kultúrával szemben? (…) Az igenlő válasz politikai [-kulturális] megsemmisüléssel jár.” – http://nol.hu/velemeny/nincs-demokratikus-valasz-1561983

Azok után, hogy neves honi liberális értelmiségiek így foglaltak állást, semmi csodálkoznivaló nincs a megnyilvánulásaikat követően közreadott szélső-nacionalista, tekintélyelvű miniszterelnöki álláspontban: „valós, rendészeti erővel, határőrizettel” történjen az EU-tagállamok védelme, mert „illegális bevándorlók általi lázadással állunk szemben”. – http://nol.hu/belfold/orban-illegalis-bevandorlok-altali-lazadassal-allunk-szemben-1562579

Persze a politikai ámokfutás itt nem ér véget. Schiffer András (jobboldali liberális politikus, egyik ágon baloldali szociáldemokrata, a másikon meg zsidó felmenőkkel, akik most rosszul lennének, ha látnák a sarj viselt dolgait) követeli, hogy a menekülteket – amennyiben ügyük elbírálása négy héten belül nem ér véget – nyomkövetővel lássák el, az országban történő mozgásukat jelzendő (ATV, Egyenes beszéd. 2015. szept. 14.). Tehát nem bűncselekmények vélelmezhető tettesei a célszemélyek, hanem olyan emberek, akikről csupán feltételezzük, hogy bűneseti tényállások megvalósítói LESZNEK.

Ejha! Ekként csap át a liberális (polgári demokratikus) hatalomgyakorlás fasiszta/náci uralomba…

Fekete György

54 hozzászólás “Fekete György: Eszüket vesztett liberálisok? Avagy csak konzervatívvá vedlettek?” bejegyzéshez

  1. Netanyahu szerint palesztinok okozták a holokausztot
    2015. október 22. Még nem szóltak hozzá

    Zsidó és palesztin szolidaritási csoportok nemtetszésüket fejezték ki tegnap, miután Benjamin Netanyahu, izraeli miniszterelnök a palesztinokat okolta a náci holokausztért.

    Netanyahu a jeruzsálemi Cionista Világkongresszuson tette kijelentéseit.

    A Likud párti miniszterelnök a utalt a jeruzsálemi mufti, Haj Amin al-Husseini és Adolf hitler 1941-es berlini találkozójára.

    „Hitler nem akarta kiirtani akkor a zsidókat, ő száműzni akarta a zsidókat,” – mondta Netanyahu.

    „És Haj Amin al-Hussein odament Hitlerhez és azt mondta: ’Ha elűzöd őket, ide fognak jönni, Szóval mit kezdjek velük?’ – kérdezte. Azt mondta, ’Égesd el őket’.”

    A kommentárja azután jött, hogy palesztinok tüntettek és késsel támadtak az izraeli megszállókra, amelyet halálos vérontás követett a biztonsági erők által.

    A legutóbbi incidensben az izraeli katonák agyonlőttek egy 15 éves lányt a Nyugati Parton, miután állítólag késsel közelített egy illegális izraeli telep felé.

    Holokauszt kutatók azonnal elutasították Netanyahu próbálkozását, hogy újraírja a történelmet.

    Dan Michman professzor, a Bari-Ilan Egyetem Holokauszt Kutató Intézetének és a Yad Vashem Holokauszt Kutató Nemzetközi Intézet vezetője elmondta, hogy Hitler azután találkozott a muftival, hogy a „végső megoldás” elkezdődött.

    Dina Porat professzor, a Yad Vashem vezető történésze elismerte, hogy Netanyahu tévedett.

    „Nem lehet azt mondani, hogy a mufti adta az ötletet Hitlernek, hogy ölje meg vagy égesse el a zsidókat,” – mondta.

    „Ez nem igaz. A találkozójuk már számos olyan esemény után történt, amely efelé mutatott.”

    Saeb Erekat, a Palesztin Területi Fatah parlamenti képviselője elmondta, hogy a megjegyzések megfosztják Hitlert 6 millió zsidó és más célcsoport meggyilkolásának felelősségétől.

    Netanyahu hasonló kijelentéseket tett a palesztinok ellen 2012-ben, amelyet szintén széles körben elítéltek.

    Nagy Britanniában a Zsidók a Palesztin Igazságért szervezet diplomata és parlamenti kapcsolati felelőse, Arthur Goodman rámutatott, hogy Avraham Stern, a Lehi Cionista terrorcsoport vezetője találkozott Benito Mussolini olasz fasiszta diktátor képviselőjével 1940-ben, és később követet küldött a náci Németországba.

    Goodman elmondta, hogy Netanyahu „fogott egy tényt és aránytalanul felfújta.”

    „A szándéka, hogy elterelje a figyelmet a tényről, hogy a jelenlegi erőszakhullámot az izraeli kormány miniszterei indították, mikor a Templomhegyre mentek imádkozni, hogy provokálják a palesztinokat.

    „Az eredmény hasonlít Ariel Sharon 2000-es templomhegyi sétájára rendőrök százaival, amelyet a második intifáda követett.”

    Sarah Colborne, a Palesztin Szolidaritási Kampány igazgatója az izraeli miniszterelnököt azzal vádolja, hogy új szintre emeli a felbujtást a kommentárjaival.

    „Amit az izraeli miniszterelnök tett, az egyszerűen illusztrálja az izraeli állam aljas természetét,” – közölte.

    „Rég megkésett, hogy Izraelt aljas államként kezeljék, és szankciókat vezessenek be, amíg a vezetőik nem mutatnak tiszteletet a nemzetközi jog és a palesztinok emberi jogai iránt.”

