Mi, “a Kreml hídfőállásai”? – Az Oroszvilág.hu kérdései a Népszabadsághoz

Mi, “a Kreml hídfőállásai”?

Kérdések a Népszabadsághoz

A nol.hu 2014. augusztus 28-i számában Nyusztay Máté tollából megjelent egy, a Political Capital „kutatását” átvevő írás Lebukott a Kreml újabb hazai hídfőállása címmel. Ennek „hálózati térképén” – egyebek mellett – szerepel a Magyar-Orosz Művelődési Társaság, az oroszvilag.hu és a Minden ami orosz című Facebook-oldal.

Orosz_Krausz

 

Mint az érintett orgánumok, illetve oldalak képviselői ennek kapcsán a következő kérdéseket kérjük megválaszolni:

1. A piros körökben elhelyezett előbb felsorolt oldalak a Political Capital „kutatásainak” kritikátlan átvétele vagy a Népszabadság saját „kutatásai” alapján kerültek fel az összeesküvés elméleti térképére (a cikk vége az utóbbi verziót is megengedi), illetve milyen konkrétumok támasztják alá, hogy nevezett formátumok „a Kreml hídfőállásai” lennének?

2. A Népszabadság szerint létezik-e olyan független médium, amely nincs kapcsolatban a szélsőjobboldallal vagy Putyin elnökkel?

3. Vajon szélsőjobboldali összeesküvésben vétkes-e az a weboldal, amelyen az ukrajnai banderistaújfasizmust fasizmusnak nevezik?

4. Vajon a Népszabadság szerint szabad-e beszámolni arról, hogy az ukrán „demokraták” megsemmisítik a nagy honvédő háború antifasiszta emlékműveit, a szovjet korszak kulturális emlékeit?

5. Vajon az ukrán kormány által felfegyverzett újfasiszta katonai egységek cselekedeteiről adható-e hír?

6. Szabad-e írni arról, hogy ezen katonai egységek a hadsereggel egyetemben felelősek több ezer ártatlan civil kelet-ukrajnai állampolgár rakétákkal való lemészárlásáért ?

7. Szabad-e megírni, hogy nem a kelet-ukrán népfelkelők bombázzák és lövik saját nagyvárosaik lakótelepeit (iskolákat, kórházakat)?

8. Vajon a Népszabadság (amennyiben a szóban forgó cikkhez hasonlóakat közöl) és minden más, az ukrajnai kormányt támogató orgánum és szervezet az USA vagy az EU pénzügyi támogatását élvezi?

9. Vajon az oroszellenes network egy amerikaiak által finanszírozott nemzetközi összeesküvés része?

10. Elismeri-e a Népszabadság az ideológiai-politikai pluralizmus lehetőségét a kapitalizmusban vagy csak és kizárólag egy értelmezése számít legitimnek?

11. Vajon ez a kis dilettáns és hamis összefüggéseket megmutató szöveg nem része-e annak az információs háborúnak, amely a kelet-ukrajnai eseményeket övezi?

12. Vajon mindazon egyének és források, amelyek hírt közölnek az ukrán fasiszta-banderista erők tömegmészárlásairól (mint például az odesszai emberégetésről május 2-án), mind a szélsőjobboldal és Putyin elnök eszközei?

13. Vajon a magyar szélsőjobboldallal áll-e kapcsolatban vagy netán Putyin ügynöke az a szervezet vagy portál, amely hírt ad arról, hogy az ukrán fegyveres erők oldalán az európai (norvég, finn, svéd, litván, lengyel stb.) szélsőjobboldal náci önkéntesei is részt vesznek a kelet-ukrajnai harcokban az ukrán kormány védelmében?

14. Vajon mindenki orosz zsoldban áll, aki az ukrán-kelet-ukrán konfliktus kirobbanása kapcsán nemcsak az EU és USA érdekek legitimitásáról beszél, hanem reális orosz szempontokat is bemutat (alkalmasint kritikusan viszonyulva minden érintett szereplő tetteihez)?

15. Orosz zsoldba áll majd maga a Népszabadság is, ha még Nyusztay Máté „nagy leleplezése” után is közli e sorok aláíróinak cikkeit a hasábjain?

– KTSZGY –

117 hozzászólás “Mi, “a Kreml hídfőállásai”? – Az Oroszvilág.hu kérdései a Népszabadsághoz” bejegyzéshez

  1. Kedves gruz! Köszönöm szépen bőven kifejtett véleményét az ún. Kertész-ügyben. Nóvumot is olvastam benne. Utólag elnézést kérek, hogy jó szándékúan és jóhiszeműen „provokáltam”. Mentségemre szolgáljon, hogy éreztem, pozitív kimenetel ígérkezik. Mert számomra igen érdekes aspektus a nem zsidó származású ember Kertész-recepciója… (Pardon, hogy ezúttal nem szorosan vett osztályterminológiával fogalmaztam.)

  2. Fenntartva a beszélgetés fonalát, visszakanyarodnék az eredeti ukrán-orosz „sajtóháborús” témához. A nagy író egész életében nem tudta helyre tenni, hogy Auschwitzot a 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg szabadította fel. Napjaink oroszellenes európai sajtóhisztériájában, amelyhez egy-egy korábbi barátom vagy tanítványom is becsatlakozott, elfelejtődött a II. világháború kezdetének 75. évfordulója. Milyen érdekes! A normandiai partraszállás nem felejtődött el…Az ukrajnai események elemzéséből szisztematikusan kilúgozzák a fasiszta-neofasiszta tendenciát Berlinben és Varsóban, Budapesten és Vilniusban…Mindebben a liberális sajtó élen jár. Mint látjuk, Magyarországon is. A 75. évfordulón a weimari Németország hirtelen fasizálódása jut eszembe. A mai liberális ruszofóbok Oroszországban és Kelet-Ukrajnában keresik a fasizmust. De ahol valóságos alakjában, fegyveres egységek irtják a kelet-ukrajnai lakosságot, ott véletlenül sem keresik. Porosenko nekik a nyugat-barát demokrata, miközben ő fegyverezte fel nyugati támogatással az ukrán nácikat. S a kör bezárult. Ha igaz Fekete György dicsérete a konszenzusos véleményemről, akkor megjegyzem, ez nagyon szűk körre vonatkozik, mert általában „leputyinistáznak” olykor még közelinek gondolt emberek is. Mégis szembe kell menni az árral, de ez nem olyan egyszerű, ahogyan sokan gondolják.

    1. A nyugati közvéleményt egy évszàzada ahhoz szoktattàk (különféle imperialista kormànyaik), hogy az orosz medve=veszély (ezen felül persze az hozzàjàrul az évfordulo „felejtéséhez”, hogy Europa e részét nem a Vörös Hadsereg szabaditotta fel). Egy àtlagos àllampolgàrnak fogalma nincs Ukrajna történelmérôl, de még a politika irànt érdeklôdô (baloldali) személyeknek is csak halvàny az elképzelésük. De: az EU külpolitikàja (se) talàl nagy megértésre, és azt azért még a polgàri sajto is biràlja. A jelen konfliktus eredeti és szinte kizàrolagos okozoi: az EU és az USA. Ezeknek az imperialista hatalmaknak (az EU-nak és a mögötte àllo amerikai nagytôkének) tökéletesen mindegy, nàci vagy szélsôjobboldali a partnere Ukrajnàban (és màsutt), mert az orszàg csak ugrodeszkaként szolgàl a nagy falat, Oroszorszàg feldarabolàsa felé (ahogy Brzezinski kifejtette anno). Ezzel persze nem akarom azt àllitani, hogy a putyini Oroszorszàg „népbaràt” akàr annak minimàlis szintjén sem…

    2. „Az ukrajnai események elemzéséből szisztematikusan kilúgozzák a fasiszta-neofasiszta tendenciát Berlinben és Varsóban, Budapesten és Vilniusban…Mindebben a liberális sajtó élen jár.”
      Hát igen, de feledhetjük-e, hogy ugyanazokról van szó, akik (valahol olvastam) pl. megtagadták egy háborús bűnös kiadatását, mert vmely balti szovjet állam létét nem akarták elismerni, vagy épp vasalbert, vagy klausbarbie és egyéb nácik honosítása, sőt, hivatalos szerveknél alkalmazása… A HIAG és a VOS egyáltalán működésének engedélyezése… Nekem már kész rémálmaim vannak arról, hogy Gitler és összes udvaronca simán megszökhetett volna, ha ostobáskodás helyett eszmetestvéreikhez, az amerikaiakhoz futnak, mondván, ők a „kommunizmus áldozatai”, a „sztálini” „terror” „üldözöttjei” – és mellesleg, ebben minden sztálinellenes, kollaboráns tetű egy követ fúj velük. Könnyesszemű nácibújtatók a „humanitás” nevében… O sancta simplicitas!
      (Mellesleg érdekelne, hogyan tud pl. a kanadai nyilasemigrációval együttélni a liberális Kertész Ákos? Hiszen több egykori Kanadába futott nyilas (az ’56-os nyilasok közül is) olyan sionbölcseis – vagy a sionbölcseit „szabadkőművesre” áthangoló eszmékkel jött onnan vissza ’89 után, hogy a magam részéről azt kell mondjam, már az sem érdekel, hogy ab ovo ilyen szennyeszméik miatt nem maradtak a demokratikus népköztársaságban, vagy már ott fertőződtek meg – előbbi a valóságszagú. Szóval, hogy birkózik meg a liberális tudat vajon azzal, hogy fasisztákkal osztja meg vackát, többek között mondjuk a magyarkodók világcsököttsége nevű szervezettel, amely pl. megnégyszerezte posztulatíve a hazai romák számát, és hasonló húzások…)

      Más, drága professzorom! Lenin Nagyapó egy helyütt – állítólag – leírja, hogy a „tőkések időnként hátráltatják a termelés fejlődését” (amennyiben egy fejlettebb metódusra átállás még nem lenne rentábilis, spekulálok én) – szégyen-gyalázat, az ötvenöt vaskos kötetből még nem jutottam el egy ilyen fontos részletig… Útba tudna igazítani, kérem?

    3. Valóban. Kertész Imrét nem pusztán a holokauszt által okozott postraumás stressz-szindróma terheli, hanem arra ránehezedik az őt felszabadító, életét megmentő Szovjetunió megélését alapvetően eltorzító kognitív disszonanciája. És itt van egy nagy ellentmondás, amiről a kimódolt kritika hallgat. A Sorstalanság egyik erénye kétségtelenül az, hogy – most ideemelek pár szót egy nem régi kommentemből – az író kiskamasz voltának önreflexiót még alig birtokló gyermeki személyiségébe bújva jeleníti meg a vele megesett történéseket. Azonban kizárt dolognak tartom, hogy az éppen felszabadított tizenöt éves Kertészben bármiféle averzió lett volna a szovjet katonákkal szemben. A tényt pedig, hogy az akkori Kertésznek a „totalitárius” felszabadítók csupa jót jelentettek, objektíve nem írhatja felül a későbbi Kertész liberális elvakultsága (ami inkább következhetett személyiségéből, mint a magyar államszocializmus valóságának benne működő kritikájából; élek a gyanúperrel: Kertész ezt a „negyven évet” cinikusan élte meg…).

      Pardon, hogy visszakanyarodtam fölvetésemhez. Egyrészt az ukrán fasizmus mellett továbbra is küzdjünk a hazai szélsőjobboldal, és a neki megágyazó liberális fészek ellen, másrészt – mint utaltam rá – kéziratomat (kapcsolódó további gondolataimmal) nem tudom más módon kis közösségünk elé bocsátani.

          1. Tudom. Én ahhoz is szóltam, bár a kérdés inkább szólt a professzornak (igaz, publikus kérdés volt). Egyúttal fenntartom a kérdést, -mi az Ön véleménye az értelmezésről, amit Kertész Imréről adtam (lényege: saját antikommunizmusa vitte jégre az Orbán-kamarillával való viszonyában; minden egyéb körülmény másodlagos).

          2. Tanár Úr!
            Valamiért nem tudok a kérdésére normál módon válaszolni (nincs válasz klikk az írása alatt). Egyetértek a Kertész Imréről szóló véleményével. Én nem ismerem személyesen, nincs viszonyom hozzá.
            Mint írtam szerencsés ember vagyok, hogy a könyv „idejében” került a kezembe. Sok olyan kérdésre választ kaptam belőle, amit nem értettem a „történelmi tények” alapján. Nem értettem előtte a hétköznapokba beszivárogtatott antiszemitizmust. Megértettem, hogy a zsidó honfitársainkat szinte hozzászokatták, hogy velük mindent meg lehet tenni. És főleg hogyan tették az aktívan résztvevő gazembereken túli többséget közömbössé a holokausztot megelőző évtizedekben. Ugyanis a holokauszt nem 1944-ben, de nem is 1939-ben, sőt nem is 1933-ban kezdődött.

    4. Tévedni emberi dolog, és mindannyian emberek vagyunk. Van egy tévedhetetlen, az pedig Gyurcsány Ferenc. A mai Népszavában nyilvánosan a levegőbe köpött, majd felemelt orcával alá állt. Mivel ma már „lebukás” nélkül nem lehet kommentelni a Népszvában, így itt hívom fel figyelmet arra bornírt betűhalmazra, amit leírt Ukrajnáról.
      Arrók nem is beszélve, hogy ha Putyin vacsorameghívását elfogadta, akkor legalább ne hazudozzon a vendéglátójáról. Egyszerűen hihetetlen, hogy mire képes az EU és az USA háborus propaganda sajtója. És hihetetlen, hogy GYF mennyire hitvány ember.

