Krausz Tamás: Utoljára Gulyás Mártonról avagy egy jelenség margójára

Gulyás mint „radikális antikapitalista” végülis az antikapitalizmus ügyét járatja le, amikor hályogkovács módjára a szélsőjobbtól a liberálisokon át a radikális baloldalig minden létező politikai irányzatot össze akar fogni a választási rendszer demokratizálása érdekében a Fidesz ellenében. Ez lényegében – minden jó szándéka ellenére – a politikai dilettantizmus határait messze átlépő kísérlet…. Érdektelen lenne mindez éppen úgy, ahogyan érdektelen a „momentumos” politikai ámokfutás vagy a 444 c. internetes újság rasszista ruszofóbiája a maga liberális üzeneteivel. Ám antikapitalista Márton jelzett szereplései az egyelőre gyenge antikapitalista baloldal megszerveződésének inkább ártanak, semmint használnak.

Nézetem szerint az antikapitalisták, azaz demokratikus  szocialisták, marxisták, neokommunisták stb. vagy megőrzik politikai  függetlenségüket és a fejlődés képességét vagy elsüllyednek a magyar politika mocsarában.

Az antikapitalista baloldal még meg sem erősödött, már is harakirit követne el? Ismét személyes ambíciók járatják le a baloldali rendszerkritika megszzerveződését?

Állítsátok meg a butaságot!

85 hozzászólás “Krausz Tamás: Utoljára Gulyás Mártonról avagy egy jelenség margójára” bejegyzéshez

  1. Tisztelt Admin! Be kellene állítani a hozzászólásokat a wordpressben, mert itt most nehezen követhető, ki kit utál, vagy ad igazat, illetve melyik hozzászólás kinek szól.
    wp adminban: Beállítások menü, Hozzászólások csoportosításának engedélyezése -javaslom- 5 szintű mélységig

  2. Először Phoenix 2017-06-26 – 01:17 kapcsán.

    Jómagam nézetekhez, állásfoglalásokhoz, kijelentésekhez kapcsolódom, ha úgy hozza közös bölcselkedésünk.. Személyekkel nem foglalkozom.

    Ellenben egy nagyon fontos aktualitásról!

    Június huszonhatodika a magyar nemzet szégyennapja. Mert 1941 e napján indított a Magyar Királyság – a náci Németország oldalán – zsákmányszerző-népirtó háborút a Szovjetunió ellen. A hadba lépést szorgalmazó Horthy Miklós kormányzót mostani miniszterelnökünk, Orbán Viktor a minap kivételes államférfiúnak nevezte. Az egymillió magyar haláláért felelős rongyembert. Ez olyan cselekedet, mintha Angela Merkel magasztalná Hitlert…

    Szerencsénkre a szovjet népek győztek, s ennek köszönhetően nemzeti létünk és emberségünk nem semmisült meg örökre.

  3. Phoenix-nek 2017-06-23 – 09:05

    Az, hogy amit leírtam, az „én fantáziám lenne” kissé sértő saját személyiségemre (de megpróbálok neki nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani) – nos, amit én tudok, ismerek és közre adok – az nem fantáziálás, hanem az általam a legutóbbi ötven év során megismert különféle dokumentumok, könyvek, regények, filmalkotások – egyszóval a szovjet forrásokból rögzült ismeretek „terméke”…
    Nem vagyok történész, sem irodalmár, pontosan azoknak a műveknek célszemélye vagyok, akiknek írták azokat a műveket. Amikor a Szovjetunióban tartózkodtam – igaz, nem „egyfolytában”, hosszú évekig, hanem rövidebb időtartamig, igaz sokszor – a „nép között elvegyülve” is jobbára ugyanazokat hallottam, amik a megelőző ismereteimhez közelítettek. Természetesen, sok mindenben csalódtam én is, de összességében azért szeretem és tisztelem a volt szovjet érát, mert a mi szocializmusunknak is az volt a legfőbb támasza és védelmezője.
    Legfőképpen az vigasztal, hogy szemléletemmel nem vagyok egyedül ebben a világban.

    1. „Személyeskedés” nélkül egyet értek. Amit Tovaris most megfogalmazott, összefér a szovjet államszocializmus despotikus (a paternalistát megelőző) szakaszának, még inkább leegyszerűsítve fogalmazva, a sztálinizmus elméletének és gyakorlatának kritikai megközelítésével.

    2. Nem állt szándékomban Téged megsérteni.

      Az „ez a Te fantáziád” megjegyzésem kizárólag arra vonatkozott, amivel Te Sztálin 1941. június 22-én való több napos eltünését magyaráztad, mivel én több forrásból úgy tudom, hogy Sztálin a német támadás hìrére lelkileg összeomlott, és munkatársai csak napok múlva tudtak bele lelket verni és nem ismerek forrást, ami ezt mértékadóan cáfolná.

      Mellesleg amit én így a Te fantáziád termékének tituláltam, az Te magad is hipotétikusan adtad elő („… ha Sztálin „napokra eltünt” – annak csak egyetlen oka LEHETETT” és nem „egyetlen oka VOLT”) , így ezt a mostani hozzászólásodat igazándiból nem is lehet az én „sértő megjegyzésemhez” csatolni.

