Nem a Szovjetunió vétke – az ún. Gulag Emlékbizottság megalakulása kapcsán

Nem a Szovjetunió vétke, hanem – kollektív felelőssége (nem bűne) jegyében – a magyar nemzet vezeklése volt! – az ún. Gulag Emlékbizottság megalakulása kapcsán: http://www.breuerpress.com/2015/02/23/balog-zoltan-szovjetunioba-hurcoltak-emlekeve-a-gulag-emlekbizottsag-hetfoi-alakulo-ulesen/

A Bizottság szerint a tervezett „Szovjetunióba hurcoltak emlékéve” a méltó megemlékezést és a sebek begyógyítását szolgálja. Azonban állítható, hogy ellenkező hatása lesz. Tovább tartósítja a magyar társadalom krónikusan zavarodott tudatát saját történelméről, növeli a benne rögzült előítéleteket, újabb akadályát képezve az olyannyira hiányzó nemzeti önismeret kimunkálásának. A közösség ezáltal ismét elhárítja felelőssége vállalását, a másokra mutogatás önsorsrontásához ragaszkodva.

Balog Zoltán miniszter és társai fogalomzavarban leledzenek. A „Szovjetunióba hurcoltak” nem a „kommunizmus” (tudományos pontossággal és állampolgári jogkövetéssel így szólna: „kommunista rendszer”) áldozatai. Ők jóvátételi-helyreállítási munkát végeztek, amelyet a Magyar Királyság által a Szovjetunió ellen indított rabló és népirtó háború pusztításai tettek szükségessé. Szenvedéseiket és többük halálát éppen a náci Németország és szövetségesei mint agresszorok részéről, a Szovjetunió területeinek meghódításáért, nyersanyagforrásainak, ipari készleteinek és agrárkapacitásának erőszakos megszerzéséért viselt háború következtében kialakult ínség és nincstelenség okozta. Idetartozó történelmi tény, hogy a munkatáborok körül élő helyi szovjet lakosság ellátása, táplálkozása nemegyszer szegényesebb volt a foglyokénál. A klimatikus viszonyokért is képtelenség a „kommunizmust” felelőssé tenni… Mindez a cinikus, hazug, vagyis erkölcstelen és történelmileg igaztalan kommunistázás része, a kommunisták bűnbaknak állítása, gyalázásuk (lásd legutóbb a mártír Ságvári Endre sokadik piszkolása, immár arra vetemedve, hogy megtiltsák nevének intézményi viselését), hogy eltereljék a nép figyelmét a mai Magyarország súlyos gondjairól, melyeket a kapitalizmushoz való visszatérés ellenforradalma idézett elő. Ugyanerre „jó” az egyre fokozódó-terjedő antiszemitizmus és a romákkal szembeni gyűlölködés is.

Kétségtelen, hogy e szólás nagyon is kisebbségi. Az uralkodó nyilvánosságnak nem része. Viszont az életkörülmények – sajnos – tragikus és társadalmi méretű elháríthatatlan nehezülése (ócskakapitalizmusunk miatt) mind több polgártársunkban az önigazgatóan szocialista közösségi lét és az abban való személyes boldogulás igényét föl fogja kelteni. Mint annyiszor megesett a történelemben, a kizsákmányolás és a félelem nélküli léten alapuló szabadságra vágyakozva. A folyamatot, a számukra veszélyes változás valószínűségét a nacionálkapitalista uralom emberei és a globálburzsoá körök („demokratikus ellenzék”) egyaránt érzékelik. Emiatt akarja a kormányhatalom (liberális és „baloldali” áltiltakozásokkal övezve), hogy a nép ne határozhassa meg önmagát (tilos lett a szegényt szegénynek nevezni stb.) és ne lehessenek saját hiteles példaképei, hősei.

Fekete György
nyugdíjas mentálpedagógus történelemtanár (Budapest)

 

16 hozzászólás “Nem a Szovjetunió vétke – az ún. Gulag Emlékbizottság megalakulása kapcsán” bejegyzéshez

  1. Konok Péter, anarcho-kommunista történész (Politikatörténeti Intézet) az ún. kommunizmus bűnei világnapra föltett a Facebookon egy írást, amelyben nemhogy Sztálint, de Lenint ócsárolja. Íme, ez ügyben ott vele folytatott vitám. Szemelvények.

