Folyik a kínai kapitalizmus építése… – Hírek

(Jianan Lu/Courtesy Reuters).

(Jianan Lu/Courtesy Reuters).

Figyelmeztetés.«A kínai fejlődésről kételyeket támaszt a feldolgozóipar hanyatlása»,jelenti ki a «Financial Times» (júl.1.). Más források szerint a megrendelések száma 2009 márciusa óta, a munkahelyek száma 10 hónapja a legalacsonyabb. Hogyne aggódna akkor munkája miatt a sokmillió dolgozó, mindenekelőtt azok, akiknek jogai sincsenek?

«Példa nélküli spekulációs buborék». A francia «L’Express» magazin (jún.17.) pénzügyi elemzőket idézett, néhány nyugtalanító konklúziót közlünk: «A rejtett bankrendszer minden kontrollt elkerül» – jegyezzük meg, hogy ez a rejtett rendszer bizonyos becslések szerint több mint ezer milliárd eurós informális kölcsönt tartalmaz, más források még magasabbra becsülik, s ezt kb. háromból egy kínai állampolgár használja. «A kölcsönön nyugvó fejlődés modellje azon az úton halad, hogy apró darabokra törik», és «az ország közeledik ahhoz a pillanathoz, amikor az adósságpiramis saját súlya alatt összedől».
A Fitch pénzügyi ügynökség («Daily Telegraph», jún.16.): «A modern történelemben példa nélküli spekulatív kölcsönbuborék»-ot említ. Ebből 1500 milliárdos pénzügyi termékkel spekuláció (Bloomberg, jún.28.) szolgál a kínai milliárdosok és hatalmi körbéli barátai vagyonának kezelésére… Itt találjuk az egész kérdést: a hatalmi kör kockáztatja a dolgozók, parasztok, nyugdíjasok számára a katasztrófát, a spekulációs alapok gangrénája fenyegeti az egész reálgazdaságot: «Az adósság-hólabda egyre nagyobb lesz anélkül, hogy a gazdasági aktivitáshoz hozzájárulna», mondja egy analitikus.
Hajógyári sztrájk. A sajtószabadság hiánya miatt nem ismerhetjük, hogy a dolgozóknak igazából milyen gondokkal kell szembenézniük. Sztrájkok esetében egy kicsivel többet tudunk meg, így azt is, hogy jún. 30-án tört ki a Rongsheng magánhajógyárban Nantongban (Jiangsu tartomány, az ország keleti része). Az év elején még 20 ezer dolgozója volt, ma pedig csak 12 ezer, tehát néhány hónap alatt 8 ezer munkást az utcára tettek. Egy munkás szerint a dolgozók felét közvetítőirodák «szállították», 4 hónapja nem fizették őket, a labdát a gyár és az iroda egymásnak dobálta, erre sztrájkőrséget állítottak. Pedig ezek a magánhajógyárak 2012-ben 1,28 milliárd yüan állami szubvenciót kaptak (kb. 150 millió eurót)!
Milyen szakszervezetek? A hivatalos hírügynökség, a Xinhua (máj. 14.) idézte a kormányzati jelentést, melynek címe «Előrelépés az emberi jogok területén 2012-ben», mely a munkaszerződésekről és a szakmai betegségekről szóló törvény kiegészítésével dicsekszik. Tegyük már fel a kérdést: ha létezik a munkaszerződésekről szóló törvény, akkor miért nem alkalmazzák? Miért van az, hogy a migráns dolgozók több mint felének nincs szerződése megengedve mindenféle visszaélést? Holott ez a munkásosztály 130 milliós legkizsákmányoltabb, legsebezhetőbb szelete.
Miért kell beszélni a szakmai betegségekről, amikor a szilikózisos betegek évek óta bíróságról bíróságra járnak, hogy gyógyíttatásukhoz elérjenek valamit? Ha a dolgozók több mint háromnegyedének nincs betegbiztosítása? Mire jó a magánszektorban 160 milliós szakszervezeti tagságról beszélni – a hivatalos ACFTU-nak 2013 szeptemberében 280 millió tagja volt –, ha ezeknek nincs védelme?
