Krausz Tamás: Gulyás Márton igazsága

Gulyás Mártonnal folytatott levelezésem következtében mélyebben megismertem munkásságát. Ez pedig álláspontom differenciálására késztet.

Márton egyáltalán nem liberális gondolkodó és műsorai, cselekedetei alapján hangsúlyosan az antikapitalista humanista közösségiség alapján áll. Szeretném tisztázni, hogy a szovjet emlékmű megdobálása kapcsán kialakított álláspontjából nem következik semmi lényeges politikai fordulat. A levelemben felvetett nézetkülönbség nem takar semmiféle koncepcionális nézeteltérést. Márton nem egyszerűen barátunk, hanem a közösségi-szocialista ügy kiemelkedő és tehetséges képviselője, generációjának legjobbjai közé tartozik.
Krausz Tamás

110 hozzászólás “Krausz Tamás: Gulyás Márton igazsága” bejegyzéshez

  1. Teljesen egyet értek Tovaris felszólításával, miszerint „Ünnepeljük meg mi is kellő tisztelettel május elsejét. Van, ahol MÉG nem felejtették el az ilyenkor szokásos dolgokat.” – Tovaris 2017-05-01 – 06:11

    Ennek szellemében azonban az ilyen kiszólásnak sincs helye a mai ünnepen: „Mondhatnám azt, hogy a jó qrwa hétszentségit!” (Tovaris 2017-05-01 – 09:15)

    Nem mellesleg jegyzem, anno Bakunyin hasonlóan bírálta Marxot, mint ahogyan „r” bennünket, holott ő nemesember volt. Mégis megjelenítette a plebejus (konkrétan: kollektív anarchista, illetve anarchoszindikalista) kritikát a tudományos szocializmus kommunista elméletével szemben, amelyben ugyan alapvetően és egészében tekintve tévedett, viszont részigazságaiban a jövő több valós összefüggését fogalmazta meg („r” talán nem Bakunyin színvonalán, ám inkább a jelent helyezi figyelme fókuszába).

    1. Annyiban pontosítom fenti bejegyzésemet, hogy „r”-nél keveredik a sztálini államkommunizmus (a proletárdiktatúra mint az ölésre egyszerűsített politikai erőszak abszolutizálása, sőt fetisizálása) anarchista kiszólásokkal. Mielőtt azonban „r”-t kilőnénk magunk közül, ne feledjük, mi sem vagyunk belső ellentmondás nélküliek megnyilvánulásainkban. Lóbáljuk hát a kritika fegyverét, s így magunkat csiszolva iciripicirit hozzájárulunk a fegyverek kritikájának minél vértelenebb bekövetkezéséhez (mert ne ringassuk magunkat illúziókba, az bizony teljesen nem spórolható meg; persze a politikai erőszakot komplexen kell értelmezni…).

      1. A proletárnak kell, hogy legyen öntudata. Másképpen nem fogja tudni, hová kell ütni.
        A sors fintora lenne, ha bennünket, kommunista értelmiségieket pont egy kommunista proletár vágna pofán.

        „r” elvtársunknak ajánlok néhány művet, amely mindenféle érdekessége ellenére azért utat mutatnak a munkás-paraszt proletár számára. Először is Osztrovszkij: „Az acélt megedzik” c. művét, valamint a Csapajev-ról, Scsorsz-ról, Kocsubej-ról keletkezett különféle munkákat – ellentételezésként Broncs-Brujevics művét, „Emlékeim Leninről”.
        Kezdetnek ennyi elég lesz…

      1. Nem kell ötvözni. Megtetted te. Avagy szerinted hitelesség benyomását kelti, ha egyszerre fújunk hideget és meleget? A „szentségelés” nem antiklerikalizmus, hanem modortalanság. Említett proletár nagyapám se engedte meg magának (bár ez téged nem kötelez, csak példa!), holott egy életre helyre tette magában az istenhitet, amikor gyerekként észlelte, hogy a faluban, amelynek katolikus papja vörös hajú, egy csomó ugyanilyen hajszínű kisebb-nagyobb csemete bukkan elő minduntalan…

          1. A hitelességet bántja itt a modortalanság (amit proletár nagyapám se engedett meg magának). Felszólítasz május elseje „kellő tisztelettel” történő ünneplésére, ám egyúttal, evvel párhuzamos hozzászólásodban ugyanitt szentségelsz. Utóbbiról már megírtam véleményemet. Egy dolog vállalni az elkerülhetetlen durvaságot, másik dolog élvezkedni benne, majd az önreflexiót elutasítva osztályöntudatnak állítani be. Nekem nem tetszik és károsnak is tartom. Nem az erő, hanem a gyengeség és a tehetetlenség jele. És még kultuszt is teremtsünk neki? Roncsolja a kifakadót és rajta keresztül a mozgalmat. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt nem véletlenül fogalmazta: „A tudás – hatalom!” Utalt, a részedről értéknek propagált viselkedéstől magát távol tartó nagyapám szervezett munkás volt (kátránygyári betanított munkásként Pesterzsébeten a Horthy-korszakban; a Népszavát járatta is!) Ő nem szakszervezeti bonc volt. 1956-ban, amikor sokan rövid úton megszabadultak MDP-tagkönyvüktől, ő nem cselekedett így, sőt azt mondta szaktársainak: „Az ember ne forduljon ki magából!” Annyira szerették, tisztelték, hogy a legnagyobb őrületben se bántották nyíltságáért, halk, de egyenes szavú bátorságáért.

          2. Fekete György-nek (2017-05-01 – 19:41)

            Hogy egyem azt a rokokó finom zuzádat, lelköm….

          3. Megismétlem a lényeget. Jelen stílusod nem az erő, hanem a gyengeség és a tehetetlenség jele. És még kultuszt is teremtsünk neki? Roncsolja a kifakadót és rajta keresztül a mozgalmat.

  2. re: Phoenix 2017-04-29 – 17:54

    – Ki zsákmányolt ki kicsodát? 1945 és 53, 82 között.

    – Nem „üres hanta” mert a b.gyarmati Kábelgyár függ. párttitkára, Patterman nevezetű is a 80-as évek közepén kezdett főiskolára járni. Legalább 35 éves volt.

    – Szelényiéket most valóban nem fejtettem ki, de máskor már utaltam rá. Pl. a 25 éve bomlott fel a Szovjetunió cikk alatt két helyen is. pl: https://hu.mebal.eu/25-eve-bomlott-fel-a-szovjetunio/#comment-9569

    – Ferge Zsuzsa ezt nyilatkozta a szoc. felszámolásáról: „A világ mozdult, a globalizáció körülményei között fenntarthatatlanná vált a rendszer.” – csak így kapásból. Különben van nála középosztály megmentése, legboldogabb 80-as évek, „Nekik már sikerült” és Legvidámabb Barakk is. Többek közt. — Ettől lettem én „aljas”?

    – Most is csak a MG tsz-ekről írtál. Azokról máskor is, persze, én ezt nem vitatom el Tőled.

    – Szerinted „nem lehet” példának okáért a Csányi Sándor „bűnéül felróni”, mert az ölébe hullott az Országos Takarékpénztár. Ugyan, miért nem lehet? Tán az is „irigység”?

    Vagy azért nem lehet, mert nincs többé ÁVH?

    1. r 2017-04-29 – 20:36 gsz-éhez

      „– Ki zsákmányolt ki kicsodát? 1945 és 53, 82 között.”

      A bérmunkás eladja személyiségének egy részét, nevezetesen a munkavégző képességét. Az adás-vételi szerződés megkötése után munkáját a vevő utasításai szerint a vevő által megjelölt cél érdekében fejti ki, neki megának ebbe többé nincs beleszólása – vagyis a vevő az ő munkáját leigázza (ahogyan a paraszt leigázza a lovát, ökrét, arra kényszerítve, hogy az ő utasításai sterint „végezze dolgát”). Ezt nevezi a marxizmus kizsákmányolásnak. A sztálini Rövid Tanfolyam és Politikai Gazdaságtan ezt is alaposan eltorzította (a marxizmus bibliájává avatott „A gothai program kritikájá”-ra hamisan hivatkozva), amikor a kizsákmányolás fogalmát annak eszközére. az értéktöbblet ellenszolgáltatás nélkül való elsajátítására szűkítette le. Ezen sztálinista álláspont szerint a szocializmusban nincs kizsákmányolás, mert a termelőeszközök tulajdonosa a dolgozó nép, és így az értéktöbbletet nem csak ő termeli, de ő is sajátítja el. Túl azon, hogy ez nem igaz (erre hamarosan visszatérek), e logika szerint a kapitalizmusban sem zsákmányolják ki – a munkanélkülieket. Valójában a munkanélküliek a proletáriátus legerősebben kizsákmányolt rétege, mivel az ő munkájukat úgy igázzák le, hogy nem hagyják kifejteni. De persze a „tervgazdaságban” is kizsákmányolják a bérmunkát, hiszen azt, hogy mit, milyen feltételek között és mi célból termeljenek, azt a Terv Hivatal a Pártkongresszus útmutatásai alapján dönti el, abba a munkásnak nincs beleszólása, neki örülnie kell, hogy megkapja a bérét és a béren kívüli juttatásait (amely utóbbiakról szintén nem ő dönt). Vagyis munkáját leigázzák – a Tervhivatal, a pártapparátus és az általa kinevezett Nomenklatúra. Természetesen a felsőszintű döntések jelentős része jó volt (bár lehetett volna jobb is), de egyrészt voltak katasztrófálisan hibás döntések is, másrészt ugye nem mondhatod, hogy a kapitalista országokban a tőke, miközben kizsákmányolja a proletáriátust, csupa olyan döntést hoz, ami csak az ő érdekeit szolgálja és mind a nemzetgazdaságnak, mind a dolgozó osztályok színtiszta rossz?

      „– Nem “üres hanta” mert a b.gyarmati Kábelgyár függ. párttitkára, Patterman nevezetű is a 80-as évek közepén kezdett főiskolára járni. Legalább 35 éves volt.”

      Én valójában azt, hogy „üres hanta” arra az állításodra írtam, hogy

      —————————

      „… a “sztálinistákat” hibáztatod mindazért, ami a valóságban polgárosodó rendszerváltó értelmiség műve volt:

      – a tanácsrendszer korrumpálódásáért,
      – a népi értelmiség kipusztulásáért,
      – az üzemi párttitkárok prostituálódásáért: levelezős diplomáért cserében hátat fordítottak a melósnak és inkább a mérnök-fenegyereknek gazsoláltak,”

      —————————

      ugyanis a világon semmivel sem bizonyítottad, hogy mindez valóban a „polgárosodó rendszerváltó értelmiség műve volt” és nem a „sztálinistáké”, vagyis a Nomenklatúráé.

      És akkor most meg jössz ezzel párttitkárral, aki – jézusmáriaszentkleofás!!! – 35 évesen (vagy öregebben) elkezdett főiskolára járni! Hú de szörnyű! Most már direkt szégyenlem, hogy az én anyukám 27 évesen kezdte el – levelezőn! – a közgáz egyetemet, miközben az MTA Közgazdaságtudományi Kutató Intézete igazgatójának (mellesleg Marx Tőkéje egyik fordítójának) a titkárnője volt. Hát nem szégyenletes?

      De tényleg, mi a jó istent akartál ezzel a példáddal bizonyítani? Ne haragudj, de Te hány éves vagy? Miért nincs diplomád?

