Figyelmeztetés az USA-nak

Vlagyimir V. Putyin írása a The New York Times-ban, 2013. szeptember 17. (Fordítás: Transform)

A Szíria körüli események indítottak arra, hogy közvetlenül az amerikai néphez és politikai vezetőihez szóljak. Nagyon fontos ezt megtenni olyan időkben, amikor elégtelen a kommunikáció társadalmaink között.

A köztünk fennálló kapcsolatok különböző szakaszokon mentek át. Szembe álltunk egymással a hidegháború alatt. DE voltunk már szövetségesek is és együtt győztük le a nácikat. Akkor hoztuk létre az egyetemleges nemzetközi szervezetet – az Egyesült Nemzeteket, az ENSZ-t – hogy megakadályozzuk azt, hogy még egyszer ilyen rombolás megtörténhessen.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének megalapítói megértették, hogy a háborúval vagy békével összefüggő döntések csak konszenzussal történhetnek és Amerika beleegyezésével a Biztonsági Tanács állandó tagjainak vétójogát az ENSZ Alapokmánya is tartalmazza. Ennek mély bölcsességét igazolja a nemzetközi kapcsolatok stabilitása az elmúlt évtizedekben.

Senki sem akarja, hogy az ENSZ a Népszövetség sorsára jusson, amely összeomlott, mert hiányzott belőle az igazi hatalom. Ez akkor történhet meg, ha befolyásos országok megkerülik az Egyesült Nemzeteket és a Biztonsági Tanács felhatalmazása nélkül indítanak katonai akciót.

Az Egyesült Államok lehetséges csapása Szíria ellen, annak ellenére, hogy ezt számos ország és jelentős politikai és vallási szervezetek ellenzik, beleértve a pápát is, több ártatlan áldozatot és eszkalációt eredményezne, ami lehetővé tenné azt, hogy a konfliktus messze Szíria határán túl is terjedjen. A katonai csapás növelné az erőszakot és a terrorizmus új hullámát szabadítaná el. Alááshatja a többoldalú erőfeszítéseket, hogy megoldjuk az iráni nukleáris problémát és az izraeli-palesztin konfliktust és tovább destabilizálná a Közel-Keletet és Észak-Afrikát. Kivonná az egész térséget a nemzetközi jog hatálya alól és megszüntetné az egyensúlyt.

Szíriában nem a demokráciáért folyik a harc, hanem egy fegyveres konfliktusról van szó a kormány és az ellenzék között egy sokvallású országban. Kevés bajnoka van a demokráciának Szíriában. De az elegendőnél is többen vannak az Al-Káida harcosai és a kormány ellen harcoló mindenféle szélsőségesek. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma által terrorista szervezetnek minősített Al Nuszra Front és az Iraki és Levantei Iszlám Állam csapatai az ellenzék oldalán harcolnak. Ezt a belső harcot, amely egyike a legvéresebbeknek a világon, az ellenzéknek külső körökből szállított fegyverek táplálják.

Arab országokból jött zsoldos katonák és nyugati országokból, sőt Oroszországból toborzott militánsok harcolnak ott, ami mély nyugtalansággal tölt el bennünket. Nem térhetnek majd vissza országainkba a Szíriában szerzett tapasztalatokkal? Miután Líbiában harcoltak, a szélsőségesek Maliba mentek át. Ez valamennyiünket fenyeget.

Oroszország kezdettől fogva támogatta a békés párbeszédet, amely lehetővé teszi a szíriaiak számára, hogy kompromisszumos tervet dolgozzanak ki saját jövőjükre. Nem a szíriai kormányt védjük, hanem a nemzetközi jogot. Szükségünk van az ENSZ Biztonsági Tanácsára és hisszük, hogy a jog és rend megőrzése a mai összetett és zavaros világban egyike annak a kevés útnak, amellyel a nemzetközi kapcsolatokat megvédhetjük attól, hogy káoszba süllyedjenek. A jog még jog, és követnünk kell azt, akár tetszik nekünk, akár nem. A jelenlegi nemzetközi jog szerint erőt csak önvédelemből lehet alkalmazni vagy pedig a Biztonsági Tanács döntése alapján. Bármi más elfogadhatatlan az ENSZ Alapokmánya szerint és agressziónak minősülne.