  3. Nem trollkodásként, csupán amiatt, hogy a legutóbbi hónapokban még Krausz Tamás elvtársunk (a mi Professzorunk) ajánlásával megerősített kézirataimra se reagált a MEBAL szerkesztősége (nemhogy hozta volna bármelyiket). Az alábbi reflexió egyúttal hozzájárulás a Professzor következő megállapításához (idézem nem azért, hogy személyének kultuszt teremtsek, hanem mert úgy tűnik, ő egyfajta közös nevezővé vált vitaközösségünkben): „Minden bírálatnak tekintettel kell lennie arra a közegre, ahol megfogalmazzák. Magyarországon erős az újfasizmus, az antiszemitizmus, ezért ezt minden bírálatnak számításba kell vennie.” – krausz T. 2014-09-06 – 19:39.

    Privát előszó egy közfigyelmű interjúhoz

    Friderikusz Sándor töprengésre méltó interjút készített a minap:

    http://www.atv.hu/belfold/20140905-kertesz-a-halal-kiszamithatatlan-de-megcsinaltam-az-eletmuvemet

    Az interjú kapcsán jelzek néhány gondolatot és érzést.

    Áldom az Örökkévalót (akit zavar, vegye metaforának), hogy a sajtót is ostromló kritikai hevületemben (pár olvasói levelet eredményezett, amelyeket változatlanul vállalok, egyiket se bánom) visszatartott a szerénységem szerint is kiemelkedő írónak tisztelt, Nobel-díjas Kertész Imre ócsárlásától (mert számos híve mélységes csalódására átvette a Legnagyobb Magyar Díszfityegőt), ahhoz meg erőt adott, hogy szembeszálljak a túlfűtött blog-huszárokkal ((különösen gondolok az internetes Kanadai Magyar Hírlap „újságírójára”, egy hazai – önmeghatározásában: „nemzetközileg ismert antifasiszta aktivista” -, fizikailag szinte mindenhol jelenlevő, online írni pedig minden pillanatban tettre kész amazonra és társaira, no meg az udvartartás „hímes tagjaira”), akik nem átallották a végső betegségét hordozó művész beszámíthatóságának kivizsgálását fölvetni, embertelen tapintatlansággal boncolgatva ezt az általuk kreált „ügyet” (tanulságos e tábor Facebook-os nyűzsgése is).

    Továbbra is fenntartott véleményem dacára, miszerint Kertész Imre nézeteit az ún. negyvenéves – hazai – kommunizmusról igaztalannak, történelmietlennek gondolom, az összes más tárgyban fejet hajtok előtte, mint zseniális művész előtt, mert műveiben – a szó igazi jelentésében – gyönyörködöm. Katartikusak.

    Elérkeztem az interjú lényegéhez. Kertész Imre nem bántóan (nem finomkodva), ellenben világosan megindokolta, hogy miért vette át a kitüntetést.

    1/ A művész a társadalmi elit része. Zsenialitásával és alkotásaival igenis kiérdemelt bizonyos, a közönségre adott esetben fittyet hányó önkényes szabadságot, amely – ha úgy tetszik (saját fogalmazást adok) – tojik a tömegdemokrácia átlagemberére, aki többnyire műveletlen (legfeljebb alulművelt), önkritika nélküli, filozófiai kulturáltsággal nem bíró személy. Utóbbi tud kopácsolni a számítógép klaviatúráján, s ezen az alapon mindenkivel egyenlő kompetenciájúnak képzeli magát, még a jó értelemben vett földi isteneinkkel is (ők ellenben nemhogy soha nem ülnek rá a kisemberek mindenkit megillető szuverenitására, hanem nemegyszer védelmezik azt, mint Kertész Imre is – a már utalt, fenntartással kezelendő, de mindenképpen elismerendő totalitarizmuskritikájával).

    2/ Kertész Imre – saját maga mondja el itt nekünk, ha nem is e szavakkal – a halál előszobájában toporog. Fantáziált öngyilkosságról, mint sokan tesszük ilyenkor. Ki akarta magát vetni az ablakon, ám – hiteles iróniával megjegyzi – segítség nélkül már elkecmeregni se képes oda. Ebben a dimenzióban más lesz a „való világ”. Az egyébként fontos, akár nemzetet/népet megosztó dolgok, az ún. sorskérdések is eltörpülnek, súlytalanodnak. Hadd sorakozzak föl Kertész Imre köpenyege csücskéhez. Három komoly rákkaszabolásom volt. Az első valóban vérre ment. Sebész asszonyom túlélési esélyemre fifty-fifty valószínűséget mondott (öt év távlatában). Nos, ezekben az állapotokban az ember tényleg elszakad a rögvalóságtól…

    A művész öntörvényűsége és az e világtól való búcsú kíméletlen betolakodása felülírja olvasói, kritikusai esetleg már paradigmatikussá szilárdult benyomását. Az enyém se kivétel, amely különben így szól. Kertész Imre életműve és közéleti tevékenysége egy olyan háromszögben lüktet, amelynek első csúcsát Magyarországhoz mint szülőhazájához ragaszkodása jelenti (minden, a magyarságra tett keserű megjegyzése dacára), a második csúcs a nácizmus-, és általában a nacionalizmus-ellenessége, a harmadik csúcshoz pedig következetes antikommunizmusa rendelhető. E képzeletbeli háromszögben liberalizmusa helyezkedik el, amelynek magva az individuum abszolút szuverenitása. Kertész Imre – személyisége külső és belső körülményeitől függően, végső soron aszerint, hogy milyen és mennyire erős ráhatások érik az egyes csúcsok felől – cselekedeteiben-döntéseiben sodródik a háromszög valamelyik csúcsához. Így lehet legáltalánosabban értelmezni a kérdést, hogy miért vette át a holokauszt-irodalmat egyetemessé emelő író a Magyar Szent István Rendet, holott azt a holokausztért magyar részről főfelelős Horthy Miklós kormányzó reanimálta. Az író sokakat meghökkentő cselekedetét, hogy e kitüntetést átvette, nem elég külső tényezőkkel magyarázni. Következett-e a „korábbi Kertész Imréből” is.

    Összegezve és némely gondolatomat megismételve. Nagyon nem osztom a zseniális író antikommunizmusát, azonban ez semmit nem változtat azon, hogy rendkívül fontosnak és élvezetesen szellem- és erkölcsgazdagítónak tartom műveit, amelyekből nemegyszer töltekezett lételviselő képességem, sőt ösztönöztek saját alkotásra. Mélységesen egyet értek vele (ha jól dekódolom most megfogalmazott üzenetét), hogy a teremtő ember fütyül a csőcselékre, legyen az – politikailag – jobb- vagy baloldali. A művész szuverenitásának része, hogy – a közviszonyokat lényegesen befolyásoló extrém eseteket leszámítva – meglephesse, talán soha nem megfejthető talányok elé állíthassa akár a leglelkesebb, hozzá magát leghívebbnek tudó publikumot is.

    Kertész Imre redemptív hatással is volt rám, amit mindig köszönni fogok neki. Íme, az ideköthető produkcióim számomra legfontosabbika:

    „Félzsidó” sorsérzések és sorsjavaslatok – egy Nobel-díj tükrében. Múlt és Jövő, 2003/1. [Online elérhető identitásdolgozat, számos – szociografikus jegyzetekkel ellátott – fotóval a szerző családjáról.]

    Fekete György

    1. Ha megengedi, egy jóval szerényebb lábjegyzet ehhez a remek összefoglaláshoz…
      Bennem a kitüntetettek listájának ismertetésekor felmerült, hogy szegény Kertész Imre ebből a szituációból jól nem jöhet ki. Rajta fog csattanni az ostor, akármi történik.
      a) gondoltam azonnal, ha elfogadja a kitüntetést, amely oly mocskos akaratokhoz kötött, akkor azzal fogják vádolni, hogy (látszólag) legitimálta a rendszert. (Diderot ír valahol olyat, hogy a feudális rendszer kitüntetése valójában az ember gyalázata. Dániel Anna pontosabban idézi „Diderot világa”. Európa kiadó 1988.)
      b) ha viszont nem fogadja el, a neofasiszta oldal majd azt mondja, „mi felajánlottuk a békejobbot az ‘agresszor zsidónak’ és lám, nem fogadta el, és ennyire üldözik a ‘magyar fajt’, és bántanak minket” stb. A neofasiszták képmutatása gyomorforgató, hogy őszinték legyünk.
      Szerintem ezek alapján Kertész Imre azért fogadta el azt a szennyplecsnit, hogy ezzel elkerülhessen egy újabb antiszemita kampányt. Az indulatok most őt találják el. Magyarán: ha ez a spekulációm helyes, akkor K. I. most hozott egy áldozatot, amit a friss botrány hullámai között nem vesznek észre és nem becsülnek meg.
      Ebben az esetben a kormány most azzal a vigyorral állhat elénk, mint a beteg kamasz, aki fenyegetéssel rávette unokanővérét, hogy az hallgasson az erőszakról, és még rá is fogja, hogy miatta tűntek el egy időre. Ellenkező esetben azt üvöltené, a „családját” támadják…
      Nem tudom, helyesen spekuláltam-e. Háttérinformációim nincsenek, a bulvársajtóban nem is bízom, és ahogy ott interpretálják a dolgokat, az túl egyoldalú, elkötelezetten liberális/fasiszta.

      1. Kedves Csehov, minden bizonnyal az Ön által tárgyalt aspektus benne van Kertész Imre döntésében. Erre (is) vonatkozik a részemről alkalmazott háromszög-modell. Köszönöm szépen a kifejtő kiegészítést, különösen a Diderot utalást.

        További szempont. Kertész nem aspirált semmilyen politikai, közéleti szerepre, különösen nem vezérire. Arról se ő tehet, hogy többen idolnak tekintették. Most a birkák kereshetnek másik személyt, aki után képzeletükben ballaghatnak…

        No meg a művész szeret huncutkodni is rajongóival.

        Fent arra szorítkoztam, amit most a leginkább relevánsnak gondolok.

        1. „Ma nem mentem iskolába. „Amikor ezt a sort elolvastam, talán a hetvenes évek végén (?). Nem tudtam, hogy mit olvasok, nem láttam a jövőbe. Bízom az értők értékítéletében. Jó visszaemlékezni, hogy szerettem a könyvet.
          Ami a Nobel díj átvételekor mondott beszédét illeti, ahogyan megemlékezett azokról, akik harcoltak a nácik ellen, nem éreztem jól magam, és nagyon örültem, hogy volt szerencsém olvasni, ugyanis nem éreztem kedvet az újraolvasáshoz.
          Most csak azt mondom, jó kónyv, ilyet csak nagy müvész ír.

          1. Tőlem külön feldolgozást igényelt, hogy valaki szinte bigottan antikommunista létére egyetemeset alkot a holokauszt témából; megpróbálom konkrétabban fogalmazni: a holokauszt relativizálásának meg a róla bombasztikusan írás csapdáit kikerülve Kertész Imre tudott „elholokauszttalanítva” szólni a holokausztról (így megragadva legmélyebb és ennél fogva legáltalánosabb, a holokauszton túl is érvényes holokauszt-lényeget), visszabújva kiskamasz voltának önreflexiót még alig birtokló gyermeki személyiségébe.

  4. Lenin a száműzetésben – főképpen a szervezeti kérdéseket illetően – valóban többször is nagyon keményen megbírálta Trockijt. 17 után sem bánt vele (és általában senkivel) kesztyűs kézzel, ha politikai vitára került sor. Erről, azt hiszem, a Lenin-könyvemben részletesebben is foglalkoztam. A lényeg azonban az, hogy Lenin sohasem a vitapartnert akarta megsemmisíteni, nézetekkel foglalkozott, ezért tudott később Trockijjal a leghatékonyabban együttműködni. Lenin tudta, nincsen ember hiba nélkül, magáról is tudta: nem hibátlan. 🙂 Lenin nem Sztálin. Lenin tudott megbocsátani, Sztálin soha.

    Gázáról. Utolsó szó a vitában a részemről e tárgykörben. Izrael ugyanolyan ország, mint a többi, a zsidók ugyanolyan nép, mint a többi. Osztályokra tagozódik, erkölcsileg sem homogén, sok az odaadó jó ember, sok az ellenkezője. Ezért, aki a zsidókat és Izraelt a többi államhoz képest diszpreferálja – akarja vagy nem akarja – az antiszemitákkal kerül egy platformra. Miért lenne Izrael rosszabb, mondjuk, mint Anglia vagy az USA? Miért lenne jobb, mint más állam? A pozitív „diszkrimináció” sem jogosult. Minden bírálatnak tekintettel kell lennie arra a közegre, ahol megfogalmazzák. Magyarországon erős az újfasizmus, az antiszemitizmus, ezért ezt minden bírálatnak számításba kell vennie. Ettől még a mai Izraeli kormány jobboldali, populista, a legrosszabb antidemokratikus hagyományokat követi, amelytől Izrael népe is szenved. De nem hinném, hogy reakciósabb lenne a magyar vagy litván kormánynál. Mivel számos arab állam nem ismeri el Izrael állam legális létét, nem beszélek a Hamaszról vagy más terrorista, iszlamista szervezetekről – ezért bármely izraeli kormány mindig az „állami és nemzeti fennmaradás” problémájából, mint reális problémából fog kiindulni. Nem sok olyan állam van ma a világon (van egy-két tucat), amelynek létéhez embermilliók élete kötődik. „Istenhez minden nép egyformán közel vagy távol áll”. Elvben minden állam ellen vagyunk, konkrétan, megszüntetésük csak egy történelmi korszakban képzelhető el…:( Pillanatnyilag vesztésre állunk, de a történetnek messze nincsen vége…:)

    1. „A történetnek még messze nincs vége.” Igen, de ennek a a megállapításnak két olvasata is lehet. Az egyik az, hogy végleg eltűnik a baloldali értékeket a „pofázás szintjén” képviselő MSZP, az SZDSZ nevű „kistársához” hasonlóan, és végre egy valóban rendszerellenes mozgalom alakul ki. A másik olvasata pedig az, hogy jön a nácizmus (amelyről tudjuk, hogy a nyugati „demokráciák” által Kelet-Európában 89 óta megtűrt szövetséges), a Jobbik, amelynek az MSZPSZDSZ eladta a jelszavainkat.
      Ami Izraelt illeti, el kell fogadnom amit Krausz Tamás ír, azaz ugyanaz a megállapítás, akár szélsőségesen mást jelenthet Mo.-on, ahol az antiszemitizmus támogatott, az EU-ban ahol tűrt és olyan országban, ahol tiltott. Tehát felhagyok Izrael kritikájával, de hangsúlyozom, hogy nem azért, mert egyetértek a politikájával.
      Informálok mindenkit, hogy megalakult egy http//magyar-baloldal.info nevű bloghely, amit már a mérsékelt jobboldal meg is szállt. Vagy az alapította? Nem tudom.