      Amúgy kénytelen vagyok Téged megint kioktatni, hogy olyan társadalmi osztály vagy akár csak réteg, hogy értelmiségi – különösen, ha (feltéve, de meg nem engedve) azonosítjuk az értelmiségit a diplomással – nincsen. Az értelmiségiek (diplomások) egy rendkívűl heterogén társaság. Vannak a műszaki értelmiségiek (diplomások) akiknek lényegében semmi érdekközösségük nincs például az egészségügyi értelmiségiekkel (diplomásokkal) vagy az alapoktatásban résztvevő pedagógus értelmiségiekkel (diplomásokkal), avagy pláne az ideológiák előállításban közvetlenül résztvevő kultúrális, művészeti, filozófus stb. stb. értelmiségiekkel (diplomásokkal). Ugyanis egy társadalmi osztályt, réteget mindenek előtt az érdekközösség hoz össze. De Te minden valószínűség szerint túl az általános (irigységből fakadó) értelmiségi (diplomás) fóbiádon, különösen be vagy rágva az utolsónak említett csoporttal (az ideológius értelmiségiekkel) szemben. Csakhogy egy tagolt osztálytársadalomban minden osztálynak meg van a saját ideológiája és így az ezt előállító saját értelmiségi rétege, amelyek a dolgok logikája szerint azután végképpen nem rendelkeznek érdekközösséggel. Amikor Te an block „értemiségizel”, akkor ugyanezzel az erővel komcsizhatnál, zsidózhatnál vagy bármi más formában lehetnél (kvázi)rasszista

      Későre jár, a többi izéidre most nem reagálnék. Ennyi is éppen elég …

      1. Volt Rákosinak 2 mosógépe, amit a dicső 56-os forradalmárok találtak nála. Azt tudták felrótták neki. Mondhatom, nagy kizsákmányoló volt! Ma egy kormányhivatal osztályvezetője többet szakít. Sokkal többet! Dolgoznak rá vagy 6-an valamelyik multinál…

        Köztudomású dolgokat még a bíróság előtt sem kell bizonyítani! A szoc-t adminisztratíve felszámolták. Lassan, de biztosan, a Sztálin után. Kínában a Mao után. A Nagy Proletár Kulturális Forradalom elítélésétől egyenes út vezet a Nagy Értelmiségi Fülkeforradalomig. Dialektika. Osztályantagonizmus.

        Próbálták radikálisan: 1956-ban, 67-68-ban – de idővel rájöttek, hogy a legcélravezetőbb módszer az idomítás. Akik pedig felszámolták, azok a posztszovjet térség uralkodó osztálya: az agyonfizetett, szellemi foglalkozású családok. Akiket kizárólag csak a jó tulajdonságaik alapján szabad megítélni. Akinek a kölykét nem feleltetik ha lapít. Familiárisok, nobilitas.

        Szánakoznak, uszítanak, handabandáznak… Torockai László, Ferge Zsuzsa, Mellár Tamás, TGM… Mindenfélék: a főiskolát végzett közmunka-felügyelőtől az alkotmányjogászig. Régen is voltak hétszilvafások és grófok is voltak. A népesség harmadát-negyedét tették ki.

        Ahogy ma is.

        Legalább annyira fel van építve a kultuszuk, és már óvodás kortól idomítják azt, aki nem közéjük tartozik. Ezek az eljövendő Második Bús Ezer Év letéteményesei. Ezek azok, akik a TV-ben óbégatnak: „agyonhajszolt” orvosok, managerek, bürokraták…. Csupa „derék, szorgalmas, jóra való” … Nélkülünk ragály támad, elszabadul az infláció és felpörög a Geiger-Müller számláló. Erre mérget vehetsz! Tán még a Nap se kél föl.

        Cui bono világosan megmutatja – és ezt is megbeszéltük.

        Jelszavaik valának: Miért nem tanultál? Ami jár az jár!

        Nem azért írtam le, hogy meggyőzzelek, csak hogy lásd: átlátok a szitán. Privát életemben nem szoktam a „rendszerváltásról” beszélni. Különösen nem diplomások társaságában.

        1. Kedves „r”!

          Nekem tulajdonképpen rokonszenvesek plebejus indulataid. Ám olyan értelmiségi vagyok, aki tiszteli a kommünárokat, aki megrendülten olvas még ma is az orosz forradalom egyszerű alakjairól vagy a spanyol polgárháború önigazgató népi áramlatainak vérbefojtásáról (az állampárti forradalmárok által).

          Ellenben kérlek, helyezd el személyemet. Engem hová és kinek-minek sorolsz?
          Nyugdíjas mentálpedagógus történelemtanár valék. Közepes nyugdíjamat teljesen fölemésztik egészségügyi költségeim. Hónapról hónapra élek, megtakarításom már semennyi sincs.
          Másik szempont: aktív koromban mindig beosztottként dolgoztam. Vezetőnek igazából soha nem neveztek ki, munkámat autonóm módon (ezért valóban örömmel) az utolsó 15 évben végezhettem.

          1. Olvasd el a többi megjegyzéseimet is, és interpolálj…

          2. Persze, hogy vannak kivételek, az itt lévőkről ezt általában feltételezem. (Azért is szoktam itt előfordulni.) Ahogy Tovaris is írta, Marx, Engels és í. t.

            Ahogy a másik oldalról is vannak kivételek: főnővérek, mozdonyvezetők… (majd) mindőjük ennek a rendnek a támogatója.

            Én a tipikus diplomásról, az értelmiség meghatározó többségéről gondolom, hogy a rezsim letéteményese. Nem tudom mekkora részük nyerhető meg a szocializmus számára. Tartok tőle, hogy gyér kisebbség.

            Pontosabban kellett volna fogalmaznom — most ennyi fért a kommentbe.

            Köszönöm, az empátiát. És Tovaris figyelmét is köszönöm.

          3. Mi a különbség az antiszemita és a zsidó között?

            Az antiszemita azt mondja:

            – Ki nem állhatom a zsidókat, ravasz, önző, aljas népség – bár az a néhány, akit személyesen ismerek, egészen barátságos, kedves emberek …

            A zsidó mondja:

            – A zsidó Isten kiválasztott népe, nagyszerű, becsületes, dolgos emberek – bár azok, akik engem körülvesznek, válogatott csirkefogók …

            (a viccet r-nek ajánlom, de figyelmeztetem a Tanár urat, hogy egy zsidó kiadó által kiadott zsidó-vicc gyüjteményből származik 🙂 )

          4. Ha már Phoenix engem kéretlenül „figyelmeztet”, viszonozom neki. Lehet, hogy a viccet pontosan másolta ide, azonban ismeretes – sajnos – az antiszemita zsidó jelensége is (mögötte öngyűlölet, identitáslablitás, azonosulás a támadóval stb.). Természetesen vicctől nem várható el tudományos szabatosság. Viszont jellemző lehet, hogy bizonyos poénokat ki mikor és hol süt el…

          5. Phoenix nekem címzett projektív figyelmeztetését viszonoztam. Ugyanez a művelet kijár a viccnek is, amelyet „r” figyelmébe ajánlott. Jómagam Nagy Lajos – ma is nagyon aktuális – paródiájával válaszolok, íme:

            MI MINDENT KELLENE CSINÁLNI

            Kellene alapítani egy igazi kurzuslapot. „Fütykös” lenne a címe, mondjuk.

            Kellene indítani egy magas színvonalú irodalmi hetilapot. „Fekete Lapok” legyen a címe. Hőskölteményeket közölne korunk nagyjairól és szerelemmentes elbeszéléseket, amelyek lehetőleg mind a zsidó halálával végződnének.

            Új tankönyveket kellene nyomtatni az iskolák számára, amelyek a destruktív hazugságokkal szemben a keresztény nemzeti igazságokat tartalmaznák. Például: hogy a föld a világ közepe, nem gömbölyű, hanem tányér alakú, nem mozog, csupán a vörös nemzetköziek akarják megmozdítani.

            Azután meg kellene már végre kezdeni az építkezéseket. Mindenekelőtt tíz templomot, tíz kaszárnyát, tíz börtönt és száz internáló barakkot meg egy kártyavárat kellene építeni.

            Be kellene hozni a víz- és kenyéradót. Mosdóvízadót, szappanadót, levegőadót.

            Föl kellene emelni a villamosjegy árát és a házbéreket.

            Szaporítani kellene a villamos- és autóbusz-ellenőröket. Az ellenőr-rendszert ki kellene terjeszteni a jegyen kívül a zsebre, a múltra, a szándékokra.

            Föl kellene találni a munkabér nélküli dolgozót.

            Meg kellene engedni, hogy a luxusautók százhúsz kilométeres óránkénti sebességgel rohanjanak az utcákon; akiért kár lenne, az úgysem jár gyalog.

            Új időszámítást kellene bevezetni. 1926 helyett 1513-at kellene írni.

            Vissza kellene állítani az ősi igazságszolgáltatást, például aki kenyeret lop, annak le kellene vágni a kezét.

            El kellene rendelni az Alföld homokosítását, a kötelező vályogépítkezést, deszkapadló nélkül. Föl kellene találni a mesterséges tüdővészt.

            Korlátozni kellene a levegőfogyasztást.

            Idegen valutát kellene hamisítani.

            A közerkölcsöket meg kellene tisztítani benzinnel, szappannal, meleg vízzel és kefével. Esetleg porszívógéppel.

            Büntetni kellene az öngyilkosságot. Például sikeres öngyilkosság után az öngyilkost főbe kellene lőni, és ezenfelül ötven évi hivatalvesztésre ítélni.

            Új titkos társaságokat kellene fölállítani.

            A verebeknek a csiripelést szigorúan el kellene tiltani. Destruktív verebek üldözésére föl kellene állítani a repülőrendőrséget.

            Én nem értem, nem csinálnak semmit, nem történik semmi, nincs ebben az országban semmi iniciatíva.

            1926

          6. Hát igen.

            1) Nagy Lajos Bertolt Brecht, Gianni Rodari és Gábor Andor mellett a világnézetem kialakulásában igen nagy szerepet játszó legkedvesebb íróim egyike. Az idézett karcolatát jól ísmerem

            2) A Tanár úr ismét tanubizonyságát adta egy bizonyos témában való csőlátásának. A viccet (amely szerintem zseniálisan antirasszista vica és versa) r barátunk azon kítételére reagálva írtam, miszerint:

            „Persze, hogy vannak kivételek, az itt lévőkről ezt általában feltételezem. (Azért is szoktam itt előfordulni.) Ahogy Tovaris is írta, Marx, Engels és í. t.”

            A Tanár úr kikerekítette a vicc hatalmas igazságát. Mi (köztük talán én is . ha nem is annyira) az értelmiségi fóbiás barátunknak a „jó” értelmiségiek vagyunk, viszont én a zsidódágot védelmező Tanár úr számára a „rossz” zsidó vagyok.

