Higgadt érvek Paks mellett

Szász Gábor: Néhány gondolat a Paksi Atomerőmű bővítéséről

Mostanában sokat lehet hallani arról, hogy legyen népszavazás az atomerőmű bővítéséről. Szakmailag bonyolult fejlesztési javaslatról ügydöntő népszavazást követelni áldemokratikus akció. De véleményező népszavazást tartani, vagy közvélemény-kutatást végezni célszerű. Természetesen a politikai indíttatású manipuláció eltérítheti a véleményeket. Pl. az ellenzéki médiában elhangzó oroszellenes riogatások azért ellenszenvesek, mert a lakosság egyes köreiben meglévő fóbiát igyekszik kihasználni, miközben az ilyesmit rendszerint elítéli. Ugyanakkor az Orbán-kormány politikájától általában viszolygók is elfogadhatják szakmailag a bővítésre vonatkozó előszerződést és a beruházási hitelfelvételt.

A laikus közvélemény veszélyérzetének figyelembevétele roppant fontos a demokratikus országok döntés-előkészítési folyamatában. Ha nincs lehetőség a létesítményről kikérni az érintett laikusok véleményét, akkor is meg kell kísérelni a tervezés, vagy az üzemeltetés során figyelembe venni modellezett veszélyérzetüket. Aki nincs tekintettel a laikusok veszélyérzetére, konfliktusokra számíthat, illetve gyakran téved is. Ennek az a tapasztalat van a hátterében, hogy az utólagos elemzések szerint az objektív veszély mértéke a szakértői és a laikus vélemények között helyezkedik el, de általában közelebb áll a laikusok véleményéhez. E véleményeket befolyásolja az érintettség is, hogy ki volt már korábban is egy veszélyzónának minősített területen, és ki lakik az újonnan kialakított veszélyzóna korábban nem érintett területén. Pl. a Paksi Atomerőmű eredeti veszélyzónája 1431,5 km2 területű volt, de a kétszer 1000 MW-os bővítés után a veszélyzóna területe meghaladja a 3000 km2-t is, ugyanis még az 1950-es években kidolgozott képletnek megfelelően Szász_Képlet mérföld sugarú körön belül kell különleges intézkedésekre felkészülni [1]. Az eredeti veszélyzónában 1 nagyváros, 5 közepes város, 4 kisváros és 3 nagyközség volt, de a bővítés utániban az 1 nagyváros mellett már 9 közepes, 11 kisváros és 8 nagyközség lesz. Az eredeti veszélyzóna lakossága már hozzászokott a veszélyhez, bízik az erőmű műszaki vezetőiben, de az új zóna külső gyűrűjében lakók számára újdonságot jelent, hogy néhány biztonsági intézkedés rájuk is vonatkozik majd.

20 éves hazai kutatómunka során kidolgozott veszélyérzet-modellezési és döntés-előkészítési módszer (pl. [2]), egy speciális esete egy általánosabb probléma megoldásának, amellyel Amos Nathan Tversky (1937-1996) és Daniel Kahneman (1934-) foglalkozott. A kilátáselméletért és kísérleti igazolásáért Kahneman 2002-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott. A laikus veszélyérzetben az illuzórikus korreláció[1] sajátosan nyilvánul meg. Pl. az atomerőmű és az atombomba az atomok bomlásán alapuló energia-felszabadítás, de éppen azért okozza a fokozott veszélyérzetet illuzórikus korreláció, mert a szabályozott atombomlás és a szabadjára eresztett láncreakció közötti lényeges különbségnek már nem tulajdonít kellő figyelmet a laikusok számottevő része. A láncreakció egy gyűjtőfogalom, amelybe a kémiai reakcióké is beletartozik. Ez is zavart okozhat a lakosság tájékozatlan részében. A hivatkozásokban szereplő atomerőmű-katasztrófáknál (Csernobil és Fukusima) kémiai robbanás történt, és nem atomrobbanás. Az ún. nyomott vizes VVER-440-es paksi blokkok működési dinamikája eltér a csernobili típusúétól, ezért azzal riogatni a köznépet szakmai nonszensz. A Paksi Atomerőmű ún. bórtálcás rendszerű biztonsági rendszere sokkal jobb, mint a Fukusima-Daichi I. erőműé. A japánok profitérdekből kispórolták azt a jégtömbös biztonsági rendszert, amely több időt biztosított volna az intézkedések kigondolására és végrehajtására, de a túlnyomás kialakulásának valószínűségét is csökkentette volna. Ezt a védelmi módszert angol szakemberek javasolták, tehát az amerikai és japán szakemberek is tudhattak róla, hiszen a magyar gépészmérnök hallgatóknak már a ’70-es évek elején, a BME-n ismertette dr. Heller László akadémikus Hőenergetika című előadásán. (Hasonló megfontolású, de jégzuhanyos védelmi rendszert alkalmaznak a finnek a saját VVER-440-es blokkjaiknál.)

