Hétköznapi fasizmus – Egy tömeggyilkosság története (fotókiállítás megnyitója)

Budapesten, a Kossuth Klubban 2014. június 26-án került sor a Magyar Antifasiszta Liga által “Hétköznapi fasizmus – Egy tömeggyilkosság története” című fotókiállításra, amely az Ogyesszában 2014. május 2-án történt szörnyű eseményeket mutatja be. A videó megtekinthető ide kattintva.

6 thoughts on “Hétköznapi fasizmus – Egy tömeggyilkosság története (fotókiállítás megnyitója)”

  1. Grúznak reagálva, és minden elvtársamnak…

    Köszönöm, kedves Grúz. Megvallom, én is meghatódtam, amikor egyszer csak késztetést éreztem e rövidkét megírni. Azt is megosztom immár, hogy eleddig három elvtársamtól kaptam egyetértést: Grúz, Krausz Tamás, Tovaris (ő az eredeti közlésnél). Ugyanakkor nem titkolom, hogy a Népszavának küldés előtt elhárította az Élet és Irodalom, a Népszabadság – és a MEBAL szerkesztője… Utóbbi avval indokolta, hogy szerinte az írás, idézem őt, “a zsidóság megmentéséből vezeti le az emberiség megmentését”, s indokoltnak gondolta ellenvetni, hogy a “szovjetek nem a zsidóságért, hanem a fasizmus ellen harcoltak, egy másik társadalom nevében”. Hiába világította meg Tamás, hogy semmi ilyet nem tartalmaz, hogy ez az értelmezés alap nélküli, félreolvasásból ered, sőt (most őt idézem): “A mai Magyarországon ez a szöveg a liberális és részben zsidó félreértelmezések ellen szól.” Jómagam úgyszintén kudarcosan érveltem: “…nem a zsidóság megmentéséből vezeti le, hanem azt mondja, hogy a zsidóság se maradt volna meg, ha nincs az antifasiszta (itt: náciellenes) harc”, továbbá így: “írom, hogy a nem zsidó magyarok az Ural mögött kóborolhatnának, meg hogy a magyar nemzet alapvető érdekeiért is vívták a náci Németország elleni honvédő háborút stb. A jobboldali liberálisok éppen azt vitatják, hogy a Horthy-Mo. veresége a II. vh.-ban magyar nemzeti érdek volt, amiképpen ugyanők tesznek egyenlőségjelet a maradék magyar zsidóság életét (is) megmentő Szovjetunió és a 400 ezer magyar zsidó életét kioltó náci Németország közé… Végül, mi evvel a baj? – „Véráldozatuk nélkül egy csepp zsidó élet nem lenne ma Magyarországon!” Visszakérdezek: élne Magyarországon egy magyar zsidó is, amennyiben a szovjet népek nem tartanak ki, ha manapság en bloc pocskondiázott, ún. sztálini rendszer nem áll ellent sikeresen a hitleri agressziónak?”

    1. Szerintem a népszabisoknál a felületes olvasás találkozott a tömör fogalmazással – és nem értett meg semmit. Így történhetett. (Természetesen ehhez hozzájön a liberálisok szokásos szovjetofób-sziniszterofób előítélete.)
      A cikk maga jó volt. Bár, az aforisztikus rövidség miatt a félremagyarázások simán jöhettek. Viszont így, kifejtve, mint ebben a kommentben, így nagyon is a helyén van minden.

      1. A szöveg éppen adott rövidsége következtében nem félreérthető (legfeljebb annyira, mint az összes szöveg…), egyértelmű, világos. Az olvasatok többsége ezt jelzi vissza. Minden mondat egy-egy tétel, struktúrát képezve. De hagyjuk inkább, kínos saját paripa dicsérésébe keverednem (hadd ne kelljen!). A jelenség ellenben fontos, mint össztársadalmi/nemzeti mentálhigiéné dimenziójában újra és újra felbukkanó megoldatlan, feloldatlan, megmunkálatlan individuális és közösségi problémahalmaz: Magyarország második világháborús valós szerepének, a holokauszt és általában a zsidóság, illetve a zsidónak minősítettek torzításmentes történelmi sorsképének társadalmi recepciója, s még hosszan sorolhatjuk tovább.

  2. És ezt a demokratikus erők, a mi (EU és NATO) szövetségeseink hajtották végre. Erkölcsről papolnak!

  3. Nagyon örülök, hogy készült róla videó (köszönet érte Benyik Mátyásnak!), s így mégis “ott lehettem”. Gratulálok a szervezőknek, s nekik is köszönet! Egyúttal kérdem, utóbb lehetne-e valamilyen módon a Hálón láthatóvá tenni a fotókiállítás anyagát? – hogy a hozzám hasonlóan közlekedésükben akadályozottak is megnézhessék. Bízom benne, hogy segít többek szemét felnyitni a valóságra.

    Egy másik örömömet is megosztom. Hosszú bolyongását követően megjelenhetett életem talán legrövidebb írása (kurtasága tudatos):
    http://nepszava.hu/cikk/1025251-utolag-sem-keso

    1. Meghatottsággal olvastam a legrövidebb írást. Tisztelet az igazságnak, tisztelet a bátorságnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Feladvány a továbblépéshez *