      1. >>Phoenix
        2017-06-24 – 14:49 (Krausz Tamás: Orbán – arccal a szélsőjobb felé c. bejegyzésnél)
        (…) Az ifjabb Karsai tehát valószínűleg ugyanazt csinálja, mint a Nomenklatúra oly sok tagja a maga területén. Ha az apja élne, minden valószínűség szerint még a fiánál is jobban “kompenzálna”.<< Ez nem úgyszintén "hipotétikusan" előadott állítás?

        1. De, pontosan az. Na és?

          Egy további hipotetikus megállapítás:

          Fekete György erőt is vehetne magán, és abbahagyhatná immár fájdalmasan nevetséges, izzadságszagú kekeckedését Phoenix-szel szemben.

          Színtiszta hipotézis …

  4. Elsősorban az állásfoglalást jegyző Krausz Tamástól engem az érdekelne ez ügyben leginkább, hogy – büntetőjogi önvédelmünkön túl – milyen alapon, mely megfontolásból, miért ne tartsuk Orbán Viktort fasisztának, illetve mitől nem fasiszta egy pronáci, antiszemitizmussal kokettáló, idegengyűlöletet szító, bűnbakok képzésére ösztönző, tekintélyuralmi rendszert építő, demokráciát kiüresítő szövegeket mondó és tetteket cselekvő politikus?

  5. Tisztelt Phoenix, érdeklődéssel várom, hogy velem szembeni személyeskedésedet (tarkítva gúnyolódással, sértegetéssel), amit te nemes egyszerűséggel vitának nevezel, befejezed. Előre is köszönöm. Jóhiszeműségemet jelezendő, ezúttal nem tárgyalom tételesen engem célzó igaztalan kifakadásaidat.

  6. Kedves Fekete György!

    (Fekete György
    2017-06-23 – 10:18)

    A beszéd közzétételét őszintén köszöntem meg, mert így alkalmam nyílt pontosítani: Sztálin 11 napra tünt el nyomtalanul a német támadás után.

    A fordításkritikát nem Téged támadva írtam, hanem ismeretterjesztési céllal. Munkásságodat ismerve (amikor éppen nem túlérzékenykedve támadsz másokat) Te tudod a legjobban, hogy egy ilyen fórumnak ez az egyik legfontosabb feladata – az ismeretterjesztés.

    Utolsó mondatodat (Phoenix 2017-06-23 – 09:52) hsz-emmel kapcsolatban nem tudom értelmezni. Ugyanis neked címezve abban semmit nem bizonygattam.

    Legutóbbi hosszabb – valóban neked címzett – gondolatfutamomat a hsz lista tanusága szerint e hsz-ed után rögzítette a rendszer, így arra ez aligha lehet reagálás. Ha mégis, akkor viszont egyszerűen nem mondasz igazat, illetve logikai cikk-cakkjaid végleg követhetlenek, és a vitát – kitudja hánydszor – a magam részéről Veled lezárom.

  7. Tabár úr, köszönöm!

    Tehát Sztálin június 22-től július 3-ig tünt el, 11 napra – nem semmi!

    A beszéd fordítása hagy maga után kívánni valókat. Ime az első sorok oroszul:

    „Товарищи! Граждане! Братья и сестры! Бойцы нашей армии и флота!
    К вам обращаюсь я, друзья мои!”

    ami magyarul:

    „Elvtársak! Polgártársak! Fivérek és nővérek! Hadseregünk és flottánk harcosai!
    Hozzátok fordulok, barátaim!”

    Sztálin sem azelőtt, sem később ilyen fordulatokat nem használt. Megelégedett a „Товарищи!” („Elvtársak!”) megszólítással.

        1. Szerintem megrendült, ami származhatott magától a hitszegő támadástól, a múltban elkövetett, a Vörös Hadsereg vezetésének a megtizedelésétől, a folyamatban lévő hadsereg fejlesztésének befejezetlenségétől.
          Mivel a Szovjetunió léte forgott veszélyben – szerintem akkor nem a saját hatalmának az esetleges elvesztésétől félt – nagyon alaposan meg kellett magyarázni a tömegeknek a helyzet súlyosságát, valamint a védelem megszervezését, aminek realitását csak a Moszkva alatti győzelem ténye alapozott meg.
          Olvastam valahol (már a szerző nevére nem emlékszem) egy angol író „A Nagy Honvédő Háború egy angol szemével”… valami ilyesmi volt a címe, magyarul is kiadták, ahol elég sokat foglalkozott Sztálinnak a háború első heteiben tanúsított viselkedésével.

          1. Ezt, mint lehetséges verziót, el tudom fogadni.

          2. Alexander Werth
            Oroszország ​nagy háborúja
            1941-1945
            Kossuth / Zrínyi Katonai, Budapest, 1971; 1973

            Talán ez volt.

  8. RÁDIÓBESZÉD [Sztálin], 1941. JÚLIUS 3.

    Elvtársak! Polgárok! Testvérek!
    Hadseregünk és Hajóhadunk katonái!

