Budapesten, a Kossuth Klubban 2014. június 26-án került sor a Magyar Antifasiszta Liga által „Hétköznapi fasizmus – Egy tömeggyilkosság története” című fotókiállításra, amely az Ogyesszában 2014. május 2-án történt szörnyű eseményeket mutatja be. A videó megtekinthető ide kattintva.
6 hozzászólás “Hétköznapi fasizmus – Egy tömeggyilkosság története (fotókiállítás megnyitója)” bejegyzéshez
Hozzászólás a(z) Fekete György bejegyzéshez Válasz megszakítása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Grúznak reagálva, és minden elvtársamnak…
Köszönöm, kedves Grúz. Megvallom, én is meghatódtam, amikor egyszer csak késztetést éreztem e rövidkét megírni. Azt is megosztom immár, hogy eleddig három elvtársamtól kaptam egyetértést: Grúz, Krausz Tamás, Tovaris (ő az eredeti közlésnél). Ugyanakkor nem titkolom, hogy a Népszavának küldés előtt elhárította az Élet és Irodalom, a Népszabadság – és a MEBAL szerkesztője… Utóbbi avval indokolta, hogy szerinte az írás, idézem őt, „a zsidóság megmentéséből vezeti le az emberiség megmentését”, s indokoltnak gondolta ellenvetni, hogy a „szovjetek nem a zsidóságért, hanem a fasizmus ellen harcoltak, egy másik társadalom nevében”. Hiába világította meg Tamás, hogy semmi ilyet nem tartalmaz, hogy ez az értelmezés alap nélküli, félreolvasásból ered, sőt (most őt idézem): „A mai Magyarországon ez a szöveg a liberális és részben zsidó félreértelmezések ellen szól.” Jómagam úgyszintén kudarcosan érveltem: „…nem a zsidóság megmentéséből vezeti le, hanem azt mondja, hogy a zsidóság se maradt volna meg, ha nincs az antifasiszta (itt: náciellenes) harc”, továbbá így: „írom, hogy a nem zsidó magyarok az Ural mögött kóborolhatnának, meg hogy a magyar nemzet alapvető érdekeiért is vívták a náci Németország elleni honvédő háborút stb. A jobboldali liberálisok éppen azt vitatják, hogy a Horthy-Mo. veresége a II. vh.-ban magyar nemzeti érdek volt, amiképpen ugyanők tesznek egyenlőségjelet a maradék magyar zsidóság életét (is) megmentő Szovjetunió és a 400 ezer magyar zsidó életét kioltó náci Németország közé… Végül, mi evvel a baj? – „Véráldozatuk nélkül egy csepp zsidó élet nem lenne ma Magyarországon!” Visszakérdezek: élne Magyarországon egy magyar zsidó is, amennyiben a szovjet népek nem tartanak ki, ha manapság en bloc pocskondiázott, ún. sztálini rendszer nem áll ellent sikeresen a hitleri agressziónak?”
Szerintem a népszabisoknál a felületes olvasás találkozott a tömör fogalmazással – és nem értett meg semmit. Így történhetett. (Természetesen ehhez hozzájön a liberálisok szokásos szovjetofób-sziniszterofób előítélete.)
A cikk maga jó volt. Bár, az aforisztikus rövidség miatt a félremagyarázások simán jöhettek. Viszont így, kifejtve, mint ebben a kommentben, így nagyon is a helyén van minden.
A szöveg éppen adott rövidsége következtében nem félreérthető (legfeljebb annyira, mint az összes szöveg…), egyértelmű, világos. Az olvasatok többsége ezt jelzi vissza. Minden mondat egy-egy tétel, struktúrát képezve. De hagyjuk inkább, kínos saját paripa dicsérésébe keverednem (hadd ne kelljen!). A jelenség ellenben fontos, mint össztársadalmi/nemzeti mentálhigiéné dimenziójában újra és újra felbukkanó megoldatlan, feloldatlan, megmunkálatlan individuális és közösségi problémahalmaz: Magyarország második világháborús valós szerepének, a holokauszt és általában a zsidóság, illetve a zsidónak minősítettek torzításmentes történelmi sorsképének társadalmi recepciója, s még hosszan sorolhatjuk tovább.
És ezt a demokratikus erők, a mi (EU és NATO) szövetségeseink hajtották végre. Erkölcsről papolnak!
Nagyon örülök, hogy készült róla videó (köszönet érte Benyik Mátyásnak!), s így mégis „ott lehettem”. Gratulálok a szervezőknek, s nekik is köszönet! Egyúttal kérdem, utóbb lehetne-e valamilyen módon a Hálón láthatóvá tenni a fotókiállítás anyagát? – hogy a hozzám hasonlóan közlekedésükben akadályozottak is megnézhessék. Bízom benne, hogy segít többek szemét felnyitni a valóságra.
Egy másik örömömet is megosztom. Hosszú bolyongását követően megjelenhetett életem talán legrövidebb írása (kurtasága tudatos):
http://nepszava.hu/cikk/1025251-utolag-sem-keso
Meghatottsággal olvastam a legrövidebb írást. Tisztelet az igazságnak, tisztelet a bátorságnak.