16 hozzászólás “Moszkva fantasztikus ünnepi díszben – lenyűgöző fotók” bejegyzéshez

  1. A nagy hallgatásban, ami már hetek óta jellemzi ezt az oldalt, ne feledkezzünk meg valamiről.
    Budapest felszabadulásának 73. és a Vörös Hadsereg megalakulásának 100. évfordulójáról.

  2. Egy kevésbé ünnepi téma Oroszországot illetően is…

    Németország jelenéről és jövőjéről – Kiss. J. László előadása a Magyar Békekörben
    Budapest, 2018. január 28. vasárnap (…)

    A németországi politikai átrendeződés kockázataira hívta fel a figyelmet Kiss J. László egyetemi tanár, németszakértő a Magyar Békekörben szombaton megtartott előadásán. A középpártok kezdenek felmorzsolódni, a szélsőségek pedig megerősödnek. A két néppárt (CDU és SPD) ingataggá vált – mondta.
    A kereszténydemokraták és a szociáldemokraták fő célja a túlélés olyan körülmények között, amikor már érzékelhető a Merkel utáni időszak is, a nemzeti-nemzedéki váltás. „Eljött az ideje, hogy a saját lábunkra álljunk” – idézte az előadó Angela Merkelt, majd hozzátette, hogy bevándorlás-politikájával a kancellár az ellenkezőjét érte el, mint amit szeretett volna: „a német patriotizmus feloldása helyett megerősítette a nacionalizmust”, s a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AFD) malmára hajtotta a vizet.
    Az AFD szakítani akar a németek II. világháborús bűntudatával, rehabilitálni akarja a nemzeti szocializmus uralma miatt kimondhatatlanná vált népi-nemzeti alapvetéseket, a II. világháborút követő posztnacionális kultúrával a németek nemzeti hovatartozását szegezi szembe, európai föderáció helyett a népek Európáját hirdeti, Észak-Európa tehetősebb államaira korlátozódó kisebb euróövezet híve. (…)
    Az angolszászok … aggódnak, hogy Németország esetleg közeledni fog Oroszországhoz, megerősödnek az egymást kiegészítő gazdasághoz (német technológia-orosz nyersanyag) fűződő érdekek. Ebből a szempontból érdekes, hogy az AFD vallja: Oroszország nélkül nincs európai biztonság. (…)

    Kiadta: Magyar Békekör (érkezett: magyarszocialisforum@gmail.com)

    1. Érdekes a felvetésed és köszönöm, hogy írtál ebbe a hetek óta nem frissülő fórumba. Nekem is lenne miről írnom, de még tavaly az a vád is ért, hogy én uralom a kommentárok zömét.
      A német-orosz gazdasági együttműködés a két ország közötti béke garanciája. Oroszország már nem csak felvevő piac Németország számára, hanem az energiahordozók exportján túl a gépipar termékeit is egyre nagyobb mértékben exportálja Németországba. A legutóbbi hatalmas projekt a német-holland kooperációban megvalósuló hatalmas, mintegy 6500 MW kapacitású szélerőmű hálózat kiépítése a krasznodari területen, amelyben a legtöbb berendezést már Oroszországban gyártják, beleértve a legkényesebb elektronikai részegységeket is. Ráadásul nem csak német, vagy német-orosz vegyesvállalatok képviselik a gyártás nagy részét, hanem sok eredetileg is orosz vállalat is. Kiemelném a mordvinföldi Szaranszk-ban lévő hatalmas erősáramú elektronikai kombinátot, amely a teljesítmény elektronika egyik legnagyobb vállalata Európában. Méretei csak a Siemens-hez hasonlíthatók.
      Az európai közösség államai már régen rájöttek, hogy az amerikai nyomásra meghirdetett embargó bumerángként hatott. Ahelyett, hogy Oroszország meggyengült volna – pont az ellenkezője történt. Az embargó a kezdetektől halálra volt ítélve, mert szinte azonnal megindult a kiesett termékek máshonnan történő importja, ill. a hazai gyártás megalapozása. Ami magyar cég most Oroszországban tevékenykedik, azok is az embargót kijátszva telepedtek meg ott.
      Az USA pedig úgy járt az energia pótlással, mint a Nabucco vezeték eleve kudarcra ítélt terve.
      Oroszország most sokkal alkalmasabb egy új szocializmus megvalósítására, mint valaha. Ha igazuk volt a nagy elődöknek…

      1. Kedves Tovaris, köszönöm valóban kimerítő válaszodat. Megvallom, „titkon” rád gondoltam.Csak azt az apróságot tenném hozzá, hogy csupán jeleztem Kiss J. László felvetését. Szándékosan itt tettem, nem pedig valamilyen, ruszofóbok uralta internetes felületen (Facebook stb.)

