Ne tartsuk méltóságon alulinak megmagyarázni…

A televíziós celebek egyike az ún. megmondóember Puzsér Róbert. E műfajra a társadalomról-történelemről, nemzetről-osztályról felelősen gondolkodók hajlanak legyinteni, mint komolyabb megfontolást nem érdemlő kommunikációra. Holott dolgokról (ezekről is) a közvélekedésben, az ún. egyszerű nép fiai és lányai között e szinten beszélnek…

Ebben a térben az antifasizmust, az antiszemitizmus-ellenes küzdelmet kimódoltan piszkoló, „fejtegetés” fogalmazódott meg. A bulvár stílusában, hogy minél több médiafogyasztót elérhessen. Az „üzenet” ugyan kódolt (például, kifejezetten „beetető”bekezdéssel indul, amelyben a holokausztot szívhez szóló szavakkal elítélő állásfoglalás olvasható), mégis egyértelműen náci jellegű. Találkozni vélekedéssel, miszerint lehetetlen így értelmezni, mondván: a szóban forgó kommunikátor ilyen-olyan származású. Azonban a társadalomtudományokban is ismert a mindennapi tapasztalás, az öngyűlölő ember, aki képes azonosulni az ő ellene törő – többségi – agresszorral… Ezekről a kérdésekről, Puzsér utalt Facebook-írása kapcsán, fogalmaztam bírálatot. Vélekedésre bocsátom.

Lehet, hogy – esetünkben – ez a Puzsér csak egy „éttermi megmondóember” (az), viszont Hitler is kezdetben csak egy „sörözői megmondóember” volt… Ezzel nem állítom, hogy Puzsérra ilyen nagyszabású karrier várna, ellenben állítom, hogy műveletlen, de ügyesen kommunikált „üzeneteivel” használható ideológiai/propagandisztikus muníciót ad a plebejus/populista politikusoknak, s bizony eléggé népszerű az alsóbb néposztályok körében. Aki ebben kételkedik, nézze meg, hányan osztották meg (182) és lájkolták (797) eme írását, de az is tanulságos szám, hogy mennyien lájkolták a Facebook-oldalát (38.722) – https://www.facebook.com/Robert.Puzser/photos/a.362831433792676.84195.294337027308784/614945755247908/

Tehát az ügy nem intézhető el akként, hogy ne írjunk róla, mert akkor magunk csinálunk reklámot. Ellenkezőleg! Írni szükséges róla, le kell leplezni; fórumot nem szabad az ilyeneknek adni.

Egyébként a HÍR24 online lap csinált is neki reklámot, kérésemre viszont rá se hederítettek, hogy akkor ezt is, a bírálatot, szintén „híreljék”…

Következzék a kritika summázata.

Vigyázat, emberek! Puzsér Róbert az antiszemitizmussal szembeni küzdelem ellen lép fel. Körmönfontan próbálja kivitelezni. Ugyanis célja elérése érdekében kreál egy hamis, a valóságban nem is létező ellentétpárost, s azt ráhúzza az egész magyar társadalomra. Hiszen ilyen, hogy „holokausztsérült” és „trianonsérült” mint alapvető társadalmi-politikai-kulturális-identitásbeli ellentét nincs. Olyan ellentét viszont létezik – nemzeti önbecsülésünk felől nézve nagyon jó, hogy létezik! -, amely egyfelől a tisztességes és tisztán látó magyarokat, másfelől az ordas eszmék, rasszizmus/nácizmus, illetve szélsőséges nacionalizmus híveit jelenti (akik lehetnek tudatosan így viselkedők, de lehetnek félrevezetett, a tárgyban ismeretszegény polgárok). A törésvonal mindkét oldalán előfordulnak zsidók és nem zsidók, romák és nem romák. Egyébként a holokausztnak áldozatai vannak, akik természetesen „megsérültek”. Ám ezen az alapon „holokausztsérültként” emlegetni őket cinikus távolságtartás velük szemben és megbélyegzésük. Trianon pedig mindenkire bánatot, veszteségérzést okozva hatott. Történelmi tény, hogy a holokauszt célpontja, a magyar zsidóság annak idején lelkesedett a terület-visszacsatolásokért. A vonatkozó igazság az, hogy egyrészt a holokauszt az egész magyar nemzetet rombolta, vagyis mentálisan nem kizárólag a holokauszt áldozatai sérültek tőle, hanem e borzalom működtetői, haszonélvezői és – származásukban nem érintett – eltűrői is, tehát az egész magyar nemzet (a mai is!) holokausztsérült. Ezért szükséges a holokauszttal kapcsolatos emlékezésmunka, amelyet minden újabb nemzedéknél el kell végezni. Így értelmezendő a holokauszt-emlékév. Másrészt a trianoni békediktátum és a magyarországi holokauszt bár összefüggenek egymással, azonban közös nevezőre semmilyen módon nem hozhatók, nem helyezhetők pandanba. Annyira két különböző történelmi tényt jelentenek, még ha kapcsolódnak is egymáshoz.

