Krausz Tamás levele – kezdeményezése a Humanista Egyetem „reaktiválására”

 

Kedves Barátaim!

Régi meggyőződésem, hogy a rendszerkritikai baloldal magyarországi megerősödésének egyik – bár nem a legfontosabb – oka baloldal, hogy nagyon kevés a „kiképzett” fiatal utánpótlás. A Mebal szervezeti támogatására is számítva fordulok Hozzátok, hogy a 90-es évek egyik kezdeményezését felújítsuk. A Humanista Egyetemre gondolok.

Jövő év februárjától nyugdíjba megyek, s nyilván több időm maradna egy ilyen társadalmi kezdeményezés. vagyis a Humanista Társadalmi Egyetem „reaktiválására”. Ennek célja tehát – akárcsak 17 évvel ezelőtt is – hogy lehetőséget teremtsen azoknak a fiataloknak, akik anyagi, vagy más okok miatt nem tudtak továbbtanulni, vagy nem jutottak be az állami felsőoktatásba. A Humanista Egyetem lehetőséget adna nemcsak a fiataloknak, hanem a középkorú, vagy idősebb, baloldallal szimpatizáló embereknek, rendszerkritikus csoportoknak, hogy korszerű társadalomtudományi, történelmi, filozófiai, politikai ismereteket kapjanak.

A majdan itt oktató, órát adó barátokra számítanánk abban is, hogy részt vennének egy rendszerkritikai gazdaságpolitikai program kialakításában, amelyet a Mebal „90 fokos fordulat” programja, hogy úgy mondjam, már megalapozott, de annak továbbgondolása elkerülhetetlen a megváltozott feltételrendszerben. A másik társadalmi elkötelezettségünk az önszerveződés elősegítése, együttműködő országos hálózat kialakítása jelentősebb politikai hatással.

Várom szíves válaszotokat, hogy hajlandóak vagytok-e neveteket adni egy fentiekben vázolt kezdeményezés beindításához, amely egy, a közel jövőben megfogalmazandó és általatok elfogadandó dokumentum aláírását tételezné fel.

Üdvözlettel:

Krausz Tamás

Kapják: TGM, Szalai E., Szigeti P., Böröcz J.,Melegh A.,S. Zimmermann, Artner A., Andor L.,Wiener Gy., Agárdi P.,Szász G.,Tütő L.

12 hozzászólás “Krausz Tamás levele – kezdeményezése a Humanista Egyetem „reaktiválására”” bejegyzéshez

  1. 56-ban is megjavították a szocializmust, meg a nyolcvanas években is. — T. i. a rendszerváltó értelmiség érdekében javították meg. Ez alatt a 3 évtized alatt rájöttek, hogy, hogy az értelmiségi-vezető pozíciókat kell megszállni. Ha ez megy, akkor — nem is kell polgárháború, meg fegyveres puccs — elég a „reform”, de legfőképpen az idomítás. — Hát ment. A sztalinisták alatt nem ment, de 53 után, ha akadozva, ha vargabetűkkel is, de ment. Hisz nem adminisztratíve számolták fel a szocializmust, hanem megreformálták. Miazhogy? Megmentették! — t. i. a maguk javára mentették meg.

    Az értékrendet kell visszafordítani! 180 fokkal és mindörökre. Amiért a Hofi a Munka Érdemrend Arany fokozatát kapta, azért még a 60-as években is min. dorgálás járt. http://mult-kor.hu/image/article/index/20.%20szazad/aczel2.jpg

    A nagyokosok tanultak 56-ból és 68-ból is tanultak. 56.10.27-én nyerve voltak, de nem vették észre. A diplomához már akkor se osztottak észt: elmerültek a sérelmeik megtorlásában, a vérfürdőben és így elb. 68-ban már bölcsebbek voltak, de még mindig nem eléggé.

    Ha „puha”, pontosabban semmilyen a kontroll, ha nem kell tartani a következményektől, akkor lehet hazudozni és még durvább dolgokat is lehet…

    A komcsik egyikből sem tanultak. Aki mégis pofázott, az meg úgy végezte, mint Laokoón. Nem tanultak az áruhiányból, a pápaválasztásból, a Dunaszauruszból és még a Csernobilból sem tanultak. Pedig azok már mózesi-herihori mutatványok voltak. vö: youtube: Let My People Go – The Ten Commandments Az infláció alatt meg gyorsan bedobták a törölközőt. A diplomás káderek hatalmas többségéről rövid időn belül ki is derült, hogy nem is kommunista, hanem a Diktatúra kényszermunkása, mártírja… Derék polgár. Horthy Miklós legszebb katonája. Vitéze. Volt, akiről csak a Gyurcsány alatt derült ez ki.

    Aczélt, Kádárt, Angyalt az orránál fogva vezették. Nagy Imrét mindnél korábban. Aztán amikor eljött az ideje, eldobták őket, ahogy a többi kommunistát is: az üzemekben, a PB-okon. Egyeseket nyugdíjaztak, a többit megvásárolták egy levelezős diplomával. Volt amelyikből ideig-óráig mártírt csináltak. Ő jó volt dobbantónak a Tisza István kultuszhoz. Az kell az Professzorok Batthyányi-körének, a romsicsoknak, meg a többi megfizethetetlen géniusznak.

    Itt nem volt mindenki balek. Mert a Szinetár inkább tisztában volt a reformok VALÓDI céljával, mint a riportalany. Gyorsan kineveztette magát professzor emeritusnak, még a korán nyíló lányának is íratott egy diplomát.