    Forrás: Morning Star

    1. Bár Izrael állam en bloc „aljasnak” titulálását kissé élesnek érzem, de az ő politikusaik sem jobbak a Deákné vásznánál… (Nem örülök, hogy ilyen cikk jelent meg azon a bizonyos oldalon – ezek nemrég még elítélték thürmert, amiért a palesztinok oldalán, az mp2006-osok szavai szerint, idézem: „a zsidók ellen” tüntetett, most az mp2006 is Izrael-kritikus hangvételt engedett meg magának, úgy, hogy nem fűzött hozzá óvatosságból megjegyzést…)

      Ugyanakkor ez a netanyahu igen vigyázhatna a szájára: gitler felelősségét enyhíteni hangzó kijelentést tenni akkor is eléggé otromba, ha gyalogtalpas nemzsidó teszi, de az izraeli állam miniszterelnöke, aki olyan ország nevében nyilatkozik, mely az üldöztetések előli menekvés reményét jelenti a világ mózeshitűinek, ez atombomba.
      A vége az lesz, hogy meghívják a nemlétező isten nagyon is létező barmát a „magyar szigetre” vagy épp a bálványosi szabadkisegítőre vendégelőadónak…

      1. Pont ez példázza Izrael állam saját bűneinek a holokauszttal való mentegetését. Ha elkövet valamilyen imperialista cselekedetet, és emiatt bírálat éri, egyből előkapja a zsidóságot ért sérelmeket – aminek Izrael mai politikájához semmi köze sincs.
        Csak legfeljebb hiszik egyesek…

    2. Atyaúristen. Minek ez a rémes egymás baszogatása, sértegetése, e g y ember háborgatása? Fekete Gy. cikke még csak nem is említi Izrael Államot…, mire való ez elvtársak? Nincs közelebbi ellenség, akit érdemes b-ni? Izrael is olyan államot üzemeltet, amely a nagy imperialista államok kis függvénye, kis sakálja, mint oly sok a világon… Ezt a mebalos oldalt is az teszi tönkre, ha túl közelről nézzük a politikát. Mindig kell egy főellenség stb. ? Hát tényleg azt hiszitek, Izrael a fő ellenség? Vicceltek? Nem a brit állam, nem a francia, nem az amerikai, nem a török…? Hát valóban Abbasz harcol a palesztin nép felszabadításáért, aki az ENSZ-ben azt a marhaságot állította, hogy Izrael el akarja foglalni az Al-Aksza mecsetet? Vallási babonákat terjeszt a szószékről…Ez a szocializmus? Ez a felszabadítás útja? Ez a népek egymás ellen hergelése. A zsidó vallás általában is tiltja még az oda való felmenést is, nem hogy elfoglalni. Az Orbánra hasonlító szélsőjobb felé hajló konzervatív nacionalista Netanyaju erre találta ki, hogy a palesztinok felelősek a holokausztért. Nem tudom, melyik nagyobb baromság. Ebbe a rossz ellentmondása kell belemennünk? Van ennek értelme? Bátor cselekedet gyermekeket és öregasszonyokat megkéselni??? Ez mentegethető? Hát a zsidók és az arabok között húzódik az ellentét? Hát ennyit tanultatok meg az osztályharc elméletéből? Tőke…, munka, a népek és a vallások szembeállítása a tőke ezeréves működésének terméke…Nemde?. Barátaim, kérlek benneteket, hagyjátok abba ezt a szintű vitát. (öreg macska)

      1. Természetesen én ellene vagyok Izrael felesleges démonizálásának.
        Ezért akadtam ki azon bizonyos oldal ilyen cikket publikáló lépésén…emlékeztetek, én megmondtam, hogy nem gondolják ott komolyan a baloldaliságot…
        És lám…mint mindig, ebben is igazam lett végül.

        1. (Jellemző bizonyíték: egy párhuzamos oldalon épp az 56. évi nyilas puccskísérletet igyekeznek „baloldalivá” kihazudni, miközben a „Minden zsidót Auschwitzba!”, ’56 himnusza, a leggyakrabban skandált jelszó enyhén szólva jobboldali…)

    1. A baloldali „elhajlást”, mivel az nem elhajlás, nem leküzdeni kell, hanem jó célra használni, ebben áll a nagy titok: „Ennyire buzog az osztályharcos lelkesedés, elvtársak? Akkor tessék заколбасить a jobboldali elhajlást!” Mire a jobboldali elhajlás kellő mértékben legyőzetik, a baloldali „elhajlás”, azaz lelkesedés-felesleg is a jól végzett munka fáradtságába csap át, és minden egyensúlyba kerül.

        1. „lelkesedés-felesleg”-kár, hogy se tárolni, se exportálni nem lehet. Csak hőstettekben levezetni. De mikor volt már a polgárháború és az intervenció? Mikor volt már a Nagy honvédő Háború? mikor volt már az államosítás? Ma már nehéz helyet találni a hőstetteknek.

          1. A baloldali elhajlás = „lelkesedés-felesleg”? Hmm… Az ideológiai kreativitás érdekes hajtása… 🙂

      1. Folyamatosan azon elmélkedem, hogy ha a baloldal „bal felé el tud hajlani”, akkor az miben nyilvánul meg, hol vannak az ideológiai határai, ortodox-e, fundamentalista-e?
        Eszembe jut egy régen oroszból lefordított vicc, mely szerint Mao Ce-tung kiskorában ült a bilin, és addig nyújtózkodott a tőle jobbra lévő játékáért, mire eldőlt és a bili is kiborult. De öntudatos forradalmárként azonnal felállt, és hangosan, hüppögve jelentette ki: – Önkritikát gyakorlok és beismerem, hogy jobboldali elhajlást követtem el! Majd áttette a játékot a bili bal oldalára, és szintén nyújtózkodva akarta azt magához vonni. Persze, most meg bal felé dőlt el, megismételve az iménti „jobboldali elhajlást” következményeivel együtt. Ragyogó arccal felállt és hangosan kiáltotta: – Kijavítottam a hibámat, mert most baloldali elhajlást követtem el!…

  2. Na most, emberek, mindannyian sikeresen körbesértegettük egymást, félig egóból, félig értékítéletek és/vagy ideológiai következetesség jegyében, ezt most jobb lenne félretenni, és ha kihűlt, legfeljebb utána nekiállni szétszálazni, UGYANIS
    minden gazemberek és őrültek cárja, orbán viktor a kötcsei burzsuá pikniken egy „véget ért a liberális blabla korszaka”-ként idézett beszédet mondott, amelyben igen komoly rész volt annak szentelve, hogy újra „keresztény-nemzeti” politika útára lépjenek.
    Minthogy azonban a „keresztény-nemzeti” a hortifasizmus jelszava volt, úgy vélem, e szomorú ügy végre fel kell ébressze a konstruktív tárgyalásra való igényt, és a szigort a jobboldali elhajlás elleni harcban.
    És hogy ez off-e? Nem. Ugyanis ez a poszt a „liberális” burzsuák középről szélsőjobbra tolódásáról szól. Tehát helyben vagyunk.

    1. Mintha maga, Csehov, nem sértegetett volna másokat… Jó ez a kívülállás. Csak nem hiteles. Különben éppen az ön hivatkozása értelmében se szabad a rendszerkrikai baloldal színeiben semmiféle antiszemita vagy akár általában Izrael-ellenes (tehát Izrael-ellenes) toposzt azonosulóan közreadni.

