Krausz Tamás volt Neumann Gábor vendége a Klubrádió Utópia című műsorában 2017. augusztus 29-én.
Az adás itt meghallgatható: http://eszmelet.hu/krausz-tamas-a-kommunizmusrol/
15 hozzászólás “KRAUSZ TAMÁS A KOMMUNIZMUSRÓL” bejegyzéshez
A fidesznyikhajbagázs második regnálása előtt elkezdték kiépíteni a Klubrádió országos hálózatát. Akkoriban már toronymagasan a Klubrádió volt a legszínvonalasabb műsor. Aztán a Fidesz hatalomra jutása után először a zenei blokkok beiktatását erőltették rá a Klubrádióra- csökkentve ezzel a szöveges ellenzéki megnyilvánulások lehetőségét – majd fokozatosan átadták a vidéki frekvenciáit a klerikális média számára. A mi környékünkön három katolikus rádió is működik – miközben a többi adó semleges szubkultúrával látja el az országot. Ahogy a Danubiust és a Sláger rádiót kivégezték – már előre vetítette egy központi, cenzúrázott média kezdetét.
Venezuela esetére reagálva: Nem lehet ott szocialista átalakulást végrehajtani, ahol az ipar, a bankszektor külföldi tulajdonban van, a termelőeszközök jelentős része magántulajdonban van – borítékolva van a kudarc. Emlékezzünk csak Chilére, ahol Salvador Allende megpróbálta ugyanezt – miközben a termelőeszközök magántulajdonban voltak, a közlekedés, szállítás, a hírközlés az energetika nagy része is. Az ország legnagyobb természeti kincsét, a rezet a hírhedt ITT és a köréje csoportosult multinacionális társaságok rabolták ki.
A hadsereg, természetesen a komprádor burzsoázia és az USA vezette imperializmus befolyása alatt – nyílt fasiszta diktatúrával átvette a hatalmat.
A Kuba és az USA közötti „megbékélés” is zátonyra futott, mert a kubai hatalom egyelőre vissza tudta utasítani az USA „mézesmadzag” politikáját – ott is a nép fogja eldönteni, hogy baj esetén megvédi-e a kubai szocializmust.
A „Miért nem védték meg?” kérdést talán tovább lehetne gondolni. Pl. úgy, hogy megfordítjuk: Miért védték meg Venezuelában a Chavez populista rendszerét, amikor az aligha adott az ottani szegényeknek annyit, mint a hajdani szovjet tömb legelmaradottabb állama is. Vagy ha mégtovább megyünk: miért védték meg a dolgozók a ferencjóskás Monarchiát és miért védték meg a horthysta Magyarországot? Természetesen az is egy tényező, amit a professzor úr említett.
Emlékeim szerint azért nem védték meg, mert
1. a korona hazahozatalát követő évek során elég módszeresen a fejekbe verték azt, hogy végzetesen eladósodtunk, nincs értelme, mindennek vége, a szocializmus egy koszfészek és a többi. Tkp. megfordították az értékrendet. No de miért is tehették ezt meg?
2. a Párt, akinek vezetnie kellett (volna) a népet ezt soha nem cáfolta és végülis oda vezették a népet, ahová… Hitegetéssel, kábítással. Tkp. a párt szocializmussal szimpatizáló részét is az orránál fogva vezették, majd az ismert módon: a 89 novemberi 4 igennel, majd a decemberi pártszakadással szépen el intézték.
