Forgolódnak a tőkés birodalmak…

Milne, Seumas: A támadás Szíria ellen csak ki fogja terjeszteni a háborút és a gyilkolást. The Guardian, 2013. augusztus 27.

Minden jel arra mutat, hogy újra megteszik. Az USA és szövetségesei által most tervezett támadás Szíria ellen 15 év alatt a kilencedik közvetlen nyugati katonai beavatkozás lesz arab vagy mohamedán országok ellen. Attól függően, hogyan vágják fel a tortát, a fenyegető bombázás a Szudán, Afganisztán, Irak, Líbia és Mali elleni támadásokat, valamint Jemenben, Szomáliában és Pakisztánban végrehajtott gyilkos dróntámadások sorozatát követi.

Britannia és Franciaország, a két korábbi gyarmatosító hatalom, amely feldarabolta a Közel-Keletet egymás között, az akció egy szeletéért izgul, mint mindig, amint az USA még egy “önkéntes koalíciót” szed össze. És mint Irakban és Szudánban (ahol Clinton elnök támadást rendelt egy gyógyszergyár ellen megtorlásul egy al-Qaida bombamerényletért), a tömegpusztító fegyverekre (TPF) vonatkozó hírszerzési adatok újra a nyugati rakétacsapási ügy központjában vannak.

A hírszerzési adatok persze mind Irakban, mind Szudánban hibásak voltak. De, az ENSZ fegyverellenőrök megint azért küzdenek, hogy kivizsgálhassák a TPF állításokat, míg az USA és barátai már “tagadhatatlanoknak” minősítették azokat. Újra az ENSZ Biztonsági Tanácsának a megkerülését tervezik. A katonai akciót ismét humanitáriusnak álcázzák, miközben a saját népük támogatását sem tudják elnyerni.

Egy új intervencióhoz az elsütő billentyű – ami, úgy tűnik, hogy egy vegyi fegyveres támadás Ghouta damaszkuszi városrész ellen – bizonyosan rendelkezik egy borzasztó atrocitás ismérveivel. Főrészt civilek százainak a meggyilkolásáról és sokkal több sebesüléséről számolnak be, akiknek a szenvedéseit gyomorfelkavaró videókon rögzítették.

De eddig semmilyen megbízható bizonyítékot nem mutattak, amely megerősítené, hogy bármilyen vegyi eszközt használtak, nem beszélve arról, ki szállította. A nyugati hatalmak és szövetségeseik, köztük a szíriai lázadók azt állítják, hogy a szíriai hadsereg a felelős. A damaszkuszi kormány és nemzetközi támogatói a lázadókat vádolják.

A rezsimnek, amely vegyi fegyverek nagy készleteivel rendelkezik, kétségtelenül megvan a kapacitása és a könyörtelensége. De nehéz ésszerű motivációt találni. Az erői az utóbbi hónapokban teret nyertek és az USA ismételten úgy nyilatkozott, hogy a vegyi fegyverek használata a “vörös vonal” az eszkalációhoz.

Ugyanezen okból, a lázadó tábornak (és regionális szponzorainak), amely két éve próbálja megszervezni a Líbia-Koszovó-mintájú nyugati beavatkozást a katonai mérleg átbillentése érdekében, nyilvánvalóan érdeke a vörös vonal átlépése.

Három hónapja az ENSZ emberi jogi bizottságának a tagja, Carla Del Ponte mondta; “erős konkrét gyanúk” merültek fel arra, hogy lázadó harcosok sarin ideggázt használtak és kevéssel később beszámoltak arról, hogy török biztonsági erők sarint vettek el Szíriába tartó, az al-Qaida-val kapcsolatban álló al-Nusra egységektől.

A londoni King’s College fegyverterjedési szakértője, Paul Schulte szerint a lázadók felelőssége “nem zárható ki”, még ha a “valószínűségi mérleg” a rezsimre vagy egy gazember katonai parancsnokra mutat is. Bárhogyan is, akármilyen Colin Powell-stílusú bizonyítékot állítanak elő ezen a héten, nagyon valószínűtlen, hogy az döntő legyen.

De ez nem fogja visszatartani a nyugati hatalmakat a lehetőségtől megnövelni a befolyásukat Szíria szörnyű harcára a hatalomért. A Ghouta-i gyilkolásnak és a puccsellenes tiltakozók e havi egyiptomi lemészárlásának az összehasonlítása mértéket ad arról, mennyire kormányozza a jelent a humanizmus.