    Nos hát így jutottunk el Recskről Tarnabodig. Az ÁVH-tól a Betyárseregig. A 3/3-től a TEK-ig. A Munkásőrségtől a Betyárseregig. A munkáskádertől a doktoranduszig. Rákosi esti iskoláitól és tanfolyamaitól a Munka Alapú Társadalomig. A Nagy Proletár Kulturális Forradalom kriminalizálásától a Nagy Értelmiségi Fülkeforradalomig — és ezt a folyamatot nevezte az a pokolfajzat Mao kapitalista úton járásnak.

  2. Aczél, mondjuk meg őszintén, sok mindent nem értett az egészből, a rendszer síkján nem igazán értette a dolgokat. A társasági törvényt pozitív fényben látja, miközben munkástulajdonról beszél. Őrült ellentmondás, s ez csak egy a sok közül. Félreértette Gorbacsov jelentőségét, azt hitte, hogy a régies, ún. konzervatív kommunista vezetők Gorbacsov-utálatűval szemben, Gorbacsov az igazi vezér. Nem értette meg, hogy Gorbacsovban is a válság, a bukás fejeződött ki. Továbbá semmiféle végiggondolt gazdasági koncepciója sem volt, pedig a dolgok éppen azon fordultak meg.Külön vizsgálja a gazdasági szférát, a politikait, a kultúrát, a demokráciát stb. Nem érti, miért nem védte meg a munkásság és a parasztság a rendszert. Ma is tekintélyuralmi rendszer van… De annak tudjuk az okát. Ő nem látja, ismétlem, a valódi történelmi okokat. Igaz, Gorbacsovnál sokkal jobb benyomást kelt. Dehát…A dolgok szubjektív oldalát sokkal tisztában látta.A kérdező is a liberális propaganda hatása alatt áll, amikor a bukás szubjektív oldalát tolja előre. Hát a kapitalizmus százszor annyi bűnt követett el, mégsem bukott meg. Vajon miért? Azóta sokszor megbeszéltünk mindent, ezért mindez ma különösen nyilvánvaló…Nagy eklektikus volt, de személyében jó szándékú ember. Ezek a maiak nem érnek fel a bokájáig, műveletlenek, kapzsik, cinikusak, bosszúállók és jelentéktelen emberek.

  3. Nézhető Szinetár Aczél-interjúja!

    Senkit nem szeretnék befolyásolni, de kikívánkozik.

    Nem találok a mai politikusi kínálatból olyan valakit, aki egy picit is produkálna valami hasonlót az itt megszólaló
    – emberségéhez;
    – bölcsességéhez;
    – gondolatainak feszességéhez, logikai erejéhez;
    – fogalmazása világosságához;
    – felelősségvállalásához…

    Fantasztikus.

    https://www.youtube.com/watch?v=85fe_KliGwU

    1. Máshol – egy sztálinozó, zsidózó kommentre válaszolva – írtam:

      A film a Nomenklatúra egy, az átlagnál értelmesebb és becsületesebb tagjának vívódása önmagával, a történelemmel.

      Aczél György, aki – Kádárhoz hasonlóan – megjárta Horthy és Rákosi börtöneit, zsidóként diszkriminációban, majd halálos fenyegetésben volt része, a Kádár-rendszer egy időszakában a kultúrpolitikát alapjaiban meghatározó személyisége, a kádári Nomenklatúra oszlopos tagja lett.

      1956 után – Kádárhoz hasonlóan – kiegyezett az októberi események mindhárom nem „szentszövetségi” irányzatával, de – és itt már némileg eltér Kádártól – a sztálinista vonallal a legkevésbé, az antisztálinista kommunista vonallal (Angyal István vonalával) inkább, és a leginkább Nagy Imre (1954 utáni) vonala iránt bizonyult megértőnek.

      1972 után már-már nyílt összeütközésbe került a Nomenklatúra ortodox sztálinistáival, de szinte egyáltalán nem ismerte fel a technokrata szárny veszélyét – ez jól érzékelhető a riportban is.

      A riportban kifejtett véleménye az önigazgató, eredeti (Sztálin által felszámolt) szovjet tipusú megoldást nem tudja, és nem akarja leválasztani a technokrata, lényegében a rendszerváltást (azaz tőkés „szentszövetségi” restaurációt) előkészítő megoldásról. Ám az eredményt őszintén elutasítja.

      Egy jobb sorsra érdemes, ám tetteiért felelős ember tragikus búcsúját láthatja az, aki megnézi a riportot. Neki még az sem adatott meg, mint Kádárnak – nem vesztette el épp eszét, nem tudott az őrületbe menekülni.

      1. Köszönöm a kiegészítést. Aczél emléke megérdemli (azért is, mert a holokauszt idején csodálatos hősiességgel mentette ki – a szó szoros értelmében – a halálból a zsidókat).

        A magam részéről ezúttal beértem annak jelzésével, hogy Appel Henrik megkérdőjelezhetetlenül jobb (és erkölcsösebb) minőséget jelent a mai politikusi kínálat egészéhez képest…

        Aki el akar mélyedni, egyelőre csak Révész Sándor terjedelemre nézve tekintélyes munkáját forgathatja: Aczél és korunk. Sík Kiadó, 1997. 438 p.

Vélemény, hozzászólás?