        1. Kiss J. László felvetésének előzményeiről osztrák és német lapokban már olvastam – ki is emelnék egy lényegtelen momentumot. A hitleri idők kényes mellőzése olyan apróságokat is tartalmazott, hogy a legutóbbi évekig a „Führer” szót a köznyelvből mellőzték, és csak a Hitlerrel kapcsolatos szövegekben „volt szabad” megemlíteni.
          Aztán egyszer csak egyre több helyen újra előkerültek a Lokführer, Gescheftsführer, kifejezések, amit a náci korszak miatt „ciki” volt Németországban.
          A wikipédiából:
          …”A Führer német szó, jelentése magyarul vezér. Adolf Hitler vezetői címeként és megszólításaként vált nemzetközileg ismertté, és Benito Mussolini Duce megszólítása alapján jött létre. Először a Völkischer Beobachter használta a szót Hitlerre egyik 1921-es számában.[1] A címet azonban mások is használták ebben az időben, például Ernst Thälmann 1926-tól.[2] A Thälmann életéről készített 1955-ös film alcímében is megjelenik a Führer kifejezés (Führer seiner Klasse, osztályának vezére).[3]”…

  3. Ami a sok ötágú csillagot illeti (nem mind vörös). Ne essünk át a ló túlsó oldalára.

    A nálunk terjengő/terjesztett ruszófóbiával jogosan szembeszállva ne tévedjünk a Jelcin/Putyin féle nyílt („szentszövetségi”) ellenforradalom természetét illetően. Az bizony a cári rendszer legrosszabb hagyományaihoz nyúl vissza – természetesen a mai világ feltételeihez alkalmazkodva. Az általam többször említett orosz birodalmi geopolitikai alapelvek ugyan cáfolják az Orosz Birodalomnak – a mondjuk az USA-éhoz hasonló – imperialista terjeszkedési szándékait (amivel a ruszofóbok előszeretettel vádolják), de nem valamiféle magasabb rendű társadalmiságot bizonyítva ezzel, csupán az alapvetően szárazföldi, erősen centralizált irányítású önkényuralom természetes korlátaiból következő zártságot – az orosz cárok (és „cárok”) rendszerei nem ujabb és ujabb népeket gyarmatosítanak, hanem a már birodalmon belüli népeket (az oroszt is beleértve) zsákmányolják ki egyre erősebben.

    Ami a sok ötágú (itt-ott vörös) csillagot illeti, az a Nagy Honvédő Háború által megdicsőült jelkép, és nem a nemzetközi kommunista mozgalom jelképe. Már írtam valahol (itt a MEBALon, vagy más portálon), hogy már Sztálinra is jellemző volt, miszerint a III. Birodalom elleni dicsőséges és győztes háborút nem Nagy Internacionalista és Antifasiszta Háborúnak (ami valójában volt – a szovjet nép és a nemzetközi ellenállási mozgalmak önfeláldozásának hála) nevezték el, hanem a Napóleon ellen vívott – és a Nagy Francia Forradalom elleni Szent Szövetséghez municiót nyújtó – Honvédő Háború mintáját követték. A mai orosz uralmi rendszer a Nagy Honvédő Háborúból alapvetően a Honvédelmet emeli ki, és az internacionalista antifasizmust igyekszik a feledés homályába taszítani.

    Kicsit durvább hasonlattal emlékeztetnék a Hitler által tervezett náci zászlóra. Az tulajdonképpen a barndenburgi vörös-arany-fekete trikolor (a köztársaság zászlaja) ellenében a Hohenzollern birodalmi zászló (fekete-ezüst-vörös) visszaállítását szorgalmazta igen ravasz módon. A megtéveszteni szándékozott tömegek felé azt a látszatot sugalta, hogy a horogkeresztes mozgalom elfogadja a munkásmozgalom vörös lobogóját, s csupán apró jelként helyezi el rajta saját szimbolikáját. Az igazi megbízók felé viszont azt közvetítette: a fehér ellenforradalom (fehér kör) uralkodóan ül a legyőzőtt „marxista” (vörös) zászló közepén, és azon a misztikus fekete svasztika trónol.

    A Kreml tornyain fennhagyott rubint csillagok, a hadi felségjelekben megörzött vörös csillag stb, számomra hasonló „cselt” idéz a birodalmi címerként jogaiba visszaállított koronás két fejű sasok árnyékában.

    1. A lényeg azt, amit az emberek éreznek. Amíg vörös csillag ragyog a Kreml tornyán (és sok helyen másutt is) – addig van remény arra, hogy újból szovjethatalom legyen. Nem a Heineken-sör lebolsevistázása határozza meg a nemzetközi reakciót, hanem az olyan szégyenletes esetek, mint amit a magyar törvényhozás valósított meg – nevezetesen a „kommunista jelképek” betiltását – még ha azt vezércsellel, a náci jelképek egy időben való betiltása is kísérte.
      A vörös csillag akkor is a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom jelképe marad, ha akarják egyesek, ha nem.

  4. Ha az oroszok vitathatatlan eredményei kerülnek szóba, s russzofób propaganda egyből azt próbálja hazudni, hogy a szovjetek ellenezték az efféle fényűzést. Nos, a kommunizmus végcélja is az általános jólét lett volna, ha jól tévedek. A szocializmusban is engedték a „luxust”, ha az mértékkel, a társadalom teljesítőképességével arányosan teljesíthető volt.
    Egyébként a főorvos úr, ha nem csak ilyen alkalomkor, hanem „hétköznapokon” ellátogatna – nem csak Moszkvába – alaposan meglepődne, mekkora ellentét van a „muzsikok birodalma”, meg a mai valóság között.
    Még oda sem kell utaznia, a GoogleEarth utcanézőjével egészen kis falvakba is „ellátogathat” és aztán mondhatná, hogy mindez csak „bolsevik propaganda”…
    Másfelől, egy nagyhatalom megteheti mindezt.

  5. Gyönyörű képek! Elárulom, hogy ugyanezeket pár napja megkaptam egy, a rendszerváltás óta melldöngetős kereszténnyé tolakodott volt kollégámtól, olyan körítéssel, hogy vajon mit szólna Lenin, ha föltámadna? Elhajtottam a valamikori ov. főorvos urat. Persze neki nem tűnt föl a sok vörös csillag…

Vélemény, hozzászólás?