      1. Tamástól nem azt olvastam, hogy országunkban egyáltalán ne bíráljuk Izraelt (ez szerintem elcsúszott észlelés). Hanem azt, hogy ennek során vegyük tekintetbe a hazai viszonyokat. Vagyis, teszem hozzá (mintegy dekódolva), a rendszerkritikus baloldali az izraeli politika konkrét lépését bírálhatja, ugyanakkor nem elhallgatva mindazokat a kihívásokat, kényszereket, amelyekre adott esetben bírálhatóan reagált. És soha semmilyen tekintetben, kérdésben nem támogatjuk a Hamászt és a többi palesztin (arab) terrorszervezetet.

  5. Csehov, az egész Trockij-ügyet félreérted, de nem baj. Lenin nagyon nagyra értékelte őt halála előtt, végül is az orosz forradalom második emberéről volt szó, a Vörös Hadsereg egyik megszervezőjéről, ha nem a legfőbb megszervezőjéről. Trockij ilyen megítélése kb. 1937-ben volt adekvát a koncepciós perek idején.. Valóban egybevetette a Sztálin-jelenséget az száműzetésben a fasizmussal, de éppenséggel megkülönböztette a kettőt. Erről ennyit.

    1. Hát, professzorom, ha így van, kissé megvezetett az „egybemosás” (сращение?) kifejezés, ami, mint tudjuk, egy rendkívül sértő, és ráadásul tudománytalan dolog. (Ha az SS-t – háborús bűnöst – lelövő SZMERSnyik vagy NKVDsnyik összemosásra kerül az SS-szel, az azt fogja jelenteni, hogy nácikat megbüntetni „népírtás”, azaz, a náci „áldozat”, igen ám, csakhogy akkor a nácik áldozatai megint csak valami „mocskok” lehettek, mondja ez az olvasat logikusan, hiszen akit az „együttérzést érdemlő áldozatok”, a „gonosz” kommunizmus, vagyis a sztálini igazságosság náci „áldozatai” öltek meg, az ilyen fényben gonosznak kell feltűnjön! Azaz: a népírtások áldozatait gyalázza az, aki a nácik ellenségeit, vagyis kizárólag a kommunistákat, mocskolja! Hoppá!)
      Egyébként viszont halványan emlékszem Nagyapó (Дедушка Ленин) egy cikkére, „Hogy nem sül le a bőr Juduska Trockij képéről.” amelyben az általam említett politikai ingadozásait panaszolja fel, amelyekből egyébként, rémlik, nem egy-kettő volt.

      1. «A Gazda nem tűri a népszerű embereket. Nem tűri, ha valaki mögött erők állnak. Az neki egy áruló, egy trockista, egy fasiszta, egy kártevő, egy kém. Neki pont az kell, aki a kutyának se kellene. Az egész országban csirkefogók uralkodnak»
        «„Az az ember, aki valaha, valahol kezet mert emelni bármifajta – érti! Bármifajta – államrendre, az feltehetően újra megmerészelheti, hogy ilyen kísérletet tegyen”. Ilyenképpen hozta ez a rendszer, a sztálini, egy nevezőre a régi bolsevikot, a volt fehérgárdistát, a kronstadti matrózt, spanyolost, a schutzbundistát és persze, minket ideemigrált külföldi kommunistákat. Ez volt az alapkontingens.»
        «Számomra a kérdés, hogy a rombolás, mely az embereket érte – embereket mondok, de joggal mondhatnám: az emberiséget – hogy a fertőzés, gyógyítható-e és ami a legfontosabb: elkerülhető-e a jövőben?»
        (Lengyel József : Szembesítés http://mek.oszk.hu/11200/11215/11215.htm)

          1. Nem gondolom, hogy ennek van értelme. Lenácizni mindenkit aki nem ért egyet velem az korlátoltság. Se „somijudit”-ot, akinek sok megállapításával én nem értek egyet, se Lengyel Józsefet, akitnek nem ismerem a világnézetét, de ismerem a könyveit. Kétségtelen, hogy a 89-es burzsoá propaganda használta a tőkés restauráció érdekében, de sajnos az író nem választhatja meg sem az olvasót, sem a „hivatalos” értelmezőket. A mi eseteünkben az MSZPSZDSZ nevű iszonyatot.

    2. Köszönöm, professzor elvtárs. Természetese a sztálinizmus „ideológiai alapja” volt Trockij üldözése, mivel ő képviselte Lenin teljes eszmeiségét, ami útjában állt a „bonapartista” Sztálinnak.
      Természetesen Sztálin érdemeit sem szabad „lenullázni”, mert végül is tényleg az ő nevével mentek a harcba milliók…

      1. Az áruló trocek attól még semmit sem képviselt Lenin szellemiségéből, nemhogy a „teljeset”! Hol írta ezt a „teljes”et prof?
        A Trocek egy szörny volt, és mint a Kollontaj párjáról szóló anekdota elmondja, ő nem volt az a kegyelmezős típus – tehát nem kell összemosni a kegyelmezni tudó és akaró Leninnel.

  6. Úgy döntöttem, hogy egyet értően beérem barátom és elvtársam most tett publikus megállapításával, miszerint „…Somi Juditnak is jobb lenne, ha nem lenne olyan szigorú… Izrael és zsidó-ügyben mintha letérne az osztályálláspontról és “zsidózik”, “izraelezik” in abstracto és antiimperializmusa néhol bizony átcsúszik a terrorista szervezet álláspontjára.” – krausz T. 2014-09-03 – 22:36 Döntésem oka: Somi Judit a Professzor ezen észrevételével szemben semmilyen ellenvetést nem tett.

    1. Nézze, kedves FGY, tettem bizony, utàna kell nézni. Viszont még mindig csak keresem azokat a KONKRéTUMOKAT, ugyan mennyiben „zsidoznék”, plàne „àtcsùsznék” az ex-katedra à la Europai Unio: „terrorista szervezet” àllàspontjàra. Azt gondolom, hogy az utobbi években megsokszorozodott imperialista hàborùk (Gàza, Ukrajna, Irak, Sziria, Libia, Középafrika, Mali, Afganisztàn…) egymàssal összefüggenek és sùlyos veszélyeket hozdoznak az emberiség egészére; ez a termelési eszközök magàntulajdonra épülô rendszere vàlsàgànak – egyik – jele, és csakugyan az a kérdés: barbàrsàg jön, vagy ennek a rendszernek az eltörlése. Utobbi viszont nem a „bal-” vagy a „jobboldal” feladata, hanem a munkàsosztàlyé (annak legszélesebb értelmezésében). Ezt kell tàmogatnia az osztàly képviseletét magànak vallo minden szervezetnek – persze vitàkkal, egymàst segitve, ami a demokratikus és munkàsmozgalom sajàtja.

      1. Tisztelt Somi Judit!

        Ez alkalommal tényleg kérem, a Professzorral vitázzon, ne velem. Most sem bújok senki háta mögé (Ön azonban a Professzorral azon vagy véleményét, amely igen hasonló a témában kialakított és itt megjelenített felfogásomhoz, negligálta, velem ugyanakkor és ugyanezen ügyben elkeseredett kommentcsatát vív). Mindig face to face és senki más itt megszólaló személyre se hivatkozva szövegeztem meg véleményemet, teljesen kerülve a személyeskedést (a Professzor kapcsolódó megszólalása előtt). Továbbá: az Ön által most opponált – konkrétan meg is említett – fogalmazás Professzoré (lásd itt krausz T. 2014-09-03 – 22:36). Egyébiránt jegyzem, én már többször is kifejtettem a magam álláspontját. Azért mert Trockij – helytelenül! – lényegében egyenlőségjelet tett Hitlert és Sztálin, illetve a nevükkel jegyzett két rendszer közé (különösen 1939-ben), egyáltalán nem következik Izrael lefasisztázása és úgyszintén nem következik, hogy aki ez utóbbit elutasítja, azt pedig megalapozott gúnyolni, mintha álláspontja egyúttal a náci elnyomással és agresszióval szembeni ellenállás jogtalanságát jelentené…

        Figyelmébe ajánlom: 1/ soha nem állítottam, hogy konkrét ügyekben az izraeli kormány, politika, hadsereg, vagy akár Izrael Állam ne lenne bírálható; 2/ Izrael Állam az ENSZ 1947. novemberi határozatával jött létre, és 1948, májusi kikiáltását Függetlenségi Nyilatkozat kísérte, amelyben békét ajánlott a RÁTÁMADÓ arab országoknak, valamint kérte a területén élő arabokat (palesztinokat) ne hagyják el lakhelyüket, földjeiket, házaikat; a náci rendszer sajátosságai Izraelben nem lelhetők föl, a polgári demokratikus berendezkedésé ellenben igen (a polgári demokráciák is vívnak rájuk kényszerített háborút); 3/ Izrael Állam hadserege soha nem mért célzottan csapást (sőt, felettesei által utóbb nem megbüntetve egy katonája se!) palesztin vagy más arab polgári lakosságra, ártatlan civilekre. 4/ a palesztin terrorszervezetek célzottan ölnek békés, civil zsidókat, támadásaikat nemegyszer saját etnikumuk iskoláiból, óvodáiból, egyházi létesítményeiből, kórházaiból, lakóépületeiből indítva; természetesen Izrael Államnak vagy valamelyik intézményének, szervezetének szintén tulajdoníthatók hibák vagy – horribile dictu – bűnök, ám Ön ezeket szándékosan túldimenzionálja (például a Mavi Marmara ügy vagy”Gáza” bűnbakjává teszi stb.).

        Összegezve. Míg Izrael Államnak nem célja a palesztinok legyilkolása, addig a palesztin terrorszervezetek (napjainkban különösen: Hezbollah, Hamász) nyíltan, meghirdetve Izrael elpusztítására, az összes zsidó kiirtására tőrnek. Éppen az utóbbival (benne az antiszemitizmussal) nem fér össze a marxi értelemben vett antikapitalizmus (annak antiimperialista megjelenése sem).

        További vitát a tárgyban kettőnk között terméketlennek látok.

        Ön szerint Izrael Állam általános politikája már az emberiséget fenyegeti (ide ágyazva vallja: „Azt gondolom, hogy az utobbi években megsokszorozodott imperialista hàborùk (Gàza, Ukrajna, Irak, Sziria, Libia, Középafrika, Mali, Afganisztàn…) egymàssal összefüggenek és sùlyos veszélyeket hozdoznak az emberiség egészére; ez a termelési eszközök magàntulajdonra épülô rendszere vàlsàgànak – egyik – jele, és csakugyan az a kérdés: barbàrsàg jön, vagy ennek a rendszernek az eltörlése.”), én viszont úgy látom, hogy pontosan az Ön részéről támogatott, Izraelt létében megkérdőjelező és cicileket kiszemelve mészároló Hamász-politika a kapitalizmus válságának jele, a tőkés termelési mód, a tőkeviszony uralmának szerves következménye. Tehát álláspontjaink között antagonisztikus ellenmondás feszül. Ezért zárom le vitámat Önnel, nem pedig helyenkénti személyeskedései miatt („orvoshoz küld” és hasonlók…).

        Ennyi. Viseljük el egymást.

        P. S.

        Nem azért állok el attól, hogy hivatalos eljárást kérjek a holokauszt emlékét sértő kijelentései miatt (már Izrael lefasisztázása az…), hanem mert tudomásomra jutott, Ön úgymond „trockista”. Anno pedig történelem szakos hallgatóként részben Lev Davidovicsról írtam diplomamunkámat (A bolsevik párt katonapolitikája 1917-1920), amelyben alakját, tevékenységét kifejezetten pozitívan tárgyaltam (1975-ben…).

        1. Hohohó, mit hallok? Hogy a politikailag mindig ingadozó, elvtelen, önző, szeszélyes dög, Lev Davidovics Trotscum, akit többször helyre kellett tenni, mert egocentrikus kalandorpolitikájával és hozzánemértésével csak kárt okozott a baloldalnak, és ahol lehetett, hátba döfte azt, mert sosem volt képzett marxista, tehát SOSEM volt igazi bolsevik – szóval, hogy föld ezen mocska találta ki a neonácik egyik mai alapmódszerét, a két, minden tekintetben KÜLÖNBÖZŐ rendszer egybemosását?
          Szóval „Juduska” Trocek egy retek náci seggfej volt?
          Micsoda meglepetés!
          Innen válik érthetővé, hogy fenenagy hívei mitől ilyen rohadtul baloldalellenesek, vagyis FASISZTÁK!