    >Péter Konok / Hogy a lenini radikális szociáldemokrata államkapitalizmus mi mindent tett – jórészt akaratlanul, de ez mindegy – a kapitalizmus, mint világrendszer túléléséért annak legnagyobb válsága (az 1917-1923-as forradalmi hullám) idején, annak Herman Gortertől máig óriási irodalma van, én is írtam már róla bőven… (…) A bérmunka és a csereérték fenntartása; a kizsákmányolás és az elidegenedés fenntartása; a forradalmi defetizmus elvetése; a „demokratikus centralizmus” elve, vagyis a párt diktatúrájának elve és gyakorlata; a világ kommunista pártjainak „bolsevizálása”; a kronstadti proletárfelkelés leverése, a mahnovscsina és az antonovscsina vérbefojtása; a NEP; a szakszervezeti vita lezárása a szakszervezetek eljelentéktelenítésével; az első táborok felállítása (ahová először főleg az anarchisták, a baloldali eszerek és a mensevikek kerültek); Mjasznyikovék és a kritikus sajtó eltiprása; a munka militarizálása; a szovjetek szétzilálása, ellehetetlenítése… és még sorolhatnám a végtelenségig.György Fekete / (…)
    1. „bérmunka és a csereérték fenntartása” Előző reagálásodban „az 1917-1923-as forradalmi hullám”-ot jelölted meg mint azt a történelmi szakaszt, amelyben Lenin sokat tett „a kapitalizmus, mint világrendszer túléléséért” (általában téged foglak idézni). Lehet, hogy így van, s ezt belátom, mire példáidat végigveszem, azonban ez érved képtelenség. A várt világforradalom, benne döntő elemként Nyugat győztes szocialista forradalmaival, elmaradt. Ám ha győznek is, a termelőerők akkori fejlettsége objektíve kizárja, hogy a „bérmunka és a csereérték” megszűnjön.
    2. „a kizsákmányolás és az elidegenedés fenntartása” Lásd fent 1.
    3. „a forradalmi defetizmus elvetése” Nem tudom itt értelmezni, hiszen Leninék szétzüllesztették a cári hadsereget, s leszámoltak saját országuk burzsoáziájával…
    4. „a „demokratikus centralizmus” elve, vagyis a párt diktatúrájának elve és gyakorlata” Nem látom kapitalizmusmentő lépésnek. Egyfelől Lenin ideiglenesnek tervezte, másfelől abban a történelmi helyzetben szükséges volt.
    5. „a világ kommunista pártjainak „bolsevizálása”” Legfeljebb elhibázott politikai cselekvéseket lehet felróni. Ugyanis az internacionalizmus nyílt vállalása egyrészt következik a kapitalizmus világrendszer jellegéből, másrészt maga a nyíltság még korrekt is.
    6. „a kronstadti proletárfelkelés leverése” Ölelték volna keblükre őket? Holott fő jelszavuk: „Szovjeteket – bolsevikok nélkül!” /Emlékezetből idéztem./ Önigazgató társadalmat akkor? Kéretik belegondolni az akkori orosz gazdaság katasztrofális állapotaiba: például, a vasút helyzete, ipari termelés szörnyű visszaesése és bénultsága, tömeges éhezések, majd éhínség…
    7. „mahnovscsina és az antonovscsina vérbefojtása” Szóval tomboljanak tovább Mahno pogromlegényei… Gyenyikin és Kolcsak megeszi reggelire a munkások és parasztok forradalmát, ha Lenin kitart kommünállam-koncepciójának azonnali megvalósíthatósága mellett (amely teret adott volna az anarchokommunista közösségeknek). Valamint lásd fent 6.
    8. „a NEP” Ha nincs NEP, akkor az éhezés és a mindenféle nélkülözés eléri azt, ami a fehéreknek és az intervenciósoknak nem sikerült…
    9. „a szakszervezeti vita lezárása a szakszervezetek eljelentéktelenítésével” Tehát a munkások döntsék meg saját államukat? /Természetesen a „saját” jelző történelmi anticipációt tartalmaz./ Lenin reálisnak látta kitartani Nyugat összeomlásáig. Továbbá gondoltak arra is, milyen nagy és borzalmas megtorlás követte a Párizsi Kommün vereségét.
    10. „az első táborok felállítása (ahová először főleg az anarchisták, a baloldali eszerek és a mensevikek kerültek)” Számos forradalmár közülük először (az 1917. februári, illetve októberi győzelem után) szanatóriumba került…). Később azonban közvetve-közvetlenül, akarva-akaratlanul, tudatosan vagy sodródva a szovjethatalom ellen fordultak.