      Egyebekben való, hogy a kis cézár megette a liberálisokat. Sajnos.

      1. Mintha nem tettem volna oda, hogy „mindannyian sikeresen körbesértegettük egymást” – ne legyünk írott szövegben alkalmi süketek… Én is benne voltam, a tőlem megszokott erisztikus hozzáállással, tény. Factissimus, egyenesen. Factum factorum.
        (Az Izrael – vitában én arról beszéltem csak, hogy egy kormány kritikája csak az, ami, és azt, hogy egy kritika örve alatt a szélsőjobb bármilyen nemzeti vagy felekezeti közösség ellen uszítást kövessen el, természetesen én is elutasítom.)

        Viszont a helyzet komoly.

        1. Bumm! – Anton Csehov 2015-09-20 – 20:19

          1/ Attól még „királyi többes”. Mert teljesen hiányzik a hitelesítő egyes szám első személy.

          2/ Folytatja a sértegetést („ne legyünk írott szövegben alkalmi süketek…”).

          Azonban a mentálpedagógussá avanzsált történelemtanárt, különösen a nyugdíjast, késsel lehet csak megsérteni… 🙂

          1. Megint lemaradt valami.

            Második, zárójeles bekezdése tekintetében nincs véleményeltérés közöttünk. Hiszen egy adott izraeli kurzus vagy kormány vagy politika vagy művelet vagy politikai/katonai vezető bírálása nem Izrael-ellenesség. Ennek összecsúsztatását vitatom.

          1. Igen, köszönöm a segítséget! Remélem, majd lesz vhogy!
            És itt is talán végre helyrebillen mindenki.

    2. A fidesznyikhajbagázs összes ocsmány ötlete az ilyen „kötcsei” dzsemborikon, meg a Ménesi úti kollégiumi találkozókon szokott születni – természetesen kellő etanolos megtámogatással együtt, pincészetileg és zabálásilag…

  3. Könyvelem immár egyértelmű benyomásomat: sikerült közös erővel offolnunk e bejegyzés konzultálását. Ebben magam is vétkes vagyok, nem bizonyultam eléggé ébernek. Ingyenebéd „hozzászólása” (ingyenebed 2015-09-19 – 12:06) fölveti az általa használatos epitheton ornans-t, az „elmeroggyantat” – a kognitív diszfunkció értelmében. Mert ő az, aki leginkább más íráshoz illeszkedő kommentet küldött ide.

    Iránytű gyanánt idézem a cikk első bekezdését, amely megadja a benne tárgyalt témát:

    „Négy érdemes liberális férfiú felsorakozása menekültügyben a populista, illiberális, a szélsőjobboldallal kacérkodó miniszterelnök Orbán Viktor mellett.”

    Köszönöm.

  4. Más, de hasonló témában: az m”sz”p, lmp, mocsokabbik, pm félreteszik időlegesen a torzsalkodásaikat, és egyelőre állítólag azt tervezik, hogy közösen fognak tüntetni a földek egy része meghirdetett átmagánosítása ellen – nyilván saját burzsuáiknak nem jut ezúttal.
    Mi ebből a tanulság? A jobboldal sakáljai időről-időre átrendezik saját szövetségi rendszereiket, pillanatnyi érdekeik szerint.
    Megmondtam, hogy az m”sz”p nem megbízható szövetséges? Megmondtam. Előbb baloldali sziget, most a mocsokabbik? Na ugye! Egyes politikai rövidlátók, álbaloldali pojácák a sértődött okosat játszották, pedig sértően hülyék voltak, amikor ilyenekkel akartak népfrontpolitikát játszani, ilyeneket „szövetségesnek” nézni… Csak az elmúlt negyedszázad története elég, az áruló kétli története (a fasiszta lotyó, már ’19-ben utol kellett volna érje a büntetés) vagy éppen kautskyé, már csak ráadás.
    Én meg azt hittem, vissza fogom tudni tartani az „én megmondtam”-ot, hát, nem sikerült.

      1. Semmi személyes, ez másokhoz is szólt, és szól, és bármikor szívesen. Senki ne is hálálkodjon; én csak a dolgozó népet szolgálom, semmi egyéb!

        Viszont mindenki nyugodtan magára veheti, akinek kétségei voltak, és gyáva volt kimondani. Mert rossz az, aki gyanútlanul áll a kétkulacsos középjobbosokhoz, de talán még rosszabb, aki látja, hogy azok megbízhatatlanok, és hallgat, vagy hagyja, hogy más égesse ujját a közgesztenyéért – ez utóbbi NEM baloldali. Aki látta, hogy baj lesz, fel kellett volna szólaljon, és aki egyetért, az csatlakozzon. Így működik a tanácsi (szovjet) demokrácia. „Koľko krát vravel som, ešte je čas!/Nikto ma nepočúval!/ Koľko krát kričal som, nemám už hlas!/ Nechám to teda na vás!”

        A modor egy nagy semmi, ürügy a semmitmondásra: a XX. szd. egyik legnagyobb illemtanára, a finomkodás százötvenszázalékosa egy műtrágyaszakértő volt, aki nem mellékesen megszervezte a Holokausztot: geinrih gimmler. Ebből pedig az a tanulság, hogy a kollegiális körön belüli finomkodás és simulékonyság mellett nagyon szépen elfér a legkomolyabb kegyetlenség, és tény, hogy a népírtás szakmódszertanát nem tetovált, a semmin összeverekedő pokolangyalok dolgozták ki füstös bunkerekben, hanem csipkés terítős teázóasztal és ezüst készlet mellett teázó, parfümözött urak mindenféle tiszteletadó gesztusok és szócskák közepette…
        (A háborús helyzet nagy kollaboránsai nevében Russell azzal vádolta a bolsevikokat, hogy „ők a hibásak”, amiért visszalőnek az intervenciós agresszorokra – holott azzal, hogy ő és tsai klubhelységekben „békepetíciókat” írtak alá, és ülősztrájkban várták, hogy ettől majd a brit – és nemzetközi – fasizmus vérszomja majd varázsütésre alábbhagy, és felhagynak a támadásokkal a fiatal szovjetdemokrácia ellen, épp e „békaharcosok” voltak a legképmutatóbb támogatói a háborúnak. [NB.: passzív „ellenállás” nem létezik. Az ellenállás aktivitáson alapszik. A passzív „ellenálló” – aktív kollaboráns.])

