Hegyi Gyula: Hova tűnt a baloldal?

Hegyi Gyula cikke a Népszabadságban

Az elmúlt években látványosan romlottak a lakosság többségének életviszonyai. Rég nem látott mértékben zuhant az ország nemzetközi megítélése, az 1956-os exodust is meghaladja a külföldre költözők aránya. A dilettáns kormányzati intézkedések gyakran azokat is sújtják, akik elvileg a rezsim kedvezményezettjei lennének – trafikosok, patikusok, hazai vállalkozók.

A szellemi életben és a közbeszédben olyan cenzúra és öncenzúra működik, amelyen már a nyolcvanas években túljutott az ország. A jobboldali kormánypárt népszerűsége mégsem csökken érdemben, miközben a demokratikus ellenzék láthatóan képtelen az áttörésre, a 2010-ben elvesztett egy-másfél millió szavazó visszaszerzésére. Az ellenzék vezetői és szakértői ezt átmeneti kommunikációs hibákkal magyarázzák, mintha a „rossz kommunikációra” való hivatkozás pótolhatná egy komplex társadalmi, gazdasági és kulturális világértelmezés hiányát. A jobboldal ezzel szemben pontosan tudja, hogy bár rövid távon gazdasági szempontok is döntenek a voksolásnál, hosszabb távon az emberek összetettebb érzelmek alapján kötődnek valamelyik politikai táborhoz. Orbán Viktor és szűk köre ezért igen tudatosan építi ki (azaz inkább vissza) a jobboldal szellemi, kulturális és történelmi ideológiáját.

A jobboldal ideológiaépítését az sem zavarja, hogy zavaros történelmünk miatt együtt szerepelnek benne a maguk korában ellentétes hagyományok. A kuruc és a Habsburg-korszakhoz kötődő mítoszok, Horthy és az általa gyűlölt szélsőjobboldal, Mindszenty bíboros és a rovásírásban kiteljesedő pogány legendárium, az Amerika-ellenesség és az Amerikából importált antikommunizmus: mindez jól megfér egymással. A jobboldali közönség jó része számára ezért ideológiailag természetes is az átjárás a Fidesz és a Jobbik, a „praktikus” és az „ideális” jobboldal között. A baloldalt két és fél évtizede folyamatosan fegyelmező liberális értelmiség ezzel szemben minden ideológiai, szellemi, történelmi hagyományt eldobatott a magyar baloldallal. Az „ideológiák haláláról” szóló neoliberális fejtegetés már a kilencvenes évek elején is szimpla hazugság volt, de mára, az elhúzódó globális válság és kiútkeresés korában végképp nevetségessé vált. Sajnos a baloldalon a jobboldali ideológia diadalmas reneszánsza idején is késik ennek felismerése, sőt sokan naiv módon azt követelik a jobboldaltól, hogy ő is adja fel sikerének legfőbb okát, az ügyesen (bár számomra ellenszenves módon) összegyűrt ideológiát.

Most, ha jól számolom, már négy demokratikus ellenzéki párt verseng egymással a megmaradt szavazótáborért, s a nagylelkűen osztogatott kampánypénzek miatt feltehetően tovább szaporodik majd a számuk. De a négy, valamilyen parlamenti képviselettel és médiabefolyással rendelkező párt közül egy sincs, amely érdemben túllépne az elmúlt húsz évben kialakult „balliberális” mentalitáson. (A „balliberális” szó persze azért is nehezen értelmezhető, mert a nyugat-európai liberálisok a jobboldalhoz tartoznak, az Egyesült Államokban pedig az ott hiányzó szociáldemokráciát pótolják úgy-ahogy.) Markánsan szocialista és kapitalizmuskritikus ideológiára egyikük sem vállalkozik, sőt a kapitalizmus kritikáját is átengedik a jobboldalnak. Amely vad antikommunizmusa mellett burkoltan, de ügyesen rájátszik a Kádár-rendszer iránti nosztalgiára is. A baloldal ugyanakkor nemcsak a Kádár-rendszer vállalható vívmányait tagadja meg, de már az 1945-ös békés forradalom emlékével sem tud mit kezdeni. Pedig az akkori újjáépítés, a polgári szabadságjogok helyreállítása és hazánk első, valóban szabad választása a magyar történelem egyik legfelemelőbb pillanata. Sikerének egy oka volt: a nemzet élni akarása, amelyért akkor kommunisták, szocialisták, népiek és polgári jobboldaliak példamutatóan össze tudtak fogni. A rákövetkező sztálini erőszak és a velejáró csőd csak még hősiesebbé teszi ezt a kísérletet.
HIRDETÉS