A kritikai post teljes szövege itt: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=731383756911672&set=a.469423086441075.124781.100001201620145&type=1

Fekete György

17 hozzászólás “Ne tartsuk méltóságon alulinak megmagyarázni…” bejegyzéshez

  1. Szerintem, ha nem menne veszekedésbe át a vita, kiderülne, valamiképpen mindenkinek igaza van. Fekete Györgynek abban, hogy egy tipikus média kártevőről van szó, amit érdemes leleplezni, mert sokan elhiszik a Puzsért. De azoknak is igazuk van, akik azt mondják, ez jelentéktelen niemand. Szerintem, akik ilyen közel állnak egymáshoz és csak a moslék politikai életben érzelmileg eltérően van hangszerelve, szeretniük kellene egymást. Ma Magyarország az antiszemitizmus által az egyik legfertőzöttebb kelet-európai ország, ezért erre a kérdéskörre nagyon érzékenynek kell lennünk, mert az antiszemitizmus ma (is) a burzsoázia kezében a legfontosabb eszköz, hogy elvegye a dolgozó emberek, osztálytudatát, mert nagyon mély történelmi jelenségről van szó. Trianon csak ennek alárendelten jelenik meg, hiszen az agyhalott sokaság azt is a zsidók és a kommunisták nyakába varrják, hogy ne kelljen a magyar uralkodó osztályok történelmi felelősségét hangsúlyozni.

    1. Hát igen, de nem tudom, hogy látja, macika, de nekem úgy tűnik, két oldalról is lehet nézni az antiszemitizmust itt és ma: a) az uralkodó neohorthysta osztályok számára a múltbéli uralkodó osztályok rehabilitálása saját legitimimációjuk erősítését jelenti. (Az egykori téeszparasztból lett vállalkozó, akinek nagyapja ’45-től lett csak embernek elismerve, mindenáron a történelmi arisztokráciát igyekszik utánozni, de azt sem érti, hogy kell… sine nobilitas, lelki értelemben is.) Hiszen ha kiderülne, hogy ezek rosszfiúk voltak, akkor bukna az „elit” megítélése is… (Bár, ma, Orbániában, a közvélemény szemében sajnos csak erősödik annak pozíciója, akiről kiderül, hogy rasszista gyilkos volt.)
      b) alulról nézve viszont: a sok szegény munkavállaló elégedetlen, mert a dologi függés rendszerében a pozitivitások között elvész az önrendelkezése, cselekvési lehetőségei, pénze, élete. A modern társadalom intézményrendszere átláthatatlan, érthetetlen számára. Hová tűnik a pénz? Ezt meg azt miért nem szabad? Neki viszont miért szabad? Jön a fülresúgott válasz: „a zsidók” – és onnantól kezdve minden, ami rossz, „a zsidók”. (Olvassunk bele a Mein Kampfba, ugyanez az önkényes „logika”: végy egy-egy problémát – aztán mondd rá, hogy a zsidók tehetnek róla.) Ki a fülresúgó? A burzsuázia. Miért? Mert ahogyan létezik „megsemmisítő-megmentő kritika”, ugyanúgy létezik „stabilizáló lázadás” is. És a jobboldaliság ilyen. Miközben szellemek és ködképek ellen tiltakoznak, aközben stabilizálják az ezekkel a ködképekkel szemben magukat meghatározó burzsuá politikai-hatalmi „elit” köröket, és ezek uralmát. Ez a pszeudoforradalmiság, amely tulajdonképpen dinamikus stagnálást jelent a kapitalista intézményrendszer fennmaradásában, úgy nevezi magát, hogy „nemzeti” „szocializmus”. De a „zsidó” milliárdosok eltávolítása nem szocializmus, miközben azok vagyonát is a „nemzeti” milliárdosok kapják meg! (Találóbb lenne a nemzetiliberalizmus, nemzetikapitalizmus megnevezés. Vö. Walter Ulbricht: „A fasiszta német imperializmus”. Szikra. Megküldhetem beszkennelve.) Egy egyhelybenálló lázadás, amely mégis meghagyja a burzsuáziát a helyén, de levezeti a feszültségeket. Kritika, amely nem kritika. Ugyanis: „radikális” az, ami a dolgok gyökerét (eredetét) ragadja meg, mondja Marx. A baloldaliság a társadalmi problémákat azok létező világbeli gyökereinél, a tulajdonviszonyoknál, intézményeknél ragadja meg, tehát eredetkutató jellegű. A jobboldaliság kerüli a valós problémák kérdéseit, mert önmagát lehetetlenítené el vele. A jobboldali tehát szélsőséges lehet, de valódi szóértelemben radikális nem. Antiradikális, a felszínen, a látszatok birodalmában maradó olvasatokkal aztán lehet a paraszt a hülye („Akinek nincs pénze, az annyit is ér.” „A piacgazdaság vesztesei”) és lehet ennek fajelméletes színezetet is adni. És akkor a diskurzus már eléggé önmagába zárt lesz, hogy értelmes érveket ne tudjon feldolgozni, vagy befogadni. (Jó példa erre Mónus Áron „zsidó-szabadkőműves összeesküvéselmélete, ahol már minden XX. szdi politikus en bloc zsidó volt, ennek továbbfűzése Raffay Ernőnél, ahol szintén mindenki szabadkőműves zsidó, és ők tehetnek mindenről, betetőzve az antiszemitizmus olyan védelmével Badiny-Jósnál, mely szerint a tényekre alapozó bibliai-exegetikus bizonyítása a zsidó-keresztény kultúrkörnek, és ebből következően a keresztény alapú antiszemitizmus abszurditásának felmutatása eleve elbukott, „hiszen” a jézuska „igazából” egy ködbe burkolózó, ismeretlen ókori birodalomba áthelyezett utángyártott Buddha. Ráadásul, mivel Ázsia, rögtön ráhazudhatja, hogy akkor a ázsiai az feltétlenül mélyen „magyar”…) („Kreol királyfi elmegy vallást alapítani” – ez Badiny-Jós szüzséje. Ismerős, nem? Milyen jól jön neki, hogy a Párthús birodalomról szinte semmit nem lhet tudni, a fehér foltokba azt hazudhat be, amit akar. Ez, mint a sumerológia, sima áltudomány és spekuláció.)