        Hányszor kell még szembemennem állítólag „baloldali” terepen a legbegyöpösödöttebb kispolgári előítéletekkel? Hányszor kell emlékeztetnem, hogy egy baloldali számára a tartalom a kizárólagosan fontos, és a forma legfeljebb ráadás?

        1. Contra Anton Csehov 2015-09-19 – 14:34

          Mindenféle hosszú lére eresztett ideológizálás helyett.

          Anyai nagyapám szervezett munkás volt (előfizette a Népszavát a Horthy-rendszerben, tag volt a szakszervezetben), a felszabadulás után a szociáldemokrata-kommunista akcióegység, majd a pártegyesülés híve). Messze nem munkásarisztokrata, lévén betanított munkás az erzsébeti/soroksári kátránygyárban.

          Nos, ez az ember megkülönböztette az öntudatos proletár magatartást a proliétól. Elutasította a becsmérlő stílust. Jómagam e szerint a felfogás szerint törekszem létezni, még ha életem során nemegyszer kudarcot is vallottam.

          Igenis van a stílusnak jelentősége.

          „A stílus maga az ember (Le style, c’est l’homme)” – a természettudós Georges-Louis Leclerc, 1753 .

          Vigyázzunk, hogyan nyilvánulunk meg, mert árulkodunk vele személyiségünkről.

          1. Contra ignorantia:
            Akár Leclercnek, akár kollégájának, Buffonnak tulajdonítsák az adott mondást, tény, hogy a természettudósok láthatólag nem épp jó emberismerők: léteznek ugyanis irányított gesztusok is, mint pl. gimmler esetében bemutattam.
            Sőt, sokan mindig az ellenkezőjét mutatják annak, amik. A „stílus” szerepgyakorlás kérdése: semmit sem árul el a valódi személyiségről.
            Inkább ajánlható emberismeretre Diderot és Nietzsche. Ők ketten aztán ismerték az ember irizáló természetét!

        2. A pukkasztó stílusra igenis nagyon sokszor szükség van, mert a szemérmes mismásolás csak felbátorítja az ellenséget. El kell kapni a „tökét” néha a dolgoknak – ha szükséges.
          Viszont saját térfélen óvatosan kell bánni az ilyesmivel, mert az ellenség szeme előtt játszódik és bizony sok kárt is okozhat. A baloldal résztvevőit más módszerrel kell terelgetni a helyesnek vélt útra, mint az ellenséget. Ráadásul figyelembe kell venni, hogy rengeteg hiperszenzitív ember van, akik a legkisebb dolgokra is vérig sértődnek bizonyos témákat illetően.
          Lőni meg csak akkor szabad, ha nincs más lehetőség.
          A szélsőjobboldalt nem rettenti el jobban semmi, mint a baloldal szellemi fölénye, az alapos és mély műveltség.
          Noha, ezen a fórumon nincs az a fajta alpári, bunkó fasiszta és náci megnyilvánulás, mint más baloldali, sőt kommunista fórumokon, azért itt is be kell tartani a „splendid isolation” helyesen értelmezett módozatát.
          Nagyon elszomorít, amikor nagy tudású tanáremberek néha úgy vagdossák egymáshoz az „érveiket”, hogy ihaj…
          Langsam bitte, den Feind wir warten auf…

  5. Hát igen. Az okok. Sosem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy ha konrádok, németh miklósok, gyarmatik, zentaik, gyurcsányok, bajnaik, thürmerek stb., stb. Gorbacsovval ez élen nem a piacgazdaság, hanem a kommünszocializmus irányába indulnak és arrafelé vezetik a népet talán minden másképpen alakulhatott volna. De jön a nagy De. A tőke mindent lefizető, kifizető, hierarchizáló, manipuláló gépezete…Azt nem lehet sem lelőni, sem egyszerűen megsemmisíteni, mert bele van gyökeresedve az emberekben évszázadok, talán ezredek óta, ha tőke özönvíz előtti formáira gondolok..Volt hét évtized, hogy a népnek történelemi és osztálytudata legyen, lehessen…Nem lett…

    1. És mutatis mutandis a centrumországokban. Csak sajnos… Hadd helyezzek ide lényegében ugyanerről szóló töprengésemből. Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht mártríhalálára emlékeztem, de nem lehetett megkerülni a mai (2008. január 3.) kérdéseket:

      „…a mai baloldal megosztott a tekintetben, hogy vajon az államszocializmusba születésekor bekódoltatott-e majdani bukása. A politikai elitek körében meg általános vélekedés, hogy maga a szocializmus szenvedett történelmi vereséget. Az istenadta nép tájékozódásában – egy ideje – szintén nem fedezhető fel a szocializmus mint iránytű (mostanában ez eszme egyenlősítő képzetei inkább a jobb- és szélsőjobboldali demagógiákkal társulnak, történelmileg nem új, ám némelyeket meglepő jelenségként). (…) …az Úr ezerkilencszáztizenkilencedik évének kezdetén nagyot alakult a világ. Eldőlt: Európa keleti, vagyis elmaradott, megkésve és igen szervetlenül – a feudalizmust nem egészében felszívó módon – kapitalizálódott, a kor követelményeihez képest elégtelenül civilizált területeire korlátozódik – nem jelentéktelen ázsiai kiterjedéssel – annak társadalmi méretű kísérlete, hogy – a magántulajdontól történő megszabadulásra alapozva – megszűnjön az embernek embertől való gazdasági-kulturális kiszipolyozása. (…) A történészek és társadalom-lélektanászok dolga az eddigieknél mélyebben és átfogóbban feltárni, értelmezni, megmagyarázni, hogy az akkori emberek miért hajlottak inkább az általuk is gyötrelmesnek tapasztalt valóság fenntartására, il-letve mi gyengítette őket szilárdan szembefordulni vele. Mely okok miatt riadtak meg attól, hogy az ismertből átlépjenek az ismeretlenbe. Mekkora szerepe volt ebben a [kényszerűen] militarizálódó-diktatúrásodó orosz proletárforradalomnak, a szovjeturalom bolsevikok általi kiüresítésének (még ha ez politikai válasz volt is az ellen-forradalomra és az intervencióra). Mennyiben erősítette a polgári világ melletti felsorakozást a lakosságban a munkásság tagadhatatlan vagyoni rétegződése, a munkásarisztokrácia létezése. Miért érezték oly sokan az ún. tisztes polgári éle-tet inkább féltendőnek? Pedig hol volt még akkor a nyugat-európai munkástól a személygépkocsi, a háztartási hűtő birtoklása? És hol volt a televízió – hadosztályokkal felérő – népnyugtató hatása? Miként érintette a nemzeti érzületet a szocialista elköteleződéssel szemben Németországban a világháborús vereség, Franciaországban a végre visszaszerzett „dicsőség”? Mind-mind ma is izgalmas és tanulságokat rejtő kérdés.” In: Évkezdeti tűnődés – 1919. január 15. A teljes szöveg: http://www.tarfor.hu/index.php?view=article&catid=23%3Aolvasevelek&id=99%3Akezdeti-t-1919-janu15&format=pdf&option=com_content (Utóbb hozta a Köznevelés print kiadása és az ún. régi Mebal.)

