Kuncze

Alig hogy befejeződött a november 17-i tömegtüntetés – nem is az első – az orbáni tekintélyuralmi rendszer ellen a Kossuth téren, az ATV-n feltűntek az első liberális kommentátorok, jól ismert „hatalmi tényezők” vagy értelmiségiek. Köztük is a legelső, Kuncze Gábor, az SZDSZ egykori elnöke. Ám sokak meglepetésére az idősödő elnök bizony nem örült. Még hogy nem örvendezett, egyenesen megsértődött, ki volt borulva, meg volt bántva, „kikérte magának”, hogy a fiatal „balos szónokok” válogatás nélkül az elmúlt 25 év teljes hatalmi elitjét elküldték melegebb éghajlatra. Szegény elnök úr csak annyit értett az egészből, hogy bizony ő is úgy került be a fiatalok, az új generáció emlékezetébe, mint egy szűk, de annál inkább leszerepelt társadalmi csoport képviselője. Társadalmi értelemben ő is bukott ember…

Az önmagába szerelmes, narcisztikus magyar „értelmiségi” még ma sem érti, hogy az elmúlt 25 év gazdasági és kulturális hanyatlásáért felelősséggel tartozik. Ellentétben a fiatalokkal, Kuncze sem érti, hogy Magyarország egész Kelet-Európában a rendszerváltás egyik legsikertelenebb országa, talán csak Ukrajna, Lettország és Bulgária vetekedhet vele. Nem olvasta, hogy több mint hárommillió ember került hazánkban a szegénységi küszöb alá? Nem vette észre, hogy a szociál-liberális kormánykoalíció tizenkét éves uralkodása nyomán, alapjában a rendszerváltás 2o éve alatt létrehozott társadalmi és politikai, mentális és kulturális feltételrendszer megágyazott az először 1998 és 2002 között ránk telepedő, de 2010 óta már folyamatosan rajtunk uralkodó neohorthysta tekintélyelvű rendszernek? Ebben éppen neki nem lenne személyes történelmi felelőssége? Kuncze azt sem vette észre, hogy 2010-ben (és 2014-ben) szinte nullára leszavazták a liberálisokat, hogy komolyan vehető politikai erőként megszűnt Magyarországon a liberalizmus?

A fiatalok emlékezetébe úgy került be ez a hatalmi elit – Kuncze Gáborral egyetemben! –, mint amely a privatizációnak nevezett „eredeti felhalmozás” révén hihetetlen társadalmi egyenlőtlenségeket létrehozva saját magának és egy szűk felső csoportnak teremtett új privilegizált társadalmi helyzetet, kialakítva az új gazdagok, az oligarchák uralmát a gazdaságban, a politikában és a kultúrában egyaránt. Ha Kuncze úr nem tudná, a fiatalok tudják, ez a 25 év vezetett oda, hogy egy újabb neofasiszta, antiszemita és cigánygyűlölő politikai erő emelkedhetett fel Magyarországon, legálisan berendezkedve a parlamentben Kuncze és Gyurcsány úrék kormányzása idején. Itt tartunk 2014 végén, s Kuncze úrék még mindig magukat ünnepelnék, mint a rendszerváltás hőseit…

Szegény Kuncze úr. Mit szegény Kuncze úr…?

Szegény magyar nép.

Krausz Tamás –