Nemes dolog a társadalom egyre tragikusabb szétszakadásáról panaszkodni. De akkor arról is beszélni kellene, hogy a nyolcvanas évek második felében a lakosság legalsó és legfelső tizedének jövedelmi különbsége Magyarországon és Svédországban nagyjából hasonló volt. Ahogy az oktatási és egészségügyi esélyegyenlőség helyzete is. (Leszámítva a hálapénz kártékony rendszerét.) Amilyen nagyszerű dolog volt a politikai demokrácia megteremtése, annyira pusztító hatása lett másfél millió munkahely megszüntetésének, a termelőszövetkezetek szétverésének, a vadprivatizációnak és a külföldi tőkének tett túlzott kedvezményeknek. Mindezt persze nem lehet egyik napról a másikra visszacsinálni. De a közösségi tulajdon arányának tudatos növelése és a jövedelmi különbségek jelentős csökkentése igazi baloldali program lehetne. Van abban valami elgondolkodtató, hogy miközben Hamburg városa újra közösségi tulajdonba veszi az elektromos műveket, Frankfurt és München pedig sohasem privatizálta őket, nálunk a baloldal úgy fél a közművek köztulajdonba vételének gondolatától, mint a tűztől. Ha a Fidesz korrupt módon teszi, akkor be kellene mutatni ugyanennek a tisztességes, szocialista, közösségi módját. Másfelől, ha már a szabadságjogokról van szó, a könnyű kábítószerek dekriminalizálását – ami világszerte trend, s már az Egyesült Államokban is népszavazást lehet vele nyerni – a négy demokratikus ellenzéki párt egyike sem meri felvetni.

Noha a választók alapvetően nem külpolitikai prioritások alapján szavaznak, azért a magyarok jelentős részének van véleménye a külvilág dolgairól is. Józan ember természetesen tudomásul veszi a geopolitikai realitásokat. De mivel az igazi baloldal természetes tulajdonsága a kritikus gondolkodás, ezt az Egyesült Államokkal szemben is érdemes lenne gyakorolni. Akik ugyanolyan kritikátlanul istenítik az USA-t, mint hajdan a Szovjetuniót, azok nem sokat tanultak a történelemből. Magam húszesztendős nemzetközi tevékenységem alatt nem találkoztam olyan nyugati szocialistával, szociáldemokratával, aki bizonyos fokig ne lett volna kritikus az Egyesült Államokkal szemben, s másfelől ne érzett volna valamilyen szolidaritást például a palesztin nép iránt. Mivel a Fatah ráadásul a Szocialista Internacionálé tagja, és így az MSZP testvérpártja, egy okkal több lenne arra, hogy ne az amúgy arabgyűlölő magyar nácik tüntessenek a palesztinokra oly sértő „szolidaritásukkal”.

Bár közvetlenül nem politikai kérdés, az angolul tudóknak érdemes összevetniük a Wikipédia Kádár Jánosról szóló angol és magyar nyelvű szócikkét. Angolul hosszú, elemző és tárgyilagos értékelést olvashatunk, magyarul előítéletes zanzásítást, amely szerint Nagy Imréék kivégzése és Kádár csontjainak ellopása között nagyjából semmi sem történt az országban. A Wikipédia szócikke persze csak a jéghegy csúcsa. Azt jelzi, hogy a jobboldal ideológiai offenzívája és a baloldal defenzívája lassan az egész közhangulatot áthatja. Ép ésszel nehezen felfogható módon baloldali értelmiségiek is akadnak, akik összemossák a Horthy- és Kádár-rendszert. Pedig az egyik egymillió halottal ért véget, a másik pedig azzal, hogy az MSZP átadta a kormányrudat, és ellenzékbe vonult. De arról sem sokat tudhat a ma balra orientálódó fiatal, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Párt sok évtizedes működése alatt mindvégig a szocializmusért küzdött, noha persze nem annak sztálini, eltorzult formájában.

