Fekete György Hóman Bálint rehabilitálásáról

Aki Hómanról le akarja mosni, hogy háborús bűnös, az náci!

Hóman Bálintot, a Horthy-korszak 1930-as/40-es éveinek kultuszminiszterét – Ságvári sokadik diszkreditálása után – megint rehabilitálni akarják. Pergőtűz alá vesznek bennünket: istenes és nem istenes humanistákat, demokratákat, kapitalizmuson túli szabadság híveit… Persze nem először Magyarország történelmében. Kibírni!

Hómanról, amikor először próbálták kimosni a nácik szolgája piszkából, ezekre az ellenérvekre jutottam:

1/ Hóman Bálint 1943/1944 fordulóján harminc párttársával (MÉP) együtt írásban követelte Kállay Miklóstól, az akkori magyar miniszterelnöktől a zsidók deportálását (lásd – Randolph L. Braham: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon. 1. kötet. 2., bővített és átdolgozott kiadás. Belvárosi Könyvkiadó. Budapest, 1997. 253-254. old.), holott az állami felső vezetés már 1942 kora őszétől értesülésekkel bírt arról, hogy a nácik népirtást folytatnak az elfoglalt lengyel és szovjet területek zsidó lakossága ellen: lásd – Szinai Miklós és Karsai Elek történészek jelzik munkáikban – Horthy Miklós Hitlerhez 1943. május 7-én küldött levelének nyersfogalmazványa, és ugyancsak – Karsai László hívja fel rá a figyelmet – Ottlik György, a Pester Lloyd főszerkesztőjének beszámolója 1942. augusztus–szeptemberi nyugat-európai megbeszéléseiről, aztán Sztójay Döme, berlini magyar követ jelentései szintén 1942-ből!

2/ 1944. május 11-én, miután elkezdődött a vidéki zsidóság gyűjtőtáborokba való hurcolása (kegyetlen, embertelen módon, a végrehajtó apparátus, a magyar kir. csendőrség arra hajlamos tagjainak teret engedve aljas ösztönök kiélésére), minden, akkor józanul gondolkodó, felelős fő szemében végkövetkezményként a népirtást (ám legalábbis néppusztulást) megcélzó zsidóellenes intézkedések foganatosítására hajlandó, új megyei főispánok egyikének ünnepélyes beiktatásakor Hóman B. kiemelt személyes jelenléttel, „díszvendégként” demonstrált (a szónok – Baky László, 1946-ban háborús bűneiért felakasztott hazai fasiszta, a magyarországi Holocaust egyik államtitkár referense – azzal büszkélkedett, hogy a „Tiszától keletre eső részen eddig 320 000 zsidót szállítottunk gyűjtőtáborokba”), ekként szentesítve a maga részéről a deportálást, a zsidónak számítottak kilökését az emberlétből; hiszen ő, Hóman excellenciás úr, nagy tekintélyt jelentett, a magyar pedig (mint az összes náció) – bizonyos helyzetekben – nem ellenszegülő, hanem hatalomnak-felsőbbségnek hódoló… (uo., 649-650. old.);

3/ Hóman részvételével működött a Horthy-féle kiugrási elképzelések meghiúsítására 1944. szeptember végén alakult, az ún. Törvényhozók Nemzeti Szövetségét irányító Végrehajtó Bizottság, s ezáltal hozzájárult a háború meghosszabbításához a magyarság számára, mert így közvetve ugyan, viszont mégis számon-kérhetően, utat nyitott a saját, „második lépcsős” hatalmi pozíciójából is az azután bekövetkezett tragédiák és borzalmak nem jelentéktelen hányadának; cselekedve ezt abban az időben, amikor kizárt, hogy ne tudott volna Auschwitzról és más – idevágó – szörnyűségekről (uo., 2. kötet. 894., 903., 962-963. old.) stb.

Ilyen embert tartanak (némelyek) ártatlannak, bűntelennek?

Bővebben:

http://ezredveg.vasaros.com/html/2002_04/0204.html

http://www.demokrata.info/velemenyek-publicisztika/488-egy-konferencia-margojara

Vigyázzunk, mert legközelebb Szálasi következik a lecsutakolásban!

Fekete György

5 hozzászólás “Fekete György Hóman Bálint rehabilitálásáról” bejegyzéshez

  1. Teleki. Hiába lett öngyilkos, nem állítható példaképül az ifjúságnak, hiszen meggyőződéses antiszemitaként komoly szerepe volt a holokauszthoz vezető út kikövezésében (még ha végpont, a végső végzet, az Endlösung képzeletében se merülhetett föl).

  2. Már a cím is igaz, a kifejtés is igazolja az okfejtést. A kérdésem csak az, kiterjeszthetnénk-e ezt a numerus clausus szóban mártirizált pogromlovagjára, telekire is? Merthogy ő sem volt olyan ártatlanka…

Hozzászólás a(z) gruz bejegyzéshez Válasz megszakítása