  2. Őszintén szólva kár, hogy Fekete úr lezárta a vitát, főképp, miután bedobta a román földreform kérdését, ill. a békediktátumok szovjet elítélését, holott ez két olyan téma, amit lehet ésszerűen is értelmezni: békediktátum? Az imperialista hatalmak erőszakosságának elítélése, nem másé. földreform? A mindenre alkalmatlan, elmaradott latifundiumrendszer szétverése, jogos. Kissé paranoiás dolog magorellensséget beleerőltetni. És épp ez az: így kezdődnek, de így is őrződnek meg a legendák, amik Holokausztba torkollanak – minden „magyarellenesség”, „az egész világ velünk érez/ellenünk van” hangulatfüggően… Ezért kell óvatosan megnyilatkozni.

    1. Nem az gond, hogy szétverték a latifundiumokat, hanem az, hogy a magukat magyarnak valló parasztok nemigen kaptak belőle… Trianon szovjet elítélését (a Versailes-i békerendszerrel egyetemben) pedig nem lehet úgy leegyszerűsíteni, mint az csupán „Az imperialista hatalmak erőszakosságának elítélése”, mert minél inkább haladunk tovább az időben, annál inkább a konkrét nemzetközi hatalmi viszonyokba ágyazottan szükséges értelmezni (kezdve az 1926-os tapogatódzásoktól). És ismétlem: semmiféle „magyarellenességet” nem hangoztatok, se itt, se soha korábban nem tettem ilyet. Ilyesmi nekem tulajdonítása nem bizonyított, ezért inszinuáció. De hagyjuk. Csehovnak jót nem írhatok.

    2. Jelen írásomat pedig úgy beállítani, hogy abban megfogalmazott nézetemhez (állítólagos magyar nacionalizmus pártolásom, mintha magyarellenesség-kórushoz csatlakoztam volna…) hasonlók vezettek a holokauszthoz, az a legteljesebb kritikátlanság, hiszen elegendő beírni engem a Google-böngészőbe (nevem + mentálpedagógus, illetve történelemtanár) egész sor publicisztikát és elméleti feldolgozást lehet tőlem találni a holokauszt problematikájának a társadalmi és az egyénenkénti mentálhigiéné felőli közelítésében. Itt, a MEBAL-weben is számos e tárgyú írásom olvasható. Csehov úr, kérem Önt, ne vagdalkozzon. Legalábbis előzetes tájékozódás nélkül.