    Hozzátok fordulok, Barátaim!

    A hitleri Németország hazánk ellen június 22-én megindított hitszegő katonai támadása folytatódik. Bár a Vörös Hadsereg hősiesen ellenáll és az ellenség legjobb hadosztályai és légierőinek legjobb egységei már szét vannak zúzva és a harcmezőn lelték sírjukat, az ellenség újabb erőket dob az arcvonalra és folytatja előnyomulását. A hitleri seregeknek sikerült elfoglalniok Litvániát, Lettország jelentékeny részét, Belorusszia nyugati részét, továbbá Nyugat-Ukrajna egy részét. A fasiszta légierők kiterjesztik bombavetőik tevékenységének színterét — Murmanszkot, Orsát, Mogiljovot, Szmolenszket, Kievet, Odesszát, Szevasztopolt bombázzák. Hazánkat komoly veszély fenyegeti.

    Hogyan történhetett, hogy dicső Vörös Hadseregünk több városunkat és kerületünket átengedte a fasiszta seregeknek? Vajon a német fasiszta seregek valóban legyőzhetetlenek, mint ahogyan a kérkedő fasiszta propagandisták szakadatlanul világgá kürtölik?

    Természetesen — nem! A történelem azt mutatja, hogy legyőzhetetlen hadseregek nincsenek és nem is voltak. Napoleon hadseregét legyőzhetetlennek tartották, mégis megverték, hol az orosz, hol az angol, hol a német seregek. Vilmos német hadseregét az első imperialista háború idején szintén legyőzhetetlennek tartották, mégis több ízben vereséget szenvedett az orosz és angol-francia seregektől s végül is szétzúzta az angol-francia haderő. Ugyanezt kell mondanunk Hitler jelenlegi német fasiszta hadseregéről is. Ez a hadsereg még nem talált komoly ellenállásra az európai kontinensen. Csak a mi területünkön talált komoly ellenállásra. Es ha ennek az ellenállásnak eredményeképpen Vörös Hadseregünk szétzúzta a német fasiszta hadsereg legjobb hadosztályait, ez azt jelenti, hogy a hitleri fasiszta hadsereget ugyanúgy szét lehet verni és szét is lesz verve, mint ahogyan Napóleon és Vilmos hadseregeit szétverték.

    Ha területünk egy részét mégis elfoglalták a német fasiszta seregek, ez főképp azzal magyarázható, hogy a fasiszta Németország háborúja a Szovjetunió ellen a német seregek számára kedvező, a szovjet haderő számára viszont kedvezőtlen feltételek mellett kezdődött. Németország ugyanis — mint háborút viselő ország — haderejét már teljes mértékben mozgósította s az a 170 hadosztály, amelyet Németország a Szovjetunió ellen bevetett és a Szovjetunió határain felvonultatott, teljes készenlétben állott és csak a jelet várta az indulásra, a szovjet haderőt ellenben még mozgósítani kellett és fel kellett vonultatni a határon. Nem kis jelentősége volt ebben annak a körülménynek sem, hogy a fasiszta Németország váratlanul és hitszegő módon megszegte a közte és a Szovjetunió között 1939-ben kötött megnemtámadási egyezményt, nem törődve azzal, hogy az egész világ Németországot fogja támadó félnek tekinteni. Érthető, hogy a mi békeszerető országunk, amely nem kívánta vállalni az egyezmény megszegésének kezdeményezését, nem léphetett a hitszegés útjára.

    Azt kérdezhetik: miképp történhetett, hogy a Szovjetkormány hajlandó volt megnemtámadási egyezményt kötni olyan hitszegő emberekkel és szörnyetegekkel, mint amilyen Hitler és Ribbentrop? Nem követett-e itt el hibát a Szovjetkormány? Természetesen — nem! A megnemtámadási egyezmény: két állam közötti békeegyezmény. Márpedig ilyen egyezményt ajánlott nekünk Németország 1939-ben. Elutasíthatta-e a Szovjetkormány ezt az ajánlatot? Azt hiszem, hogy egyetlen békeszerető állam sem utasíthat el egy szomszédos hatalommal váló békeegyezményt, még akkor sem, ha e hatalom élén olyan szörnyetegek és kannibálok állnak, mint Hitler és Ribbentrop. Ennek, természetesen, elengedhetetlen feltétele, hogy a békeegyezmény sem közvetlenül, sem közvetve ne sértse a békeszerető állam területi épségét, függetlenségét és becsületét. Mint ismeretes, a Németország és a Szovjetunió közötti megnemtámadási egyezmény éppen ilyen egyezmény. (…)

    A teljes beszéd: http://ww2.bibl.u-szeged.hu/index.php

    1. Lehet bármit mondani Sztálinról. De amikor a náci Németország megindította a támadást a Szovjetunió ellen – nos, a reagálásában semmiféle árulás, vagy félreértelmezés nem volt tapasztalható.