      1. A tanácsi hatalmat senki sem üresítette ki. Rágalom, ökörség és hazugság „kiüresítésről” hadoválni. A tanácshatalom semmi más, mint Majakovszkij „önagyonülésezői”, vagyis egy állandósított, és éppen ettől betonná bürokratizált népképviselet. (Éppen most fordítok Leningrád ostroma kapcsán, ahol a pártbizottság a szememben egyre inkább növő Zsdánov elnökletével kénytelen a lakosság ellátása, stb. ügyében még piszlicsáré ügyekben is megoldási javaslatokat, jelentéseket, intézkedési jogköröket stb. tárgyalni. Ebből az látszik, hogy a tanácsiság éppen a tanácstestületi működésben van.)
        Tehát a sztereotíp szocializmusellenes rágalom, amely a szocializmust a tanácsi képviselet „kiüresítésével” vádolja, nem csak megalapozatlan, de egyben üti azt a párhuzamosan terjesztett vádat is, amely pontosan a túlbürokratizált szocialista apparátusról szól – vagyis ugyanazok a rágalmazók és hamisítók két ellentétes butaságot terjesztenek egyszerre.

        1. re Anton Csehov 2015-09-18 – 12:54

          Lépjünk vissza a fogalmazási agyarakkal… Maga hadovál ökörséget (az ön szavait használom). Hiszen éppen ez a kiüresítés egyik technikája: „…a pártbizottság a szememben egyre inkább növő Zsdánov elnökletével kénytelen a lakosság ellátása, stb. ügyében még piszlicsáré ügyekben is megoldási javaslatokat, jelentéseket, intézkedési jogköröket stb. tárgyalni.” Destruktív vitát kezdeményez, amelyben – sajnálkom – nem leszek partnere. Dewstruktív, írom, mert nem a cikk tényleges problémafelvetésére reagál, ami így szól: „A Nagy Háború … borzalmaiból kikecmergő nyugati világ alsó társadalmi osztályainak többsége, az akkori munkások, parasztok és kishivatalnokok, ipari és kereskedelmi kistulajdonosok nagyobbik része a kapitalizmust „választotta” a szocializmus helyett.”

          1. Arról nem is szólva, hogy a bejegyzésül szolgáló cikk témájától is igencsak terel… Szintén destrukció (falláció?).

        2. A tanácsi képviselet a választott népképviselőkkel a lehető legigazságosabb önigazgatási forma. Lehet rosszul csinálni (volt rá példa) de lehet nagyon jól is. (Erre még több példa is volt)

          1. Három településen is olyan helyeken dolgoztam, amelyek önkormányzati tulajdonban voltak. Nos, inkább százmillió tanácsi vállalt, mint egy mai „önkormányzati”…
            Aki nem hiszi, próbálja ki, vagy járjon utána…

      2. hát én olyan komcsit még nem láttam, aki ha bemegy a boltba porszívót vagy mobiltelefont vásárolni, akkor nem mérlegel, hogy melyik tetszik neki, hanem pénzfeldobással, vagy kiszámolóval dönt. megnézi melyik mit tud, mennyibe kerül, melyik szebb, stb. és közben nem gondol arra, hogy ő azért válogathat, mert a mocskos liberális piaci verseny objektív kényszere embertársait RÁKÉNYSZERÍTI arra, hogy munkájuk során a képességeikhez képest a lehető legtöbbet hozzák ki magukból. többek közt ennek köszönhető az internet, amin most kommentelgetünk és a számítógép, amivel kommentelgetünk.

        az úgy nem müxik, hogy nyolctól ötig arról hadoválok, hogy engem mennyire kizsákmányol a mocsoktőke, aztán öttől másnap nyolcig meg válogatok a javakban, amiket a mocsoktőke rendszere elém rak. bemegyek az autókereskedésbe, és alkudozok az extrákról, meg az árról, mert ELVÁROM, hogy vagy legyen olcsóbb ugyanaz a kocsi mint tavaly, vagy ugyanazért az árért legyen már benne kettővel több légzsák, meg mp3-at is tudjon már lejátszani, meg a fűthető szélvédő is milyen jó lenne már, mert lusta vagyok reggelenként kaparászni a jeget. és persze az is kínos lenne, ha 150-nél az arcába robbanna a légzsák, mert akkor leesne az útról ijedtében és meghalna, amiért nyilván a mocsoktőke lenne a felelős. úgyhogy a mocsoktőke emiatt minőségbiztosítási rendszereket is működtet a gyáraiban kizsákmányolás közben (ja nem, ezek is a kizsákmányoláshoz kellenek, mint az Tovaris roppant bölcsen kifejtette korábban).
        és közben nagy tágra nyílt szemekkel csodálkozom, hogy vajh’ mitől bukott meg a tervgazdaság, biztos a disznó amerika ármánykodása miatt..(ja, meg a zsidók és a gyíkemberek)
        és véletlenül sem azért, mert ha nincs meg a gazdaságban a TULAJDON FELELŐSSÉGE MINT KÉNYSZER, ha senki nem viseli a KOCKÁZATOT, akkor az emberek egyszerűen nem teszik meg amit elvárnak tőlük.
        (nem tudom feltűnt-e az uraknak, hogy a „kockázat” szó nem szerepel a komcsi írásokban – Artner, TGM, Krausz, pl. – a maguk számára az életben nincs kockázat, előre megtervezzük és végrehajtjuk a jövőt és kész. ugyanígy vannak a „valószínűséggel” is – ezek a szavak a kapitalizmus alapkifejezései közé tartoznak, a maguk szótárában nem is szerepelnek.)

