MEGHÍVÓ konferenciára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 100. évfordulója alkalmából


Időpont: 2017. október 30-án 14.00-tól 18.50-ig.
Helyszín: Kossuth Klub 1088 Bp., Múzeum u. 7.
A levezető elnök: Szász Gábor

14.05   Megnyitó.
14.10   Krausz Tamás: Megbukott-e az orosz forradalom?
14.30   Harsányi Iván: A marxi-engelsi hagyaték történeti sorsa.
14.50   Wiener György: A permanens forradalom marxi elmélete a
történelemben.
15.10.  Kérdések, 2 perces hozzászólások, válaszok.
15.30 Kávészünet.
15.50   Farkas Péter: Mikor volt a “Thermidor” a Szovjetunióban? (Rozsnyai
E. hagyatéka.)
16.10   Benedikt Szvetlána: Fiatalon a Szovjetunióban. (Korreferátum.)
16.20   Szende György: Kommunista pártok a mai Oroszországban.
(Korreferátum.)
16.30    Kérdések, 2 perces hozzászólások, válaszok.
16.50 Kávészünet.
17.10   Kerekasztal-beszélgetés: kapitalizmuskritikus civilek és pártok a
forradalmi tendenciák újraindulásának feltételeiről.
Háttérgondolatok a kerekasztal-beszélgetéshez. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő centenáriumához akkor lehetünk méltók, ha a forradalom vezetőjének, Leninnek a politikai munkamódszerét” példának tekintve készülünk a társadalmi változásokra. Ő alaposan elemezte a kor társadalmi-politikai tartalmát, a gazdasági körülményeket, valamint a történelmi jelentőségű változások objektív és szubjektív feltételeit.
Elméletileg és szervezetileg is felkészült arra, hogy ha a társadalmi feszültségek annyira kiéleződnek, hogy a tömegek megmozdulnak a változás érdekében, akkor e folyamatot progresszív irányba lehessen terelni, mintegy modulátorként hatva az események folyamatára. Ma is az a feladatunk, hogy bonyolult korunk fő tartalmát megértsük, és elméletileg is felkészüljünk a tőkén túli társadalomért folyó küzdelemre. (Sz. G.)
18.40 – 18.50 Összegzés, zárás.

Kérünk mindenkit, hogy lehetőségei szerint járuljon hozzá a terembérlethez!
Minden baloldali embert szeretettel várunk!

Marx Károly Társaság

9 thoughts on “MEGHÍVÓ konferenciára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 100. évfordulója alkalmából”

      1. Thürmer kisajátította magának a “kommunista” és “munkáspárt” jelzőket. A konferencián a magukat kommunistának nevező pártok széles spektruma is részt vett – nem csak a sztálinista és “sztálinista” pártalakzatok.
        A kínaiak markáns “nyomulása” jól érzékelhető.

  1. A vörösterror szükségszerű rossz volt a megdöntött uralkodó osztály fizikai ellenállása, az ellenforradalom miatt. Csak addig tartható fenn, amíg szükséges.
    Persze, ez a burzsoá ideológusokat messze nem érdekli. A fehérterrort meg sem említik.

  2. Örömmel mennék az ilyen rendezvényre, ha tehetném. Így nagyon várom, hogy megnézhessem videón vagy elolvashassam előadásait. Segíteni meg a híreresztelés támogatásával próbálom, általában a Facebookon:

    Néhány nap múlva itt a Nagy Október 100!

    2017. október 30-án 14.00-tól 18.50-ig Kossuth Klub. Várunk!

    “[…] Ezt a világtörténelmi jelenséget jó néhány tömegmédium szokványos politikai fordulatnak állítja be, amit összeesküvők és kalandorok maroknyi csoportja hajtott végre nyugati titkosszolgálatok segítségével. Ezek azután mindent latba vetnek: a közönséges hazugságot, a tények meghamisítását, szennyes pletykákat a nagy forradalom résztvevőiről és vezetőiről. Egyre-másra ismételgetik azt a legtöbb ország valamirevaló tudósai által megcáfolt agyszüleményt, miszerint kiderült, hogy az „októberi fordulat”-ot a „német ügynök”, Lenin és az „angol-amerikai” kém, Trockij provokálta ki. Ennek fényében az orosz nép akarattalan játékszernek tetszik a „forradalmi szélsőségesek” kezében, holott valójában az ő meghatározó szerepe nélkül a forradalom el sem indulhatott, nemhogy győzni tudott volna.

