Miért mumus Marx a mai Magyarországon?

MarxMiért mumus Marx a mai Magyarországon? (Néhány megjegyzés Gerő András Marx a gettóban c. írásához)

Gerő András Marx a gettóban c. írása három olyan állítást is megfogalmazott, amelyek egy új társadalmi méretű Marx-konszenzus kialakítása felé mutatnak annak ellenére, hogy a szerző deklaráltan nem marxista. De ha mégsem olvastam volna jól Gerő András cikkét, akkor magam ajánlom az alábbi konszenzusosnak tekintett „téziseket”, amelyek feltételei annak, hogy Marxot kihozzuk a Magyarországon számára speciálisan felépített gettóból.

1. Normaként is elfogadható, hogy Marx és a marxi örökség nemcsak „államvallásként” lehet jelen a szellemi-kulturális térben, hanem mint a világ megváltoztatásának, átalakításának egyik tudományos módszere, intellektuális-gyakorlati eszköze, amelynek értelmezése kizárja egy új (párt)állam bármilyen részvételét e szellemi-gyakorlati folyamatból. Mint Gerő András írja: „Megkockáztatnám az állítást: a modernitásban, a szekularizált világban Marx Károly hatása vetekszik Jézus Krisztuséval.” S mivel Magyarország végül is még bizonyos mértékben, erős megszorításokkal része ennek a szekularizált világnak, Marx legalizálása törvényileg védendő a polgári demokraták részéről is.

     2. Marx kihozatala a gettóból a tekintélyuralmi törekvések felszámolásának, „a szabadság kis körei”, a politika nyűge alatt sorvadozó „civil világ”, a társadalmi-gazdasági önszerveződés gyakorlati újraalkotásának is része és feltétele. Ne felejtsük el, hogy az új tekintélyuralmi rendszer, amely a maga kisszerű, provinciális és „trehány” (nem tiltja be expressis verbis, csak „aggályos” ) módján minden más intellektuális „tekintélyt” üldöz, a független értelmiséget – mint az autonóm gondolkodás társadalmi hordozóját gyakorlatilag felszámolta.

      3. Marxnak, az 1848-as magyar szabadságharc lelkes támogatójának helye van a magyar nemzeti emlékezetben, hiszen nem eshet meg velünk az a szégyen, hogy emberek száz- és százezreinek halálért (a holocaust, a magyar megszálló csapatok részvétele a Szovjetunió elfoglalt területein végrehajtott népirtásban stb.) közvetlenül történelmi felelősséggel tartozó Horthy Miklós része a hivatalos, a „nemzeti közmegegyezés” kánonjának, miközben – a nem politizáló Akadémián, nálunk a képmutatás határtalan – akadémiai-politikai állásfoglalás létezik Marx „aggályos” voltáról.

Aki világos észjárással követte a rendszerváltás utáni évtizedeket is, látnia kell(ett), hogy a Marx és a kommunisták elleni – Gerő András által szemléletesen leírt – differenciálatlan kampány koncepciózus, végiggondolt, üzletszerű és szigorúan a rendszer „menedzsmentjének” érdekeit tükrözi. Másképpen fogalmazva: annak a jelenségnek az alapvető okát, hogy Marx, Gorkij, Majakovszkij, Lukács György vagy éppen Ságvári Endre helyét az antiszemita-rasszista Wass Albertek, Nyírő Józsefek, Tormay Cecilek, Prohászka Ottokárok foglalták el, nem valamiféle „tévedésben” vagy a hatalmon lévők személyes rosszindulatában kell keresnünk. Inkább arról van szó, hogy a – még ma is sok ember számára „szimpatikus” – Kádár-rendszerrel összemérve, a kapitalizmus „második kiadása” szociális teljesítményében nyilvánvalóan elmarad. Ezért a magyar politika és az azt kiszolgáló  értelmiségi-akadémikusi gárda egyik „kulturális küldetése” – az államszocialista rendszer egész történetének kriminalizálása, amely számukra az egész baloldal karanténba zárását jelenti. Ez tükröződik Marx nyilvános „kirekesztésében” is, amelynek végső soron az a célja, hogy az új rendszer lezárja a szellemi tájékozódás kijáratait „balra”, vagyis lezárja a cselekvési területet a rendszerellenes mozgalmak előtt és mind szélesebbre nyissa a kapukat a jobboldali-tekintélyuralmi és szélsőjobboldali tendenciák előtt.

Nyilvánvaló persze, hogy Marx bármilyen nem „állampárti” értelmezésű örökségének folytatása a fennálló rendszer és politikai rezsim szellemi alternatívájának megformálódásához komoly intellektuális hozzájárulást képezhet. A történelmi tapasztalatok szerint a  direkt elnyomó rendszerekben  hirtelen is feltámadhat az új alternatívák iránti társadalmi érdeklődés.  Ezért a hatalomnak jobb óvatosnak lenni. Mégsem lehet véletlen, hogy Marx  komoly tanulmányozását „kiiktatták” az egyetemi oktatásból, a nemzet általános kulturális „minimumából”.