      1. Na, ez speciel nem egészen igaz. Az első beszédet nem ő, hanem Molotov mondta el a rádióban, ő napokra eltünt, s csak azután került elő, és szólt „bátyáimhoz és nővéreimhez” …

        1. Az biztos, ha Sztálin „napokra eltűnt” – annak csak egyetlen oka lehetett; – megfelelően megfogalmazni a szovjet népben felmerült fájdalmas dilemmára a választ. Hogy történhetett meg, és főleg miért az, hogy egy viszonylag korrekt megállapodást a tulajdonképpeni kezdeményező fél miért rúgta fel, és miként hajtotta végre „hitszegő támadását” a Szovjetunió ellen.
          A másik nagy kérdés, amiről a nemzetközi és hazai burzsoá történészek hallgatnak (esetleg hazudnak) – hogy a Horthy Magyarország miért is kapcsolódott be szinte már az első napokban a Szovjetunió elleni hadjárathoz?

          1. „… megfelelően megfogalmazni a szovjet népben felmerült …”

            Ez a Te fantáziád.

            Sztálin teljesen összeomlott és üres tekintettel maga elé meredve ült a dácsája egyik szobájában a földön, amikor emberei rátaláltak. Napokba telt, mig lelket vertek belé, hogy képessé váljon a szovjet társadalom elé állni. Az persze becsületére válik, hogy ez végül is sikerült.

        2. Tanár úr!

          Az isten szerelmére! nem én vagyok az ellenség, akinek minden szavában visszaverendő támadást kell látnod.

          Tovaris azt írta – Sztálin védelmében -, hogy a német támadásra kifogástalanul reagált. Én ezt pontosítottam azzal, hogy rámutattam, napokra eltünt. Csupán ennek a ténynek az alátámasztására említettem, hogy június 22-én nem ő, hanem Molotov mondott, eléggé semmitmondó, rádióbeszédet. E tény fontosságára Ehrenburg is rámutatott emlékirataiban, az „Emberek, évek, életem”-ben. Ellenpéldaként említhetném a – szerintem kitűnő – filmet, a „The King’s Speech”-t, ami arról szól, hogy mekkora hőstett volt a súlyos beszédhibás György brit király részéről rádióbeszédet mondani 1939 szeptember 1-én.

          1. Phoenix-Andráska (a nick-nevem nem „tanár”, s tőled nem hiteles, hogy így fordulj hozzám…), üdvös lenne, ha nem paranoid módon élnél meg engem. Hiszen ismét teljesen mást érzékelsz, mint ami ténylegesen történt. Ugyanis Tovaris, akinek hozzászólására hivatkozol, egy ékezetet nem ejtett arról, hogy Sztálin elsőként vagy nem elsőként szólt a nyilvánosságban, fordult a az egész akkori társadalomhoz a szovjet vezetők közül – a német agressziót követően. Erre mégis te ezt írtad neki: „Na, ez speciel nem egészen igaz. Az első beszédet nem ő, hanem Molotov mondta el a rádióban…”. Fárasztó a perfekcionizmusod. És mielőtt szememre vetnéd, hogy „pszichologizálok”, ezt most is te indítottad, személyeskedéssel fűszerezve („Az isten szerelmére! nem én vagyok az ellenség,”). Én ellenben nem a személyedről szólva, téged minősítve jeleztem, hogy ne cáfoljunk meg se fogalmazottat, hanem a művelet indokolatlanságára hívtam fel a figyelmet (mivel nem először fordult elő). Egyébként megnyugtatlak, soha nem tartottalak „ellenségnek”, semmiféle tekintetben se. Minek gondollak? Maradjon ez a magántémám. Ezúttal se tárgyaltalak volna, ha kifakadásoddal (tudod, amikor a transzcendens főparancsnokot emlegetted – az imént idéztem) nem kényszerítesz rá. Minden jót.

          2. ad Fekete György 2017-06-23 – 09:50

            Kedves Fekete György!

            (bizony isten soha többet nem foglak Tanár úrnak szólítani, ha tudtam volna, hogy ez Téged sért, eddig sem tettem volna – egyébként mintha már tisztáztuk volna, hogy nagyjából egyidősek vagyunk – én is 1951-ben születtem -, de nekem eszembe nem jutna Téged le-Gyurikázni)

            „Tovaris 2017-06-22 – 17:38

            Lehet bármit mondani Sztálinról. De amikor a náci Németország megindította a támadást a Szovjetunió ellen – nos, a reagálásában semmiféle árulás, vagy félreértelmezés nem volt tapasztalható.”

            írta Tovaris. Itt – szerintem – a lényeg: „amikor a náci Németország megindította a támadást a Szovjetunió ellen – nos, a REAGÁLÁSÁBAN semmiféle … félreértelmezés nem volt tapasztalható.”