          1. Szégyellem, de fiatal koromban én is sztálinista voltam. De nagyon.
            Csak hát, az ember fejlődik, és volt szerencsém Sztálinról annak idején a Szovjetunióban sokat hallani. Tényleg sokan szeretik Sztálint, de azért ott már a megfelelő helyére tették.
            Érdekes, hogy amikor Nyikita Szergejevics Hruscsov, Sztálin halála után „rendet tett” – ugyancsak a kemény sztálinista módszereket alkalmazta – kivéve a halálbüntetéseket…

        2. Hosszù megjegyzésére màr a koràbbiakban vàlaszt adtam, nincs mit hozzàtennem. „Személyeskedésre” a Ön jobbikozàsa, kuruckodàsa, provokàtorkodàsa elôkapàsakor vetemedtem (halk kacajjal). Örülök, hogy utànanézett a „nacionàlémnak”, akkor talàn azt is tudja, olyan irànyzatokkal is képesek vagyunk együttmüködni – bizonyos tengelyek mentén -, amelyekkel màs kérdésekben egyàltalàn nem értünk egyet. A post scriptumban irottak kapcsàn; én azért àllnék elébe egy ilyen pernek…

  7. „Ellenforradalom tollal és fegyverrel” (B.J.), vagy forradalom? Igazándiból minkét oldalon vannak igazságok és tévedések – legalábbis a posztokban (K.T. Eszméletben jelzett cikkét -online- nem értem el).
    Ezt próbáltam indokolni dokumentáltan és saját tapasztalatból, de eltűnt a „vakvilágba”, még egyszer nem futok neki.

  8. Fogok én itt „kínlódni”…?!
    A legvilágosabban megfogalmazott, legjobban dokumentált posztjaim eltűnnek, bezzeg amit elkapkodok…
    Persze lehet, hogy az XP-m a hibás – egyre kevésbé „szeret engem”…

  9. Tovaris
    2014-08-31 – 20:29
    „1956-ban színtiszta ellenforradalom volt. Nem Sztálin ellen, nem a sztálinizmus ellen, hanem a szocializmus vívmányai ellen. A munkástanácsoknak nem gyűlölni kellett volna a kommunistákat, hanem együttműködni velük.”
    Nos -még Kádár János is- Rákosi Mátyás személyi kultuszát jelölte meg az „ellenforradalom” egyik kiváltó okának. De természetesen megjelentek a „régi rend” hívei, akik sokkal színesebb palettán mozogtak, mint tisztelt blogtársaim aposztrofálják. Valamint megjelentek a börtönökből kiengedett bűnözők. Ugyanakkor a Szabad Európa, Amerika Hangja sem igazán tudta kit támogasson (nem biztos, hogy „túl jól” fogalmaztam). De a munkástanácsokat kommunistagyűlölőknek nevezni „nagyon, nagyon” túlzás.

    Wiki
    „Ahogy a szovjet utódlási harcok közepette a vele leginkább ellenséges Lavrentyij Beriját letartóztatták, majd 1953 decemberében kivégezték, úgy kezdte újra magához ragadni a hatalmat, és visszafordítani a Moszkva által elrendelt enyhülést és a koncepciós perek áldozatainak rehabilitálását, sőt további elnyomó intézkedésekre és perekre is sor került.[14] Tette mindezt úgy, hogy például elérte, hogy a törvénytipró perek kivizsgálására összeállított bizottság elnöke legyen. 1956-ig váltakozó sikerű hatalmi harcot folytatott Nagy Imrével, akit rendszeresen személyesen igyekezett lejáratni Moszkvában. Ezekben az években is tanúbizonyságot tett kiváló taktikázó képességeiről, s végül 1955-re sikerült elérnie Nagy Imre leváltását. Helyére bizalmi embere, Hegedüs András került.
    Második (és végső) bukása 1956 nyarán
    Az SZKP XX. kongresszusa után, 1956. július 18-án szovjet nyomásra az MDP Központi Vezetősége első titkári tisztségéből eltávolította, ekkor a Szovjetunióba távozott, s többet már nem is tért haza. A pártfőtitkári székben a legközelebbi elvbarátjának számító Gerő Ernő követte.”
    Mint korábbi posztomban jeleztem (2014-09-04 – 00:21) -minden ellentétes információ ellenére- ’56 augusztusában -belső berkekben- már tudták, hogy lesz valami „komoly dolog”. Mindez arra utal, hogy a kirobbanásban/kirobbantásban a régi rend (Rákosi/Gerő) és az enyhülés híveinek (Nagy Imre és még egyszer zárójel Kádár) volt a legjelentősebb szerepük.

  10. Optimista123
    2014-09-04 – 12:10
    gruz
    Azt hiszem semmi nem számít csak a pénz, az olaj, a minimálbérért dolgoztatható „rabszolgák”, esetleg egy új piac. Ha ez „rendben van”, nem számítanak az emberi jogok, a demokrácia, stb.
    S ez választ ad a legtöbb kérdésre.

  11. Judit, hát szabad tagadni, hogy 56-ban volt ellenforradalom is??? Csak a munkástanácsok voltak ott? Mindszenty mi volt? Falun a csendőrök? A Köztársaság tér a fasizmus bűzös lehelete volt…Ma igazán jól látszik ez, Magát érdeklik a tények vagy csak egy dogma mentén gondolkodik? Macska még differenciált is, hiszen a forradalmi és ellenforradalmi vonatkozásokat próbálta szétszálazni. Van erről az Eszméletben egy cikkem, ajánlom figyelmébe, abban a forradalmi mozzanatot részletesebben leírtam. Gondoljon bele, hát ennek a rendszernek itt ma, vajon mi tetszik 56-ban? A forradalmi vonulat. A frászt, azt lehazudja.

    1. Nem olvas elég figyelmesen, Tamàs. Ezt irtam: Mindig, minden tàrsadalmi mozgàsban jelen volt minden, reakcio és haladàs. Azaz nemhogy nem tagadtam ilyesmit, hanem felhivtam rà a figyelmet. Azonban abban értsünk màr egyet, hogy a marxi történelemszemlélet nem a periferiàlis történéseken alapul, hanem az osztàlyharcon, az objektiv törvényszerûségeken.

  12. Ja, a másik dal, a Szlavjanka, amely abszolút kedvencem, szövegileg itt egy modernizált pravoszláv nacionalista irányban meg van hamisítva, de azért a dallam így is szép.:) A másik dal tökéletes.

  13. Hát bizony, kedvenc dalaim egyike…őszinte és nagy köszönet érte. Kár, hogy a vita megint rossz mederbe megy át. Szerintem Somi Juditnak is jobb lenne, ha nem lenne olyan szigorú, inkább ezt a dalt kellene meghallgatnia, hogy ellágyuljon egy pillanatra. Izrael és zsidó-ügyben mintha letérne az osztályálláspontról és „zsidózik”, „izraelezik” in abstracto és antiimperializmusa néhol bizony átcsúszik a terrorista szervezet álláspontjára. 56 ügyben viszont igaza van Juditnak feltétlenül abban, hogy a munkástanácsok tagjainak 6o %-a kommunista párttag volt. De az antiszemitizmus abban a mozgalomban is sok kárt okozott. Sztálin megítéléséhez egy mondat:. Különbséget kell tenni a kommunisták antisztálinizmusa és a fasisztáké vagy a liberálisoké között. Fényévnyi a különbség…..

    1. Ugyan már, miféle ötlet ez, professzor? Honnan lettek volna munkástanácsok egy náci buliban? Hát hivatkozna csurka, vonescu gabrescu, orbán adolf büszkélkedve egy olyan Kristallnachtra, amiben élő balosok jelen voltak? Vállalhatatlan lenne számukra. Arról már nem is szólva, hogy igazi munkástanácsba, (tudatos) kommunisták közé nem illik az antiszemitizmus – tehát, ’56 nyilasainak köze nincs a kommunistákhoz, hacsak nem mint ellenségeikhez. Vagyis, megint ott vagyunk, hogy nincs baloldali, aki áruló lenne, hogy a nagy Sztálin ellen forduljon. Ajánlanám Harcsikov: „За Родину! За Сталина!” című remek helyzetdalát a baloldali álláspontról. (Orbániában még az állítólag baloldaliakat is fojtogatja és fertőzi a rettenetes nyilas miazma.)

    2. Kedves Tamàs, magam is rajongoja vagyok a zsido népzenének, folklornak, klezmernek, csakùgy, ahogyan az arabot is nagyon kedvelem. Nem gondolom, hogy „szigorù” lennék, vagy „absztrakt” – csak egyszerûen elvszerû… Az antifasizmus nem jelölhet olyat, hogy „az én fasisztàim jok”, a tieid rosszak. Es a nàcik elleni harcban sem lehet rangsorolni – mondjuk – a szovjet partizànokat elsô helyre tenni, a – mondjuk – görögöt meg utolsora. Azt pedig àllitom, hogy magàt Izrael népét (is) tönkreteszi sajàt àllama expanziv politikàjàval 70 év ota, helyrehozhatatlan kàrokat okoz minden nemzedékben – legyenek az egyének pro vagy kontra. Ez is több, mint sajnàlatos, ez rettenetes…

  14. somijudit becsmérli a holokausztot és megismétlésének hangoztatásával fenyeget, íme: „Nem több szàmomra a palesztin a zsido népnél. De utobbi nevében pontosan olyan szörnyû bûnöket követnek el, mint ellenük követtek el. Ami szörnyû következményekkel jàr – a zsido népre is… ”

    Komolyan fontolóra veszem, hogy társadalmunk lelki egészsége védelmében az illetékes helyeken bejelentsem somijudit ezen ténykedését, konkrétan ezt (tőle): „Nem több szàmomra a palesztin a zsido népnél. De utobbi nevében pontosan olyan szörnyû bûnöket követnek el, mint ellenük követtek el. Ami szörnyû következményekkel jàr – a zsido népre is… ” mebal.hu Mi, “a Kreml hídfőállásai”? – Az Oroszvilág.hu kérdései a Népszabadsághoz; hozzászólások. 2014. szeptember 3. 20:35

    Mégpedig ezen büntetőjogi tényállás megvalósítása miatt:

    2012. évi C. törvény

    a Büntető Törvénykönyvről

    A nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása

    333. § Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

    Hatályos jogszabályok gyűjteménye – http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200100.TV

    Előre szóltam, nyilvánosságban, vagyis nyíltan cselekszem. Nem érdekel, hogy fideszes állam ügyészsége-e. Mert ez Izrael Állam, a zsidó nép, a holokauszt gyalázása elért egy nem elérhető szintet. Különösen rendszerkritikus baloldali honlapon.

    Vagy leveszi maga, somijudit (meg elvbarátja, optimista123 ) gyomorforgató, Izrael-ellenességbe csomagolt antiszemita propagandás „hozzászólásait”, vagy bejelentem a hatóságoknál.

    Nem teszem azonnal. Adok időt neki. Ám vég nélkül nem várok.

    Amíg eldönti, hogy jobb belátásra tér-e, az emberséget és az igazságot választja-e, felfüggesztem részvételemet a mebal.hu-n. Ám addig is figyelemmel kísérem az itt zajló kommunikációt.

    Fekete György nyug. mentálpedagógus történelemtanár
    1214 Budapest, Rakéta u. 16/A I/1.

    1. Kifejezetten igényelném, hogy FGY feljelentsen – lehetôleg ugyanezzel a „holokaust-tagadàs”-vàddal (ugyan egyàltalàn nem tudom, mibôl következtetett „a holokauszt gyalázásra”), legalàbb nagyobb nyilvànossàg elôtt is ki lehetne fejteni Izrael àllam bûneit.

    2. Éljen a polgári demokrácia! Bombázzuk szarrá az arabokat!

      Karikással kell kiverni a polgár tiszteleték! Csatlakozzunk a nemzeti oldal szabadságharcához! Küldjünk még több portyázó kuruc sereget Amszterdamba! Latrinatakarítókat a NATO-ba!

      Vesszen a proletárdiktatúra!
      Biszkunak kötelet! Prolimentes övezetet!

      Virágozzék a magyar és német burzsoázia megbonthatatlan barátsága!
      Őrizzük meg 1956 mártírjainak emlékét!

      Csak a nemzet! Csak a polgár!
      Dolgozzon a proli is már!

  15. somijudit az Izrael-ellenes terroristákat támogató török kormány külügyminiszterére hivatkozik – igazolóan…

    somijudit több ízben lenácizta, lefasisztázta, népirtással vádolta Izrael államot…

    somijudit szerint a náci Németországban demokratikus intézményrendszer volt, mint Izraelben?

    somijudit szerint az izraeli arab állampolgároknak nincs képviselőjük a parlamentben, nem használhatják hivatalosan is nyelvüket, nincsenek saját iskoláik, nem mentesülnek a kötelező katonai szolgálat alól, viszont nem teljesíthetik önként?

    somijudit szerint Izrael Állam megöl valakit, mert arab vagy akár gázai lakos is?

    somijudit szerint Hitler országában rendre és tömegével szabadon engedték, akiket ellenségnek tekintve fogságban tartottak? A Harmadik Birodalomban eltörölték a halálbüntetést?

    somijudit szerint Izrael Állam irtja az arabokat?

    somijudit tagadja, hogy Izrael Állam hadserege válaszcsapásai előtt értesít(), továbbá azokat limitálva és szeparálva hajtja végre – a civileket óvandó?

    somijudit – közvetett módon, de egyértelműen – engem orvoshoz küld?

    somijudit és elv-, illetve modorbarátai szíves figyelmébe ajánlom e postomat:

    https://www.facebook.com/photo.php?fbid=793285654054815&set=pcb.793286554054725&type=1&theater

    1. Az ügynök figyelmébe :
      1. Igen, csakhogy a török kormàny Izrael tàmogatoja
      2. Igen
      3. Ilyent nem én àllitok, az ellenfél
      4. Ilyet is
      5. Bizony igy van, a tények alàhùzzàk
      6. FGY àllàspontjàbol következik logikusan, hogy a nàcik elleni mozgalom is – jogtalan
      7. Irtja. 70 év ota megàllàs nélkül
      8. Làttam egy dokumentumot. Egy hat-nyolcemeletes hàz lakoi kaptam sms-t, hogy menjenek el, mert lôni forgàk ôket. 2 perc mùlva a hàz robbant.
      9. Igen, orvoshoz
      10. A post azokat érdekelheti, akik nem bizto
      sak igazukban. En az vagyok.

