Az interjú megtekintéséhez kattints ide: Krausz Tamás
9 hozzászólás “Krausz Tamás az ATV-n 2018.12.14.” bejegyzéshez
Ne legyen igazam, de a tüntetéseket a szar pártok fogják kihasználni, s a végén megint nem történik semmi. Amíg a baloldal nem szabadul ki a liberális hülyeségek fogságából, minden marad a régiben.
Amíg a baloldal újból nem tekinti a kommunistákat is baloldalinak, hanem „szélsőbaloldalnak” aposztrofálja – addig nem tud kiszabadulni a „liberális hülyeségek fogságából”.
Nem akarom előszedni a kommunisták a „baloldal élcsapata” lejáratott elméletét, de tény, hogy a kapitalizmus elleni legtisztább, legőszintébb mozgalom a kommunisták mozgalma.
Eltelt 30 év. Talán rá kellene ébredni, és e szerint cselekedni.
Most olvasom, hogy az éjjel lebontották Nagy Imre szobrát. A hatalom már olyan sunyi és gyáva, hogy már a hatalomra jutásuk szimbólumának használt ellenforradalmár Nagy Imre szobrát is szégyellniük kell?
Na, a vég elkezdődött…
A helyzet rosszabb. Nagy Imre szobrát átviszik a „Fehér ház” elé, a hajdan volt Marx-Engels szobor helyére. A Vértanuk terére (nekünk csak Ságvári Endre tér marad) visszaállítják a Horthy-ellenforradalom által állított „Vörös terror áldozatai” emlékművet. Ezzel befejeződik a Kossuth-tér teljes Tisza István/Horthy Miklós szellemiségű rekonstrukciója, ahol nem csak Károlyi Mihálynak és Nagy Imrének nincs helye, de az ’56-os Lángnak sem (azt már évekkel ezelőtt eltávolították – akkor „felújítás” céljából, akárcsak 1989-ben a Lenin-szobrot a Felvonulás térről).
Ja, és olyan szoc-reál Kossuth szobor sem kell, ahol Kossuth lelkesítve mutat előre a nép között állva (a nép soraiban Petőfi Sándorral és Rózsa Sándorral), hanem a Horthy-féle gyász-huszár Kossuth-szoborcsoportot állították vissza.
A rendszerváltás után regnált összes hatalom legfőbb célja a kommunisták, a szocializmus lejáratása. Az eddigi tüntetések fő ismérve a konkrét cél nélküli, „csakazorbánelüldözése” körül zajlott. Látszott, hogy nincs ma Magyarországon olyan politikai erő, amely élére tudna állni a változásoknak? Ezeknek még a „normális” polgári demokrácia helyreállítására sincs sem tehetségük, sem szándékuk…
Ha a baloldal összeszedné magát – már akik valóban baloldali gondolkodásúak – talán el lehetne indítani valamilyen folyamatot. A hatalom felbérelt provokátorai igen hatásosan hőbörögtek mindenütt. Én láttam a Munkáspárt 2006 zászlóit, vörös zászlókat is, de még az amatőr tudósításokban sem említették meg egy szóval sem kommunisták jelenlétét.
A hatalom tökéletesen, hermetikusan ural minden médiát. Ugye, az internet hatalmas fegyver lehetne, de mégsem annyira hatásos, mint ahogy azt sokan hitték.
Ráadásul ki is lehet kapcsolni…
Íme, ez a kapitalista, polgári demokrácia és a szólásszabadság.
Az a véleményem, hogy ha mégis menekülni lenne kénytelen a fidesznyikhajbagázs – az utána következők vajon a hatalom megszerzésén kívül valóban szélesíteni kívánnák-e a demokráciát?
Nagy kérdés.
Mi lesz azzal a hatalmas kárral, amit okoztak? Mi lesz a vagyonukkal, amit mindenhonnan összelopkodtak? Mi lesz az államisággal, az alkotmánnyal, a sok-sok szörnyű törvénnyel? Mi lesz egyáltalán mindennel?
Nagyon jó, hogy Krausz Tamás folyamatosan a munkásosztály és az értelmiség közös érdekeiről beszél. Egy olyan televízióban, amely a polgári demokrácia keretein belül természetesen csak a burzsoázia hatalmát tudja elképzelni – a szélsőjobboldal és a despotizmus ellen fellép.
Természetesen, egy előbbi riposztba jómagam és Phoenix is (kis különbségekkel )kifejtettük ezzel kapcsolatos véleményünket – azonnali „szocialista áttörést” a szélsőjobboldali hatalomátvétel veszélye miatt én sem tartok elképzelhetőnek. először is vissza kellene állítani a normál polgári demokráciát – és annak keretein belül folytatni a harcot.
A szakszervezetekről már nagyon sokat értekeztünk, de kevesen fogják fel azok jelentőségét. A munkavállalók érdekeit nem felülről fogják jobbá tenni – a szocializmusban ugyan aszerint működött, úgy ahogy – de a munkásosztály a kritikus pillanatban mégis elengedte a szocializmus, a vívmányaival együtt.
Minden foglalkozási ágnak kell lenni hatékony szakszervezeteinek és azok szövetségeinek. A kapitalistákkal csak a szakszervezetek tudják eredményesen felvenni a harcot.
Amíg ez nem tudatosul, addig csak hatalomváltások lehetnek, de valódi társadalmi változás elképzelhetetlen…
Ne legyen igazam, de a tüntetéseket a szar pártok fogják kihasználni, s a végén megint nem történik semmi. Amíg a baloldal nem szabadul ki a liberális hülyeségek fogságából, minden marad a régiben.
