Nézeteltérések a Győzelem Napja körül – Fekete György írása

A demokrata.info szerkesztői elhallgatják a Szovjetunió szerepét a holokausztban még nem leölt zsidók megmentésében, s amikor ezért kritikát kapnak, a Világ Igazai mögé bújnak…

Közzétettem a Facebookon az általuk előzőleg ugyanitt ajánlott cikkükkel kapcsolatos kifogásaimat.

Válaszukban írásuk műfajába próbáltak hátrálni, mármint abba, hogy közleményük műfaja tudósítás – a Világ Igazai elismerések hazai átadásáról. Ugyanis szerintük azt bíráltam, ami meg se történt a tudósított rendezvényen. Viszonválaszomban elismertem, hogy ebben igazuk van. Ellenben rámutattam, kritikai fölvetésem még inkább megalapozott, hiszen amennyiben tüzetesebben megvizsgáljuk a tudósítás és a védelmező szerkesztőségi reagálás szövegét, egyértelműen kiderül, tudósítójuk követte el a történelemhamisítást. Hiszen magasztalja (különben miként a kritikában már leszögeztük – helyesen) az amerikai hadsereget, mert anno „elkezdte felszabadítani a haláltáborokat”, azonban a Vörös Hadsereg semmilyen említést (nemhogy köszönetet) nem kap tőle, holott 27 millió második világháborús szovjet áldozatról és félmillió amerikairól tudunk, s e tény a fasizmus felett aratott győzelem árát képezte, de annak is, hogy a szövetséges antifasiszta hatalmak véget vessenek a holokausztnak, megmentve így a világ zsidóságának életben levő, a holokausztban még le nem gyilkolt maradékát is.

Megkérdeztem: mi indokolja az amerikai hadsereg felszabadító szerepéről szólást, ám a szovjet hadsereg ugyanezen szerepéről való hallgatást?

„Vitapartnereim” tulajdonképpen nem közölték egyébként rövid viszonválaszomat. Holott megígérték, sőt ők szorgalmazták elkészítését: „Amennyiben bárki szeretné megfogalmazni egy cikk formájában … a bírálatot, akkor kérjük, hogy azt szíveskedjék megküldeni szerkesztőségünknek, s mi a Vélemények rovatunkban azt nagyon szívesen leközöljük.” Ahelyett, hogy fölajánlásukat teljesítették volna, válaszcikkemet részekre szabdalták, s az összefüggésekből kiemelve idézett szövegrészeimet teletűzdelték mindenféle hablattyal (bocsánat, ez a legpontosabb szó ide). Például régebbi cikkeikkel jönnek elő, amelyekben valóban tárgyalják, amit most hiányoltam (különben, maguk elismerik, némelyiket jómagam jegyeztem…). Érthetetlen. A holokausztból megmenekülésre emlékező tudósításban az oroszlánrészt vállaló szovjet katonákról teljesen hallgatnak, miközben az amerikai harcosokról nyomatékkal szólnak, s mi ezen ne akadjunk fenn, tudniillik régebben ők rengeteget dicsérték a vöröskatonákat…

Meg kell ismételnem. A demokrata.info (mögötte a Radnóti Antirasszista-díj Alapítvány néhány vezetőjével, illetve munkatársával) e megnyilvánulásával csatlakozott a Szovjetunió népeinek második világháborús teljesítményét halványítani próbáló törekvésekhez (amelyek arra is irányulnak, hogy kitöröljék minél több ember történelemtudatából: alapvetően a szovjet katonák hősiessége akadályozta meg a holokauszt teljes végrehajtását).

A vita anyagai:

Végül. Nem hallgathatok arról, hogy e szerkesztők professzor Krausz Tamás egyik korábbi, náluk (is) megjelent munkájával kísérlik meg konkrét bírálatomat cáfolni. Holott szóban forgó kritikai jegyzetemről professzor úr ezt írta nekik (hozzájárulásával közreadom):