      1. A török kormány és Izrael között a kapcsolatok már 2009-ben mélypontra zuhantak. Nem mellesleg álláspontja egybeesik az antiszemita kuruc.infoéval (lásd inszinuálásom 6. alatt.) Ön számomra nem szalonképes vitapartner. Nem akartam leérni, elérte.

  16. Tessék, elég csak egy kicsit körülnézni:

    >drámai felvételeket közölt a legnagyobb török napilap a május végi incidensről. A Hürriyet fotóin a Mavi Marmara török segélyhajó belső lépcsőin az izraeli kommandósok összeverve, eszméletlen állapotban, véresen láthatók. Egyiküket a földön vonszolják végig. Egy másik fényképen pedig az aktivisták vasrudakkal a kezükben várják az izraeli katonákat. „Három újabb Gilád Salit lett volna, ha nem szabadítjuk ki őket” – kommentálták a képeket Jeruzsálemben. Az eddigi vizsgálatok szerint a katonákat egy jól kiképzett és felszerelt, pénzzel is bőven ellátott csoport tagjai rohanták le. Mindegyiknél volt gázmaszk, golyóálló mellényt viseltek, és több ezer dollár volt a zsebükben. Izraeli szakértők szerint valószínűleg Afganisztánban vagy Pakisztánban képezték ki őket.
    Az izraeli haditengerészet és a török flottilla kommunikációjáról készült hangfelvételeken pedig antiszemita megnyilvánulások hallatszanak. „Tengeri blokád alatt tartott terület felé közelednek” – figyelmeztette a haditengerészet rádiósa a Gáza felé tartó hajórajt. „Kuss, menj vissza Auschwitzba – válaszolta egy férfihang, majd később hozzátette: – Segítünk az araboknak az Egyesült Államok elleni harcban. Ne feledkezzetek meg szeptember 11-ről.”<

    http://www.hetek.hu/kulfold/201006/az_ottoman_fordulat

    1. Izraeli források szerint: izraeli oldalon „9 sérült, ebből egy súlyosabb”. A másik oldalon 10 fölötti, egyes források szerint 19 halott, 60 fölötti a különböző súlyosságú sérültek száma. Ráadásul az egész még nemzetközi vizeken történt.
      A Hürriyetben megjelent bizonyító kép(ek): – ugyanaz a kép, a másodikon képszerkesztővel „eltüntették’ a tanga-gatya pántját, helyére rozsdavörös foltot tettek (elég gyenge munka, bármikor jobbat csinálok). A képen az „izraeli szakértők szerint valószínűleg Afganisztánban vagy Pakisztánban jól kiképzett és jól felszerelt csoport tagjai” strandpapucsot és tornacipőt viselnek. Az állítólagos vasrúd (a képen külön bekeretezve) inkább egy mozgássérült botjának tűnik szürke műanyag fogantyúval, valamint a kézfejrészlet, illetve a fogása alapján. Az „ájult” katona egyik karját felfelé tartja, a másikat egy kesztyűs kéz lefogja. Az állítólagos lépcső bármi más lehet – pl. egy szellőző (egy lépcsőfok nem lehet -még egy hajón sem- 10-12 cm széles). A képet tovább nagyítva még bizonyára találnék néhány „anomáliát” annak ellenére, hogy az eredetileg nagyfelbontású képet tömörítették.

      Ennyit arról, hogy „Izrael semmiféle segélyhajót nem támadott meg, ezt azóta ENSZ-vizsgálat is tisztázta.”
      „Az izraeli haditengerészet és a török flottilla kommunikációjáról készült hangfelvételeken pedig antiszemita megnyilvánulások hallatszanak.” Eszerint Zuschlagnak is a Terror Ház-i „vicces” beszólásáért a börtönnél több járt volna…

  17. Tisztelt Moderátorok, ha valaki most elolvassa a MEBAL, a rendszerkritikai baloldal honlapja jelen bejegyzéséhez tartozó hozzászólásait, megtapasztalja, hogy tanyát vertek itt olyanok (somijudit, Optimista123), akiknek Izraellel kapcsolatos beírásai teljesen mértékben egybevágnak a kuruc.info és hasonló orgánumok és híveik nézeteivel. Ennek tükrében mit tudunk majd tenni az antikommunista megbélyegzéssel szemben, amely folyamatosan állítja, hogy az ún. szélsőbaloldal (jelesül mi) és a honi nácizmus összeér? Ugyanis ezen a ponton és a két hozzászóló vonatkozó megnyilvánulásait tekintve van találkozás…
    P. S. Ezek már hetet-havat összehordanak. Egyik hazugságuk cáfolása után jönnek újabbal. Legutóbb a török „segélyhajóval”. Holott a hajóra fegyvertelenül szálltak le (helikopterről) az izraeli katonák, az egész világmédia tele volt késekkel összeszabdalt arcuk-testük képeivel. Utóbb az ENSZ-bizottság vizsgálatáról meg kiderült: manipulálták. Úgy látom, hogy e két blogger behozta közénk a Hamász információs háborúját. Komoly dolgról van szó, vö. http://ekonyvtar.zrinyimedia.hu/container/files/attachments/28300/seregszemle_2011_3.pdf – különösen 163-167. és 1701-172. old.

    1. Mindenki hazudik, csak az imperialista Izrael nyomàn F.Gy. nem ?
      Le Monde. AFP, AP és Reuters 31.05.2010. 05.31. http://www.lemonde.fr/proche-orient/article/2010/05/31/assaut-israelien-contre-la-flottille-en-route-vers-gaza_1365247_3218.html
      (Kivonat) Nemzetközi vizeken, fegyverrel tàmadta Izrael a humanitàrius segitséget szàllito 6 nemzetközi hajot, a halott aktivistàk szàma 9 és 15 között, az ENSZ rendkivüli ülésén a (z addig Izrael-baràt) török külgyminiszter, Ahmet Davutoglu :’a nezmetközi jogot sértette sùlyosan Izrael, ez egyszerûen banditizmus”.
      (a hozzàszolàs elsô része az agyrémek körébe tartozik, orvosi eset)

    2. Kedves FGy,
      A kuruc.infora csak véletlenül tévedek, ha egy link „odavisz”. Legfőbb forrásom a wiki és a nol.
      Persze, ha valami érdekel, akkor a guglival „keresgélek” – még véletlenül sem vitt a kuruc.infora. (Narrátor linkjeit külön kiemelve.)

      1. Nna, a wiki meg a nol! Egyetemen a w. c. -t felmossák azzal, aki ilyet le mer hivatkozni, még ha csak tetves kis graduális is…
        A wiki (a gyengébbek kedvéért) szabad szerkesztésű, tehát nem megbízható. Az „anarchistát” „kommunistára” írják át, teljesen irreleváns és nem-tényanyag forrásokat hoznak be… Megbízhatatlan és tudománytalan az egész.
        A nol egy neoliberális, elkötelezetten amerikanonáci, liberaszta szennylap, kb. olyan hozzájuk fordulni, mint Gitlert kérdezni arról, hogyan bánnak a zsidókkal…

  18. Ígéret földje (Izrael)

    Kútvölgyi Bea

    Hosszú fárasztó napok után baktatok
    Bőröndjeimmel egy új haza felé
    Még néhány nap, óra, perc
    És meglátom az Ígéret földjét
    Izraelt

    Várom mikor a gép leszáll
    Hogy orcám a betont érintse
    És elmondhassam, hogy végre itthon vagyok
    Ordítom bele a zajongó tömegbe
    Megérkeztem az Ígéret földjére
    Izraelbe

    Nem volt álom,
    Végre itt vagyok, és boldog vagyok
    Véget ért a gyötrelem, és szenvedés
    mely régi hazámban ért
    Bolyongó lelkem és testem
    Hazatért

    Kezdődik egy új csoda
    Az életem kerekén
    Fordult egy nagyot a döcögő szekér
    A boldogság felé, végre Izraelben
    vagyok

    (2014)

  19. Aki Izraelt népirtással vádolja, nem ismeri a genocídium fogalmát… Vagy provokátor itt. Somijudit azon követeléseit, amelyeket propalesztin hozzászólásaiban szorgalmaz, hogy ezt meg azt adják meg, oldják föl és így tovább a gázaiaknak, illetve javukra, majd akkor teljesíthetők, ha a terrorszervezet Hamász beszolgáltatta fegyvereit. Különben több – élelmet és gyógyszert szállító – segélykonvoj indult az izraeli oldalról, ám a Hamász mindegyikre tüzet zúdított (az első jutott be a napokban).

    „Egyebekben” pedig:

    >Izrael Állam nemcsak „demokratikusnak” tekintett, de valóban demokratikus is. Minden polgára számára, legyen az zsidó, örmény, drúz cserkesz vagy arab. Izraelben törvény előtti egyenlőség van. Ezen felül pl. az arab kisebbség még olyan autonóm jogokkal is rendelkezik, amilyenekkel a világ egyetlen kisebbsége sem. Az arab hivatalos nyelv, iskolahálózatukban a bölcsődétől az egyetemig, állami pénzen, arab nyelven saját tananyagot tanítanak. Arab nyelvű média tájékoztatja őket, amely minden állami ellenőrzés nélkül működik. Izraelben a szólás és a véleményalkotás szabadsága korlátlan. Az arabok a választásokon saját maguk alapította pártjaikra szavazhatnak, és képviselőik a Knesszetben minden jogi következmény nélkül kedvükre uszíthatnak a zsidók ellen, büntetés nélkül fasisztázzák, és rasszistázzák Izrael Államot és zsidó polgárait. Vallási ünnepeik fizetett állami ünnepnapok. A zsidó polgárokkal nemcsak egyenlő jogokat élveznek, de kiváltságuk is van. Miközben a zsidók kötelező katonai szolgálatra vonulnak be több évre, és ha kell háborúban halnak meg, ez számukra nem kötelező, de ugyanakkor ki sincsenek zárva belőle. Részesei a szociális és egészségügyi hálózatnak. Olyan jogokkal rendelkeznek, amelyeket egyetlen arab állam sem biztosítana a számukra.< Az egész írás: http://hvg.hu/velemeny/20140829_TGM_es_Gaza Cáfolását meg lehet próbálni, ellenben azt kéretik tényszerű érvekkel felöltözködve tenni…

    1. Aki Izraelt népirtással vádolja, az az eddigi àldozatokra, halottakra és elüldözöttekre gondol… Aki pedig provokátorsàggal vàdol, azt hiszi, hogy ez érv. A Hamas fegyverbeszolgàltatàsàra : miért nem az izraeli hadsereg szolgàltatja be ? (na és igen : a Hamas nem « zúdított » tüzet a segélykonvojokra, ellenben Izrael nemzetközi vizeken segélyhajot tàmadott meg). Az izraeli àllam (à la Fekete Gy.) bemutatàsàval a demokràcia csimborasszoja, s làm, ezek a megàtalkodott palesztinok 70 éve csak nem akarjàk elfogadni a földi paradicsomot (« meg is érdemlik, hogy kiirtsàk ôket » !). A (törvénytelen) telepesek persze beletartoznak ebbe a « demokràciàba » , a palesztinok mozgàsànak korlàtozàsa is, a checkpointek szintén, a politikai – akàr gyermekkorù – foglyok is, a munkàhoz valo hozzàférés rasszista korlàtozàsa szintùgy … De mindennek az alapja : ettôl a néptôl elvették a nemzetalkotàs minden jogàt. Kéretik tényszerûnek lenni !

      1. Fenntartom, somijudit nem ismeri a genocídium fogalmát. Lásd a holokauszt mint abszolút egyedi népirtás, no meg a többi, most a huszadik századra szorítkozva: örmény népirtás, kambodzsai és ruandai népirtás. Másik fölvetésére. Amennyiben a Hamász beszolgáltatja fegyverit – béke van. Ha Izrael szolgáltatja be fegyvereit (amire nincs példa a történelemben, ezek szerint ez a zsidó államot illetné meg…) – megsemmisül. Nosz e rosszhiszemű és tényidegen állítások okán feltételezem, hogy a szóban forgó nicknév mögött provokátor is megbújhat. „macskában” szintén fölmerült: 2104-08-31 – 23:06.

          1. A török segélyhajó saját magára lövöldözött…
            Egy békés kisváros főutcáját Libanonban (Zahle) „figyelmeztetésül” bombázták földig (közel-távol nem volt palesztintábor, csak egy üzletnegyed, ahol véletlenül sem láttam katonákat). Egyúttal figyelmeztetésül megszórták Damaszkusz főutcáját – pár hétre rá jártam ott.

          2. A Guadian azt írta, hogy összesen nyolc hajóból állt a flotilla: három török zászló alatt hajózott, három Görögországból érkezett, és volt közük egy ír és egy algériai. Izrael előre jelezte, hogy megállítja a hajókat, mert megítélése szerint a kampány „provokáció, amely Izrael ellen irányul”.