  Érdemes egy-két ponton vitatkozni is Gerő Andrással, mert „tévedései” tipikusak, majdnem azt mondtam, általánosak a mai közéletben. Gyakori félreértés az államszocializmus korszakát „kommunizmusnak” nevezni, amely „félreértés” forrása az amerikai politológia egyik irányzatából ered. Marxnak a kommunizmusról egészen más elképzelései voltak, mint amelyek a történelmi kísérletből megvalósultak. Még Mihail Szuszlov vagy Aczél György sem nevezték a rendszert „kommunizmusnak”. Az akkori fogalmi vitákat tekintve volt itt minden, „reális szocializmus”, „fejlett szocializmus”, „létező szocializmus”, de speciel kommunizmusként nem definiálták még Romániában sem. A másik kérdés egy közhelyes módszertani megfontolás, amely a ma fennálló rendszer értékelésére vonatkozik. Marx a tőkerendszer politikai természetét, a politikai és gazdasági elnyomás formaváltozatokban végtelen gazdagságát mindig a tőkés termelés, a profitrendszer, a piacgazdaság, a kaptalista versenygazdaság történelmileg állandó és változó jellemzőiből vezette le. Nem szubjektív hiba tehát a szegénység, a munkanélküliség, a kizsákmányolás, a társadalmi méretű elbutulás…Rendszerfüggő. Vagyis a gazdasági rendszer megváltoztatása nélkül ezek az anomáliák nem szüntethetők meg. Ezt illusztrálja Marx 21. századnak (is) szóló üzenete is, amelyet A tőke I. kötetében összegzett a jövendő társadalomról mint „a szabadon társult egyének közösségeiről”. Marxtól, az antikapitalista forradalmártól, teoretikustól és tudóstól valóban nem könnyű megszabadulni, főleg nem egy kis országban, ahol a nacionalista szellem képviselői semmilyen komolyan vehető alternatív kultúrát nem tudnak felkínálni, a történelmi idő a világ más tájain, Európában vagy Latin-Amerikában, Amerikában vagy Afrika nem egy országában más irányba halad.

Nyilván nem az Élet és Irodalom a legmegfelelőbb hely a Marxról szóló elméleti viták lefolytatására. A magyar szellemi életben megvan ennek a maga helye, megvannak a maga „sporadikus” fórumai (Ezredvég, Dialektika stb…), ahogyan Gerő András fogalmazta. Mindenekelőtt azonban a lassan már negyedszázados Eszmélet folyóirat játszhat itt szerepet, amelyet néhány hónappal ezelőtt L. Simon úrék – válasz nélkül hagyva minden hazai és nemzetközi tiltakozást – egyszerűen a magyarországi könyvtárakból is „demokratikusan” kiakolbólítottak, természetesen a „kulturális egyensúly” fenntartása érdekében, tisztán „szakmai” szempontból, miközben antihumanisztikus-szélsőjobboldali „kulturális” kezdeményezésekre bőven juttatnak pénzt.  Mintha összefüggés lenne Marx gettóba zárása és a marxi hagyomány csupán „sporadikus” képviselete között a mai Magyarországon. „Fortélyos félelem igazgat”. Egyelőre.

Krausz Tamás

(Megjelent: Élet és Irodalom, 2013. október 4.)

 

 

 

4 thoughts on “Miért mumus Marx a mai Magyarországon?”

  1. Azt hiszem, hogy a gondok gyökere ott van, hogy még a marxista elemző is elsősorban állampártozik. A jobboldal bezzeg az MSZP-től a jobbikig nem burzsujozik, hanem negédesen demokráciának nevezi a kapitalizmust. (pl. Mészáros T. nevű szerkesztő már-már sportot űz belőle, hogy kijelenti, hogy Mo.-on nincsenek kommunisták, nem kap érte cukorkát, valaki megmondhatná neki :-D)
    Hibáink ostorozása nem baj, mert amíg ezt tesszük, addig nem követjük el mégegyszer, de ha mi kezdjük a sikereinket negligálni, akkor attól tartok ebben csatlakozik a jobboldali énekkar bizony minden fajtája: Pl. Mesterházy, Bajnai és Gyurcsány is.

  2. Marx leginkább a kapitalizmus félperifériáján lévő országokban lett “mumus” – nálunk eredendően a horthysta-klerikofasiszta-korporatív államberendezkedés folyamodványaként. Éppen a minap láttam valamelyik német televízióban Marx új felfogású értékelését, amire pestiesen szólva miodható, hogy nem semmi…

    1. Mert azok a “baloldaliak” soha sem voltak baloldaliak. Ráadásul a baloldal eléggé tág fogalom – a marxizmus a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták ideológiája.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Feladvány a továbblépéshez *