  3. Technikai megjegyzés a szerzőtől (még egy, remélhetőleg az utolsó)

    Utaltam rá (egyik korábbi technikai kommentben), hogy talán ne a legszerencsésebb szerkezetet választottam ide, a MEBAL-web felületére. Akkor még csupán arra gondoltam, hogy nem mindenkinek esik kézre további, belső linkeket nyitogatni. Most azonban felötlött az a szempont is, hogy éppen a MEBAL-os elvbarátaim közül nem kevesen tartózkodnak a FACEBOOK-ra való regisztrációtól (ez külön megbeszélhető kérdés lehetne, hadd ne menjek bele; a véleményem – mutatis mutandis – azonos Leninnek a burzsoá parlamentarizmus eszközrendszerének felhasználásáról a munkásosztály által, lásd a Baloldaliság, illetve korábban a cári Dumához való viszony…), s ennek következtében a hivatkozott teljes kritikai postomat nem olvashatják. Ezért megadom (>Tudatlanság vagy kifundáltan aljas média-fondorlatoskodás? – Puzsér…

    Hát senki sincs, aki leleplezné ezt a Puzsér Róbertet?
    Akkor megteszem én.

    [Utólagos – vagy 10-12 órával jelen írásom megjelentetését követően ideillesztett – betoldás a tárgyban! Az itt elemzett post kommentvitája újabb kritikai észrevételeket hozott föl bennem, ezek következnek.

    Vigyázat, emberek! Puzsér Róbert az antiszemitizmussal szembeni küzdelem ellen lép fel. Körmönfontan próbálja kivitelezni. Ugyanis célja elérése érdekében kreál egy hamis, a valóságban nem is létező ellentétpárost, s azt ráhúzza az egész magyar társadalomra. Hiszen ilyen, hogy „holokausztsérült” és „trianonsérült” mint alapvető társadalmi-politikai-kulturális-identitásbeli ellentét nincs. Olyan ellentét viszont létezik – nemzeti önbecsülésünk felől nézve nagyon jó, hogy létezik! -, amely egyfelől a tisztességes és tisztán látó magyarokat, másfelől az ordas eszmék, rasszizmus/nácizmus, illetve szélsőséges nacionalizmus híveit jelenti (akik lehetnek tudatosan így viselkedők, de lehetnek félrevezetett, a tárgyban ismeretszegény polgárok). A törésvonal mindkét oldalán előfordulnak zsidók és nem zsidók, romák és nem romák. Egyébként a holokausztnak áldozatai vannak, akik természetesen „megsérültek”. Ám ezen az alapon „holokausztsérültként” emlegetni őket cinikus távolságtartás velük szemben és megbélyegzésük. Trianon pedig mindenkire bánatot, veszteségérzést okozva hatott. Történelmi tény, hogy a holokauszt célpontja, a magyar zsidóság annak idején lelkesedett a terület-visszacsatolásokért. A vonatkozó igazság az, hogy egyrészt a holokauszt az egész magyar nemzetet rombolta, vagyis mentálisan nem kizárólag a holokauszt áldozatai sérültek tőle, hanem e borzalom működtetői, haszonélvezői és – származásukban nem érintett – eltűrői is, tehát az egész magyar nemzet (a mai is!) holokausztsérült. Ezért szükséges a holokauszttal kapcsolatos emlékezésmunka, amelyet minden újabb nemzedéknél el kell végezni. Így értelmezendő a holokauszt-emlékév. Másrészt a trianoni békediktátum és a magyarországi holokauszt bár összefüggenek egymással, azonban közös nevezőre semmilyen módon nem hozhatók, nem helyezhetők pandanba. Annyira két különböző történelmi tényt jelentenek, még ha kapcsolódnak is egymáshoz.

    Többi problémafelvetésem (Puzsér tárgyalt Facebook-jegyzetével kapcsolatosan) alább, jelen bejegyzésem eredeti szövegeként olvashatók.]

    Puzsér Róbert kódoltan náci hazugsága, amelynek nem kevesen bedőlnek:

    „A holokausztsérült – épp ahogy történelmi-társadalmi inverze, a trianonsérült – személy azonban nem akar konszenzust, nem akar megbékélést, nem hajlandó a történelemkönyvek lapjaira száműzni a fájdalmát. A traumát nem feldolgozza, hanem fenntartja és továbbörökíti, sőt, elvárja. Nem veszi fel a harcot a démonokkal, hanem továbbadja azokat a gyerekeinek… (…)
    A holokausztsérült személy pszichéjében egy érzelmi G-pont rejlik, amelyet ha ingerelnek, akkor epét hány…(…)
    Ezzel az érzelmi G-ponttal pedig szakadatlanul zajlik a nemtelen játék jobb- és baloldal közt a szégyenletes hazai polgárháborúban. Mindenki erre a G-pontra utazik, mindenki ezt baszkurálja saját habitusának megfelelően. A kuruc.info Hitler anyák napi versével „kedveskedik” olvasóinak, Bayer csöpögő orrokat emleget, Orbán megszállási emlékművel tematizál….(…)
    És persze ott a balliberális elit, amely pontosan ugyanezzel a perverz kegyetlenséggel provokál. Gátlások nélkül fasisztázik meg nácizik, ezzel váltva szavazatokra, pénzre és hatalomra az általa is megidézett szenvedést. (…)
    Talán kevesebbet kéne gondolnunk a nagyszülőkre, és többet az unokákra.”