            Izrael azzal védekezik, hogy minden héten 15 000 tonna humanitárius segélyt szállít a Gázai övezetbe. Az ENSZ szerint azonban ez csak a szükséges mennyiség negyede.
            (Ruhával és cipővel megrakott kamionokat engedett be Izrael a Gázai övezetbe vasárnap, csaknem két év óta először – közölte egy palesztin vámilletékes. Ehud Barak izraeli védelmi miniszter szerint ez a lépés nem jelent semmilyen változást a Hamásszal kapcsolatos politikában.
            „Öt kamionnyi cipő és ugyanannyi ruhanemű áthaladását engedélyezte Izrael” – tájékoztatott egy palesztin vámtiszt, aki az ilyen jellegű tranzakciók egyeztetését bonyolítja a zsidó állam illetékeseivel. A másfél millió ember által lakott keskeny földsáv szigorú izraeli blokád alatt él…)

          3. …a katonák azt jelentették a hajók fedélzetéről, hogy „úgy tűnik”, az ott tartózkodók azt tervezik, hogy meglincselik őket. Az izraeli külügyminisztérium utóbb közölte azt is, két aktivistánál pisztolyokat találtak, amelyeket azok Izraeli katonáktól vettek el, és amelyekből tüzet nyitottak a katonákra.

            Túlzó akció

            A segélyakció szervezői szerint ugyanakkor az izraeliek már lövöldözve érkeztek a hajóra. „Nem szándékoztunk semmiféle erőszakos ellenállást tanúsítani. Az egyetlen ellenállás, amiről szó lehetett, az a passzív ellenállás, például a parancsnoki hídhoz vagy a gépházba vezető útvonal elállása, hogy ne tudják átvenni az ellenőrzést. De ez csak szimbolikus ellenállás volt” – mondta a BBC-nek Audrey Bomse, az akció egyik szervezője…
            Azaz: nem gátolták a rakodótér ellenőrzését, hogy mit szállítanak a segélyhajók.
            Különböző források szerint 10 és 19 közzé tehető a halottak száma, s több, mint hatvan ember megsérült – néhányan az izraeli katonák közül is megsérültek.

          4. „Az izraeli miniszterelnöki hivatal tájékoztatása szerint Benjámin Netanjahu telefonon hívta fel Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnököt, és „bocsánatot kért a török néptől minden hibáért, amely emberéletek elvesztéséhez vezethetett, illetve belegyezett abba, hogy tető alá hozzák a kártérítési megállapodást”. Erdogan elfogadta a bocsánatkérést.” (http://hvg.hu/vilag/20130322_Izrael_bocsanatot_kert_Torokorszagtol)

  20. Dehát éppen a konkrét helyzet konkrét elemzése a lényeg, amit Sominak mindig mindenki ajánl. 56 sem általában forradalom, jórészt ellenforradalom és felkelés és minden. Éppen ez nem derül ki Somiból. A Hamast meg mindig idehozza, mintha jobbikos provokátor lenne. Azt sem tudja, hogy a Hamast Katar finanszírozza, pedig ezt nem is tagadják. És Hamas lelövi saját embereit a nyílt utcán, fasiszták. Ki a Somi?

    1. Oh, hogy a macska vigyen el téged! Milyen ellenforradalom? Nem hallottàl a munkàstanàcsokrol („földet, gyàra vissza nem adunk”), arrol se, hogy még a volt uralkodoosztàly tagjai sem mertek fellépni nyilt ellenforradalmi programmal (a magàntulajdon visszaszerzése)? A Hamas pedig egyàltalàn nem sem a nyílt utcán, sem màshol, ez a demokratikusan megvàlasztott vezetô erô Palesztinàban (megjegyzem, sose volt ilyen népszerû). Màr mitôl lenne fasiszta, csak nem azért mert nem hagyja veszni sajàt földjét egy hodito, terjeszkedô, gyarmatosito, népirto àllammal szemben (amely mellesleg – macska, „igazsàg bajnoka” – MINDEN népnek megkérdôjelezhetetlen joga, kôbe vésve a munkàsmozgalom alapelveibe). Az, hogy a Jobbik mit mond… szàmit? Reggel jonapot mond, este joestét – aztàn mégsem töröltük a szotàrunkbol se a jot, se a reggelt, se az estét. Ajaj, a sztàlinizmus él és virul!

      1. Judit! 1956. október 23-án este már lőtték a Rádió épületét. Kik lőtték? Az ellenforradalmárok. A munkástanácsok valamiféle elképzelésük alapján kommunisták nélküli szocializmust akartak. Az pedig nem megy.
        A munkástanácsokat akkor, abban a történelmi helyzetben csak a káoszt tudták előidézni. Mivel az ellenforradalmárok irányítása alá kerültek, a lehető legjobb megoldás volt a feloszlatásuk. De ennek mi köze van a cikkhez?

        1. Talàn annak lehet köze a cikkhez, aki a témàt felvetette koràbban (nézd vissza). Abban persze tökéletesen egyetértek, hogy AZT a, szàlinista „kommunizmust” nem akartàk a munkàs(tanàcs)ok (sem), abban màr kevésbé, hogy kommunistàk nélküli szocializmust akartak volna, vagy kàoszt idéztek elô. De ez màr egy màsik vita tàrgya lehet.

  21. Hát katyvasz, legalábbis Izrael megítélését követően, bőven van itt. Többet erről nem írok most, nézetemet – számos – érvvel kifejtettem ezen az oldalon is, mégpedig több alkalommal. Ezúttal csupán hiányérzetemet tartottam fontosnak jelezni. Maradok is ennél, aláhúzva, hagy az ukrán fasizmus elleni kiállásunkat nagyban hitelesítené, ha Izrael Állam általános vádolása nélkül pálcát törnénk a terrorszervezet Hamász fölött.

    1. Pàlcàt törni Izrael àllam felett kell, esetleg a neki fegyvert szàllito USA, EU, a Hamas-szal leszàmolàsra buzdito Katar és Szaud-Aràbia felett – ahogyan ezt milliok meg is tették az összes földrészen, ideértve magàt Tel Avivot is.

      1. Izrael Állam védeni kényszerül magát, amióta megalakult (vezetése eközben követett el hibákat, de nem ez okozza az alapproblémát, a jelenlegit sem, hanem a békekezdeményezéseit újra és újra megfúró arab terrorszervezetek). A Hamász propagandája teljesen félrevezető.

  22. Csehov, 56-ban minden volt: az antisztalinista komcsiktol a horthystakon át a fasisztákig, a munkástanácsoktol a csendőrökig mindenki megjelent a színen. Figyeld meg, kelet-ukr-ban is minden jelen van: a szovjetektol a fehérekig…a történelem ravaszul bonyolult. 56-ban – Szovjetunió nélkül – nyilván nem a baloldal kerekedett volna felül. Ezt a hölgy persze egyáltalán nem érti.

    1. Ja, csak hát aki antisztálinista az gitlerovec, tehát már nem komcsi. A munkástanács pedig baloldali dolog, a baloldaltól pedig olyan skizofrén fellépést, hogy saját könyveit égesse, és saját rendőreit ölje, és teli torokból „zsidóuralomról” hörögjön, nem láttam soha. Ergo: sztálinellenes – az csak megmarad jobboldalinak. A történelem igazából baromi egyszerű dolog, csak sok a hamisító, azaz a jobboldali. Ami pedig a „munkástanács” hamisítás eredetét illeti, még mindig nem kaptam semmilyen konkrét adatot arról, hogy ki hamisította bele a történetbe ezt a baromságot.
      (A munkástanács belehamisítása egy nyilas puccskísérletbe egy olyan eleve elvetélt ötlet, hogy a magát baloldalinak képzelő elmeroggyant úgy igyekszik meglovagolni a nácik népszerűségét, hogy visszájára fordítaná: tulajdonképpen, fordul a náciimádók felé, a ti hőseitek „mi voltunk”! Miközben az 56. év nyilasai azok épp a baloldalt írtották! Vagyis: ez a hamisítás éppolyan ökörség, mint mikor a hortista repülőhajózó „magyarrá”, sőt, „Magyarrá” hazudná a jézuska-mesefigurát, – fogadjunk, a schomi obergruppenführer erre is ugrik majd, és elkezdi bizonygatni, hogy a jézuska „létezett”, és szőke-kékszemű ázsiai turulháj székfej árjamagor hunormagorcsupor volt, árpádbéreheil! – sőt, belevonja a schumacher-magor bérrokonság blődlijét is, holott e hamisítás előfeltétele, hogy senki ne rendelkezzen releváns adatokkal a sumákokról. Az infohiány ködébe pedig már be lehet lőni a sumák-magor gyérpokolság állítását – éppúgy, mint a hamisan megszépített nyilaspuccsba az oda egyáltalán nem illő „munkástanácsok” hazugságát. – Hiszen a munkástanács baloldali dolog. Egy munkástanács tehát arról lenne hírhedt, hogy az ÁVH hős rendőreinek oldalvédjeként egyből belement a nácik falanxába, és ott csépelte a nácit, ahol érte – vagyis ha léteztek volna ’56-ban munkástanácsok, akkor a burzsuá történetírás mint „magyarírtó gyilkos zsidó terrorosztagok”-at emlegetné őket. Minthogy azonban ilyenről nem beszélnek, csak az ÁVH hős rendőreit mocskolják, ebből az jön ki, hogy semmilyen munkástanácsiság nem létezett ’56-ban, hisz kizárólag az ÁVH, vagyis a rendőr merte felvenni a harcot a nyilasok ellen. Vagyis, aki a kommunista -NYET, vagyis egy ellenséges oldal, egy neonáci oldal mítoszszövőjeként hinti a rizsát, inkább jobb lenne, ha nem ugatna bele a történelem magyarázatába, és eddig szolgálataiért átvenné a zíghejl-rend első fokozatát orbántól.)

      1. Ne haragudj, de te – hogy is mondjam nagyon finoman – egyszerûen „olyan tudatlan ember vagy, aki a semmire épitett sajàt igazàt megfellebbezhetetlennek hirdeti”. A munkàstanàcsoknak nagyon sok komm. tagja volt, semmiféle könyveket nem égettek, rendôrökre nem tàmadtak, maga Kàdàr is eleinte elismerte ôket, olyannyira nem hamisitvàny, hogy ez adta meg az események alapjàt (üsd be a keresôbe, kiad neked szàmtalan dokumentumot), semmiféle „baloldalt” nem irtottak, stb, stb. Az, hogy meghamisitotta a sztàlinizmus (érdeke!), vagy meghamisitja Fidesz-Jobbik (érdeke!), a tényeken nem vàltoztat.

  23. Kedves Barátaim, a felkérést ez esetben nem lehet figyelmen kívül hagyni.:) De azért jelzem, az Eszmélet utolsó számában elég részletesen kifejtettem a nézeteimet a kelet-ukrajnai eseményekről, amit most nem is ismételnék meg. (Megjelent a Pravda.ru-ban is). Magyarországon, igazuk van, igazatok van, olyan mértékben van jelen az információs háború, hogy bármilyen független elemzéssel előállni, szinte képtelenség. A hivatalos liberális sajtó kiindulópontja: aki nincs velünk, az ellenünk van… Gruz értékelésével én lényegében egyetértek. Tovaris is ismeri a dolgokat, ez nyilvánvaló. 🙂 A belső mozgásokhoz szólnék hozzá. A kelet-ukrajnai specifikum az, hogy ha sikerülne itt önálló államot létrehozni, az – legalább is kezdetben – biztosan nem az oligarcha-kapitalizmus törvényei szerint működne, A felkelők fejében – naponta órákat szentelek az események tanulmányozásának, mert egy jelenség megértésében a keletkezésnek óriási szerepe van – ötféle eszmeiség keveredik, melyek egymással bizonyos ellentmondásban állnak. (A történeti forrásokról nincsen itt tér szólni. 1. Az államszocializmus gazdálkodási szokásainak felértékelődése és valaminő antikapitalista belső önigazgatás, politikai önszerveződés, a közvetlenebb, népi jellegű demokrácia meghonosodása. 2. A szovjetizmus fennmaradása. A banderista Ukrajnával szemben a szovjet korszakhoz, mint saját történetükhöz, velük élő hagyományhoz való ragaszkodás. Mindenekelőtt a Nagy Honv. Háb.-hoz. 3. Az orosz nyelvhez, a kultúrához való ragaszkodás, egy olyasmi orosz nacionalizmus éled fel, amelynek középpontjában a katonai dicsőség áll, a nagyhatalmiság, amely kvázi megvédi a határokon kívül rekedt orosz anyanyelvűeket is. A Nyugat, főként az USA, a NATO egy „rabló imperialista behatolónak számít számukra, amely ki akarja tolni egy bábkormány segítségével a határait lényegében a Donig. Persze az orosz nacionalizmus keveredik sokféle negatív, reakcionárius töltettel is. 4. A helyi önállóság, mesztnyicsesztvo hagyománya. 5. A pravoszlávia. És mindez persze keveredik a különböző politikai pártok befolyásával. A képlet elég zavaros, de az ukrajnai „nyugatos fasizmussal” szemben kétségtelenül történetileg és emberileg e jelenségnek van ott mélyebb gyökérzete és az antifasiszta hagyomány fennmaradása miatt az európai baloldalnak nem sok választási lehetősége marad. Ha valaki hisz persze Ukrajna „nyugatosításában”, a nyugati demokrácia ottani meghonosításában, az másképpen fogja gondolni és csalódni fog, mint a magyar fejlődésben. A tekintélyuralmi rendszert, netán az „emberacú fasizmust” 🙂 fogja demokráciának gondolni. Ha K-Ukr. Oroszországhoz fog csatlakozni, akkor meg nincsen miről beszélni, mert egyértelmű a képlet. Akkor már tisztán az orosz fejlődés részeként kell kezelni.