3. Egyébként is lejáratták a kommunistákat és a Dr. NÉmeth ebben kiváló partnernek bizonyult pl. azzal, hogy megrugdostatta a rendőreivel a hajléktalanokat, vagy hogy minden városban bezáratott legalább egy gyárat. Meggyőződésem, hogy a 89-re esedékes népszavazást is emiatt halasztották el: mert ezt még az MSZMP-nek kellett végigvernie. Így aztán a „demokratikus ellenzék” (ami utólag szemlélve ugyanaz volt — jellemzően a már lelassult árulók fiai, unokaöccsei) vígan harsoghatta: Íme! Ilyenek a kommunisták. — Szépen terelték az emberkéket az MDF kormány „szociális piacgazdasága” – azaz egyre vérmesebb ideológiák – felé. Példás keresztbeverés volt és a „technokrata” csúcs-értelmiség (Szűrös, Dr. Németh, Dr. Lengyel, Dr. Pozsgai …) tevőleges közreműködése nélkül aligha ment volna. No nem az eszük miatt, hanem mert ők döntöttek az MNB-nél, a Pénzügykutató akkor még Intézetnél, a BM-nél…
4. Az egész forgatókönyvet a tömeglélektan elvei szerint írták és szerkesztették, legalábbis az elmúlt 40 évben egészen bizonyosan.
De mindez szerintem már következmény… Jóval korábban lépni kellett volna — már ha egyáltalán valóban meg kívánták védeni azt a szocializmust. — Relatíve békés eszközökkel. De ilyenről én azóta sem hallottam, és még szegény Grósz Karcsi megnyilvánulásáról is csak az internetről értesültem. Őt akkor (88 őszén) már simán elfújták. Még a gúnyolódás is elég volt hozzá.
Az a legjobb, hogy Krausz Tamással lehet nem egyetérteni, mert ahogyan érvel azt meg lehet érteni, végig lehet gondolni és adott esetben az ember saját érvrendszerét újra gondolni és korrigálni. Adott másik esetben pedig szembe lehet vele állítani a saját érvrendszert. Nekem is megcsapta a fülemet az Orwell féle dolog elengedése, de KT nyilván időt hagyott a kicsinyes vita helyett a komolyabb érvek kifejtésének lehetőségére. Végig hallgatom nyugodt körülmények között mégegyszer.
Az rádióriportot végighallgatva – eltekintve az ideológiai alaposságtól – a Klubrádió nem éppen fényes szellemiségéből nagymértékben kiemelkedett ez a riport. A szerkesztő riporter megpróbálta a jelenlegi „polgári demokratikus stílusban” opponálni Krausz Tamást, de az ő rendkívül nyugodt,.logikusan felépített válaszai „helyre tették” az oppozíciót. Azt hiszem, a szocializmusban gondolkodó egyszerű emberek is elgondolkodhatnak Krausz mondatain.
Az én elképzeléseimmel a jövőt illetően teljes nézetazonosságot véltem felfedezni-
Köszönöm a kommunisták és a baloldali demokratikusan gondolkodók nevében is ezt az interjút.
A nagyfokú nézetazonosságot Tamással én is tapasztaltam. A riporter észveszejtő volt, de elgondolkodtam, hogy ez vajon nehezítette-e vagy éppen könnyítette Tamás helyzetét, és nem tudok erre a dilemmára egyértelmű választ találni.
Azt a magas labdát, amit a pasas mindjárt a legelején feldobott – hogy tudniillik a kommunista utópia „irodalmi lenyomata” Orwell „1984”-e – Tamás gentlemanként hagyta elszállni, nem csapta le. Ismét csak nem tudom eldönteni, hogy helyeseljem, vagy ne ezt. És itt nem az a lényeg, hogy a „majdnem kommunista”, teljesen antikolonialista és antifasiszta Orwell („Hódolat Katalóniának”) nem a „kommunista utópiát”, hanem a nagyon is valóságos és aktuális sztálinizmust kritizálta (ezt én se vetettem volna a riporter szemére), hanem az, hogy ezt az „Állatfarm” című művében tette, és nem az „1984”-ben, ami – ezt azóta már sokan filológiailag is bizonyították – a roosevelti USA tendenciáiról íródott (amik már a Truman-McCarthy-Eisenhower korszakban előrevetítették sötét szárnyaikat, és talán éppen napjainkban bontakoznak ki teljes rémisztő valójukban) – ezt talán én már nem hagytam volna szó nélkül, éppen az ijesztő aktualitása miatt.