            Így kerek a világ. Kívánom mindenkinek a legjobbakat! 🙂

          7. Re Phoenix
            2017-05-02 – 15:52

            Nem ellenezném, ha Phoenix ahelyett, hogy velem szemben személyeskedik, ugyanis szerinte csőlátásom (sic!) van, inkább megpróbálna tárgyszerűen érvelni. Amennyiben ebben nem akadályozná önreflexiós gyengesége, akkor nem vetítené rám saját zsidóidentitása keszekuszaságát (míg jómagam identitása harmonizál zsidó származásommal), vagyis nem állítaná, hogy a Nagy Lajos szerzőségű paródia ideemelésével bár valóban kikerekítettem az általa előzőleg teljes inkongruenciával idemásolt zsidóviccet, azonban nem abban az értelemben, ahogyan ő dekódolja itt (mármint, hogy ő „rossz zsidó”, no e ponton proiciál Phoenix), hanem akként, hogy jelezzem, amelyet mint generalizálást, racionalizálást és bűnbakképzést tulajdonít konkrétan „r”-nek, az a séma legalább annyira működik oláhokkal, tótokkal, rácokkal, sárgákkal, feketékkel és így tovább. Legalábbis Magyarországon. Tehát semmi nem indokolja, hogy a zsidókat, illetve a zsidózást hozza példának. E példálódzás igazából nem „r” részéről provokált. Kétségtelen, e tekintetben Phoenix megprovokálódott, ám ennek indítéka magában Phoenixben rejtőzik. A motort ő rúgta be, mégpedig saját belső késztetéséből, nem pedig „r” a cselekvés oka. Csak hát, ismételem, mert fontos, Phoenix „r”-re vetíti saját hárító mechanizmusát.

            Sajnálom, hogy történelemtanári szakmám mellett ezúttal a mentálpedagógusiban szólaltam meg, de Phoenix kényszerít rá – ismétlődő személyeskedésével (a legutóbbit szövegszerűen is feltüntettem tőle).

          8. Kedves, aranyos történelem és mentálpedagógia Tanár úr!

            A Jehova szerelmére! r barátunk, aki eddig már sokszor hangot adott annak, hogy utálja az X-eket, és most ezt azzal együtt közölte, hogy megállapította, utálja ugyan őket, de itt speciel csupa rendes X-szel találkozott (talán engem kivéve), akkor nekem azonnal ez az idevágó, általam szellemesnek és bölcsnek tartott zsidó vicc jutott eszembe, amit egy zsidó kiadású könyvben olvastam sok-sok más zsidó vicc társaságában (nem mindegyik tetszett nekem, de ez igen, éppen bölcsessége miatt).

            Hát a Jehova áldja meg Tanár úr! Én nem tehetek róla, hogy értelmiségiek által kiadott értelmiségi-vicceket tartalmazó könyvvel ugyanúgy nem találkoztam, mint biciklisták által kiadott biciklista-vicceket tartalmazóval sem, így azután nem tudtam hasonló tanítású antiértelmiségi/értelmiségi illetve antibiciklista/biciklista adomát elővenni.

            Ám Te Tanár úr, ha meglátod azt a szót, hogy „zsidó”, máris összeszűkül a szemed, és ráveted magadat, mint a bika a vörös posztóra, nem törődve azzal, hogy mennyire nevetségessé teszed Magadat, és mennyire ártasz ezzel annak az ügynek, amit védeni kívánsz. Nos ezt bátorkodtam én „csőlátásnak” nevezni.

            Még egyszer a legjobbakat, és jó egészséget (mentálisan is) kívánok Neked és mindenkinek.

          9. Eltévesztettem az „oszlopot”, korrigálok.

            Re Phoenix
            2017-05-02 – 23:17

            Kedves Közgazdász Úr!

            Te dobtad be ide a “zsidót” (ráadásul inadekvátan; neked jut eszedbe minduntalan, sajnálatra méltó Mórickaként), s nem a “biciklistát” (mindazonáltal örülök, hogy olvastad Portert – utaltál rá). Mégis engem vádolsz avval, hogy nem látom a fától az erdőt. Tudod, ez utóbbi terület nem a közgazdaságtan része. És nem is lesz attól, hogy csócsálod a “csőlátást”. Vetítesz, drága barátom.

        2. Kész. Ez már egy minden színvonalat alámúló lumpen mocskolódás, ami köszönőviszonyban nincs azokkal az érvekkel, amiket én bátorkodtam leírni.

          Igazán csak gratulálni tudok, hogy mennyire büszke vagy tökéletes műveletlenségedre és ordenáré modorodra.

          Van szerencsém ismerni jó néhány munkásembert (mivel magam is szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezem) és szerencsére egy sincs közöttük, aki akárcsak a leghalványabban is emlékeztetne rád, ostobaságodra, primitív rasszizmusodra (a te zsidóid az értelmiségiek).

          Számomra a továbbiakban nem létezel.

        3. Valóban sokszor nem könnyű megkülönböztetni a plebejus indulatokat a lumpen mocskolódásoktól, azonban ha ezt nem sikerül megtennünk, szerintem legalább annyira a mi empátiagyengeségünk és fensőbbségtudatunk a kudarc oka, mint a kaotikusan viselkedők esetleg impulzív személyiséggel kombinálódó elégtelen magatartáskultúrája és szociális frusztráltságuk. Sajnos számos elesett, illetve az önmegvalósítás igényétől vagy perspektívájától megfosztott embertársam valóban messze különbözik anyai nagyapámtól, aki ugyan lelencházi parasztgyerekből kocsis lett, majd a fővárosba kerülve 40 évi segéd-, utóbb betanított munkás létet követően „életműve” elismeréseként kapta meg a népi demokráciától a szakmunkás rangot, mégse nyilvánult meg soha vulgárisan. Ellenben se baloldaliságom, se társadalomtudományi ilyen-olyan tanultságom nem engedi meg nekem, hogy az utóbb említett magántényt másokat kötelező hivatkozásként szerepeltethessem.

        4. Mondhatnám azt, hogy a jó qrwa hétszentségit!
          A kommunista ideológia alapelveit azok az általad lenézett értelmiségiek alkották meg, mint Marx, Engels, Lenin. Meg sokan mások.
          Ahhoz, hogy tudományos alapelveket fektess le, tanulni kell. Az értelmiségi nem a legszerencsésebb elnevezés a tanult emberek számára, mert feltételezi, hogy a többi hülye…
          De ez csak a látszat.
          Már több ízben kifejtettem, hogy jó(rossz)magam is munkás-paraszt származású értelmiségi vagyok, aki nem felejtette el honnan származik. A baj az, hogy sokan elfelejtették.
          Minket a munkás-paraszt hatalom azért taníttatott, hogy szocialista értelmiséggé váljunk. Ki-ki azonban a gyökerei, vagy a rosszul értelmezett elvei alapján – vagy megtért szülei burzsoá értelmiségi gyökereihez, vagy az új nómenklatúra tagjaként a nyugati propaganda hatására elárulta a munkásosztályt.
          Te ezekre haragszol, pedig rajtuk kívül, akik itt értelmiségiként megnyilvánulunk, nem vagyunk antikommunisták és nem vagyunk árulók.
          Igaz, többen sokban különbözünk, többnyire a sztálinizmus megítélésében, ill. a volt szocialista rendszer megítélésében, de alapvetően kommunisták vagyunk.
          Tessék már túl lenni ezeken a plebejus indulatokon és egy kicsit disztingválni.
          A kapitalizmus ellenesség csak egy alapvető feltétel a valódi baloldal számára.
          Tudomásul kell venni, hogy a baloldal nem egy szűk, kizárólag munkás-paraszt közösség, hanem ide tartozik mindenki, aki NEM kívánja a kapitalizmust – hanem egy szocialista társadalomban gondolkodik.
          Sztálinnak és Mao Ce tung-nak megvolt a saját szerepe az akkori időkben – a történelmi mértékben most lehet elkezdeni az objektív értékelésüket.
          (hibáik, tévedéseik mellett azért sokban igazuk volt, lett)
          De a kizsákmányolás mentes társadalom igénye, a termelő eszközök tulajdonviszonyai – mint alapvető marxista ideológia – továbbra is alapvető fontossággal bír, aminek egyre nagyobb a szükségszerűsége.
          Szóval, nem jó ez az univerzális, alapvető zsigeri értelmiség-ellenesség.
          A ma munkása, parasztja sok tekintetben kvázi értelmiséggé fog válni, és megszűnik a különbség a klasszikus munkás-paraszt és az értelmiségi között. Itt a korszerű, számítástechnikával vezérelt termelőeszközök kezelésére gondolok elsősorban. Ma már mérnökök dolgoznak fizikailag is ezeken a gépeken, mert a hagyományos szakmunkás képesítés kevésnek bizonyul a csúcstechnikához.
          Ne hidd azt, hogy az értelmiségiek zöme jobban él, mint pl. egy munkás – ez a Kádár-rendszerben sem volt így, és ma sincs.
          Nem a társadalmi rétegeződés az életszínvonal legfőbb mutatója. Itt a tőke és a kizsákmányolás mértéke, formája és irányultsága határozza meg egyes rétegek helyzetét, életszínvonalát.
          Ezt egy nyugdíjas, kétdiplomás mérnök mondja neked, aki egész életét alkotó munkával töltötte.
          Nyugdíjasként meg épp, hogy megél.

        5. Re Phoenix
          2017-05-02 – 23:17

          Kedves Közgazdász Úr!

          Te dobtad be ide a „zsidót” (ráadásul inadekvátan; neked jut eszedbe minduntalan, sajnálatra méltó Mórickaként), s nem a „biciklistát” (mindazonáltal örülök, hogy olvastad Portert – utaltál rá). Mégis engem vádolsz avval, hogy nem látom a fától az erdőt. Tudod, ez utóbbi terület nem a közgazdaságtan része. És nem is lesz attól, hogy csócsálod a „csőlátást”. Vetítesz, drága barátom.

      2. Fölényeskedsz, oda se bagózol arra, amit írok, ehelyett előjössz a kedves édesanyáddal. Nagy kunszt lehetett lediplomáznia, onnan az irodából. Gondolom, még támogatták is. Bravó!

        Ennek tényleg semmi értelme nincs.

        1. Ehhez csak annyit: mindkét diplomámat alkotó, termelő munka MELLETT szereztem. A tanulásomat igen, támogatta a szocialista rendszer, a vállalat. Az iroda meg azért volt szükséges, mert a munkám jellege szükségessé tette. S ha érdekel, a munkaidőm nagyobbik részét (amely sokszor több volt, mint a napi 8 óra) gépek között, gyártósorokon, laboratóriumokban – többnyire fizikai munkások között, azok irányításával töltöttem.
          Az édesanyám pedig paraszt származású cselédlányból lett munkásnő volt. A szocialista rendszer tette azzá. 1945-től haláláig kommunista volt.
          Apám, sváb földműves családból származó munkásember, később internacionalista, majd katonatiszt – szintén mérnöki diplomát szerzett a szocializmusban, idős korára.
          Akkor mi is ellenségek vagyunk?

  3. r
    2017-04-28 – 21:19 kapcsán

    Az „r” által itt – Phoenixnek válaszolva – feltüntetett folyamatok, jelenségek, összefüggések annyira fontosak, hogy – a nomenklatúra társadalmi súlyának elhanyagolása, a magánemberi önzés meg nem haladásának, a munkamegosztás kényszerű voltának, valamint a termelők és a termelőeszközök in concreto szétválasztottságának negligálása dacára – érdemes külön is figyelembe ajánlani mindegyiket (idézem taxatív jegyzésüket):

    „Jól bevált reformkommunista liturgia nyomán a “”sztálinistákat”” hibáztatod mindazért, ami a valóságban polgárosodó rendszerváltó értelmiség műve volt:
    – a kizsákmányolásért, ami pedig a VGM-ek indítása előtt inkább mítosz, mint történelem,
    – a fizikai munkások elszegényedéséért, ami csak a Konrád-Szelényi duó fellépése után lett kimutatható,
    – a tanácsrendszer korrumpálódásáért,
    – a népi értelmiség kipusztulásáért,
    – az üzemi párttitkárok prostituálódásáért: levelezős diplomáért cserében hátat fordítottak a melósnak és inkább a mérnök-fenegyereknek gazsoláltak(sic!),
    – ugyanakkor elbagatellizálod a korabeli tsz-ek, kereskedelmi és ipari szövetkezetek jelentőségét. A gyári pártmunkások ténykedését talán figyelembe sem veszed.”

