Fekete György: Hogyan kommentálja és mi célból Révész Sándor az Alkotmánybíróság Szakály-Krausz ügyben hozott ítéletét?

Révész Sándor a hvg.hu felületén fura írást jegyez „A holokauszt és a súrolás” címmel (2017. december 28. 10:00) – http://hvg.hu/itthon/20171228_revesz_holokauszt_surolas_krausz_szakaly

Révész cikke idézetekkel is bizonyíthatóan igencsak problematikus, íme néhány példa.

1/ „Két történész találkozik a bíróságon. Azt mondja az egyik…” Szakály és Krausz azért „találkozhatott” bíróságon, mert Szakály beperelte Krauszt. Vagyis nem „találkoztak” a helyes kifejezés, hiszen a szélsőjobboldali történész bíróságra citálta a baloldalit. A „találkozásnak” minősítéssel Révész egyenlőségjelet húz a két szereplő közé. A hamis tényközlést pedig megfejeli kimondottan gúnyos fogalmazással (viccek kezdődnek úgy, hogy „azt mondja az egyik…”). E két mondat – ráadásul – kiemelt helyre tördelt, ugyanis a felvezetőt alkotja. Szerzőnk a tényt kiforgató relativizálást megismétli a maga által érdeminek sorolt cikkrészben: „Krausz szerint … Szakály a büntetendő, Szakály szerint viszont Krausz…

2/ „…a nevezett urakat nem tekintem azonos minőségnek. Az előbbi elvtelen karrierista, az utóbbi elvhű antikarrierista, aki mindig a konjunktúrával és a saját egzisztenciális érdekeivel szemben lovagolt.” Az „urakat” szó használata a szerző távolságtartását vetíti az olvasóra írása mindkét szereplőjétől. Ezek tükrében (l. újra 1/ is) a Krausz Tamásra vonatkozó pozitív megállapítások a szélsőjobboldali felfogású személyt a rendszerkritikus baloldalival (marxistával) egyenlősítő kijelentések vivőanyagát képezik, vagyis hiteltelenek. Amiképpen a Szakállyal szembeni – egyébként tárgyszerűen helyes – bírálat is manipuláló funkciót kap a cikk egészét tekintve („legitimálja” a relativizálást).

3/ „…ha egy magyar történetíró képvisel valamilyen álláspontot, akkor az a magyar történetírásban van.” Azonban attól, hogy egy történész végzettségű igazgató tesz egy nyilatkozatot a médiában, annak tartalma automatikusan nem válik a történetírás részévé, és különösen nem a történettudományévá. Ahhoz azért, hogy egy produktumot (különösen egy puszta megnyilvánulást) a történetíráshoz tartozónak fogadjanak el, illetve történettudományosan értékelhetőnek tekintsenek, még Magyarországon is több – értsd: bizonyos céhbeli követelményeknek megfelelés – kell. Tehát Krausz professzor indokoltan állította, hogy a kifogásolt kijelentés nem része a történetírásnak (itt, 3/ alatt, Dr. Szász Gábor – többek között filozófia szakos – professor emeritus megalapozott észrevételét hasznosítottam).

Egyáltalán – vetődik föl a kérdés – mi végre nem érte be Révész a hír tényhű kommentálásával, tehát azzal, hogy Szakály Sándor pert veszített az Alkotmánybíróságon? Avagy nehéz leírnia, hogy – Szakály pervesztése értelmében (fellebbezésének alkotmánybírósági elutasításával) – Krausz Tamás pert nyert anélkül, hogy pert kezdeményezett volna?

Szakály Sándor a történelem adott eseményéről formált nézetének bírói úton kívánt érvényt szerezni, Krausz Tamás ellenben a nyilvánosság fórumain leleplezte azt. Ennyi történt. A – még – jogállami bíróság jóvoltából. Révész Sándornak ez viszont alkalom, hogy „megvédje” a liberális rendszer hatalmi fékeinek maradványát az antiliberalizmus címén általa egy zsákba szuszakolt szélsőjobboldalitól és rendszerkritikus baloldalitól…

Összegezve. Igazából – vélhetően – Révész egyik kollégájával vitatkozik, méghozzá a vele közös kenyéradó újságjukban (konkrétan e cikkel: Domány András: A zsidó deportálását idegenrendészeti ügynek beállító Szakály Sándor az Alkotmánybíróságon is veszített. Hvg.hu itthon. 2017. december 22. 13:13). A kolléga ott megjelent írása miatt cselekszik így, persze nem őt, hanem Krauszt nevesítve. Jellemes eljárás, ugye?