            Mivel sok forrásból (Ilja Ehrenburgtól kezdve a leningrádi feleségem rokonaiig bezárólag) tudom, hogy mekkora megdöbbenést, csalódottságot és demoralizáló hatást váltott ki, hogy miután a híres bemondó, Levitán bejelentette a német hadsereg hitszegő támadását, nem (az akkor félistenként tisztelt) Sztálin szólt a szovjet néphez, hanem csupán Molotov (elég gyenge beszéddel) és utána – ezt hála Neked, immár pontosan tudjuk – 11 napig senki nem tudta, hogy hol van Sztálin, él-e, halott-e. Úgy gondoltam, hogy ez eléggé erős FÉLREÉRTELMEZÉSKÉNT TAPASZTALÓDOTT SZTÁLIN REAGÁLÁSÁBAN, amit csak az Általad ideidézett július 3-i rádióbeszéde oszlatott el. Ez alatt a 11 nap alatt a Wehrmacht és az SS igen nagy szovjet területeket foglalt el, és mellesleg június 27-én a Magyar Királyság is hadat üzent a Szovjetuniónak – Sztálin meg maga elé meredve csücsült a dácsájában.

            Mindezt (Phoenix 2017-06-22 – 18:19) válaszomban röviden próbáltam megfogalmazni, és még mindig nem értem, hogy ha nem kekeckedésből, akkor miért kötöttél bele. Vagy Szerinted is Sztálin reagálásában (11 napi eltünésében) „semmiféle … félreértelmezés nem volt tapasztalható” Mielőtt belekötnél Továris ezen megfogalmazása szintén „félreértelmezhető”, de én – régről ismerve Tovaris stilusát – azonnal úgy értelmeztem, hogy Sztálin „reagálásában semmiféle árulás, vagy más kifogásolható elem nem volt tapasztalható”. És a 11 napos nyomtalan eltünést erősen kifogásolható reagálásnak tartom.

            Természetesen jogod van az utolsó szóra, de igen nagyot nőnél a szememben, ha beérnéd egy „pardonnal” 🙂

          3. Bocsáss meg, kedves Phoenix, de énképem szempontjából a te rólam alkotott véleményed számomra közömbös.

    2. Nos. A „Molotov-Ribbentrop paktum” – ahogy a nyugati történelemírás (hamisítás) emlegeti – pontosan a nyugati hatalmak bűnös politikájának a következménye. Ha nem játszanak arra, hogy majd a két „diktátor” megöli egymást – akkor nem lett volna az, ami…

          1. Sztálin képe mindenütt látható. Az egy dolog, hogy volt sztálinizmus, egy másik, hogy Sztálin ikonikus jelkép volt.

          2. ad Tovaris 06-22-17:48

            Pontosan, ikonikus. Mint a Szent Inkvizició idején Szűz Mária és Jézus Krisztus. Vagy Te azt hiszed, hogy azokat az ikonokat csak az Inkvizició terrorja hatására hazug képmutatással és nem őszinte hittel imádták? A különbség csak annyi, hogy Mária és Jézus nem voltak az Inkvizició közvetlen irányítói, mint Sztálin a sztálinista apparátusé. És ez nem elhanyagolható.

          3. A tudományban, de a mindennapi életben is, összehasonlítani csak az összehasonlíthatókat lehet, s ez a követelmény nem tautológia. Jézus, Mária, Sztálin. No meg a nagyapám, ha hajóskapitány lett volna…

          4. Tisztelt Fekete György!

            Egyrészt a tudomány – különösen a társadalomtudomány – is használ analógiás vizsgálódásokat.

            Másrészt konkrétan a harmincas-ötvenes évek Szovjetuniójában nem volt ritkaság, hogy egyszerű emberek a hálószobáikban az ikonjaik mellé, sőt nem egyszer a helyükre akasztották Lenin és Sztálin ikonisztikus portréjait.

            (Tényleg nem veszed észre, hogy most már minden mondatomba belekötsz, és ezért egyre inkább magadat teszed nevetségessé?)

          5. Ejnye, kedves Phoenix-Bandika, újra és újra nekem tulajdonítod, amit te csinálsz. Hivatkozásod is sántít, hiszen teljesen történelmietlen módon próbáltál egybevetni jelenségeket az emberiség történetéből.

          6. Jó egészséget és hosszú, boldog életet kívánok!

    1. …hogy a náci Németország a meg nem támadási szerződés ellenére 176 hadosztállyal – átlagos feltöltöttséggel 10 – 30 ezer ember hadosztályonként – koncentrált ék alakú csapásokkal – több frontot nyitva megtámadta a Szovjetuniót.

  9. BB-nek 2017-06-17 – 07:59

    Trockij szocdem lenne és liberális? A két fogalom együtt nem érvényes. Vagy szocdem, vagy liberális. Egyébként Lenin is szocdem volt sokáig, mint minden kommunista a legelején. Eleinte „bolsevik”-nak hívták az új, a szociáldemokráciában elkülönült frakciót – és még évekig az SzK(b)P volt a párt neve is.

    https://www.youtube.com/watch?v=dr_UMhNMSOI

    Ha megnézed a videót, az elején a feltartott kezű, bőrkabátos ember Lev Davidovics Trockij, a Vörös Hadsereg megszervezője.
    Ezt az indulót a mai napig kiemelt helyen játssza a mindenkori szovjet/orosz zenekar a különböző díszszemléken.