„…sajnos semmi időm cikk-írásra [a demokrata.info főszerkesztője előzőleg levélben kérte, hogy Krausz professzor szólaljon meg vitánkban – F. Gy.], de őszintén megmondom, ez ügyben oly sok írást “elkövettem”, hogy már nincs több kapacitásom. Múltkor már a többször leleplezett Ungváry Krisztián legújabb hamisítására sem reagáltam, akit a liberális sajtó a vállára vett, noha a náci Wehrmacht bűneinek relativizálására adta a fejét már régebb óta. Sőt már heroizálja a náci Wehrmacht tisztjeit és katonáit. Leplezetlenül. A Bálint zsidó ház, például, szovjet “szakértőként” alkalmazza, együtt kriminalizálják a Szovjetunió történetét, meggyalázzák azoknak a zsidóknak az emlékét, akik az antifasiszta harcban áldozták életüket. A patologikus antikommunistákkal nincsen mit tenni, de ha a liberalizmus is beáll mögéjük, törik az utat a fasizmus előtt. Most csupán szóvá tettem a történelemhamisítást Fekete Györggyel együtt, aki … szerintem helyesen válaszolt. Én csak felteszem a kérdést: nem tudja a “demokrata” tudósító, hogy Auschwitzot és az összes lengyel haláltábort a szovjet Vörös Hadsereg szabadította fel??? Atyaúristen. Nem tudja a tudósító, hogy a Vörös Hadseregben 500 ezer zsidó vöröskatona harcolt, akiknek 80 %-a a szovjet győzelemért áldozta életét? Ha tudta, le kellett volna írnia, igaza van Feketének. Ha nem tudta, akkor világ vége van. Mi lesz velünk…

Üdvözlettel: KT, az antirasszista díj tulajdonosa.” – e-mail, 2017. május 6. 21:46.

A demokrata.info szerkesztői ezúttal ahelyett, hogy tartották volna szavukat, mindenféle média-álsághoz folyamodtak. Nagyon szomorú. Baloldali sajtóorgánumtól.

Fekete György

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1505223262861047&id=100001201620145

46 thoughts on “Nézeteltérések a Győzelem Napja körül – Fekete György írása”

  1. Ahhoz, hogy megszabaduljunk Horthytól és az úri keresztény középosztályú szoldateszkától, elengedhetetlen volt, hogy a szovjet hadsereg felszabadítsa hazánkat.

  2. Egyáltalán nem. Sőt! Olyan zavar van e kérdés körül, hogy muszáj elvileg rendbe tenni. Az etnonacionalizmus korszakában, amely a globalizmus egyenes terméke, az itt érintett ügyben különösen őrületekre ösztönöz embereket még a baloldalon is.

    1. Nagy a zavar, kétségtelen. Erre tekintettel tovább pontosítom magamat. Amikor azt írom, hogy a specifikus (a zsidó vonatkozás konkrétuma) – mint annyiszor – az általános (most: az USA geopolitikai érdekeltségét kiszolgáló liberális fasizmuspártolás) hordozója, messze nem jelenti, miszerint a zsidók reakciósak lennének. “Csupán” arról van szó, hogy a Világ Igazai elismerés átadásában egyes zsidó és nem zsidó emberek begyömöszölik a Szovjetunió második világháborús – az egész emberiség szempontjából pozitív és döntő -szerepének lekicsinyítését, a történelmi tudatból való eltüntetés szándékával – az itt általánosnak tételezett jelenség részeként.

      1. Természetesen a tárgyalt szovjetellenességet tanúsító emberek nem légüres térben cselekszik a szóban forgó dolgot, hanem osztály- és egyéb társadalmi meghatározottságaik mentén, az utóbbiaktól dialektikus függésben.

    2. Amiképpen ezt a mai évfordulós anyagot (jövőre hatvanéves) is igaztalanság egyoldalúan, elfogultságok mentén értelmezni:

      Izrael Állam Függetlenségi Nyilatkozata
      Tel-Aviv, 1948. május 14.

      Izrael földje a zsidó nép szülőhazája. Itt formálódott ki szellemi, vallási és nemzeti identitása.
      Itt vívta ki függetlenségét és hozta létre nemzeti és egyetemes [jelentőségű] kulturális értékeit.
      Itt írta meg és adta a világnak a Bibliát.

      A zsidó nép, azt követően, hogy hazájából elűzetett, szétszóratásának minden helyszínén hűséges maradt Izrael földjéhez, s szüntelenül imádkozott és reménykedett, hogy valamikor visszatérhet [szülőhazájába], s helyreállíthatja nemzeti szabadságát.
      E történelmi kötelék okán a zsidók évszázadokon át azért harcoltak, hogy visszatérhessenek őseik országába, s visszaszerezzék államukat. A legutóbbi évtizedek során tömegesen tértek vissza [Palesztinába]. A pionírok, az illegális betelepülők és [a hazát] védelmezők felvirágoztatták a sivatagot, újjáélesztették a [héber] nyelvet, városokat és falvakat építettek, saját gazdasági és kulturális élettel bíró, reményteljes közösséget teremtettek.
      Békére vágynak, melyet készek megvédeni is. Az ország minden lakosa számára biztosítják a haladás gyümölcseit, s bíznak abban, hogy független nemzetté válhatnak.