        (mielőtt a bankmentéssel jönnek, gondoljanak arra, hogy a gonosz libertariánusok ezt pont ellenezték mindig is, és pont a maguk szerelmetes állama erőltette, hogy ne legyen politikai balhé.)

        azért lett a szocializmusból államkapitalizmus, mert a piaci kényszert helyettesíteni kellett valamivel, hát az államhatalmat sikerült megtalálni. (Orbán is erre megy, innen a hasonlóság, és ezért van, hogy Krausz meg a többiek az Orbán-rendszert ugyan bőszen fasisztázzák – amiben igazuk is van – de a piacellenes attitűdjéről „véletlenül” rendre megfeledkeznek, mivel akkor kiderülne, hogy rokon a gondolkodásuk, úgyhogy baromira a liberálisoknak van igazuk – az igazi törésvonal nem a fasizmus és a kommunizmus, hanem a kollektivizmus és az individualzmus, a magán és állami, st között van.)

        hogy eszközök vagyunk egymás kezében a vágyaink kielégítésére? persze. így működik az ember (legalábbis az euro-atlanti kultúrkör embere, de maguk is csak ezzel foglalkoznak), mindig is így működött, és így is fog működni. a komcsik is így működnek, nem emlékszem mikor szavazták meg Kelet-Európa népei, hogy kommunizmust akarnak építeni.

        (olvasták az interjút a Kossuth kiadó igazgatójával miért kerül a Piketty könyv 8500 forintba? tanulságos.)

        miért kergettek el az emberek sok szerzetest Angliában az 1368-as nagy pestisjárvány idején? mert azt VÁRTÁK EL tőlük, hogy védjék meg őket isten haragjától, és nem kapták meg amit vártak. VEVŐK voltak, a szerzetesek meg ELADÓK. a biztonság érzetét adták, cserébe eltartották őket. ez is egyfajta piac. és holt volt akkor még a kapitalizmus?

        persze el lehet képzelni egy TGM-féle mesevilágot, amiben mindenki azzal foglalkozik amit szeret, úgyhogy merő lelkesedésből dolgozik, és ráadásul egész életében, lankadatlan, akkor is amikor foci VB van, akkor is, amikor a cimbikkel el kéne már húzni sörözni – szóval MUNKAKÉNYSZERRE semmi szükség. csak azon nem gondolkodnak el az urak, hogy ez már pusztán statisztikailag is LEHETETLEN, mert az elvégzendő feladatok nem fognak soha egybeesni az emberek vágyaival (senki nem akar hóban-fagyban kukásautón lógni, ha mindenki beülhet a meleg irodába).

        de ahogy simicska mondta, mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni. viszont a hülyesége következményeit nem joga, hanem kötelessége viselnie. a piacnak megvan az az elég undok és cinikus tulajdonsága, hogy a hülyéket durván szembeállítja a döntéseik következményeivel. így a magyar népet is (Orbán ugye nem tankokkal foglalta el az országot, ha jól emléxem).
        és azon meg nagyon ne sértődjenek meg, ha a piacpártiak védik a világukat az elmeroggyantak ellen… mindenki a saját világát védi. maguk is.

        1. Jaj, de szép…azon túlmenően, hogy semmi köze a cikk témájához, csupán azért nem válaszolok részletesen most, mert nem érek rá, ill. e tárgyban nálam sokkal képzettebbek már tucatszor megnyilatkoztak más riportokban, így offolás helyett ajánlom az archívum lapozgatását.
          Csupán röviden: a piac nem magától működik, hanem úgy, hogy manipulálják, gerjesztik. A mesterségesen gerjesztett, az embernek nem is valós igényeinek kielégítése okozza a kapitalizmus állandó és törvényszerű válságait. A dologban az az izgi, hogy most már az utolsókat rúgja.

          1. Az a baj tisztelt ingyenélő úr, hogy nem veszi észre a kapitalizmus belső ellentmondásait, ami a válságokat okozza. A tőke egyetlen célja a profit. A profitot nem csak a kizsákmányolással teremti elő, hanem azzal, hogy mesterségesen gerjeszti a felesleges termékek iránti keresletet, de itt szembesül azzal, hogy az általa csak alacsonyan megfizetett dolgozók NEM TUDJÁK MEGVENNI a termékeket, mert nincs rá pénzük. Erre kitalálja a hitelt, amelyet a dolgozó „természetesen” busás kamatokkal fizet meg. De közben az általános infláció miatt a keresetek elértéktelenednek, emiatt a kezdetben csábító hitelt sem tudja visszafizetni a dolgozó. Ilyenkor keletkezik a túltermelési válság. A visszafizetésbe belerokkanó, belebukó ember kiesik a munkaerőpiacról, az újrakezdése szinte lehetetlen. Ez az, amely olyannyira tetszik Önnek?
            (remélem, képes volt követni)

          2. bocs, de ez így ebben a formában egy hülyeség. a piacot valóban manipulálják, de egyfelől nem ez benne a lényeg, másfelől akkor is létezik piac, ha nem manipulálják.
            a piac az emberi létezés természetes velejárója, mert az emberi vágyak kielégítésének az eszköze. ha két porszívó közt választhat az üzletben, az már piac.
            gondoljon a szocializmusban a torz lakáspiacra. hiába találták ki a tanácsi lakások kiutalásának rendszerét, az emberek kijátszották, egyfelől korrupcióval, másfelől ügyeskedéssel (lánc lakáscserék).
            a piacot nem lehet megszüntetni, legfeljebb eltorzítani.
            vagy gondoljon a társkeresésre, az is egyfajta piac.
            valóban létezik a mesterségesen keltett igény (részben erről a szól a marketing), de megint csak nem ez a döntő.
            ha tudna nekem egy olyan kutatást mutatni, amiből kiderül, hogy mondjuk a világon az összes piaci igény nagyobb része mesterségesen keltett, azon el lehetne gondolkodni.
            persze az is jó kérdés, hogy mi a mesterségesen keltett igény.
            számos olyan eszközt használunk, amik nélkül egész jól megvoltunk 30-40 évvel ezelőtt, pl a mobiltelefon. de mi értelme így gondolkodni? ez sokszor egy tyúk-tojás probléma. mi van előbb? volt egy látens társadalmi igény a mobiltelefonra, amit a piac kielégített, vagy létrejött egy technikai eszköz, amire utóbb igény keletkezett? hogyan lehet ezt eldönteni, mérni, bizonyítani?