    1. Nem értem. Ha valaki megszervezte a Vörös hadsereget, akkor onnantól minden rendben? Pláne ha induló is van? Vagy világosítsatok már fel, szerintetek Sztálin, – aki nélkül valószínűleg se a SZU nem marad fenn, se MO nem lett volna szocialista ország, – Sztálin csak a hatalom miatt állíttatta félre? Nem azért, mert egy picit más irányban ment? Erre céloztam. Illetve Sztálin itt nem szalonképes?

      1. Sztálin szerepe a Szovjetunió történetében maghatározó jelentőségű. Azóta is folyik a történelmi léptékű vita, hogy rossz volt-e, vagy jó?
        Nem lehet relativizálni és az adott történelmi körülmények közül kiragadva semmit sem megfelelő objektivitással értékelni. Főleg nem a burzsoázia hamis történelemszemlélete alapján. De a szemellenzős megítélések is tévútra vezethetnek.
        Főleg irtózom a Sztálin – Hitler összehasonlítgatásoktól – mert rettentő felületes „eredményeket” produkál.

        1. Sztálin „a megfelelő ember volt a megfelelő időben a megfelelő helyen”. Lukács György szerint ha a Sztálin-Trockij vetélkedést Trockij nyerte volna meg, ugyanazok a tendenciák érvényesültek volna – Lukács szerint talán még kegyetlenebbül. Lukácsnak abban feltétlenül igaza van (ha Trockij hipotetikus megítélésében vitatható is az álláspontja), hogy az 1928 után kibontakozó „bonapartista ellenforradalom” nem Sztálin személyes kvalitásaiból, hanem a történelmi helyzetből (egy forradalom lezárása, amely forradalom egyfelől elkerülhetettlen volt, másfelől szinte teljesen hiányoztak a technikai-társadalmi alapai) következtek. Arról teljesen meddő vitatkozni, hogy Sztálin nélkül a Szovjetunió sorsa jobban, vagy rosszabbul alakult volna. Ám azon elgondolkodni, hogy egy elkövetkezendő forradalomban hogyan kerülhető el a bonapartista elfajulás és ennek érdekében marxista kritikával kezelni a sztálinizmust, mint történelmi jelenséget, és mint olyan fejleményt, ami – mutatis mutandis – megismétlődhet, nos ez nagyon is nem meddő dolog. Külön fontosnak tartom, hogy a sztálinizmus kritikai elemzését azon az alapon elvetni, hogy azzal az antikommunizmus malmára hajtjuk a vizet – a legsúlyosabb, bűnnél nagyobb sztálinista hiba. Ugyanis a sztálinizmus és az antikommunizmus között kétségtelenül van egy igen veszélyes egyezés: mindkettő egyenlőségjelet tesz a kommunizmus és a sztálinizmus közé.

          1. Hozzátéve, hogy még nagyobb hiba a burzsoá történelemszemlélet egyik alap tézise, hogy a hitlerizmus (nácizmus) egyenértékű a sztálinizmussal (vagy fordítva). A két szemlélet a háttérben találkozik – és ettől frusztrált a ma embere. Nagyon sokan.

      1. Ezt az egy lenini gondolatot kell mindenek előtt végiggondolni és megérteni:

        „Csupán arra emlékeztetek, hogy Zinovjev és Kamenyev októberi epizódja természetesen nem volt véletlen, de éppoly kevéssé lehet ezt SZEMÉLYES bűnükül felróni, mint Trockijnak nem bolsevik voltát.”

        (Lenin utolsó írásai, 10. oldal Kossuth Kiadó 1963 – kiemelés és néhány fordítási pontosítás tőlem – Phoenix)

          1. Phoenix
            2017-06-17 – 00:26
            Mit értesz “Trockista vonal” alatt?
            Szocdem és liberális

          2. Mi az, hogy „trockista vonal”? Tudtommal Trockij Lenin egyik legodaadóbb híve volt, a Vörös Hadsereg megszervezője.
            Trockij sem volt tévedhetetlen – ellenben Sztálin sem.

          3. „Mi az, hogy “trockista vonal”? Tudtommal Trockij Lenin egyik legodaadóbb híve volt, a Vörös Hadsereg megszervezője.”

            Történelmi léptékekben érdemes nézni, nem egyes dolgokat kiemelve, hisz Hitler is szerette a gyermekeket és a kutyákat, valamint voltak szociális töltetű intézkedései.
            Trockij nyugat felé húzott. Sztálin szájából mégsem sikerült kiénekelni a sajtot, mert Sztálin érzékelte a különbségeket. És itt van mindennek a lényege: a legapróbb kis eltérés hosszú távon hatalmas gondot okozhat. És aki nem áll be a sorba, annak lehet, hogy jégcsákány a jutalma, nincs különút. Kicsit hasonló, bár mégis teljesen más a Hodorkovszkij eset, de ez meg már túl messze mutat.
            Igazából a hazai bal sem tud sem forradalmat, sem bármilyen változást elérni, ha nincs a kezében egy olyan háttértámogatás, mint pl. amiből a Szovjetunió kinőtte magát. (Itt a német -angol-amerikai pénzekre gondolok. ) a kezdőtőkét adók lehet, nem számoltak Sztálinnal, aki mint elszabadult hajóágyú lerendezte a dolgokat.
            Szóval pénz nélkül csak ideológiákat lehet faragni. Kérdés, kinek a letolt gatyáját kell közelről megszemlélni, hogy valamire jussunk?