    1/ A „holokausztsérült”. E kreált fogalom már önmagában aljas. Mert távolságtartó. Mert álobjektív. Mert azt sugallja, mintha a holokauszt áldozata, ha túlélte, lehetne „nem sérült” is.

    2/ „A holokausztsérült… A traumát nem feldolgozza, hanem fenntartja és továbbörökíti, sőt, elvárja. Nem veszi fel a harcot a démonokkal…” P. R. itt semmibe veszi a holokauszt-túlélők és leszármazottaik folyamatos erőfeszítéseit, amely éppen a feldolgozásra irányul. Semmibe veszi az evvel kapcsolatos, hatalmas mennyiségű mentálhigiénés-terápiás és szépirodalmi munkásságokat. Többek között: http://old.pszichologia.pte.hu/files/tiny_mce/doktori/2009-Bekes%20Vera.pdf vagy http://www.mtapi.hu/thalassa/a_folyoirat/e_szovegek/pdf/%2805%291994_1-2/129-138_Virag-T.pdf

    3/ P. R. Teljesen kikerüli, hogy a holokauszt-gyilkosok és -cinkosok, -eltűrők(!) utódai közül is számosan mentálhigiénés segítségre szorulnak.

    4/ „A holokausztsérült – épp ahogy történelmi-társadalmi inverze, a trianonsérült – személy…” P. R. ekként (hogy a holokausztot és a trianoni békediktátumot, illetve az általuk okozott szenvedést mint egymás megfelelőjét tünteti föl) egyrészt lekicsinyeli és megfosztja egyediségétől a holokausztot, másfelől semmibe veszi a jelenséget, miszerint számos holokauszt-áldozat úgyszintén „trianonsérült” volt, s e tény mélyítette a holokausztból eredő mentális sérülésüket (ha túlélték egyáltalán fizikai sérüléseiket…).

    5/ P. R. elhallgatja, hogy a valóban mentálisan sérültek nem a holokauszt célpontjai, hanem működtetői, haszonélvezői voltak.

    6/ P. R. megrágalmazza a nácizmus/fasizmus, agresszív nacionalizmus ellen küzdőket (elitbírálatba csomagolva avval vádolja őket, mintha maguk provokálnák – teremtenék! – a szélsőjobboldalt). Erre viszont – például – meg kell kérdezni, az országgyűlésben a zsidók listázást követelő, illet a tiszaeszlári antiszemita pert magasztaló JOBBIK-képviselőket mivel-hogyan provokálták a balliberálisok? Mégpedig előzetesen, hiszen a provokáció mindig előzetesen történik!

    7/ „Talán kevesebbet kéne gondolnunk a nagyszülőkre, és többet az unokákra.” P. R. hitelteleníti így a történelmi múlt személyes feldolgozását. Maga üti agyon a bejegyzése felvezetőjének egyik, amúgy önmagában helyes tételét: „…egészséges viszony a múlthoz, a történelemhez, az ősökhöz: motivációt meríteni, mintát nyerni, tanulni a nagyságukból és tanulni a bűneikből”.

    Puzsér teljes postja: https://www.facebook.com/Robert.Puzser/photos/a.362831433792676.84195.294337027308784/614945755247908/

    Idelinkelem legszemélyesebb megnyilvánulásomat abból a kollektív folyamatból, amely pontosan a múlt feldolgozására és mai nácizmussal való szembeszállásra irányul. Szeretném, ha Puzsér vagy bárki szövegszerűen rámutatna (tehát idézve!), hol vagyok én ebben „… pszichopata ápolónő, aki úgy tesz, mintha gyógyulni segítene, de amikor felrakja a kötést, gondosan savat csöpögtet a nyílt sebbe, és nyájas mosollyal azt hazudja, hogy nyugalom, ez csak orvosság.” Megvallom, sokat, nagyon sokat dolgoztam vele, ám hol ármányos ez az írás? Íme (két linken is elérhető): http://szombat.portalinternet.hu/ujhirek/1119_kettos_magyarzsido_onazonossagesazantiszemitizmus.htm vagy http://regi.sofar.hu/hu/node/97609?tid=110