Az elején Tamás célzott arra, hogy az a riport szűk a lényegi problémák megtárgyalására. Szerintem a szerkesztő nem is adott volna lehetőséget a bővebb magyarázatokra – de valóban, egy-két dolog elsikkadt. Mégis összességében örülök ennek a riportnak.
Példának arra, hogy korszakunkban sincs hazai demokratikus burzsoázia (bértollnoka hiába nevezi magát demokratának…), no meg viszonyításnak is, hogy mennyire szegényes, mennyire sekélyes és mennyire züllött a mai magyar kapitalizmusapológia: http://hvg.hu/itthon/20170904_Revesz_Ne_tessunk_forradalmat_csinalni
Tényleg elképesztő. Révész azok közé tartozik, akik habozás nélkül felhasználták a nácikat a kapitalizmus restaurálására, most meg panaszkodik, hogy nem ilyen lovat akart. Nehezen viselem ezt az urat!
Kedvesek vagytok, köszönöm. Csak röviden reagálok, mert egy csomó előadásra készülök, mégiscsak 100 éve volt az orosz forradalom.
1. A bukásnak persze sok oka van, valahol tucatnyi okot fejtettem ki, de persze a szubjektív okok is „számítanak”…az árulás meg egyebek, Némethek és Gorbacsovok…Nem akarom ezt kikerülni, egy percet időzzünk el itt. A háborús analógiák nem alkalmasak a dolgok megvilágítása céljából. Mindez ami velünk történt egy békés korszakban történt, amikor az a párt volt hatalmon, amelynek tagjai voltunk. A bérmunkások előtt pedig mégiscsak volt valaminő alternatíva, hiszen agymosás volt 1917-ben is…
2. Venezuelában is összeomlás van, sajnos. Ott – Mészáros István szerint – azért lehetne több az ellenállás, mert ott a mezőgazdasági kommunák saját ellenőrzésük alatt tartják termelőeszközeiket, földjeiket. Van mit megvédeni. De tényleg van-e mód rá egyetlen országban a magántulajdon uralma alatt? A magyar munkások többsége sohasem érezte azt, hogy az állami tulajdon az övék lett volna. Az önálló cselekvés lehetőségéről is „leszoktak” vagy inkább nem „szoktak rá”. Caracasban a favellákban élő szegény milliók, amikor lehetőséget kaptak arra, hogy vidékre menjenek saját szövetkezeti földjeikre, tp. megtagadták, mert már nem értettek földműveléshez. A szocializmus olyasmi dolog, amit nem kapjnak az emberek, hanem maguk csinálják…Ez egy történelmi lehetőség. A jó proletárok és a rossz vezérek, nagyon nagy leegyszerűsítés.
3. Megint a szovjeteknél dőlt el a dolog. A világrendszer centrumának szívóhatása döntő jelentőségű volt. A munkások ott is inkább hittek a sikeresnek látszó nyugati piacgazdasági fogyasztói társadalom modelljének, mint saját erejüknek. Értem én a Révészek félrevezetésének szerepét, a liberalizmus egész történelmi szerepét, látom, hogy a liberálisok minden fordulópontnál a fehérek oldalára állnak, mint 1917-22-ben, de nem ők a hibásak, ők úgy cselekszenek, ahogyan cselekedniök kell. Mi nem cselekedtünk adekvát módon, amikor a szocializmust nem vettük komolyan, mint társadalmi önkormányzást.. Ki tudja, mikor jön el megint egy jobb időszak, félek, előbb háborúra lesz megint „szükség”. próbálom továbbgördíteni a vitát.
Olvasva a mai orosz sajtót, azt vettem észre, hogy kezdik a volt Szovjetunió pozitív értékeit emlegetni, amely pl. a KPRF egyre harcosabb kapitalizmus elleni kiállásában is megnyilvánul. Azonban Oroszországban is két érdek ütközik: Oroszország érdekeinek képviselete (ezt elvárják minden párttól) – valamint a kapitalizmus meghaladásának az alternatívája. Kérdés: melyik lehetőség fog egy esetleges polgárháborúba torkollni?
