Kereszténydemokrata erkölcsi példamutatás!

A Názáreti Jézus mondá egykor: „Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való” (Mt. 5,37)

Vélelmezhető, hogy Semjén Zsoltnak, a valójában csak virtuálisan létező (szervezeti híreiket 2008. jún. 21 óta nem frissítik!!!!!: http://kdnp.hu/kdnp/part/szervezet) Kereszténydemokrata Néppárt reklámarcának, a Nagy Vadásznak és Belovagolónak (http://index.hu/kulfold/2013/03/15/semjen_zsolt_lohaton_vonult_be),  temérdek elfoglaltsága közepette alig juthat ideje az Újszövetséget forgatni. Sebaj, majd gyermekeink megtanulják a kötelező hit- és erkölcstan órákon.

Semjén Zsolt azonban példát mutat. Mégpedig kereszténydemokrata erkölcsi magatartásból, amit valamikor a PPKE HTK-án tanult (http://hvg.hu/itthon/20161002_Semjen_15_milliard_ahhoz_kepest_hogy_robbantasok_lesznek__video). A cinikus mellébeszélésről, a csúsztatásról, a dolgok kiforgatásáról, a tudatos félrevezetésről. Megtudtuk, hogy a népszavazás tulajdonképpen valamiféle „politikai felhatalmazásról” szólt, csak a Habony-művek ezt elfelejtették az orbáni Hatalom által következetesen hülyének nézett magyarokkal kommunikálni. Nem gond. Semjén megtette. A saját erkölcsi bizonyítványa mellé tanultsági/műveltségi bizonyítványt is kiállított. Hasznára lenne, ha utána olvasna Franciaország modern kori történetének. Tájékozódhatna, hogy a döntően észak-afrikai származású muszlimok miért is vannak Franciaországban.

A muszlimok egyébként már itt vannak Mo-on; 100 éve törvényesen elismert vallás az iszlám (http://www.magyarkurir.hu/hazai/szaz-eve-lett-torvenyesen-elismert-vallas-iszlam-hazankban). Sőt a mecsetek terén is eléggé jól állunk, amennyiben helytálló az alábbi lista.

Az Orbán-dinasztia kapcsolatai pedig kifejezetten jónak mondhatók bizonyos arab-muszlim államokkal. Gondoljunk csak a szaudiak magyarországi birtok-vásárlásaira, vagy Ráhel kisasszony bahreini látogatására. Ezt akár még Ceaușescu gyermekei is megirigyelhették volna.

Népszavazás ide vagy oda, migránsok nemcsak jönni fognak, hanem folyamatosan jönnek. Semjén szavait úgy is értelmezhetjük, hogy a kormány most már diszkont áron fogja kiárusítani a magyar állampolgárságot (http://mno.hu/gazdasag/letelepedesi-kotveny-fel-aron-1364253). Mindezt természetesen nemzeti-keresztény csomagolásban és nemzeti szalaggal átkötve, hogy vakuljon a birka magyar. A Habony-művekhez köthető személyek biztosan hatalmasat kaszálnak majd rajta. Kell is a lé. Na nem oktatásra, egészségügyre, a társadalom felemelésére, hanem Árpikának az ibizai kiruccanásokra. Érthető. Állandóan újabb és újabb gyűlöletkeltést kitalálni fárasztó lehet. Valahol pihenni is kell, ahol kényelmesen el lehet lazulni. Ibiza biztosan ilyen hely.

Ahogy Mikszáth mondta: „A magyar hátán szántani is lehet csak az ekevas nemzeti színű legyen”.

Ma már azt is hozzátehetjük: „és keresztényire legyen fényezve”!

Jakab Attila

42 hozzászólás “Kereszténydemokrata erkölcsi példamutatás!” bejegyzéshez

  1. Hiába volt jobb a régi, nem megismételhető. Elbukott. Nem ok nélkül. Azon kell gondolkodni, hogyan lehet olyan szocializmust csinálni, amely már termelésben is a dolgozók hatalmára és érdekeire épül. Még egy bürokratikus rendszer a szocializmus zászlaja alatt aligha fog megismétlődni. A tőke és a bürokrácia gyámkodása nélküli rendszer a mi ideálunk, nem a Kádár-rendszer. Részben abból nőtt ki ez a szar, ami ma van. A kommunisták felső rétegének jó része egyszerűen kapitalista vagy a tőke megszemélyesítője lett.