    1. A Krím „annektálása, bekebelezése” – ahogy a nyugati frazeológia mondja, rendkívül fontos volt Oroszország számára, hiszen az USA és a NATO régóta fente a fogát a rendkívül jó fekvésű és jól védhető kiépített orosz haditengerészeti támaszpontra.
      A lakosság népszavazást tartott, és kimondta csatlakozását Oroszországhoz. Amikor én gyermekkén ott üdültem Artyekben (1963), akkor a Krím még szovjet-orosz volt és Nyikita Szergejevics Hruscsov volt a miniszterelnök-pártfőtitkár. (aki, ha jól tudom, ukrán volt)
      A donyecki és luganszki oblasztyokban tartott népszavazás tárgya nem az Oroszországhoz való csatlakozás volt, hanem népköztársaságokat kiáltottak ki, és eredetileg egy újonnan létrehozandó ukrán föderatív államban gondolkodtak. Putyin még hivatalosan kérte is az érintetteket, hogy halasszák el a szavazást.
      A fasiszta jellegű kijevi junta azonban a háború mellett döntött. Ez a háború azonban magán viselte Ukrajna egész szerkezeti hiányosságát, gyengeségét.
      Ukrajnában hivatalos adatok szerint mintegy 12 millió orosz nemzetiségű ukrán állampolgár él, Harkov, Luganszk, Donyeck, Herszon, Nyikolajev és Ogyessza oblasztyokban. (Moldva Dnyesztertől keletre lévő részében, amely Ukrajnával határos, szintén sok orosz él) Az ukrán lakosság nagy része is oroszul beszél, úgy vettem észre, hogy az ukrán nyelv főleg az írásos megnyilvánulásokban, a sajtóban, feliratokban, stb. terjedt el – azaz eléggé erőszakos módon terjesztették el). Még a kijevi parlamentben is sok képviselő beszélt tisztán oroszul.
      Nem akarok nyelvtani, etimológiai fejtegetésekbe bocsátkozni, ebben Krausz Tamás sokkal tudósabb, én csak a személyes benyomásaimat mondtam el.

      1. Azt vettem észre, hogy Putyin az orosz nacionalizmust kiváló érzékkel vezényli, és ebben elég nagy támogatottsága is van.
        Noha Zjuganov, a KPRF elnöke sok mindenben bírálja Putyint, éppen a napokban, majdnem egy órás tv-interjúban beszélt arról, hogy Putyin legnagyobb érdeme az ország fejlesztése, a haderő magas szintre emelése és az hogy Oroszországban ma a volt szovjet időket magasan meghaladó életszínvonalat sikerült elérni.

        1. 4 millió hajléktalan Moszkva utcáin: http://rt.com/politics/russian-homeless-centers-milonov-661/ (Ilyen program egyébként nálunk is van, úgy hívják, hogy Tarnabod. Bálint kulák parancsnoklása alatt.)

          Aligha üti meg Putyin nyomorult Orosz Föderációja a cári idők nívóját. (Ahogy az MSZP reformereinek a terrorrezsimje is mélyen a Horthy éra nívója alatt áll. Nem én találtam ki – olyanoktól tudom, akik átélték mindkettőt.) A SZU-val összevetni pedig teljességgel értelmetlen, hiszen 1931-re már ott mindenkinek volt tisztességes munkája. Az a véres kezű Sztálin – ugyi?

          Bocs!

          1. Helyesbítek: az Izvesztyija-cikk szerint egész Oroszo-ban 4 m. a hajléktalan, és az MSZMP-re gondoltam. Hiszen a 45+ fidesznyikek nem az MSZP-ből mentek át. Hoffmann R, Matolcsy, Balogh, Kövér meg a többi …

  24. Persze Ukrajna esetére éppen ùgy érvényes az, amit a fentiekben Izrael kapcsàn elmondtam. Ràmutat az EU, az USA, a NATO, a nemzetközi intézmények abszolùt reakcios mivoltàra – ezeknek aztàn tökéletesen mindegy, milyen erôk valositjàk meg az ô politikàjukat… ha kell, akkor nàcikat is tàmogatnak. (azonban 56 „nyilaspuccsként” értékelése nem egyszerû tévedés, félreértés, hanem csakùgy a viz hajtàsa a reakcio malmàra)

    1. Jó nagy logikai loopingokra képes ön, hölgyem!
      Leleplezni a nácikat nácikként, az „víz hajtása a reakció malmára”…
      A rendőr- és civilgyilkosságok, az emlékműrongálás, (Sztálin a fasizmus legyőzője és a nácik megbüntetője volt – szobrának lerombolása ebben a kontextusban történt -ámde kiknek van baja a fasizmusellenességgel?) a könyvégetések, (1932, 1944, 1956 -ismerős mintázat, ugyebár?) az előkerült nyilasegyenruhák, az ’56 alaphangjaként szolgáló zsidózás, főként a „Sion Bölcsei” kontextusában, a szocializmus „zsidó vircsaftként” való folyamatos, konzisztens aposztrofálása, (a hortisták és ifjúhortisták – azaz nyilasok – referáltak a szocializmusra „zsidóuralomként” – az ’56-os nyilasok ezt mint örökségüket, büszkén vállalták) ezek az ’56 minden percéhez hozzátartozó, jellegzetesen nyilas viselkedésmódok mind-mind azt mutatják, hogy ’56 egy szimpla nyilas zártkörű rendezvény volt, semmi más. (2006 őszén sem lehetett mást látni, mint borostás fejű neonyilasokat, akik szintén rendőrökre támadtak, akik sajnos túl pipogyák voltak ahhoz, hogy egyáltalán védekezhessenek. ’56 2006 kibővített és „bátrabb” változata volt – fasiszták az utcákon. Akkor „Die Strasse frei den braunen Batallionen
      Die Strasse frei dem Sturmabteilungsmann” volt, éppúgy, mint ’56-ban. Bármelyik becsületes, elfogulatlan és korrumpálatlan egykorú szemtanú elmondhatja.)
      Arról már nem is szólva, hogy a valóságban ’56 nyilaspuccsként való leleplezése nem a nyilasságot teszi „vállalhatóvá”, hanem a nyilasok ’56-ját teszi vállalhatatlanná. Akinek számára ugyanis nyilas partyként is vállalható, sőt, presztízsben még nő is az ’56. évi nyilaspuccs, annak a számára már a Dunába lövések is „dicső ügynek” számítanak, annál már úgyis eldőlt a dolog.
      Ön, úgy tűnik, azért akar marhaságokat elhinni, mert úgy akar „baloldali” lenni, hogy közben elhihesse a szélsőjobb baromságait – de úgy nem lehet. Vagy ’56 éltetése, és karlengető magorkodás, VAGY demokrácia, de az csakis explicit baloldalisággal lehetséges.
      Javaslom, hallgassa az ’56-párti fiatalokat az utcán: „…és ennek az olasz focicsapatnak a szurkolótábora csupa nemzetiekből (sic!) áll, és az egyik daluk az „Avanti raggazzi!”, amit az 1956-os forradalom és szabadságharc (sic! nácibb kifejezés és hamisítás kell-e még?) tiszteletére írtak, és volt fényképen, az egyik szurkoló csuklóján tetoválva egy horogkereszt, és ezért ők nagyon szimpatikusak nekem…” ’56 egész szelleme és összes jellemző szövetségese, valamint szimbolikája egyetlen monológban, egy mai fiataltól!
      Röviden szólva: az 1956. évi nyilas puccskísérlet nyilas puccskísérletként való leleplezése valóban NEM tévedés, hanem a történelem a hülyékre és hazugokra nézve kínos tényeinek ismeretéből és elismeréséből fakad.
      Szóval, kérem, ha történelemhamisítani és tudatlanságával, valamint fasizmusrehabilitációjával kérkedni akar, azt tegye az erre szakosodott oldalakon, van belőlük egész dömping!

      1. Anton Pavlovics irànti tiszteletbôl nem szolitom nicknevén a fenti hozzàszolot, mert az ahogy a közeli folyocskàt hivjàk: Zagyva… En nem emlékszem arra, hogy Sztàlin akàr frontközelbe is került volna, arra plàne nem, hogy a „fasizmus legyôzôje” lenne (az maga a szovjet nép és a Vörös Hadsereg volt Sztàlin minden bûne és ostobasàga ellenére). Az meg abszolùt hidegen hagy, hogy a mai reakcio (igen, a jobb és „baloldali) csakùgy meghamisitja 56-ot (munkàstanàcsok!). Egy történelmi eseményt nem az minôsit, hogy mindenféle sanda szàndék megjelenik benne – tessék szives lenni Marxot, Lenint olvasni (nem pedig sajàtos „interpretàloit”)…

        1. Aki jelöletlenül náci eszméket hivatkozik le, és mindezt ráadásul álbaloldaliként (a Sztálin-rágalmazás náci belterület, baloldali oda nem megy, mert kést kapna az oldalába: ahol a szociális igazságosság az „bűn” és „ostobaság”, ott már a szociális igazságérzet is „bűn”, „nemzetárulás” stb. Vö.: a ’89-es Alkotmány, mint „sztálinista”…) az ne hordjon össze marhaságokat holmi „zagyvaságról”. Arról már nem is szólva, hogy az érvek, amiket felhozok, pusztán tényeken és azok kontextusain alapulnak. Az, hogy neoliberális-neofasiszta eszmék és hazugságok hátteréből nem tud mit kezdeni ezzel az érveléssel, az arra indítja, hogy ahelyett, hogy feladná a náci pozíciókat, és hátramenekülne egy értelmezőbb alapállásra, inkább megpróbálkozzon puszta tagadással, és amit nem ért, kikiáltsa „zagyvaságnak”. Ez a nyolcelemis trollok módszere, egy másik oldalon egy burkoltnáci próbálkozott már ilyennel – miközben ugyanazt előadva Krausz profnak, ő értette. Vagyis, az, hogy önnek valami magas, az nem jelenti, hogy az „zagyva”, csak az ön tudása roppant hiányos.
          Ráadásul Sztálin „ни шагу назад”-ja nélkül nem lett volna semmiféle győzelem. A hősök felkiáltása mindig kettős volt: „За Родину! За Сталина! Ура!” Ő tartotta egyben népeit a népi háborúra a sztálinellenes csukaszürke horda ellen. (Máig a csukaszürkék sztálinellenesek.) Tetszik vagy sem, Sztálin a győzelem fő alkatrészei közé tartozott: nélküle ma itt csak német szó lenne.
          A nyilas bűnözéstől mi sem idegenebb, mint a „munkástanácsok” (aki ezt a marhaságot idekeverte, annak az addiktológián a helye!) – ezért kevesebb tudatmódosítót, több tényt! SEMMIFÉLE munkástanácsiság nem volt a nyilaspuccsban. (A történelemhamisítót, aki odahányta ezt a kitalációt, kérem, nevezze meg!) Arról már nem is szólva, hogy valaminek a lényege, gerince NEM „sanda szándék”! A Dobbermann-nak nem „sanda szándéka” a kutya, hanem a lényege, és maga a Dobbermann pusztán a kutya-genus egy specialis megjelenése. Egy nyilas puccskísérletnek nem „sanda szándéka” a nyilas jelleg, hanem a veleje!

          És még egy rossz hír, talán a legrosszabb: ÉN olvasom szinte egyedül, utolsóként, és őrzöm kincsemként a MEM, LM, LÖM sorozatokat, én olvasom, értelmezem – és éppen ettől omlik le előttem mindazon hazugságok, rágalmak, és a történelmi szélsőjobbtól ’89 által átvett hamisítások fala, amivel elzártak minket az igazság napfényétől és éltető levegőjétől immár 25 éve!
          Vagyis éppen én tudom a legjobban, mi van oda leírva, és nem áll az olyan szöges ellentétben a sztálini igazságossággal, mint a nácik hazudják!
          (Persze: idealista, fétisimádó szektamatyik mondhatják: „ha Sztálin idején szükség volt rendőrségre, és a bűnözők elítélésére, akkor az nem is lehetett a valódi mennyország!” – ám ez nem érv. A mennyország: kitaláció, megidealizált hely, ahol tényleg senki nem fogja elárulni a hazáját és népét a szabad rasszizmus, harácsolás vagy kukakóla ígéretéért. Ámde mi a valóságban élünk, és mint Kant mondja, ha az emberek elé letehetnénk mindent, azok hamarosan úgy éreznék, az még korántsem minden. Vagyis: egy, a kapitalista-fasiszta társadalmakhoz képest bőven jobb életszínvonalat biztosító SzÚ-t rágalmazni annyit tesz, mint elfogadni az emberi méltóság totális deficitjét, a kapitalizmust. Vagyis: Sztálint rágalmazni: Gitlert elfogadni. És mindezt azért, mert a fizikai valóság nem lehet a kitalált „mennyek országa”? Társadalom nem lehet meg igazságszolgáltatás nélkül, mondja Arisztotelész, és az NKVD-zsaru éppúgy nácivadász, mint ellensége a maffiózó, a klerikálmaffiózó és az etnobizniszmen korporációjának. (Vagyis, aki sztálinellenes, az elveszti a jogát a maffiacsoportok, egyházi visszaélések, oligarchák, rasszista bűnbandák okozta problémák felpanaszolására, hiszen nemet mondva Sztálinra, egyben a kapitalista-fasiszta rendszer árukapcsolt elemeire mondott igent! A választás egyszeri és konzisztens viselkedést tenne (értelmes embernél) kötelezővé!
          Nem kell Sztálin? Jön a pap, aki pedofil, adót szed, és az egyházi ingatlanokkal seftel!
          Nem kell Sztálin? Jön a náci!
          Nem kell Sztálin? A szabad piac ab ovo maffiafészek, mert, mint Goethe mondja, „Üzlet, Harc, Kalózkodás, Nem választható el egymástól soha.”
          Nem kell Sztálin? A rendőr védtelen lesz, és nála még védtelenebb az egyszerű állampolgár.
          Vagyis: a sztálinellenesség a tudatos fasizmus – vagy éppen a végtelen tudatlanság jele.