      1897-ben az első Cionista Kongresszus, amelyet Theodor Herzl eszméje, A Zsidó állam ihletett, kinyilvánította a zsidó nép jogát a nemzeti újjászületésre saját országában.
      Ezt a jogot 1917. november 2-án a Balfour Nyilatkozat elismerte, a Népszövetség mandátuma pedig megerősítette, ily módon szabályos nemzetközi elismerésben részesítve a
      köteléket, mely a zsidó népet Erec Izráelhez fűzi, illetve azt a jogot, hogy e földön létrehozza nemzeti otthonát.

      A közelmúltban a zsidó népre szakadt borzalom, mely milliók pusztulásához vezetett Európában, ismét bebizonyította, hogy meg kell oldani a zsidó nép hontalanságának és függetlensége hiányának problémáját. Ennek eszköze a zsidó állam helyreállítása Izrael földjén, amely meg fogja nyitni kapuit minden zsidó előtt, s megadja majd a zsidó népnek a jogegyenlőséget a nemzetek családjában.
      A rettenetes európai mészárlás túlélői, valamint a más országokból érkező zsidók a nehézségek, akadályok és szenvedések dacára sem mondtak le erőfeszítéseikről, hogy Izrael földjére jöhessenek. Követelik jogukat ahhoz, hogy méltóságban, szabadon és becsületesen dolgozva élhessenek őseik földjén.

      A második világháború során a palesztinai zsidó közösség maradéktalanul kivette részét a szabad nemzetek náci veszedelem elleni harcából. Katonáinak önfeláldozása és háborús erőfeszítései méltóvá tették arra, hogy egyenrangú helyet kapjon az Egyesült Nemzetek Szervezetét megalapító nemzetek sorában.
      1947. november 29-én az Egyesült Nemzetek Közgyűlése határozatot hozott egy független palesztinai zsidó állam felállításáról, és felszólította az ország lakosait, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést a határozat végrehajtása érdekében. A zsidó nép független állam alapításához való jogának Egyesült Nemzetek általi elismerése visszavonhatatlan.

      A zsidó népnek elemi, magából értetődő joga, hogy valamennyi többi nemzethez hasonlóan, függetlenséghez jusson saját, szuverén államában.
      Ezért mi, a Nemzeti Tanács tagjai, a palesztinai zsidó közösség és a cionista világmozgalom képviseletében, a mai napon, a palesztinai brit mandátum megszűnésekor, ünnepi ülésre gyűltünk össze.
      A zsidó nép természetes és történelmi jogai és az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének határozata alapján ezennel proklamáljuk a zsidó állam megalakulását Palesztinában, amely az Izrael Állam nevet fogja viselni.
      Kinyilvánítjuk, hogy a mandátum megszűnésétől, 1948. május 14-én éjféltől mindaddig, míg az állam törvényesen megválasztott testületei felállításra nem kerülnek, összhangban az alkotmánnyal, amelyet az Alkotmányozó Nemzetgyűlés legkésőbb 1948. október 1-jéig ki fog dolgozni, a jelenlegi Nemzeti Tanács Ideiglenes Államtanácsként, országos végrehajtó tanácsa pedig mint a zsidó állam – Izrael – Ideiglenes Kormánya fog működni.

      Izrael Állam szabad bevándorlást fog biztosítani a diaszpóra országaiban élő minden zsidó számára, és elősegíti az ország fejlődését annak minden lakosa javára. Az állam a szabadság, igazságosság és békesség elvein fog alapulni, úgy, ahogyan azt Izrael prófétái elgondolták. Minden állampolgárának, vallási, faji és nemi különbségre való tekintet nélkül,
      biztosítani fogja a teljes társadalmi és politikai egyenlőséget, s szavatolja számukra a szabadságot lelkiismereti, vallási, művelődési és kulturális téren egyaránt. Gondoskodni fog valamennyi vallás szent helyeinek és ereklyéinek sérthetetlenségéről, és tisztában fogja tartani az Egyesült Nemzetek Alapokmányának elveit.

      Izrael Állam kész együttműködni az Egyesült Nemzetek Szervezetének testületeivel és képviselőivel az 1947. november 29-i közgyűlési határozat végrehajtásában, és lépéseket tesz Palesztina egészének gazdasági egysége megteremtésére.

      Felkérjük az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy segítsen a zsidó népnek állama felépítésében és abban, hogy Izrael a nemzetek családjába befogadást nyerjen.

      A [zsidó közösség elleni] támadások ellenére felhívással fordulunk Izrael Állam arab lakosaihoz: térjenek vissza a béke útjaira, s vegyék ki részüket az ország fejlesztésében, az állampolgári jogok teljességének és egyenlőségének, valamint az állam ideiglenes és végleges testületeiben és intézményeiben való igazságos képviselet elve alapján.