  4. Emil-nek (2017-04-29 – 08:06)

    TGM-nek a legnagyobb hibája az, hogy antikommunista. Ő ezt a valamikori Ceauşescu-rendszer „kommunista” mivoltából eredezteti. Ekkora intelligenciánál, mint ő, azért illene disztingválni.
    Azért, mert volt néhány, a kommunizmus elveivel összeegyeztethetetlen politikai rendszer – akik kommunistáknak nevezték (nevezik) magukat – még nem hagyok fel a kommunizmus eszméjével. Mert jól tudom, hogy amit a kommunizmus nevében elkövettek, ahhoz a kommunizmusnak semmi köze sincs.

    1. TGM Romániából menekülve anti-csauseszkuista volt, amit akkor nem tudott az antikommunizmustól megkülönböztetni. Ez vitte őt a „demokratikus ellenzékbe”, az SZDSZ-be, ahol antimarxista, antikommunista konzervatív liberálisként definiálta magát. 2000 után – tudomásom szerint a rendszerváltó elit egyetlen tagjaként – antikapitalista önkritikát gyakorolt és ezzel együtt antikommunizmusa egyértelműen antisztálinizmussá (az én értelmezésemben értve ezt) alakult át, miközben a saját kinyilvánított világnézete a szindikalista marxizmus sajátos formája lett, olyan elődöket tudva maga mögött, mint Szabó Ervin és Rosa Luxemburg. Őket – különösen az utóbbit – aligha lehet antikommunistának nevezni.

  5. Phoenix
    2017-04-28 – 19:08 kapcsán

    Valóban írtam ezt 2017-04-27 – 11:01-kor: >“Cselszövények és összeesküvések vannak, de még soha jelentős következményekkel nem jártak a történelemben.” Mintha Gazsi e kijelentését cáfoló vádpont lett volna Nürnbergben a náci vezetők ellen…objektív és objektíválódott szubjektív történelmi feltételrendszerben<, az utóbbi által meghatározottan történt.
    Lásd még kommentem ugyanitt 2017-04-28 – 19:44-kor.

    1. Legutóbbi hozzászólásomból értelemzavaróan „levágódott” szinte egy teljes szövegrész, amit most pótolok.

      Phoenix
      2017-04-28 – 19:08 kapcsán

      Valóban írtam ezt 2017-04-27 – 11:01-kor: „“Cselszövények és összeesküvések vannak, de még soha jelentős következményekkel nem jártak a történelemben.” Mintha Gazsi e kijelentését cáfoló vádpont lett volna Nürnbergben a náci vezetők ellen…” , azonban jelen fogalmazásom nem tartalmazza a vonatkozó történelmi összefüggésektől való eltekintést. Ezért indokoltan és elegánsan konkretizáltam Phoenix indokolatlan és nem elegáns akadékoskodására később, hogy a nemzetközi béke és biztonság elleni náci összeesküvés „objektív és objektíválódott szubjektív történelmi feltételrendszerben” történt.
      Lásd még kommentem ugyanitt 2017-04-28 – 19:44-kor.

      1. Szerintem már mindenkinek világos.

        TGM a Tanár úr által inkriminált kijelentésében (ami az összeesküvés-elméletek igen rövid és velős kritikája) nem mondott semmi hibásat, elítélendőt. Tanár úr a Nürnbergi Nemzetközi Katonai Tribunál peranyagára hivatkozva ennek ellenkezőjét állítja, mondván, hogy abban (a peranyagban) a nácik béke, emberiesség stb. elleni összeesküvéséről van szó. Vagyis TGM hülyeségeket beszélt. Én rámutattam, hogy a Tribunál a mai jogi zsargonban használt „bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekmény” kifejezés szinonimájaként használta (jogosan) az „összeesküvés” kifejezést, amiből nem következik, hogy a II. világháború oka a náci boncok „összeesküvése”, vagyis mai jogi nyelvre lefordítva bűnszövetkezetben elkövetett háborús bűncselekményei lettek volna. Vagyis a Nemzetközi Tribunál peranyaga – szemben a Tanár úr kijelentésével (amit nem én „adtam a szájába”, hanem ő írta le – bárki ellenőrizheti) – nem tartalmazott „Gazsi e kijelentését cáfoló vádpontot”. Ennyi.

        Mindaz, amit ezután a Tanár úr produkált, az hozzá méltatlan bla-bla.

        Passz …

          1. „“Cselszövények és összeesküvések vannak, de még soha jelentős következményekkel nem jártak a történelemben.” Mintha Gazsi e kijelentését cáfoló vádpont lett volna Nürnbergben a náci vezetők ellen…”

            Miért? Mert

            „Hadd ne folyamodjak citátumok kereséséhez. Mindazonáltal merem jegyezni, hogy amiképpen a vádirat, akképpen az ítélet indoklása tartalmaznak olyan formulákat, mint: a vádlottak bűnösek a béke elleni, agressziók kitervelésére és indítására irányuló összeesküvésekben.”

            És ebből mi következik? Hát ez

            „A második világháború, amelynek kirobbantásához a nácik általi összeesküvés vezetett konkrétan ( … ) bizony jelentős következmény a történelemben.””

            Ez bizony logikailag azt jelenti, hogy „a II. világháború oka a náci boncok “összeesküvése”” – nem az én képzeletemben, hanem a Tanár úr által leírtak logikai láncában.

            ———————————-

            A félreértések elkerülése végett (persze a Tanár úr juszt is félre fogja érteni) a ( … ) helyén ez állt:

            „(természetesen objektív és objektíválódott szubjektív történelmi feltételrendszerben, de én ezt nem negligáltam, hiába csinál úgy Phoenix, mintha azt tettem volna…)”

            Azért hagytam ki, mert ez a „terelés” nem változtatja meg a fenti logikai láncot, csupán nehezebben felismerhetővé teszi azt (ezért bátorkodtam terelésnek nevezni).

            Most már tényleg abbahagytam.

          2. Phoenix keveri az „ok” és a „valami valahová vezet” fogalmát. A kettő egyáltalán nem ugyanaz. Phoenix e tekintetben alapvető kognitív hibát vét. Itt törik meg a maga által logikai láncnak nevezett gondolatmenete, amelyet saját kényszerétől űzve gördít, miszerint neki csak igaza lehet… Képes volt egyszerű és szerény megjegyzésemre (Gazsi írása kapcsán tettem: ““Cselszövények és összeesküvések vannak, de még soha jelentős következményekkel nem jártak a történelemben.” Mintha Gazsi e kijelentését cáfoló vádpont lett volna Nürnbergben a náci vezetők ellen…””) Himaláját építeni.

  6. r-nek 2017-04-28 – 21:19

    AZ A SZOCIALIZMUS valóban nem volt fenntartható, ha az akkori hatalomban résztvevők nem is akarták, hogy fennmaradjon.

    Voltak hibái annak a szocializmusnak is, de nem azok miatt dőlt meg. Alaposan rásegítettek mind belülről, mind kívülről. Aki ezt tagadja, annak baj van az ítélőképességével.

  7. Ad Fekete György 2017-04-28 – 16:49

    Phoenix szövegértése egészen jól működik.

    Kedves Tanár úr!

    2017-04-27 – 11:01 hozzászólásodban azt írtad (sem többet, sem kevesebbet!), hogy

    >>“Cselszövények és összeesküvések vannak, de még soha jelentős következményekkel nem jártak a történelemben.” Mintha Gazsi e kijelentését cáfoló vádpont lett volna Nürnbergben a náci vezetők ellen…<>“Cselszövények és összeesküvések vannak, de még soha jelentős következményekkel nem jártak a történelemben.” Ezt írta Gazsi a HVG-ben. A második világháború, amelynek kirobbantásához a nácik általi összeesküvés vezetett konkrétan (természetesen objektív és objektíválódott szubjektív történelmi feltételrendszerben, de én ezt nem negligáltam, hiába csinál úgy Phoenix, mintha azt tettem volna…) bizony jelentős következmény a történelemben.<<

    Ebben lényegében megismétled (természetesen nem ex cathedra, csupán negligálva az én összes ex cathedra érveimet) eredeti – szerintem hibás – álláspontodat, de egy zárójelesben lényegében mégis elismered az igazamat – tetted ezt igen sajátosan. Ugyanis ezt az idézetet egybevetve a fenti első idézettel látható, hogy bizony a vita elején az "objektív és objektíválódott szubjektív történelmi feltételrendszer"-ről egy szót sem ejtettél (azokról én beszéltem folyamatosan), vagyis nem én "csinálok úgy", hanem Te azt tényleg negligáltad, elhallgattad. És ez bizony nagyon nem elegáns … 🙁

    1. Most már egészen önállósította magát a portál automata cenzora. Megpróbálom a kimaradt szöveget beküldeni.

      Kedves Tanár úr!

      2017-04-27 – 11:01 hozzászólásodban azt írtad (sem többet, sem kevesebbet!), hogy

      „“Cselszövények és összeesküvések vannak, de még soha jelentős következményekkel nem jártak a történelemben.” Mintha Gazsi e kijelentését cáfoló vádpont lett volna Nürnbergben a náci vezetők ellen…”

      amire én megpróbáltam kimutatni (ex cathedra természetesen), hogy TGM ebben a kijelentésében az összeesküvés-elméletek ellen szólt, Te viszont ezt azzal próbáltad (természetesen nem ex cathedra) cáfolni, hogy hivatkoztál a Nemzetközi Tribunál peranyagaira, ahol a mai magyar jogi zsargonban használt „bünszövetségben elkövetett büncselekmény” kifejezés helyett az „összeesküvés” kifejezést használták (amúgy teljes joggal).

      Ismét kissé méltatlan hangneműre sikeredett (nem az én hibámból) vitánk során Te a 2017-04-28 – 13:58 hozzászólásodban oda jutottál, hogy

      „“Cselszövények és összeesküvések vannak, de még soha jelentős következményekkel nem jártak a történelemben.” Ezt írta Gazsi a HVG-ben. A második világháború, amelynek kirobbantásához a nácik általi összeesküvés vezetett konkrétan (természetesen objektív és objektíválódott szubjektív történelmi feltételrendszerben, de én ezt nem negligáltam, hiába csinál úgy Phoenix, mintha azt tettem volna…) bizony jelentős következmény a történelemben.”