          4. ad BB 06-17 7:59 / 8:50

            Aha …

            Ekkora baromságokat még napjainkban sem lehet minden nap olvasni/hallani. A további kommunikációt Veled befejeztem.

    1. Szegény BB is úgy írogat, mintha zavarkeltő lenne. Trockij mint liberális és szocdem. ? Tényleg az ember esze megáll és ácsorog…, de hagyjuk. indegy. Beszéljünk komoly dolgokról. Pl. azt az antikapitalistát, aki nácikkal tárgyal Zagyvától a másik zagyváig, Bayer Zsoltig, nevezzük trójai falónak.

      1. El vagyok veszve ebben a fura struktúrában itt a hozzászólásoknál, -és ahogy látom mások is, ezért vesztik értelmüket egyes megjegyzések. Trockijt 26-ban vagy 27-ben szocdem elhajlás miatt tették parkolópályára – erre hivatkoztam

        1. Bár megigértem, hogy befejezem Veled a kommunikációt, egy utolsó reagálást még megengedek magamnak.

          Trockijt nem „parkolópályára tették” (például Gorbacsov tette parkolópályára 1987-ben a moszkvai városi pb első titkári posztról leváltott Jelcint, kinevezve miniszterhelyettesnek), hanem száműzték és végsősoron meggyilkolták.

          Azonkivűl érdekelne, hogy pontosan (szerinted) miért vádolták szocdem elhajlással Trockijt (a permanens forradalom hirdetése nem éppen szocdem attributum)?

          Továbbá miért kellett Eizenstein „Október” című (ál)dokumentumfilmjéből és egy sor Lenint ábrázoló 1917-1921 közötti fényképből kivágni/kiretusálni Trockij alakját? Miért kellett az Eizenstein film gyenge-hazug utánzatában (M. Romm Lenin októbere) Trockijt (aki az illegalitásban levő Lenin helyetteseként levezényelte az októberi forradalmat) immár egyenesen, mint az októberi forradalmat akadályozni akaró ellenséget ábrázolni (1956-ban a XX. Kongresszus után Romm ezeket a jeleneteket sajátkezüleg vágta ki a filmjéből, ami így is csapnivalóan rossz és hazug maradt)?

          Ha Trockij valóban – árulóként – szocdem elhajló lett volna, az miért indokolna ilyen durva történelemhamisításokat (a hirhedt Rövid tanfolyamot még nem is említettem). Vagy fordítva, ha ilyen nyilvánvaló és bizonyítható történelemhamisításokat követtek el Trockijjal szemben, akkor miért ne lehetne hazugság a „szocdem elhajlás” is?

          Kiváncsian várom a bizonyított tényekkel alátámasztott válaszokat.

          1. Fhoenix: Trockijnak papírja van róla, hogy szocdem elhajló. Nem voltam ott a konferencián.
            A másik: érdekes ez a vita Sztálinról, Zsukov emlékiratait olvasom épp és engem is érdekelt ez a téma, hogy valóban eltűnt-e Josip 11 napra.
            Zsukov azt írta, hogy 22-én hajnalban találkozott Sztálinnal, majd délelőtt 9 30-kor a Kreml-ben ismét. ahol bejelentette, hogy Molotov beszélni fog délben a rádióban 13 órakor felhívta Sztálin Zsukovot,
            és elküldte Hruscsovval Tarnopolba. 23-án Sztálin nem járult hozzá Vatubyin kinevezéséhez, Sztálin 26-án telefonon hívta Zsukovot, illetve magához rendelte, ahol a szobában már Timosenko és Vatunyin állt a szőnyeg szélén vigyázzállásban.
            Juni 29-én kétszer járt Sztálin a főparancsnokságon, „és mindkét esetben élesen reagált a… helyzetre” juni 30-án megalakult az Állami Honvédelmi Bizottság, élén Sztálinnal.
            Ez a könyv azt hiszem, 67-es, amikor már rég ráborították a bilit Sztáinra, meg Berijára, tehát felesleges lett volna hazudni. Valahogy városi legendának érzem ezt a majd kéthetes eltűnést, először Kun Béla unokája beszélt erről, de őt sem lehet kompetensnek nevezni, zsigerből gyűlöli Sztálint (talán érthető) . Amúgy könnyű itt okosnak lenni, Zsukov is írt erről, mit vétett a vezetőség azzal a nagy elszántan békére való törekvéssel, hogy mindenáron el akarták kerülni a készülődés látszatát, nem adva okot a támadásra, miközben Sorge és mások is hozták a háború hírét. Ami tényekkel alátámasztott információ volt, de volt a németeknek erre egy teljes programjuk, ami iszonyat nagy dezinformáció volt, hogy Angliába indulnak. Tehát így utólag könnyű borzasztó okosnak lenni….