A nyugat egyértelműen szét akarja bomlasztani Oroszországot egymástól elszakadó régiókra, ahol a „divide et impera!” elve nagyszerűen alkalmazható. Tudja mindenki – s egyre többen, hogy a Föld még meglévő nyersanyagkészleteinek igen jelentős része Oroszország földrajzi területén található – magyarul: mindent ki tud bányászni, elő tud állítani – ha stratégiailag szükségessé válik.
Szerintem nem általában „a volt Szovjetunió pozitív értékeit emlegetik”, hanem azt sírják vissza, hogy Sztálin a nagy orosz geopolitikát ( 1) a földrajzilag körülhatárolt érdekszféra bármi áron való védelme; 2) nagyhatalomként minden világpolitikai kérdésben döntő beleszólással rendelkezni), ami Rettenetes (III.? IV.?) Ivánig vezethető vissza, Gorbacsovnál, Jelcinnél, Putyinnál hatékonyabban tudta gyakorolni. Vagyis a kibontakozó Sztálin-kultusz valójában sovinisztába hajló nacionalista nosztalgia.
Természetesen ez a tendencia is észlelhető, amit a nacionalista megnyilvánulások és a pravoszláv egyház is támogat. Személyes tapasztalatom az – hogy az egyszerű emberek elsősorban a volt Szovjetunió pozitív hagyományait „sírják” vissza, ennek számtalan külsőségekkel megtűzdelt jelét látni.
A krasznodar-i Állami Operaház előadásain a háttér dekorációban ott volt látható a sarló-kalapácsos, vörös csillagos zászló – miközben a kórus kubányi kozák nemzeti viseletben (kiköpött cári idők-beli dizájn) – egy kisfiú maga előtt tartott egy szentképet – a kórus hatalmas pátosszal adta elő a „Possanyije Szlavjanki” c. Vaszilij Agapkin által írt indulót – kórusművé formálva. Megvallom, én is beleborzongtam.
A fidesznyikhajbagázs második regnálása előtt elkezdték kiépíteni a Klubrádió országos hálózatát. Akkoriban már toronymagasan a Klubrádió volt a legszínvonalasabb műsor. Aztán a Fidesz hatalomra jutása után először a zenei blokkok beiktatását erőltették rá a Klubrádióra- csökkentve ezzel a szöveges ellenzéki megnyilvánulások lehetőségét – majd fokozatosan átadták a vidéki frekvenciáit a klerikális média számára. A mi környékünkön három katolikus rádió is működik – miközben a többi adó semleges szubkultúrával látja el az országot. Ahogy a Danubiust és a Sláger rádiót kivégezték – már előre vetítette egy központi, cenzúrázott média kezdetét.
Venezuela esetére reagálva: Nem lehet ott szocialista átalakulást végrehajtani, ahol az ipar, a bankszektor külföldi tulajdonban van, a termelőeszközök jelentős része magántulajdonban van – borítékolva van a kudarc. Emlékezzünk csak Chilére, ahol Salvador Allende megpróbálta ugyanezt – miközben a termelőeszközök magántulajdonban voltak, a közlekedés, szállítás, a hírközlés az energetika nagy része is. Az ország legnagyobb természeti kincsét, a rezet a hírhedt ITT és a köréje csoportosult multinacionális társaságok rabolták ki.
A hadsereg, természetesen a komprádor burzsoázia és az USA vezette imperializmus befolyása alatt – nyílt fasiszta diktatúrával átvette a hatalmat.
A Kuba és az USA közötti „megbékélés” is zátonyra futott, mert a kubai hatalom egyelőre vissza tudta utasítani az USA „mézesmadzag” politikáját – ott is a nép fogja eldönteni, hogy baj esetén megvédi-e a kubai szocializmust.
Igaz és tiszteletre méltó megnyilvánulás.