      A béke és a jószomszédi viszony jegyében kezet nyújtunk minden szomszéd államnak és népnek, s felszólítjuk őket, működjenek együtt a független zsidó nemzettel mindannyiunk közös javára. Izrael Állam kész részt vállalni a Közel-Kelet békés fejlesztésében és felvirágoztatásában.

      Kérjük a zsidó népet szerte a nagyvilágban, álljon mellénk a bevándorlás és az országépítés munkájában, legyen segítségünkre a küzdelemben, hogy megvalósíthassuk a múlt nemzedékeinek álmát, Izrael újjászületését.

      Bízva az Örök Mindenhatóban, aláírjuk e nyilatkozatot az Ideiglenes Államtanács ülésén, a haza földjén, Tel-Aviv városában, szombat előestéjén, az 5708. év ijár hónap 5.
      napján, 1948. május 14-én.
      (Nem hivatalos fordítás)

        1. Én kénytelen vagyok a vallásos töltést semlegesíteni, mert marxista-ateista vagyok.

        2. Nekem csak egyetlen problémám van. Az ENSZközgyűlés 181. határozata két palesztinai állam létrehozását írta elő: a zsidó Izrael és az arab Palesztina államokét. A második állam a mai napig nem jött létre. Függetlenül a régebbi történésektől, ma tény, hogy ezzel sikerült a palesztin arab népet a mérsékeltebb, szocialisztikus eszméket valló, világi FATAH-tól a vallási fundamentalista, nyíltan Izrael Állam megsemmisítésére törő HAMAS karjaiba taszítani.

          ???

        3. Információként (csupán) – kérdésre.

          1948-ban a palesztinai arab szervezetek ahelyett, hogy létrehozták volna a palesztinai arab államot, szövetkeztek a környező arab államokkal, s együtt megtámadták a függetlenségét éppen kikiáltott Izrael Államot. Nyíltan meghirdetett céljuk a frissen született zsidó állam elpusztítása volt. Miután vereséget szenvedtek, az arab államok és Izrael de facto OSZTOZTAK a korábban az ENSZ által a palesztinai arab államnak tervezett területeken. Összegezve. A “palesztinai arab népet” nem Izrael Állam lökte az az El Fatah és a Hamász karjaiba, hanem az Izrael államot az ENSZ-határozat ellenére megtámadó arab államok és szervezkedések. Különben 1948-ban a nevezett arab terrorszervezetek nem léteztek, amiképpen a “palesztinok” sem (utóbbiak nevét Arafaték az 1960-as évek elején kreálták. Lásd (többek között): Digitális Tanjkönyvtár – 20. századi egyetemes történet – II. Európán kívüli országok – A II. világháborútól napjainkig – A közel-keleti térség – Gazdik Gyula. Vagy: az első arab-izraeli háború 1948-1949 – Parragi Beáta – grotius.hu.

      1. Kedves Gyuri! Ha egyezik a véleményünk, annak örülök és összeveregetem a mellső lábaimat…

        1. Kedves Tóni, örülök. Viszont “ujj-takarékossági” kényszerem miatt nem írtam, hogy német vagy más titkosszolgálati provokációkról kizárólag a katonai perek esetében tud a történeti szakirodalom, a többi – sajnos nem kevés – koncepciós pernél nem is feltételez ilyesmit.

  3. Zsidók a Vörös Hadseregben

    Bár írásom alkalomszerűen az ellen tiltakozik, hogy a Világ Igazai elismerések 2017-es magyarországi átadásáról szóló tudósításba csempészték a sztálini Szovjetuniónak (amely tény könyvelése – mármint hogy más Szovjetunió anno nem volt – nem jelenti a sztálini rendszer apológiáját, ellenben hozzátartozik nem történelmietlen értelmezéséhez) a náci Németország megsemmisítésében betöltött oroszlánszerepének teljes elhallgatását, sőt kódolt lekicsinylését, s ekként történelemhamisításra vetemedtek, mégpedig renegát baloldali online sajtóorgánum részéről, távol áll tőlem, hogy ennek az ügynek valamiféle „zsidó témaként” való kezelését támogassam, tudniillik jelen esetben a specifikus (a zsidó vonatkozás konkrétuma) – mint annyiszor – az általános (most: az USA geopolitikai érdekeltségét kiszolgáló liberális fasizmuspártolás) hordozója. Miután előrebocsátottam elvi álláspontomat, alább megosztok a szóban forgó történeti kérdés egyik szakkutatójától ide tartozó meghatározó adatokat (a szakmában nemzetközileg ismert szerzőnek egy honi tudományos – történész – műhely konferenciáján elhangzott előadása írott változatát képező dolgozatából).