A lokális veszélyérzeten kívül vannak országosak is. Ilyen például a hazai energiaellátás fokozott függése a külföldi forrásoktól, vagy a villamosenergia-ellátás zavarai következtében fellépő áramkimaradás, amely az ország bármely területén előfordulhat. Az 1954 és 2004 közötti 50 év átlagában a szolgáltatott energiát alapul véve az áramkimaradás mindössze 0,2‰-nyi volt. [5] A bővítés legnagyobb kockázata az, hogy tározós vízerőmű hiányában fokozódik a hazai villamosenergia-ellátó rendszer merevsége. A Bős-Nagymarosi Erőműkomplexum eredeti koncepciójában szerepelt egy 600 MW-os tározós erőmű is. Ez lehetővé tette volna kb. 1,2 GW-nyi időjárásfüggő (szél-, vagy napenergetikai) teljesítmény hálózatra kapcsolását. Az atomerőmű mindössze kb. 5%-nyi szabályozhatósága ma is az országos hálózat merevségének egyik oka. A paksi bővítéshez alkalmazandó 1-1,2 GW-os blokkok túl nagyok a rendszerváltoztatást követő ipartalanítás miatt megtorpant villamos energiaigényhez viszonyítva, mert üzemfenntartási okból történő kiesésük túlzott arányú teljesítménycsökkenéssel járhat. (Az 1988-as számítások szerint ez a kockázat kisebbnek volt prognosztizálva.) Az viszont kétségtelen, hogy a nagyobb teljesítményű blokkok hatásfoka jobb a kisebb teljesítményűekéhez viszonyítva. A paksi bővítéssel párhuzamosan indokolt a hűtővíz megbízható vételezéséhez egy Paks környéki dunai vízlépcső is, amelytől a Tiszáig vezető hajózható öntözőcsatorna is létesíthető. Ezt a koncepciót az Orbán-kormány is támogatja[2], mert a Homokhátság EU-szerint prognosztizált sivatagosodása százezrek életfeltételeit tenné tönkre.

 A paksi blokkok biztonsága nagyon jó nemzetközi összehasonlításban. És ez elmondható a szintén VVER típusú 1000 MW-os blokkokról[3] is. Az NSZK-ban lévő atomerőműblokkok biztonsága a világ élvonalában van. Az atomerőmű-ellenességnek nem a biztonsági kockázat az igazi oka, hanem valami más (pl. lobbyérdek, tájékozatlanság, politikai előnyszerzés reménye). Az idő előtti bezárás gazdasági szempontból is ostobaság, mert a zárás költségeit rövidebb idejű termelés bevételéből kell fedezni. Az így drágított energia ára is olyan alacsony, hogy az ún. alternatív források nem képesek versenyezni vele, tehát „zöld” szemmel sem igazán előnyös az idő előtti bezárás. Gazdaságosság és környezetkímélés szempontjából sokkal jobb az üzemidő meghosszabbítása, ahogy azt mi is megtettük.

Dr. Szász Gábor, okl. gépészmérnök

Szakirodalom:

1. Bede Gábor: Atomerőmű – Nukleáris biztonságtechnika (Történelem, tanulságok) in: ENERGETIKA ’88 Lévai András 80. születésnapjára, Budapesti Műszaki Egyetem Hő- és Rendszertechnikai Intézet, Bp. 1988. december, pp. 1-13.

2. Gábor Szász, Svetlana Benedikt, István Kun: On a Subjective Control of Safety Level, Cybernetics and system research; Proc. 21th European meeting on cybernetics and system research. EMCSR 2012. Vienna, Cognitive Reality, Rationality and Clarity http://www.emcsr.net/wp-content/uploads/2012/Book_of_Abstracts_EMCSR_2012.pdf   pp. 326-329.

3. Chapman, L. J., Chapman, J. P.  (1969): Illusory correlation as an obstacle to the use of valid psychodiagnostic signs, Journal of Abnormal Psychology 74, pp. 271-280.

4. Tversky, A., Kahneman, D. (1974): Judgment under Uncertainty: Heuristics and Biases, Science, New Series, Vol. 185, No. 4157. (Sep. 27, 1974), pp. 1124-1131.