A szíriai atrocitást, ahol a halálos áldozatok száma az ellenzékhez kapcsolódó források szerint 322, de valószínűleg nőni fog, John Kerry, az USA külügyminisztere “erkölcsi ocsmányságnak” bélyegezte. Az Egyiptomban két nap alatt legyilkoltak, nagy többségükben civilek számát 1295-re becsülik. De Barack Obama azt mondta, hogy az USA nem áll egyik oldalra sem, míg Kerry korábban azt állította, hogy a hadsereg “helyre állítja a demokráciát”.

A valóságban a nyugati és Öböl-beli rezsimek beavatkozása Szíriában annak a korai napjaitól kezdve fokozódik, ami népi felkelésként kezdődött egy autokrata rezsim ellen, de azóta már régen átalakult egy szektás és regionális megbízásból vívott háborúvá, amelyben több mint 100 ezer embert öltek meg, balkanizálták az országot és több mint egymillió embert tettek menekültté.

Most a rejtett támogatás nyílt katonai támogatásává vált egy több mint ezer csoportra oszló lázadó mozgalomnak, amelyben fokozódó mértékben dzsihadista harcosok dominálnak, és az atrocitások minden oldalon sokszorozódnak. Míg ezen a héten a fókusz Ghoután volt, a lázadók a kurdok tízezreit etnikailag kitisztogatták észak-kelet Szíriából a határon át Irakba.

Mostanáig a nyugati tábor kész volt kivéreztetni Szíriát, míg Obama ellenállt az arra irányuló nyomásnak, amit a múlt héten “nehéz, költséges beavatkozásoknak” nevezett, amelyek “ténylegesen több haragot eredményeznek”. Most úgy látszik, hogy az USA vörös vonal hitelességének a kockázata átbillentette őt egy közvetlen katonai támadás támogatásába.

De még ha az derül is ki, hogy a rezsim erői felelősek Ghoutáért, nem valószínű, hogy elszámoltassák őket vagy kiküszöböljék a vegyi fegyverek kockázatát. Hatékonyabb lenne a fegyverellenőrök mandátumának egy egyesült Biztonsági Tanács által támogatott bővítése, hogy biztosítsák a vegyi tárolókat, inkább, mint olyan kormányok erkölcsi színjátéka, amelyek a régióban és azon túl használt urániumot, fehér foszfort és Agent Orange-ot szórtak szét.

Minden esetre, a vegyi fegyverek messze nem jelentik a legnagyobb veszélyt Szíria népére. Ez maga a háború, és a halál és a pusztítás, amely elárasztja az országot. Ha az USA, Britannia és Franciaország kormányai igazán érdekeltek lennének abban, hogy ennek véget vessenek – ahelyett, hogy kihasználják Irán gyengítésére – akkor felhasználnák a befolyásukat a lázadókra fegyverszünet és tárgyalásos politikai rendezés elérése céljából.

Úgy látszik, hogy e helyett bővíteni szándékoznak a háborút, hogy megvédjék Obama presztízsét és fokozzák a regionális hatalmukat. Ez veszélyes játék, és a brit parlamenti képviselőké a felelősség, hogy nemet mondjanak rá csütörtökön.

Még, ha a támadások korlátozottak is, bizonyosan növelni fogják a halálos áldozatok számát és fokozzák a háborút. A kockázat az, hogy bosszút idéznek elő Szíria vagy a szövetségesei részéről – Izrael ellen is – mélyebben bevonják az USA-t és terjesztik a konfliktust. A Nyugat felhasználhatja ezt a válságot arra, hogy véget vessen Szíria szenvedéseinek – vagy még több olajt önthet a lángokra.

(Ford. Szende Gy.)

5 hozzászólás “Forgolódnak a tőkés birodalmak…” bejegyzéshez

  1. Nem a cikket kritizáltam, csak jeleztem, hogy észrevettem. A stílus? Biztosan lehetett volna másképpen, de még rosszabb lett volna sunyítani. Mellesleg ha nincs semmi baj akkor nem kell javítani, hanem visszaszólni, amúgy upásan. A szerkinek: szivesen máskor is. Jó színvonalú írást mindig érdemes elolvasni.

    1. Köszönjük, kedves gruz, javítottuk. A fordítások helyenként valóban nehézkesek (társadalmi munkában csinálják idős emberek – hálás köszönet nekik!), és nincs mindig időnk korrektúrázni azokat. Kérjük megértéseteket.

Hozzászólás a(z) gruz bejegyzéshez Válasz megszakítása