Vesd össze:

http://www.atv.hu/belfold/20140328-idegenrendeszeti-eljaras-szakaly-sandor-beperelte-krausz-tamast és http://nepszava.hu/cikk/1061648-pert-nyert-krausz-tamas-szakaly-sandor-ellen és http://hvg.hu/itthon/20171222_szakaly_sandor_alkotmanybirosag_zsidok_deportalasa_veritas és http://168ora.hu/itthon/az-alkotmanybirosag-elott-is-elbukott-szakaly-sandor-aki-szerint-a-zsidok-deportalasa-idegenrendeszeti-kerdes-volt-14354

Fekete György nyug. történelemtanár

17 thoughts on “Fekete György: Hogyan kommentálja és mi célból Révész Sándor az Alkotmánybíróság Szakály-Krausz ügyben hozott ítéletét?”

    1. Gratulálok a bátor cikkhez. Engem letiltottak onnan, de nem is óhajtok ott publikálni. De azon meg csodálkozom, hogy “le merték közölni a cikket”.

    1. Nem világos, hogy ezt a szemetet miért linkelted be. Heller Ágnesről 1983 óta meg van a véleményem, amióta a kezembe került egy akkoriban terjesztett “szamizdat” brosúrája, amiben azt bizonygatta, hogy a sztalini terrornak 30 millió áldozata volt. Mostanában ismét belopta a szívembe magát az ELTE Tőke-konferenciájának díszvendégeként – amint arról a másik topicban beszámoltam. De …

      Továbbra is tartom magam ahhoz az álláspontomhoz, hogy “az ellenségem ellensége a barátom” az egyik leghazugabb, legaljasabb szillogizmus. A belinkelt cikk hangneme üde keveréke a legocsmányabb goebbelsi és fideszes WC-papirokénak. Attól, hogy most a Fidesz utálja a Vona-féle Jobbikot, ugyanúgy nem lesz számomra szimpatikusabb, mint ahogyan Horthy-rendszer nem lett szimpatikusabb attól, hogy 1937-ben lecsukta Szálasit. Azonkívül sokakkal ellentétben az én hosszútávú memóriám még elég jó, és nem felejtettem el az 1998-as “Torgyánnal sohá”-t sem.

      Ha kicsit paranoiás lennék, akkor még a portál nevébe is belekötnék. A “H” a latin ábécé 8. betüje, ezért neonáci szerveződések előszeretettel használják a 88-as számot, ami a HH (Heil Hitler!) alig rejtett kódja. Az Orbán-párti hírportáltól ez a névértelmezés (a harmadik 8-as a kóbor apácák megtévesztését szolgálná) nem áll nagyon távol. Sokan nem tudják például, hogy a jogilag jól körül írt népszavazás intézményének felcserélése az erősen illegitim “nemzeti konzultációval” szintén náci találmány (még arra is hajlandó vagyok, hogy feltételezzem, maguk a fideszes propagandisták se tudták, amikor kitalálták – csupán ösztönösen járt náci kerekekre az agyuk).

      1. Hát azért, mert ez a szemét lap baloldalinak tartja őt és a hasonlókat, amelyet a jobboldal folyamatosan lejáratja a baloldalt. Mi, kommunisták meg egyenesen sátánfiak vagyunk számukra.
        Maga ez a duma, hogy a “baloldal szövetkezzen a szélsőjobboldallal” – történelem során már milliós munkástömegeket tévesztett meg.

  1. Krausz Tamás mindig is azt írta és mondta, hogy Horthy közvetlenül bűnös a holokausztban, sőt a dokumentum-kötetükben azt is bizonyították, szintén Szakályékkal is vitázva, hogy a szovjet területen elkövetett népirtásban is bűnös. A csirkefogók meg nap mint nap mást sem tesznek, mint hogy Horthyt kimossák ebből a szennyből. De a dokumentumok, amelyet itt és most Fekete tanár úr nagy hozzáértéssel közölt, mindent bizonyítanak. Pheonixnek is gratulálok az okfejtéséhez, ismételten, mert újra elolvastam.

  2. Uraim, egy másik sztori. Nagyanyám mesélte, aki 18 éves korában “került” Auschwitzba. DE kisebb korában a holocaust első, Szakály úr által “idegenrendészetinek” nevezett első akcióját is túlélte. Apukájának nem voltak meg a megfelelő papírjai, noha a család 25o éve magyarként Magyarországon vagy “elcsatolt” területen a Kárpátalján. De volt egy bélyeggyújteménye, amelynek fejében a becsületes magyar hivatalnok a “jó” papírokkal mentesítette őt és a családját a holokauszt első fázisa alól, amely tulajdonképpen egy idegenrendészeti esemény volt, hogy Szakály úr ízlését a fene egye meg.

  3. Ha már – nagyon helyesen! – Kárpátalja Horthy-Magyarország általi lerohanása a példa arra, hogy az ottani zsidóság magyarnak tekintése a legteljesebb külpolitikai cinizmussal történt (Phoenix), érdemes a “magyarságot” ért atrocitások mondvacsináltságát bizonyító forrásokból is tükröztetni.

    HORTHY MIKLÓS LEVELE HITLERHEZ
    1939. március 13.

    Excellenciád!

    Nem tudom elmondani, milyen boldog vagyok, mivel ez a forrásvidék Magyarország számára – nem szeretek nagy szavakat használni –, de ténylegesen életkérdés.