Fel kell-e hívni a figyelmet arra, hogy érdekeiket megvédéséhez szükségük van a szabad szervezkedésre, saját szervezetükre, nem pedig a kormány vagy a munkáltatók jóindulatára?
A 2010-es sztrájk után a Hondánál. Második részét publikáljuk a Honda (CHAM) szakszervezeti választásairól szóló cikknek. A szabad választások a követelések lényeges pontja volt a béremelés mellett. Hogyan zajlottak? A sztrájkolók képviselői lettek szakszervezetük reprezentánsai?
A jelöltnek végül is el kellett nyernie a felsőbb szakszervezeti fórum és a helyi kommunista párt támogatását. Még a titkos választás sem nélkülözte a válogatást. S az ACFTU alelnöke még «demokratikusnak» mondta, amelynek példával kell szolgálnia…
A 2010-es nagy sztrájk után a Hondánál… (folyt.)
Mi változott a nagy sztrájk után a Hondánál? A «WorkingUSA: The Journal of Labor and Society» (2012. dec.) hasábjain közzétett cikk második része. Az első rész tartalma: kollektív tárgyalások, erős béremelés, de az első szakszervezeti választás csak kiegészítő jellegű, a végrehajtó bizottság a szervilis elnökkel együtt a helyén maradt. Az alelnök, a bizalmik választása, és a kongresszus még hátra van.
Homályos törvény. Ha a szakszervezeti törvény demokratikus választásokat is ír elő a szakszervezeteknek, ennek módozatát nem adja meg. Például a jelölés homályos. Az ACFTU helyi felelősei, az önkormányzat és tartományi kormányzat hat hónapig dolgozott a szabályok megállapításán: a helyi szervezet megjelöl egy személyt a bizalmi káder posztjára, aki vezeti az ügyeket napról napra és alelnök lesz, de az urnáknál meg kell erősíteni.
Az első választáson néhány munkás bekerült a végrehajtó bizottságba (közülük egyik a sztrájkolók küldötte volt annak idején, de sajnos egy év múlva tanulmányai folytatása kedvéért lemondott). Más sztrájkolók pedig elhagyták az üzemet.
A kongresszus. A végrehajtó bizottság mandátuma 2011 végén lejárt, elő kellett tehát készíteni a kongresszust annak megújítására. A szabály alapján 126 – 211 közötti választott fő vehetett részt rajta; végül 144 fő lett. Persze nagy egyenlőtlenséggel, mert a vállalati szektor szerint variálódott, volt ahol 14 főre jutott egy küldött, volt ahol ötre! A vállalati újság írja, hogy a küldötteken kívül 30 felsőbb szakszervezeti felelős és a vállalatigazgatás tagja is részt vett. Ennek a kongresszusnak kellett megválasztani a 15 végrehajtó bizottsági tagot, akik maguk közül választottak elnököt, 3 alelnököt, stb.
Milyen jelöltek és milyen választottak? A kimenő VB átad egy listát a jövőbeli bizottsági jelöltekről, a listáról konzultál a műhelybizalmiakkal, jóváhagyatja a pártszervekkel, csak utána kerül a kongresszusi küldöttek elé. 16 nevet tartalmazott 15 posztra.
«Sem a dolgozók, sem a küldöttek nem javasolhatnak. Mivel a szakszervezeti vezetésnek konzultálni azért kell, azt vélhetnénk, hogy egy közönséges dolgozó is jelöltté válhat. A valóságban azonban ennek az egyszerű dolgozónak el kell nyernie egy csomó jóváhagyást a küldöttek, a felsőbb szakszervezet, a párt és a leköszönő VB részéről – így, ha nem ápol jó kapcsolatokat, semmi esélye sincs».