      Ebben lényegében megismétled (természetesen nem ex cathedra, csupán negligálva az én összes ex cathedra érveimet) eredeti – szerintem hibás – álláspontodat, de egy zárójelesben lényegében mégis elismered az igazamat – tetted ezt igen sajátosan. Ugyanis ezt az idézetet egybevetve a fenti első idézettel látható, hogy bizony a vita elején az „objektív és objektíválódott szubjektív történelmi feltételrendszer”-ről egy szót sem ejtettél (azokról én beszéltem folyamatosan), vagyis nem én „csinálok úgy”, hanem Te azt tényleg negligáltad, elhallgattad. És ez bizony nagyon nem elegáns … 🙁

    2. > a vita elején az „objektív és objektíválódott szubjektív történelmi feltételrendszer”-ről egy szót sem ejtettél< Persze, hogy nem Phoenix. A magától értetődőt nem ragozzuk. Különben nem elegancia hiányából írtam le utóbb, hanem mert olyat adtál a számba, amit nem mondtam. Most megismétled. Jeleztem, hogy összeesküvésről szóltam, ám nem összeesküvés-elmélet jegyében. Ezután mozgósítottad a Gazsi-szöveget. Mikor ennek megalapozatlanságát jeleztem, jöttél szerinted nem elegáns voltommal. Ám te csak kötöd az ebet karóhoz (vagy a karót az ebhez) – nekem tök mindegy. Mintha kielégülnél attól, hogy a másik fejére olvashass valamit. Annyira libidód részévé vált, hogy amennyiben nincs ilyen, kreálod…

  8. Mára hirdetett rendezvény kapcsán…

    Szeretném fölhívni Barátaim figyelmét, hogy a szovjet emlékmű piszkolásával a felszabadító katonák emlékének gyalázása, valamint Gazsink Hitler történelmi bűneinek relativizálásába, illetve a Szovjetunió megbélyegzésébe fajuló ismétlődő publicisztikai „magafeledkezése” olyan időszakban történik, amikor megesik, mint most, hogy a Bálint Ház nevű patinás magyar zsidó kulturális intézmény „A szovjet sztori” című lett „dokumentumfilmet” reklámozza filmklubjában hiteles alkotásként, pedig az egyenlőségjelet tesz a holokauszt és a sztálini rendszer közé, méghozzá a legdurvább történelemhamisítások, sőt hazugságok árasztásának formájában, például ekként: „A több évig forgatott, díjnyertes dokumentumfilm olyan, eddig elhallgatott tényekkel szembesíti a nézőket, mint hogy a németek a Szovjetunióban tanulmányozták a koncentrációs táborok működését…”. Természetesen a vendég: Ungváry Krisztián, a mai liberalizmus kurzustörténésze.

    Kérdezem, ez alkalommal nem lenne-e nagyon aktuális, hogy akár az ELTE Ruszisztikai Tanszék (vagy a Ruszisztikai Központ) tudományos INTÉZMÉNYKÉNT megkereséssel tiltakozzon a Bálint Háznál a fiatalok történelmi tudatának e kútmérgezése ellen.

    Akinek módjában áll, jelezze a problémát professzor Szvák Gyulának és a szóban forgó Tanszék/Központ többi tudós munkatársának!

    Mindenképpen kérem Krausz Tamás barátunk közbenjárását – rengeteg elfoglaltsága dacára.

    Lásd: http://luah.hu/event/a-szovjet-sztori-vendeg-ungvary-krisztian-total-filmklub/?instance_id=38770

    1. Elismerem a magam részéről (bár ki vagyok én?), rémálom ez a beteges antikommunista propaganda ebben a házban. Ungváryról mindenki tudja, aki tudni akarja, hogy patologikus antikommunista, aki őszintén a náci Wehrmacht kultuszát ápolja. Krausz Tamás már nem egyszer rámutatott erre. Azzal takaróznak a disznók, hogy Ungváry nem antiszemita. Mire megy ki ez az egész? Már lassan rosszabbak, mint a Fidesz. De mit lehetne tenni e téren? Semmit. Az egész jelenség az abszurd határát súrolja. Apám nem egyszer mondta, félig viccesen, hogy ha Hitler nem lett volna antiszemita, a zsidó burzsoázia egy része őt támogatta volna…

      1. „De mit lehetne tenni e téren? Semmit.” Bocs, de ezt az állításodat vitatom. Legalább megpróbálhatná az ELTE Ruszisztikai Tanszék/Központ az intézményközi kommunikációt a Bálint Házzal a célból, hogy ott lehetősége legyen fórumot tartani a Szovjetunió történelemhű történeti képéről, különös tekintettel a holokauszt és a nácizmus politikai indítékú ideológiai meghamisításáról.

        1. A jelenlegi hatalom csupán megtűri az ELTE Ruszisztikai Tanszékét – mert ha egyfelől nyal Putyinnak (okosabb ő annál, hogy elérzékenyüljön Orbán nyelvcsapásaitól) – másfelől valamit fel kell mutatni az oroszoknak. Ebben a kettős szorításban próbál lavírozni Orbán. Mindenesetre, az orosz külpolitika azon túl, hogy Törökországot ki akarja ugrasztani a NATO-ból, politikájának szerves része a NATO feloszlásának meggyorsítása is. Abban nem vagyok biztos, hogy egyben EU-ellenes is lenne – mert hosszabb távú gazdasági érdekeinek jól jön egy EU.
          Ugyanis a NATO – azon túl, hogy okafogyott – kinek is az ellensége?

          1. Megtűri. Nem gondolom, hogy kockáztatná létét egy ilyen fórum kezdeményezésével. Ugyanis már eddigi tevékenysége miatt régen felszámolták volna.

  9. Gazsink legújabb aranyköpése:

    „Orbánnál – elnézést – nagyobb emberek, mint az általánosan tisztelt Charles de Gaulle és Willy Brandt is közeledtek a Szovjetunióhoz (amely azért zsarnokibb volt még Putyin mai rendszerénél is, nemdebár), s ez kiváltotta az Egyesült Államok és Nagy-Britannia haragját.”

    Hát nem…

    Csak egy ellenvetés: kinek rövidebb és nyomorúságosabb az élete: aki megjárta a Gulágot, vagy aki Putyin rendszerében hajléktalan? Utóbbiak lélekszámát bizonyos források 4 millióra teszik, ami aligha kevesebb, mint a sztálini terror csúcspontján fogvatartottak száma. De ilyen Gazsival nyilván nem fog előfordulni, hisz a rezsim fizet a nyakatekert marhaságaiért.

    TGM értékrendje teljesen polgári. Amit az elmúlt évtizedekben a fejekbe vertek: Utcán megfagyni az sajnálatos, szánnivaló, de a GULÁGON sínylődni — ammánoszt — az bizony elévülhetetlen emberellenes bűncselekmény! Úgy ám! Gazsi döntő érve uaz, mint bármelyik más megmondóemberé: a kommunizmus bűneinek a tagadása. Erre építi fel eszmefuttatásait.

    Ez a tipikus, rendszerváltó, diplomás kispolgár osztályantagonizmusa.

    Az ilyenektől óvtak a Gazsi által gyalázott bolsevikok. Ők nem kábítottak. Vagy Sztálin, vagy Putyin. Vagy Orbán, vagy Rákosi. Tertium non datur. Nincs harmadik út. Csak a polgári-rendszerváltó értelmiségiek kábításában. Amit rég elnyom a karikás-pattogtatás. Meg amit maga Gazsi sem hisz el – hisz nem hülyegyerek. Gazsi ténykedése: a süket duma. Mellébeszélni, félrevezetni a hallgatóságot, az ellenállás illúzióját kelteni, időt húzni —, fenntartani a status quo-t (- amit az emberkék lehülyézésével és megvezetésével értek el a nyolcvanas években).

    Gazsink ezúttal is hitet tett…

    … ezúttal a Putyin mellett.

    1. Sok egyéb mellett három dologban biztosan el vagy tájolódva

      1) A (prekommunista: kapitalista vagy sztálinista) rendszerek zsarnokságának nem a hajléktalanok száma a fokmérője. Én nem méricskélném, hogy a sztálini vagy a putyini rendszer a zsarnokibb-e (mindkettő a cári rendszer egyenes folytatása, az egyik – az én terminológiám szerint – „bonapartista”, a másik „szentszövetségi” ellenforradalommal fordult vissza ahhoz). Ez a méricskélés azon pontok egyike, amiben vitám van TGM-mel. Ám a Te érvelésed (amely a hajléktalanok számával méri a zsarnokságot) teljesen hibás. Azonkívűl, ha ismernéd a sztálinizmus valódi hétköznapjait, akkor tudnod kéne, hogy az 1917-20-ban még indokolt „kommunalnaja kvartyira” (sok – nem ritkán 5-6 – családos társbérlet) fenntartása egészen a Szovjetunió széteséséig alig volt jobb a hajléktalanságnál. És ebben sok millió szovjet családnak volt része.

      2) TGM értékrendje – a sztálinizmust illetően – egy a Ceaușescu-rendszer által életveszélyesen megfenyegetett, ezért szülőföldjét elhagyni kényszerült ember értékrendje. Persze …

      3) … szerinted ” Vagy Sztálin, vagy Putyin. Vagy Orbán, vagy Rákosi. Tertium non datur. Nincs harmadik út.” Na ez az a pont, ahonnan nincs mit tárgyalni Veled. Vannak pesszimizmusok, amik akár építő jellegűek is lehetnek. Nos ez a Tied nem olyan. Régi írásomat idézve „pestis vagy kolera – Tertium non datur. Nincs harmadik út.” És akkor csodálkozol, hogy a nép nincs Veled, a nép ellened van. Ugyanis az az egyszerű ember, akit sikerül meggyőznöd, az nem a kommunizmust fogja választani, hanem a fasizmust. Ha már noncs harmadik út … 🙁

      1. Most Te voltál következetlen.

        Ez nem agitáció. Mert ez NEM a ki Veled/Ellened (?) a la Rákosi, a la Kádár probléma. Hanem a Virág et-as: Ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség… Mert ahol nem a munkásőrség/ÁVH masírozik, ott előbb-utóbb a polgárőrség/TEK/Betyársereg fog… Ami az osztályantagonizmusból következik. És a pestis mellett jól megfér a kolera, de… a színtiszta demokrácia az néphülyítés. Bocs.

        Aztán: a hajléktalan az homo sacer, aminél rosszabb, nem sokminden van. Biztos hallottál róla, hogy a Horthy-rendszerben szokás volt betörni egy kirakatot, aztán megvárni a rendőrt… és a fűtött börtönbe vonulni. Míg a “kommunalnaja kvartyira” lakói mégiscsak polgártársak voltak és nyomorukat nem is a lenini proletárdiktatúra okozta, hanem a leköszönő cári rendszer.

        Arra is emlékezhetsz, hogy a bonapartista ellenforradalom elmélettel nem győztél meg. Márcsak a terror iránya miatt sem…

        Én úgy tanultam, hogy a lényeg nem is a méricskélés, hanem az, hogy hova állunk. Kétséges, hogy összemérhető-e a kétféle terror. Mert itt megint bejön az osztályantagonizmus: hogy melyik társ. osztály mit tart bűnnek és mit erélynek. Tehát a rezsim értékrendje. Megbocsáss: kettőnk értékrendje.

        Tehát, ha a TGM és Csau között kell választani … nos, tudod a választ.

        1. Most nem válaszolok részletesen, mert megint tünnek el a válaszaim.

          Csupán azt jegyzem meg, hogy fogalmad sincs róla, mi az a „komunálka”.

          Ha figyelmesen olvasnál, láttad volna, hogy ez a megoldás szerintem 1917-20-ban még indokolt volt (a problémát akkor még valóban a megdöntött – és nem leköszönő – rendszer okozta), ám 1930-ban, vagy pláne 1960-70-ben már nem volt az.

          A Kádár-rendszer nem csak a tsz-ekkel tért el pozitívan a szovjet mintától, hanem abban is, hogy valamikor a 60-as években bevezetett lakásügyi rendelet előírta a társbérletek fokozatos felszámolását, új társbérletek létrehozásának tilalmát. Ha például egy társbérletből az egyik család elköltözött, akkor ha a lakás mérete nem haladta jóval meg a bentmaradó család jogos igényét, akkor ez a család lett az önálló főbérlő, ha jelentősen meghaladta, akkor felajánlottak nekik egy kisebb lakást, és a nagy lakást egy sok gyerekes családnak utalták ki.

