Meghalt Samir Amin

Meghalt Samir Amin. 87 éves volt. Az Eszmélet állandó szerzője,  barátunk, elvtársunk. Samir halála folyóiratunk személyes vesztesége, noha tudjuk, hogy gyászol az egész nemzetközi baloldal. A nemzetközi marxista-antikapitalista baloldal internacionalista aktivistáját mindenütt ismerték a világon, nagy és kis rendezvények, tömegmozgalmak és radikális baloldali tömörülések  állandó szónoka, igazi harcosa. Teoretikusként főképpen a világrendszerelmélet keretei között alkotó marxista tudósként szerzett magának hírnevet, tekintélyt. Rendkívüli felkészültsége, tudása szerény személyiséggel párosult. Közvetlensége, embersége sokakat magával ragadott. Kemény vitapartner, állhatatos harcos, meggyőződését, alapelveit sohasem adta fel. Ugyanakkor az állandó fejlődéshez szükséges önreflexióval is rendelkezett. Az Eszmélet Samir Amin örökségét megőrzi és továbbfejleszti, mert Samir szellemi hagyatéka folytatható mindaddig, amíg a tőke világa uralkodó marad.
Az Eszmélet folyóirat szerkesztősége

 

10 hozzászólás “Meghalt Samir Amin” bejegyzéshez

  1. MI már megpróbáltunk velük (nem is egyszer) együttműködni, de minden esetben ŐK tagadták meg a velünk való együttműködést.
    Nem az a lényeg, hogy ki mennyire látszik, vagy van baloldalon, hanem az, hogy akarják-e, vagy elfogadják-e a kizsákmányoláson alapuló kapitalista rendszert?
    Mert ez a lényeg…

  2. Phoenix szerint: 2018-08-16 – 09:23

    Hmmm. Nem tudom, mire alapozod az én álláspontom értékelését, de azt hiszem, minden hozzászólásomban mindig kihangsúlyoztam, hogy a kommunisták a leg-baloldaliabbak, (de nem szélsőbalosok, mint az a polgáriak állítják) – de mindazokat szövetségesüknek kell tekinteni, akik valamilyen módon, de elutasítják a kapitalizmust és a vele járó kizsákmányolást. Erre nagyon jó példa a szocialista, baloldali szociáldemoktata irányvonalak, amelyek nem fogadják el a kapitalizmust és a kizsákmányolást.
    Nekem ez a véleményem, már nagyon régóta.

    1. Hmmm.

      Mint tudjuk, volt eset rá, hogy a kommunisták (pontosabban magukat kommunistának tartók) nem csak nem fogadták el „a szocialista, baloldali szociáldemokrata irányvonalakat, amelyek nem fogadják el a kapitalizmust és a kizsákmányolást” de kifejezetten ellene léptek fel. Mintha ez mostanság is előfordulna (talán kérdezd meg Krausz Tamást). De én nem egészen (csak) erről beszéltem. Én a citoyen értékekről (másság elfogadása, szólás- és sajtószabadság, női egyenjogúság – ami nem azonos a nők traktorra ültetésével -, stb. stb.) és azoknak a liberálisoknak való átengedéséről, majd liberális mételyként való kitagadásáról beszéltem.

  3. Itt igazán evidens a megoldás. Van a parlamenti politika. Ma Magyarországon, mondjuk, az MSZP magát odasorolja a baloldalhoz és mások is odasorolják. Ez a parlamenti baloldal. És van a parlamenten kívüli, antikapitalista baloldal. Miként jobboldal is különféle van. Persze az antikapitalista szempontból az MSZP jobboldali, mert polgári, de a konzervatív nacionalista uralkodó pozícióból ez baloldali. A politikai és elméleti logika megint összecsúszna? Szóval itt, szerintem, pheonixnek teljesen igaza van.

  4. Sajnos – de jellemzően – nevét kevesen ismerik Magyarországon az Eszmélet olvasóin kívül. Egy nagy generáció egyik utolsó képviselője volt, aki mind teoretikus, mind mozgalmi tekintetben nagy űrt hagy maga után. Ideje lenne annak, hogy a baloldal antikapitalista szárnya rárepüljön erre az örökségre. A baloldal nem antikapitalista szárnya nem tud repülni, ezért nem is érdemes nekik Samir Amint ajánlani.

      1. Pontosítok.

        A politikai bal/jobb oldal ugyanúgy relatív, mint a térgeometriai. Ha a viszonyítási alap a polgári demokrácia citoyen értékei, akkor azok a polgári erők, akik ezeket az értékeket védik, baloldaliak, akik ezeket az értékeket meg akarják semmisíteni, jobboldaliak – ebben a vonatkozásban. Mivel a citoyen értékek lényegüket tekintve szemben állnak a bourgeois értékekkel, azért a citoyen értékek valódi, hatékony védelme feltételezi a bourgeois értékek, vagyis a kapitalizmus elvetését. Így a rendszerkritikus, antikapitalista baloldal ebben a vonatkozásban is a legbaloldalibb. A sztálinisták egyik nagy bűne, hogy nem csak átengedték e citoyen értékek védelmét a polgári baloldalnak (a nem szitokszóként használt liberalizmusnak), de mivel ezeket az értékeket a liberalizmus (immár szitokszóként használva ezt a kifejezést) védelmezi, azért egyenesen meg is tagadták ezeket az értékeket – és ezzel vált a sztálinizmus jobboldalivá.

        1. A kapitalizmus elfogadó, abban tevékenyen részt vállaló, az uralkodó osztályokat kiszolgáló, magukat baloldalinak tartó polgári alakzatok NEM baloldaliak.
          Még ha a fasisztáktól, a náciktól balra is állnak – ha már a térgeometriát feszegetjük…

          A szövetségi politikába azonban belefér az ezekkel történő taktikai célú együttműködés, amíg arra szükség van – nevezetesen a fasizmus és a nácizmus visszaszorításáig.

          Utána azonban megint ott a fő probléma, a tőkés rend elismerése, óhajtása és tevékeny kiszolgálása…

          1. Hmmm…

            Ez (látszólag) tudománytechnikai kérdés. Ha -szerinted – csak a rendszerkritikus a baloldali, más -nálad is „vonalasabban” fogalmazó – szerint csak a kommunista rendszerkritikus, akkor

            baloldali = rendszerkritikus = kommunista.

            Ám ebben az esetben elő kellene vennünk a jó öreg Occam apó beretváját, és a három – állítólag – azonos értelmű jelzőből kettőt a szemétbe kellene hajítani.

            Valójában azonban ez nem tudománytechnikai kérdés, hanem a szövetségi politika, az antiszektásság döntő jelentősségű kérdése.

            A Te általad is kifejtett hozzáállás igen könnyen vezet az általam említett sztálinista bűnhöz: a nem kommunistának gondolt, ám a maga törtélmi kontextusában pozítiv értékeknek nem csak átengedése, de azután az éppen emiatti kitagadása is.

Hozzászólás a(z) Tovaris bejegyzéshez Válasz megszakítása