    Puzsér maga kaparja, sőt tovább fertőzi a gyógyulatlan sebeket. Ezt a szóban forgó bejegyzésére érkező olyan kommentek tömkelege is mutatja. A Horthy-rendszerhez kritikátlanul viszonyuló, illetve rasszista „levelezők” egyaránt rárepültek. Két példa: „Ok, az a mocsok apám nem szökött haza a frontról, hogy zsidókat mentsen. Szégyellem maga, hogy inkább a 2218 nap GULAG-ot választotta és a -40 fokot. Már kurvára unom, hogy nap mint nap a pofámba vágják ezt a témát. Uff!!” [Bizony, mondom erre én, a hazát Horthyval szemben itthon kellett volna védeni elődeinknek…] „Amikor múltkor mentem az utcán, felbukkant szemből egy nő gyerekhordozóval a mellkasán, benne kifelé fordítva egy kisbaba. A nő hirtelen keresztezni akarta az utamat, pedig simán elfértünk volna egymás mellett. De ő teljesen belazulva, minden gátlás nélkül közelített felém, tudván, hogy ő van nyerő pozícióban, biztos, hogy a baba miatt én fogok kitérni az útjából, így kiélvezheti fölényét. Természetesen, a baba védelmében, kiléptem előle. Ez a nő bármit megtehet, mert gyereke van, és azt tolva maga előtt felhasználja a kisbabát arra, hogy előnyökhöz jusson. Az emberi hitványság határtalan.” [Nyilvánvalóan romagyűlölő nézet, kódolva.]

    E bírálatot úgy készítettem, hogy tudom: azok száma, akik elolvassák, meg se közelíti majd a médiasztár Puzsér olvasóiét. Ilyen a világ. Egy celeb minden böffentésére tódulnak. Megdolgozik érte…

    /Fekete György nyugdíjas mentálpedagógus történelemtanár, semmilyen elitnek nem tagja/<

    A megbírált médiabohóc írását viszont nem másolom ide. Egyrészt bőven és összefüggően idézek tőle, másrészt így is akadnak, akik megkritizálását már reklámozásának ítélik. Holott – a reagálásokból kiderül – ezek a celebek, elvtársaim, tömegek ízlését (de)formálják. Nem kizárólagosan, hiszen ők csak forgácsok, amiket fúj-hemperget a szél, de jelen vannak társadalmi életünkben. Akár tudomást veszünk erről, akár nem. Ezért köszönöm a MEBAL szerkesztőségének, hogy ezen írásom hozatalát vállalta.

  4. Tkp. értelmetlen reklámot csinálni egy ócska, ótvaros, gangréna-orbánc-lepra-rühesség bohócnak, mint amilyen a cikkben vesézett agyatlan, négyelemis médiamajom.
    Sokkal zavaróbb Fekete úr súlyosan félresiklott mondata, mely szerint Trianon „mindenkiben” sebet hagyott – hát ördögöt!
    Trianonban kiszabadultak végre a rabságban, elnyomásban, erőszakos elmagyarosításban szenvedő tirpákmedencei népek. A kisebbségben lévő, de a többséget elnyomó „magyar” nemesség végre a saját zselléreit kínozhatta csak tovább. Akiknek szavát – ellentétben a Slovenskoban 89%-ot kitevő szlovákokkal, a Transsylvaniában 74%-ot kitevő románokkal, a Zakarpattya 80%-át kitevő ukránokkal, a Vojvodina 80%-át kitevő szerbekkel, stb. – legalább egy nyelvet beszéltek! Egy ország és egy nép lettünk, anyanyelvi kapcsolatunk fennmaradt önmagunkkal. Mindenki csak jól járt Trianonnal. (A hungarista uszítók hőzöngései pedig úgyis csak beteg elméjük megnyilvánulásai. Gitler is azt hazudta ’38-ban, h Ceskoslovenskoban „báncsák” a németeket, holott ez nem volt igaz. Horthy és bűntsai ’20 óta hazudozták ezt a kisententeról. Holott a magorokat SENKI SEM bántotta!)
    Szóval, Fekete úr, kérem, ne tagozódjon bele a szélsőjobb trianonértékelésébe, mert az hamis.

    1. Muszáj kivételt tennem, mert történelmi tényekről van szó, s történelemtanár vagyok. No meg rendkívül súlyos provokálás ért. Egy dolog arról szólni, hogy miként fogadta az akkori magyar társadalom Trianont és a mai hogyan áll feldolgozásával. Másik dolog, hogy ezt mi, marxisták, miként értékeljük. Én az első dologról, az előbb említett recepcióról jegyeztem. Tessék megnézni a Horthy-rendszer politikai erőit, szerveződéseit, az egyes társadalmi osztályok, rétegek, foglalkozásokba tartozók megnyilvánulásait a kérdésben. Mindegyik siratta Trianont, ha eltérő módon is. Még a munkások is fájlalták. Sőt, ha más pozícióból is, a KMP, a Szovjetunió elítélték mint a Versailles-i imperialista, rabló békerendszer részét… Tehát e tények tükrében (ha vitatja, tessék utánanézni a szakirodalomban) az lenne korrekt Öntől, tisztelt Csehov úr (valódi nevén, elnézést kérek, nem tudom szólítani), ha visszavonná kifejezetten személyeskedő, és politikailag piszkoló megjegyzését: „Szóval, Fekete úr, kérem, ne tagozódjon bele a szélsőjobb trianonértékelésébe, mert az hamis.”