Sajnos azt is jól látom, hogy az MSZP-től balra levő szerveződések képtelenek ütős párttá szerveződni. A „balosok” egyénenként tisztességes, jó szándékú emberek, szerény körülményeik ellenére pénzt és időt áldoznak az ügyükért, önfeláldozó módon, nem a karrier érdekében. De ahol hárman vannak, ott már négy frakció működik, és belső vitáik hőfoka – persze kicsiben – végzetesen hasonlít a munkásmozgalom hírhedt belső háborúira és tisztogatásaira. Ezért az „eltűnt baloldalt” mégis a szocialisták és a szakszervezetek környékén kellene újraszervezni. Ha az ellenzéki szövetség nyer, az új koalíción belül úgyis szükség lesz baloldalra. Ha másképp alakulnak a dolgok, akkor nyilván az egész MSZP-t újra kell építeni, s ezt szerintem csak erősen baloldali, valódi szocialista karakterrel érdemes.

A szerző közíró

15 hozzászólás a(z) “Hegyi Gyula: Hova tűnt a baloldal?” bejegyzéshez

  1. tovaris

    Hegyi úr!

    Kommunisták nélkül nincs baloldal. Ugyanis, mi vagyunk a legbaloldalibbak.

    Válasz
  2. tovaris

    Az elmúlt 25 év kommunistázása, a kapitalizmus istenítése, a szervezett, koncentrált agymosás, a történelem szisztematikus meghamisítása meghozta az eredményét.

    Válasz
  3. macika

    Hegyi barátunknak érdekes elképzelése van a politikáról. Mindig akkor kell a balosokat meg- vagy újjászervezni, amikor éppen neki valamely okból érdekében áll vagy valamely okból ideje jut erre a nemes feladatra. Most egyébként majd megszaporodnak a baloldalon megint a váteszek, az önjelölt vezérek, pl. egy Istvánfy nevű fiatalember, aki olyan benyomást kelt, mintha ő találta volna ki Magyarországon a radikális baloldalt. Ennyi komolytalanságot életemben nem láttam.:)

    Válasz
  4. Krausz t.

    Szinten adminnak: a 90 fokos programról sem hallott. Ő lett utánam a bal. Tömbben az alelnök. Naivak ne legyünk. A politikában a naivitás fő bűn.:)

    Válasz
    1. tovaris

      Kedves Professzor elvtárs!
      A MEBAL 90 fokos fordulat c. munkáját – ha olyan téma van más lapokban – be szoktam linkelni.
      De valóban nem ismeri a közvélemény…

      Válasz
  5. Krausz t.

    Nagyon örülök…:) Onreflexio nélkül semmilyen megújulás sincs, csak szöveg. Meg vicces, ma feltalálni a meleg vizet. Mintha mi nem is léteznenk…vagy léteztunk volna. Nehogy mar a nulláról kelljen kezdeni.

    Válasz
    1. mebaladmin Szerző

      Nem csak hosszabban, hanem eléggé személyeskedő módon is. Ha valaki belátja, hogy a korábban követett út nem oda vezet, ahová gondolta és változtat, nem érdemel legazemberezést, de legalábbis nem tőlünk. A “csurkapistákkal együtt masírozás” is nagyon erős túlzás, leginkább sértés. Mire jó ez?

      Válasz
      1. gruz

        Bocsánat! De ezek az urak akik most felismertek valamit engem 23 évig gyilkosoztak, meg diktátoroztak. Nem emlékszik?
        Tényleg együtt végezték Csurkáékkal a 89-es rendszerváltás oroszlánrészét, tudnillik az ordítást.
        Nem személyeskedek én, de nem érdekes az, hogy ahol a legjobb szocializmust csináltuk ott nincsen kommunista párt, akiket meg lenéztünk (pl. csehek) ott meg van?
        Sok itt a kérdés, de egy biztos, ha megint szocializmus lesz, akkor is élen lesznek ezek az emberek.