          3. ha nem lenne profit, nem tudnánk eldönteni hogyan osszuk el a gazdaságban az erőforrásokat. maradna az adminisztratív elosztás, ami alapból lehetetlen, mert sem emberek, sem testületek nem rendelkezhetnek soha sem elegendő tudással, sem elegendő információval, hogy dönthessenek az erőforrás elosztásról. ez is egy oka volt a tervgazdaságok bukásának.

            másfelől az emberek ennél bonyolultabbak. a vállalatok célja valóban a profit, de a benne dolgozó embereké egyénileg nem (a vezetőké is csak közvetve). az ő céljuk az önmegvalósítás, a boldogság elérése valamilyen módon. a profit csak egy szervezőelv, egyfajta mérőszám ami megmutatja, hogy mi az a gazdasági tevékenység amit érdemes végezni, és mi az amit nem. mivel máshogy nem dönthető el. másfelől a kockázat jutalma. mivel előre nem tudható (csak becsülhető) mi lesz sikeres a piacon, kockáztatni kell. kockázatot pedig csak megfelelő jutalom ellenében vállal az ember, különben minek?
            és a profitkényszer helyez egy nyomást a dolgozókra, hogy jobban és hatékonyabban dolgozzanak. ahol nincs profitkényszer (pénzpiaci kényszer), ott jön a pazarlás, a minőségromlás.

            nem mondom, hogy ne lehetne paramétereket állítgatni, például érdemes lenne a munkaidőt csökkenteni. de ez nem érinti a rendszer lényegét. nincs olyan szabály, hogy hány órát kell a kapitalizmusban dolgozni havonta. lehet szabályozni a gazdaság működésének peremfeltételeit társadalmi igények alapján, de ezeken belül csak a termelőeszközök magántulajdonán és a szabad piaci versenyen alapuló gazdaság ami működőképes.

            nehogy azt gondolja, hogy én vak vagyok a kapitalizmus marxista kritikájának irányában. csak úgy látom, hogy a kritikán kívül nincs semmi alternatíva, vagy ami foszlányok vannak azok vállalhatatlan marhaságok.

            az egyéni döntésekkel működő piaci kizsákmányolás (ha van értelme erről beszélni, ebben sem vagyok biztos) még mindig nagyobb szabadságot hagy az embernek, mint a politikai alapú koordináció. egyéb meg milyen lenne? nem látom az ötleteket.

            én azt gondolom, hogy mióta az ember a boldogságának elérését a túlvilág helyett evilágba helyezte, azóta hajtjuk magunkat. a kapitalizmus csak egy eszköz, ami ehhez jött létre. de erről szólt a fasizmus és a kommunizmus is. a tökéletes világ létrehozásáról. csak ez utóbbi kettő a jövőt tervezhetőnek hiszi, a piaci logika meg belátja, hogy nem az, csak az igényekhez való állandó rugalmas alkalmazkodás lehetséges. ennek az alkalmazkodásnak az eszköze a magántulajdon és a profitelv.

            tessék jobbat mondani.

          4. ingyenebed 2015-09-21 – 01:27, 2015-09-21 – 02:36

            Létezik a tudományban egy elv: Occam beretvája a neve. Azt mondja ki ez az elv, hogy „két, az adott jelenséget egyformán jól leíró magyarázat közül azt érdemes választani, amelyik az egyszerűbb”. Ennek az elvnek az egyik következménye, hogy, ha két fogalom ugyanazt jelenti, akkor az egyikre nincs szükség.

            Szerinted a piac és csere ugyanaz, tehát az egyikre nincs szükség – Occam beretvája szerint. Te – védve a szeretett kapitalizmusodat – a piacot választanád. Rendben, de akkor a „cserélni” ige helyett is a „piacolni” igét kell használnod. Például a piszkos konyharuhát ki kell piacolni egy tisztára – ami ugye elég hülyén hangzik.

            Valójában azonban a csere és a piac két nagyon is különböző fogalom. Egészen pontosan a csere általánosabb, mint a piac. A piac mindig csere, de a csere nem mindig piac.

            A piac javak, szolgáltatások egyenértékű cseréje.

            Be lehet bizonyítani, hogy fejlett piac nem létezhet pénz nélkül és a pénznek nincs értelme, ha nincs piac. Na már most, én nem gondolom, hogy nálatok a piszkos konyharuhát pénz közvetítésével cserélik ki tisztára – tehát például ez a csere nem piac. Ám hasonló módon az általad felhozott „lehengerlő” példák többsége sem (feltétlenül) piac.

            Például a társkeresés csak a prostitúció formájában piac, normális embereknél nem az. Persze a polgári házasság csupán a prostitúció sajátos formája – ahogy Kant nagyon jól megfogalmazta: „szerződés egy férfi és egy nő között kölcsönös vagyon és nemiszerv használatra”.

            A kapitalizmusról (a profit-elvűségről) nem tartanék most kiselőadást, ezért csupán egy állításodat (ami igen lényeges ponton óriási tévedés) vizsgálnám meg kissé alaposabban:

            „nem mondom, hogy ne lehetne paramétereket állítgatni, például érdemes lenne a munkaidőt csökkenteni. de ez nem érinti a rendszer lényegét. nincs olyan szabály, hogy hány órát kell a kapitalizmusban dolgozni havonta.”

            De bizony van ilyen szabály!

            A profit ugyebár az árbevétel és a költség különbsége. A piacon a dolgok (javak és szolgáltatások) ára nagyjából annyi, amennyiért elfogyasztásuk után újra elő lehet őket állítani. Ez a szabály a munkaerőre is igaz. A munkaerő ára, a munkabér – amennyiben tisztességesen állapítják meg – elegendő a munkaerő újratermeléséhez. A munkaidő növelésével ez a költség nő, de nem arányosan. Ha egy ember napi 12 órát dolgozik, akkor a munkaereje regenerálásához jóval több kell, mint ha csak 8 órát dolgozik. De ez nem a többlet 4 óra miatt van így, mert viszont annak, aki 8 órát dolgozik naponta, annak nem ugyanennyivel kell több a munkaereje regenerálásához, mint annál, aki csak 4 órát dolgozik, és egészen nyilvánvaló, hogy annak, aki egyáltalán nem dolgozik nagyjából ugyanannyira van szüksége a fennmaradáshoz, mint annak aki napi 4 órát dolgozik. Viszont a megtermelt és árbevételért értékesíthető jószágok mennyisége nagyjából (nem pontosan, de ez keveset számít) arányos a ledolgozott órák számával. Vagyis mivel egy embernek a fennmaradásához napi x Ft kell akkor is, ha egyáltalán nem dolgozik, és ennél alig kell neki több, ha 4 vagy 8 órát dolgozik, azért a vállalkozónak minden erkölcsi alapja meg van ahhoz, hogy kifizetve a kb. x Ft munkabért ne 1, 2, 3 hanem 8 óra munkát követeljen meg (hiszen megfizette a munkaerő tisztességes árát). Viszont a 8 órai munka eredménye nagyobb árbevétel, mint a kevesebb óráé, tehát ha a költség (a munkabéren kívüli költségektől az egyszerűség kedvéért tekintsünk el, azok általában még kevésbé időfüggőek, mint a munkabér) 4 óra munkaidő mellett x Ft, 8 óra munkaidő mellett x Ft + egy kevés, de az árbevétel 8 órai munkaidő mellett éppen kétszer akkora, akkor a profitmaximalizálás törvényéből következik, hogy nem 4 óra lesz a munkaidő, hanem 8 óra – függetlenül attól, hogy mekkora a termelékenység. Ha a műszaki haladás megkétszerezi a termelékenységet, akkor a vállalkozó nem 4 órára fogja csökkenteni a munkaidőt, hanem a munkások felét fogja elbocsátani. Nem azért, mert ő egy gonosz ember, hanem azért, mert ezt követeli a kapitalizmus, a profitmaximalizálás törvénye.