    „A nagy honvédő háború során a VH [Vörös Hadsereg] soraiban a fronton 430 ezer zsidó harcolt. 27 százalékuk önkéntesként ment ki a frontra. A Szovjetunió népei között ők képviselték a legmagasabb arányt. Beleértve a hadifoglyokat, több mint 138 ezer zsidó vöröskatona halt meg a háborúban. A VH-ben nem kevesebb, mint 32 ezer zsidó szolgált tiszti rangban, a háború idején pedig 132 [!] zsidó érte el tábornoki [!] rangot. A világ egyetlen másik országának hadseregében nem volt annyi zsidó származású tiszt és tábornok a II. világháború idején, mint a VH-ben.”
    Aron Snejer: Antiszemitizmus és zsidók a Vörös Hadseregben. In: Az antiszemitizmus történeti formái a cári birodalomban és a Szovjetunió területein. Szerkesztette Krausz Tamás – Barta Tamás. Russica Pannonicana, Budapest, 2014. Ruszisztikai Könyvek XXXIX. 253. old.

    Arad szerint a VH-ben 120-180 ezer zsidó a VH-ben szolgálva a fronton esett el, s 80 ezer zsidó vöröskatonát mint hadifoglyot lőttek agyon a náci lágerekben. Lásd Jichak Arad: A szovjet zsidók megsemmisítése. Eszmélet, 55. szám (2002 Ősz).

    1. Gondolom, Phoenix is olvassa. Ezen kívül Móse Daján volt izraeli hadügyminiszter, aki a 2. világháború alatt a moszkvai Brit Nagykövetség katonai attaséja volt – szintén említést tett memoárjaiban a szovjet zsidó tábornokokról.
      A “rang” helyett a “rendfokozat” megjelölés a helyesebb.

  4. Rövid írásommal az ellen a törekvés ellen tiltakozom, hogy elhalványítsák a sztálini Szovjetunió döntő szerepét a fasizmus második világháborús megsemmisítésében. Ez a törekvés, mint itt Emil utal rá (2017-05-12 – 21:00) , szerves része a mai ukrán fasizmus liberális támogatásának, háttérben az USA geopolitikai érdekeltségével. Mindez azonban nem jelenti, hogy e jegyzetet alkalomnak szánnám a sztálini rendszer apológiájára, ami ellehetetleníti történelmi pozitívumainak belátását. A tények elemzéséből következő alapvető összefüggés kérdésünkben: a Szovjetunió népei nem Sztálin ellenére, hanem a sztálini irányítással győzték le Hitlert! Igen, Sztálin e tekintetben (is) elkövetett súlyos hibákat (bűneiről nem is szólva), azonban végül is képesnek bizonyult elegendő mértékben felülvizsgálni álláspontját a hadműveletek tervezésében, illetve a háború korábbi szakaszaiban hozott döntéseit. Míg Hitler végül elhallgattatta tábornokait, Sztálin eljutott oda, hogy bizalmat kölcsönözzön a sajátjainak (sőt a Gulagból reaktíválta azokat, akiket életben hagyott, amikor a német támadás előtti években a Vörös Hadsereg 50 hadtest- és 154 hadosztályparancsnokát kivégeztette).

    1. Kitűnő megítélés. Már csak az a kérdésem, hogy miért végezték ki azt a sok katonai vezetőt – talán nem az időben közeli cári hadseregben betöltött szerepük, esetleg nézeteik miatt?
      Sztálint nem csak azzal vádolják, hogy “békét kötött a nácikkal”, hanem azzal is, hogy megelőzően “egész Európa elfoglalására készült”. Persze, ahogy azt a burzsoá történelemhamisítók elképzelik… Azzal a hadsereggel, azzal a “lefejezett” főtiszti karral, azzal a még teljesen fel nem szerelt hadsereggel még a Wehrmacht megállítása is éppen, hogy sikerült, nemhogy megtámadják a nyugatot.
      A nyugat saját maga a felelős mindenért, amit a nácik elkövettek.
      Mert hagyták.

      1. A Szovjetunió első öt marsallából kivégzett három:

        M.N. Tuhacsevszkij, Kolcsak legyőzője, a lengyel hadjárat “kármentője” (a károkat a Varsó menetből való elfoglalását forszírozó front-komiszár, I.V. Sztálin okozta) (kivégezték 1937-ben), kisnemes, kadét, a világháborúban főhadnagy

        V.K. Bljuher, a távolkeleti front parancsnoka (kivégezték 1938-ban) – esztergályos, a világháborúban altiszt

        A.I. Jegorov a lengyel hadjárat egyik parancsnoka, a front-komiszár, I.V. Sztálin közvetlen munkatársa, Tuhacsevszkij ellenlábasa (kivégezték 1939-ben) a világháború végén több sebesülés és kitüntetés után alezredessé léptették elő.