    Öthetes újoncaink ellenére a legnagyobb lelkesedéssel megyünk neki az ügynek. Az intézkedéseket már megtettük. Csütörtökön, folyó hó 16-án határincidens lesz[!], melyet szombaton követ a nagy támadás.

    Én sohasem fogom elfelejteni a barátságnak eme bizonyítékát, és Excellenciád az én hálámra mindég sziklaszilárdan számíthat.

    Horthy

    [Szerkesztői jegyzet. 1939. március 13-án Erdmannsdorff budapesti német követ, kormánya utasítására közölte Horthyval, hogy március 18-án a magyar hadsereg megszállhatja Kárpát-Ukrajnát. Erre írta Horthy a fenti köszönőlevelet.]

    In: Magyarország és a második világháború. Titkos diplomáciai okmányok a háború előzményeihez és történetéhez. Az iratokat összegyűjtötte és a bevezető tanulmányokat írta: Ádám Magda, Juhász Gyula. Kerekes Lajos. Lektorálta: Zsigmond László. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1959. 214. old. 88. sz. irat.

  4. Köszönöm Phoenix szövegválasztását. Ugyanakkor aláhúznám, Révész – és a hozzá hasonló felfogású többi liberális – nélkül ezek a Szakály-félék nem jutottak volna érdemi politikai térhez. Még egyszer Révész tárgyalt cikkéről, amely látlelet értékű. Nem véletlenül keveredik benne tisztázatlanul, sőt szándékosan összemosva számos kérdés. Történetírás és történettudomány. Eleve tudományos-e a történetírás? A történetíró történetet író vagy történész? Mitől válik egy megnyilvánulás történészivé? Mi kell ahhoz, hogy egy megnyilvánulásnak történeti hatása legyen? Stb. Stb. Mindezekre a szempontokra Révész Sándor fittyet hány, hogy sugallhassa: Szakály Sándor és Krausz Tamás nem más, mint “egyik kutya, másik eb”. Ennek érdekében hallgat arról is, hogy Szakály perelte Krauszt, s az utóbbi még viszonvádat se kezdeményezett a bíróságnál! Révésznek, a jobboldali liberálisnak, közömbös Krausz fasizmusellenessége, sőt azt Szakály szélsőjobboldalisága pandanjának hirdeti. Nagyon inkorrektül, hiszen a tények megerőszakolásával, meghamisításával cselekszi. Erre próbáltam a magam szerény eszközeivel rámutatni.

    1. Első mondatomba sajnos csak odaképzeltem egy nagyon lényeges jelzőt, amely sajnálatos sietségemben lemaradt. Pótolom. Tehát helyesen:

      >>Köszönöm Phoenix elemző szövegválasztását.<<

  5. Pheonix-nek, sajnos, teljesen igaza van. Sokkal pontosabb és lényeglátóbb elemzés, mint Révészé. Nagyon megerősíti Fekete úr cikkét.

  6. Hogy mindenki számára világos legyen, miről van szó.

    Idézek a Fekete György által idelinkelt “198 óra”-cikkből:

    “A vita egy 2014-es nyilatkozat után robbant ki, amelyben Szakály Sándor a kormány kutatóintézetének vezetőjeként egyebek közt azt mondta, hogy a több mint 20 ezer ember meggyilkolásával végződő 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálásról, hogy a történészek között többen úgy ítélik meg, hogy ez volt az első deportálás, de „véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki”.”

    A Kámenyec-Podolszkba “idegenrendészeti eljárásban kitoloncolt” zsidók azok a kárpátaljai zsidó lakosok voltak, akik magyarnak vallván magukat, ezzel a magyart a térség legnépesebb nemzetiségévé tették, ami erkölcsi alapot adott a Magyar Királyságnak, hogy ő, és ne a Szlovák Állam kapcsolja magához a Kárpátalját. A visszacsatolás 1939. március 15-én történt. Az 1939. május 5-én elfogadott IV. Törvénycikk (“a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról”) 3. §-a megtiltja a törvény által zsidónak minősített személyek visszahonosítását. (A “törvénycikkelyt” – jól jegyezzük meg! – Horthy Miklós és gróf Teleki Pál írták alá – az utóbbi a beterjesztésekor kiemelte: “Ezt a tervezetet nem én alkottam, ha én alkottam volna, sokkal szigorúbbra alkottam volna”). Azok a kárpátaljai zsidók (zsidóknak minősített személyek), akiknek magyarság-vállalása tette lehetővé Kárpátalja visszacsatolását Magyarországhoz e paragrafus alapján váltak hontalanná, akiket azután 1941-ben egy “inkább idegenrendészeti eljárás” keretében a biztos halálba deportáltak.

    Nézetem szerint ez a történet az iszonytató Endlösung egyik legiszonytatóbb fejezete, és Szakály Sándor nem csak a történészi rangra nem méltó, de arra sem, hogy emberszámba vegyék.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Feladvány a továbblépéshez *