  10. A politikában természetesen semmi sem véletlen. Még a véletlen sem, mert az is objektív szereplő lesz. Tehát azzal mentegetni a srácot, hogy naiv, meg hogy még baba, tényleg nincsen értelme.Meg kell nézni 3 dolgot. Ki finanszírozza, ki áll be mögé és ki adja a sajtót? Én ezt megnéztem és ennek alapján jutottam el odáig, hogy ebből semmi jó nem jön ki. Attól mert sokan támogatják a Facebookon, mint a Puzsért meg a többi kóklert a tv-ben, nem sokat jelent. 5o ezer like-juk van. Na und? Hitlernek 50 millió volt. Az egész tétje az, hogy minden épkézláb ellenállást szétmorzsoljanak, és kezdődjön végre Magyarország ukrainizálása, a Mjadanon is a nácik és a liberálisok adták a fő vonalat és bizony felolvadt bennük az a néhány balos csoport, amely az egészből semmi nem értett és ma sem ért. Így állunk hát. Talán ne ezen az úton menjünk, akár mennyire is undorodunk az Orbán-rendszertől. Gondolkodjunk el. Ezt a tekintélyelvű rezsimet nem lehet normális választási úton leváltani. Hiába fogunk össze a nácikkal meg a liberókkal. Aki ezt az egyszergyet nem érti, az elveszett az antikap oldal számára, az valóban feloldódik a mocsárban.

    1. Ezeket a gondolatokat a saját szavaimmal már én is kifejtettem. A lényeg: ezt (és a hasonló rendszereket) csak erőszakkal, polgári(?), vagy szocialista forradalommal lehet legyőzni – vagy ha már teljesen működésképtelenné válik, akkor saját maga omlik össze.

  11. Tényleg nem értettem, mit nyaltok-faltok ezen a törtető, a legrosszabb és legellenszenvesebb liberális lózungokkal felvértezett túlkoros diákon.. (:) ) Krausz Tamás majd ismét okosan megmagyarázza, amit rajta kívül eddig is mindenki látott. Valahogy keményen tolják hátulról, mármint most képletesen gondolom, nem kéne beállni a sorba, vagy nem kellett volna reménykedni, hogy majd ez az agresszív kismalac a maga valamilyen erőt képviselő hátterével majd jó lesz nekünk, hisz a mi kutyánk kölyke. Vagy mint Kreisz Bandi néhai barátom mondta: csak jobb lenne ha a barátnőmet egy ismerős vinné el, milyen ciki lenne egy ismeretlen… 🙂

    1. Nem követted itt az eseményeket, BB. Éppen nem mindenki látott, Ő látta meg először. Ha végignéznéd itt az utóbbi írásokat, látnád, Krausz volt az, aki először lebaltázta a fiatalembert, majd többen beszóltak neki, hogy a fiú nem liberális, nos ezért követte meg őt egy kis cikkben. És igaza is volt, nem kell mindenkit agyonütni, aki fiatal, de keresi az útját. Nem is az a baj vele, hogy liberális, hanem az, hogy kókler. Most a kis cikkben a szerző rámutatott az úttévesztésre. A politikai narcizmus mifelénk súlyos betegség. Ez is kiderül a cikkből. Mi ebben a baj?

      1. Követtem, az sem tetszett, sőt, akkor határoztam el, hogy végeztem itt, dehát nincs nagy választék. talán nagyobb megalapozottsággal kellene nyilatkozni, hisz néhány kivételtől eltekintve Krausz az egyetlen olyan ember, aki normálisan, humorral és sajtórakészen tud nyilatkozni olyan dolgokról, amit ma már szinte tiltanak. Mint a jó szabó: két mérés, egy szabás.

      1. Ha valamit közzéteszünk, akkor át kell gondolni, mint a szabónak, aki inkább kétszer mérjen meg mindent, utána szabjon, mint felületesen kapkodva vágjon össze-vissza. Megfontoltság.. „Hogy bonyolult kérdések eldöntésénél, amikor minden irányú tájékozódásra van szükség, ugyanolyan bölcsek és megfontoltak legyenek, amilyen Lenin volt. ” 🙂

        1. Nem lehet mindenki Lenin-kvalitású. Pont az a baj, hogy az utóbbi száz évben híján voltunk a Leninhez hasonló teoretikusoknak…
          Ráadásul elődeink nem egy emberöltőre, hanem évszázadokra érvényes teóriákat alkottak.

          1. Hagyjuk már Lenint mint mércét, amikor szerencsétlen magyar álbaloldali fiatalok nácikkal való kokettálásáról van szó. Ez egy ragályos betegség, miután szétverik általuk a politikai ellenzéket, ők jól megélnek belőle. És Krausz jól látja, a bimbózó balos csapatocskák is lejáratódnak. Nekem nem ez fáj a legjobban, hanem hogy a magyar bal-liberális értelmiség, amely az antiszemitizmusra oly érzékeny, szervezi az egészet.

Hozzászólás a(z) Tovaris bejegyzéshez Válasz megszakítása