          A Szovjetunióban semmi ilyesmi nem volt, és új építésű házakban is hoztak létre társbérleteket (igaz, már csak 2-3 családdal). Ez nagyon rossz volt. És éppen a magyar példa mutatta, hogy lehetett volna jobban is csinálni.

          1. Igen, látom hogy valóban nem elég körültekintően válaszoltam, illetve értelmeztem.

            Köszönöm a választ.

        2. A személyre való célzást nem forszírozva – igen sokban egyetértek.
          Irodalom tucatjai, a történelem dokumentumai igazolták, hogy milyen tömeges és mélységes nyomor volt a cári Oroszországban – amit már-már kezdtek kinőni, amikor kitört a Nagy Honvédő Háború. Az ország mérhetetlenül sok energiát fordított a lerombolt területek újjáépítésére, természetes, hogy a társbérlet egy szükséges rossz volt – nálunk is nagyon sokáig elterjedt lakhatási módszer volt. A tömeges lakásépítkezés, amely a 60-as, 70-es években megindult – óh, mily átkos bűne volt ez az elnyomó Kádár-diktatúrának – szüntette meg a Horthy-rendszer és a háború okozta égető lakáshiányt. Még akkor is, ha a burzsoá csökevény „gettónak” is nevezte a lakótelepeket. Ma is azok teszik lehetővé, hogy az embereknek legyen fedél a fejük felett.

      1. Én viszont nem.

        A történelmet a termelő társadalmat alkotó embertömegek alakítják, de ez a történelem a termelő erők elért fejlettségi szintjének megfelelő objektív törvényszerűségek eredőjeként jelenik meg az egyes emberek számára. Természetesen az objektív történelmi összefüggések sokféle elágazással bírnak, nem lineárisan determinisztikusak, és azt, hogy egyes nagyobb embercsoportok, nemzetek, az emberiség különböző részhalmazai melyik útra lépnek, és azt az utat milyen módon, milyen eredménnyel járják be, az sokban függ azoktól a személyiségektől, akik „a megfelelő időben, a megfelelő helyen, a megfelelő személyiségeknek” bizonyultak. Ezek a személyiségek cselekedeteikért felelősek, és ha e cselekedetek az embertársaik valódi javát szolgálták, megérdemlik a tiszteletet, ha viszont cselekedeteik embertársaik elleni bűncselekményekként jelentek meg, akkor azért felelősségre vonhatók. Ez a történelem és a személyiség dialektikája. E dialektika alapján a Nürnbergi Per ítéletei – bár bizonyos szörszálhasogató jogászok szerint aggályosak voltak – összességükben történelmi igazságot szolgáltattak (a szabályt erősítő kivételekkel – H. Schacht felmentése, stb, – itt nem foglalkoznék) és nem álltak összeesküvés-elméleti alapon.

        Összeesküvés-elméletről akkor beszélhetünk, ha egy történelmi-társadalmi jelenséget (például a fasizmust, vagy éppen a sztálinizmust) úgy kezelnek, hogy a dolgok a legjobb úton haladtak, de bizonyos rossz emberek összeesküdtek ez ellen, és a történelmi rossz az ő cselekedeteik eredményeként jött létre.

        Tehát egyfelől az adott objektív történelmi szituációban

        „a megfelelő emberek a megfelelő helyen a megfelelő időben”

        másfelől

        „ez lett volna minden világok legjobbika, de jöttek a gonosz összeesküvők, és mindent elrontottak”.

        Mindezzel kapcsolatban két szerzőt szeretek idézni:

        „Csupán arra emlékeztetek, hogy Zinovjev és Kamenyev októberi epizódja természetesen nem volt véletlen, DE ÉPPOLY KEVÉSSÉ LEHET EZT SZEMÉLYES BŰNÜKÜL FELRÓNI, mint Trockijnak azt, hogy nem bolsevik.” (Lenin Levél a Kongresszushoz – kiemelés tőlem)

        „… minél életszagúbbak, undorítóbbak lettek az ocsmány részletek, amelyekkel az adminisztrátor színezte elbeszélését, annál ke­vésbé hitt neki az igazgató.” … „az igazgató már teljes biztonsággal tudta, hogy mindaz, amit az éjféli órán visszaérkező adminisztrátor előad: hazugság, szemenszedett ha­zugság az első szótól az utolsóig!“ (Bulgakov A Mester és Margarita – Akik olvasták a regényt, azok tudják, hogy az adminiszt­rátor által megvádolt Sztyopa Lihogyejev egy jellemtelen, alávaló fickó volt, akiről sok rosszat el lehetett volna mondani, csak éppen amit az adminisztrátor összehordott róla, abból nem volt igaz egy szó sem. Ugyanis az adminisztrátort nem az igazság érdekelte, hanem az ördög parancsát teljesítette.)

        1. Hadd ne folyamodjak citátumok kereséséhez. Mindazonáltal merem jegyezni, hogy amiképpen a vádirat, akképpen az ítélet indoklása tartalmaznak olyan formulákat, mint: a vádlottak bűnösek a béke elleni, agressziók kitervelésére és indítására irányuló összeesküvésekben. Phoenix nyilvánvalóan más malomban őröl, én viszont egyébként se vitázom ismét ex cathedra fogalmazásaival. Rásdásul nyilvánvaló, hogy az összeesküvés fogalmát nem abban a túláltalánosító értelemben használtam, amivé Phoenix kiterjeszti, hogy indokoltan bírálhassa. Csakhogy e kiterjesztést a „számba adja”…

          1. Isten őrizzen attól, hogy én a magam „ex cathedra fogalmazásaimmal” vitába szálljak a Tanár úr eleve vitára szánt (azaz nem ex cathedra) tényállításaival (azaz ténynek tűnő, ámde természetesen vitatható állításaival – szemben az én „ex cathedra fogalmazásaimmal”).

            Így csupán hangosan gondolkodva jegyzem meg, hogy amennyiben a nürnbergi peranyagokban vannak ilyen megfogalmazások (és nincs okom nem elhinni, hogy vannak – magam is emlékszem halványan ilyesmikre), akkor azok csupán sajátos stílusú jogászi megfogalmazásai a bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekményeknek, és mint ilyeneknek semmi közük nincs az „összeesküvés-elméletekhez”. A Nemzetközi Tribunál nem állította, hogy 1933-ban Európában, Németországban mionden a legnagyobb rendben volt, csupán a vádlottak titkos összeesküvése következtében fordultak rosszra a dolgok. Mert – amig valaki az ellenkezőjét nem bizonyítja – az összeesküvés-elmélet szerintem ezt jelenti. Mondom én ex cathedra …

            ÖSSZEESKÜVÉS: több személy megegyezik abban, hogy egy bizonyos cselekményt, akciót közösen fognak véghez vinni, kiosztják egymás között a szerepeket és a végrehajtás esetleges eszközeit.

            ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLET: meghatározott történelmi-társadalmi folyamatok, fejlemények okát egy-egy szűkebb embercsoport összeesküvésével magyarázni.

            Amennyiben ezeknek az „ex cathedra fogalmazásoknak” lenne igazságtartalma, abból a logika elemi szabályai szerint következik, hogy

            AZ A TÉNY, MISZERINT LÉTEZNEK ÖSSZEESKÜVÉSEK, NEM JELENTI AZT, HOGY AZ ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLETEK HELYESEK LENNÉNEK. Ehhyit akartam mondani, nem többet – ex cathedra, természetesen 🙂

          2. Köszönöm Phoenixnek a megerősítést. Ugyanis én mindvégig – miként a náci háborús főbűnösök fölött ítélkező nürnbergi vádlók és bírák – konkrét összeesküvésről szóltam, de nem összeesküvés-elmélet szellemében! 🙂

          3. Helyes. TGM viszont kifejezetten összeesküvés-elméletekről beszélt, ahol „cselszövények és összeesküvések jelentős következményekkel jártak a történelemben”.

            Tudod kedves Tanár úr, következményei az okoknak vannak, tehát TGM azt cáfolta, hogy a „cselszövények és összeesküvések” a történelem jelentős okai lettek volna – vagyis az összeesküvés-elméleteket tagadta, és ezt az, hogy a Nemzetközi Katonai Tribunál peranyagai a bűnszövetkezet jogi kategóriáját „összeesküvésnek” nevezik nem cáfolja, ellentétben azzal, ahogy kedves Tanár úr voltál szives azt a 2017-04-27 11:01-es hsz.-edben kijelenteni – na persze nem „ex cathedra”.

          4. Phoenix
            2017-04-28 – 00:12 kapcsán

            “Cselszövények és összeesküvések vannak, de még soha jelentős következményekkel nem jártak a történelemben.” Ezt írta Gazsi a HVG-ben. A második világháború, amelynek kirobbantásához a nácik általi összeesküvés vezetett konkrétan (természetesen objektív és objektíválódott szubjektív történelmi feltételrendszerben, de én ezt nem negligáltam, hiába csinál úgy Phoenix, mintha azt tettem volna…) bizony jelentős következmény a történelemben. 🙂

          5. Nagyon nem szívesen oktatok ki egy történészt a történelemről, de az egy eléggé elfogadott tény, hogy a II. világháború oka a Párizs-környéki békékkel be nem fejezett első világháború volt, és nem a nácik összeesküvése.

            Maga a náci párt létrejötte és hatalomra jutása is erre az okra vezethető vissza. Hitler, Göring, Himler és a többiek csak „megfelelő emberek voltak, megfelelő időben, a megfelelő helyen”. Ha ők nincsenek, lettek volna mások …

            Még egyszer, utoljára leírom – természetesen „ex cathedra” -, hogy a náci főmuftik a háborús bűntetteiket – mai jogi szóhasználattal – bünszövetkezetekben követték el, és a Nemzetközi Tribunál peranyagaiban ezt a jogi tényt nevezték „összeesküvésnek”, amelyek nem okai, csupán módjai voltak a „jelentős történelmi következményeknek”.

            A dolgot végtelenül lehet tovább ragozni, de amig valóban alapos érv, és nem csupán játék a szavakkal, nem kerül elő, addig én – az adott kérdésben nem látva TGM „bűnét” kiszállok. Ex cathedra – természetesen …

          6. Phoenix
            2017-04-28 – 16:24 kapcsán

            Nem szívesen jelzem, hogy az egyetemet végzett és a felsőoktatásban tanított Phoenix szövegértése nem működik (írom, mivel ő megjegyzést tett történelem szakos végzettségemre), ugyanis „A második világháború, amelynek kirobbantásához a nácik általi összeesküvés vezetett konkrétan (természetesen objektív és objektíválódott szubjektív történelmi feltételrendszerben … )” fogalmazásomra így reagál: „Nagyon nem szívesen oktatok ki egy történészt a történelemről, de az egy eléggé elfogadott tény, hogy a II. világháború oka a Párizs-környéki békékkel be nem fejezett első világháború volt, és nem a nácik összeesküvése.” Netán az absztrakció részemről alkalmazott mértéke értelmezhetetlen Phoenixnek? Ha ez van, sajnálom. Higgye el nekem, hogy a Párizs-környéki békék – és még még más tényezők -, részét képezik az „objektív és objektíválódott szubjektív történelmi feltételrendszer” formula jelentéstartalmának, amelyet éppen ezért használtam. Uff! 🙂

        1. Sajnos nem.

          Továbbra is fenntartom (TGM-mel szemben is, csak vele más szempontból, mint veletek), hogy a zsarnokiság méricskélése, összehasonlítgatása teljesen értelmetlen.