A VB 15 tagja választja ki aztán az elnököt, az alelnököket! Sőt, az elnök a vállalat egyik igazgatóhelyettese; a törvény tiltja, hogy családtag szakszervezeti posztot foglaljon el, de nem tiltja, hogy igazgató vezesse a szakszervezet.
Választások a műhelyben. Három hónappal később került rájuk sor. Három nagy termelési szektor van a CHAM-nál, mindegyikben 10 műhely, tehát 10 szakszervezeti szekció. 85 személyzeti küldött van.
1./ Minden személyzeti küldött választ elnököt. Szabad választás, titkos szavazás.
2./ A műhely szervezetéhez a VB nem nevez meg jelölteket, ez a szekció szakszervezetének dolga, három posztra 4 jelöltet állít a titkos választáshoz.
3./ A CHAM vállalati szakszervezet VB-je egy jelöltet nevez meg a műhelyszervezet szekcióinak elnökségére a 3 termelési szektor VB-i közül, akiknek a személyzeti küldöttek közösségének elnökeivel szintén voksukkal kell megerősíteni.
«Ahogy látjuk, a szabályok komplikáltak, a demokratikus szakszervezeti jogok nem érvényesülnek, mivel felsőbb szervek jóváhagyása szükségeltetik.»
(Folyt. köv.)
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Amerikai munkáltató bezárva. Peking külvárosában egy orvosi eszközöket gyártó cég amerikai főnökét jún. 21-én többszáz munkása elzárt, mivelhogy nem volt hajlandó a cég Indiába átköltözése során elbocsátott munkásainak végkielégítést fizetni, melyet másoknak azonban kifizetett. Az AFP (jún. 27.) egy szakszervezeti felelőst idéz:«gyakran előfordul, hogy becsukják a boltot és nyomtalanul eltűnnek anélkül, hogy kifizetnék a dolgozókat». Egy hét múlva engedték el, mikor «a konfliktus rendeződött».
Hajógyári sztrájk. A Rongsheng magánhajógyár több mint 2 ezer munkása Nantongban jún. 30-án sztrájkba kezdett az egy hetes kényszerszabadságolás miatt. A szektor válsága két éve tart.
Más sztrájkok… Guangzhouban egy amerikai üzem dolgozói tiltakoztak az alacsony bérek és a rossz étkeztetés miatt. Ugyanezen a napon rendőrségi kommandósokat vetettek be egy – a hatóságok ízlése szerint túl régóta sztrájkoló – építőipari üzem munkásai ellen Qufuban (Shandong tartomány). A munkások azért szüntették be a munkát, mert 2003-ban privatizált üzemükben az ő hátrányukra vezetőik jól megszedték magukat … a vezetők a helyi kommunista pártbürokraták…
Xinjiangban súlyos incidensek. A rendőrséggel való összecsapásnak jún. 26-án 27 halálos áldozata lett. Már április közepén 21 halottal járó összecsapás zajlott. A lakosság többsége ujgur, gyakran muzulmán vallású, a hivatalos sajtó «szeparatista terroristákról» beszél, néhány médiatermék pedig vallási feszültséget emleget, a külföldi ujgur szervezetek viszont diszkriminációt és rendőri provokációt.


Bejegyezte: infok , bejegyzés helye: Radikális BAL oldal , időpont: 7/19/2013 09:59:00 du.

Egy hozzászólás a(z) “Folyik a kínai kapitalizmus építése… – Hírek” bejegyzéshez

  1. r

    Azért ez a kép még mindig nem olyan nyomorúságos, mint amit lehet látni a magyar városok szegénynegyedeiben, jelesül Ózdon. Természetesen, ha Kínában tovább folytatódik a polgárosodás – a közösségi társadalom építése helyett (, mert a kettő együtt abszurdum) -, akkor annak a végeredménye nem kétséges.

    Válasz

Hozzászólás