Amíg a baloldal újból nem tekinti a kommunistákat is baloldalinak, hanem „szélsőbaloldalnak” aposztrofálja – addig nem tud kiszabadulni a „liberális hülyeségek fogságából”.
Nem akarom előszedni a kommunisták a „baloldal élcsapata” lejáratott elméletét, de tény, hogy a kapitalizmus elleni legtisztább, legőszintébb mozgalom a kommunisták mozgalma.
Eltelt 30 év. Talán rá kellene ébredni, és e szerint cselekedni.
Most olvasom, hogy az éjjel lebontották Nagy Imre szobrát. A hatalom már olyan sunyi és gyáva, hogy már a hatalomra jutásuk szimbólumának használt ellenforradalmár Nagy Imre szobrát is szégyellniük kell?
Na, a vég elkezdődött…
A helyzet rosszabb. Nagy Imre szobrát átviszik a „Fehér ház” elé, a hajdan volt Marx-Engels szobor helyére. A Vértanuk terére (nekünk csak Ságvári Endre tér marad) visszaállítják a Horthy-ellenforradalom által állított „Vörös terror áldozatai” emlékművet. Ezzel befejeződik a Kossuth-tér teljes Tisza István/Horthy Miklós szellemiségű rekonstrukciója, ahol nem csak Károlyi Mihálynak és Nagy Imrének nincs helye, de az ’56-os Lángnak sem (azt már évekkel ezelőtt eltávolították – akkor „felújítás” céljából, akárcsak 1989-ben a Lenin-szobrot a Felvonulás térről).
Ja, és olyan szoc-reál Kossuth szobor sem kell, ahol Kossuth lelkesítve mutat előre a nép között állva (a nép soraiban Petőfi Sándorral és Rózsa Sándorral), hanem a Horthy-féle gyász-huszár Kossuth-szoborcsoportot állították vissza.
A rendszerváltás után regnált összes hatalom legfőbb célja a kommunisták, a szocializmus lejáratása. Az eddigi tüntetések fő ismérve a konkrét cél nélküli, „csakazorbánelüldözése” körül zajlott. Látszott, hogy nincs ma Magyarországon olyan politikai erő, amely élére tudna állni a változásoknak? Ezeknek még a „normális” polgári demokrácia helyreállítására sincs sem tehetségük, sem szándékuk…
Ha a baloldal összeszedné magát – már akik valóban baloldali gondolkodásúak – talán el lehetne indítani valamilyen folyamatot. A hatalom felbérelt provokátorai igen hatásosan hőbörögtek mindenütt. Én láttam a Munkáspárt 2006 zászlóit, vörös zászlókat is, de még az amatőr tudósításokban sem említették meg egy szóval sem kommunisták jelenlétét.
A hatalom tökéletesen, hermetikusan ural minden médiát. Ugye, az internet hatalmas fegyver lehetne, de mégsem annyira hatásos, mint ahogy azt sokan hitték.
Ráadásul ki is lehet kapcsolni…
Íme, ez a kapitalista, polgári demokrácia és a szólásszabadság.
Az a véleményem, hogy ha mégis menekülni lenne kénytelen a fidesznyikhajbagázs – az utána következők vajon a hatalom megszerzésén kívül valóban szélesíteni kívánnák-e a demokráciát?
Nagy kérdés.
Mi lesz azzal a hatalmas kárral, amit okoztak? Mi lesz a vagyonukkal, amit mindenhonnan összelopkodtak? Mi lesz az államisággal, az alkotmánnyal, a sok-sok szörnyű törvénnyel? Mi lesz egyáltalán mindennel?
Igaza, micsoda magyar hagyomány, itt kérincsélnek a hatalomtól, a szánalmas szakszervezeti vezetők az elnököt bombázzák e-mailekkel…haha, hahahaha…
Nagyon jó, hogy Krausz Tamás folyamatosan a munkásosztály és az értelmiség közös érdekeiről beszél. Egy olyan televízióban, amely a polgári demokrácia keretein belül természetesen csak a burzsoázia hatalmát tudja elképzelni – a szélsőjobboldal és a despotizmus ellen fellép.
Természetesen, egy előbbi riposztba jómagam és Phoenix is (kis különbségekkel )kifejtettük ezzel kapcsolatos véleményünket – azonnali „szocialista áttörést” a szélsőjobboldali hatalomátvétel veszélye miatt én sem tartok elképzelhetőnek. először is vissza kellene állítani a normál polgári demokráciát – és annak keretein belül folytatni a harcot.
A szakszervezetekről már nagyon sokat értekeztünk, de kevesen fogják fel azok jelentőségét. A munkavállalók érdekeit nem felülről fogják jobbá tenni – a szocializmusban ugyan aszerint működött, úgy ahogy – de a munkásosztály a kritikus pillanatban mégis elengedte a szocializmus, a vívmányaival együtt.
Minden foglalkozási ágnak kell lenni hatékony szakszervezeteinek és azok szövetségeinek. A kapitalistákkal csak a szakszervezetek tudják eredményesen felvenni a harcot.
Amíg ez nem tudatosul, addig csak hatalomváltások lehetnek, de valódi társadalmi változás elképzelhetetlen…
A szakszervezetek is be vannak rezelve, mindenkit a kormány fizet. Csak népfelkelés…Ez van. Igaza van.