      1. Akkor, ha a saját morálunk szerint minősítünk. A történetíró megteheti, hogy nem merészkedik tovább a leírásnál. Némelyik szerint ez kötelessége is. Mások felfogásában történetírás nincs értékválasztás nélkül, sőt a regnáló hatalomhoz, politikai rendszerhez való viszony kialakítása elől se térhet ki, akár megvallják ezt művelői, akár nem (jómagam ezt az álláspontot fogadom el). Vagyis a történész jelzi, hogy az adott korban az emberek így vagy úgy szerveződött politikai közössége ennek vagy annak nevezi magát. Következő szempont az árnyalás, ami viszont a moralizálás elkerülendő veszedelmét hordozza. Majd macska – esetleg – megosztja mit tart erről.

    1. Két dolgot tisztázzunk!

      1. Tény, hogy a szocializmusnak úgy lett vége, hogy lassan, de biztosan, adminisztratíve felszámolták. A „bukást”, egy pontosan körülírható, szűk réteg mutatta ki – és szubjektív kalkulussal. Magyarázni persze lehet százféleképpen: államadóssággal, olajválsággal, egyenesen Isten csapásával (pápaválasztás, Csernobil, infláció) – de ha utánanéz az ember ezeknek a kátéknak, mindig csak arra jut, hogy egész egyszerűen büdös volt nekik a proletárdiktatúra. Mindebből az következik, hogy annak a rendszernek a minősége irreleváns. Kisnyuszi sapkája. Ungabunga. – Hiszen akkor is felszámolják, ha itt maga a tejjel-mézzel folyó Kánaán lett volna, egész egyszerűen azért, mert polgárkodni akartak a tömegnyomor tetején. Megtették volna már az ötvenes években is, csak akkor még voltak itt mindenféle pokolfajzatok, akik – … – lebeszélték őket. (Ahol nem mi, ott az ellenség – Ugye? – Hehehe.)

      2. Leninnek nemigen van alternatívája.

      1. Pontosan- Éppen ezért voltak ők „kommunisták”. Ezt annak idején „befurakodott ellenségnek” nevezték, ettől kapott hidegrázást a burzsoázia. S éppen ezért szüntették meg lépésről lépésre a szocializmust, amíg a többség közben bámult, mint hülyegyerek a moziban…

    2. Ettől függetlenül NEM TAGADHATJUK MEG AZ ELMÚLT SZOCIALIZMUST, MINDEN ERÉNYÉVEL ÉS HIBÁJÁVAL EGYÜTT SEM.!
      A hibáiból okulva – ugyanazon elvek alapján kell újra szocializmust alkotni.
      Másképpen nem lehet…

    3. Egyet értek veled. Viszont a félperifériára szorítkozva lehetetlenség. A világgazdasági centrum nélkül csak az államszocializmus új, javított kiadása lenne. Legfeljebb. Szerintem.

  2. Nem idevaló téma, de a mai napon eltűnt a „népszabadság” online a netről. Mint a királyi tévében bejelentették, Mészáros Lőrinc gróf megvette a Népszabadságot kilóra és azonnal betiltotta a megjelenését.

  3. Most mondjam azt, hogy ez egyenes következménye a Csauzásnak? – aki mellesleg féken tudta tartani a pópákat. A „birkák” terelését, azaz ijesztgetését mindenféle kommunista ördögökkel sem a papok kezdték el, hanem a rendszerváltó értelmiség, nem is a Csauval – de már a Kádár-rendszerben. Várható volt, hogy ebbe a gigászi munkába idővel bevonják a hivatásos ördögűzőket is. Nemdebár?

    Különben sincs tudomásom arról, hogy Ceausescu gyerekei arab luxusszállókban dőzsöltek volna, arról viszont igen, hogy a fia, aki atomfizikus, az elsők között helyeselte a fater lepuffantását – ő maga még a bírósági hercehurcával sem vesződött volna.

    Úgy tűnik, hogy a kedves szerző számára, a suszterinas és a műszerészsegéd társadalmánál inkább kívánatos az olyan rezsim, ahol ismét igaz Mikszáth adomája – mert hisz negyven éven keresztül nem volt az…

    1. Elképesztő a zsigeri értelmiségellenességen alapuló félreolvasási technikád. A cikk nagyjából az ellenkezőjéről szól, mint amiért „bíráltad”. De úgy látszik Ceausescu negatív említése számodra vörös posztó. Annak ellenére, hogy az ő regnálása a leginkább támasztotta alá az egyébként velejéig hamis azonosítást a sztálinizmus és a fasizmus között.

      A rendszerváltást meg nem a „rendszerváltó értelmiségiek” csinálták, hanem a sztálinizmus lényegét jelentő Nomenklatúra, akinek a tagjai a sztálinista modernizáció kimerülése miatt elveszve érezték politikai hatalmukat és azt sürgősen gazdasági hatalomra igyekeztek átváltani, amit viszont csak nyílt kapitalista környezetben tehettek meg. Az igazi értelmiség (szerénytelenül magamat is közéjük számítom) egy része (ebbe is beleszámítom magamat) kifejezetten ellene volt a kapitalizmust restauráló rendszerváltásnak, egy másik részét a Nomenklatúra szinte belekergette a „demokratikus ellenzékbe”, s csupán egy viszonylag csekély része volt eredendőleg rendszerellenes, kapitalizmuspárti.