      1. Ogogó, megálljunk, uram, nem addig van az! a) rendkívül fontos, hogy értsük: a leghalványabb köze sincs a számunkra releváns, MAI interpretációnak ahhoz, hogy anno a kortársak közül a baloldaliak mit miként éltek meg! Mi most a mának beszélünk, tehát a téma kapcsán minden olyan olvasatot ki kell kerüljünk, amely adja a lovat a szélsőjobb alá. („Írástudók felelőssége” L. Gy. Szikra, 1945 elvei szerint. Ha kapok e-mail-címet, beszkennelt formában bárkinek szívesen megküldöm. ) Tehát, mikor vki képes Trianont a legkomolyabb igenlés nélkül kezelni, az a mára nézve felvesz egy olyan látszatot legalábbis, amely szerint támogatja a szélsőjobbot. Egy ilyen tény pedig nem személyeskedés. (Személyeskedésre kimagyarázni egy logikai ítéletet: gyűlöletre kimagyarázni az antikapitalista ismereteket.) Számunkra mai interpretációk és azok kezelése a lényeg, és ha más idősíkot akarunk bevonni, ahhoz nagyon komolyan ki kell tennünk az összes vesszőt és pontot. Ön, lássa be, nem tette ki, és félreérthető volt.
        b) az, hogy a korban az ország területi integritásáról alkotott kép más volt, nem ide tartozik. Főképp, hogy ismerve a szocialista eszmét, a Tanácsköztársaság győzelme esetén a nemzetiségeknek ugyan engedtek volna döntést az ország területéből való kiválásra, ugyanakkor ha fennmaradnak a határok, rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy a nemzetiségek az összes őket megillető jogot (nyelvhasználat, iskolák, egyház) megkaptak volna, ellentétben a jobboldali asszimilatív-elnyomó elképzelésekkel.

        Szóval, vihar egy pohár vízben. A mai, nem értelemből, hanem fétisből felvett „magor az, akinek orrba-szájba fáj a Trianon, ha értelme sincs, akkor is” hozzáállástól el kell határolódnia minden embernek.

        1. Tessék megnézni Puzsér postjánál, mily rengeteg a szélsőjobb (köztük az engem, illetve bírálatomat) támadó komment. Így adok lovat én a széljobb alá… És ellenem sorakoztatni Lukácsot… Másrészt miért kellene elhallgatni, hogy az akkori magyar társadalom hogyan viszonyult Trianonhoz, és hogyan teszi ezt a mainak is sajnos nagy többsége. Ugyanis én ezt írtam: „Trianon pedig mindenkire bánatot, veszteségérzést okozva hatott.” A kulcsszó: „Hatott”.
          Végül. A Román Királyság esetében ez egyáltalán nem áll: „Holott a magorokat SENKI SEM bántotta!” Továbbá megvizsgálandóak e tekintetben az utódállamokban az 1920-as években végrehajtott földreformok… A Tanácsköztársaság idekapcsolását pedig már követni se tudom (tudniillik a szovjet külpolitika 1940-41-ben, de az 1920-30-as években is mindvégig elítélte Trianont is, amely álláspont kötése a Tanácsköztársasághoz számomra talány, azon meggondoláson kívül, hogy minden mindennel összefügg, csak persze nem feltétlenül szerves történelmi viszonnyal, illetve közvetlen kapcsolódással). Azt hiszem itt kilépek annak könyvelésével, hogy nem tudtam meggyőzni Önt, Csehov úr, arról, hogy én most se adtam muníciót a széljobbnak (FACEBOOK-os híveik természetesen színházból mocskolnak engem ezen írásomért). Viszont most lejegyzem, s ezzel a magam részéről befejeztem e vitát. Puzsér e megnyilvánulásával „törölte” korábbi, az Orbán-rendszert kritizáló megszólalásait. A nem kizárható ok: egzisztenciamotivált áthelyezkedés. E médiafigura jelen agyszüleménye ugyanis már igen közelít a FIDESZ által oktrojált hamis történelemképhez (antifasizmus kigúnyolása) és általános politikai értékeléshez (ők állnak középen, és óvják az országot mind a széljobbtól, mind a liberálisoktól és a baloldaltól, amely utóbbiba ők beleértik a valódi baloldalt is, s tulajdonképpen egybevág az LMP (konkrétan: Schiffer András) nézetével, miszerint a német megszállási emlékmű elleni tiltakozás nem más, mint „hisztéria”). Még arra hívnám fel az Ön figyelmét, Csehov úr, hogy én Önt semmilyen módon nem minősítettem. Holott Ön kreált itt ellenem egy olyan beállítást, mintha a Trianonvédő nacionalizmust én pártolnám. Holott minden vonatkozó publikációm éppen ennek ellenkezőjét tartalmazza, miképpen az itt közöltben se vagyok semmilyen nacionalista, de lovat se adok semmiféle nacionalizmus alá. Ilyet csak hibás szövegértés vagy rosszindulat olvas tőlem.