    11. „Mjasznyikovék és a kritikus sajtó eltiprása; (…) a szovjetek szétzilálása, ellehetetlenítése” Elmaradott civilizációjú országnak kellett kitartania fejlettebb ellenséges környezetben, fenntartva olyan államot, amelynek saját társadalmi feltételei nem egy tekintetben lényegbevágóan hiányoztak.
    12. „a munka militarizálása” Melyik időszak? A hadikommunizmusé vagy az 1920-as évek végétől (a NEP után), amely viszont már Sztálin…Péter Konok / Rövid leszek, mert tényleg nem hinném, hogy itt akarok erről vitatkozni. 1; 2 – félreérted Marxot; 3 – a forradalmi defetizmus helyett a „szocialista honvédelem” hirdetése; 4 – nem, olvass utána; 5 – ebben nem volt semmi internacionalizmus, sőt; 6 – pontosan – ahogy sok bolsevik is akkor ismerte fel, hogy a pártjuk ellenforradalmi lett; 7 – erre a marhaságra inkább nem válaszolnék, szemmel láthatóan nem ismered a tényeket; 8 – a NEP a porosz út helyett angol utat hirdetett, mindenki a kapitalizmus restaurációjának tartotta, tök mindegy, mik voltak a lózungok; 9 – igen, hiszen a munkásoknak nem volt államuk; 10 – ez marhaság, lásd a 7. pontot; 11 – ez hogy jön ide? – 12. a „munka militarizálását” Trockij dolgozta ki, ne varrjuk már Sztálin nyakába.György Fekete / No, mivel hol tudatlanságot sütsz rám, hol marhaságnak titulálod nézetemet, e minősítéseket önzetlenül visszaküldöm, csinálj velük, amit akarsz (majd az ego dolgozik benned…). Komolyra fordítva és röviden, mert e kérdésekben és a szükséges mélységben én se tartom alkalmas vitaterepnek a Facebookot (ebben egyetértek veled). 1,2. Te nem érted Lenint, aki viszont értette Marxot. 3. Természetesen. Hiszen változott a helyzet. 4. Olvastam, fenntartom. Inkább Krausz elemzését fogadom, mint azt, hogy 2015-ből akarsz revansot venni. 5. Dehogyisnem. Van. Lenin világforradalom gondolkodott: kivárni-elősegíteni. 6. Elszakadva a valóságtól lehet így látni. 7. No comment. 8. Megélénkült a gazdaság, az elemi éhezés, nyomor ájultságából kezdett magához térni a társadalom. Mit reklamálsz? Piac nélküli viszonyokat? 9. Ez így – részedről – demagógia. És semmi újat nem mondtál vele. 10. Történész létedre önkényesen bánsz a tényekkel. 11. Ezt nem érted? A diktatórikus hatalomgyakorlás jelenségeit róttad fel, arra reagáltam. 12. Pontosan ezért kérdeztem, hogy Trockij (őrá utaltam; a hadikommunizmus záróaktusát jelentette tevékenységének e része) vagy Sztálin (aki viszont kiteljesítette)? Péter, produktívabb lenne, ha Lenin, a bolsevikok ócsárlása helyett inkább összefoglalva előadnád víziódat (nyilvánvalóan visszavetítéssel) arról, hogy a cári rendszer világháborús összeomlását követően miként zajlott volna az a történelemalakulás, benne adekvát munkásmozgalom, amelyet te az anarcho-kommunista eszméid alapján akkor megvalósulhatónak gondolsz. Meghatározva azt is, hogy milyen megvalósítási irányultságokat, cselekvéseket (politikákat) és kik részéről tudsz elképzelni. Tehát a negatív fogalmazásról áttérsz a pozitívra. (…) Örömmel fogadom, ha kifejtitek, hogyan képzelitek az 1917. februárt követő orosz fejlődést az anarcho-kommunista eszmék megvalósulásával… Fennmaradt volna-e a forradalom? Miféle állampótló szerveződés (föderáció?) jön létre benne? Ami hogyan áll ellen a fehéreknek? Miként védi ki a német nagytőke keleti irányú fegyveres terjeszkedését? – hiszen Nolte-nak nincs igaza, mert a nácizmus nem a bolsevizmus, hanem a monopolkapitalizmus válságának, konkrétan az első világháborúnak a következménye… Szégyen, hogy a pozitív kifejtéstől elzárkóztok, hogy ekként semmiféle tényleges önkritikára nem vagytok hajlandók. Helyette viszont ócsároljátok (te és tanítványaid, illetve a téged követők) Lenint. Ahogyan ugyanis a szovjet-orosz fejlődést kezelitek, az nem a történelmi összefüggéseket figyelembe vevő kritikai elemzés, hanem szélsőségesen ideologikus vagdalkozás, amely jelen viszonyainkban egyaránt politikai felelőtlenség és erkölcsi fogyatékosság.<