A „Miért nem védték meg?” kérdést talán tovább lehetne gondolni. Pl. úgy, hogy megfordítjuk: Miért védték meg Venezuelában a Chavez populista rendszerét, amikor az aligha adott az ottani szegényeknek annyit, mint a hajdani szovjet tömb legelmaradottabb állama is. Vagy ha mégtovább megyünk: miért védték meg a dolgozók a ferencjóskás Monarchiát és miért védték meg a horthysta Magyarországot? Természetesen az is egy tényező, amit a professzor úr említett.
Emlékeim szerint azért nem védték meg, mert
1. a korona hazahozatalát követő évek során elég módszeresen a fejekbe verték azt, hogy végzetesen eladósodtunk, nincs értelme, mindennek vége, a szocializmus egy koszfészek és a többi. Tkp. megfordították az értékrendet. No de miért is tehették ezt meg?
2. a Párt, akinek vezetnie kellett (volna) a népet ezt soha nem cáfolta és végülis oda vezették a népet, ahová… Hitegetéssel, kábítással. Tkp. a párt szocializmussal szimpatizáló részét is az orránál fogva vezették, majd az ismert módon: a 89 novemberi 4 igennel, majd a decemberi pártszakadással szépen el intézték.
3. Egyébként is lejáratták a kommunistákat és a Dr. NÉmeth ebben kiváló partnernek bizonyult pl. azzal, hogy megrugdostatta a rendőreivel a hajléktalanokat, vagy hogy minden városban bezáratott legalább egy gyárat. Meggyőződésem, hogy a 89-re esedékes népszavazást is emiatt halasztották el: mert ezt még az MSZMP-nek kellett végigvernie. Így aztán a „demokratikus ellenzék” (ami utólag szemlélve ugyanaz volt — jellemzően a már lelassult árulók fiai, unokaöccsei) vígan harsoghatta: Íme! Ilyenek a kommunisták. — Szépen terelték az emberkéket az MDF kormány „szociális piacgazdasága” – azaz egyre vérmesebb ideológiák – felé. Példás keresztbeverés volt és a „technokrata” csúcs-értelmiség (Szűrös, Dr. Németh, Dr. Lengyel, Dr. Pozsgai …) tevőleges közreműködése nélkül aligha ment volna. No nem az eszük miatt, hanem mert ők döntöttek az MNB-nél, a Pénzügykutató akkor még Intézetnél, a BM-nél…
4. Az egész forgatókönyvet a tömeglélektan elvei szerint írták és szerkesztették, legalábbis az elmúlt 40 évben egészen bizonyosan.
De mindez szerintem már következmény… Jóval korábban lépni kellett volna — már ha egyáltalán valóban meg kívánták védeni azt a szocializmust. — Relatíve békés eszközökkel. De ilyenről én azóta sem hallottam, és még szegény Grósz Karcsi megnyilvánulásáról is csak az internetről értesültem. Őt akkor (88 őszén) már simán elfújták. Még a gúnyolódás is elég volt hozzá.
Az a legjobb, hogy Krausz Tamással lehet nem egyetérteni, mert ahogyan érvel azt meg lehet érteni, végig lehet gondolni és adott esetben az ember saját érvrendszerét újra gondolni és korrigálni. Adott másik esetben pedig szembe lehet vele állítani a saját érvrendszert. Nekem is megcsapta a fülemet az Orwell féle dolog elengedése, de KT nyilván időt hagyott a kicsinyes vita helyett a komolyabb érvek kifejtésének lehetőségére. Végig hallgatom nyugodt körülmények között mégegyszer.
Az rádióriportot végighallgatva – eltekintve az ideológiai alaposságtól – a Klubrádió nem éppen fényes szellemiségéből nagymértékben kiemelkedett ez a riport. A szerkesztő riporter megpróbálta a jelenlegi „polgári demokratikus stílusban” opponálni Krausz Tamást, de az ő rendkívül nyugodt,.logikusan felépített válaszai „helyre tették” az oppozíciót. Azt hiszem, a szocializmusban gondolkodó egyszerű emberek is elgondolkodhatnak Krausz mondatain.