          A proletár forradalom (és nem „a kommunizmus” – „A kommunizmus szemünkben nem állapot, amelyet létre kell hozni, nem eszmény, amelyhez a valóságnak hozzá kell igazodnia. Mi kommunizmusnak a valóságos mozgalmat nevezzük, amely a mai állapotot megszünteti.” „… a kommunisták ebben az egyetlen kifejezésben foglalhatják össze elméletüket: a magántulajdon megszüntetése.” – Marx, Engels) akkor „csúszott el” (aminek súlyos történelmi okai voltak, és nem holmi „cselszövény, összeesküvés”), amikor a munkás-, paraszt- és katona-szovjetek alulról építkező új tipusú küldötti demokráciáját a pártközpontból kinevezett és irányított nagyon is ósdi, ám torz képviseleti demokrácia váltotta fel, amikor a munkás-, paraszt- és katona-szovjetek illetve az üzemi munkásság által ellenörzött tőkés gazdaságot (NEP) a Nomenklatúra politikai hatalmával irányított „tervgazdaság”, az adminisztratív tervutasításos, munkamegosztáson és bérmunkán alapuló torz, kezdetben hatékony, majd hatékonyságát gyorsan elvesztő sajátos magántulajdonos (torz tőkés) gazdaság váltotta fel. A zsarnokság mértéke elsősorban a mindenkori objektív viszonyok, és kisebb részben a „megfelelő időben megfelelő helyen álló megfelelő emberek” szubjektumának a függvénye volt. Kádár például 1951-ig a zsarnokság „tettestársa”, 1951-től 1954-ig a zsarnokság áldozata, 1956 uián egy egészen más irányú zsarnokság vezetője, majd 1963-tól a zsarnokság enyhítője volt. Az, hogy a peresztrojka (a szó földrajzilag tágabb értelmében) nem a megfelelő irányba vezette a társadalmat, szintén nagyobb részt az objektív társadalmi-gazdasági okok, és kisebb részben a szubjektív feltételek („árulás”) következménye volt. De mivel „a majom anatómiája a kulcs az ember anatómiájához” (Marx) nyugodtan kimondhatjuk, hogy az 1990 körüli rendszerváltások gyökerei az 1920-as évek végéig, illetve az 1949-es évig nyúlnak vissza

          1. – Nem főtitkár elvtárs az, hanem diktátor. Mondjad szépen utánam: DIK-TÁÁÁÁ-TOR.
            – Diktátor.
            – Jól van. Ügyes vagy.

          2. Csak egyet remélek.

            A lelked mélyén Te is tudod, hogy ennek a hozzászólásodnak semmi értelme nincs, csupán egy szellemtelen szellemeskedés.

          3. Jól bevált reformkommunista liturgia nyomán a „sztálinistákat” hibáztatod mindazért, ami a valóságban polgárosodó rendszerváltó értelmiség műve volt:
            – a kizsákmányolásért, ami pedig a VGM-ek indítása előtt inkább mítosz, mint történelem,
            – a fizikai munkások elszegényedéséért, ami csak a Konrád-Szelényi duó fellépése után lett kimutatható,
            – a tanácsrendszer korrumpálódásáért,
            – a népi értelmiség kipusztulásáért,
            – az üzemi párttitkárok prostituálódásáért: levelezős diplomáért cserében hátat fordítottak a melósnak és inkább a mérnök-fenegyereknek gazsoláltak,
            – ugyanakkor elbagatellizálod a korabeli tsz-ek, kereskedelmi és ipari szövetkezetek jelentőségét. A gyári pártmunkások ténykedését talán figyelembe sem veszed. Pedig ez volt a Kádár-rendszer egyik alapköve, nem véletlenül ment neki Németh a 4igenjével.

            Ugyanez köszön vissza Ferge Zsuzsa bizarr tanulmányaiból és annyi minden másból is: A szocializmus nem fenntartható. Nyomorba dönt titeket, az ortodox kommunisták zsarnok idióták — hagyjátok magatok, előbb szabadultok.

            Az a helyzet, hogy a szocialista rendszerben addig volt szussz, amíg a „sztalinistákat” hagyták működni. Nem TGM és nem is Bibó építették fel a Magy Népköztársaságot.

            Persze, a Sztálin sem volt tökéletes.

            De talán mégse a vakolat verje már le a kőművest!

          4. Gazsinak feltétlen szüksége van a „méricskélésre”, mert azt akarja bizonyítani, hogy a rendszerváltásra mégiscsak szükség volt. Nektek is szükségetek van a mericskelesre, mert azt akarjátok bizonyítani, hogy az uj rendszerek rosszabbak lettek, mint a régiek voltak. Ez része egy politikai vitának. Ha Gazsi nem azt mondaná, amit mond, akkor mi értelme volt a harcnak, amit a 80-ás-90–es években folytatott az uj rendszerért?….

          5. r 2017-04-28 – 21:19 hsz-éhez

            „Jól bevált reformkommunista liturgia nyomán a “sztálinistákat” hibáztatod mindazért, ami a valóságban polgárosodó rendszerváltó értelmiség műve volt:”

            Nem a sztálinistákat, hanem a sztálinista „bonapartista ellenforradalmat” és annak új magántulajdonos uralkodó osztályát a Nomenklatúrát „hibáztatom” (az idézőjelek az összeesküvés-elmélet elutasítását jelentik).

            „– a kizsákmányolásért, ami pedig a VGM-ek indítása előtt inkább mítosz, mint történelem,”

            Nem barátom, a kizsákmányolás idegen munka leigázása, a kapitalizmusban a bérmunka révén, tehát a „bonapartista ellenforradalom”, amely látszólag felszámolta a tőkés magántulajdont, a bérmunka formájában megőrizte azt, immár a Nomenklatúra fennhatósága alatt. A VGM-eket sem az értelmiség, hanem a Nomenklatúra hozta létre – a politikai hatalmának gazdasági hatalomra való átváltásának eszközeként. Mert a korábbi módon már nem tudott kizsákmányolni.

            „– a fizikai munkások elszegényedéséért, ami csak a Konrád-Szelényi duó fellépése után lett kimutatható,”

            Ennek nincs értelme …

            „– a tanácsrendszer korrumpálódásáért,
            – a népi értelmiség kipusztulásáért,
            – az üzemi párttitkárok prostituálódásáért: levelezős diplomáért cserében hátat fordítottak a melósnak és inkább a mérnök-fenegyereknek gazsoláltak,”

            Ez üres és irigy hanta, ami mögött az áll, hogy Te, isten tudja mi okból, nem tanultál tovább, és most halálosan irigykedsz a diplomás emberekre (akiket mértéktelen tudatlanságodban azonosítasz az értelmiséggel)

            „– ugyanakkor elbagatellizálod a korabeli tsz-ek, kereskedelmi és ipari szövetkezetek jelentőségét. A gyári pártmunkások ténykedését talán figyelembe sem veszed. Pedig ez volt a Kádár-rendszer egyik alapköve, nem véletlenül ment neki Németh a 4igenjével.”

            Ez aljas rágalom. Tovaris is megmondhatja, hogy mindig is azt állítottam, hogy az igazi szocialista tulajdon a szövetkezeti tulajdon, és nem az állami tulajdon. Ellenkezőleg az általad oly nagyra becsült Sztálin egyik legsúlyosabb bűnének tartom, hogy marxista alapigazságnak hazudta a tételét, miszerint az igazi társadalmi tulajdon az állami tulajdon, a kolhoz-tulajdon (a kolhozoknak valójában semmi közük sem volt a szövetkezetekhez, de annak hazudták őket) csupán átmeneti, ideiglenes és csökevényes forma, és az áru- és pénzviszonyokra csak azért és csak addig van szükség, amíg e két elkülönült tulajdonforma létezik. Na ez a tétel az egyik fő oka volt a rendszerváltásoknak. Mellesleg az 1972-es sztálinista visszarendeződés egyik következményeként a Magyar Népköztársaság utolsó koncepciós pereit szövetkezeti vezetők ellen folytatták le.

            Mint fentebb már utaltam rá (zárójelben) a Nomenklatúra elkülönült osztályérdeke objektív oka volt a rendszerváltásokhoz vezető hibáknak, bűnöknek de a Nomenklatúra tagjainak szubjektíve mindezt „ugyanúgy nem lehet személyes bűnükül felróni, mint Trockijnak nem bolsevik voltát” (Lenin Levél a Kongresszushoz) Ennek megfelelően én nem „hibáztatom” automatikusan a Nomenklatúra tagjait (köztük „a gyári pártmunkásokat”) semmiben, ellenkezőleg sokukat, mint tisztességes kommunistákat ismertem. Ahogyan a tőkés osztály tagjai között is voltak, vannak tisztességes, a társadalom fejlődéséért ügyködő tagjai (hogy csak az egyik legismertebbet említsem – Friedrich Engels textilgyáros)

            „Ugyanez köszön vissza Ferge Zsuzsa bizarr tanulmányaiból és annyi minden másból is: A szocializmus nem fenntartható. Nyomorba dönt titeket, az ortodox kommunisták zsarnok idióták — hagyjátok magatok, előbb szabadultok.”

            Ez megint habzó szájú, értelmetlen mocskolódás

            „Az a helyzet, hogy a szocialista rendszerben addig volt szussz, amíg a “sztalinistákat” hagyták működni.”

            Ezt mondod Te – óriásit tévedve (a tudatos hazugságot nem akarom feltételezni Rólad)

            „Nem TGM és nem is Bibó építették fel a Magy[ar] Népköztársaságot.”

            Ez így igaz – Te se, én se. Az a nép (benne az összes osztály) közös teljesítménye volt – olyan, amilyen. Ez igaz egyébként minden országra, a tőkés országokra is. Viszont ennek a mondatodnak semmi köze az elé írt semmivel sem indokolt kijelentésedhez.

            „Persze, a Sztálin sem volt tökéletes.”

            Szerintem Sztálin tökéletes Sztálin volt – ugyanúgy, ahogyan Te tökéletes r vagy, én pedig tökéletes Phoenix.

            „De talán mégse a vakolat verje már le a kőművest!”

            Hát bizon, bizon …

  10. Hogy a liberális értelmiség jelentős része belemegy ebbe a manipulatív, gyermeteg amerikai-brit ihletettségű ruszofób kampányba, az valódi probléma, mert megmutatja, hogy a hazai liberalizmus is megfertőződött a rasszizmussal. Ungváry Krisztián az egyik ideológiai szócsövük, aki a nagy honvédő háború történetét a goebbelsi propaganda sémai alapján interpretálja, és ez tetszik a liberális közönségnek. Hm.

      1. Ebben a történetben semmilyeneket.. hamisakat.
        Amennyiben egy liberális neoliberális is egyben, akkor ezen nagyon csodálokozni sem lehet.

        Nem tudom, hogy nem „neo” liberális van még Magyarországon (a véleményvezérek közt), de nagyon kevés.