    https://www.facebook.com/peter.konok/posts/864671056922337?comment_id=865479343508175&notif_t=feed_comment_reply

    1. Végigszaladtam a facebook-on Konok Úr megjegyzésein. Értem én, végül is a politikatörténeti intézetnek joga van csak azokat „tartani”, akik az ő szája íze szerint írkálnak. De a piszkálódás helyett megint eszembe jutott a történelem tanárom, aki azzal foglalta össze a történelemmel kapcsolatos álláspontját, hogy „fiúk, kár lenne Hunyadi Jánosnak felróni, hogy nem volt tagja a pártnak”. Konok Úr szerintem ebben a vitában nem történészként nyilvánul meg. Javaslom, hogy ne bírája, hanem kutatója legyen e történelemnek. Jósolni egyáltalán nem kockázatos dolog, ha a multról van szó. Hogy mi lett, azt tudjuk. Hogy mi lett volna, azt meg mindannyian szabadon elgondoljuk, mert az ugy sem lesz. Azonban fontos kérdés, hogy pl. Lenin mint a szovjet állam akkori vezetője mit vállalt fel. A polgárháborús helyzetben lévő, majd abból győztesen kikerülő ország lakosai élni, enni és szeretni akartak. Neki (és társainak) döntenie kellett (nem volt gondolkodási idő tul sok), hogy mit lehet elérni. Így döntöttek, dönthettek volna másképpen is. A történész ettől kezdve sok kérdést feltehet, de egyet nem tehet: biztosra mondani, hogy a másik út az meghozta volna a győzelmet, illetve ami AKKOR és OTT a győzelmet jelenthette: sok millió ember boldogulása. Szerintem az alapkérdésben, hogy a vörös hadsereggel nekirontani Európának, alapvetően jó döntés született. Emberéletnyi távlatban kellett bizonyítani, hogy lehet másképpen is boldogulni. Az hogy ma győztes a kapitalizmus, mégegyszer hangsúlyozom, nem azt jelenti, hogy nem volt igazunk, csak azt jelenti, hogy gyengébbek voltunk. Hogy én is jósoljak: ha akkor a világforradalom felé mozdult volna el a szovjet állam, akkor végeredmény ugyanez lett volna, csak hamarabb. Illetve nem ugyanez, hanem rosszabb, mert ne felejtsük el, hogy a mai burzsoázia nem tudja minden eredményünket semmissé tenni, legalább is nem azonnal. Az a bajom Konok Úrral, hogy felvázolja a jövőt, éa azután karba teszi a kezét és azt mondja: „én megmondtam mit kell csinálni, nektek már csak végre kell hajtani”. És itt jönnek be azok a gondok, amit Leninnek is kijutott, amikor döntést meghozták. Újra: OTT és AKKOR.

  2. Fekete Györgynek a pedáns szövegével igaza van. Az olyanok ellen is szók, teszem hozzá, mint a hvg-n Konok. Már megjegyeztem egy másik cikkel kapcsolatban,hogy az „anarchista” Konok a jelenlegi hatalommal együtt „ünnepel” az emléknapon, amennyiben a „megemlékezését” arra fordítja, hogy Lenint mocskolja: romlott szöveg, romlott szerző. Egyébként érdekes, a részben Leninnel foglalkozó könyvében, ilyen is van neki, nem mocskolja Lenint útszéli hangnemben. A kis taktikus…

    1. Konok „elfeledkezik” arról, hogy a bolsevikok AZUTÁN alkalmaztak retorziókat az anarchistákkal szemben, hogy az utóbb említettek bolsevik vezetők ellen (így Lenin ellen is) több fegyveres merényletet végrehajtottak. Egy alkalmat se hagy ki, hogy magasztalja az anarchistákat vagy részvétet keltsen irántuk, Szovjet-Oroszország/Szovjetunió, illetve a bolsevik párt történelmietlen beállításával. Mahno pogromlovagjait se szokta olyan hévvel ócsárolni, mint Iljicset. Most vesz revansot… Holott Gyenyikin és Kolcsak megette volna reggelire a munkások és parasztok forradalmát, ha – mint Konok reklamálja – Lenin kitart kommünállam-koncepciója azonnali megvalósíthatósága mellett (amely – Konok reményeiben – teret adott volna az anarchokommunista közösségeknek).