        Válasz
      2. gruz

        Tisztelt Mebaladmin!
        A “csurkapistákkal való masírozás” valóban nagyon erős tulzás. Tulajdonképpen csak fénykép van róla. 🙁 . Bizony a Szűrös et.-tel együtt suttogták ki a köztársaságot (nem nevezném kiáltásnak 😀 ))
        Nem személyeskedtem én, csak nehezen hiszem el, hogy egy ilyen extraművelt értelmiség valamit ilyen későn ismer fel. Ráadásul azt, amit én a lenézett “nem értelmiség” másnap láttam. Ha pedig csak mostanra ismerte fel? Akkor nem lép életbe az első pont, amit írtam? (“ostobaság”, ami ha jól ismerem az értelmiséget nem igazán rá jellemző sajátság, de javítson ki ha tévedek). De lehet csak Brüsszelből való visszatérés után anyagi csőd ami kiélesítette az elméjét?
        No, de az igaz, hogy ez nem visz előre. Tehát elnézést kérek, mind a cikk írójától, mint a finomlelkű olvasóktól.
        A teendő szerintem első lépésként az, hogy meg kell mutatni lehet, lehetett is (!)másképpen csinálni, mint ahogyan most megy. Vállalni kell, amit elértünk. Ha 1989-et egy közös pontnak tekintjük a lejtőn, azaz a nagy szűrösi suttogás után tértünk a mai útra, akkor világosan meg kell mutatni, hogy azt a pontot kemény munkával a lejtőn felfelé haladva értük el, és onnan pedig egyre gyorsuló mozgással, a lejtőn lefelé haladunk, hogy ma már visszatérünk a horthysta síkra. Ha világosan leszögezzük a talppontokat akkor lehet kritikusan szemlélni azokat a hibákat amiket elkövettünk. (Nem szeretem azt használni, hogy az eszme nevében mások elkövettek, mert gyermekként fiatalként ott voltunk és nem tudtuk megakadályozni, tehát ők is mi voltunk).
        Tudom megint személyeskedésnek veszi, de nem szeretek név nélkül filozófusokra ujjal mutogatni, egy (F-né H.Á.) közülök az ATV egy műsorában a képembe vágta, hogy az 50-es évek történelmünk LEGSÖTÉTEBB korszaka volt. Nos, kívántam volna neki minusz 10 évet? Vagy megkérdeztem volna és ő akkor mit csinált?
        Szóval engem aki a megtért báránykákat nem simogatom elég nagy hévvel letolnak (:-D) a vilghírű filozófus meg nemzetközileg elismert baloldali (H.GY.) meg mondhatja, hogy “hoppá” most így gondolom, de lesz ez még másképp?
        Nem esett jól.
        üdv
        Gruz
        🙂

        Válasz
      3. tovaris

        Hát, Hegyi úr ezután íródott cikkeiben nem nagyon tapasztalni ezt a “belátást”…

        Válasz
  6. gruz

    “Amilyen nagyszerű dolog volt a politikai demokrácia megteremtése, annyira pusztító hatása lett másfél millió munkahely megszüntetésének, a termelőszövetkezetek szétverésének, a vadprivatizációnak és a külföldi tőkének tett túlzott kedvezményeknek.”
    Tisztelt Uram! Még mindig fordítva űl a lovon. A burzsoá demokráciának ezt a következményét aki nem látta, az ostoba, így nem tekinthető értelmiségnek. Aki látta és mégis nagyszerű dolgonak tartja, az g…zember (de maradjunk a “nem ostoba, hanem…” kifejezésnél).
    Hegyi Úr! Az MSZP nem szocialista és nem baloldali párt. Teljesítette, amit 1989-ben vállalt: még az emlékét is eltrörölni annak, amit mi a legjobban csináltunk Európában és a világon is. Ne felejtse, Önök együtt masíroztak a csurkapistákkal, és ordították, hogy “szabadságot és tulajdont”. Megkapták. Sajnos mi is. Ha valaki ma Magyarországon baloldali éppen az Ön bajtársai szaggatják szét.
    Írom ezt úgy, hogy a nyolcvanas évek közepén-végén Svédországban éltem, és nagyon jó volt magyarnak lenni, és döbbenten nézték 89-ben mit tettek velünk…

    Válasz
  7. Krausz t.

    Gyula, hol voltál az utolsó 15 évben? Mi ezt először akkor irtuk meg az Eszmeletben. Te magad 2009- ben éppen velem szemben utasítottad el az MSZP baloldali ujjaszervezésének minden formáját.

    Válasz
    1. mebaladmin Szerző

      Van az úgy, hogy valaki később ismeri fel, hogy másképp kellett volna… Türelem, kedves Tamás, örüljünk, hogy felismerte!

      Válasz

Hozzászólás