  5. Egyetlenegy minősítésre reagálok, mert publicisztikai tevékenységem egészét célozza meg, nem csupán mostani írásomat „értékeli” (tárgyi hivatkozások, szövegszerű érvelés nélkül): „Fekete györgy sokadszor téved: ellenségként lő – és akar másokal lövetni” (ZollaiA)

    Kéretik idelinkelni mindazon munkáimat, amelyekben képzelt, nem valódi ellenségre (ellenfélre) „lövök” vagy „lövetek másokkal”, rámutatva, illetve idézve a bizonyító szöveghelyeket (akár azokban, akár itteni kritikámban.

    Nem értem. Nem értem ezt a „vitamódszert”. Mire jó?

  6. Még egy technikai információ. Én nem azt elemzem, amit Puzsér a KDNP-ről írt. Amiképpen azt sem, amit az Orbán-rendszerről márciusban (a választások előtt!) közreadott (még a Szombat is utánközölte…). Mert ha kitérnék ezekre, akkor foglalkozni kellene az illető celeb jelen indítékaival is, amelynek elvégzését azonban nem vállalom fel.

  7. Engem mindvégig kizárólag az foglalkoztatott és foglalkoztat (még feltételezhető indítékokkal se foglalkozom), hogy felosztható-e a mai magyar társadalom (csak) „holokausztsérültekre” és (csak) „trianonsérültekre”, illetve az így jellemzett emberek tipizálhatóan fellelhetőek-e benne. Ez az írás magva, amelyet kibontva itt tényleg meglel az olvasó (a kibontást a summázat nem tartalmazza, ott csupán az értékelő következtetések láthatóak): https://www.facebook.com/photo.php?fbid=731383756911672&set=a.469423086441075.124781.100001201620145&type=1

    1. Vettem a fáradságot: elolvastam. Sokadszor nem értek egyet Fekete Györggyel. Csak pont úgy nem, ahogy Puzsér írásának egyes részleteivel sem.

      Puzsér írása semmiképpen nem „náci beszéd”. Aki ezt állítja, nem látott még olyat – és ezt alig hiszem, ma Magyarországon egy olvasó emberről. A szöveg nagy része vállalható (a legbaloldalibb ember számára is), más része vitatható.
      Attól vitatható – számomra, mert a magyar népesség egy jelentős és antináci része számára nem! – hogy a sugallt követendő taktika (hagyjuk már behegedni a sebeket) csak akkor lenne követhető, ha nem állnának az ajtó előtt ugrásra készen a reinkarnált nácik.
      De ez csak – elég súlyos – tévedés és nem holokauszttagadás, és nem nyílt és nem burkolt náci beszéd.

      Fekete györgy sokadszor téved: ellenségként lő – és akar másokal lövetni – arra, aki egyszerűen csak téved.
      Ez legalább akkora tévedés (?), mint az említett tévedő tévedése.

      1. Írásaim – amelyek adott esetben és számomra megtiszteltetést jelentően a MEBAL-weben megjelennek – interaktív vitáiban nem szeretnék részt venni. Mert úgy gondolom, készítsem el úgy szövegüket, hogy helyt tudjanak állni magukért. Amennyiben meg negatív kritikát kapok, nekem mint szerzőnek kötelességem azt (is) elviselni. Ettől a döntésemtőlezúttal se térnék el, vagyis nem kapcsolódva jelen kritikai komment (ZollaiA) állításaihoz, csupán egy technikai információt hadd jegyezzek. Puzsér András szóban forgó megnyilvánulásának, mint a társadalom lelki egészségére káros médiajelenségnek a bírálatát teljes terjedelemben az itt belinkelt FACEBOOK-os kritikai postomban fogalmazom meg, ahol Puzsér „üzenete” náci jellegűnek értékelését (nem véletlenül nem egyszerűen nácit írtam) hosszabb, szövegszerű és konkrétan rámutató tételekbe szerkesztett érvelés támasztja alá. Továbbá a korrektség jegyében e celeb egész „alkotását” is linkeltem. A kritika egésze tehát, amely a konkrét érvek sorát tartalmazza, e helyen látható: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=731383756911672&set=a.469423086441075.124781.100001201620145&type=1 Elnézést kérek, amennyiben szerzőként nem a legmegfelelőbb szerkezetet alakítottam ki az írásban. Fekete György

Hozzászólás a(z) Anton Csehov bejegyzéshez Válasz megszakítása