Az én elképzeléseimmel a jövőt illetően teljes nézetazonosságot véltem felfedezni-
Köszönöm a kommunisták és a baloldali demokratikusan gondolkodók nevében is ezt az interjút.
A nagyfokú nézetazonosságot Tamással én is tapasztaltam. A riporter észveszejtő volt, de elgondolkodtam, hogy ez vajon nehezítette-e vagy éppen könnyítette Tamás helyzetét, és nem tudok erre a dilemmára egyértelmű választ találni.
Azt a magas labdát, amit a pasas mindjárt a legelején feldobott – hogy tudniillik a kommunista utópia „irodalmi lenyomata” Orwell „1984”-e – Tamás gentlemanként hagyta elszállni, nem csapta le. Ismét csak nem tudom eldönteni, hogy helyeseljem, vagy ne ezt. És itt nem az a lényeg, hogy a „majdnem kommunista”, teljesen antikolonialista és antifasiszta Orwell („Hódolat Katalóniának”) nem a „kommunista utópiát”, hanem a nagyon is valóságos és aktuális sztálinizmust kritizálta (ezt én se vetettem volna a riporter szemére), hanem az, hogy ezt az „Állatfarm” című művében tette, és nem az „1984”-ben, ami – ezt azóta már sokan filológiailag is bizonyították – a roosevelti USA tendenciáiról íródott (amik már a Truman-McCarthy-Eisenhower korszakban előrevetítették sötét szárnyaikat, és talán éppen napjainkban bontakoznak ki teljes rémisztő valójukban) – ezt talán én már nem hagytam volna szó nélkül, éppen az ijesztő aktualitása miatt.
Az elején Tamás célzott arra, hogy az a riport szűk a lényegi problémák megtárgyalására. Szerintem a szerkesztő nem is adott volna lehetőséget a bővebb magyarázatokra – de valóban, egy-két dolog elsikkadt. Mégis összességében örülök ennek a riportnak.
Példának arra, hogy korszakunkban sincs hazai demokratikus burzsoázia (bértollnoka hiába nevezi magát demokratának…), no meg viszonyításnak is, hogy mennyire szegényes, mennyire sekélyes és mennyire züllött a mai magyar kapitalizmusapológia:
http://hvg.hu/itthon/20170904_Revesz_Ne_tessunk_forradalmat_csinalni
Tényleg elképesztő. Révész azok közé tartozik, akik habozás nélkül felhasználták a nácikat a kapitalizmus restaurálására, most meg panaszkodik, hogy nem ilyen lovat akart. Nehezen viselem ezt az urat!
Mert lelke mélyén náci. Zugnáci.
Krausz professzornak gratulálok! A szerkesztőnek pedig köszönöm, hogy hozta a linket.
Kedvesek vagytok, köszönöm. Csak röviden reagálok, mert egy csomó előadásra készülök, mégiscsak 100 éve volt az orosz forradalom.
1. A bukásnak persze sok oka van, valahol tucatnyi okot fejtettem ki, de persze a szubjektív okok is „számítanak”…az árulás meg egyebek, Némethek és Gorbacsovok…Nem akarom ezt kikerülni, egy percet időzzünk el itt. A háborús analógiák nem alkalmasak a dolgok megvilágítása céljából. Mindez ami velünk történt egy békés korszakban történt, amikor az a párt volt hatalmon, amelynek tagjai voltunk. A bérmunkások előtt pedig mégiscsak volt valaminő alternatíva, hiszen agymosás volt 1917-ben is…
2. Venezuelában is összeomlás van, sajnos. Ott – Mészáros István szerint – azért lehetne több az ellenállás, mert ott a mezőgazdasági kommunák saját ellenőrzésük alatt tartják termelőeszközeiket, földjeiket. Van mit megvédeni. De tényleg van-e mód rá egyetlen országban a magántulajdon uralma alatt? A magyar munkások többsége sohasem érezte azt, hogy az állami tulajdon az övék lett volna. Az önálló cselekvés lehetőségéről is „leszoktak” vagy inkább nem „szoktak rá”. Caracasban a favellákban élő szegény milliók, amikor lehetőséget kaptak arra, hogy vidékre menjenek saját szövetkezeti földjeikre, tp. megtagadták, mert már nem értettek földműveléshez. A szocializmus olyasmi dolog, amit nem kapjnak az emberek, hanem maguk csinálják…Ez egy történelmi lehetőség. A jó proletárok és a rossz vezérek, nagyon nagy leegyszerűsítés.