5. Kerényi A. Ödön: Korszerű áramellátásunk műszaki problémái in: A Magyar Villamos Művek közleményei, XLI. évf. 4. szám 2004. pp. 42-48.


[1] Az illuzórikus korreláció fogalma Chapmanék [3] publikációjában jelent meg először. Tversky és Kahnemann is többször hivatkozott rájuk, pl.: [4]. Először egy pszichológiai kísérletben figyeltek fel arra, hogy az emberek fokozott együtt járást vélelmeznek valójában független jelenségek között. Pszichológia szempontból jellemzője az illuzórikus korrelációnak, hogy észérvekkel szemben szinte teljesen érzéketlen. Számos káros politikai előítélet, így a rasszizmus is, az illuzórikus korreláció következménye.

[2] Az 1511/2012. (IX. 16.) Korm. határozat 1. a. pontja a „Vízkészlet-gazdálkodási projekt előkészítése a Duna-Tisza-közti homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítása” című projektről szól, a 2. a. pontja pedig a hozzá szükséges 1300 millió forintnyi támogatásról hozott döntésről. Forrás: A Kormány 1511/2012. (IX. 16.) Korm. határozata a Környezet és Energia Operatív Program 2011-2013. közötti időszakra szóló akcióterv 7.9.0. számú konstrukciója keretében megvalósítandó egyes projektek támogatásáról, Magyar Közlöny, 2012. évf. 152. szám 25625. old.

[3] Ez a típus szerepelt az eredeti bővítési tervben, de most valószínűleg az AESZ-2006 típusú, 1200 MW teljesítményűt szánják Paksra a Roszatom szakemberei.

8 hozzászólás a(z) “Higgadt érvek Paks mellett” bejegyzéshez

  1. Tovaris

    Szász tanár urat mérnök lévén, kollégámnak tekintem, ezért köszönöm ezt a cikket, amely atomenergetikai szempontból, műszakilag helyretette a kérdést. Azonban az iskolai természettudományos oktatás olyan silány, hogy kialakulhatott az a tömeg, akik az atomenergia felhasználásában kizárólag a katasztrófák lehetőségét látják.

    Válasz
  2. Ferenc Kleinheincz

    Az alapvető kérdés nem az, hogy kell-e atomerőmű bővítés, vagy nem, biztonságos-e vagy nem? Ezt a kérdést egy népszavazás önmagában nem tudja eldönteni. A népszavazáson a nép akkor tud véleményt nyilvánítani vagy dönteni, ha az egyik és a másik álláspontjának a képviselői alátámasztják, hogy miért kell, vagy miért nem. Arról kellene a népnek döntenie, hogy eléggé meggyőző érvek vannak mellette, vagy ellene.
    Az ügynek igen nagy hordereje van, így nem lehet az emberek tájékoztatása, illetve véleményének figyelembe vétele nélkül dönteni::
    • 3000 milliárd Ft-ról van szó,
    • a felépítést követő mintegy 20 éves hitelről,
    • egyoldalú kiszolgáltatásról az orosz félnek.
    Ma nem is az az egyedüli kérdés tehát, hogy kell-e atomerőmű. A kérdés:
    • Minek alapján döntött úgy a kormány, hogy kell?
    • Mi az a sürgős helyzet, hogy most kellett erről dönteni? A szakértők azt mondják, hogy Paksról évek múlva kell csak dönteni.
    • Készült alapos műszaki, közgazdasági, energiabiztonsági, környezetvédelmi, biztonsági, nemzetbiztonsági (mert az atomerőmű ezt is jelenti) és még ki tudja milyen tanulmány, elemzés, döntés-előkészítő anyag, aminek alapján a kormány döntött?
    • Ha készült, akkor egyrészt annak fő tartalmát nyilvánosságra lehet hozni. Miért nem történik ez meg?
    • Volt-e versenyeztetés? Ha nem, miért nem?
    • Miért éppen a ROSZATOM, miért annyiért, miért és milyen hitelfeltételekkel? Mi a megtérülési idő? Hogyan számolták?
    Ha mindezek a kérdések tisztázottak, akkor lehet csak higgadtan érvelni Paks mellett! A fenti kérdések tisztázatlansága esetén csak ellene lehet érvelni!