    Nem összeesküvés, hanem társadalmi forradalom

    Az októberi forradalom nem azért robbant ki, mert idegen hatalmak összeesküvői vagy ügynökei így tervezték volna. Olyan hatalmas társadalmi földrengés, hurrikán, cunami volt az, amilyet senki semmilyen utasításra nem volna képes életre hívni. Október az események alakulásának belső logikája szerint született meg, amikor a népi elégedetlenség forrásainak sokasága egyetlen, mindent elsöprő árrá egyesült. Úgy beszélni róla, mint valami összeesküvés gyümölcséről, az legalábbis furcsa. […]”

    (Moszkvai értelmiségiek nyilatkozata 2007 júniusában, az 1917-es Októberi Forradalom 90. évfordulója alkalmából.)

    “[…] A vörös terrorra vonatkozó kérdésére Lenin azt válaszolta, hogy a terror „belföldön és az [ország]határokon túl is kárt okoz a forradalomnak, és nekünk kötelességünk utánajárni, hogy miként kerülhetjük el, ellenőrizhetjük vagy irányíthatjuk. Ehhez azonban többet kell tudnunk a pszichológiáról, mint amennyit most tudunk, amikor ilyen tébolyult állapotokat élünk. [A terror] olyan célokat szolgál, amilyeneket a helyzet kíván. […] Ki kell találnunk rá valamilyen eszközt, hogy megszabaduljunk a burzsoáziától, az arisztokráciától. A forradalom folyamatában nem támogatnak minket egyetlen olyan gazdasági változás végrehajtásában sem, amit ne ők találtak volna ki még a forradalom előtt; következésképpen meg kell tőlük szabadulni. Én személy szerint nem tudom, hogy miként ijeszthetünk rájuk, ha nem folyamodunk kivégzésekhez. Kártékonyak ők persze [Oroszországon] kívül éppúgy, mint [azon] belül, de emigránsként mégiscsak kevesebbet ártanak. Én egyetlen megoldást látok, nevezetesen, hogy a vörös terror eszközével meg kell őket félemlíteni, azután hagyni, hadd fussanak…”
    (NYINA A. DMITRIJEVA: LENIN ÉS AZ OROSZ ÉRTELMISÉG: 1922 – A „FILOZÓFUSOK HAJÓ”-JÁNAK ÁTTEKINTŐ TÖRTÉNETE. Eszmélet, 2007 Tél.)

    “…hát a pravoszláv állam ezeréves kísérlete nem bizonyult siralmasnak és sikertelennek? Ön miért nem beszél a pravoszlavizmus fogyatékosságairól? Pobedonoszceva ügye [K. P. Pobedonoszceva (1827-1907) 1880-tól 1905-ig a Szent Szinódus miniszteri hatáskörű vezetője: Oroszország történelmében az ő nevéhez kapcsolódik a legkönyörtelenebb cenzúra és minden haladó társadalmi gondolat üldözésének időszaka] miért nem készteti Önt ugyanolyan általános és merész általánosításra, mint Lenin ügye? Talán a Pobedonoszceva által az iskolába és az életbe bevezetett alapelvek nem neveztettek pravoszlávnak? És ezek az alapelvek nem bizonyultak romboló hatásúnak, és nincs némi okozati összefüggés a pobedonoszcevai egyház, a pobedonoszcevai iskola, általában a pravoszláv kormányzás és a bolsevizmus között? […]”
    (A bolsevik kormány által szintén külföldre toloncolt, de már a cárizmus alatt nemegyszer letartóztatott és száműzött ismert publicista, jogász és közgazdász V. V. Vodovozov nyílt levélben – 1923. március 29., Berlin – közzétett kérdése a forradalom előtt szintén üldözött, majd utána ugyancsak kiutasított polgári filozófus Ny. A. Bergyajevhez, aki a demokráciát satanokráciának nevezte, és a szocialista hatalom megdöntésére hívott fel – annak szerinte “amorális” jellege miatt. Közli NYINA A. DMITRIJEVA uo.)

    Konferencia a Nagy Októberi Szocialista Forradalom
    100. évfordulója alkalmából
    Időpont: 2017. október 30-án 14.00-tól 18.50-ig.
    Helyszín: Kossuth Klub 1088 Bp., Múzeum u. 7.
    A levezető elnök: Szász Gábor

    14.05 Megnyitó.
    14.10 Krausz Tamás: Megbukott-e az orosz forradalom? […]

    https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1674276305955741&id=100001201620145

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Feladvány a továbblépéshez *