      1. Én 89-ben kiléptem az értelmiségből. Az a helyzet ugyanis, hogy az igazi értelmiséget nem lehet belekergetni semmibe. De ilyen értelmiséget nem láttam 89-ben, csak szájaló alakokat. Az a része az értelmiségnek, aki 89-ben nem látta, hogy mi lesz, az nem értelmiség mert buta. Az a része pedig, aki látta, hogy mi lesz de eltagadta az meg azért nem igazi értelmiség mert gazember. Nem tudtam eldönteni, hogy melyikhez tartozzam, harmadik fajtát meg nem láttam, ezért inkább kiléptem az értelmiségből.

        1. Az értelmiség nem egy párt, vagy más izé, hogy az ember csak úgy ki tudjon lépni belőle. Másfelől az értelmiség mibenléte és definíciója jelentősen átalakult az eredeti definíciók óta, mivel az általános műveltség és a különféle humán és szakmai tanulmányok megváltoztatták a szocializmusban az értelmiség szerkezetét, de a fogalmát is.
          Az értelmiségen belül is vannak haladó és reakciós politikai áramlatok. Magától értetődő, hogy a szocializmus kezdetén a régi értelmiség volt kénytelen „építeni a szocializmust” – kényszerből, nem „önként és dalolva”, mert vagy megszokott, vagy megszökött.
          A nagy baj az volt, hogy a szocializmus elég késő fogott hozzá saját értelmiségének kineveléséhez, az idő kevés volt, akiket kiképzett, azok nagy része elárulta a szocializmust.
          Jómagam munkás-paraszt származású értelmiségi vagyok – jómagam teljes keresztmetszetben átéltem a rendszerváltást – mit tehettem volna egyedül, vagy néhány magammal?
          Amikor az egész nyolcvanas évek a munkásosztály elaltatásáról szól, megszüntették a szocializmust, s mire észbe kaptunk, már nem is volt. 1986-ban, amikor a disznó Pozsgay lepaktált az ellenséggel a lakitelki sátorban, senki sem lépett fel ellenük, sőt, mindenféle „alternatívokkal” handabandáztak – pedig az ellenségnek konkrét neve van.
          Ha a szocializmus „tevékeny művelői” nem vették észre (mert nem is akarták, hiszen ők gerjesztették) – hogy nagy a veszély, akkor én, meg te, meg más – megosztva, elaprózva, porral a szemünkben – mit is tehettünk volna?
          De ne menjünk nagyon messzire: és a Szovjetunió?
          Én nem „léptem ki” az értelmiség köréből, mert nem tehetem. Képzettségem, életpályám értelmiségi volt, nem tagadhatom meg, mint a párttagságot, vagy a vallást.
          De azért megértelek téged is.
          Miért hagytuk, hogy így legyen?

          1. Megpróbáltam mégegyszer, megint eltünt – kicsit (nagyon) unalmas a rendszer automata moderálása.

          2. Azt hihetném, hogy a tablettemet nem tartja biztonságosnak. De akkor a rövid beírásaim miért nem tünnek el?!

          1. Most meg „A hozzászólás rendszer-moderációra várakozik.”

            Admin(ok) mi a franc ez? (hogy szépen fejezzem ki magamat)

          2. Az ellenség keze betette a lábát…az ellenség köztünk van…ármány…

          3. Nagyon kérem a szerkesztőket, hogy vizsgálják meg, hogy Phoenix hozzászólásai miért nem kerülnek be a rendszerbe, mert ez személy szerint engem is rettenetesen bosszant.
            Már nehogy mi szoruljunk ki ebből a fórumból is…

      2. Máskor azt is odabiggyeszted, hogy „vezényelte le”. Ezt nem Te fedezted fel, hanem még a Mao Ce-tung! Márpedig a Kulturális Forradalom célpontja ugyanaz a társ. réteg volt, mint a The Great Purge-é: az értelmiség.

        Tehát Te is sztálinista vagy – ahogyan Tovaris – no meg szerénytelenségem.