    Válasz
    1. gruz

      Az atomenergia alkalmazása gazdasági, technológiai és környezetvédelmi kérdés ebben a sorrendben. Ezeket kell előbb megválaszolni, tisztázni ezt követően jönnek a fenti kérdések, ha ez előzőekre igent válaszolunk nem népszavazással, hanem a szakmák konszezusával, akkor jönnek ezek a kérdések. Szász Tanár Úr cikke nagyon szépen megvilágította a kérdés bonyolultságát és annak most igen/nem formában való feltételének antidemokratikusságát. Mint ahogyan antidemokratikus a mostani népszavazási követelés, és antidemokratikus volt a döntés meghozatala is. Egyik hibát a másikkal nem lehet foltozni.

      Válasz
    2. Tovaris

      Ha annak idején megépítettük volna a nagymarosi erőművet, lehetne arról elmélkedni, hogy mekkora és milyen atomerőmű bővítést végezzünk. Még sok víz folyik le a Dunán, lehet, hogy ebből nem lesz semmi. De a Roszatom tényleg profi atomerőmű ügyben.

      Válasz
      1. gruz

        Ahogyan Moldova írta, nem víz, hanem tömény politika folyt le a Dunán. Most hallgattam Ertsey Katalint, aki ellenzéki(?) politikusnak definiálja magát. Az atomenergiával kapcsolatos szemenszedett tévedések, és Ukrajna-beli EU terjeszkedés leplezetlen elismerése kavargott benne, egy kis ruszofóbiával leöntve. Tisztázzunk valamit, ha hitelt veszünk fel valakitől, akkor kerülülnk függő viszonyba, ha nem tudjuk azt rendszeresen, a megállapodás szerint fizetni. Ha tudjuk, akkor a pénznek nincs szaga. Hitelt úgy is az fog adni, aki ebben üzletet lát, ha nincs benne üzlet, akkor azt segélynek hívják, és máris függéshez vezet. De hát most két jobboldali tömörülés azt keni egymásra, amit eddig fordítva tettek. Egy cirkuszigazgató van és sok-sok bohóc. De továbbra is lenyűgöz a burzsoázia hatalomgyakorlási módszere, amit ők demokráciának hívnak. Egy kórusban énekel Vona, Boross, OV, Gyurcsány, Mesterházy, de ki a karmester?

        Válasz
        1. tovaris

          Mi tudjuk – sajnos sokan nem – hogy a polgári demokrácia nem a nép egésze, hanem a burzsoázia hatalmát hivatott kiszolgálni.

          Válasz
    3. Anton Csehov

      Kérem, én ab ovo előítéletesnek látom e két tézist: “egyoldalú kiszolgáltatásról az orosz félnek”, ill. “Miért éppen a ROSZATOM”.
      a) Ön nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy az autarkia hiánya természetes módon tesz kiszolgáltatottá, ha az adott állam nem szuperhatalom, amely erővel képes bármit kicsikarni “szövetségeseiből”. Magyarán, Ön úgy tűnik képzelni, hogy az orosz félnek “kiszolgáltatottak” lennénk, míg bármely nyugati feltétlenül egy tündér, aki puszta szívjóságból siet a segítségünkre, és önfeláldozóan… Ezzel a fétisimádó illúzióval tessék szakítani. A nyugatiak is függőséget hoznak, és azt kell mondjam, hogy az ő profitmaximalizálásuk veszélyesebb, mint az oroszoké. Egy szélsőjobbos, előítéletes reflex lépett itt működésbe, amit persze segít, hogy a nyugatiak szépen borotvált, Armanis, sima modorú tetűládák, míg az orosz újburzsoá legalább akkora tapló, mint magyar kollégája. (Pedig ő is Armaniban feszül…) Ám gondoljunk bele, hogy Himmler – akit bízvást nevezhetünk a “művelt nyugat” méltó reprezentánsának, ideértve az egész kapitalizmust – azokkal szemben, akikre szüksége volt, átkozottul udvarias tudott lenni – közben pedig megszervezte az Endlösungot. Az üzletember és a felkapaszkodott műtrágyaszakértő a szép szavak mögött…nem különbözik erkölcseiben. Kérem ennek tudomásul vételét.
      b) Ön szerint más atomenergetikai cég feltétlenül jobb lenne, mint a ROSZATOM? Ismét csak a nyugatfétis jelenik meg. Pedig azt hittem, Fukusima azt már megtorpedózta… (A vicc, hogy Csernobil az emberi tényező hibája volt, és NEM az “alsóbbrendű” keleti technológiáé, míg Fukusimával nem is említhető egy napon, lévén az viszont a “felsőbbrendű” nyugati technika kudarca volt…)

      Válasz
      1. gruz

        Tökéletes elemzése a helyzetnek. Ebben a Paks II.-ben még nem az atommag hasad, hanem a tudat! 🙂

        Válasz

Hozzászólás