3. Megint a szovjeteknél dőlt el a dolog. A világrendszer centrumának szívóhatása döntő jelentőségű volt. A munkások ott is inkább hittek a sikeresnek látszó nyugati piacgazdasági fogyasztói társadalom modelljének, mint saját erejüknek. Értem én a Révészek félrevezetésének szerepét, a liberalizmus egész történelmi szerepét, látom, hogy a liberálisok minden fordulópontnál a fehérek oldalára állnak, mint 1917-22-ben, de nem ők a hibásak, ők úgy cselekszenek, ahogyan cselekedniök kell. Mi nem cselekedtünk adekvát módon, amikor a szocializmust nem vettük komolyan, mint társadalmi önkormányzást.. Ki tudja, mikor jön el megint egy jobb időszak, félek, előbb háborúra lesz megint „szükség”. próbálom továbbgördíteni a vitát.
Olvasva a mai orosz sajtót, azt vettem észre, hogy kezdik a volt Szovjetunió pozitív értékeit emlegetni, amely pl. a KPRF egyre harcosabb kapitalizmus elleni kiállásában is megnyilvánul. Azonban Oroszországban is két érdek ütközik: Oroszország érdekeinek képviselete (ezt elvárják minden párttól) – valamint a kapitalizmus meghaladásának az alternatívája. Kérdés: melyik lehetőség fog egy esetleges polgárháborúba torkollni?
A nyugat egyértelműen szét akarja bomlasztani Oroszországot egymástól elszakadó régiókra, ahol a „divide et impera!” elve nagyszerűen alkalmazható. Tudja mindenki – s egyre többen, hogy a Föld még meglévő nyersanyagkészleteinek igen jelentős része Oroszország földrajzi területén található – magyarul: mindent ki tud bányászni, elő tud állítani – ha stratégiailag szükségessé válik.
Szerintem nem általában „a volt Szovjetunió pozitív értékeit emlegetik”, hanem azt sírják vissza, hogy Sztálin a nagy orosz geopolitikát ( 1) a földrajzilag körülhatárolt érdekszféra bármi áron való védelme; 2) nagyhatalomként minden világpolitikai kérdésben döntő beleszólással rendelkezni), ami Rettenetes (III.? IV.?) Ivánig vezethető vissza, Gorbacsovnál, Jelcinnél, Putyinnál hatékonyabban tudta gyakorolni. Vagyis a kibontakozó Sztálin-kultusz valójában sovinisztába hajló nacionalista nosztalgia.
Természetesen ez a tendencia is észlelhető, amit a nacionalista megnyilvánulások és a pravoszláv egyház is támogat. Személyes tapasztalatom az – hogy az egyszerű emberek elsősorban a volt Szovjetunió pozitív hagyományait „sírják” vissza, ennek számtalan külsőségekkel megtűzdelt jelét látni.
A krasznodar-i Állami Operaház előadásain a háttér dekorációban ott volt látható a sarló-kalapácsos, vörös csillagos zászló – miközben a kórus kubányi kozák nemzeti viseletben (kiköpött cári idők-beli dizájn) – egy kisfiú maga előtt tartott egy szentképet – a kórus hatalmas pátosszal adta elő a „Possanyije Szlavjanki” c. Vaszilij Agapkin által írt indulót – kórusművé formálva. Megvallom, én is beleborzongtam.