      1. Igaz! Sőt, ha komolyan megfigyeljük, az anarchizmus nem pusztán utópista, de áruló ideológiai szemét is: nem csak a forradalom vívmányainak védelmét hagyja cserben, de a községtanácsiságon túl egy nagyobb terület önfenntartását sem képes megálmodni sem. (Engels már egy 1875-ös írásában feltárja, mint vesztegették el forradalmi lehetőségeiket a spanyol anarchisták…)
        Arról már nem is szólva, hogy az anarchista már a cári időkben is puszta, céltalan terrorizmusban látta összes „cselekvési tervét”, és ugyanezt tette a szocializmus kialakulási időszakában is. (Az anarchista egy hiperaktív nyolcéves, akinek fegyver került a kezébe…)
        Ha Lenin fellépett a teljesen rendszertelenül pusztító, veszett őrültekkel szemben, akkor végül is, ki olyan nagy „bűnös”?

  3. Jó a cikk! Azt még jó lenne hozzáfűzni, hogy a helyreállító munka mint jóvátétel a nemzetközi egyezményeknek megfelelően történt.
    Arról már nem is szólva, hogy a közvélemény fejébe azt is bele kellene verni, hogy a gulágon – vagyis közönséges börtönben – a náci háborús bűnösök még azt sem kapták meg, amit érdemeltek volna, azok után, amiket megcsináltak! A konclágerek kínzómestereit egyszerűen csak – lecsukták. És a neonáci oldal még ezen akar sápítozni.

  4. Nem kívántuk a cikk terjedelmét növelni terminus technicusok további tárgyalásával, és most se, ezért csupán rövid kiegészítés.

    1/ A „sztálinizmus” kifejezést nem használjuk benne, mert óhatatlanul Sztálin démonizálásának irányába hat, ami viszont – marxi értelemben – történelmietlen szemlélet. Néha előfordul, hogy eltekintünk ettől, ám akkor is úgymond jobb híján tesszük.

    2/ A „kommunista rendszer” fogalmat a törvényi helyen használják. Arra kívántunk utalni, hogy a burzsoá politikusok saját jogrendszerükre is fittyet hánynak, ha osztályérdekeik úgy kívánják. Lásd a „2010. évi LVI. Törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról (…) 7. § A Btk. 269/C. §-a…” és az „58/2000. (VI. 16.) OGY határozat”. Mindkettő a „kommunista rendszer”, s nem a „kommunizmus” kifejezéssel él.

    3/ A történeti közelítés különben megengedi, hogy akár a „sztálinizmus” államát, a szovjet típusú (ám ez már természetesen nem a szovjet = kommün mint az orosz forradalmak termékeként létrejött osztály-, kiindulásában közvetlen demokrácia formájában megnyilvánuló tanácshatalom!) államszocializmus despotikus változatát nevezzük kommunista rendszernek. Hiszen a társadalom fölötti uralmat – igaz, anticipálva az önigazgató társadalmat – az a kommunista párt gyakorolta, amelynek főtitkára Sztálin volt. Továbbá az államszocialista rendszerek, bár vezető pártjukat esetenként eltérő elnevezésekkel, ám kommunistának határozzák meg és összességüket kommunista világrendszerként kategorizálják. E körülmény annak dacára figyelembe veendő, hogy kivétel nélkül leszögezik, egyikük se képez kommunista társadalmat (nem tagadhatták, hogy valójában mindegyikük „helyi kommunizmus” a félperiférián – vö. Marx-Engels: Német ideológia), sőt kifejlett szocializmust se – http://epa.oszk.hu/00900/00995/00031/pdf/EPA00995_multunk_2012_3_153-205.pdf

    A szerző ezen észrevételével passzolja az elméleti fejtegetés, különösen az ex cathedra jellegű itt történő továbbvitelét, mert egyrészt saját maga nem teoretikus, másrészt a kommentkereteket is alkalmatlanoknak gondolja hozzá.

    1. Ez viszont elfogadhatatlan, mert tudománytalan állítás – mert a SzÚban termelőeszköz-társadalmi tulajdon volt. EZ a kommunizmus.
      Sztálin pedig igencsak hősiesen harcolt a párton belüli jobboldali elhajlás (a munkásérdek elárulása) a fasizmus térnyerése és végül a háború után a refasizáció ellen. Ha ez nem kommunizmus, akkor semmi sem.
      Ráadásul Sztálint megtagadni – az antifasiszta harcot megtagadni.

  5. A szerző e pillanatban veszi észre, hogy a politika és az internetes kommunikáció rohanásában nagy hibát vétett, hiszen a magyar nyelvben nincs tudat valamiről… Ezért a második bekezdés harmadik mondatának első tagmondatában helyesen:

    Tovább tartósítja a magyar társadalom krónikusan zavarodott történelemtudatát,…

Hozzászólás a(z) Anton Csehov bejegyzéshez Válasz megszakítása