        Egyiket sem a “cári hadseregben betöltött szerepük, esetleg nézeteik miatt” végezték ki.

        Természetesen a sztálini Szovjetunió világuralomra törekvéséről szóló kitalációk nem csak az általam már többször említett tradicionális orosz nagyhatalmi geopolitikai alapelveknek mondanak ellent, hanem a Sztálin és Trockij között vízválasztóként értékelhető sztálini tézis, a “szocializmus egy országban”, is.

        A “nyugat” (elsősorban a volt Antant fő országai, Nagy Britannia és Franciaország) nem egyszereűen hagyták a nácik tetteinek elkövetését, de egyenesen – kelet felé terelgetve – ösztönözték is azokat: a Rajna-vidék demilitarizált övezetének német felszámolása ellen nem tettek semmit, pedig Goebbelstől tudjuk, hogy egy Antant-beavatkozás esetén Hitler az öngyilkosságra készült, mert pontosan tudta, hogy a Wehrmacht nem volt még elég erős; az Anschluss, amit hiába tiltott a versaillesi béke, semmit nem tettek a megakadályozására; a Müncheni Paktum, ami előbb és sokkal nyiltabban irányult egy független harmadik ország megsemmisítésére, mint a Molotov-Ribentropp Paktum, s amelyet Hitler és Mussolini megbízottja mellett a két Antant-hatalom elsőszámú vezetői írtak alá; az 1939-es “furcsa háború”.

      2. Olvasd el a többször kiadott Oroszország tőrténete c. egyetemi tankönyvet vonatkozó részét (szerk. Krausz Tamás…), de érdemes a régi hazai kiadványok közül Dolmányos István Szovjetunió történetét is fellapozni. Ez a tragédia összefüggött egy hatalmasabbal, a Csisztkával. A lélektani okokat azonosnak veszik azokkal, amelyek Sztálint a valamikori lenini politbüró-tagok (az összes!) kiirtására motiválták. No meg – több helyen szerepel a történeti irodalomban – a nácik hamisítottak bizonyítékokat Sztálin-ellenes katonai összeesküvésről, amelyeket titkosszolgálatuk átjátszott Beneš cseh államfőnek, aki eljuttatta ezeket Sztálinnak.

        1. Előbb utóbb azért kiderül majd az igazság. Teljesen elképzelhető, hogy a Sztálinnak tulajdonított bűnök nagy része mögött a náci titkosszolgálat állhatott. Ugyanis a kivégzettek ellen felhozott vádak kreáltak, koholtak voltak – a bizonyítási procedúra helyett inkább kivégezték őket – hogy példát statuáljanak.

  5. A nácik – ha nem is elsőként – a nekik az “utat egyengető” liberálisokat is elvitték – függetlenül attól, hogy zsidók voltak-e, vagy sem. Azt, hogy ki a zsidó, azt amúgy is a nácik “mondták” meg…
    Olvastam valahol, hogy a szovjet zsidók valóban nagy számban szolgáltak a Vörös Hadseregben, nem kevés tábornok is került ki belőlük.
    A történelem mindig nehéz tantárgy volt, sokan nem is tanulták meg rendesen. Ellenben legendákkal átszőni, kényszerképzetekkel megtűzdelni, térben és időben összekötni olyan eseményeket, amiknek egymáshoz nem sok köze van – abban mesteriek néhányan.
    Elég csak megnézni egy-egy “történelmi témájú” hollywood-i “filmalkotást”…

    1. Azért a “nem kevés tábornok is” kicsit túlzás. Talán ha hármat említenél, meg tudnál győzni.

      Tiszt valóban volt nem kevés. Amikor édesanyám papirok nélkül bujkált Székesfehérváron, a város első szovjet elfoglalása után az “oroszok” letartóztatták, mint gyanus személyt. Egy zsidó százados hallgatta ki, ő jiddisül kérdezett, anyám németül válaszolt. A százados kifakadt:

      – Milyen zsidó maga?! Még az anyanyelvét sem tudja!

      Szegény, ha eljutott volna valaha is Izraelbe, rá kellett volna döbbennie, hogy ő se …

  6. Mikor jön el az az idő, amikor a magyar liberális sajtó felfigyel az ukrán fasizmusra? Talán akkor, amikor majd itt dörömböl már a kapukon a nem tudom, milyen betyársereg formájában vagy valami hasonló…

    1. Majd ha elkezdik őket begyűjteni a sok üresen tátongó stadionba, talán akkor leesik nekik a tantusz…

  7. Tovaris 2017-05-12 – 06:19 kapcsán

    „A nyugat egész “legitimitása” a szovjetellenességre épül. A rendszerváltás pillanatában saját létjogosultságukat a szovjet lét eltagadásával, elhazudásával kezdték – aminek sajnálatos módon a sztálinizmus kritikáját hangoztató baloldal is akaratlanul segítőjükké vált.”