        1. Liberális (a kapitalizmus kezdeteitől a „hosszú” XIX. század végéig)= tézis
          Keynesiánus (a versaillesi békéktől 1974-ig) = antitézis
          Neoliberális (1974-től) = szintézis, a tagadás tagadása

          Hegel (és különösen Marx) óta tudjuk, hogy tézis (állítás) =/= szintézis (a tagadás tagadása), tehát liberális =/= neoliberális

          A neoliberális(ok egy része) azért tünik azonosnak a liberálisokkal, mert a Nagy Francia Forradalom citoyen értékeit nem a jogos örökös, a proletáriátus örökölte, hanem a liberális polgár (= burzsoá). A hatalomra jutott fasizmus (ami a keynesianizmus egyik vadhajtása, akárcsak – egészen másképpen – a sztálinizmus „tervgazdasága”) legyőzése után ismét nem a proletáriátusé lett a citoyen örökség (ebben halhatatlan bűne van a sztálinizmusnak), hanem a neoliberálisok közül azoké, akik ezt jó érzékkel felvállalták. Ennek az lett a következménye, hogy ezeket a neoliberálisokat a közvélemény általában összekeveri a már nem is létező liberálisokkal (amit felismerve ezek a neoliberálisok maguk is előszeretettel tetszelegnek, mint liberálisok – lásd SZDSZ és utódai), és am i megbocsáthatatlan, a sztálinizmussal megfertőzött munkásmozgalom nem csak nem hódítja végre vissza jogos örökségét (a citoyen értékeket), hanem azt egyenesen, mint (neo)liberális mételyt elutasítja.

          Az általam látogatott baloldali fórumokon ez rendre előjön újra meg újra. Amikor ez ellen megpróbálok fellépni, akkor leliberálisoznak. 🙁

      2. Ellentmondásos érdekeket. 🙂 A piaci szabadság fogalma a számukra még Lukács Györgyöt is magában foglalhatja, ugyanakkor a piaci logikának megfelelően szabad az egyenlőtlenségek bármilyen mértékű megvalósítása, ennek érdekében a tőke útjában álló akadályokat eltávolítják, nem számít, hogy ez hány ember életébe kerül. Ha ez a kérdés felmerül, rögtön a Gulagról kezdenek értekezni.

          1. Nem, a liberalizmus a szabadversenyes kapitalizmus ideológiája, illetve az ezen ideológián alapuló politikai mozgalma,
            amely a „hosszú XIX.század” vége óta azért „nem tudja érvényesíteni a társadalmi és gazdasági alapelveit”, mert a kapitalizmus átalakult, elérte „legfelsőbb fokát” (Lenin), az imperializmust. Az ez utóbbiban szükségszerűen – és a liberalizmustól, amely ekkor már lényegében halott, teljesen függetlenül – kialakuló és elhúzodó társadalmi-gazdasági válságok szülik a lecsúszó/lecsúszástól rettegő középosztály ideológiáját és mozgalmát, a fasizmust, amit az imperializmus vezető ereje, a finánctőke (ismét Lenin) preventív ellenforradalmi céllal felkarol, és szükség esetén hatalomra juttat.

            Kéretik ezt végre megérteni, és nem beleesni az „előtte volt, tehát oka” ismert módszertani hibájába. Éjszaka sem azért van, mert előtte nappal volt, tél sem azért van, mert előtte nyár volt.

  11. Krausz Tamás – én nem leveleztem vele, így nem tudhatom, mi győzött meg. Valahogy úgy érzem, hogy a mi kutyánk kölykének tartod, pedig amilyen információkat a megnyilvánulásaiból leveszek, egy nyomulós kisgyerek, csodálom, hogy pajkosságnak tartod az emlékmű dobálását. Ha ennyi figyelmet szenteltél neki, örülnék egy részletes indokolásnak, mivel ez rébusz…

    1. Én azt hiszem, hogy ez a fiatalember nagy utat tett meg eddig is. Ne felejtsük, hogy ő már a SM meg UK féle történelmet tanulta, hogy a SZU-t felszabadítani akaró dicsőséges, keresztény német és magyar seregek árulás következtében elvesztették a felszabadító háborút, és utána a rettenetes megszállás következett. Ilyen iskolai tanumányok után a felemás bocsánatkéréséig eljutni szép teljesítmény. Így szerintem KT második levele igaz is ,bölcs is.
      Abban a korban élünk, amikor az Ehet Mást a Pici Cica nevű párt elnökasszonya szerint a Fidesz kommunistákat rejteget, pedig ő a demokratikus ellenzék színe-java. Egy ilyen korlátolt, a szavak jelentését csak súroló módban ismerő ellenzékhez viszonyítva ez a fiatalember egészen jól kijött az agymosásból.

      1. Két különböző fiatalemberről van szó.

        Gulyás Márton sosem dobálta meg a szovjet emlékművet, az egyik másik, kevésbé ismert civil aktivista volt, akiről Tamás bejegyzéseiben csak közveteve esik szó: annyiban , hogy vele vállalt szolidaritást – szerencsétlen és kényszeredett módon – Márton.

        Ez a fiatalember (a dobáló, tehát nem Gulyás Márton) kért utóbb bocsánatot a nagy nyilvánosság előtt.

        Elismerem,szövevényes és gyorsan változó történet, amellyel nehéz időazonosságban maradni!
        (Azóta pl lezajlott egy újabb liberális tüntetés, újabb ruszofób és velejáróan, természetes módon primitív antikommunista hisztériával.)

        „Ne felejtsük, hogy ő már a SM meg UK féle történelmet tanulta, hogy a SZU-t felszabadítani akaró dicsőséges, keresztény német és magyar seregek árulás következtében elvesztették a felszabadító háborút, és utána a rettenetes megszállás következett. Ilyen iskolai tanumányok után a felemás bocsánatkéréséig eljutni szép teljesítmény. ”

        Ezzel teljesen egyetértek.
        És még nehezebb eljutni Gulyás Mártonnak a videoblogjáig, autodidakta módon.

        https://www.youtube.com/watch?v=cy9TpTwzmkw

        https://www.youtube.com/watch?v=KCat9xD87_k&t=27s

        stb

        1. Én nem is állítottam, hogy GM megdobált volna bármit is. Leírtam a véleményem Krausz Tamás két leveléről. Azt kívántam kifejezni, hogy a tanulás és tapasztalás útja, hosszú és rögös. Ez nem csak erre a fiatalemberre igaz, hanem a magyar társadalomra. Az SM és az UK féle történelemre való célzásom pedig azt kívánta jelezni, hogy még nem vagyunk a végén. Itt még jön „demokratikusan” Vona és a Jobbik is. Az un. „liberális” és un. „értelmiség” még mindig kommunistázik derekasan. Itt elsősorban a véleményformáló Bolgár (vulgár kapitalista) és újabban a Rangos Katalin névűre gondolok, akiknek mindenről ugyanaz jut eszükbe. Nos, SM és UK mellett ők a készülődő fasizmus előkészítői. (TGM mondotta volt egyszer , hogy az Orbán rezsim több szociális(nak látszó) intézkedést hozott, mint a liberális burzsoázia kormányai). Ne legyünk önámítóak, történelmi hagyományaink alapján a nácizmus fogja követni a fasiszta berendezkedést. A magyar „értelmiség” meg széttárja a karját, hogy mi nem azt akartuk. Kit érdekel mit akartak, azért kell felelniük, amit tettek. A gyermekeinknek és unokáinknak megint a nulláról kell kezdenie, ha marad hol és marad mit.

          1. Valóban, a bocsánatkérés mástól hangzott el! Elnézést!

          2. ….és most nem lesz, aki felszabadítson bennünket…

    2. Kedves BB! Azt nem tudod, hogy Gulyás Márton pontosan kicsoda, de minősíted, hogy nyomulós stb., ugyan már. Hagyjuk az összeesküvés-elméleteket. Nincs időm, sajnos, tovább elemezni az ügyet. Megnéztem Gulyás Márton nyilvános videóit és meggyőzött bátor rendszerkritikai álláspontjáról, amelyet másokkal ellentétben nyíltan és őszintén képvisel. Tehát nem liberális, nem a tőkerendszer védelmezője ahogyan én feltételeztem. Ne legyünk szektásak, legyünk elvhűek, de ha tévedünk, érdemes korrigálni, mert cserébe kapunk-kaphatunk harcostársakat.

      1. Kedves Krausz Tamás! A kendermagos Péter erőlködött nálunk, hálistennek lepattintottuk, aki hasonló, mint anno OV volt: adjatok egy falat, nekimegyek. Ízlések és pofonok ugye, lehet neked kerek, hogy a donyecki mészárlások általában egy sort sem, míg mister Gulyás nagyívű tettei a vezető világlapokról köszöntek vissza. Valamit nagyon tud ez a gyerek, vagy a gazdája, de arra én már nem vagyok kíváncsi. Azt hiszem, foglalt a srác, ha nektek, akkor ennyi volt részemről a szimpátia. Mármint az irányvonalatok iránt.

  12. Gulyás Márton me tévedhetetlen.
    Nem csak az hasznos, aki tévedhetetlen: akkor nagyon kevés hasznos ember lenne.

    Ráadásul ő is autodidakta (mi is lehetne más?) és nem túl régen indult el a (mai magyar módon) klasszikus liberális oldalról (polgári és szabadságjogok, szólás és médiaszabadság védelme) a baloldali liberalizmus és az új baloldaliság felé.

    Hogy milyen messzire jutott , az lemérhető, ha megnézitek a youtube-on (itt kevesen facebook-oznak) a Slejm -a torkon ragadt politika c. videoblog néhány részét!

    Pl Gyurcsány Ferencről, a neoliberalizmusról, a fidesz lényegéről és történetéről, kiemelten Pintér Sándorral.

    De akár Hillary Clintonról vagy Bernie Sandersről..

    Márton kíméletlenül és indulatosan Putyin-ellenes (erre minden oka meg is van szerintem egy baloldali embernek) , és próbál az ellentmondásos rendszerek és tények dzsungelében egyértelmű magyarázatokat találni.
    Ez nem sikerülhet.. legfeljebb kapaszkodókat, néhány fix pontot találunk mi is.

      1. Abban viszont TGM-mel értek egyet, hogy az un. „liberális” (az ő definíciójuk szerint használva ezt a jelzőt) gátlástalan „oroszozása” igen nagy hiba (bűn is). Tulajdonképpen egy pozitívuma mégis van. Leleplezi a mai magyar értelmiség (amiből mi józanabbak már 89-ben kiléptünk) végtelen butaságát, szűklátókörűségét hacsak nem gazemberségét. Az egyszerű ember számára (mint jómagam) így könnyebb elfordulni tőlük. Putyin ide, Putyin oda, „oroszoznának” ezek akkor is zsigerből, ha a „nagy” Jelcin inná az első sorban a vodkát, vagy Gorbacsov fagyizna az élen.

  13. Azért roppant módon megnyugodnánk itt néhányan, ha a szovjet emlékmű „megdobálása” okán revideálná nézeteit, amit esetleg az orosz nagykövetség is megismerhetne – mert az ilyesmit hazafelé is jelentik a nagykövetségről.
    Másfelől, ha a fasizmusban-nácizmusban eléggé „jeleskedett” Németország és Ausztria is tisztességesen ápolja és védi a területükön elesett szovjet katonák hősi emlékműveit – akkor talán LEGALÁBB azon a színvonalon legyünk, mint ők.

    1. Uolsó szó jogán 🙂 a Gulyás Márton videóiról. Neki is megírtam, korábban Gazsinak is, hogy a magányos, liberális fórumokon folytatott antikapitalista harc kockázata az, hogy a magányos hős eszközzé válik releváns társadalmi mozgalom vagy mozgás hiányában, a háttér nélküli, rosszul megválasztott fórumokon a liberális ellenállásban feloldódik. De ettől még az antikapitalista videóknak a felvilágosításban játszott pozitív szerepét nem szabad tagadni.

Hozzászólás a(z) Phoenix bejegyzéshez Válasz megszakítása