          1. Nem vagyok hivô, de: jesszuskàm! Na, ezért tartunk ott ahol, a fenti eszmefutttatàs magàért beszél.

          2. Nem ezért tartunk itt, hanem a burzsoá ideológia, a fasizmus újjáéledése és a világméretű tőkés kizsákmányolás miatt.
            Anton Pavlovics szerintem jó értelemben vett sztálinista.
            Nem Sztálin miatt éled újjá a fasizmus.
            Sztálint a korából nem lehet kiragadni. S ami a legfontosabb, lehet gyűlölni, de utálni semmiképpen sem.
            Remélem, érthető voltam.

        2. 1956-ban színtiszta ellenforradalom volt. Nem Sztálin ellen, nem a sztálinizmus ellen, hanem a szocializmus vívmányai ellen. A munkástanácsoknak nem gyűlölni kellett volna a kommunistákat, hanem együttműködni velük.

      2. Valami nagy katyvasz az egész.
        Az alábbiakra adjon valaki magyarázatot. (Minden forrás szerint, senki sem sejtette, hogy októberben „valami történni fog”.)
        Egy „közeli ismerősöm” mostohaapja ávh-s volt. Nem valami főmufti, csak raktáros egy ávh-raktárban. Mégis eljutott hozzá az információ, hogy itthon „nagy buli” lesz. Valahogy „leszerelt”, s augusztusban fogta a családot, s kivitte Erdélybe. Nem is jöttek vissza, csak novemberben. Tehát mégis volt valami információ. Még az ávh-s raktárba is eljutott.

  25. Október végén Voronyezsbe utazom (hát az sem lesz könnyű) – a híradó akadémia 40. évfordulós bajtársi találkozójára. Már nagyon kíváncsian várom az ott, a „nép körében” élő véleményeket az egész helyzetről. Másfelől szeretném megtekinteni azt a fejlődést, amit eddig csak a Google Earth segítségével már virtuálisan láttam. Ezért is olvasgatom a mai orosz sajtót, mert ez a frazeológia azért más, mint a valamikori szovjet frazeológia.
    Igaz, a világ is teljesen megváltozott.

  26. Az eredeti témához hozzászólva. Ukrajna státusza, akár pozitív is lehetett volna. Oroszország számára, egy nem ellenséges közvetítő állam a két tőkés államszövetség között, amelyeknek ideológiai ellentéte nincs igen hasznos lett volna. Ezt a nyugati támogatású puccsal megdöntött ukrán elnök által vezérelt tőkés csoport valószínüleg biztosította volna. A gond az, hogy elsősorban a lengyel nacionalisták, és a brit-francia gyarnatosító allürök belekergették az EU-t egy másik tőkés csoport, a banderisták vezérelte társaság hatalomra juttatásába. Érdekes a németek passzivitása. Valószínűleg vannak tapasztalataik az ukrán konfliktusokban. A NATO önmagát igazoló ellenségkeresése sem segít, bár tudjuk Ukrajnának és Kelet-Európának nagyon sok Észak-Atlanti kikötője van, amit meg kell védeni. A USA geopolitikai és nemzetiségi dilettantizmusa pedig még csak olaj a tűzre. A gond az, hogy közben a jelcini idiotizmust és a komprádor burzsoázia hatalmát Oroszországban a nemzeti burzsoázia megdöntötte. Putyin nem egy populista idióta, mint Jelcin volt, hanem egy nagyon jól meghatározott üzleti érdekkör képviselője, és főleg jó tanácsadókkal körülvett, karakteres politikus. Ebben a játszmában a Kelet-Európában mesterségesen gerjesztett ruszofóbia, aminek a magyar jobboldali sajtó, a Nszabadságtól a Nszaváig gerjeszt csak inkább propaganda szerepe van. De sajnos tudjuk, hogy gyúanyag lehet, komoly döntést igénylő helyzetek esetén. Érdekes, hogy a jelenlegi magyar nacionalista burzsoázia és kormánya viszonylag jól teljesít ebben a konfliktusban. Az én konklúzióm az, hogy nem ideológiai konfliktus ez, hanem tőkés hatalmi konfliktus, és jobb kimaradni belőle. Helyeslem viszont, hogy ne csatlakozzunk be „demokráciát ugató” kórusba, hanem világítsuk meg az események valódi mozgatórugóit. Ehhez segít a fenti levél, és segítene történész kommentelőink szakértő véleménye.

    1. Érdekes Orbán hozzáállása is az ügyhöz, miközben mélyen hallgat az addig „rab nemzetként” aposztrofált kárpátaljai magyarok sorsáról, akik immár tömegesen bujkálnak a katonai behívók elől. Több ezren már Magyarországra is átszöktek.
      Másfelől érdekes az, hogy az orosz kommunisták ebben a témában támogatják Putyint, habár taktikáját sokan bírálják Oroszországban is. Jobbról is, balról is.
      Történelmi szempontokból érdekelne Krausz Tamás professzor elvtárs véleménye is.

  27. Több cikkhez is betettem a Népszavába, mert ott ugyanez a szelektív kussolás megy az ukrán eseményekkel kapcsolatban.
    Ráadásul szeptember 1-től megszűnik a közvetlen kommentálás lehetősége is.
    Ez a híres polgári demokrácia, a szólásszabadság.

  28. Izraelt más oldalon mar meg bíráltak. Itt meg most nem a fasiszta Hamász védelme a téma, hanem az ukrofasizmus nyugati liberális támogatása. Az antiszemita honlap a hamaszos kurucinfo…A Nepszabadsag, a 444, az origo sajnos egyszerűen az ukrán hivatalos hazudozás es propaganda hazai közvetítői. Meghozza teljesen kritikátlanul.

  29. A fenti írást nem csupán üdvözöltem, hanem saját nevemmel, illetve folyamatosan föloldott navigator nick-nevemmel fölherlyeztem mind a NOLBLOG-a, mind a Facebookra. Ugyanakkor megismétlem korábbi kérdésemet, mi akadálya, hogy a MEBAL állást foglaljon Izrael Állam (nem az izraeli jobboldalról van szó!) önvédelmi harca mellett, amelyet Gázában a Hamász terrorszervezet ellen folytat?

    Szíves figyelembe ajánljok két valós bírálatot a „mi Gazsink” elheveskedett írásával szemben:

    http://hvg.hu/velemeny/20140829_TGM_es_Gaza

    1. Talàn az az oka, hogy Izrael teokrata àllama NEM folytat semmiféle önvédelmi harcot, hanem kegyetlen, gyarmatosito, apartheid, valamint a Hamas is csak akkor terrorszervezet, ha hiszünk az izraeli-europai -tôkés- propagandànak, hanem törvényesen megvàlasztott képviselôje a szabadsàgàért harcolo palesztin népnek.

      1. Azt hiszem, ha nem ért egyet Izrael politikájával, akkor sem kell olyan jelzőket ragasztani rá amelyek nem helytállóak. Ez ugyanis hiteltelenné teszi a többi megállapítást. A Közel-Kelet helyzete, annak története nem egyszerű és nem egyértelmű. Izrael Állam megalakítása, megalakulása egyfelől egy tragédia (nem természeti, hanem a nácik által előidézett) által igazolt esemény volt. Akik átélték, túlélték az európai holokausztot, azokat én megértem, hogy nem kívántak visszatérni eredeti hazájukba, ahol legyilkolták, vagy ahonnan elüldözték őket.
        Az arab oldalról meg azt gondolom, hogy egy olyan földön, amelyet ők igyekeztek a britektől visszaszerezni, hirtelen megjelentek, az ő előtörténeti távalataikban, államalapítóként nem szereplő „kvázi idegen” népek és hivatkoztak a nagyon régmultra, nehezen volt felfogható. Ráadásul emlékezni kell Begin „hőstetteire”, amikor az ő népe vívott nem kiegyensúlyozott háborút, a gyarmatosítók s az évszázadok óta ott élő arabok ellen. Ebből azt akarom kihozni, hogy a mult nem ad receptet a megoldásra, csak józanul, racionálisan átgondolt jövő.
        A volt SZU szerepe érdekes volt, hiszen támogatta a II. vh. után Izrael megalakulását. Ezt követően nyugati gyarmatosítók ellenei arab mozgalmak oldalára állt, míg Izraelt a nyugat felhasználta, cserébe a támogatásért. Sajnos sok esetben az ellenségem ellensége a barátom azt eredményezte, hogy ideológiai mázztal kenték be nem igazán progresszív arab államok támogatását. De hasonlóan jár el a „nyugat” is, példa erre a határozottan demokratikus Szaudi-Arábia (azt hiszem most voltak nemrégen a szabad választások és minden körzetben valami herceg féle nyert).
        89 után a NATO kétségbeesett ellenség keresése sem segíti a megoldást. Tényszerűen egyszerű a megoldás. Kell lenni a Izraelnek is Palesztinának is. Ez lesz, a vége ez lesz, de hogy addig mi lesz? Az én szerény ismereteim alapján így gondolom.

        1. A kettôs mércét alkalmazàsa pontosan az imperialista politikàt tàmohatjuk; Te is làtod, a nagyhatalmak – Sztàlinnal – hoztàk létre Izraelt, ràadàsuk egy olyan nép kàràra, amelynek semmi köze nem volt a holokauszthoz. Kétségtelenül, az arab orszàgok – zöme – sem különb a Deàkné vààsznànàl.A NATO kétségbeesetten egy dolgot szokott keresni: katonai eszközök, megszàllàs segitségével megakadàlyozni a népek önrendelkezését. Abba pedig semmilyen külsô erô nem szolhatn(na) bele, hogy melyik orszàg lakossàga milyen erôt vàlaszt magànak politikai vezetônek. Mindezeknek a munkàsmozgalmi alapelveknek kell vezérfonalként szolgàlni a tisztànlàtàshoz.

        2. gruz
          2014-08-31 – 08:01
          „…a határozottan demokratikus Szaudi-Arábia (azt hiszem most voltak nemrégen a szabad választások és minden körzetben valami herceg féle nyert).”
          Wiki:
          „A szaúdi állam abszolút monarchia amelynek legfontosabb intézménye, maga a Szaúd dinasztia, amelyben a hatalom férfi ágon öröklődik. Az országnak nincs alkotmánya, sem választott kormánya (nem tartanak általános választásokat), így ezek hiányában a királyi jogkört hivatalosan nem korlátozza más, mint az iszlám szent könyve a Korán, amely betölti az alkotmány funkcióját, és az iszlám jogrendje, a Saría. Ugyanakkor a királynak döntései során egyetértésre kell jutnia a vallási vezetőket tömörítő ulemával, a jellemzően az uralkodói család tagjaiból álló Miniszterek Tanácsával.”

          Szóval ebben a „határozottan demokratikus országban” nemrégiben „szabad” választások voltak, ahol minden körzetben (gondolom Ál Szaudi) herceg nyert.
          Határozottan demokratikus ország…, Amerika épp ezért támogatja…
          Vagy fordítva…?

      2. Mondjuk, a két téma csak abban kapcsolódik, hogy mindkettő az imperializmus jelenlegi cselekedeteiről szól. Izrael államnak sajnos fasiszta attitűdjei vannak, aminek semmi köze a zsidóságot ért szörnyű traumához, amit a 2. világháborúban elszenvedett. De nem kevésbé fasiszta, náci a sok iszlám megnyilvánulás is.

          1. Gáza fogolyként él az Európai Unió és az Egyesült Államok cinkosságával megvalósított izraeli állami blokád és Egyiptom építette fal mögött (most 52 ezer munkahelyet semmisített meg az agresszió– holott a lakosság 73 %-a már munkanélküli volt Gázában. A termőföldek, a halászat is iszonyú károkat szenvedett. Az árak 40-200 %-kal nőttek, az élelmiszer be sem érkezik az övezetbe.)

            Ciszjordániában a fal megfoszt a földtől, családokat választ el, mindent tönkretesz. Ezen a több mint 700 katonai check-pointtel és a palesztinok számára tiltott utakkal megtűzdelt területen a lakosság, ahogyan Gázában is, elrekesztve él növekvő munkanélküliségben, nyomorban. Mindennapos jelenség az újabb telepesek érkezéséhez palesztin családok százainak elüldözése (ma jelentettek be ùjabb „kisajàtitàst”).

            Gázában csakúgy, mint Ciszjordániában rendőri és katonai akciók folyamán naponta tartóztatnak le vagy ölnek palesztinokat (a mostani 50 nap alatt 20 ciszjordàniai tüntetôt öltek meg az izraeli katonàk). Az izraeli rasszista és társadalmi szegregáció, az elüldözéssel való állandó fenyegetés és «etnikai tisztogatás» sújtja a palesztinokat.

            A régió számos államában számkivetésben szétszórt palesztinokat megfosztják a visszatérés jogától is.

            Évtizedek óta az összes «béke- és biztonsági terv» semmibe véve a palesztin nép azon alapvető jussát, hogy egyesítse minden s elemét, csak újabb erőszakhoz és szétszóródása súlyosbításához vezetett.

            – A palesztin népet körülvevő BLOKÁDOT meg kell szüntetni
            – A palesztinok SZABAD MOZGÁSÁT garantálni kell
            – A FALAKAT és SZÖGESDRÜTOKAT le kell bontani
            – A palesztinok VISSZATÉRÉSÉNEK joga elévülhetetlen
            – A FÖLDHÖZ való joguk elidegeníthetetlen!

  30. Hát igen, ha az ukrán náci rehabilitálja fasiszta elődeit, az „demokratizmus” – vö. rendszerváltás és hortirehabilitáció+56. évi nyilaspuccs mosdatása.
    A nyugat a legsúlyosabban náci.

Vélemény, hozzászólás?