    A fent idézett szöveg logikájával Lenin is szovjetellenes, sőt a lenini Politbüró összes tagja (akiket utóbb Sztálin mind megöletett…). És Krausz Tamás is, meg az Eszmélet körének többi tagja szintén segítette „a szovjet lét” elhazudását.

    Szovjetunió történelmi pozitívumait nem lehet láttatni a sztálini rendszer – marxi értelemben vett – kommunista kritikája nélkül.

    1. Csak ez a burzsoá ideológusokat abszolút nem érdekli, saját ideológiájuk támaszaként használják fel. Adjuk alájuk a lovat…

      1. Itt vagy óriási tévedésben. Éppen ellenkezőleg, az “adja alájuk a lovat”, ha átengedjük nekik a sztálinizmus bírálatát, ráadásul – mint ezt már többször megjegyeztem – az antikommunistában és a sztálinizmust mentegetőben (amit nem egészen pontosan szoktak sztálinistaként aposztrofálni) az a közös, hogy azonosítják a sztálinizmust a kommunizmussal.

        Már ifjú kamaszként (és rendszeres Szabad Európa hallgatóként) elgondolkodtam azon, hogy a (“kommunista”) rendszer ellenségei általában nyilvánvaló hazugságokat terjesztenek, miközben a rendszer valódi hiányosságairól, bűneiről hallgatnak. Ezért csak akkor tudunk fellépni az antikommunista hazugságok, rágalmak ellen, ha mi magunk alapos marxista kritikai elemzését adjuk a közelmúltnak. Ellenkező esetben ugyanis a sztálinizmussal összemosott kommunizmus zsarolható.

      2. Kedves Antal!

        Bármiféle kommunikációs koalícióképzés szándéka nélkül, illetve semmiféle interakciós manőver szándékával – viszont a tárgy meghatározó fontossága okán – jeleznem szükséges, hogy jelen esetben teljes egyetértésemet Phoenix bírja (lásd hozzászólás: Phoenix 2017-05-16 – 07:55).

  8. A nyugat egész “legitimitása” a szovjetellenességre épül. A rendszerváltás pillanatában saját létjogosultságukat a szovjet lét eltagadásával, elhazudásával kezdték – aminek sajnálatos módon a sztálinizmus kritikáját hangoztató baloldal is akaratlanul segítőjükké vált.
    Csak ezt az atyaúristennek nem akarják tudomásul venni.

  9. Tisztán lehet látni, amit már, azt hiszem, Krausz Tamás is többször leírt, az egész jelenség mögött egy amerikai-Nato stratégiai érdek húzódik meg, amely abban nyilvánul meg, hogy a magyar liberálisok is igyekeznek a szovjet győzelem jelentőségét lekicsinyelni.. ,, Nagyon buta politikusok is, főleg az LMP vagy a momentumosok színeiben, akikre itt szintén hivatkoztak korábban, egyenesen a szélsőjobb színvonalán oroszoznak és a szovjet szimbólumok betiltását követelik, mint a legrosszabb fideszes és szélsőjobb zugújságírók, noha az EU-ban abszolút legális és diadalmas szimbólumok ezek. Összeérne Kelet-Európában a szélsőjobb a liberalizmussal? Ennek a szélsőjobbos-liberális összefogásnak valóban az Ungváry Krisztián a legmegfelelőbb ideológusa.

    1. Fekete úr kompromisszumot nem ismerő antifasiszta kiállása, munkája valóban elismerésre méltó. Neki kellene megítélni az antirasszista díjat.

    2. A burzsoákat rettenetesen idegesíti a különféle nagyvárosokban felvonult “Halhatatlan Ezred” formációk, amelyek az elesett szovjet katonák leszármazottai, vagy csupán az irántuk való tisztelet vezérli őket. Nem baj. A burzsoá országok televízióiban amúgy is csak az amerikaiakat tekintik felszabadítónak – a szovjet csapatokat megszállóknak. A burzsoá nyugatnak csak addig kellettek a szovjetek, amíg hatalmas áldozatok árán megszabadították őket a fasiszta (náci) rémuralomtól.

      1. Az baj, hogy hogy összes “ismeretterjesztő” tévécsatornájuk a második világháborúról szólva a Szovjetuniót szerepét elhalványítja, alkalmanként teljesen kiiktatja belőle, sőt nemegyszer okozójaként is feltünteti a náci Németország mellett. Baj, mert a nem burzsoá fiatalok, új nemzedékek, ahogy megy el a nemzedékünk, egyre inkább csak ilyesmikből “tájékozódnak”. A többi vonatkozásban maradéktalanul egyet értek veled.