        Ők valóban csak levezényelték, ami általában nem jelentett többet a sodródásnál. Nem cáfoltak, nem tiltottak, nem váltottak le és nem léptek fel. Akkor. Még. Aztán majd a DR.Németh az fellép: – megrugdostatja a hajléktalanokat a rendőrökkel. Kun Béla még polgárlakásokban helyezte el őket…

        De előtte fellépett: DR.Antall József – a maga kis Horthy-retróival, belepúzott a Jancsó, később Hofi (amikor elkezdett gúnyolódni a kommunistákon, még volt aki felállt, és tüntetően kivonult), Nagy Bandó, TGM a szamizdatjaival. Aztán ott vannak a névtelen hősök és freedom fighter-ek: Mérnökök és főkönyvelők, akik beindították a VGMK-kat. Orvosok, akik kizavarták a prolit a rendelőből. (1978-tól itt már minden játszott. Akkoriban került a moziba A Tanú, kezdődtek az IMF-tárgyalások… Így már jó! De a sztálinistáknál már Helsinki kiverte a biztosítékot. Mert hiába volt a Fal, ezután már szabadon átjártak uszítani a rendszer ellen.) Gimnáziumi tanárok, akik levezették, hogy a népi demokrácia valójában diktatúra…

        Bár valószínűleg ők is párttagok voltak. Rebesgették Jancsóról és a feddhetetlen Antallról is. Az ő édesapja népbarát orvos volt a Horthy-érában – és a „diktatúra” nem volt olyan hálatlan, ahogyan azt már beállítják. – De ezek egyike sem volt a szigorú értelemben vett Nómenklatúra tagja…

        1. Nagyon sok mindenben egyetértek veled, de a munkás-értelmiségiek nagy része azért nem volt ellensége a népi demokráciának. Biztosan volt köztük olyan is – az ember már csak gyarló, mert hiszen „a lét határozza meg a tudatot”…mondta egy szintén értelmiségi.
          Nos, nem volt idő arra, hogy a munkás-paraszt értelmiség kellő számban kialakuljon és ezzel meghatározóvá váljon. Emlékszem, mikor először jelentkeztem egyetemre, akkor még voltak olyanok, akik munkásszármazásuk miatt előnyt élveztek, még ha esetleg gyengébb is volt a középiskolai eredményük. Később a felvételiken újra csak a régi értelmiségiek gyerekei kerültek többségbe, hiába, „a vér nem váli vízzé”…
          De igazad van abban, hogy az ellenség keze akkor kezdte el betenni a lábát, amikor a „sztálinista” vonal lefékezte az „Új Gazdasági Mechanizmust” és „visszakanyarodott a sztálini útra”. 1982-ben már nyíltan is felléptek, aminek első nyilvánvaló eseménye az első nyugati dollárkölcsön felvétele volt. Onnantól kezdve felgyorsultak az események, négy év múlva Lakitelek, aztán „fehérterror riogatás”, majd a nyílt árulás.
          Személyesen is felelősnek érzem magam, így utólag. De mentségemre legyen mondva, túl kicsi porszem voltam, ráadásul a műszaki fejlesztőmunka annyira lekötött, hogy mire észbe kaptam, már késő volt…de azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül.

          1. …A hozzászólás moderációra vár….vajon, miért?

  4. Azt hiszem, hogy míg korábban csak hajlottam arra, hogy a vallás és az egyház nem azonos, ma már tudom. Sok vallásos ismerősöm viszolygott attól, ami az elmúlt hetekben folyt, de rengeteg megtért frissen bárányka túlteljesített. Lásd pl. Hack Péter nevű biológiai képződményt. Minden intézményesült egyház a hatalom szolgálója. Ha megint eljön a valódi szekularizáció, akkor majd esküdt ellenségek lesznek az egyházak, de nem biztos, hogy sikerül újra a vallásos embereket magukkal rántani, mint ahogyan a 89-es restaurációkor sikerült.
    Jót röhögtem a klubrádión, amely arra biztatta hallgatóit, hogy „számoljanak be a szavazóhelyiségben történtekről”. Hogyan tehetném ezt, ha éppen bojkottálok? 😀

      1. Nem-nem! Maga a nagy klubrádió ezt így mondotta be minden alkalommal. Kérem, ne becsüljük le a kapitalista propagandát! Nem volt említés sem az egyetlen ellenzéki polgári pártról, ebben a hirdetésben.

  5. Az ájtatos keresztényi stb. képmutatás mögött, mindig kivillan az üzlet, a tőke sárga foga. Egyik vallás olyan, mint a másik: üzletet és háborút rejt magában, mihelyt hatalmi eszközzé válik az uralkodó osztály valamelyik szegmense kezében bárhol a világon. Minden vallásháborúban az (osztály)uralom, a terület/föld/természeti kincsek, a pénz, a hatalmi érdekszféra játszotta a döntő és meghatározó szerepet. A szerencsétlen hívóket a vallási apparátusok, vezérek mindig rászedték..Ma sincsen másképp.

Vélemény, hozzászólás?