Senki számára nem kétséges, hogy mérgező gázokat alkalmaztak Szíriában. De minden okunk megvan arra, hogy azt feltételezzük, hogy nem a szíriai kormány, hanem az ellenzéki erők tették, hogy kiprovokálják az őket támogató külső hatalmak beavatkozását, akik a fundamentalisták oldalán állnak. Egyes jelentések szerint a militánsok újabb támadást készítenek elő, ezúttal Izrael ellen, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Riasztó, hogy a belső konfliktusokba történő katonai beavatkozás általánossá vált az Egyesült Államokban. Ez Amerika hosszú távú érdeke? Kétlem. Az egész világon milliók látják úgy, hogy Amerika nem a demokrácia modellje, hanem csupán a nyers erő, amely koalíciókat tákol össze azzal a jelszóval, hogy „vagy velünk vagy, vagy ellenünk”.

Az erő azonban hatástalannak és haszontalannak bizonyult. Afganisztánban zűrzavar van, és senki nem tudja megmondani, mi történik, miután a nemzetközi erők kivonulnak. Líbiát törzsek és klánok osztották fel. Irakban folytatódik a polgárháború, naponta tucatnyi áldozattal. Az Egyesült Államokban sokan látnak analógiát Irak és Szíria között, és azt kérdezik, hogy kormányuk miért akarná megismételni a közelmúltban elkövetett hibáit.

Nem számít, hogyan célzott csapásokat mérnek majd vagy milyen bonyolultak a fegyverek, a polgári áldozatok elkerülhetetlenek, köztük öregek és gyerekek is vannak, akiknek a megvédése a katonai beavatkozás célja.

A világ úgy reagál, hogy megkérdezi: ha nem számít a nemzetközi jog, akkor más módszereket kell találni, hogy biztosítsák a biztonságukat. Így egyre több ország igyekszik hozzájutni a tömegpusztító fegyverekhez. Ez logikus: ha bombánk van, nem fognak hozzánk nyúlni. Tárgyalásokkal erősítjük a fegyverzetkorlátozást, miközben a valóságban ez már erodálódott.

Meg kell állítanunk az erő nyelvének a használatát és vissza kell térnünk a civilizált diplomáciai és politikai rendezés útjára.

Az elmúlt napokban egy új lehetőség merült fel a katonai akció elkerülésére. Az Egyesült Államok, Oroszország és a nemzetközi közösség minden tagja számára előnyös a szíriai kormánynak az az elhatározása, hogy vegyi arzenálját nemzetközi ellenőrzés alá helyezi, hogy azt utána megsemmisítsék. Obama elnök nyilatkozatából ítélve, az Egyesült Államok ezt a katonai akció alternatívájának látja.

Üdvözlöm, hogy az elnök érdekelt abban, hogy folytassa a párbeszédet Oroszországgal Szíria ügyében. Együtt kell dolgoznunk azon, hogy életben tartsuk a reményt, amiben egyetértettünk a G8 értekezleten júniusban Lough Erne-ben Észak-Írországban, és visszatérjünk a tárgyalásos megoldásokhoz.

Ha el tudjuk kerülni az erő alkalmazását Szíria ellen, az javítani fogja a légkört a nemzetközi kérdésekben és erősíti a kölcsönös bizalmat. Ez közös sikerünk lenne és megnyitná az utat az együttműködés felé más kritikus kérdésekben is.

Személyes és munkakapcsolatomat Obama elnökkel a növekvő bizalom jellemzi. Nagyra értékelem ezt. Gondosan tanulmányoztam a nemzethez intézett keddi üzenetét. És nem értek egyet azzal, amit ő az amerikai kivételezettségnek nevez, azt állítván, hogy az Egyesült Államok politikája az, „ami Amerikát kivételessé teszi. Ez az ami minket kivételessé tesz.” Rendkívül veszélyes arra bátorítani az embereket, hogy kivételesnek lássák magukat, bármi is legyen a motivációjuk. Vannak nagy országok és kis országok, gazdagok és szegények, hosszú demokratikus hagyományokkal rendelkezők és olyanok, amelyek most keresik útjukat a demokráciához. A politikájuk is különböző. Mind különbözőek vagyunk, de amikor az Úr áldását kérjük, nem szabad elfelejtenünk, hogy az Úr egyenlőnek teremtett bennünket.