  10. Végig olvastam a demokrata.info mentegetőzését.
    Eddig nem tudtam létezésükről. Az impresszumban ezt találtam:
    Impresszum
    Demokrata.info
    Összefogás a Demokráciáért 
    Felelős Kiadó és Szerkesztő: Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége – Összefogás a Demokráciáért elnöke
    Szerkesztőség:
    1081 Budapest, Népszínház utca 27. I. 6.
    Telefon: 00 36 20 597 1640

    Tisztelt Tanár Úr! (Nekem Fekete György Tanár, illetve ő a Tanár)
    Ez a honlap sem nem baloldali, sem nem sajtóorgánum. A felelős kiadó? Az elnök? Nem hiszem, hogy az antifasizmusról esetleges olvasmányainál többet tudna, abban meg biztos vagyok, hogy tenni az antifasizmusért még annál is kevesebbet kevesebbet tett.
    Az Ön érveit igen logikusnak, tényekkel alátámasztottnak tartom. Én is így tudtam, és örülök, hogy a szakmával egyeznek az ismereteim.

    1. Reformista szociáldemokrata és liberális nézetrendszer között ingadoznak. Régebben még viszonylag gond nélkül le lehetett náluk hozatni rendszerkritikusan baloldali írásokat. Például: http://www.demokrata.info/velemenyek-publicisztika/148-liberalisok-antifasizmus-miert-kommunistaznak-a-liberalisok

      Aggasztóbbnak találom, hogy e web nem csatlakozott több baloldali szervezet nyilatkozatához, amellyel a napokban tiltakoztak (tiltakoztunk) a hergelt honi ruszofóbia ellen.

      Köszönöm a figyelmét, kedves gruz. Válaszomat nem nyújtom hosszabbra, mert még mindig “balkéz egy ujj” megoldással pötyögök.

      1. Barátaim, szeretném ezen a fórumon röviden “helyretenni” Izrael és a zsidók viszonyát a szovjet múlthoz, fóképpen a honvédő háborúhoz, a mai “ukrofasizmushoz” és általában a mai Oroszországhoz…Már Oroszországból is kaptam levelet, oroszoktól és zsidóktól is, amelyek felpanaszolják, hogy a hivatalos Izrael és a zsidók átálltak az ukrán fasizmus támogatóinak oldalára, elhallgatják, meghamisítják a Szovjetunió történelmi szerepét a háborúban, beleértve a holokauszt történetét is. Két egyoldalúságra hívnám fel a figyelmet. Az egyik a szokásos általánosítás, amely hivatkozik egyes tényekre és azokat túláltalánosítja, más, annak ellentmondó tényeket figyelmen kívül hagy. A másik momentum, hogy az ilyen túláltalánosító elemzések a zsidóktól és Izrael Államtól olyasfajta erkölcsi tartást kérnek számon, amilyet más népektől, országoktól, nemzetektől nem várnak el. Miért lennének jobbak a zsidók és Izrael Állam másoknál??? Oroszországban talán nincsenek szélsőséges antikommunista, szovjetofób, monarchista, soviniszta, antiszemita pártok, csoportok, újságok, fórumok stb.??? Csak annyit szeretnék mondani, hogy a mai Izraelben is olyan túlnyomó a jobboldali fölény a politikában, a parlamentben, mint mondjuk, Magyarországon vagy Lengyelországban, a balti államokban vagy az Egyesült Államokban. A jobboldal mindenütt az ukrán antikommunista, dekommunizációs vonalon mozog, beleértve az állítólagosan “oroszpárti” Fideszt. Vajon nem látunk oroszokat Ukrajnában százezer számra kiszolgálni az “ukrofasiszta” hatóságokat? Ettől az oroszok általában követik el ezt a “bűnt”??? Nyilván nem? Vajon Ogyesszában nincsenek zsidók, akik vállalják az “orosz sorsot”? Persze, hogy vannak. Egy dolog általánosítható itt, hogy az uralkodó osztályok gondolatai uralkodók minden társadalomban, az izraeliben is.
        Én is hányok attól, természetesen, amikor magukat zsidónak nevező emberek az ukrán – egyébként vad antiszemita – fasisztákat támogatják, mentegetik, dehát ki is finanszírozza őket? Nem véletlenül az Egyesült Államok és az EU? Nem szabad ebből zsidókérdést csinálni, mert könnyen az antiszemitizmus fogságába kerülhetünk. Hát röviden erről ennyit.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Feladvány a továbblépéshez *