        2. Ad ingyenebed!

          Kérem szépen, szíveskedjen magvas álláspontját (kifejtése: ingyenebed 2015-09-21 – 01:27 és 2015-09-21 – 02:36) – számomra elsősorban azt üzeni, hogy a profit a bérmunkás boldogulását szolgálja (a tőkés kizsákmányolók régi meséje ez a kizsákmányoltak kábítására) – a jelen bejegyzésül szolgáló íráshoz (lásd fent) kapcsolni.

  6. Kertész Imre nekem már akkor is nagyon gyanús volt, szóvá is tettem, de jól leantiszemitáztak. Nem mondom meg, hogy ki, mert már nem is emlékszem pontosan.
    Ungváry Krisztián egy történelemhamisító, antikommunista pöcs, még csicskásomnak sem alkalmaznám, ha erre lehetőségem nyílna.
    Konrád György előttem mindig is ellenforradalmárnak számított, függetlenül attól, hogy újkori nevén liberálisnak hiszi magát – de jól megkapta szeretett burzsoá rendszerétől azt, amit megérdemelt.
    Schiffer András számomra egy antikommunista niemand.

    Nos, lehet azon csodálkozni, hogy ŐKET SEM szeretik sem bal, sem jobboldalon. Azon viszont nem csodálkozom, hogy a szélsőjobb egyre jobban veszélyezteti már nem csak a demokráciát (mert olyanunk igazából nincs is), hanem magát az autokrata fidesznyikhajbagzst is. Igaz, ők nagyon megérdemlik, de sajnos nekünk is ártana.

  7. Gruz totál korrekt!!! Magyarán, a liberális áttörés – ezen személyeken is keresztül – átvisz a rendszer profasiszta menedzseléséig!!!!! A baloldalból lett liberális, a liberálisból konzervatív, ezek itt. És a konzervatívok jó részéből náci…De a kiindulópont: 89, az tuti, ha van a történelemben egyáltalán „kiindulópont”.

    1. Ez szép aforizma, és még igaz is! Ebben a formában meg is kellene őrizni szerintem.

      A magam részéről: ha a ’89-es elindulás horti és az ss-hez hasonló minőségű csendőrségének rehabilitálása volt, jó adag öncsalás kell ahhoz, hogy valaki most csodálkozzon, mi felé haladunk… (A kifejtetlen premissza ugyanis az ettől fogva, hogy „ha a szocializmust kriminalizálni lehet, és a megbüntetett nácikat mártírrá nyilvánítani, akkor a nemzetköziség, a felvilágosodás univerzális emberképe, a szociális igazságosság és a nácikkal szembeni büntetőeljárások mind kihazudhatóak egy ‘antidemokratikus, tömeggyilkos hazugságnak’, és ezáltal ‘pusztán magyarként’ szemlélve önmagukat, állhatnak ki a ‘konzervatív-nemzetinek’ aposztrofált fasiszták a valóban antidemoratikus, tömeggyilkos hazugság, a jobboldaliság mellett” – ahhoz tehát, hogy ’89 eme brilliánsan fasiszta alapkövét kiverhessük a hűség alcsúti háza alapjából, ezzel összedöntve azt, tisztán kell lássuk, hogy aki kriminalizálja a szocializmust, az náci.
      (Még akkor is, ha ezt be nem ismerné.)

      1. [Az én rejtett, nulladik premisszám ehhez: „Radikal sein ist die Sache an der Wurzel faßen. Ld. MEW. 1 Bd. S. 385. Dietz Verlag Berlin 1981 (13. Auflage)]

        Aki tehát az okokat kutatja, nem lehet szemellenzős senki kedvéért…

        1. …”Die Theorie muss den Menschen radikal anpacken. „Radikal sein ist die Sache an der Wurzel fassen. Die Wurzel für den Menschen ist aber der Mensch selbst” … így kissé „pikánsabb”…

          1. Igen, és mindkét úton eljuthatunk ugyanoda: én a Sache-ként a status quo-t értve arra gondoltam utalni, hogy a társadalmi fennálló értelmezésében annak gyökereit, sőt, lehetőségi feltételeit kutassuk – dialektikus, korábban és kifejtetlenül történelmi materialista módszertannal.
            Az ön megoldása az eredeti kontextus visszaemelésével a másik utat tárja fel: az ember, mint önnön létét fenntartó, és ebben az igazi jellegét felmutató lény, („Gattungswesen”, hisz tudatos önfenntartása, a munka által tudhatja önmagát az emberi nem tagjának) a szükségletek rendszerén keresztül (igen, Hegel, tudjuk) szembesül e szükségletek kielégítése lehetőségeivel, ezáltal a status quo-val.
            Marxnak ez a szövegrésze szerintem ettől lesz telitalálat: bármelyik irányba induljunk el, az antropológiai irányba vagy a társadalmi fennálló irányába, végül mindkét irányból elérünk az ember helyzetét meghatározó összefüggésekig.

          2. Anton Csehov 2015-09-18 – 12:45-hoz válaszolva (mivel már nem volt nyitott válasz-box)

            Igen, nekem is pontosan ez jutott eszembe. Megvallom őszintén, hogy most kezd derengeni – jóllehet elég későn – hogy Marx egy ős-zseni, a szó legnemesebb értelmében.

Hozzászólás a(z) Tovaris bejegyzéshez Válasz megszakítása